Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-15 / 164. szám

#* VIII. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1964. JULIUS 14. KEDD A HATÁRBAN LÁTTUK HALLOTTUK ÍRUNK RÓLA HOL A HIBA? Sikerük titka: a szorgalom és a jó összhang Nagykőrösiek látogatása a galgahévizi Rákóczi Termelőszövetkezetben A viharok jelentős károkat okoznak a villamosvezeté­kekben. Csibrán László, a DÁV villanyszerelője végzi a hibafelvételeket a hely- i színen. (Papp felv.) * NAPIRENDEN: AZ ARATAS- CSÉPLÉS ÉS A RAKODÁS Szerdán a városi pártbi­zottság végrehajtó bizottsági Ülésén a mezőgazdasági osz­tály. tájékoztató jelentést ad a nyári aratás-cséplési mun­kákról, és az őszi munkák­ra való felkészülésről. ■ A ipari bizottság képvise­letében Leskó László arról Számolt be, hogy a vasút helyi vezetői miként készül­tek fel a nyári, őszi szállí­tási, rakodási feladatokra. Ezenkívül a városi ta­nács MSZMP-alapszervének munkájáról adnak tájékozta­tót. ★ Török és görög szakmun­kásküldöttség látogatta meg a konzervgyárat, és ismer­kedett az üzem és a dol­gozók életével. •k A Hunyadi Termelőszövet­kezet a hét végén, de legké­sőbb a jövő hét elején megkezdi a gabonák cséplé- sét. ★ Könyvjutalmat kap­tak a tizennegyedik vasutasnap alkalmából a különféle helyi tár­sadalmi szervektől jó munkájuk elismeréséül Bene Balázs, Csorba Antal, Józsa László, Hertling Ferenc, . Bakó Ambrus]' Patonai Sán­dor, Péczeli Dénes, Ko­lompár István, Berki Gyula, XJgrai Árpád és Tóth-Zöldi József. A növényápolást cserélte fel az állatgondozás ügyes­bajos dolgaival Bök György, a Hunyadi Termelőszövetke­zet tagja. A gondjaira bí­zott százhatvanhat sertés szé­pen fejlődik. ★ Az állami gazdaság és a göngyölegtelep áruinak ki­es berakodása példamutató — kaptuk a vasúttól a tájé­koztatót. Ugyancsak időre Üríti ki a vagonokat a Dózsa és a Petőfi termelőszövetke­zet * kollektívája. Sajnos, a többi termelőszövetkezetek kirakodásáról, szállításáról aligha lehet ilyen jót mon­dani. ★ A művelődési otthonban kapott helyet a Kinizsi Sport­kör vívószakosztálya. Két tanfolyamon harmincnyolc ta­nuló tett sikeres vizsgát. A konzervgyár anyagi tá­mogatásával harminchárom nagykőrösi termelőszövetke­zeti tag látogatta meg autó­busszal a galgahévizi Rákóczi Termelőszövetkezetet a na­pokban. Gádor Mihály, a galgahévizi Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke fogadta a küldöttséget. Elmondotta, hogy hét éven át gyenge volt a termelőszövet­kezet, egészen 1960-ig. 1960- ban másik termelőszövetkezet is alakult Gaigahévízen, és ettől kezdve nemes verseny indult á két szövetkezet kö­zött. A termelőszövetkezet tag­létszáma hatszázötven fő. Nyolcvan munkanap felett teljesített az. elmúlt évben négyszázhatvan fő. Területük 3453 hold, ebből 2365 hold a közös szántó. A háztáji kukoricát kö­zösen művelik és átlagter­més alapján osztják el. Területükből 151 hold rét, 127 hold legelő, 92 hold szőlő, 176 hold erdő. A szántóterület 33 százalé­kán termeltek a múlt évben’ kenyérgabonát, ez évben 32,4 százalékán. Takarmánygabo­nát az elmúlt évben a terület 23 százalékán, ez évben 27 százalékán termeltek. Elmúlt évben 19,5 mázsa/hold volt a kukoricatermésük májusi mor- zsoltban számolva. Ipari növényt a terület 7 százalékán termeltek, úgy­szintén pillangóst is. Cukor­répa-átlagtermésük holdan­ként 193 mázsa volt 110 holdon. Kertészet 426 hold területen volt, ez évben 440 hold területen működik. Elmúlt évi borsó-átlagter­mésük 40 mázsa, az uborkáé 69 mázsa volt holdanként. Állattenyésztésük állomá­nya 272 szarvasmarha, 100 anyakoca, 88 ló, 314 juh. 1963- ban 535 hízósertést adtak le, ez évben 600-at adnak át. 1963-ban 8,9 millió forint volt a tervezett bevételük, ez­zel szemben a tényleges ered­mény 15,5 millió forint volt, így kétmillió forint kész­pénzt tartalékba helyeztek. Legnagyobb bevételüket a zöldborsó és az uborka adta. Borsóból holdanként 11 000 fo­rint, uborkából 16 000 forint volt a bevétel. A termelőszövetkezeti ta­gok vagyona 16,5 millió forint, ebből tehermentes 13 millió forint. Az elmúlt évben 9,5 millió forintot osztottak ki a ta­goknak, egy munkaegység értéke 68 forint volt, eb­ből 11 forint volt a tér­Nyolcezer hold betakarítása vár a IVagykórösi Gépállomásra — Fontos a szántás, ha­laszthatatlanul sürgős a ve­tés, nem lehet várni a növény- ápolással, de embertől, géptől egyaránt a legnagyobb erő­feszítést a betakarítás köve­teli meg — mondotta Bimbó János, a gépállomás főműve­zetője. — Ha kell, tizennyolc- húszórás üzemet tartanak a kombájnok, aratógépek, a szemszállító erőgépek, műhelykocsik. Állandóan? üzemben vannak az aratás megkezdésétől an­nak befejezéséig, tekintet nél­kül ünnepre vagy pihenő­napra. — Ugyanez áll az emberek­re, a gépvezetőkre és a ki­szolgáló személyzetre egy­aránt. Nyújtott műszak — ál­landó ügyelet. — Büszkén mondhatom, hogy ebben a rendkívüli erő­feszítést igénylő munkában egyetlen fegyelmezetlenségre sem került sor. Dolgozóink példásan ellátják feladatukat. Soha nem panaszkodnak, pe­dig bizony a napi tizennyolc- húszórás munka nem ritka, s a dolgozók igen gyakran csak hideg, száraz koszton vtannak, és heteken keresztül nélkülö­zik az otthon melegét. — A nagy munkáról azon­ban szóljanak a számok. A nagykőrösi határban nyolc­ezer katasztrális hold betaka­rítását végezzük el. Körülbe­lül nyolcvanezer mázsa ga­bonát szállítunk. Négy-ötezer holdon kell elvégezni a szal­malehúzást és körülbelül négyezer holdon vár ránk a tarlohántás. Emellett vannak feladatok, amiket szintén ha­táridőre kell elvégezni. Hogy nagyon fontos dolgot említ­sek, megjegyzem, hogy még most, az aratás idején sem hanyagolhatjuk el a forgatást, amit az őszi telepítések szá­mára vállaltunk. — Befejezésül ne feledkez­zünk eS a műhelyek munká­járól sem. A legkisebb hiba esetén azonnal indul a mű­helykocsi, amelyen két szere­lő siet a helyszínre. Minden­féle alkatrészt visznek ma­gukkal és a legrövidebb időn belül elvégzik a javítást. — Én magam is terepjáró kocsin mindennap meglá­togatok egy-egy brigádot. Szerelővel megyek, és mi­után minden gépet, kom­bájnt, aratógépet gondo­san megvizsgálunk üzem közben, a kisebb hibákat azonnal rendbehozzuk. — Mi lelkesíti ezeket az embereket a páratlan erőfe­szítésre? — kérdezem, miköz­ben búcsúra nyújtok kezet. — Mindenekelőtt az a fele­lősség, amellyel az ország ke­nyerét igyekeznek biztosítani. Egy kicsit pedig az is, hogy az" egyhónapos kampányban könnyen meg lehet keresni a négy-ötezer forintot. mészetbeni, a többi kész­pénz. Ez évben havonta 25 forin­tot osztanak készpénzben munkaegységelőlegre, az idei eső- és jégkár ellenére is 60 forint körüli munkaegységei osztanak. Az egy tagra jutó átlagke­reset a közösből 16 900 forint volt az elmúlt évben. Zömében eredményességi munkaegység-módszert alkal­maznak. Minden 100 forint termelési érték után 0,8 mun­kaegységet adn’ak, tehát az el­múlt évben 54,4 forintot adtak 100 forint termelési érték után. A termelőszövetkezet dol­gozóinak zöme nő, akik egész nap dolgoznak, át­lagban 1,2 munkaegységet keresnek 10 órára. A galgahéviziek eredményé­nek titlca a szorgalom, a jó összhang. Csapadékuk 10 éves átlaga 550 milliméter. A nagykőrösi csapadékátlag 540 milliméter. A galgahéviziek évente 20— 30 új házat építenek, olyan házakat, amilyeneknek párja alig álcád Nagykőrösön. Az építkezők zöme termelőszövet­kezeti tag. A galgahévizi termelőszö­vetkezeti tagok lelkesedése, jó munkafegyelme, a vezetők és a dolgozók közötti jó kapcsolat a biztosíték a to­vábbi jó eredményekre. Mint megtudtuk: több mint egy­millió forintos költséggel rövi­desen hozzákezdenek új ter- ■melösziWetkezeti székházuk megépítéséhez. Dr. Konrád Zoltán A Dózsa Termelőszövetkezetben két UTOS—45 traktor húzza össze a kombájnszalmát. (Fehér és Papp felv.) ítélet a sertésüzérek ügyében Szigorúan megbüntették az üzéreket Nagy port vert fel február elején az az üzérkedés, ame­lyet Kovács József és Bűz Ferenc követtek el. Meg­egyeztek, hogy a Dunántúl­ról hoznak hízott sertése­ket, s azokat drágábban adják eh a város piacán.;. Kovács József feladata volt, hogy felhajtsa az ügyfele­ket, tőlük az előleget beva­salja és általában az üzle­tet lebonyolítsa. Először Kakasdra látogat­tak el, nem is hiába, mert /i ntcf/rendeiók óvatosak voltak... Húsz mázsa jég készül naponta — Könnyen elromolhat a hűtőgép, az áramszolgáltatás­ban is lehet valami hiba, és ilyen esetben kéznél van a jég.- Ha nem is éppen a leg­ideálisabb megoldás, de igen jó, hogy van — mondja Nagy Ambrus, a jégüzem egyM: gépkezelője. — A napi termelésünk húsz mázsa. Nem sok. Többet is el tudunk adni, különösen a me­leg napokban. De hát a hiba nem a gépekben van. A meg­rendelők túl óvatosak. Keve­sebb jég vásárlására szerződ­tek, bezzeg most kapkodnak, szívesen átvennének sokkal többet. Kérésüket azonban nem tudjuk teljesíteni, mert az üzem — a megrendelések birtokában — csak két mű­szakra tervezte a termelést. KIPRÓBÁLTAM. Nem adok borravalót és kész! Egyszer úgyis el kell kezde­nem. Legfeljebb görbén néz rám. Na és? De ő nem. Ép­pen olyan mosolygósán szá­molgatta a tíz-húsz fillére­sekből álló négy nagyadag fagyi árát, mintha előre érez­te volna kezében a kétforin­tos súlyát. Az arcomon pe­dig láthatta, hogy megtaga­dom a borravalót. Fizetés közben arra gon­doltam, hogy mi, fogyasztók, vendégek kényeztetjük el borravalóval a felszolgáló­kat. Ha annak idején ős­anyáink vagy ősapáink nem kezdték volna el a borravaló­zást, most talán eszünkbe sem jutna. Valahogy úgy vagyok ez­zel a dologgal, hogy mind a két fél feszélyezve érzi ma­gát. Nekem, mint vendégnek lelkiismeretfurdalásom van, hogy már megint megsértet­tem egyik embertársamat az­zal a nyomorult borravaló­val, aki nincs ugyan rászo­rulva az effajta „prémcsire”, de azért elfogadja. Miért sértse éppen ő a kedves ven­déget?! ÉPPEN elege van a másik félnek, a borravaló elfoga­dójának. Nekik sem lehet kellemes. El tudom képzel­ni, hogy vannak közülük, akiknek godolataikban az ka­varog, hogy már megint ké­pes megsérteni a kedves ven­dég a borravalóval. De elő­fordul ilyen is. Milyen sóher tag! Képes a szemem kiszúr­ni nyomorult két forinttal! Persze, nekem könnyű. Nem kell senkitől sem elfo­gadni még csak öt fillért sem, borravaló címen. MINDEZT most azért ír­tam le, hogy ünnepélyesen kijelentsem: leszoktam a borravalóról. Eddig két-há- rom forinttal is megsértettem felebarátaimat. Sohasem volt merszem visszakérni azt a visszajáró néhány fillért, in­kább azt mondtam: — Hagyja csak! Hát most már ennek vége! Mit furdalja a lelkiismerete­met az a nyomorult borra­való. Nem elég, ha másét furdalja?! DIÁKOK A GYÁRBAN A nyári szezonra a konzerv­gyárba sok diák szerződött. Somodi Ilona nyolcadik osztá­lyos tanuló például június 15- től július 31-ig dolgozik a gyárban, négyórás műszakban. Az első fizetést már megkap­ta. 207 forintot vitt haza, szü­leinek nagy örömmel. Minden vágya volt, hogy divatos szem­üveget vegyen és nyári ruhát. Édesapja motorkerékpár túrá­val lepte meg. Pozsár Piroska nyolcórás műszakban dolgozik már ne­gyedik éve. Most érettségizett, s mint régen, most is szívesen dolgozik, hogy édesapját, ugyanakkor saját magát is anyagilag segítse. Egész nyá­ron itt dolgozik, majd iroda­gép-műszerész lesz. — szabados — ANYAKÖNYVI HÍREK Születtek: Pál Gyula és Kádár Margit leánya: Katalin, Kása Ferenc és Bálint Erzsébet fia: Ferenc. Névadó ünnepség: Tóth Ferenc és Szántó Mariann leánya: Ma­riann. Házasságot kötöttek: Nyerges István és Balogh Rozália, Pap Ambrus és Szabó Ilona, Forró Pál és Szőke Krisztina, Koffer Dénes és Bakos Judit, Nagy Gyu­la. és Kenyeres Erzsébet. ünnepélyes esküvők: Barna Ist­ván és Joó Éva. Szilágyi Sándor és Oláh Erzsébet, Fehér Imre és Hoffmann Anna. Elhunytak: Halasi Ilona két na­pos, Boros Rozália 84 éves, Szües Jánosai Dőia-Tóth Eszter 60 éves. tizenhárom kövér jószággal tértek haza. A második úton tizenöt sertést vásároltak. Az utolsó útra január 30-án került sor, ekkor is tizenöt hízott jószággal tértek haza. Az első út után a közös pénzből három-háromezer fo­rintot osztottak el és ugyan­annyit a második próbálko­zás után. A harmadiknál azonban rajtavesztettek. Nyolc disznót Nagykőrö­sön helyeztek el, héttel pe­dig Cegléden próbálkoztak. Két jószágot eladtak, ötöt pedig a rendőrség lefoglalt, amikor a két társat őrizetbe vette. Lefoglalta a rendőrség a letartóztatásnál megtalált fu­varleveleket, járlatleveleket és a Kovács J0z.setnél talált huszonkilencezer forint kész­pénzt. De őrizetbe került az öt lefoglalt sertésért befolyt tízezeregyszáz forint is. A városi bíróság a ta­núk tömegét hallgatta ki. Mindkét vádlott őszintén be­ismerte a cselekményt. A bíróság megállapította, hogy a vádlottak a sertése­kéit az eladóknak többet fi­zettek, mint az Állatforgal­mi Vállalat és a vevőknek olcsóbban adták a nagy­kőrösi piaci árnál. így úgy tűnhet, mintha cselekmé­nyükkel kárt nem okoztak volna. De az ilyen munka nélküli és az árkülönbözet­re spekuláló tevékenység el­lenkezik a szocialista er­kölccsel és büntetendő is. A vádlottak egyébként a közel­látásnak tényleg kárt okoz­tak, mert ha nem vásárol­ják meg a sertéseket, akkor a termelők azokat a sertése­ket eladták volna az Állat­forgalmi Vállalatnak és a sertések növelték volna a köz- fogyasztás alapját. A városi bíróság Kovács Józsefet és Bűz Ferencet üzérkedésben mondotta ki bűnösnek és ezért Kovács Józsefet egyévi szabadság- vesztésre, Bűz Ferencet tíz­hónapi szabadságvesztésre és két-kétezer forint pénzbün­tetésre ítélte. Az őrizetbe vett pénzből 39 443 forintot elkobzott. MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Sodrásban. Magyar film. Fő­szereplő: Moór Mariann. Szé­lesvásznú. Tíz éven alul nem ajánlott! Kísérő műsor: Móricz Zsig- mond. Hetven hold lucerna kaszálását fiefejezték a Hunyadi Termelőszövetkezetben. A lucerna kazlazását elevátor se­gítségével végzik a tagok. Borravaló

Next

/
Oldalképek
Tartalom