Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-05 / 130. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK' Külcsín, belbecs VIII. ÉVFOLYAM, 130. SZÄM ARA 50 FILLER 1964. JÚNIUS 5, PÉNTEK >lz akarat és a cselekvés egységére van szükség Az állattenyésztés fejlesztéséről tárgyalt a megyei pártbizottság kibővített ülése Csütörtökön délelőtt a megyei tanács székhazában tartot­ta meg kibővített ülését a megyei pártbizottság. Az ülésen a megyei pártbizottság tagjai, a járási pártbizottságok titkárai, neves mezőgazdasági kutatók, tapasztalt szakemberek, állami gazdasági és termelőszövetkezeti vezetők vettek részt. Képvi­seltette magát az MSZMP KB mezőgazdasági osztálya, az Or­szágos Tervhivatal, valamint az FM Állattenyésztési Főigazga­tósága. Az ülés elnökségében Cservenka Ferencné, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Varga Péter, a megyei tanács vb-elnöke, Szakali József, Jámbor Miklós, Ku- rucz Béla, a megyei pártbizottság titkárai, valamint dr. Dajka Balázs, a megyei tanács vb-elnökhelyettese foglalt helyet. Az ülés napirendjén legfontosabb kérdésként a megye állattenyésztési helyzetének ismertetése és a távlati fejlesztés irányelveinek megvitatása szerepelt. A megyei párt-végrehaj­tóbizottság nevében Jámbor Miklós terjesztette elő a napi­rendi pontot ,.Irányelvek Pest megye állattenyésztésének fej­lesztéséhez” címmel. Előterjesztő bedészében Jámbor Miklós a többi között a következőket mondotta: — Ma már senki sem ké­telkedik abban, hogy a mező­gazdasági termelés gyors ütemű, biztonságos növelésé­nek egyik legfontosabb alap- feltétele a fejlett módszerek­kel termelő állattenyésztés. A mezőgazdasági termelés gaz­daságossága, a hozamok nö­velése és az önköltségcsök­kentés elképzelhetetlen kor­szerű, nagyüzemi állattenyész­tés nélkül. — Megyénkben lényegében most fejeződött be a nagy­üzemi állattenyésztés alapjai­nak megszervezése, azaz most fogunk hozzá annak gyors ütemű fejlesztéséhez. Mielőtt bármit is tennénk a további fejlődés után, szükséges felmérni az adottságokat. — Az állatállomány hoza­ma körülbelül azonos az or­szágos szinttel. Kedvezőbb a helyzet a tej- és a tojáster­melésben. Megyénk termelő- szövetkezeteiben például az egy tehénre jutó évi tejter­melés 2454 kilogramm, szem­ben az országos 2124 kilo­grammal. Jóval felülmúl­ja az országos átlagot a 100 tehénre jutó borjúszaporulat (90,1) is, míg a száz kocára jutó malacszaporulat (1170) valamivel rosszabb az orszá­gos átlagnál. — Nem kielégítőek a hizla- lási eredmények. * A termelő- szövetkezetek 1963-ban egy kilogramm húst a szarvas­marha-hizlalásban 6,9 kilo­gramm keményítő értéknek megfelelő takarmánnyal, a sertéshizlalásban 5,2 kiló ab­rakkal, a pecsenyecsirke hiz­lalásban pedig 4,3 kilogramm abrakkal termelte még. — E hibák okai különbö­zőek. A közös tenyészetek ki­alakításakor sok nehézség je­lentkezett. A tagok általában a gyengébb termelőképesség'ű állataikat vitték a közösbe, az ideiglenes jellegű istállókban rosszul tartott állatok közül sok elhulott, nem kielégítő a takar­mányellátás, nem eléggé érdekeltek anya­gilag a termelésben az állat- tenyésztők, hiányos a szak­képzettségük stb. A megye állattenyésztését belterjesebbé, gazdaságosabbá kell fejleszteni. Növelni kell a termelőképességet, az egy állatra és az egységnyi me­zőgazdasági területre jutó ál­lati termék termelést és az árutermelést. Csökkenteni kell az egységnyi termékre fordí­tott takarmány, illetve mun­kaerő mennyiségét. Törekedni kell arra, hogy száz hold mezőgazdasági te­rületre a jelenlegi 10—11-ről 1970-ig 12—13 szarvasmarha jusson. Megyénk tanácsi szek­toraiban addigra legalább 85 ezer szarvasmarha legyen, amelyből 50 százalék legyen a tehén. A szarvasmarha­tenyésztésen belül a fő fel­adat a tehenészetek, illetőleg a tejtermelés fejlesztése. A megye mintegy 260 ezres sertésállományát, s ezen be­lül a mintegy húszezres koca- állományt meg kell tartani. A sertéstenyésztés fejlesztése el­sősorban nem létszámnöve­lést, hanem a hizlalásban for­gási sebesség, a tenyésztésben pfedig malacszaporulat növe­kedést jelent. A megye baromfiállomá­nyából főként a tojóállományt kell fejleszteni. A fejlesztést az egy tyúkra jutó tojáshozam nagyarányú növelésével, a csirkehlzlalás intenzitásának fokozásával, valamint az el­hullás csökkentésével kell el­érni. A száz hold mezőgazda- sági területre jutó törzsba-. romfi létszámot tanácsi szek­torokban 240-ről háromszázra kell növelni 1970-ig. Meg kell szervezni a gazdaságos nagy­üzemi víziszárnyas tenyész­tést I A juhtenyésztés fejlesztésé- I nek nagy lehetőségeit is ki kell használni. Valamennyi mezőgazdasági üzemben gaz­daságosan lehet , tenyészteni juhokat, amelyek jól haszno­sítják a növénytermesztés, il­letőleg a kertészetek hulla­dék termékeit. , A hozamok növelése 1970-re legalább 3000 ki­logrammra kell növelni az egy tehénre jutó tejtermelést a megyében. A hizlalásra szánt bikaborjak 16—17 hóna­pos korban érjék el az 500 kilogrammos élősúlyt. A le­vágásra kerülő selejtüszők és tehenek általában feljavítva kerüljenek értékesítésre. A száz tehénre jutó évi borjú­szaporulat legalább 90 le­gyen. A borjúelhullást 6—7 százalékról 2—3 százalékra kell csökkenteni. Egy koca után legalább 13 malacot kell felnevelni. A levágásra kerülő sertések át­lagosan 8—10 hónapos korban érjék el a száz kilós élősúlyt. A malacelhullást 8—10 száza­lék alá kell szorítani. Az egy tyúkra jutó tojásho­zamot legalább 150-re kell nö­velni, az ezután létesítendő tojásgyárakban pedig legalább 200-ra. Növelni kell a gyapjúterme­lést is, mégpedig minimálisan juhonkénti négy kilóra. A takarmdny- felhasználás A hozamok növelésével, a létfenntartásra jutó takar­mányhányad csökkentésével el kell érni, hogy o termelő- szövetkezetekben 1970-re az egy liter tej termeléséhez fel­használt’' keményítőérték ne haladja meg a 800 grammot, az emészthető fehérjefel­használás pedig a 130 gram­mot. A szarvasmarha-hizlalásban egy kilógramm hús előállítá- I sához a jelenlegi 6,9 kilogram- nál jóval kevesebb keményítő­értéket tartalmazó takarmányt használjanak fel a megyében. A sertéshizlalásnál egy kilo­gramm húst 4—4,2 kilogramm abrakból, a pecsenyecsirke- hizlalásban pedig 3,1—3,3 kilo­gramm abrakból állítsanak elő a megye termelőszövetkezetei. Az árutermelés normái A megyében a tavalyi év­hez képest 1970-re a vágómar­ha-termelést mintegy húsz százalékkal, azaz 900 vagon­ról legalább 1100 vagonra, a hízói (ser íés-áru termelést ugyancsak 20 százalékkal, azaz 700 vagonról mintegy 850 va­gonra kell növelni. Ez idő alatt a vágóbaromfi-áruterme­lést legalább 25 százalékkal, azaz 150 vagonról 190 vagon­ra, az árutejtermelést mintegy 30 százalékkal, azaz 31 millió literről legalább 40 millió li­terre kell növelni. Az árutojás termelését 1970-re meg kell duplázni és legalább 12—14 (Folytatás a 3. oldalon.) FESTIK AZ ERZSÉBET-HIDAT Az Erzsébet-híd pályaszer­kezetének fele már helyén van, az utóbbi időben gyor­sabb ütemben haladt a mun­ka, mert az egyes hídtesteket már szinte teljesen felszerelve szállítják a lágymányosi sze­relőtelepről előbb a Lánchíd melletti budai rakpartra, on­nan pedig a hídhoz. Egy-egy hídtest elhelyezése után meg­változtatja formáját a két part között kifeszített tartó­kábelpár. Minden egyes pálya- szerkezet elhelyezése után fontos és pontos geodéziai mé­réseket folytatnak annak meg­állapítására, hogyan viselke­dik maga a hídszerkezet. A parti nyílások beemelése folyamatban van, előrelátha­tóan júliusra—augusztusra be­fejezik. Az egyik fontos munkához, a híd festéséhez a jövő hónap­ban látnak hozzá. A végleges határozat szerint a híd színe majdnem fehérbe hajló, hal­vány pasztellszürke lesz. A fi­nom árnyalatú híd szép szín­foltja lesz a fővárosnak. Meg­nyitásáig azonban csak a pá­lyaszint feletti hídtesteket mázolhatják be, így a kapuza­tot, a tartó- és függesztő­kábeleket, a korlátokat, stb. A híd teljes bei'estése áthúzó­dik a jövő évre. (MTI) A tréfás „magyarítás” arra utal, olykor elmarad a külső a tartalom mellett, vagy éppen megelőzi azt. Külső és belső változása, arányos egymáshoz igazo­dása: hasznos, s minden­képpen említésre méltó. Volt idő, amikor úgy tet­tünk, mintha restellnénk: az államigazgatás költsé­geiben az is benne van, hogy a tanácsházákat rendben kell tartani, vagy éppen újakat kell emelni. Hallgattunk erről, s nem is sokat cselekedtünk. Nem volt ritka a beázott, hám- lott vakolatú, kikopott pa­dozatú épület, ahol ennek ellenére tisztességgel igye­keztek intézni az emberek dolgát. Tanácsaink, mint állam- hatalmi szervek, s a ta­nácsapparátus, mint ál­lamigazgatási szerv, a kezdet nehézségein túljut­va, mind eredményesebben végezték és végzik munká­jukat. A „belbecs” tehát mind kevesebb zökkenőt okoz, bár van még mit ja­vítani a munkán. A „kül­csín” azonban . .. Néhány új települést ki­véve — mint például Új­szilvás — ahol eleve a mai igényekhez igazodva emel­tek hajlékot a nép helyi hatalma megtestesítőjé­nek, községeink többségé­ben kicsik, korszerűtlenek a tanácsok hajlékai, s ugyanez áll a járási taná­csok egy részére is. A jobb munkakörülmények egye­nes arányban valószínűsí­tik a jobb munkát, s ezért kell nem lelkendező, de elismerő szóval üdvözölni azt a törekvést, hogy anya­gi lehetőségeinkhez mér­ten igyekeznek megfelelő hajlékot biztosítani taná­csainknak. Felépült, s meg­felelően „szuperál” a járási tanácsháza Ráckevén, rö­videsen elfoglalhatja új hajlékát a valóban na­gyon mostoha körülmé­nyek között dolgozó dabasi járási tanács is. Közsé­geink közül például Jász- karajenő ez évben, több mint fél millió forint költ­séggel korszerűsíti válasz­tottjai házát. Ám ennél tovább is le­het, s kell menni. Sokat beszélünk a „hivatali ri­degség” ellen, értve alatta a rossz, lélektelen ügyinté­zést, a modortalanságot. Tegyük hozzá: a tanács­épületek ridegségét is. Két- hároméves, szakadt plaká­tok, tavalyi légyfogók, szekrények tetejére halmo­zott, poros akták, beszá­radt tintatartók, s sorol­hatnánk tovább. Sajnos, tanácsaink többsége alig vet ügyet arra, hogy ilyen apró, külső jelekben is má­sok kellenek, hogy legye­nek a mi hivatalaink. Oda belépve, ne a kabarék „ik­tatói” jussanak azonnal eszünkbe, hanem érezzük otthonosan magunkat. Mi kell hozzá? Nem sok. S íé­ként kevés pénz. Igény kell hozzá elsősorban, igény, hogy tisztaság le­gyen, rend legyen, minden­nek meglegyen a maga he­lye, azaz az egész épület ne valami átmeneti szál­lás képét nyújtsa, hanem valóban, a szó jó értelmé­ben hivatal legyen. Tiszta­sággal, precizitással, s a „felek” iránti apró, de el nem mulasztható figyel­mességekkel. Például az­zal, hogy egy-két. lóca le­gyen a folyosón, s ne kell­jen ácsorogniuk az embe­reknek: Mert most nem egy helyen — kell. Az ilyen apró, a „kül- csin”-hez tartozó dolgok a munka kezdetén valóban másodlagosak voltak. Ma már azonban a „belbecs”, azaz tanácsaink munkája olyan, hogy sor kerülhet a másodlagos feladatokra, azaz hozzá kell igazítani a tartalomhoz a — kül- csint is. Mészáros Ottó Miről tárgyalt a Minisztertanács? A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Kállai Gyu­la, a Minisztertanács elnök- helyettese beszámolt a kor­mánynak a Jemeni Arab Köz­társaság küldöttségével foly­tatott tárgyalásokról. A Mi-, nisztertanács a beszámolót jó­váhagyólag tudomásul vette. Az Országos Tervhivatal elnöke az első negyedévi terv teljesítéséről, a munkaügyi miniszter a negyedévi bér- és munkaügyi helyzetről tett je­lentést. A kormány a jelen­téseket megvitatta és jóvá­hagyta. A földművelésügyi miniszter és az élelmezésügyi miniszter beszámolt a nyári mezőgazda- sági munkákra, a gabona fel­vásárlására és tárolására tör­tént felkészülésről. A Minisz­tertanács a beszámolót tudo­másul vette és határozatokat hozott. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta a Szak- szervezetek Országos Tanácsa elnökének és a Központi Né­pi Ellenőrzési Bizottság elnö- kének a termelési tanácskozá- j sok vizsgálatáról szóló együt­tes jelentését. A kormány megtárgyalta és tudomásul vette a Hajdú-Bi- har megyei Tanács végrehajtó bizottságának munkájáról szóló beszámolót. A Minisztertanács a közle­kedés- és postaügyi miniszter előterjesztése alapján — az idegenforgalom nagyarányú fejlődésére tekintettel — ha­tározatot hozott az idegenfor­galmi szervezet megerősítésé­re, Országos Idegenforgalmi Hivatal létesítésére. A kormány tudomásul vette a földművelésügyi miniszter­nek a vezetésével Jugoszláviá­ban járt mezőgazdasági kül­döttség útjáról és a külkeres­kedelmi miniszternek az idei Budapesti Nemzetközi Vásár eredményeiről szóló tájékoz­tatását, majd napi ügyeket tárgyalt. A. kormány felhívása. Az erőgépek két műszakban arassanak és ahol kell, szervezzék meg a kéziarató-csapatokat A földművelésügyi és az élelmezésügyi miniszternek a Minisztertanács csütörtöki ülésén megtárgyalt együttes je­lentése beszámolt az aratásra, a cséplésre, a többi nyári me­zőgazdasági munkára, vala­mint a gabona felvásárlására és tárolására történt széles kö­rű előkészületekről. A múlt év őszén nagy erő­feszítések történtek a kellő időben történő vetés, a kenyér- gabona vetési tervének túltel­jesítése és az őszi szántás gon­dos elvégzése érdekében. A kenyérgabonavetések jól teleltek, a kedvező idő­járás mellett szépen fej­lődtek. A szemtermést még korai len­ne pontosan felbecsülni, de az már most is megállapítható, hogy az aratásra váró nagyobb terület, a magasabb szalma, f kalászosok jónéhány helyen bekövetkezett és másutt is | , várható megdőlése miatt a be­takarítás az előző évinél jóval ne­hezebb munkát követel a mezőgazdaság dolgozóitól ég nagy területen szüksé­gessé teszi a kézi aratást is. A jelentések alapján a kor­mány meghatározta a legfon­tosabb teendőket. Igen fontos, hogy a gépek javítását a lehető leggyorsab­ban, ugyanakkor a leggondo­sabb munkával végezzék. A kormány intézkedéseket tett a gépek alkatrészekkel történő ellátásának javítására. Min­denütt arra kell törekedni, hogy az erőgépek minél na­gyobb részét két műszak­ban üzemeltessék. Mivel az idén a tavalyinál okkal nagyobb területeken kell kézzel aratni,' szükséges hogy mind az állami gazda­ságokban, mind á termelőszö- I vetkezetekben — a gépek I maximális hasznosításának biztosításán kívül — a helyi­leg szokásos módon mielőbb szervezzék meg a kézi aratásra a munkacsa­patokat, továbbá a cséplő csapatokat is. Az aratás és a betakarítás sikeres lebonyolításának alap- feltétele, hogy mindenütt a tehető legnagyobb számban vonják be a családtagoluit a munkába. Helyesen járnak el a mező- gazdasági termelő üzemek, ha a kézi aratást az anyagi érde­keltség körültekintő, megfe­lelő alkalmazásával is bizto­sítják. A felvilágosító és szer­vező munka mellett anyagi ösztönzéssel is elő kell moz­dítani, hogy a kétmenetes ara­tást a tavalyinál is szélesebb körben alkalmazzák. * A megyei pártbizottság ezzel a céllal tűzte napirendre ezt a halaszthatatlanul fontos kérdést. — Ha a statisztikai adato­kat nézzük, kiderül, hogy | például a megye szarvas­marha-állományának 42,1 szá­zaléka. sertésállományának 22 százaléka van a termelőszö­vetkezetek birtokában. A megyében az állatsűrű­ség az 1962. évi adatok szerint 15 százalékkal ala­csonyabb az országos át­lagnál. Az alacsony állat-, különösen a szarvasmarha-sűrűség ked­vezőtlenül hat a talajerőgaz­dálkodásra és most ez a leg­nagyobb akadálya a nagy ho­zamú szántóföldi, illetve ker­tészeti növénytermesztésnek. IRÁNYELVEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom