Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-07 / 132. szám
1964. JÚNIUS 7. VASÁRNAP MST MEGYEI cMírlap 5 HUZAVONA ssázötvenhatmill ióva l ÉVENTE EGYMIILIÁRD ,j Egy szakértő bizottság vizs- jjgátatai szerint qtente egymil- 'f, liárd forint kárt okoz a leve- | gővel a motorokba jutó por ■Á és egyéb szennyeződés. A je- f lenleg alkalmazott légszűrők í ugyanis csak a nagyobb por- í szemeket, a szennyeződésnek 'j, alig felét szűrik ki, a motorig ba jutó apróbb szemcsék pe- ^ dig igen rövid idő alatt el- 4 koptatják a csapágyakat, hen- í gereket, dugattyúkat. Nemrég ■j a KGM kollégiuma is foglalja kozott a kérdéssel és felhívta % a szakembereket, hogy rövid időn belül alakítsanak ki új % szűrőberendezést, amely az •f, eddiginél hatékonyabban vé2 di a motort. j A Járműfejlesztééi !Intézet, f az Autóközlekedési Tudofná- ff nyos Kutató Intézet, a Ganz- f, MÁVAG, a Csepel Autógyár jj és a Kismotor- és Gépgyár £ mérnökei most közös erővel ^ dolgoznak az új szűrőberen- j dezés kialakításán. Már ké- | szülnek a tervdokumentációk j és előreláthatólag jövőre so- % rozatban tudják gyártani a j, szűrőket, amelyek a szennye- J zödésnek már nem 50, hanem £ 98 százalékát távol tartják a 3 motoralkatrészektől, így a mo- i torok élettartama —, vagyis a két. nagyjavítás közötti idő ^ — kétszeresére növekszik. Ami eddig elkészült, igazán gyönyörű! ízléses, csalogató szobák várják a tanulókat: három rekamié, három kis asztalka, könyvespolc, szőnyeg, színes fotelok, mosdófülke, beépített tágas szekrény, erkély — ilyen lesz a diákok egy szobája a gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Itt élni, itt tanulni nagyszerű lehet! Fejlődő mezőgazdaságunk szakemberek sokasága nélkül nem tudná megvalósítani rá váró feladatát. Az ország anyagiakban is sokat áldoz a felsőoktatás fejlesztésére. A párt VIII. kongresszusán határozták meg, hogy a többi között „... növeljük ... a gödöllői Agrártudományi Egyetem befogadóképességét, tovább fejlesztjük a tudományegyetemeket.” Határozat van arra is, hogy több, mint ezer fővel növeljük az agráregyetemen tanulók számát, írás rögzíti, hogy Budapestről Gödöll.őre költözik a gépészmérnöki kar. Éppen ezért Gödöllőn új kollégiumi épületekre, szemináriumi és előadótermekre, ebédlőre, kazánházra, kísérleti épületekre, laboratóriumokra van szükség. Százötvenhatmillió forintért öt szakaszban készülnek el az épületek. Az első szakasz munkái 1962-ben befejeződtek. A második szakaszra tervezett „A” kollégium a napokban elkészül — bár átadása néhány héttel megkésett. Magasodnak a „B” és a „C” szállók falai is, amelyek felépítése 1965. június 30-ra fejeződik be. A harmadik szakaszban hozzák létre a kísérleti épületeket. Ezeket idén május közepén kellett volna átadni, de jelenleg sincsenek készen. A mesterséges megtermékenyítő laboratórium szerkezetileg elkészült, a szerelések, a belső vakolások viszont hátra vannak még. Az istállóépület külső burkolása, belső vakolása kész. A szociális létesítményeknél a szakipari és felszerelési munka hiányzik. Több más épületnél hasonló a helyzet. A negyedik szakaszra jut a kazánház építése, amelyet 1964 júliusáig kellene szerelésre alkalmas állapotban átadni. Sajnos, azonban a kivitelező, az ÉM 25-ös Állami Építőipari Vállalat az eddigi súlyos mulasztások miatt nem tudja betartani a határidőt. A szemináriumi és előadótermeket decemberig tető alá kellene hozni, mert a téli munkát is ezek az épületek képeznék. Ebből — már most is látható — kevés valósul meg, mert a negyedik szakasz szerződését a mai napig sem kötötték meg. Ez annyit jelent, hogy a munka hónapokkal eltolódik. Súlyos a helyzet, mert az egyetem tanterve szerint 1965-ben ezekben az új épületekben tanítani szeretnének. Az összes munkát figyelembe véve több mint ötven százalékos az elmaradás. Sok ezer forint ment és megy így veszendőbe! A főépítésvezetőség tavaly például négymillió forintot fizetett rá. A késedelmek miatt másféléves eltolódás várható az építkezésen — ami újabb forintokat húz ki az állam zsebéből. Az ötödik szakasz tervdokumentációja késik, illetve a távfűtés terveihez még kiegészítések szükségesek. A vélemények szerint az elmaradások ellenére az ÉM 25- ös Állami Építőipari Vállalat munkájában a korábbihoz képest most Itevesebb a kifogásolni való. Jobb a‘ rffunka minősége, az ígért munkáslétszámot biztosították, s van remény, hogy a hátralevő időben nem annyira a forinttervek teljesítését szorgalmazzák, hanem olyan ütemben építkeznek, azt a munkát veszik sorra, amit az egyetemi oktatás zavartalan menete megkíván. Hasznos lesz, ha e hónapban a vállalat megvizsgálja — különösen a szakipari munkásoknál — miért alacsony az egy főre jutó termelési érték.. Néhány elmaradott építkezés ütemét most meggyorsították, mint például a kazánház, a kísérleti épületek létrehozását. Az a javulás azonban, melyet az utóbbi napokban tapasztalni, nem mentesít a hibák bírálatától. Az elmaradások okát vizsgálva a beruházó a tervezőket, a kivitelezőket okolja., a kivitelező részben a tervezőket és a beruházókat, s így tovább. Az ÉM 25-ös Állami Építőipari Vállalat vezetőinek jogos a panasza, hogy egyszerre tizenegy kiemelt építkezésen nehéz helytállniok, mert ez kapacitásuk hatvan százalékát leköti. A Központi Bizottság építőipari határozata után sok terhet vettek le a vállukról, de még így is húsz száza- i lókkal vállalkoztak több- ! re, mint amennyit elbírnak. \ Nehéz a munkáslétszám biz< tosítása és az anyagellátás is. < Egyszóval gondokkal küzd a ! vállalat. j Ugyanakkor az egyetem is ! joggal követeli a magáét. Ért! hető a méltatlankodás, amiért j az 1963-ra tervezett 28 millió i forintos beruházásból csak \ tizenhét és fél millió valósult í meg. Nem nyugtatja meg a ! kivitelező kifogása sem: „Kár ! emlegetni az elmaradást, ! mert ebben az esztendőben !úgy sem tudják pótolni!” ! Idén harmincmillió beruhá! zásról tárgyaltak az érdekelí tek. A kivitelező azonban me! révén ragaszkodik az eddig ! megkötött szerződéshez, amely \ tizenhárommillió forintról ! szól. Szerinte még 14 millióról \ kel. szerződést kötni, de míg ! ez nincs meg, addig munkáról ! szó sem 'lehet. A szerződést ! már áprilisban meg kellett ! volna kötni, de különböző in! dokokkal » l ■ a kivitelezők ma is elodázzák. t i í A késedelmes tervdokumen- ! tációra hivatkoznak és a be- I ruházóra igyekeznek hárítani ! a felelősséget, amiért elég sok ! megelőző munkával adósak \ maradtak. • \ így például a szemináriumi j és előadótermek munkái.t • azért sem kezdik meg, mert • nem távolították el onnan a j víz és energ: a vezeték eket — j ez a beruházó fe’adata lett \ volna. A kivitelező tizenegy pontban sorolja fel a munka, akadályait, s mert vannak közöttük jogos kifogások is, ezekre hivatkozva húzza a» időt. A tervdokumentáció tavaly szeptember helyett idén februárra készültei — de ma már csak néhány kiegészítés van hátra —, ettől a kivitelező nyugodtan végezhetné a soron levő munkát. Ha továbbra is folytatódik a huzavona, a téliesítési program is veszélybe kerül. Hiszen ha most elmaradnak a soron levő feladatokkal, télen nem végezhetik a belső munkákat. Az esztendő közepén járunk és még mindig csak a vitáknál tartanak: mit akarnak tenni ebben az évben?! Hátha még hozzászámítjuk a szerződés megkötése után várható anyagmegrendelésii és szállítási nehézségeket — esz is lesz, mire a második negyedévre tervezett munkákhoz hozzákezdenek. Lehetne sorolni a gondokat: a negyedévre jutó beruházási ütem is lelassult, a munka intenzitása sem felel meg a kívánságoknak. Hiába dolgoznak, teljes létszámmal, ha az egy főre tervezett évi termelési érték nem éri el majd a 150 ezer forintot! Szólhatnánk a költségek túllépéséről is. Arról, hegv a tervező vállalat már egyszer fizetett kétszázezer forint kötbért a késés miatt. Hogy az évi beruházásból az első negyedévre jutó összeg nagyön kevés és félő, hogy sok jut a következő szakaszokra. Említhetjük, hogy a téliesítési költség például 40 százalékkal haladta meg a tervezettet... Súlyos ezrek mennek veszendőbe. S ha megkötik a szerződést, akkor sincs teljes garancia az ütemes, a gyors építkezésre, hiszen a szerződés önmagában csak . papír. Ahhoz pedig semmi kétség néni fér, hogy , jelenleg sem a „papírokkal” van baj, hanem a gödöllői építkezés háttérbe szorításával. Hiába érti meg az ember az ÉM 25-ös Állami Építőipari Vállalat nehézségeit, abba semmiképp nem lehet belenyugodni, hogy amit egyszer elvállalt, azt most ne teljesítse. A különböző apróbb-cseprőbb kifogásolható tények nem igazolják őket, ezek az akadályok leküzdhetők. Mit kellene tenni? Egyszerű a válasz: saját elképzeléseiket, terveiket kellene gyorsan, időben megvalósítani. Ne azt keressék, ami vitára ad okot, ami mentesítheti egyik vagy másik vállalatot a felelősség alól, hanem azt tekintsék, ami élesztője a munkának. Akiknek sürgős a mezőgazdasági szakemberek képzése, azok nem jegyzőkönyveket akarnak látni, s nem a döntő bizottságoktól várják a megoldást. Nem akarják a téli so- pánkodásokat hallgatni: megint elkéstünk valamivel, ' hamarabb kellett volna felébrednünk. s olcsóbban termelhettünk volna! Nem is szavaztatni akarunk, vagy rőffel mérni: ki menynyire hibás és vitatkozni, hogy elmértük az igazságunkat tíz vagy tizenöt centivel. Esetleg oda mértünk néhány centivel többet, ahová kevesebb járt volna, mert szerintünk jócskán adagolhatunk felelősséget, — elsősorban a kivitelező vállalatnak. Keressék meg együtt fni az, ami áthidalhatná a torzsalkodásokat, s együtt vigyázzanak arra: ne ismétlődjenek’ meg a korábbi hibák Végezzenek olyan munkát, hogy mindenki nyugodt szívvel gyönyörködhessen az elkészült műben. Ezzel az építkezéssel nemcsak Pest megye érdekét képviselik, hiszen a mezőgazdasági szakemberekre az egész országban szükség van! Sági Ágnes I jásfején az ezernyi ráncot, s a szemgödrökben ülő hüllő tekintetet... Őrnagy úr. Az ezredes őrnagya. Az ezred hadműveleti tisztje. Tervek? Papírok? De mi került azokra a papírokra? Hányszor húsz ember, hányszor hány koszos falu, hány Kijev... és amikor már nem voltak tervek ... csak „Baalaton” volt, jéggel, ami nem viselte el á hátán az ezredest ... tankok, az ezredesre fütyülő legénységgel... a futás... a menekülés a diadalmenet helyett! És ha ők, ezek győznek? Hány ezredesük volt, hány őrnagyuk, s hány tyúkocska volt, aki nem az ágyban feküdt melléjük, hanem a lábuk elé ... hányán voltak, akik hittek ezeknek, akik a megváltóknak tartották őket... s hányán, akik adták nekik a lapot... München. Hirtelen döbbent rá, hol is volt eddig, s hová tart most is. München. Chamberlain, Esernyő. És egyezmény. Koncként a világ. Tegyen a Führer, amit szeretne, amit akar. Az üres konyakos poharat nézte. Hirtelen villant benne a kép: hányszor húzta el a száját otthon, amikor erről beszéltek. Hányszor mondta Bakosnak is, hogy nézd csak, már megint erről cikkeznek. rr,csit szégyellte magát. Ezek még itt vannak És mindig akadnak ilyenek... ugye, mint hadműveleti tiszt... papírok, jelentések, tervek ... az más ... amit lehet, megúszni... Most már a négy férfi is követte a nőt, feszülten figyeltek, látszott, érdekli őket a történet. Mi lett az ezredessel? — ... otthagytam ... mondtam neki, hogy szerzek valami járművet... visszajövök ... dehát ugye... A nő már nem állta tovább, sürgetni akarta: — És mi lett a vége? — ... ó, nagyon prózai. Engem elkaptak az oroszok, ő meg meglógott mégis valahogy ... hazakerült... itt meg amerikai fogságba esett... én ötvenben jöttem haza ... ő már negyvenhétben csinálta az üzletet... találkoztam vele Cuxhavenben, mindketten hajórakományt vártunk... Látszott, minél előbb szeretné befejezni a történetet. Ez már nem érdekes. — ... csak éppen ő katonai rakományt várt... én meg banánfürtöket... mondta is: magának való ez? Megnyugtattam: ez is üzlet. Nevetett, de már nem csapkodta a térdét, erőltetett volt a nevetés, aranyfogai sem villogtak elő. «« Fizetett. S közben azokat nézte. A nő fonnyadt, agyonkozmetikázott bőrét, fején a rikítóan ízléstelen kalapot, kezén a vastag, köves gyűrűket, a széles váltakon feszülő puha szövetet, s a szikár toablakokon át bevágott a reflektorok fénye. Nem törődött vele, meglazította a nyakkendőjét, mert érezte, elönti a forróság. Nem a benti melegtől. A tenyere 1s nedves lett, mint csak akkor, ha nagyon ideges, tudta, most már biztosan tudta, hogy a szikár idegesítette fel. Eddig sem voltak illúziói. Jól tudta hol jár, sokszor kikkel ül szemben, kik mellett hajt el az úton, kik mellett vásárol az üzletekben. De így?! Mint otthon, amikor a meccsről beszélnek, vagy árról, kimenjek-e a Rómaira, ez úgy fecseg. Húsz emberi Úristen! Hányszor húsz) hányszor ezer, hány millió! És ez fecseg. A térdét csapkodja, sört. iszik, szívja a szivart és fecseg. Az ezredese. A tyúkocska. A kaviár. Koszos falu. Kijev. Balaton. Párizs. Bőröndök. Mint valami turistaút. «« —... nézze őrnagy, mondta nekem az ezredes, maga sok helyen végigjött velem .. ■ tudja, hogy nem vagyok egy be ... már pardon ... természet ... de ez?... S a tankokra mutatott, amelyek csak úgy söpörtek el mellette ... Előttünk az a Baalaton ... hátunk mögött az orosz ... szóval mindenesetre kellemetlen volt... arra gondoltam, jobb, ha nem vele csípnek el... ő egy eléggé ismert ember volt... az ezrede sok olyasmit csinált, amit odaát biztos megjegyeztek... én egy ezredesnek nincs szava, akkor már nincs a Führer- nek sem ... Hörpintett a söréből, s kicsit gúnyosan folytatta: hol is... fene tudja már, de egy koszos faluban szemrebbenés nélkül húsz parasztot felköttetett... persze az még az oroszoknál volt... akkor került ki Párizsból az orosz frontra, s ha láttátok volna... nyolc bőrönd holmival érkezett... azt hitte, ez is egy sétamenet... Meggyújtotta a kialudt szivart. ellenőrizte, figyelik-e partnerei a történetet, s csak azután mondta tovább: — ... Kíjevben azért zar- galla a legényét meg a segédtisztjét, hogy kaviárt szerezzenek ... ahelyett, hogy lőszert kunyerált volna az ezredének... volt egy tyúkja is. valami táncosnő, Lettországból keveredett oda . .. hát azzal járt mindig ... vitte magával, míg egyszer az ágyból ugrott ki mellőle ... a kocsiban kavkodta magára a ruhát, a tyúkocska meg ottmaradt . . hehehe... Lehunyta a szemét, hogy ne lássa a szikár szélesre nyitott száját. Undor fogta el. nem tudta mitől, de érezte. kavarog a qyomra, egyszerre felhajtotta a konyakot. —'... gondolom, a ruszkik meg nyaggatták a tyúkot, ezredes kellett neked ... «« A teremben cserélődtek a vendégek, odakintről motorzaj csapott be, olykor az
