Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

Mccrci /t/ríop 1984. JÚNIUS 2, KEDJ1 Fellendül a szobi járás idegenforgalma >4 vízierőmü és a magyar—csehszlovák turistaegyezmény várható hatása NAPSÜTÉSBEN Az ország tájegységeinek idegenforgalmi ranglistáján a Dunakanyar a harmadik he­lyet foglalja el. (Budapest a lista első, a Balaton a máso­dik helyzettje.) Ha tovább bontanánk a rangsort, kiderül­ne, hogy a Dunakanyaron be­lül is vannak rangfokozatok. A visegrádi oldal kétségtele­nül nagyobb sarzsit visel, mint a váci, ami különben természe­tesnek látszik, hiszen Visegrád már régen világhírű neveze­tessége az országnak. A túlsó part sorsa mégis mostohább a kelleténél, természeti adott­ságai kihasználatlanabbak, felkészültsége, ellátottsága sze­gényesebb és hiányosabb a kelletének Különösen a szobi járásnak van oka panaszra. Az orvoslás sürgősségét a szinte minden külső támoga­tás nélkül kialakult helyzet is bizonyítja. A járás területén jelenleg már közel harminc vállalati és szakszervezeti üdülő működik, közülük Ze­begényben nyolc, Nagymaro­son és Nógrádverőcén hat-hat, Szokolyán öt. Verőcén van az Express ifjúsági tábor is, amely egyszerre kilencszáz fia­talnak tud szállást adni, Zebe- gény gyermeküdülője pedig száz gyereknek. A járásban van hat turistaház is és sok- száz vikendház, amelyek szá­ma évről évre tovább nő. A legtöbb Nógrádverőcén, Nagy­maroson és Zebegényben épült az utóbbi években, de jóné- hány a nemkevésbé vadregé­nyes környékű Szokolyán és Börzsönyligeten is. Az üdülők kulturáltsága ki­elégítőnek mondható. A já­rásban levő turistaházaké azonban kevésbé. Egészségügyi ellátottságuk, belső rendjük, tisztaságuk igen sok kívánni­valót hagy hátra. A járás Du­na menti községei közül né­hány már hosszú évtizedek óta közkedvelt kiránduló- és nyaralóhelye a fővárosi közön­ségnek. Idegenforgalmuk az elmúlt években még gyorsabb ütemben növekedett. A for­galom növekedésével arányo­san azonban sűrűsödik a pa­nasz is, különösen a kereske­delmi ellátottság fogyatékos­ságai miatt. A kirándulók , psak a legnagyobb nehézségek j árán juthatnak pékáruhoz, tej- j termékekhez, friss gyümölcs- 1 hoz. Vasárnaponként nem ta­lálnak egyetlen nyitvatartó élelmiszerüzletet sem. Ha nem j vinnének magukkal a kirán- | dulásra hazulról elemózsiát, I korgó gyomruk alaposan meg- 1 rontaná vikendjüket. Egyre ! jobban bebizonyosodik az is, j hogy sok bajt okoz a megfelelő strandfürdők hiánya. Igen kezdetlegesek, kevés ben­nük a kabin, a vetkőzőhely. I Sokan ezért íürdenek tiltott helyeken, aminek elég gyak­ran halálos szerencsétlenség a következménye. Az épülő nagymarosi vízi­erőmű kétségtelenül erősen növeli a terület idegenforgal­mi jelentőségét is és ugyan­akkor jelentős feladatokat há­rít az érdekelt községekre. A vízierőmű emelni fogja a part­szakaszon a Duna szintjét és így eltűnik Zebegény, vala­mint Szob régi strandja. A két községnek idejében gon­doskodnia kell új strandfürdő létesítéséről, nemcsak a kirán­dulók, hanem az állandó la- j kosság érdekében is. A kirándulók hétvégi sáto- ' rozásai egészen ötletszerűek. j Úgyszólván minden alkalom­mal más és más helyen nő ki i a földből egy-egy ideiglenes I sátortábor. Sátrát mindenki ott állítja fel, ahol éppen eszé- i be jut. Ugyanígy tesznek az ország különböző részéből ér- j kező úttörő- és diákcsapatok I is. A szervezetlenségnek az az I oka, hogy a községek nem je- ] löitek ki sátorozásra alkalmas I területeket. A szobi járás kiránduló- és üdülőhelyeinek forgalmát a máris észlelhető jelek szerint igen jelentősen növeli a ma­gyar—csehszlovák turistafor­galmi megállapodás. Ebből a szempontból nagy jelentősége lesz a most épülő 121-es szá­mú, új, korszerű autóútnak, amely Letkésnél csatlakozik a tsehszlovákiai úthoz. Előbb- utóbb sor kerül a letkési ha­tárátlépő megnyitására, ami viszont szükségessé teszi Szo- bon egy olyan idegenforgalmi hivatal vagy kirendeltség fel­állítását, amely a valutabe­váltás terén is segítséget nyújt a hazánkba érkező csehszlo­vák turistáknak. Az autós és motoros turis­ták különben joggal panaszol­ják, hogy a szobi járás egész területén egyetlen ÁFOR- telep sincs, ahol üzemanyagot vásárolhatnának és nem talál­nak egyetlen gépjárműjaví­tással foglalkozó műhelyt sem. A felsőbb szervek különben már felismerték a szobi járás idegenforgalmi jelentőségét. Ennek köszönhető, hogy ide­genforgalmi igényeinek fokozottabb kielégítésére a múlt évben közel másfél millió forintot kapott az Or­szágos Tervhivataltól, az idén pedig a Pénzügyminisztérium­tól egymillió 580 ezer forin­tot. Ebből rendezi Kismaros a kisvasút környékét, Nagyma­ros a hajóállomás környékét parkosítja és támfalat épít a Duna-partra. Verőce a ma­gyarkúti forrás vidékét ren­dezi, korszerűsíti közvilágítá­sát, Szob a Duna partján te­remt rendet és új strandkabi- nokat épít, Zebegény pedig védőfalat emel és korlátot ál­lít fel a Duna partján, ezen­kívül parkot és játszóteret épít. Nagymaroson megkezdték két és fél millió forintos költ­séggel egy korszerű sátortá­bor építését, Zebegényben pe­dig jövőre elkészül egy száz ágyas turistaszálló. Magyar Eás®ló Ausztriában nem kell tanulni ? (Gábor felv.) A harmadik ötéves terv közepére befejeződik a mezőgazdaság villamosítása Mintagépesítésre jelölnek ki öt-hat özemet — Mit tervez a mezőgazdasági tárcaközi bizottság? ^\\\\\\\\\\\\V^\\\\\\\\\\\\\\\\\^ í A CÉDULA 1 A cédulát a zsebemben találtam. A cédulán egyetlen szó, piros tintával: Este! Elolvasom egyszer, kétszer, aztán ötödször is — fogalmam sincs, miért, mi­kor írtam fel ezt a szót. Este.:: Hová kell nekem mennem és miért pont este? Ahá, biztos valami érte­kezlet .; í Nézzük csak, milyen értekezlet is lehet, s különösen este. Végigveszem emlékezetemben az ösz- szes szerveket, intézményeket, társaságokat, cégeket, de a közeljövőben sehol semmiféle értekezlet, még nappal sem. Ez ugyan meglepő, de egyben örvendetes is, csak azt tudnám miért írtam fel egy cédulára azt, hogy: este? Moziba menni? Nevetséges lenne. Soha nem járok matinéra, így tehát nyilvánvaló, hogy a mozi szá­momra estét jelent és nem délutánt, vagy reggelt, vagy éjszakát. A mozi tehát nem jöhet számításba. Színház? Általában ugyebár a színházi este is este van, mert ki hallott olyan színházi estét, amely pont dél­ben tizenkettőkor kezdődik ... Tehát, színházról sem lehet szó..: Randevú. Nő. Csinos. Engem vár.;. Ez sem jő. Nem vagyok Casanova, hogy egy ilyen találkozásra külön emlékeztetni kellene magam. Ha lenne, minden­féle cédula nélkül is tudnám, a világért sem felejte­ném el és még kevésbé írnám fel. Az ember ne csi­náljon írásos feljegyzéseket a házi kémszolgálat dol­gának megkönnyítésére..; Különben is, a randevú kimondottan esti dolog, amely ugyan átnyúlhat a késő éjszakai órákba, de semmiképpen sem reggeli ügy, ami átnyúlhat az esté­be, mert az nem '*andevú, hanem házasság. S hogy házas vagyok reggel, délben, sőt este is, arról nem feledkeztetnek el sem reggel, sem délben, de még este sem; .; Kezemben a cédula, rajta a felírás, s úgy érzem, hogy szétpattan a fejem: mi a mennydörgős menny- kőnek írtam én ezt fel külön egy tiszta papírra, hogy: este. Este előtt fél órával mondja a feleségem: — Borotválkozz már meg, jönnek a Szuromiék! És mintha reflektor gyúlna agyamban, már tudom, mit jelent az „este”, s utána a három felkiáltójel..; Este nem hazajönni, kifogást találni, menekülni... Utálom a Szuromiékat. Buta, fecsegő népség. S már jönnek is, s már kezdi is az asszony az ismert refrént: — Ó, milyen kellemes este lesz nálatok ..: Én is, magamban: Ö, egy esti értekezletet a Szu- romiékért...! Fennhangon: — Igen. valóban kellemes esténk lesz ;:; — és zsebemben titkon, magamat szidva, összegyűröm a cédulát;:. Két veresegyházi ipari ta­nuló, a 17 éves P. A. és a 16 j éves T. J. kedden azzal a szán- j dókkal indult el falujából, j hogy Ausztriába szökik. Ami- kor a Déli pályaudvaron fel- | ültek, a Győr felé haladó vo­natra, már megvolt a határo­zott tervük, miként kezdenek új életet. A tervből azonban nem lett semmi, mert a két legénykét Komárom után „le­szedték” a vonatról. Kihallga­tásuk során először vonakod­tak beismerni utazásuk valódi célját, aztán mégis bevallot­ták, hogy disszidálni akartak. Meg is indokolták, miért. Az indok: mindketten bukásra álltak és féltek, hogy ebből otthon kellemetlenségeik tá­madnak. A Minisztertanács tanács­szervek osztálya, az Országos Tervhivatal,- a Földművelés- ügyi, a Nehézipari és az Épí­tésügyi Minisztérium részvé­telével néhány éve alakult mezőgazdasági tárcaközi bi­zottság legutóbbi tanácskozá­sán számba vette a mezőgaz­daság villamosításának eddigi eredményeit és meghatározta további feladatait. A beszámolókból megálla­pították, hogy az állami gazdaságok és üzemegységeik 98.2 száza­lékát már villamosították. Az állami gazdaságok villa­mosítása ezzel gyakorlatilag befejeződött, mert ami még az idén hátravan, lényegé­ben már nem egyéb a villamos- energia-ellátás bővítésénél. A termelőszövetkezetek és üzemegységeik 58 százaléká­ba vezették be eddig, az elekt­romos energiát. Ezzel a bekapcsolt tsz-ek mindegyikében megterem­tették a lehetőséget a me­zőgazdasági munkák gé­pesítésének. Az összes mezőgazdasági üze­meknek — beleértve a már száz százalékig villamosított gépállomásokat is — 64.2 szá­zaléka van ellátva villamos energiával. Mindez túlnyomó- részt az utóbbi három-négy évben történt. A Földműve- \ daságosabb lésügyi Minisztérium, a Ma­gyar Villamosművek és az Országos Villamosenergia Felügyelet, amely a munkát szakmailag összefogja, irá­nyítja, úgy számítja, hogy az eddigihez hasonló ütemben Füzet és ceruza y ceu'UíciL . : . Gyurkó Géza j 1 eljesen kitárult már a tavasz. Olyan a liget, mint egy mesebeli hímzett szőnyeg. Színes-pompás virágok az ágyásokban. Ékesen díszeleg­nek a fák is. Kevélyen áll­nak, mint a menyasszony, aki­nek fejére ráillesztették már a koszorút. A pádon ketten ülnek. Két idősebb asszony. Hajuk őszbe- borult, mint amikor harmat csókolja meg a rét rozsdabar­na füvét. Hátuk hajlott már kissé, mintha a mestergeren­dát nézném házunk padlásán. Hiába, a sok-sok év során megroppan a teher alatt a legerősebb anyag is. Ülnek és beszélgetnek. Kedves öregek. Mi mindenről eshet szó? A régi fiatalságról, udvarlókról, a számtalan daliás kérőről, s a végén aztán mindig kide­rül, hogy mégis az a vékony- dongájú, keskenyarcú szem­üveges férfi volt a legkedve­sebb. De most felkapják a fejü­ket. Vérpezsdítő zene száll fe­léjük. S a hang egyre erősö­dik. Amott a bokorsor mö­gül egy fiatalember bukkan elő. Aktatáska a hóna alatt, bal karján esőkabát, s tenye­rében pöttömnyi rádió. Innen hát ez a hangos zene. Leül, pontosan a két öregasszony­nyal szemben levő padra. A két padot csak a sárga mur­vával felhintett keskeny út választja el. A fiú leteszi a padra a rádiót, beállítja Laki­hegy felé, s a cipője orrát bá­mulja. Az aktatáskát nekidön- ti a deszkafogó kőnek. A zene most is szól: „Vagy mindent, vagy semmit, így akarom én..." A két asszony egymásra néz. Ajkuk gúnyosan lebigy- gyed. Bólogatnak. Egyet gon­dolnak, s következik a gon­dolatközlés. — Mindenük a zene. — Ilyenek ezek. Űjabb bólintás, s végigmé­rik tekintetükkel a fiút, aki talán tizenhét éves lehet. Ma­gas, nyurga növésű, haja rö­vid, félrefésült. Nadrágja fe­szesen simul kisportolt comb­jaira, cipőjének orra hegyes. Tekintete meleg, nyílt. A tás­kájába nyúl. Füzet, ceruza ke­rül a kézbe, aztán lehelyezi maga mellé. — Fogadni mernék, hogy a szöveget írja le magának. Is­tenem, pedig mennyi más sok szép dal, költemény, szonett létezik. S neki csak ez kell. — Az én unokám is ilyen. Négy éve tanul zongorázni, de jobban ismeri ezeket a hula- hoppokat, meg, a twisteket, mint például Lisztet vagy Mo­zartot. — Azért, hallom, az új sza­vakat te is ismered, drá­gám. Emez hallgat, füle kipiroso­dik, s hallgat. A fiú közben óráját nézi. Lábával kissé idegesen kala­pál. Észreveszi, hogy róla be­szélnek. S ez nem kellemes. — Biztosan várja a kis­lányt. Leül majd melléje, egy­re közelebb kerülnek egymás­hoz, s a vége mindig az, hogy világos nappal csókolóznak. Szörnyű ... — Huligánok ezek, nem má­sok. Hónuk alatt a rádió, sé­tálnak, még talán bennünket is leszólítanának sötétben. Egyszer hallottam: kislány — mondta a fiú —, nem jössz egyet csurglizni? Bezzeg az­előtt! Odaállt az ember elé a fiatalember, meghajolt illedel­mesen, kalapját levette a fe­jéről, sétapálcáját a hóna alá tette: nagysádkám, nem unal­mas ily egyesegyedül? Emlék­szel? Bezzeg ma! — Ügy látom, te is hajlottól az ilyen bemutatkozásra. Most emez pirul el. És ő is hallgat piros füllel. Kicsivel később: — Ma csak a tánc, a szóra­kozás. Ez kell ezeknek a tak- nyosoknak. Ebben a pillanatban elhallgat a zene, a bemondó jelentkezik: „Kedves hallgató­ink! Most orosz nyelvlecke kö­vetkezik haladóknak.” Gyorsan nyúl a fiú a ceru­za, füzet után: Kissé hátradől hogy kényelmesebb legyen az ülés. A tanárnő már köszörűi hallgatóit, majd elkezdi a magyarázatot. A fiú sebesen rója a betű­ket. ' Ismét egymásra néz a két asszony. Aztán mintha össze­beszéltek volna, felállnak. Még egyszer visszanéznek, de a fiú nem vesz észre semmit. Pedig a virágok most is il­latosak, olyan illatfelhő száll a, ligetben az enyhe fuvallat nyomán, hogy megrészegiil tő­le az ember... Orsovai Tibor a mezőgazdaság villamo­sítása körülbelül a harma­dik ötéves terv közepére teljesen befejeződik. A tárcaközi bizottság az er­re az időre való felkészülés feladatai között az elsők közé sorolta a gépesítés mértéké­nek, a munkagépek és meg­hajtógépeik számának, fajtá­jának meghatározását. A kö­vetkező időszakban eldöntik, hogy milyen munkához gaz- a Diesel nyers­olajmotor, milyenhez az elektromos gép. A Földműve­lésügyi Minisztérium és az illetékes villamosenergiaipari szervek hozzáfognak a jövő­beni villamosgép-szükséglet megállapításához. Bekapcsoló­dik ebbe a munkába az or­szágos műszaki fejlesztési bi­zottság is, amely máris készít erre vonatkozó tanulmányo­kat. A következő fontos fel­adat a villamosgépeket ke­zelő, karbantartó és javí­tó szakmunkások kikép­zése. A földművelésügyi tárca szak­munkástanuló-intézetei ké­peznek ki villanyszerelőket, ennél azonban előreláthatólag többre lesz majdy szükség. Az Országos Villamosenergia Fel­ügyelet bejelentette, hogy tá­mogatja a mezőgazdasági üze­mek rendszeres villamos szakmunkás tanfolyamait és tananyagot állít össze ré­szükre. Nagy lépéssel viszi előre a jövőbeni teljes mechartizálást, hogy az FM javaslatára né­hány állami gazdaságot ér tsz-t mintagépesítésre jelölnek ki. Ezeket a gazdaságokat te - melési profiljuk szerint fel szerelik va'amennyi szüksér-r géppel. A többi gazdaságo' ezekben tanulmányozhatja!: majd az állattartás, a nö­vénytermesztés, a majori munkák gépi eljárásait és az így szerzett tapasztalatokbó' kiindulva, kezdhetik meg va'-í fejleszthetik a maguk üzemei' nek gépesítését. A mintage pesítéshez az idén hozzáfog nak, egyelőre öt-hat gazdasá' got jelölnek ki mintagépesi' lésre.- (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom