Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-16 / 139. szám

r*»» JffCVKf kJCMod 1964. TŰMvrS 16, KEDD AZ AGRONÓMUS Szcp hivatás az agronómu- sé. A mai fejlődő falu küz­delmes életének ő az egyik legfontosabb alakja. Ö a ter­vek kovácsolója, a jókedv éb­resztője, a korszerű szakis­meret letéteményese. Ha jól felkészült tennivalóira, ha gazdag képzeletű és meleg szívű ember, széppé, tartal­massá teheti a gondjaira bí­zott falu életét. Milliárdokat fordítunk a korszerű nagyüzemi gazdaság megteremtésére. Az egész or­szág figyelemmel kíséri féltőn fejlődését, városon, falun kí­váncsian várják a nagy erő­feszítés eredményét. S hogy miképpen gyümölcsözik majd ez a hatalmas áldozatválla­lás? Ez elsősorban a szakem­berektől függ. A felelősségtudat, s a hi­vatás más ezer követelménye bizonyára már a felkészülés éveiben gyakran foglalkoztat­ja a jövendő agronómust. Ta­nul, gyűjti a korszerű ismere­teket, színes terveket, elkép­zeléseket forgat a fejében, hogyan áll majd övéi elé, ho­gyan fogja okos szóval, a szakember magabiztosságával magával ragadni embereit és átformálni a maga kis miá­gát. A fiatalság álmai szép és hasznos álmok, s a mi éle­tünk nagyon is alkalmas ar­ra, hogy a színes, változatos, de reális álmokat valóra vált­sa. A fiatal mezőgazdász el­képzelései is mind megvaló­sulhatnak, ha kitart mellet­tük, ha erős és határozott em­ber, ha nem retten vissza a küzdelemtől. Harcolni annak is kel-1, aki a jót akarja. Igaz, hogy a mai falu új úton jár. A régi megkötöttségek, az egyhelyben topogás, a megkövült maradi- ság már erősen i'oszladöziik, de azért még ott lapul néme­lyek fejében. Az új élet lé­pésről lépésre aratja győzel­meit, de sok eldugott kis fa­luban még keményen meg kell verekednie az agronó- feusinak, ha korszerűen akar szántani, vetni, ha a tudo­mány paráncSa szerint köve­teli meg a tőszámot, vagy ete­ti a, jószágot. sokan makacskodnak még a régi mellett: „Az én apám másképp csinálta, s mégis ne­ki volt a legszebb búzája és a legjobb lova." Ilyen kifaka- dásolikal még ma is találko­zik az újat akaró szakember és elmondják okvetetlenke- dőnek és betűrágónak is, ha nem enged. A korszerűség, a tudomány legújabb eredmé­nyeinek az alkalmazása ugyanis csak azok számára .pofon egyszerű, akik már megismerkedtek vele, isme­rik hatását, eredményeit. De az a régi vágású parasztem­ber, aki évente háromszor is verejtékes kapálással tette zpldellő rengeteggé kukoricá­ját, nehezen hisz abban, hogy a számára ismeretlen vegy­szer nálánál jobban és gyor­sabban elvégzi ezt a tenger­nyi munkát. Mit tudom én, mi lesz abból — mondja jó- néhány újdonsült szövetkeze­ti gazda is, amikor a vegysze­res gyomirtásról hall. Csoda-e, ha ellenkezik? De csak addig ellenkezik, amíg meg nem győződött az újdonság jó ha­tásáról. Ha látja, hogy bevált, elfogadja szívesen. S éppen az a legnagyobb szerep, amely az agronómusra várhat: elfogad­tatni és megszerettetni az újat. Ezt is elérheti a jó szakem­ber, ha megbecsülést szerez önmagának, ha ki tudja vív­ni, hogy a falu központi alak­ja legyen. Ha magabiztos szak­tudással, helyes emberi maga­tartással és jó szóval bírja, sok jó eredményt elérhet akár egyik évről a másikra is. Igaz, van még jónéhány do­log, mely ideig-óráig elveheti a hivatását állhatatosan sze­rető jó szakember kedvét is. Van még olyan tsz, amelyben nem becsülik meg eléggé a jó szakembert. Néhol a konok vaskalaposság, a maradiság is pálcát tör még a nadrágos ember, a tanult ember felett. S van, ahol lakásgondokkal, otthontalansággal küszködik a falura került szakember. Sok bajjal, teherrel birkózó szö­vetkezeteink még nem minde­nütt tudnak egyik napról a másikra agrcmómuslakást biz­tosítani. De a felsorolt gon­dok mind előbb-utóbb meg­oldódnak, ha az agronőmus hivatása magaslatán áll és be tudja bizonyítani, hogy nála nélkül nem teljesednek be a tagság reményei. Szép hivatás az agronómusé, de nehéz is nagyon. Ilyenkor tavasszal, de nyáron és ősz­szel is ez a pálya nem tűr el sem fáradtságot, sem megál­lást. Ilyenkor nincs nyolcórai munkaidő és nincs tizenhat­órás pihenés; az az agronó- mus, aki megreked az íróasz­tal mellett, eleve csatát vesz­tett. Az agronómus szép hiva­tása sajátos életformát is köve­tel: állandó tettrekész állapo­tot, gyors elhatározást, határo­zott döntést. Más foglalkozá­soknál, ha elront valamint az ember, később nekiüli és ki­javítja. Az agronómus nincs ilyen szerencsés helyzetben. Ha az ő szénáját szétszórta a vihar, elverte az eső, abból már nemigen lehet jó ta­karmányt csinálni. Ha a sző­lőben nem füstölnek idejében, s a fürtöket leveszi a fagy, azon sem lehet segíteni. S hányszor kell hajnali 3-kor, 4-kor kelni az agronómusnak. Ellenőrizni a fejést, az etetést, a munkába indulást. Termé­szetesen azzal, hogy 3-kor fel­kelt, még nem sokat csinált. Attól még nem megy jobban a munka, ha az agronómus is ott álmoskodik a koránkelők között. Mert a munka tartal­ma a fontos. Az a fontos, hogy a szakember pirkadattól késő estig céltudatos, tudás hadvezére legyen a boldogulá­sért vívott sorozatos ütköze­teknek. l>e a jól végzett munka ju­talmát is talán mindenkinél jobban élvezi az agronómus. Nincs annál nagyobb öröm, mintha az ember napról nap­ra láthatja erőfeszítései ered­ményét S a jó szakember ha­mar megismeri ezt az érzést. A gondozott határ, a fejlődő állatállomány, a tsz-porta rendje, a felrajzolt tervek so­kasága, a gyarapodó jövede­lem, s ezzel együtt a tagság növekvő jóléte és elismerése a jó agronómus legszebb dicsé­rete. Kékcsdi Gyula Tünedezik a tanyavilág Fejlődik a közlekedés, sok új ház épül a dabasi járásban Több panasz is elhangzott a dabasi járásban az autóbusz közlekedéssel kapcsolatban. A járási tanács építési és közle­kedési csoportja a panaszok értelmében eljárt a MÁVAUT- nál, ahol orvosolták a pana­szokat. A legsúlyosabb közle­kedési problémát a Bugyi Te­lefongyár dolgozóinak utazása képezte. Most mór az üzem három műszakjához alkalmaz­kodó újabb járatok megindítá­sa kielégíti az igényeket. Megindult az Örkény—Puss- tavács—Örkény viszonylatban közlekedő járat is, valamint teljesítette a MÁVAUT a Budapestről munkahelyükre, Dabasra utazó dolgozók kíván­ságát: kora reggel szintén in­dul a fővárosból Dobosra autó­busz, amely a délutáni órák­ban fordul vissza Budapest felé. A MÁV szintén hozzájárult a járás közlekedésének meg­javításához. Június elseje óta űriben közvetlenül Dobásról indít mentesítő vonatot, hogy a délutáni műszakra Budapest­re igyekvő dabasi dolgozók ne legyenek kénytelenek a Dabas­ra már zsúfoltan érkező vona­tot igénybe venni. A lakóház-építkezések a já­rás területén ez idén szintén nagy lendülettel indultak meg. Ez évben a tanács csak június elsejéig már 240 családi ház építésére adott ki engedélyt. Miután 1954. óta évenként át­lag négyszázötven családi ház épült a járás községeiben, az eddigi jelek szerint az építési kedv ebben az esztendőben sem kisebb, mint az előző években volt. Állami hitelből ez év folya­mán tizenkét szolgálati lakás építését kezdik meg Dobáson az új tanácsháza szomszédsá­gában, elsősorban az épülő középiskola pedagógusai szá­mára. Az utóbbi esztendőkben a dabasi járás területén sokan építkeztek engedély nélkül, mégpedig nem házhelyekre, hanem a község belterületén kívül. Tavaly az engedély nél­küli építkezések száma csök­kent, de azért még mindig 70 ezer forint bírságot kellett ki­róni az engedély nélkül épít­kezőkre. Egyedül Sáriban 30 ezer forint ilyen bírság behaj­tása iránt kellett intézkedni. A tanyai lakosoknak a köz­ség zárt települési helyére tör­ténő átköltözése következté­ben majdnem minden község határában lebontottak tavaly egy-két tanyát. A legtöbbet Bugyiban, ahol egy év lefor­gása alatt tíz tanya szűnt meg. Hernád községben pedig ki­lenc tanyai lakos bontotta le régi házát és költözött újon­nan épült házába Hernádra, vagy Ü-jhartyánba. Az idén szintén több tanyaház lakói készülnek a községbe hurcol- kodni. Száz éves korában vizsgázott A quedlingburgi Ernst Thälmann Tsz-ben kitűnő eredménnyel tette le a sertés- tenyésztői mestervizsgát Edu­ard Herr termelőszövetkezeti paraszt, aki az idén tavasszal töltötte be századik életévét. A tanfolyamvezető tanár ün­nepélyes keretek között adta át a mesteri oklevelet a ma­tuzsálemi korban levő tanít­ványnak. Az aratás idejére 101 tele pótalkatrész készül a kombájnokhoz Az EMAG már hosszabb ide­je beszüntette a kombájnok gyártását, időközben a gyár neve is megváltozott, a for­galomban levő arató-cséplő­gépekhez azonban továbbra is nagymennyiségű pótalkat­részt készít. Az idei aratásra 101-féle alkatrészt rendeltek a gyártól, elsősorban törek- asztalokat, szalmarázókat, do­bokat, kosarakat, tehát a leg­kényesebb és leggyorsabban Vízhiány a Duna mellett? Dunakeszi vízgondok — Hogy a csoda vinné el! Már megint csak csordogál. Ügy látszik, ez a refrén, mert két utcával odébb a vízcsapot kinyitó háziasszony is szakasztott ugyanezt mond­ja. Hogy lehet ez? Kevés len­ne a víz a folyó mellett? A dunakeszi tanács elnöke iga­zolja, hogy mindez valóság. — Mi az oka? — Alacsony a Duna szintje, s nagy a forróság. Sok víz fogy. — A berendezés nem győzi? — Nem, azzal nincs baj. Még az elmúlt vasárnapi há­romezerháromszáz köbméteres csúcsfogyasztást is gond nél­kül fedezhetnénk a legújabb szivattyúteleppel. Egy hete, hogy üzembe helyeztük, ép­pen a lakosság kívánságára. — Nem értjük akkor, mégis I miért kevés a viz?! — A kutak nem bírják. Ar­ra kérjük a dunakeszi lako­sokat, hogy kertjeiket reggel nyolc előtt és este nyolc után öntözzék. Vannak olyanok, akik árasztásos öntözéssel táplálják a zöldfélét — ez is rengeteg vizet elvisz. S ugyancsak legyen gondja mindenkinek arra, hogy ne folyjon feleslegesen egy csap sem: ’ — Dunakeszi nagyfogyasz­tói mégis csak a gyárak. — Meg is állapodtunk ve­lük, hogy takarékosan gaz­dálkodjanak ... A Mechanikai Laborató- rium II. számú, dunakeszi te­lepén így informálnak: — Legnagyobb fogyasztó a galvanizáló üzem. Azelőtt egész nap zuhogott a víz itt. Most pedált készítettünk, amellyel nyitják, zárják, sza­bályozzák a mosást, hogy mi­nél kevesebb legyen a vesz­teség. A lóssporttelep így csatla­kozik: — A gyepet, kertet java­részt éjszaka locsoljuk. Ilyen­kor nem hiányzik annyira a víz, a kutak megtelnek. A legtöbb vízzel a konzerv­gyár gazdálkodik. — Most köszöntött ránk a gyümölcsszezon. Masni, főz­ni, tisztítani szárazon, — ne­héz lenne. De amennyire le­het, csak a saját vízforrásun­kat, a magunk kútjait hasz­náljuk. Mindemellett eleven és megoldásra váró gond marad újabb kút létesítése a községi vízmű táplálására. Addig is teljesen indokolt a dunakeszi tanács elnökének, Velner La­josnak a kérése: — Legyen segítségünkre a lakosság, és felesleges vízfo­gyasztással ne kényszerítsék a község vezetőit vízkorláto­zási intézkedések bevezeté­sére. (t. gy.) kopó alkatrészeket. Az ara­tás megkezdéséig 1 650 000 fo­rint értékű gépalkatrészt ad­nak át az értékesítő vállalat­nak, időközben kiderült azon­ban, hogy ez a mennyiség is kevés. Az alkatrészgyártó műhely most két műszakban dolgozik, túlórákat is kényte­lenek igénybe venni, hogy az aratás tartama alatt még legalább további egymillió forint értékű kombájnálkat- részt kinőhessenek a mező- gazdaságnak. A többlethez szükséges alapanyagok nagy részét már megkapták, a leg­nehezebben hozzáférhető hor­ganyzott lemezeket is sike­rült megszerezni. A tervtől eltérően a gabo­naaratás befejezése után sem hagyják abba az alkat­részgyártást, mert az őszi munkákhoz, például a napra­forgó betakarításához is szál­lítanak terven felül gépalkat­részeket. (MTI) Elpusztultak a félelemtől A franciaországi Chermasin- Pluvidelle község egyik tyúk­farmján szokatlan eset történt. Az egyik csűrben, ahol 4000 gyöngytyúkot tartottak, éjsza­ka mindig égett a villany. A tyúkokat levágásra szánták. Előző éjszakára átszállították őket olyan helyiségbe, ahol nem égett lámpa. Reggelre mind a 4000 gyöngytyúkot élet-i telenül a földön heverve talál­ták. A szakértők megállapítá­sa szerint az érzékeny barom­fiak a sötétben való félelemtől múltak ki. Ahány ember — annyi szivárvány Senki sem szá­molta meg, de hozzávetőlege­sen 40—45-ször gyönyörködhe­tünk minden év­ben az égboltot átszelő sok színű szivárványban. Persze, nem min­denütt. A ziva­tardús Mátrában és a Bakonyban többször, míg a Duna—Tisza kö­zén és Tiszántú­lon évente alig 10 —rl2-szer. A pes­tieknek tavaly szi­várványdús évet sikerült kifogniok, majdnem 40-szer jelent meg Buda­pest fölött a szi­várvány, mégpe­dig az esetek többségében a ke­leti égbolton, a délutáni órákban. Sok éves megfi­gyelések szerint Budapest környé­kére legtöbbször a délutáni órák­ban, érkeznek a zivatarthozó áramlatok és így a zivatart követő szivárvány is majdnem mindig a nap második fe­lére esik. Mivel a Nap ebben az időszakban már lenyugvóban van, a szivárványt a pesti ember vi­szonylag gyakrab­ban látja maga­san az égbolton, mint as ország nyugati részének lakossága. S per­sze, az sem mind­egy, hogy valaki a budai hegyek­ből, vagy például a Városligetből szemléli-e a ter­mészeti jelensé­get. A szivárvány színárnyalatait, elhelyezkedését minden pontból másképpen lehet látni, tehát ahány ember, annyiféle szivárvány. A színes ter­mészeti tünemény nemcsak a szemet gyönyörködteti, hanem meg is nyugtat, hogy most már elő le­het bújni a fede­zék alól, ernyő nélkül is minden­ki hamarosan út­nak indulhat, mert a szivárvány megjelenésének pillanatában a Napot már nem takarja felhő. zsi maradt. Pedig remegőn félős volt, de akkor csak közönnyel fizette ki a sű­rűn következő borzalmakat. A falura átlátszó sötétjével éjszaka feküdt, amikor tom­pított, fájdalom dobta sza­vak szálltak fel egy közeli házból. Tudta ki szól, ki kényszerül szólni. Kata. Más nem lehet. Bár egész nap nem látta, de már tegnap nehezen emelte lábát, kezét védekezőén szorította kike­rekedett kötényére. Maga sem tudja hogyan került oda, de az ágy előtt állt. Ka­ta arca még így is, a vajú­dás kényszerráncainak álarca alatt is ■ szép volt. Egy ab­lakokat remegtetö kiáltás, s Kata nem mozdult többet. Ott bocsátott meg, a kis emberke vékony hangú, élni akarástól sivító szólójában. Kezébe veszi a képet. — Kis, törékeny asszony. Most is éppen ilyen. Sze­mei mélyek, mint a sokat megértőké, ritkás haja sze­rény kerete vékony bőrű fe­jének. Nem szép, tudom. De neki köszönhetem, hogy nem ugrottam akkor szándékosan egy tévelygő golyó elé. Most már azt hiszem érti, hogy miért ez az igazi esküvői emlékidézőm. — Pillantását végigcsúsztatja figyelő arco­mon, aztán az ölében ülő kisleány ruháján simítja el a ráncokat. Becéző, puha mozdulattal. Tóth István talán még nem későn ébredt érzés. — Féltem még a levél­ben történő beszélgetéstől is. Mi less akkor, ha Erzsi nem felejt? Lehet, hogy neki még jól is jött az én elhurcolá­som? Megszabadult tőlem. De ahogy egyre gyakrabban kérdezgettem 'magam, szé­gyent is éreztem. Vajon nem megérdemelném? Egy kislány szakítja el néhány pillanatra a törté­netet. A szomszéd üléstől szalad hozzánk, napraforgó­magot kér. Aztán ott is marad közöttünk. Névtelen utitársam ölbe veszi. — Néhány soros levelem­re hetek múlva kaptam vá­laszt. Olvassa — nyújt fe­lém egy, a gyűrések men­tén hártyányira vékonyodott, de még jól olvasható pa­pírlapot. „Károly! Nagyon félünk az egyre közeledő lövések­től. Bátyádat is elvitték. Nem mertem tovább várni, a disznót levágtuk. Kata a múlt héten szült. Kislány sikerült, de Kata nem ne­vet többet senkire. A gye­reket magamhoz vettem. Hi­szen a tiéd. Erzsi". — Hogyan történt? Itthon mesélték. Mindenki elbújt. Sokan a közeli erdőben tö­költek esőtől védő tetőt, oda húzódtak. A visszavonuló né­metek riogatták a falut. Er­szalaűt a könny. Nem tudtam szólni. Nem éreztem bűntuda­tot, csak tompa fáradtságot. Mint a tolvaj a leleplezés pil­lanatában. Egyre lassabban esik ki a szó száján. Ahogy pontos emlékidézése pereg, úgy vi­gyáz mindinkább arra, hogy mindent megértsek. — Másnap jött értem a sze­kér. El sem búcsúztunk. Ta­lán akkor nem is vesztettünk ezzel semmit. Egy hét múlva már a fronton voltam. írtam neki. Görcsösre fagyott ujjak­kal, félve. Félve attól, hegy vége közöttünk mindennek. Elgondolkozik. — Egy új erőt ismertem meg. A távolság érzelemfo­kozó erejét. Akkor tolakodott agyamba az otthon felejthetet­len, nélkülözhetetlen képe. Kell az embernek, hogy vala­hol, ha pillanatnyilag elérhe­tetlen messzeségben is, vala­mi, valaki, egy kis ház, me­leg ágy, gondot megosztó társ, ember legyen, aki visszavárja. Nagyon fájt ez a felfedezés. Nem a nélkülözés, az, hogy gyakran Ikét napig nem et­tünk, vagy a hideg érzékenyí- tett el, thanem ez a késve, de ennek a fagyos kényszerme­netnek. Második házasságo­mat, ugyanazzal az asszony­nyal. Szinte még friss bőrszagú tárcát kapar elő régi dAvatú, egygombos, néhol már kifé­nyesedett zakója zsebéből. Ké­peket keres. Néhány rögzített életmorzsát. Kettőt mutat. Az első esküvői pár, a szokásos szabványmosollyal. A másik képen két egyszerű ruhában álló ember. Az asszony kezé­ből szinte hiányzik a konyha- Icendő, s a férfi mintha éppen indulna le a képről, folytatni az izgága fotós kedvéért félbe­hagyott munkát. — Ez az igazi — fordítja felém az utóbbit. Térdére fek­teti, szeme a képen pihen. — Erzsi ki volt rám. Nem ok nélkül. Már elterült a falu­ban, sokan fújták egyre daga- dóbbra a nagymellű özvegy­asszony velem folytatott vi­szonyát. Az egyik ebéd után nyolcéves fiam utánam szólt: ,Már megint ahhoz a csúnya nénihez mégy?” Ekkor láttam feleségemet először sírni. Kis­sé felgörbített háttal, csak fél­oldalt ült a széken. Szemét lehunyta, de a görcsösen ösz- szepréselt szemhéjak alól ki­Katona vagyok. Eleinte \ furcsán, most már egyre in- \ kább megszokottan írom le, \ mondom ezt a két szót. Hajnalban keltem. Hó még \ nem volt, a vonat mégis ké- : sett. \ A vonaton — látva fejemen \ a rövid sortét — idős férfi, : éppen befejezve szalonnás, I kolbászos reggelijét, beszélge- ! test kezdett. j — Én szekérrel mentem. I Vittek. Negyvenegyben. Két I szuronyos puskás katona, és I nyolc katonajelölt súlyától ! sajnálkozva nyöszörgött a so- \ vány lovak húzta szekér. Hi- ! deg volt, a lehelet az orrunk- ! ra fagyott. Vékony zakóban ivottam. A szomszédban ta- í láttak meg, s kabátért sem en- \ gedtek el alig húsz lépésre. ! Nyolc kilométert szekerez- \ tünk. \ Elpakolja reggelije marad- í ványait. Rövid, tömör baju- | szán még ingadozva a két le- (hetőség között, billeg egy $ hosszúkás kenyérmorzsa. Az- *tt tán győz a fizika, a kicsiny £ kenyérdarab gazdája ölébe £ereszkedik. Pontosan kézfejé- f re. A férfi könyörtelenül még (lejjebb fricskázza. = Házasságot köszönhetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom