Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-28 / 150. szám

MST iltctci 1964. JÚNIUS 28, VASÄRNAP Harmincezer ember kíváncsi volt A illegje köztudatában úgy él a szobi járás, mint ne­héz gazdasági és kulturális fel­tételek között dolgozó járás, ahol eleve szerényebb mércé­vel kell mérni áz eredménye­ket is. Az utóbbi két-három év eseményeit, sikereit mér­legre téve azonban, módosí­tanunk kell ezt a véleményt. Különösen meg kell ezt ten­nünk az Ipoly menti és Bör­zsöny vidéki községek szelle­mi-kulturális élete mélta­tásakor. Az első figyelmet keltő hí­rek még az elmúlt esztendő elején érkeztek. Az isten háta mögötti kis hegyi községekből 500—600 embert mozgósító író-olvasó találkozókról, iro­dalmi estekről, kulturális meg­mozdulásokról érkeztek jelen­tések. Jó nevű írók és szí­nészek nyilatkoztak kedvezően: bármikor szívesen mennek a szobi járásba, a közönség ér­deklődő és hálás minden szé­pért. A szórványos jó híreket az- .tán követték a nagyobb ak­ciókról szóló pozitív beszámo­lók. ^4.2 írástudatlanság teljes felszámolására tett országos intézkedések is azonnal vissz­hangra találtak, s a szobi já­rás mind az intézkedés gyor­saságéval, mind az ezt kö­vető eredménnyel a megye legjobbjai közé került. Az el­ismerés hangján kell szól­nunk az ismeretterjesztő te­vékenység ugrásszerű fejlő­déséről is. 1961-ben egy esz­tendő alatt mindössze 71 is­meretterjesztő előadást tar­tottak, ezt is szerény érdeklő­dés mellett. A múlt évben már 191, az idei népművelési idényben pedig már 224 elő­adás hangzott el. A felméré­sek szerint a járás lakosságá­nak mintegy fele jelent meg ezeken a rendezvényeken. Szembetűnő a járás területén a könyv erőteljes térhódítása is. A járás lakosságának 12,7 százaléka könyvtári tag. Xorábban az olvasók zöme iskolás gyermek volt. Most, az olvasók 59 százaléka fel­nőtt. Az elmúlt évben össze­sen hetvenhétezerkétszáz al­kalommal kölcsönöztek ki könyvet. Bent Szobon, a já­rási könyvtárban 29,8. a járás Községeiben pedig 22.5 köl­csönzés jut egy lakosra. Ez, valamint a könyvtári tagoknak az összlakossághoz viszonyí­tott száma, a megyei átlag fö­lött van, sőt, a legjobbak kö­zé tartozik. A szorosan vett népműve­lési tevékenységen kívül is igen sokan tanulnak, .fejlőd- nek. s hiba lenne ezt figyel­men kívül hagyva, csak a művelődési otthonok munká­ját, eredményeit tekinteni a járás szellemi életének vizs­gálatakor. Több, mint ezeröt­száz ember vett részt pél­dául a pártoktatás különböző tanfolyamainak munkájában. A KISZ öt féle tanfolyamán, 24 alapszervezetben közel hatszázan tanultak. Szóbon és Nagymaroson például nem volt ritka az olyan ifjúsági filmszeminárium, ahol 100— 120 hallgató jelent meg. Igen számottevő a különböző társadalmi és tömegszerveze­tek által végzett ismeretter­jesztés is. A nőtanács például hét községben szervezett az asszonyok részére művelődési kört. A földművesszövetkeze­tek az író-olvasó találkozók, irodalmi estek rendezésében vállalnak oroszlánrészt. Mi a lilka a gZobi járás előretörésének, a járás meg­élénkült szellemi életének, az általános érdeklődés fokozó­dásának? Mindenek előtt a lakosság igényeinek növekedésében kell az okokat keresnünk. Az elmúlt években olyan fél­reeső kisközségek is villany­hoz jutottak, mint például Kóspallag. Ma már a közsé­gek többségében szin.te min­den házban van rádió, egyre több a televízió, sok újságot, folyóiratot járatnak. Javult az elmúlt években az Ipoly menti községek közlekedése, s köny- nyebben lehet utazni a Bör­zsönyben levő falvakból is: rendszeresek a buszjáratok és sok a magánjármű. Közelebb kerültek az emberek a világ­hoz, többet látnak, jobban ér­Évforduló: június 29-én! Tegnap, ma, holnap deklődnek. Ezt a folyamatot gyorsítja az eljáró dolgozók nagy száma is. A lakosság életkörülményei­ről rendkívül érdekesen tu­dósítanak azok a falusi gya­korlaton járt egyetemisták, akik több Pest megyei köz­ségben — például a szobi járásban levő Letkés köz­ségben is — családlátoga­táson vettek részt. Letkés községben hatvan családot kerestek fel, s vizsgálták meg az itteni lakosok élet- körülményeit, iskolai vég­zettségét, szellemi érdeklő­dési körét. Több családi otthonban láttak már a régi hímzett giccsek mellett mű­vészi háziszőtteseket, olaj- festményeket, művészi repro­dukciókat. öröklött öreg bú­tort csak tíz helyen találtak, a többi családnál új búto­rok, s egyre több helyen ízléses, célszerű modern bú­torok állnak a lakásban. Ha nem is gyorsan, de aprán­ként lekerülnek a falról a szentképek, s a családi fo­tók, s a meszelt falak he­lyett egyre több a festett lakás. A szellemi érdeklődés pozitív jelei: saját kiskönyv­tárat találtak negyven csa­ládnál. ötvenen könyvtári ta­gok. Negyvenen járnak heten­ként moziba. Előadásokat minden megkérdezett rend­szeresen hallgat. Színházi előadást hatan legalább ha­vonta látnak, s nemcsak a Pest megyei Petőfi Színpad társulatát, hanem időnként eljutnak a fővárosi színhá­zakba is. Újságot — napila­pot — negyvenen olvasnak rendszeresen. Hetilapot — fő­leg a Szabad Földet — har- mincketten. Rádiót negyven­hármán hallgatnak. Az adások közül a Szabó-család és a ci­gányzene áll az élen, de igen sokan kedvelik a rádiójátéko­kat, s a modern muzsikát. A híreket minden megkérde­zett naponta hallgatja, fő­leg az esti krónikát. A sza­bad idő " célszerű felhaszná­lásában a rádióhallgatás és a tv-nézés, valamint az ol­vasás vezet. Ezután követ­kezik a mozi és a kézimun­ka, de megvannak a hívei a rendszeres tanulásnak és spor­tolásnak is. Miután Letkés község lé­nyegesen nem különbözik a járás többi községétől, s a megkérdezettek közül, rako­dómunkástól rádióműszeré­szig, nyugdíjas munkástól tsz-elnökig szinte minden társadalmi réteg és foglal­kozási ág képviselve van, az adatokat általánosnak tekint­hetjük. A hivatalos szerveknek, a társadalmi és tömegszerve­zeteknek tehát erre az ér­deklődésre kell támaszkod­niuk, s a siker biztosítva van. A szervezés, irányítás szem­pontjából legfontosabb, hogy a szobi járás területén vala­mennyi tömeg- és társadalmi szervezet gondot fordít tag­jai szellemi, kulturális érdek­lődésének kielégítésére. S ezt. a munkát összehangolták. Néhány évvel ezelőtt koor­dinációs bizottságok alakul­tak, a megyétől kezdve a legkisebb községig. A koor­dinációs bizottság tevékeny­ségét mindenütt az illetékes pártszervek irányították. A koordinálás célja az erők egyesítése, az azonos célú munka korábbi párhuzamos­ságának megszüntetése volt. Ezek a koordinációs bizottsá­gok gyakorlatban a legtöbb helyen már megszűntek mű­ködni. örvendetes, hogy a szobi járásban a bizottságok még ma is aktívak. Az ered­ményeknek ez az egyik ma­gyarázata. Lényegében eh­hez tartozik, hogy mind a községi, mind a járási párt- és tanácsszervek rendszere­sen napirendre tűzik az ok­tatás, a kulturális tevékeny­ség, a propagandamunka problémáit, s érdemben fog­lalkoznak 'ezekkel a témák­kal, elvi irányítást és gya­korlati segítséget adnak. így került sor például a me­zőgazdasági témájú ismeret- terjesztés fokozására. A já­rási pártbizottság javaslatá­ra például a többi között két újabb termelőszövetke­zeti akadémiát szerveztek &2 elmúlt népművelési idény­hozzá. Nagy művész volt, s mert az, utánozhatatlan. Nevét megpróbálták sárba- rántani, s műveit kisajátí­tani. Élete, munkássága mo­numentális emlékoszlop, amelyre joggal kerülhet a tisztelgő zászlóhajtásnak be­illő meghatározás: a magyar falu legigazabb ismerője. Ismerte a falut, minden rezdülését, minden pillana­tát. Ott volt, mint ripor­ter — nem szégyellte ezt a címet! — az ököritói tűz­vésznél, ott Károlyi Mihály földosztásánál, s a magyar paraszt szövetkezésének első hírüladója is ő volt. Is­merte a falut, de nemcsak ismerte, hanem — szerette is! Nincs előtte senki a ma­gyar irodalomban, aki any- nyira azonosulni tudott vol­na a magyar paraszttal, an­nak életével, lelkivilágával, mint ő. A tegnap, a ma, a holnap művésze volt, mert nemcsak azt mutatta meg, honnét, milyen mélységek­ből jött a magyar paraszt, milyen kínok, szenvedések között éli napjait, hanem fel­villantotta azt is, hová, mi­lyen messzire juthat, ha egyszer a maga ura lesz. Nem véletlen, hanem művé­szi fejlődésének törvénysze­rűsége, hogy élete alkonyán — de nem művészi pályá­ja alkonyán! — eljutott a munkásság élete iránti ér­deklődéshez, s műveiben hűen, az igazság nyers rea­litásával ábrázolta azt, mégis finoman, meleg líraisággal. M int a valóságra érzéke­nyen reagáló művész nemcsak nagyobb műveiben rögzítette az aktuálist és mégis időtlent, általános ér­vényűt, hanem cikkek, ri­portok százaiban is. Vastag köteteket töltenek meg ri­portjai: járja az országot — gyalogolni jó, tőle szárma­zik a szállóigévé lett mon­dat — s felrajzolja a ma­gyar paraszt meghökkentően reális arcát, de a parasztot megnyomorító nagybirtokét, a basaurakét is. Nem szerette a hivatalos Magyarország? i Túl finom lenne a fogalma- y. zás. Megpróbálták megvásá­rolni, s amikor nem sikerült, mindent elkövettek, hogy lehetetlenné tegyék. Ereje, nagysága azonban sérthetet­len vért volt a törpék tá­madásával szemben. Tudta és vallotta, akárcsak nagy társa, Ady, hogy küldetése van; ki kell mondania dolgo­kat, olyanokat, amilyeneket csak ő mondhat ki. Csak ő, senki más helyette. És kimondta. Hosszú sor­ban férnek csak el könyvei. De ma már • elférnek. Min­denütt. Ö, aki azt pana­szolta, hogy nem kell a könyv, nincs aki könyvet vegyen, ma a szó szoros ér­telmében az egész ftemzet kincse. Eljutott azokhoz, akik­ről írt, a magyar parasztok­hoz. Magukénak vallják azok, akikkel élete végén ismer­kedett: a proletariátus. Büsz­kén tudja nagy, örökbecsű értékének a magyar értelmi­ség. És mind jobban — • világ. Mi a titka erejének, ma is nem csökkent hatékonyságú szuggesztivitásának? A tökéletes életismeret? A művészi eszközökkel való él- nitudás? Az igazat mondás? A szoros, és eltéphetetlen kap­csolat az egyszerű emberek mindennapi életévéi? Vala­mennyi, együttesen. Erejét, művészi nagyságát az adja meg, hogy tegnap, ma, holnap szintézisét igye­kezett megteremteni művé­szetében, s igyekezete si­kerrel járt. Az Erdély tri­lógia, Rózsa Sándor, a Ro­konok, a Sárarany, majd a Csibe novellák — a magyar valóság körképét adják, át­fogva mindent, amit a való­ság jelent. T isztában volt nagyságá­val^ művészi jelentősé­gével, de soha nem .kérke­dett vele. Szolgának tartot­ta magát, a legnagyobb úr. a nép szolgájának. Olyan szol­gának, aki tollával, eszével, szívével, minden tettével, s minden porcikájával ezt az urat szolgálta. Azt az urat, amely ma a szeretet és tisztelet főhaj­tásával adózik emlékezete, a művész, s az Ember művei, tettei előtt. M. O. tud egy remek helyet, van a közelben egy zenés eszpresz- s zó, A mama bólintott: jó, menjünk. Szerencsére, kaptak helyet. Szíve kicsit heve­sebben dobogott, amikor kér­dezte, mit parancsolnak. Ta­lán ____ rumot, konyakot, v agy likőrt? A mama neve­tett: óh, maga kópé! Azt akarja ugye, hogy becsíp­jünk. Hogyisne! Csupán egy feketét... A fiú megköny- nyebbülten sóhajtott. Jó, há­rom duplát! Na, ugye, megy ez, fő a nagyvonalúság. Nem Már csak néhány forintja van Ostobaság. Ilyesmi jár az eszé­be. Mikor a mama • milyen kedves, szép asszony. Inger­lőén feszül rajta a fekete pu­lóver; meg a divatos szabású szürke szoknya. Látszólag fesztelenül kérdezgeti őt az asszony erről is, arról is. Köz­ben aprókat nevet. Halkan, könnyedén ... Ö meg... Su­tán, ügyetlenül válaszol. Sej­tene valamit? Hiszen csak egy telefonba kerül. Feltárcsázza a Szerszám- és Készülékgyá­rat, kérem, dolgozik-e ott kell félni. A három dupla mondjuk 12 forint, utána ma­rad villamosra is. A zene kellemes, s két-------------------- --------ilyen r emek nő társaságában telik az idő. Most látná a vén Ku- bicsek művezető. Örökké öt szekírozza, mondd te. Hor­váth, megérem-e azt valaha, hogy te feljössz az irodámba, s jelented, ha elfogyott a mun­kád? Egy frászt. Kár fiam az áramért, amit a te eszterga- padod elfogyaszt...! Eh, mit. A művezetője jár az eszében, mikor olyan nagyszerű a ze­ne. A mama kedvesen csevegett, közben figyelte a fiút. Csinos, szimpatikus gyerek, összeille­nek. Évi szőke, Zoli fekete. S milyen elegáns Bizonyára jól keres. Csak mintha meg lenne illetődve. Észrevette, hogy a mama lopva vizsgálgatja. Biztos tán­colni akar. Szabad? Milyen jól keringőzik, s ő .. mintha fo­rogna vele a parkett. Nem te­het róla, de valamitől fél. Horváth Zoltán nevezetű esz­tergályos, s az öreg leadja a drótot. Szinte hallja az öreg hangját: csak dolgozna, de használhatatlan ember az. Nyugalmat erőszakolt magá­ra, óvatosan válaszolt a kérdé­sekre: remek esztergapadja van, a művezető haver, annyit keres, amennyit éppen akar. Amikor a lánnyal akart ép­pen táncolni, egy virá'gárus nénike lépett az asztalukhoz. Ördög vigye a vén tolakodót. Nem ide tolta a képét? Ez is három fronest Mindegy, most már valahogy kibírja. A lány kedves, gyerekes hangján dünnyögi a zene dallamára: Szerelem, szerelem ... Elfelej­tett ihellette mindent. Annyira belefeledkeztek a táncba, hogy alig vették észre, a mama in­teget feléjük: későre jár, men­jenek. Mindenáron a mama akart fizetni, de természetesen nem engedte. Kifizette a számlát, öt forintja még ma­radt. Megkönnyebbülten só­hajtott fel. Sietve felállt és... a könyökével a szomszédos asztalról lelökött egy talpas csiszolt üvegpoharat. Átko­zott szűk itt a hely. Kénysze­redetten mosolygott a pincér­re: volt egy pohár is; Igenis, kérem, hatötven! Szédülésfeíét érzett. Neki csak., öt forint­ja van. Kétségbeesetten ku- iatgatott a zsebében. Hátha a Báró valahol benne hagyott forintot a ballonban. A lány és az anyja már türelmetle­nül nézeget feléje, a kijárat­nál. Ez az ostoba pincér meg nem veszi észre, hogy... Per­sze, mert nem adott neki bor­ravalót. Most... csak süllyed­ne el vele mindertA mama jön. Megértett mindent. — Hagyja, Zoli, majd én... Maga sem tudta, hogyan ke­rült haza. Másnap dühösen fogott a----------------- munkának. Mit szólhatott a mama? Az életben nem mer a szeme elé kerülni. Hanem ez a gép most vala­hogy megtáltosodott. Még 11 óra sincs, s már elfogyott a munkája. Ment az irodába. — Kubicsek elvtrárs, nincs melóm! Az öreg meglepődve tolta homlokára szemüvegét. Azt hitte, nem jól hall. Horváth Zoli jelentkezett, hogy elfo­gyott a munkája... Valami történt ezzel a gyerekkel. Fél­szegen, esetlenül áll az ajtó mellett, nem olyan hetykén, mirt máskor. Lesüti szemét, s a zavartól égnek az arcán a szépiák. Jól van, fiú! Olyan munkát kapsz, hogy megnya­lod utána mind a tíz ujjadat. — Rád bízom a szelepházak esztergálását... A fiú hitetlenül meredt rá. De hiszen azt a legjobb esz­tergályosok kapják. — Kubicsek elvtárs, én ... — Mit, te? Téged ismerlek. Hanem mondd, csinos az a lány, he. Összenevettek. Az öreg bizalmaskodóan, kedélyesen hátbavágta. Balezer Elemér Úgy látszik, nem tön a----------------------- lány. Egy­i szerűen f elültette, vagy ... ; megsejtett volna valamit. Hir- : télén melege támadt. Vala- \ melyik srácnak eljárhatott a i szája, hogy ő tulajdonképpen... áh, bolondság, rémeket lát! ; Különben is, ha nem jön, hát \ marad. Na és! Akkor mi • van? ... Igaz, nagyon csinos, : kedves, de talál ö magának \ másikat is, ajaj! De meny- ; nyíre! Egy üveges hirdető- oszlop mellett állt. Nézegette \ magát benne. Egész tűrhe- , tőe-n áll rajta a Báró ballon- ; ja, csak, mintha kicsit hosz- •szú lenne. Az ördög vigye el, \ milyen nagy feje van a Czö- \veknek, majdnem a szemé- \ be esik a kalap. Mindegy, \ most már úgysem kéri el egy \ darabig, 'itt a jó idő. I Könnyű kis kéz érintette \ a karját. \ — Jő estét, Zoli! ■ A lány aprókat lihegett, és l az arca a sietéstől egészen ki- \ pirult. — Ugye nem haragszik, \hogy megvárakoztattam. A fiú ! szólni sem tudott, csak nézte ! a lányt. Milyen szép ez az 1 Évi. A nagy zöldesszürke sze­ttnek, s a fehér pulcsi, amely t sejtetni engedi, hogy ... ; — Tudja, véletlenül össze­í szaladtam a mamával. Gon- \ doltam, ha már úgyis itt van/ ! bemutatom magának ... í Milyen ártatlanul moso- i lyog. S tessék, elhozta magá­ival a mamáját is a randevúra. (Pont most, amikor ráadásul légy vasa sincs. Egy rongyos l huszas nem pénz. Mos t már l mindegy. Kicsit elfogódot- l tan mutatkozott be a mamá- í. nak. Milyen csinos, fiatal. Ta- (f Ián 40 éves sincs. Elfogulat- í lanul mindkettőjüket karon (fogja, s beszél erről-arról, re- l mek társalgó. A fiú szédül. I A mama bizonyosan nagyvo- l nalú nő. Vacsora ... taxi.. I Brrr .. . Mindezt meg kell előz- í nie. Óvatosan szóba hozta, ]V yolcvanöt éves lenne, ha 1^ — élne. Több, mint húsz esztendeje halott. Neve, mű­vei korszakot jelentenek a magyar irodalomban, a ma­gyar falu első igaz ábrá­zolását, a valódi magyar pa­raszt felmutatását. 1879. június 29-én Csécsén született, s huszonkilenc éves volt, amikor megírta a Hét krajcárt. Ady volt az első, aki barátjának fogadta, s aki meglátta benne nem­csak a nagy művészt, ha­nem a nagy Embert is. Dü­hödt és aljas támadások pergőtüzébe került, de nem hátrált. Nem félt az igazság­tól, mert tudta és vallotta, hogy a művész, az' író csak az igazság szolgája lehet. És az igazságtól soha, egy pillanatra sem távolodott el Móricz Zsigmond, mind mé­lyebben, mind nagyobb ösz- szefüggéseiben kutatta a tár­sa d a 1 m i igazságot, s nem­csak kutatta, hanem ki is mondta azt. Iskolát teremtett, de epi- gonjai még egy-egy soruk- • ban sem értek, érnek fel ben. Ugyancsak az ismeret- terjesztésben javasolták az egyes előadások helyett az előadássorozatok előtérbe he­lyezését. Az intézkedések eredményre vezettek. Ugyan­csak kedvezően éreztette ha­tását az egyhetes általános ellenőrzés, amelyet a járási pártbizottság irányított. Az ellenőrzés célja az volt, hogy megvizsgálják gyakor­latban a koordinált tervek realitását, s végrehajtását. Egy teljes eszt;endő szer­teágazó tevékenységét egyet­len cikk keretein belül még egy olyan kis járás eseté­ben sem lehet tökéletesen ösz- szefoglalni, mint amilyen a szobi járás. Az eredmények és; a módszerek azonban jelzik:: ez az az út, amelyen járnunk: kell. Az ősszel kezdődő új népművelési idényt hazánk felszabadulásának 20. évfor­dulója jegyében készítjük elő és szervezzük meg. Az év­forduló méltó megünneplé­séhez szükségünk van min-j den eddigi jó tapasztalatra,: jó módszerre. Tenkely Miklós Hegedűs László: JÚNIUS Te vagy kedves hónapom, június, születésem hónapja, enyhe nyár, cseresznye, meggy, ribizke érlelő, Elvirágzott akácok zöldje vár. Búzatábla, szűkülő rozs között kapájuk fölé hajló asszonyok, Zöldbe kapó, makrancos ló ekéz; dübögve már traktor végzi amott. Itt-ott rend szárad még a rét ölén, Csúszós boglyák szürkülnek szerteszét. Csőrét fűre szegezve, gangosán gólya sétál, gyűjtve eledelét. Ritkásfelhőjű égen sas köröz. S nem perzselőn, de már lángol a nap. Kendős menyecske lépdel az úton, korsót lógatva, vén fűzfák alatt. Hársillatú erdőben vadgalamb s kakukk szólal, számlálja éveid, amíg kepét nem lát. Az útfélén eperfa kínálja gyümölcseit. Parton, burjánzó fű közt szarkaláb s pipacs virul. Távoli dörrenés zivatart jósol. S poros fák mögül bajló kalásszal szőkül a vetés...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom