Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-11 / 135. szám

» ras v MSBYBI ZfŰrlap 1964. JÜNIUS 11, CSÜTÖRTÖK Az egyesülés szimbóluma: az új iskola Kiskunlacháziak és peregtek — A régi határon — Új községközponf Tizennégy évvel ezelőtt, 1950-ben egyesült a két szomszédos község, a rácke­vei járásban levő Kiskun- lacháza és Pereg. Közöttük a határ már régebben is «zinte csak jelképes volt, mert a tájékozatlan láto­gató nem állapíthatta meg, hol végződik Lacháza és hol kezdődik Pereg, annyira egymáshoz simultak. Ez a jelképes határ mégis élesen szétválasztotta őket; lévén Lacháza lakossága túlnyomó nagy többségében reformá­tus, Peregé pedig katolikus — ez elegendő volt a ve­télkedésre. A két falu két temploma szinte az engesz­telhetetlenséget jelképezte hosszú évtizedeken át, egé­szen a felszabadulásig, job­ban mondva a közigazgatási egyesítésig. Csökevényes nyo­mai máig sem tűntek el teljesen, igaz, jelentőségük már szinte semmivé zsugo­rodott. Az egyesült két hajdani nagyközség közös neve Kis- kunlacháza, amit a peregi rátartiság sérelmesnek tart. A peregi rész idősebb korosztályokhoz tartozó lakói következetesen ma is peregieknek mondják magukat Sérelmezik azt is, hogy az egyesített községek tanácsának a volt lacházi községháza a székháza, amely valóban elég messzire van Pereg túlsó oldalától, közel négy kilométernyire. Ahol lehet, ott még min­dig tartják a különállósá­got. Erre leginkább a mind­két településen igen élénk sportélet nyújt lehetőséget. Van külön lacházi és külön peregi sportkör és az erők egyesítését célzó minden ed­digi törekvés hajótörést szenvedett. Most mégis megindult az a folyamat, amelynek eredmé­nyeképpen előbb-utóbb, vég­érvényesen megszűnnek az el­lentétek és lelkileg is össze­olvad Kiskunlacháza közel tízezer lélekszámú népe. Megkezdték ugyanis az egye­sített község új, tizenkét tantermes, korszerű iskolá­jának építését. Mégpedig ott, ahol valamikor a két köz­ség közös határa volt, te­hát egyforma távolságban Lacháza és Pereg hajdani központjától. Erre az új is­kolára természetesen elsősor­ban nem érzelmi okok miatt van szükség, hanem azért, mert Kiskunlacházának, ed­dig igazi iskolája tulajdon­képpen nem is volt. A köz­ség közel kétezer tanulóját tizenkét különböző helyen, szűk, korszerűtlen épületek­ben és helyiségekben tanít­ják, ami nemcsak a gyere­kekre, hanem a pedagógu­sokra is súlyos terhet ró. A 23. számú Építőipari Vál­lalat, amely megbízást ka­pott az új iskola emeletes hajlékának felépítésére, meg­kezdte a kijelölt széles, sza­bad területen a felvonulást. Szállitják az építőanyagot, kitűzték az iskolaépület pon­tos helyét és a napokban hozzálátnak az alapozás föld­munkáihoz is. Karmacsi Gáspár építész­mérnök, a megyei tanács tervosztályának műszaki el­lenőre szerint már minden Budapesti vendégszereplésre készül a Szlovák Nemzeti Színház A Szlovák Nemzeti Színház 270 tagú operatársulata októ­ber 27-én, 28-án és 29-én a Vígszínházban mutatkozik be a magyar főváros közönségé­nek. Műsorukon a neves cseh zeneszerző, Janacek: Svatop- luk című történelmi operája, továbbá Verdi: Trubadúr és Wagner: Tannhäuser című műve szerepel. >1 tiltott bányászás vége : rázuhant egy mészkőszikla Tragikus végű baleset tör­tént június 8-án Diósd mel­lett, a régi mészkőbányában. Itt fejtett követ Ecker Fe­renc 33 éves Nagytétényben működő gombatenyésztő ipa­ros, amikor a bánya meny- nyezetéről egy 14—15 mázsa súlyú kő levált és rázuhant. A szerencsétlen ember azon­nal meghalt. A nyomozás megállapította, hogy Écker néhány évvel ezelőtt kőfejtő iparengedéllyel rendelkezett és a diósdi bányából kőport termelt ki. Engedélyét azon­ban megvonták 1960-ban, amikor a bánya kitermelését annak életveszélyessége miatt hivatalosan megtiltották. Ecker ennek ellenére már hó­napok óta engedély nélkül bányászta a mészkövet és így következett be a szerencsét­lenség. A mozdony összeütközött a személyvonattal Szerencsés baleset az aszódi állomáson előkészület megtörtént; a ter­veket is, a költségvetést is jóváhagyták, biztosították a pénzügyi fedezetet és a kö­zeli napokban megtörténik az utolsó formalitás, a szerző­dés aláírása is. Az új iskola 1965 szeptemberéig elkészül és elkezdhetik falai között a lacházi és a peregi gyerekek együttes tanítását. Az új iskola hatalmas, üres területen épül fel, amely ál­lami tulajdonban lévén, sem kisajátítási, sem épületszana- iási komplikációka t nem okoz­hat. A távlati tervekben ez a terület mint a község új köz­pontja szerepel. Itt jelölik ki az új tanácsnáza helyét is. Itt kap helyet az orvosi rendelő, valamint még több más köz- intézmény hajléka is. A hely mindenféle szempontból igen alkalmas a tervezett új köz- ségközpom kialakítására azért is, mert valóban az egyesült községek mértani középpont­jában terül él, de azért is, mert a Ráckeve felé vezető nagyforgalmú mű út mellett fekszik. A községi tanács vb-elnöke tanulmányi szabadságon van, munkakörét Káiai András el­nökhelyettes tölti be. leple­zetlen örömmel beszél a meg­valósulás küszöbéig került nagyszabású községíej lesztési tervekről. — Nagy dolog lesz ez az új iskola — mondja —, valósá­gos jelképe a két testvérköz­ség végleges egyesülésének. Csak elkészüljön időre. A köz­ségi tanács közben mindent elkövet, hogy előbbre hozza az új községközpont kialakítá­sára vonatkozó távlati tervek megvalósítását is. A jelek szerint a 23-as Épí­tőipari Vállalatinak is szívügye a kiskumlacházi iskola, még­pedig azért, mert jelenleg is a község területén, az állami gazdaságban építkezik. A gaz­daság hatalmas raktárait épí­ti, a munka már befejezéshez közeledik. Néhány héten be­lül felszabadul itt az egész apparátus, felszabadulnak az építkezésnél használt modern gépek. Nagy előnyt jelent a vállalat számára, hogy nem kell elvonulnia, hanem hely­ben jut más, nagyszabású, kö­zel hétmillió forint értékű munkáihoz. Fiatal ember, Farkas István az építésvezető. — Az iskolaépítéshez már minden előkészület megtör­tént — mondja —, eddig egyetlen perc késedelem sincs. Ha itt, az állami gazdaságban befejezzük a munkát, azonnal átvonulhatunk az iskoláihoz. Munkaerő­problémánk sincs, az anyag is rendelkezésünkre áll. Ha az alvállalatok, ame­lyek a különböző szakipari munkálatok elvégzésére szer­ződték, ugyanúgy szívügyük­nek tekintik feladatukat, mint mi, akkor nem lesz zökkenő az iskolánál sem. A hétmillió forintos költségből a tervek szerint az idén két és fél mil­lió forintot kell beépítenünk. Olyan munkatempóra törek­szünk, hogy az iskolánál a téli hónapok alatt is foglalkoztat­hassuk munkásgárdánkat. Magyar László Hangszórótrafó — mint büntető eszköz Érdekes módot választott 18 éves felesége megíenyítésére a napokban Domonyban egy fiatalember, a 20 éves Rács Elek. Otthon összeveszett élet­társával, Jónás Maliiddal és féltékenységi jelenetet rende­zett. A veszekedés hevében éppen a kezében levő hangszó­rótekercselő mágneses trafó­val a fiatalasszonyt fejbevág­ta, akit emiatt nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel a Költői Anna baleseti kórházba kel­lett szállítani. A hevesvérű ifjú férjet őri­zetbe vették. Felrobbant a löszei* — két kisfiú az áldozat Károlyi Mihály válogatott írásai Az idei könyvnapokon már csak kevesen jutottak hozzá a két szép kiállítású kötethez, amely pedig nem sokkal előbb jelent meg, mindössze ötezer példányban, a Gondolat Kiadó gondozásában. Érthető a nagy figyelem és érdeklődés, amely Károlyi Mihály 1920—1946 kö­zött írott cikkeit, beszédeit és levelezését tartalmazó kötete­ket fogadta: hiszen először kap összefoglalóan hű képet a ma­gyar olvasó erről a nagy haza­firól és forradalmárról, aki úgyszólván egész életét a ma­gyar nemzet függetlenségének, népe szabadságánalk szentelte. Azt az utat főként az időseb­bek közül sokan ismerik, ame­lyet a 45 ezer holdas földbir­tokos gróf Károlyi Mihály a fóti kastélytól, a feudális arisz­tokrácia külön, zárt világától megtett a polgári demokrácia igenléséig, a Habsburg-ellenes- ségig és végül, az 1918-as őszi­rózsás forradalom által létre­hozott első magyar népköztár­saság elnöki székéig. Két évvel ezelőtt, hamvainak hazatérése, s itthoni temetése alkalmából, az egész ország nyilvánossága előtt először került sor törté­nelmünk nagy alakjának való­sághű értékelésére. A párt és a kormány nevében Kállai Gyula méltatta akkor Károlyi Mihály nagyszerű emberi ma­gatartását és kimagasló érde­meit. A most megjelent két kö­tet, — ha nem is a teljesség igényével, — megismertet ben­nünket egy valóban fantaszti­kusnak mondható életpálya második részével, annak leg­fontosabb politikai és erkölcsi vonatkozásaival. Beszédei, cikkei, amelyeket Károlyi Mihály hosszú, több évtizedes emigrációjában irt, egy olyan nagy gondolkodó nézeteit tükrözik, aki felismer­ve. hogy a történelem osztály­harcok története, szakított osz­tályával és a proletariátus, a dolgozó parasztság ügyének következetes támogatója, in­ternacionalista harcosa lett. O maga, saját politikai té­vedései. a rokonszenvét bíró Tanácsköztársaság hibái és az ellenforradalmi íehérterror ke­gyetlenkedései nyomán, már 1920-ban levonta azt a követ­keztetést, hogy az országot a polgári demokrácia módszerei­vel nem lehel a szocialista fej­lődés útjára vinni. Világossá vált előtte: a néphatalmat tö- megforradalómmal, a munká­sok és parasztok diktatúrájá­val kell megvalósítani. Rájött arra is, hogy ezt a harcot csak a kommunistákical együtt le­het vállalni. Ettől kezdve szo­rosan együttműködött a Kom­munisták Magyarországi Párt­háború alatt ő szervezte meg az „Uj demokratikus Magyarországért” mozgalmat, amelyhez a kapitalista vi­lágban élő magyarok min­denütt csatlakoztak Amikor a felszabadulás után 1946-ban hazatért, éle­tének 27 éves álma vált valóra. Az országgyűlés tör­vénybe iktatta történelmi érdemeit, a nagy hazafinak kijáró tisztelettel, megbecsü­léssel övezte. Sajnos, Ká­rolyi Mihály afeletti örö­me, hogy megvalósulni lát­ja, amiért oly sokat küz­dött — nem volt zavar­talan. 1949-ben, a Rajk-per idején többször is felemelte szavát Rákosi és klikkjének törvénysértései ellen. Szem­bekerülve az akkori vezetők­kel, súlyos lelki megráz­kódtatások után, ismét az emigrációt választotta, nem volt hajlandó osztozni a bű­nökért való felelősségen. De hitét a szocializmusban nem vesztette el: soha egyetlen egyszer sem fordult szembe a párttal, a mozgalommal, amelynek elkötelezte magát. Ezt írta 1952-ben: „Világné­zetem nem változott. Ma is, még erősebben mini valaha* a jövőt, a kommunista elvek megvalósításában látom. De mert kívánom ezt, Sztálin politikáját nemcsak hogy embertelennek tarlóm, de a legnagyobb mértékben ártal­masnak, éppen a kommu­nizmus szempontjából. Az a tény, hogy a kommunizmus legmeggyőzödésesebb híveit üldözőbe veszi és vallo­másokra kényszeríti, hogy magúkat a kapitalista orszá­gok kémjeivé adják ki, árt a legjobban annak, amit el akarunk érni. Sztálin nem tanulta meg Lenintől, hogy számolni k tll az erőviszo­nyokkal, és ha ezek nem kedvezők, változtatni kell a taktikán. A mai erőviszo­nyok mellett keresni kell egy módot arra, hogy a Nyugattal legalább egy mo­dus vivendire jussunk.” Ha Károlyi Mihály ma élne, elégedetten látná, hogy a modus vivendi, a békés egymás mellett élés politi­kája, a lenini tanításokat hűen követő, Hruscsov ve­zette szovjet kormány kez­deményezései nyomán, mi­lyen nagy, jelentős eredmé­nyeket ért el. Válogatott írásainak köteteihez írott visszaemlékezésében özvegye a következőket mondja: „A sors legkegyetlenebb játéka az, hogy a mai Ma­gyarországot, ahol nem él­nek többé vissza a hatalom­mal és tiszteletben tartják az emberi méltóságot, ahol a nép . életszínvonala emel­kedőben van — férjem nem tudta már megérni. Mert tu- | dóm, ha élne, ma itt boldog \ volna __ Ez szerintem a leg­j fájdalmasabb és ez Károlyi ;Mihály igazi tragédiája.” : A makulátlan jellemű, tisz- ; ta életű forradalmár és ha- : zafl életművének csak egy ! részét ölelik fel a közel- : múltban napvilágot látott ; kötetek. Hagyatékának ren- í dezésével jelenleg a Legújabb- ! kori Történeti Múzeum és a ! Párttörténeti Intézet l'oglal- ; kozik. Reméljük, többi írása ! is — különösen halála előtt í befejezett, sajátkezűleg írott \ életrajza — napvilágot lát : majd. Hctesi Ferenc Pál (Gábor felv.) a mozdony kis sebességgel ha­ladt. A vizsgálat tovább tart. A i felelősök ellen eljárás indult. £ SZÉNAHORDÁS A Rákoshegyi Állami Gazdaság isaszegi üzemegységében í 60 hold területen megkezdték a somkóró gyűjtését. Kedden délután szerencsés kimenetelű összeütközés tör­tént az aszódi pályaudvaron. Az állomás negyedik vágd- j nyán veszteglő személyvonat utolsó kocsijába ütközött egy' kalauzkocsit maga előtt tolató : mozdony. Az összeütközés kö- ; vetkeztében a személyvonaton j ülő öt személy közül Laczka József nódrádkövesdi lakos í súlyosan megsérült, Kovács : András ikladi, Mega István: galgamácsai, Remenár János-; né s Váczi Andrásné domonyi í lakosok pedig könnyebben j megsebesültek. A vizsgálat azonnal megkez- : dődött. Eddig megállapították, ; hogy az összeütközésért fele- ! lősség terheli Zólyom János; 28 éves mozdonyvezetőt és! Faklen Mihály 40 éves gépki- sérőt, akik annak ellenére, hogy a váltókezelő figyelmez­tette őket a vágányon álló személyvonatra, elmulasztot­ták a kellő óvatosságot. Hogy súlyosabb, tömegesebb szeren­csétlenséget okozó, nagyobb áldozatokat követelő kataszt­rófa nem következett be, az annak volt köszönhető, hogy ! meretlen körülmények kö­zött — feltehetően a hábo­rúból visszamaradt — rob­banóanyag került, s az rob­bant fel. A két csöppséget, akik közül az egyiknek a kezét is leszakította a felrobbant lö­vedék, életveszélyes sérülé­sekkel szállították a fővárosi Heim Pál Gyermekkórházba. A rendőrség azonnal értesítet­te a tűzszerészeket, és meg­indította a nyomozást a bal­eset kőiül ményeinek kiderí­tésére és a felelősök meg­állapítására. Már közel két évtizede vé- ! get ért a háború, de egyes felnőttek elővigyázatlansága, gondatlansága miatt még mindig szedi áldozatait. Ezt | bizonyítja az a békés játsza­dozás is, amelynek részvevői Örkény községben az ötéves Schulz Ferenc és kétéves Mi­hály nevű öccse voltak. A gyermekek otthonuk udvarán, az Arany János utca 54. szám alatt játszadoztak, ami­kor a környéket nagyerejű robbanás rázkódlatta meg. A kisfiúk kezébe eddig még is-

Next

/
Oldalképek
Tartalom