Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-26 / 148. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 148 SZÁM 1064. JÚNIUS 28, PÉNTEK HALLOTTUK ÍRUNK RÓLA DZSEM LESZ BELŐLE A konzervgyárban javában főzik az ízletes eperdzsemet, de már megkezdődött a meggy­dzsem főzése is. Borbély István szakmunkás feladata a dzsem szakszerű hűtése (Godány felv.) ★ MA: TANÁCSÜLÉS Ma délután fél három óra­kor, a művelődési ház tanács­termében rendes havi tanács­ülés lesz. ... ★ ' Tíz hold dinnyét vert el a jég a Petőfi Termelőszövetke- zet területén. ★ A városi tanács kereskedel- mi felügyelője válaszolt „A maszeknál drágább?” című írásunkra. Intézkedése során a rágógumi magasabb áron való árusítását megtiltotta. (Azóta viszont rágógumit nem árulnak városunkban. — szerk.) ★ TANÁCSTAGOK BESZÁMOLÓI Szombaton, Hegedűs Lajos, a bánomi iskolá­ban négy órakor, Ronkó Sándor, a Józsa-tanyá- ban délután öt órakor, Lócskái Lajos, délután öt órakor a Rákóczi Ál­talános Iskolában tart beszámolót. Vajda Já­nos és Kovács Ambrus tanácstagok nem 27-én, hanem 29-én tartják be­számolójukat körzetük­ben. ★ NÉGYEZER PAPRIKA EXPORTRA Csütörtökön délelőtt adták át exportra az idei első négy­ezer darab szabadföldi pap­rikát a Petőfi Termelőszövet­kezet Abonyi úti huszonkét holdas paprikatábláiról. Az exportpaprikáért darabon­ként 1.50, illetve 1.30 forintot kaptak. ★ Megérkezett az olasz szerelő a konzervgyár dobozüzemé­be, ahol megkezdte az új au­tomata olasz dobozszalag gé­peinek beszerelését. ■k A várható nyári és őszi vas­úti teherforgalom lebonyolítá­sának tervét tárgyalja a váro­si pártbizottság a július 15-i végrehajtó bizottsági ülésén. MIT LÁTUNK MA A MOZI­BAN? Robin Hood új kalandjai. Kalandos, színes, szélesvásznú, angol film. Kísérő műsor: Bolgár he­gyek között. Magyar híradó. A földekről jelentjük Elindultak a kombájnok - Suhognak a kaszák Aratnak a határban Tulajdonképpen ezen a hé­ten mindenütt arattak volna, ha a szokatlan és váratlan eső nem borította volna el víz­zel a földeket. A száraz ho­mok, amely heteken át áhí­totta a vizet, még szerdán sem szíttá magába a több napos hatalmas esőket. Szerdán délben elsőnek a Petőfi Termelőszövetke­zet Fehér-tanya melletti nyolöholdas árpaföldjére vonult a kombájn. A Petőfi Termelőszövetkezet törteli úti részén is volt egy­két tábla, ahol kézi kaszával megkezdték az aratást. Nem messze az Arany Já­nos Termelőszövetkezet te­rületén is részlegesen meg­kezdődött az aratás. A termelőszövetkezet veze­tői, dolgozó parasztjai aggód­va lesik az eget, vajon újabb esőkkel árasztja-e el a ha­tárt, vagy napsütést ígér és végre megkezdődhet a gabo­na betakarítása. A Dózsa Termelőszövetke­zet 2180 hold gabonájában nem okozott kárt a több na­pos vihar, most már csak a föld szikkadását várják, s ha szombatig nem kap újabb esőt a város, hétfőn megkezdődik az aratás. Jelentős jégkár Az ömlő esőkkel jég is pá­rosult a több napos viharok alatt. A véres1 egyes pontjain’ jelehtős a jégkár. A Rákóczi váratlan esőzések előtt lett volna idő a rétkaszálásokra, mindössze hatszázhetven holdon végezték el a munkákat az 1682 holddal szemben. Most ez a munka is a nya­kukba szakadt a termelőszö­vetkezeteknek. A gabona ledől ése nem je­lent vátozást az aratásban. A tervezett harminchat százalé­kos kézi aratás aránya jófor­mán alig módosul. Mivel a rendkívüli időjárás sok veszélyt rejteget, a városi pártbizottság vezetői felhívták a szakemberek figyelmét, hogy időben gondoskodjanak ponyvá­ról, fóliáról. A város ha­tárában nincsenek kom- bájnszérük, és egy-egy eső alkalmával ■azonnal intézkedni kell a levá­gott gabona letakarásáról. A munka sürget. Az aratástól számítva öt napon belül meg kell kezdeni a tarlóhántást. Mivel a cséplőgépek megle­hetősen öregek, alkatrészeket pedig évek óta nem gyárta­nak, ezért a cséplőgépek nem teljesen üzembiztosak, az ak­tíván megállapodtak a szak­vezetők, hogy ilyen esetben a kombájnok keresztből és osz­tagból is csépelhetnek. A meg­felelő géppark rendelkezésére áll a termelőszövetkezeteknek, most már csak az időjárástól függ, hogy időben szemveszte­ség nélkül takaríthassák be a gabonát. Medárd túlteljesít Június nyolcadikéi óta mindennap esik az eső es a Petőfi termelőszövetke­zet területei minimális kárt szenvedtek. A Dózsa Termelőszövetke­zetben egy harminc holdas paradicsomtáblán negyven százalékos jégkár lett. Igaz, megszaggatta a kukorica le­veleit is, de ez nem okoz ter­méskiesést. Az Arany János Terme­lőszövetkezet szenvedte a legtöbbet. A gabonáknál általában hetven-hetven- három százalékos volt a jégkára. Némely kertésze­ti növénynél száz szá­zalékot is elért, ötven százalékos kárt oko­zott a húsz hold borsóföldön a jégverés. A Szabadság Termelőszö­vetkezet hetven hold paradi­csomát, negyven hold dinnyé­jét, húsz hold uborkáját, száz hold kukoricáját, tíz-tíz hold zöldbabját és borsóját telje­sen elverte a jég. Paprika: exportra Nem állt meg az élet ezek­ben a napokban sem. Amikor csak tisztult az ég, máris munkához láttak a termelő- szövetkezet tagjai. Naponta egy-két vagon zöldbabot szál­lítanak exportra, főleg az NDK-ba, Csehszlovákiába és Ausztriába. Naponta mintegy tizenkét­ezer darab tölteni való paprikát szállítanak a MÉK-hez, ahonnan Buda­örsre expediálják az árut és repülőgépen viszik ki a régvárt magyar paprikát. A legtöbb újburgonyát a Dó­zsa Termelőszövetkezet szál­lítja, a zöldpaprikaexportot a Szabadság és a Hunyadi Ter­melőszövetkezet biztosítja zö­mében. Elmaradt a rétkaszalás A rendkívüli idő mindenki­nek gondot okozott. A városi pártbizottság aktívaülésen be­szélte meg a termelőszövetke­zetek vezetőivel, mezőgazda- sági üzemeinek szakemberei­vel a legfontosabb teendőket. Amíg az aratás már itt van a küszöbünkön, addig más teendők is szorítják a termelő- szövetkezetek parasztjait. A Ki tudná megmondani, hogy a néphit mire támasz­kodik, amikor azt tartja, hogy a kiadós Medárd napi zápor után nem lesz pa­nasza a mezőgazdaságnak, mert negyven napon keresz­tül, . minden huszonnégy órá­ban lesz kisebb-nagyobb csa­padék. — Persze a néphit néha alaposan melléfog — mond­ja Balázs Ferenc, a-Hunya- )ii Termelőszövetkezet bri­gádvezetője. — Láttunk mi már olyan zuhogó Medárd napi esőt, ami után kegyet­len szárazság következett. Az idei Medárd napi áldás igazán nagyon jól jött. Hi­szen május tizenötödike óta egy csepp eső sem esett, és szinte az utolsó percben jött az. — Még a másnapi esőre is azt mondtuk, hogy hasz­nos, a harmadik napit is el­fogadtuk. De kezdtük so- kallni, amikor azóta min­den napra jutott egy kis záporeső-zivatar. — Vasárnap már vihar verte szét a déli órákban a nyári vásárt. Akadt benne egy kis jég is, de minket, illetve a Pesti út környé­két elkerülte. Jó kiadós eső jutott hétfőre, erre azon­ban nagy szükség nem volt. Nagyon is kibírtuk volna nélküle. Várhatott volna szé­pen egy hetet. Ez így lett volna jó az aratás előtt álló gabonákra, meg a kukori­cákra. — Éjjel tíz óra táján sü­völtő, csavargás széllel, irtó­zatos villámlással, kegyetlen mennydörgéssel érkezett hoz­zánk az idei esztendő leg­nagyobb vihara. Jó öt órán át ömlött a víz, vert a nagyiramú szél. Nem csoda, hogy reggelig egy percet nem aludt a termelőszövet­kezet elnöke, de ébren vir­rasztóit majdnem az egész tagság. — Amikor reggel négy óra táján megindult az élet a gazdaságban, mindenfelé ren­geteg vizet láttunk. Az érett, gabonával terhes szá­rak meghajoltak, a fergete­ges szél összekuszálta azo­kat. Nem lesz könnyű az aratás sem a gépeknek, sem az embereknek. — Az alacsonyan fekvő kukoricák, répák bizony víz­ben állnak. Nem egy ház­táji gazdaság fele víz alatt van. Mint például az enyém is. — Persze azért aggodalom­ra nincsen ok! — mondot­ta befejezésül Balázs Fe­renc. — A tűző nap és a meleg szél sokat segít, arra is lehet reményünk, hogy most már kevesebb eső lesz és a mezőgazdaság könnyen kihe­veri a Medárd napi túltel­jesítést. PRÓBÁN (Godány felv.) A látványosság A méteres tör­pét biztosan a vá­sár zsivaja von­zotta a városba. Ki tudja, hogy az ország, vagy a me­gye melyik sarká­ból jött, hogy a vásárban tolako­dó könnyűpénzű emberek között, ö is megtömje zse­bét egy kis forint­tal. Nem jutott el a vásárig. Letanyá­zott a téren, pon­tosan a szövetke­zeti áruház előtt, a parkosított rész szegélyén. Pará­nyi alakja, em­bernyi feje, busa bajusza, meg ök- lömnyi makrapi­pája vonzotta a kíváncsiakat. Annyian vették körül, hogy tán szuszt is alig vett. Mellette a kövön kiterítette vászon- tasakját, amely­ben fényképek so­rakoztak a világ legkisebb emberé­ből. Vonzott a látvá­nyosság, de talán még inkább a kis­ember fűszeres, csiklandós szavai. Vaskos megjegy­zései nagy haho­tákat keltettek, pirultak a lányok és büszkén értet­ték a legények a csípős szavakat. Az apró ízet­lenség csiklandoz. Végigszalad a kacagás. Négyen is odahajolnak az öreghez egy-egy fényképért, a vén- ség kezében meg­csillannak a két­forintosok. Közben azon tö­ri a fejét, hogy milyen kacagtató szóval kellene szolgálni a száj- tátóknak. Az ital rossz tanácsadó Példás büntetést kapott a rendbontó szobafestő Pintér Dénes nem először állt a bíróság előtt. Sűrűn változtatta munkahelyét, leg­több munkahelyén fegyelme­zetlenül és igazolatlanul tá­vol maradt, több munka­helyről önkényesen kilépett. A Kecskeméti Épületlaka­tosipari Vállalatnál egyik munkatársával ezer forint ér­tékű festéket lopott, s ezért a Kecskeméti Bíróság két­hónapi felfüggesztett sza­badságvesztésre ítélte. A múlt év novemberében behívták tényleges katonai szolgálatra, Pintér Dénes eb­ből az alkalomból két ba­rátjával egész délután ivott. Kilenc-tíz óra tájban in­dult hazafelé. Útközben két ismerősével találkozott, s miután azt hitte, hogy a két fiatalem­ber meg akarja verni, elkez­dett vitatkozni, amikor éppen Horváth József (Szolnoki út 31/a.) alatti lakása elé ér­tek. Itt a házból kiugrott egy macska, az ittas Pintér szán­dékosságot látott a dologban, és dühében kitépett egy ke­rítéslécet. Horváth József és a ház­ban lakó László Béláék ki­mentek a rendzavarásra. Hor­váth felelősségre vonta Pin­tért, aki durván válaszolt, meg akarta ütni Horváthot, és minősíthetetlen hangon sér­tegetni kezdte László Bélát, aki végül is két tenyerest kent le Pintérnek. A vitat­kozásnak egy rendőr vetett véget. Később Pintér újból pró­bálkozott. Reszelövel a kezé­ben visszajött, de miután a házból senkisem jött ki, eltávozott. A bírósági tárgyaláson Pin­tér Dénes csak részben is­merte el bűnösségét. Négy­havi szabadságvesztésre ítél­ték. Ezüton mondunk hálás köszöne­tét rokonainknak, ló Ismerőseink- K: k. jó szomszédainknak, volt nunkatársainak és mindazoknak; akik szeretett Jó édesapánk és testvérem Herbeth József temeté­sén megjelentek, részvétükkel tagy bánatunkban osztoztak, sír- ára koszorút, virágot helyeztek. Herbetb család — Jó! Most nem tréfálok Intézkedtem, hogy a vendég­lőkben maguknak egy csepp italt se adjanak. Ha jóba akarnak velem lenni, akkor most azonnal átmennek a kis- áruházba és bevásárolnak. Ér­tik? A cigányok bólintottak, és megindultak kifelé. Megfo­gadták a titkár szavát, és szé­pen besoroztak a kisáruház aj­taján. Be is vásároltak és a boltvezető örömmel jelentet­te a telefonon, hogy a cigányok majdnem kétezer forintot köl­töttek az áruházban. A KOCSMA TÁJÁRA se mentek és azóta csend van a faluban. Azaz, hogy mégse egészen. Mert az öreg cigány hat na­pon keresztül, minden reggel rákopogtatta az ajtót a titkár­ra. Kihúzott a zsebéből egy kis üveg dianát. Miután ma­gasra emelte az üveget, mo­solyogva köszöntötte fel a tit­kárt. — Kedves egészségére, tit­kár elvtárs! ANNYI AZ IGAZSÁG, hogy amikor bevásároltak a kis- áruházban, az öreg a reumájá­ra való tekintettel megvette a bolt egész sósborszesz készle­tét. meszetu ember. Masnap ma­ga elé állíttatta a cigányokat. — Mondják meg nekem, mi volt maguknál tegnap este? — Hát nagyságos titkár elv­társ, csak keresztelő, semmi más! — Ügy? És a doktor hányá­jukat kötözte be? — Az a dolga, kezitcsóko- lom! — Szóval, idehallgassanak! Tudom, hogy a múlt héten vá­sár volt Cibakon. Árultak ott maguk? — Leginkább! — Mennyit? — Nem sokat! — Hány ezret? — Leginkább csak úgy öt­ezer formán. — Ügy? És maguk ezt a tö­mérdek pénzt csak úgy meg­isszák? Fölvetik a kocsma te­tejét az ordítozásukkal? Miért nem vásárolnak hasznos dol­gokat? A kisáruház kiraka­tában gyönyörű sárga csizma van. Remek kásmir ruha­anyagokat láttam a boltban. Mondja öreg, miért nem vesz maga rádiókészüléket? — Van énnékem kérem, aki egész nap beszéljen. A felesé­gem. SZÉP, ERŐTELJES nyárfa­derekak fogják körül a sze­szélyesen kanyargó Tiszát. Tűzre nem nagyon használ­ják, bútorfának szükségből se alkalmas a fája, de annál szebb sütő-, meg fűrösztőtek- nöket lehet belőle faragni. Kelendős is a vásárokon, meg a búcsúkon a teknő, s így nem csuda, ha a teknőkészítő cigányok kidüllesztett mellel, a lajbizsebben vastag bukszá­val járják a világot. A sok pénz pedig rossz ta­nácsadó. Belökdösi a szomjas embert a kocsmába. Egyik fél­decit a másikra itatja vele. Kezébe adja a kugligolyót. A partik néha százasokba men­nek. A részeg ember köny- nyen Icapcáskodik, s pillanatok alatt kész a verekedés, de olyan, hogy még a hosszútollú bicska is megvillan a kezek­ben. Két hete abban a bizonyos kedves, Tisza menti faluban ci­gánykeresztelő volt. Étel ful­ladásig, ital nyakhajlásig. Éj­félre aztán olyan parázs ve­rekedés támadt, hogy a bicska­hegyből még az újszülöttnek is jutott. A TANÁCSTITKÁR na­gyon frisseszű, nyugodt tér­A DIANA

Next

/
Oldalképek
Tartalom