Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-28 / 150. szám
CEGLÉDI JÁRÁS CEGLÉ DVVÁROS RÉSZÉRE VIII. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM 1964. JŰNITJS 28, VASÁRNAP Meghívó jött a szeptemberi lengyel vasutasnapra Halaikból kötöttek csokrot m Beszélgetés kéazel-lábbal A. mihamarabbi risaontlá tásra l Rosszul sikerült birkózó verseny TARLATON Magasztos csend fogad, ahogy belépünk a Kossuth Múzeum épületébe. Most a ceglédi festők képkiátiításában gyönyörködhetnek a látogatók. Mintegy huszonhat művész közel száz alkotásában. A város 600 éves jubileumi ünnepség- sorozatához tartozik ez a kiállítás is. Bár nem éri el az országos szintet, mégis színvonalas. Hűen tükröződik belőle a felmérhetetlen igyekezet, szeretet a képzőművészet iránt. Most, munkaidő alatt csak kevés a látogató. A vendégkönyv azonban azt bizonyítja, hogy városiunkban sokan érdeklődnek a képzőművészet iránt. Reméljük, hogy a jövő hónapban megnyíló „Dózsa a képzőművészetben” című kiállítás is hasonló érdeklődésre tarthat számot. — t)j — OPERA KOZMETIKAI CIKKEK BEMUTATÓJA A CEGLÉDI F. M. SZ. ÁRUHÁZÁBAN június 29—július 4-ig Díjtalan Kozmetikai kikészítés és tanácsadás június 29-én Szakmunkásvizsga Tizenöt szakma 232 fiatalja lédi MŰM. 203 Iparltanuló In- és 148 felnőttje tett a napok- tézetben. Felvételeink ez alka- ban szakmunkásvizsgát a cég- lommal készültek. Aki már boldog. K. Tóth Pál a Kossuth Étteremben tanulta a szakácsszakmát. Boldogan veszi át Szoboszlay Imre igazgatótól a jó eredményű szakmunkás-bizonyítványt s hallgatja Tóth Imre vállalati főellenőr jókívánságait. K. Tóth Pali felvételünk megjelenése idején már a tihanyi motelben dolgozik Amikor a felvétel készült, Varjasi István géplakatos-tanuló még ideges volt. Aggódva nézte, hogy mi a véleménye Dankovszky Sándor tanárnak (balról) és Pctrovics Sándor szakoktatónak a készülő vizsgadarabról. Azóta már Varjasi István lakatos szakmunkás nyugodt. Van is oka rá :— jó eredménnyel vizsgázott Hogyan lehetne Tháliát visszacsalogatni? Hozzászólás: Szervezzünk törzsközönséget Amióta dr. Zoltán Zoltán a ceglédi színházlátogatás kérdését szóvátstte a Ceglédi Hírlap hasábjain, számos értékes véleményt olvashattunk. Nem szorul bizonyításra, hogy éppen ezek az őszinte, sok irányú megnyilatkozások bizonyítják a probléma súlyát, aktualitását és közérdekű jelentőségét. A vitához mint pedagógus szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni. Meggyőződésem szerint városunkban a színházi élet alacsony színvonalának és a komoly kulturális rendezvények gyér látogatottságának egyik fő oka a múltból ránkragadt „ceglédi nagykapuk, háromméteres deszkakerítések” problémája. Az az egyéni, individuális életszemlélet, a kollektív, közösségi érzés, együttműködés még mindig megmegnyilvánuló hiánya, amelyre Móricz Zsigmond már közel három évtizeddel ezelőtt találóan és keményen mutatott rá. Bár mindnyájan tapasztaltunk a közdolgok iránti kíváncsiság, tettrekészség szempontjából — különösen most a jubileumi év alkalmából — sok-sok pozitív cselekedetet, ez még. kevés. A jövőben ezen a téren még igen nagy feladat vár a város vezetőire, pedagógusaira és lakosságára egyaránt Köztudomású, hogy a színháznak a szórakoztatáson kívül korszerű nek, társadalmi tudatformáló hatásúnak is kell lennie. Nos — véleményem szerint — éppen ezéft van | szükség arra, hogy városunkba ellátogató fővárosi vagy vidéki színtársulatok előadásainak látogatását közüggyé, mindnyájunk ügyévé tegyük. Meg kell azonban jegyeznem, hogy csak a ma emberének igényeit kielégítő, a helyi viszonyokat figyelembe vevő, nagy gonddal rendezett előadásokról lehet szó. Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a rádió és a televízió megnehezíti a probléma megoldását, de éppen ezért vár nagy feladat a városi művelődési ház vezetőire a szervezésnek új, modern formája szempontjából. Helyesnek tartom például, hogy kedvezményes helyárak, bérletek bevezetésével biztosítsanak törzsközönséget. Ennek érdekében a párt, a városi és a járási tanács, a társadalmi szervek, az üzemek és vállalatok vezetői sókat tehetnének. A nevelők pedig a példamutatás mellett neveljék a színház szeretetére az ifjúságot. Az iskolákban meg kell találnunk a módját, hogy a gyermekek minél több művészet olyan alkotásában gyönyörködhessenek, amelyek megfelelnek koruknak, fejlettségüknek. Igenis, állítom, hogy az iskolában is olvassanak irodalmat, hallgassanak zenét, nézzék meg a nekik való értékes színműveket, filmeket, táncbemutatókat. Sokat segít ez majd a ceglédi színház- problémán! És végül még valamit, ötödik éve élek, dolgozom Cegléden. Megszerettem kedves városunkat. Csak a kulturális rendezvények kezdésénél a pontatlanságot nem bírom megszokni! Miért ne tehetne a színházi és egyéb előadásokat pontosan kezdeni? Hiszen a pontosság önmagunk, embertársaink, s nem utolsósorban: Thália megbecsülése. Lénárt József, a kisegítő iskola igazgatója — A Debreceni Tanárképző Főiskolán a könyvtárszakra megkezdődtek a felvételi vizsgák. A vizsgák időpontjáról a ceglédi jelentkezők részére névre szóló értesítést küldenek. — A Táncsics iskola régóta húzódó renoválása előreláthatólag ez év augusztusában befejeződik. Megdőlt egy legenda: Folytatják a víztorony építését betonkoszorúval összefogni. Ez csak a hőszigetelő réteget fogja tartani, ezen belül jön a szerkezeti beton, mely képezi a tulajdonképpeni medence oldalfalát. — Nehéz, de szép munka, csak azt sajnáljuk néha, hogy »lem érkezünk gyönyörködni a város szép panorámájában, ami itt a magasból elénk tárul. — F — — Csökkent a kukorica vetésterülete a város termelő- szövetkezeteiben. A tavalyi 7908 hold helyett az idén csak 7Ö07 holdon vetettek kukoricát. Hasonló a helyzet a járásban is, ahol több mint 33 százalékkal csökkent az előző évhez képest a kukorica vetésterülete. — A héten lezajlott viharok alatt a város területéről mindössze két esetben jelentettek a fogyasztók áramzavart, amit a ceglédi DÁV még aznap kijavított. Néhány napja ismét folytatják a víztorony építését. Ezzel újból megdőlt egy legenda, miszerint a torony) alapjában megbillent volna. — El sem lehetne lökni — mondja tréfálkozva Barta Sándor, a kilenctagú építőbrigád vezetője —, hiszen az alapja három méter mélyen van a felszín alatt. Kilencven centi vastag és tizenöt méter átmérőjű ez a vasbeton borong, melyet különleges, korrózióálló betonból készítettünk. Ebből indulnak ki a támaszok, az alapba pedig száz mázsa vasat építettünk be. Az építkezés további menetéről kérdezzük. — Most kissé lassúbb a munka üteme — válaszolja —, mert nincs munkaterület, s így több apró kiegészítő munkát végzünk. Utána azonban a munka legkritikusabb része következik: a külső vízmedence ferde oldalfalának építése. Ide ugyanis zsaluzat nélkül kell beemelni és rögzíteni hetven darab öt-tíz mázsás előregyártott betonelemet és ezeket a helyszínen Udvariasság és hiánycikk — Feri, nincs fűrészlapunk? — szólt az a távolodó eladó után. — Mondtam már, hogy nincs! Mit kérdez annyit!? — hangzott a kioktatás. így történt. hám, ez még a gipszügynél is rosszabb. Mert ott legalább az udvariasság nem volt — hiánycikk. ■k Sugárzó arccal mutatja egy néni a másiknak most vásárolt csomagja tartalmát. — A „kezitcsókolom” boltban vettem... Tisztes távolból utána eredek a másik néninek, aki e csodaboltba elindul a meggyőző propaganda nyomán. Vajon mit árulhatnak a kezitcsókolom boltban? Mire beérem a nénit, már alig látszik ki a Kossuth Ferenc utcai méterárubolt pultján eléje rakott kelmék halmazából. S körülötte udvarias, mosolygós arcú eladók. Azért mégis ez a legjobb. Áru is, udvariasság is. — Jakab — Óriási forgalma van a Kossuth Ferenc utcai háztartási boltnak. Kielégítéséről vagy hat főnyi személyzet gondoskodik. Most éppen kifogtam, nincs vevő az üzletben. — Tessék parancsolni! — szegezték nekem kórusban az udvarias kérdést. Nos, melyik eladót szeressem a sok közül? — töprengek magamban, s végül csak úgy a levegőbe mondom: — Kérnék egy kiló gipszet. — Sajnos, elfogyott! — hangzik a kórus válasza. Udvariasan, szolgálatkészen, de ez az ctz udvariasság, amiről szívesen lemondanék — egy kiló gipszért... ic A Vasboltban fűrészlapot kértem. —. Nincs kérem! — adta tudtomra az eladó. Árukiadó ismerősöm „hogy tetszik lenni?”-jére viccelődve mondtam: — Lehetne rajtam segíteni. — Mivel? — Egy fűrészlappal. csütörtökön najnaiDan lengyel vendégeink búcsút vettek vendéglátóiktól és a viszontlátás reményében, indultak a Balatonhoz, ahol a még hátralevő két napot eltöltötték. Hogy vendégeink jól érezték magukat és az elhangzott köszönő és viszontlátásra hívó szó nem csupán az udvariasság megnyilvánulása volt, bebizonyítja a már azóta érkezett több üdvözlő lap, mely a viszontlátást sürgeti, valamint az egész énekkart viszontlátásra hívó hivatalos meghívás o szeptember 12-i lengyel vasutasnapra. Deli Sok humoros eset közül — a nyelvi nehézségek miatt — csupán azt említem meg, mellyel vasárnap reggel a lengyelek fogadtak: „Annyit beszélgettünk, hogy egészen elfáradt a karunk”. A vasárnapi szereplésről szakmailag nem vagyok hivatva véleményt nyilvánítani, de mint több éneklő dalos, láttam és hallottam. Megjelenésük, fegyelmezett és tetszetős éneklésük nemcsak udvariasság miatt kapott vastapsot. A kultúráltan, szépen éneklő lengyel kórus — régi és mai dalokat — szólaltatott meg. Hálásan fogadta a közönség a magyarul előadott magyar műveket, melyek betanulása nem kis fáradságukba kerülhetett. Magunkról tudjuk, hogy Bárdos Lajos „Dana-dana” című művének előadása milyen feladatot jelent egy hazai kórusnak is. Vidámságot és derűt sugárzott a „Farkas Ilka” előadása. Himnuszunk négyszólamos eléneklé sével, s.ok hallgató szívét szorították össze és szemét fátyolozták be. A közös vacsora után vidáman csendültek fel a lengyel és magyar dalok. A vidám poharazás közben emelte a hangulatot kedves Stephan, lengyel barátunk, ki harmonikán és hegedűn egyaránt kitűnően játszotta a fülbemászó csárdásokat, de a tánczenekarban is prímán kezelte a szaxofont. Hétfőn a Kossuth Múzeum - megtekintése, valamint a borpince tette emlékezetessé » napot. Kedden mindkét kórus Szolnokra látogatott, ahol a város megtekintése után a szolnoki Ságvári Endre Művelődési Otthon énekkara látta vendégül őket. Barátságos beszélgetés és poharazás következett ismét. Szerdán a vendéglátók és vendégek családonként tekintették meg városunkat. Este már a búcsú hangulatában gyűltünk össze a vasutas kultúrotthonban, ahol „bicskás vacsora” keretében hangzott fel a hagyományos „sztó lat, sztó, lat” lengyel pohárköszöntő. Immár két hét távlatából tekintünk vissza énekkarunk számára oly emlékezetes és maradandó eseményre — a szczecini Héjnál kórus ceglédi vendégszereplésére. Ennyi idő kellett is, hogy az eseményekben gazdag napok után a tapasztalatokat és benyomásokat leszűrve lássuk azt, ami maradandó. A Ceglédi Vasutas Sportkör már több alkalommal látott vendégül külföldi sporttársakat és most városunk G00 éves jubileumára — városunk vezetőségének támogatásával — a vasutasénekkar látta vendégül a testvéri Lengyelország egyik vasutasénekkarát. A megelőző levélváltás és tárgyalások után végre eljött a nap, amikor vendégeink megérkeztek. Énekkarunk a határállomáson várta őket. Komáromból Budapestre együtt utaztak, ahol a szombat délelőtt és délután városnézéssel telt el. A főváros legszebb részeinek megtekintése közben Bem-apó szobránál találkoztak az első történelmi kapcsolattal, mely népeinket összeköti a szabadságért vívott küzdelmek során. Sajnálattal említették, hogy nem tudták méltóan leróni hálájukat közös hősünk előtt, mert nem tudtak előre felkészülni a találkozásra. így koszorú helyett dalaikból kötött csokrot helyeztek a szobor talapzatára. A ceglédi vasútállomáson a mieink Kodály Zoltán Jeligéjének eléneklésével, Somogyiján Ferenc állomásfőnök pedig üdvözlő szavakkal köszöntötte az érkező vendégeket. Az üdvözlés után a tanácsháza közgyűlési termében terített asztal várta a vendégeket. Hegedűs József tanácstitkár mondott üdvözlő beszédet jubiláló városunk nevében, melyre a szczecini vasúti igazgatóság szakszervezeti igazgatója válaszolt. Mindketten hangoztatták és éltették a népeink között oly régen fennálló barátságot és a békét. Vendégeink elszállásolását, valamint ellátását a ceglédi vasutasénekkar tagjai vállalták. A fogadás után — ki-ki vendégeivel tért haza. város nem küldött versenyzőt. Igaz, hogy Budapesten volt ezzel egyidőben II. osztályú verseny, de ez nem befolyásolhatta a ceglédit! Mi sportbaráti kötelességnek tartjuk, hogy a hirdetett versenyen részt vegyünk, mert fejlődés csak így várható. Eredmények: lepkesúly: 1. Ocsay Sándor, légsúly: 2. Darányi Sándor, pehelysúly: 2. Hatvani Dezső, könnyűsúly: Krizsán Lajos, váltósúly: 1. Balassa Ferenc, nagyközép: Zsolnay János. Csapatban a CVSE-versenyzők 22 ponttal a Szeged VSE-vel holtversenyben elsők lettek. — Négynapos túrára Csehszlovákiába utazott a ceglédi Vasutas NB III. labdarúgó- csapata. A csapat a Pest megyei NB III. csapatai között elért eredmény jutalmául részesült a négynapos kirándulásban. A múlt vasárnap, 21-én országos I., II., III. osztályú versenyt rendeztek a régi vasutas otthonban. Az ország valamennyi jelentősebb helyéről toborozták volna össze a legnevesebb versenyzőket. Még sem úgy sikerült, ahogy azt előre várni lehetett. A rosz- szul sikerült versenyről Fábián Pál, a CVSE birkózó szakosztály agilis vezetője így nyilatkozott: — Mindent megtettünk az országos birkózóverseny sikere érdekében. Sajtót, hírverést és minden más propagandát igénybe vettünk. Sajnos, közönségsikerről nem szólhatok, mert pont a verseny idején esett az eső. Nehezményezem, hogy Budapestről az FTC egy és a Budapesti Spartacus bt versenyzővel indult, míg á többi versenyzőt Szeged, Abony adta, ami az országos Versenyhez kevés. Sajnos, Nagykőrös, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Szolnok és még sok más nagy
