Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-26 / 148. szám

1964. JÚNIUS 36. PÉNTEK tfftrei <M£árf«p Tiait4Ícskasik áss orsssággyülés Kádár János fogadta a szovjet pártmunkás-küldöttséget msta«WL-„ ............. S Í > . i f g| Kádár János elvtárs Németh Imre és Bencsik István képviselőkkel beszélget a szünetben (Folytatás a 2. oldalról) bet költött vásárlásra, mint három évvel korábban. Az előadó ezután részlete­sen foglalkozott az élelmiszer­fogyasztás alakulásával, amelynek színvonala — ka­lóriában számítva — már el­érte, sőt, túlhaladta a fejlett országokét. Különösen a kor­szerű és egészséges táplálko­zás szempontjából fontos, va­lamint az iparilag feldolgo­zott élelmiszerek, mint pél­dául a tej, vaj, vágottbarom- fi, mélyhűtött áruk, konzer- vék, édességáruk stb. értéke­sítése nőtt. Az egy lakosra jutó évi húsfogyasztás a háború előtti 33 kilogrammról több mint 50 kilogramm­ra növekedett. Az 1930-as években hazánk­ban az egy főre jutó évf cu­korfogyasztás 10—11 káló volt — és ezen belül a mezőigaz­dasági cselédek évi fogyasz­tása alig haladta meg a 2 ki­logrammot —, tavaly viszont az átlagos cukorfogyasztás majdnem elérte a huszonki­lenc kilogrammot. 1963-ban — főképpen az 1961. évi árleszállítás ered­ményeként — háromszor több babkávét, 42 százalékkal több csokoládét és 51 százalékkal több déligyümölcsöt adtak el, mint három évvel ezelőtt. A kereskedelmi és az üzemi ven­déglátásban naponta egymil- lióan étkeznek. Állandóan szaporodik a városokban, az üdülő- és a kiránduló helye­ken p7. olcsó és gyors étke­zési lehetőséget nyújtó ven­déglátó üzletek száma, s mind több községben működik me­leg ételeket árusító kisven­déglő. így érthető, hogy a ke­reskedelmi vendéglátásban három év alatt 30 százalék­kal nőtt a meleg ételek, s 33 százalékkal az egyéb éte­lek értékesítése. A ruházati cikkeknél az áruellátás színvonalának javulását nem annyira a mennyiségi, mint inkább a minőségi változások jel­zik. A nemzetközi fejlődés irá­nyával egyezően a lakosság elsősorban a műszálas kötött — és méterárukat, az új el­járással gyártott textíliákat, a könnyű szöveteket és cipőket vásárolja. A tartós fogyasztási áruk közül számos cikket az utóbbi években kezdtek tömegesen értékesíteni. Három év alatt körülbelül hatszázezer szoba és konyha berendezéséhez ele­gendő bútort adtak el. Az or­szágban jelenleg 70 000 család­nak van személygépkocsija, 130 000 családnak villamos hű­tőszekrénye, 900 000-nek mosó­gépe, több mint félmilliónak televíziókészüléke. A tartós fogyasztási cikkek értékesítése I960 és 1963 kö­zött kereken 40 százalékkal növekedett. Az új cikkek to­vábbi újfajta keresletet is tá­masztanak: a mosógépekhez például centrifugákra és szin­tetikus mosószerekre, a mo­dern bútorokhoz korszerű la­kástextiliára és dísztárgyakra van szükség. Jellemző például, hogy 1963-ban a lakosság új járművek vásárlására 1400 millió forintot, üzemanyagra, alkatrészre, kerékköpenyre és gumira pedig 800 millió forin­tot költött Mozira, színházra, rádió- és televízió-előfizetési díjakra, valamint könyvekre és a kul­turális fejlődést közvetlenül szolgáló egyéb árukra a la­kosság a mű lit évben csaknem négymilliárd forintot, egy családra számítva több mint 1300 forintot adott ki. — Az utóbbi években meg­növekedett a lakosság, főként a parasztság kereslete a köz­ponti árualapok iránt. Ez ösz- szefügg azzal, hogy a saját termelésből és a természetbeni juttatások­ból csökken a fogyasztás, ami a mezőgazdasági nagyüzemek kialakulásá­nak időszakában természe­tes folyamat. Mértéke azonban a vártnál nagyobb és gyorsabb ütemű volt, s ezért fokozottan terhel­te meg a központi árualapo­kat. A továbbiakban arra kell törekednünk, hogy ez a folya­mat összhangban legyen lehe­tőségeinkkel. Ezért a központi árualapok tehermentesítése és kiegészítése érdekében jobban kell támaszkodni a háztáji gazdaságok termelésére és más helyi források kiaknázá­sára. — Különösen nagy erőfeszí­téseket igényel a lakosság el­látása hússal és vajjal. Ezek­ből a cikkekből a keresletet elsősorban a városokban és az ipari területeken igyekez­tünk kielégíteni. összességé­ben a lakosság húsfogyasztása nem alacsony: A múlt évben belföldi felhasznál ásna össze­sen 5,4 millió darab, egy csa­ládra számítva majdnem két sertést vágtak. 1963-bam a bel­kereskedelem 16 százalékkal több húst és baromfit értéke­sített, mint 1960-ban, a keres­letet mégis csak korlátozottan tudtuk kielégíteni. A vásárlók egyébként nemcsak az árukí­nálat mennyiségét, hanem a választékot, a friss és a fa­gyasztott húsok arányát is ki­fogásoljak. A hús iránti ke­resletet növeli az emelkedő életszínvonal, az állattartó ház­tartások számának csökkenése, az üzemi étkezés bővülése, az üdülők, egészségügyi és szo­ciális intézmények nagyobb hússzükséglete, valamint a növekvő idegenforgalom. Csök­kenti a bolti forgalomba ke­rülő tőkehús mennyiségét és választékát a húskészítmé­nyek iránti mind nagyobb igény. A megoldás útja az ál­lattenyésztés fejlesztése. — Nem tudtuk teljesen ki­elégíteni a lakosság tüzelő­anyag szükségletét sem, noha ebből a cikkből az elmúlt há­rom év alatt 32 százalékkal, s ezen belül a főként a falva­kat ellátó földművesszövetke­zeteknél 65 százalékkal nőtt a forgalom. Probléma még így is — főként falun — jelentke­zett. A parasztság jelentős ré­sze korábban mezőgazdasági hulladékkal tüzelt; most ke­vesebb is a hulladék, s a meg­levőt a nagyüzemek jobban hasznosítják. Fokozta a keres­Kádár János, az MSZMP KB első titkára csütörtökön fogadta a hazánkban tartózko­dó szovjet pártmunkás-kül­döttséget, amely V. 1. Pol ja­kodnak, az SZKP KB titkárá­nak vezetésével tanulmányoz­za a magyar mezőgazdaságot. Megszüntettek egyes devizagazdálkodási korlátozásokat letet az egymást követő két hideg tél is. A szénbányászat példamu­tató erőfeszítéseket tett a termelés fokozására, több tüzelőanyagot hoztunk is be, mégis idő kell, amíg a megnövekedett kereslet­tel egyező szintre lehet emelni a kínálatot. Az előadó a továbbiakban utalt arra, hogy a falun min­dennapossá vált az olyan élei miszerek vásárlása, amelyeket ott azelőtt alig fogyasztottak, s általában az egész országban keresettekké válnak a korsze­rű iparcikkek. Megnövekedett az olyan áruk forgalma is, amelyek a nők háztartási mun­káját könnyítik meg. A mély' hűtött áruk és konzervek mel­lett a vendéglátóipar és a kiskereskedelem mind több előkészített és félkész ételt, valamint tisztított burgonyát és zöldséget árusít, s számos étteremből kész ebédet vagy vacsorát lehet hazavinni. A legnehezebb háztartási munka a mosás megkönnyítését a mosógépeken kívül a korszerű mosószerek s három év alatt csaknem 60 000 centrifuga el­adása, valamint a könnyen mosható és tisztítható, vasa­lásit nem igénylő ruházati cik­kek forgalomba hozatala szol­gálja. — Az elmúlt esztendőben csaknem 600 000 külföldi ke­reste fel hazánkat, s arra szá­mítunk — elsősorban a baráti országokkal kötött egyezmé­nyek alapján — hogy az idén külföldi vendégeink száma el­éri az egymilliót. Ezért a kormány határozatot ho­zott, hogy a harmadik öt­éves tervben további 7500—10 000 szállodai fé­rőhelyet kell Budapesten, a Balaton mellett és a Dunakanyarban létesíteni. — A kereslet sokrétű kielé­gítését szolgálja a fogyasztási cikkek gyorsan növekvő, a tervezettnél nagyobb mértékű behozatala. Ezt a nemzetközi munkamegosztás és a külke­reskedelmi forgalom fejlődése lehetővé, de egyben szüksé­gessé is tette. — A növekvő hazai szük­séglet kielégítésére mind több nyersanyagot és gépet kell im­portálnunk, ennek ellentéte­leként viszont az exportot gyakran olyan fogyasztási cik­kekből kell növelnünk, ame­lyekből a meglevő ipari kapa­citás kevés a kiviteli és a bel­földi igények együttes kielé­gítésére. Ez főként a legkor­szerűbb ipari kapacitásokra vonatkozik, ezért nem fejlődik a kívánt mértékben éppen a korszerű cikkek, mint például a gyürtelenílett textília, vagy a modern bútorok árukínálata. — Az ipar és a kereskede­lem együttműködésének fej­lesztése jelentékenyen hozzá­járulhat az áruellátás színvo­nalának javításához. A tervezési, a szerződéses és az anyagi érdekeltségi rendszert mindinkább alá kell rendelni az alapvető célnak: olyan termelés és árukínálat kialakításának, amely a lakosság keresle­tének mind teljesebb ki­elégítését szolgálja. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rende­letet adott ki egyes deviza­gazdálkodási korlátozások megszüntetéséről. A rendelet hatályon kívül helyezi azt a tilalmat, amely szerint sze­mélyenként, illetve családon­ként nem szabad ötszáz grammnál több aranytárgyat birtokban tartani. A rendelet szerint azok ellen sem lehet eljárást indítani, akik ko­rábban ezt a tilalmat meg­szegték. Az úgynevezett deviza-bel­földiek, vagyis a hazánkban lakó magyar állampolgárok és a huzamosabb ideig ná­lunk tartózkodó külföldiek kö­zött megszüntették az arany­tárgyak ajándékozásának kor­látáit is. Továbbra is fenn­marad azonban az a rendel­kezés, hogy az aranytárgyak adás-vétele, készíttetése, ja­vítása, zálogbaadása csak az erre a célra kijelölt vállalat útján történhet. Itt is enyhü­lést jelent azonban, hogy az iparengedéllyel rendelkező órások a. jövőben az arani.i- órák szerkezeti javítását meg­kötöttség nélkül vállalhatják. A törvényerejű rendelet mentesíti az eljárás követ­kezményei alól azokat, akik külföldi fizetőeszközök (valu­ták, devizák) arany, színarany, rúdarany, aranyérme stb. kül­földi követelések, külföldön levő vagyontárgyak bejelen­tési, illetve felajánlási kötele­zettségüknek eddig nem tettek eleget. A mentesítés feltétele az, hogy az érdekeltek a tila­lom alá eső értékeket a ren­delet megjelenésétől számí­tott 60 napon belül vételre ajánlják, bel-, illetve a kül­földi va.evonra és követelésre vonatkozó bejelentési kötele­zettségüknek e határidőn be lül pótlólag tegyenek eleget. A rendelet tehát figyelembe veszi azokat a változásokat is, amelyek a külföldre és onnan Magyarországra irányuló uta­zási forgalom nagy mérvű növekedéséből álltak elő. A külföldre utazó magyarországi lakosok ezentúl külön enge­dély nélkül, az eddiginél szé­lesebb körben vihetnek ma­gukkal személyes használa­tukra szolgáló arany- és egfléb értéktárgyakat, ezeket azonban külföldön eladni nem szabad. Váratlan vízbetörés Tatabányán A tatabányai 15/B aknában — ahol már többször küzdöt­tek meg a bányászok a karszt­vízzel — szerdán reggel vá­ratlanul ismét viz tört be az egyik frontelőkészítő vágatba. Percenként körülbelül 20 köb­méter karsztvíz zúdult be a csaknem 200 méter hosszú vá­gatba. Az üzem vezetőinek intéz­kedésére nyomban megkezd­ték a mentést. A betörés szín­helyén senki sem tartózkodott, a vágat melletti frontfejtésben — ahová átömlötit a víz — riasztották a bányászokat. A veszélyeztetett területről min­den. berendezést kimentettek. A bánya mélypontján levő, napi 30 vagon teljesítményű frontfejtés víz alá került ugyan, az akna többi része azonban már biztonságban van. Félévi prognózis: tervteljesítés műtrágyából[ elmaradás egyes növényvédőszerekből Az első negyedévben nem teljesítették tervüket a műtrá­gyagyárak, néhány nappal a félév vége előtt azonban már megnyugtató jelentések érkez­nek a vegyipari tröszthöz. A nitrogénműtrágya üze­mekben a hosszúra nyúlt tél súlyos károkat okozott, de az évi 376 000 tonnás nit­rogénműtrágya-gyártási tervből a félév végéig ese­dékes 185 000 tonnát le­gyártja az iparág. A szuperfoszfát gyárak az év első három hónapjában szállítási nehézségek miatt nem kaptak elegendő kólái nyersfoszfátot a Szovjetunió­ból. A rendelkezésre álló ma­rokkói nyersanyagból nem tudtak -kihozni annyi termé­ket, amennyit a terv előírt, ezért az első negyedévben 37 000 tonnával kevesebb szu­perfoszfát műtrágyát gyártot­tak az előirányzottnál. A má­sodik negyedév elejétől kezd­ve, amikor megérkezett a szovjet foszfát, fokozatosan pótolták az elmaradást, s má­jus végéig 13 000 tonnára ol­vadt le a hiány. Ezt a számítások szerint jú­niusban nemcsak eltünte­tik, hanem az évi 500 000 tonnás tervből a félévre esedékes 238 000 tonnát körülbelül 5000 tonnával még meg is tetézik. Valamivel kedvezőtlenebb a növényvédőszer-gyártás hely­zete, bár a fontosabb termé­kek nagy részének tervezett mennyiségét a félév végéig ke­vés hiánnyal legyártják. DDT- ből 50, Dikonirt gyomirtóból 40 tonnás lemaradás várható. — Az együttműködés fej-. lesztésének kulcskérdése, hogy a belkereskedelem jobban ké- j szüljön fel a kereslet felisme­résére, a készletek áttekinté­sére és a megrendeléseik meg­alapozására. — Az állami és a szövet­kezeti kereskedelem — foly­tatta Tausz János — három év alatt több mint egymil- liárd forintot fordított üz­letek, szállodák, éttermek, valamint más kereskedelmi létesítmények építésére és bővítésére. Az öt évre tervezett 2700 kiskereskedelmi és ven­déglátó üzletből három év alatt 1900 felépült, s az egész időszakra elő­irányzott 1450 szállodai szoba már erre az idényre elkészült. A kiskereskedelmi és ven­déglátó üzletek hálózata az utóbbi esztendőkben éven­ként 600—700. mégpedig zö­mében korszerű, kultúrált egységgel bővült. Még mindig előfordul azon­ban, hogy az üzletek nem készülnek el a lakóteleppel egyidejűleg, vagy hogy az építési szervek nem telje­sítik az üzletek létesítésére vonatkozó előírásokat. Nem kielégítő a családi házas ma­gánerőből épülő lakótelepek kereskedelmi ellátottsága sem. A jelentős fejlődés mel­lett joggal kifogásolható, hogy egyes kereskedelmi lé­tesítményeket sokszor kellő megfontolás nélkül átalakí­tanak, s a kivitelezésnél in­dokolatlanul pazarolnak. Bár az ilyen jelenségek száma csökken, a jövőben mégis nagyobb figyelmet kell for­dítani az előkészítés javí­tására, a kivitelezés takaré­kosságára és a beruházási alapok hatékonyabb felhasz­nálására. Az előadó ezután a kis­kereskedelem korszerűsítésé­ről szólt. A városokban to­vább fejlesztik az áruházi kereskedelmet, amely a kis­kereskedelem leggazdaságo­sabban működő, korszerű nagyüzemi formája. Az új üzletek létesítésé­nél, s a meglevők mo­dernizálásánál is irány­elv a nagyméretű bol­tok kialakítása, mert ezekben alkalmazhatók az új kiszolgálási for­mák, s kulturáltabb kö­rülmények között lehet árusítani. Ehhez azonban — többek között — arra van szükség, hogy a tanácsok és más he­lyi szervek visszaadják a ko­rábban kereskedelmi célokat szolgált helyiségeket. A belkereskedelmi minisz­ter ezután utalt arra, hogy bár a vevők jogosan kifogá­solják egyes üzletek tevékeny­ségének szervezetlenségét, az eladók egy részének figyelmet­lenségét és udvariatlanságát és más hibákat, a több mint negyedmillió kereskedelmi dolgozó túlnyomó többsége be­csületesen végzi munkáját — Mindent meg kell tenni — folytatta a miniszter —, hogy a kereskedelmi dolgozók magatartása, erkölcsi felfogá­sa és munkája megfeleljen épülő szocialista társadal­munk követelményeinek, s főképpen a fiatalokat kell hozzáértésre és hivatásszere- tetre nevelni. — Tisztelt országgyűlés! A belkereskedelem fő feladata az áruellátásban még meglevő hiányok fo­kozatos felszámolása. En­nek programját a belke­reskedelem az érdekelt ipari és más szervekkel közösen dolgozza ki. — Fontos feladataink van­nak a nők háztartási mun­kájának megkönnyítése te­rén, amelyhez a belkereske­delem a vendéglátás kiter­jesztésével, a tisztított, fél­kész és kész ételek kínálatá­nak bővítésével, több háztar­tási géppel, modern főző- és sütőeszközökkel, korszerű ház­tartási vegyi cikkekkel, vala­mint a kereskedelmi szolgál­tatások, főleg a kölcsönzésnek és az élelmiszerek házhoz szállításának fejlesztésével já­rulhat hozzá. — Az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk az üzlethálózat bővítésére — hangoztatta a továbbiakban. — Falun a földművesszövetkezetek a gazdaságosság és az ésszerűség figyelembevé­telével sűrítsék az el­árusító helyek számát, s az áruválasztékot úgy kon­centrálják egy-egy keres­kedelmi körzetben, hogy a vevőknek vásárlásuk­hoz minél kisebb terü­letet kelljen bejárniuk. Tovább kell folytatni, még pedig gyorsuló ütemben az új kiszolgálási formák el­terjesztését, a kereskedelmi automaták üzembe állítását s a kereskedelem technikai el­látottságának javítását. — Törekedve a kereskedel­mi szervezetek mind na­gyobb önállóságára, az irá­nyítás egyre hatékonyabb eszközeit kell alkalmazni. A belkereskedelem valóban tár­sadalmi méretekben vegye számba a lakosság keresletét, üzlethálózatával, árukínála­tával ehhez alkalmazkodjék, figyelmesen, sokoldalúan szol­gálja ki a vevőket, o napi apró munkában is legyen méltó a társadalmunk tá­masztotta követelményekhez. A miniszter kérte az or­szággyűlést, hogy a kereske­delem helyzetéről szóló je­lentést fogadja el. (Nagy taps.) Ezután megkezdődött a je­lentés fölötti vita, amelyben Mokri Pál Komárom me­gyei, Hegyi Jánosné Veszp­rém megyei, Papp József Borsod megyei, Szirmai Jenő Somogy megyei. Szapor Kál­mán Vas megyei, dr. Révai Zoltán Györ-Sopron megyei, Maczkó Gábor Szabolcs-Szat- már megyei és Leotkay Ist­ván budapesti képviselő szó­lalt fel. Ezzel az országgyűlés csü­törtöki tanácskozása befeje­ződött. Ma folytatják a bel­kereskedelmi miniszter jelen­tése feletti vitát. A mai ülés napirendjén szerepel ezen­kívül a legfőbb ügyész be­számolója és interpellációk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom