Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-25 / 147. szám
1964. TÜMUS 25. CSÜTÖRTÖK Htom K/Ctrltip Az öreg kaszás Kaszakő a kezében, feni a penge élét az öreg. Bizonyára aratásra készíti a kaszáját. — Haj, dehogy — sóhajtozik Koleszár István bácsi. — Nekem már nem való a kaszálás csapatban, lemaradoznék, asztmás vagyok. Utoljára ötvennyolcban arattam. — Hát először? — Hatban! Kilencszázhat- ban, tizenhat esztendős koromban, mert május tizennyolcadikén múltam hetvennégy éves. Számítsunk csat utána, nem nehéz. Életében ölvenkétszer vágta a gabonái. Azt viszont, hogy azalatt az ötvenkét esztendő alatt hány holdon, mennyi kenyérnek valót kaszált le, ugyan ki tudná kiszámítani... Aztán most már, ha lemaradt, vajon minek feni a kaszáját? — Őrködök itt, kérem, a fóti Vörösmartyban, éjjel a kertészetben, nappal meg a takarmányra vigyázok, aztán a szérűskert rendje is az én gondom. Hasznomat veszi még a tsz. A szérűről nekem kell eltakarítanom a füvet, tiszta legyen, mire maholnap az asztagokat rakják. Hát erre kell a kasza. Ősz fejéről lekerül a kalap, megtörölgeti izzadt homlokát. Derűs és élénk a szeme pillantása, a dereka sem hajlott, nem mondhatni rá, mintha megtörte volna a magas kora. Erdőőr volt a grófnál harminc esztendőnél is hosszabb ideig, előbb a szülőföldjén, Füzérradvány- ban, 1929-ben onnan helyezték Fótra, attól fogva él itt. Nyaranta mindig aratott, szerette vágni a rendet? — Jó munka az. — Két marokra fogja a kaszát, suhint egy-kettőt vele, mutatja, bírja még azért. 5 t jV Ví ’ — Ötvenben alakult a tsz, mindjárt beléptem és az első nyáron ott voltam az aratócsapatban. Aztán nyolc évig vágtam a rendet. Öreg ember voltam már akkor, de engem ugyan ki nem ka- szíalt senki — hivalkodásnak hangzik kicsit ez a mondat, de mások is azt mondják öreg Koleszár Istvánról: / Ritka jó kaszás volt. — Utánam könnyű volt markot szedni, úgy vágtam, hogy... A tsz-asszonyok is mind velem akartak párban lenni. — Hát az első marokszedő lányra emlékszik-e még? — Már hogyne! — felcsillanó szemmel mondja: — Pe- tercsák Mária, úgy hívták, nem sokkal volt fiatalabb nálam. — Az első szerelem talán? — Nem, dehogy — tiltakozik. — Aratás közben nincs idő szerelemre, ahhoz fáradt az ember. Sötétben, még virradat előtt indul és sötét este ér a tanyára. Csak eszik, aztán végigdől a szalmán, már alszik is. Régi aratásokról mesél. Egyszer az uraság „pólyák” aratókat hozatott a Kárpát- aljáról, volt köztük egy fiú, hogyan örült az mindig az ételnek. — Csak meglátta, hozzák már az ebédet, felhajigálta a kalapját és teli torokból ordítozni kezdett: huhuhúúúú! Aztán nekiesett az ételnek, három helyett evett, mégsem látszott meg rajta, nagyon cingár legény volt. Koleszár bácsi tizennégy nyarán, amikor még Pista legény volt, hazament a katonaságtól. három hét aratási szabadságra, de nem ám az uradalomba, ahol szegődve volt. — Három falubeli gazdának Is learattam. Három mázsa tiszta búza, négy mázsa rozs volt a részem, egy nagy család egész évi kenyerének is eTSg. Tizenegy kévéből egy • volt mindenhol a kaszásé, meg koszt is járt az aratónak. Reggel szalonna, ebédre- vacsorára főtt étel. A gazdák reggelire kávét, délben-este meg bort is adtak, az uradalmi- beállt aratónak, kicsit nehéz volt, ennyit elismer, de inár a második esztendőben — azt mondja — fel sem vette. • — Aki megigazítja kezéhez a kaszát, annak könnyű, de aki nem tudja, az bizony beleszakad — s mutatja, hogyan Is kell kézhez igazítani a ka- vzanyelet. Ezt azonban látni kell, szóval leírni, hogy mindenki megértse, talán nem is lehet. Ezért hát, ha az idei aratók között akadna esetleg rászoruló, forduljon csak bizalommal Koleszár István bácsihoz Fótra. Könnyen megtalálja, a tsz-iroda tőszomszéd- ! ságában áll a háza és mindenkinek megmutatja a kaszafogás fortélyát. Átadja szívesen n tapasztalatát, mert olyan ember. Szokoly Endre Csak a jót lehet eladni Az exportnövelés és gyártmányfejlesztés lehetőségei és feladatai Már hatodik évtizede minden nyáron ugyanazzal a gyakorlott mozdulattal élesíti Koleszár István a kaszáját. (Foto: Gábor) lom nem. De az aratónak való közönséges bundapálinka itt is, ott is kijárt minden hajnalban. Az uradalomban hetenként háromszor kaptunk húst, a gazdáknál ebédre-va- csorára mindennap. Nem csoda, ha a komisz kenyéren, zupán tartott bakagyerek a gazdáknál vállalta fel az aratást. — A régi öregek jobban kaszáltak, mint a mai fiatalok? — No, hogy az egész fiatalok hogyan kaszálnak, azt nemigen tudom megmondani, de az aratás most is csak úgy megy, mint valaha. Amikor virrad, már siet kifele a nép és az emberek is ugyanúgy megfogják a kasza nyelét, az asszonyok meg ugyanúgy kötik a kévét, ahogyan régen. : A kiérdemesült öreg arató ■lehat nem talál kivetnivalót a mostaniak munkájában. Nagy szó ez ilyen híres, jó kaszástól. Azt viszont, hogy az aratás lenne a legnehezebb mezei munka, kereken tagadja. Az első évben, amiEgy hónap múlva kezdődnek a Szegedi Szabadtéri Játékok 3500 közreműködő az előadásokon — Húsz országból várnak vendégeket Egy hónap múlva, július 24- én este ismét megszólalnak a szegedi Dóm téren a fanfárok, jelezve, hogy megkezdődtek a külföldön is egyre ismertebbé váló, immár nemzetközi rangú szabadtéri játékok. Befejezték már a 7500 személyes nézőtér széksorainak újrafestését. Az ülőhelyeket csaknem egy tonnányi csónaklakkal vonták be. A tökéletes hangosítást elősegítő 3000 úgynevezett suttogó hangszóró többségét is elhelyezték már a széksorok alatt. A játékok igazgatósága minden közreműködővel megkötötte a szerződéseket. Az idén mintegy 500 főnyi technikai gárda és a különböző darabokban összesen 3000 szereplő járul majd hozzá az előadások sikeréhez. A plakátokról és a sajtóhír- adásokból már ismert program iránt bel- és külföldön nagy az érdeklődés. Százezer nézőt várnak a játékok 15 előadására. Húsz európai és tengerentúli országból várnak vendégeket Szegedre. Különösen a szomszédos országokból számítanak sok látogatóra. Szabályozták a kismotorok közlekedését Szabályozták az 50 köbcentiméternél kikebb hengerűrtartalmú járművek közlekedését. Ezzel kapcsolatban az illetékesek elmondták: — A segédmotoros kerékpárokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azokra a motorkerékpárokra (kismotorokra), amelyeknek hengerFaiskola-f abló. (Szegő Gizi rajza) űrtartalma legfeljebb 50 köbcentiméter, — Azok a legfeljebb 50 köbcentiméter hengerűrtartalmú motorkerékpárok, amelyek 50 kilométernél nagyobb sebességgel haladhatnak, átmenetileg a jelenlegi vizsgáztatásoknak megfelelően közlekedhetnek. 1966. január elsejétől kezdődően azonban csak motorkerékpárként vehetnek részt a közúti forgalomban. Ez a kedvezmény vonatkozik azokra a motorkerékpárokra is, amelyeket ez év végéig — a korábbi gyakorlatnak megfelelően — segéd- motoros kerékpárként vizsgáztattak le. — Azok a motorkerékpárok, amelyek konstrukciójuknál fogva két személy szállítására alkalmasak, mindenképpen motorkerékpárként közlekedhetnek — rendszámtáblával és forgalmi engedélyig el ellátva —, ha üzemben tartójuk két személyre kívánja levizsgáztatni. Ha azonban csak egy személyre vizsgáztatja le, akkor segédmotoros kerékpárként kell elbírálni. tét. A rendeléshiány oka az esetek túlnyomó többségében az üzemek által készített elavult gyártmányokkal magyarázható. A nyugati tőkés — akit, létében fenyeget a gyilkos kon- kurrenciaharc —, egy új gyártmány piacra bocsátása után azonnal még jobb konstrukció kidolgozására utasítja mérnökeit, hogy megtarthassa vevőkörét. S a fejlesztő mérnökcsoport jóformán csak saját tudására támaszkodhat, mivel a tőkés vállalatok a kutatási eredményeket erősen titkolják. Mennyivel nagyobbak a lehetőségek szocialista körülmények között a gyártmány- fejlesztésben. Egy üzem kutatócsoportjának rendelkezésére állnak a különböző állami kutatóintézetek, egyetemi tanszékek és nem utolsósorban g szocialista országok hasonló üzemeinek tapasztalatai. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a magyar műszaki értelmiség képesség és rátermettség tekintetében egy lépéssel sincs lemaradva a Nyugattól, nehéz megérteni, miért kell sok helyütt még ma is tízéves konstrukciójú gépeket és berendezéseket gyártani. A felszabadulás ufáni években a mennyiségi szemlélet és az autarchiára való törekvés uralkodott. Ezek alapján születtek minisztériumi és más iparhatósági határozatok és utasítások, amelyek egyáltalán nem segítették a gyártmányfejlesztést és az exportképesség növelését. Csak a közelmúltban született • olyan határozat, amely az exportáló vállalatot anyagilag is érdekeltté teszi az export növelésében. Egy másik intézkedés megváltoztatta azt a lehetetlen állapotot, hogy csökkent a nyereségrészesedés és a premium annál a vállalatnál, ahol valamilyen új gyártmány bevezetése miatt az előírt mutatók teiiesítésétől időszakosan elmaradtak. A vállalati műszaki fejlesztési alap képzésére hozott intézkedés, valamint az elavult gépek kiselejtezését célzó határozat — amelyek mindegyike a vállalatokat anyagilag is ösztönzi — jó szolgálat tesz a fejlesztés ügyének. Ezek az intézkedések a vállalatokat már ösztönzik az exportra alkalmas termékek gyártására és a gyártmányok fejlesztésére is, de még egy sor problémát meg kell oldani ahhoz, hogy a tekintetben valóban nagy eredmények szülessenek. Megoldásra vár például a mennyiségi szemlélet idejéből való bérügyi intézkedés megváltoztatása, amely a termelést irányító mérnöknek több fizetést biztosít, mint a gyártmányfejlesztéssel, vagy gyártástechnológia fejlesztésével foglalkozóknak. Ilyen körülmények között a mérnökök nem törekednek a teljes egészében mérnöki munkát igénylő fejlesztő, vagy technológust beosztásokba. A ^.termelést irányító üzemvezető mérnökök fejlesztési feladatokkal pedig alig tudnak foglalkozni, mivel a termelés folyamatosságát biztosító feladatok teljesen lekötik az Idejüket. Megfelelő bérezés kialakításával el lehet érni, hogy a legjobb képzettséggel és adottságokkal rendelkező mérnökök gyártmány- és technológiafejlesztéssel foglalkozzanak. Az üzemvezető mérnököket is erre a feladatra kell ösztönözni. Fel kell szabadítani őket az adminisztrációs, az anyag és alkatrész utáni szaladgálás, azaz mérnöki tudást nem igénylő munka alól. S mint ahogy néhány helyen már megtették, meg kell bízni őket valóban mérnöki munkával, például a szalagszerű gyártás berendezéseinek tervezésével, vagy egy-egy munkadarab termelékenyebb, olcsóbb új gyártástechnológiájának kidolgozásával, vagy egyes gépek automata segéd- berendezésekkel való ellátásával. Nagy jelentőségű a kldoig űzött új gyártmányok prototípusainak gyors elbírálása. Még mostanában is előfordul, hogy az új gyártmány jóváhagyása évekig elhúzódik, azaz mire gyártását jóváhagyják, majdnem elavul. Ha ezt nem szó szerint értjük, akkor is fennáll a lehetősége annak, hogy a hosszú jóváhagyási idd alatt más nyugati cégek is megjelennek a világpiacon ugyanazzal a termékkel és rögtön megnehezül számunkra az eladás. Gondoskodni kellene azon is, hogy az olyan konstruktőrök és fejlesztő csoportok, amelyek nagyobb arányú exportot biztosító új gépeket, berendezéseket hoznak létre, a népgazdasági haszonnak megfejelő anyagi juttatásban részesüljenek. A vállalatok anyagi érde- Ueltsége — az előbb említett főhatósági utasításokkal — ma már nagyjából megoldottnak tekinthető, de a műszaki alkotásokat létrehozó mérnökök egyéni anyagi érdekeltsége még koránt sincs megoldva. Biztos, hogy műszaki értelmiségünk szocialista öntudata is fejlődik és alkotó kedvét nem csupán az anyagi ösztönzők befolyásolják, de látnunk kell, hogy az anyagiak ma még nagy húzóerőt jelentenek. Lovász Vince SZOMSZÉDOK gány is ember. Mátkaság lett u dologból. Dani, meg a leány élére rakta a forintot. A vőlegény reggelente a vasútra ment, meg- megállt a főtéren egy üres telek előtt. Fente rá a fogát. A lelek a község legtekintélyesebb emberének portájával volt. szomszédos. Sokan örültek már Dani boldogulásának. A dölyfös szomszéd haragosai meg azon híztak: mit szól a gőgös Kócsag Boldizsár az új szotnszédfaoz. Gyűlt a telekre a sóder, tégla. faanyag. Dani takaros kerítést is barkácsolt köréje. Egy alkalommal csak benyitott Kócsag uramhoz, kérte: legyenek jó szomszédok. — Maga nekem nem lehet jó szomszédom — utasította el az öntett ember Danit. — Miért? — kérdezte csendesen. — Mert maga Kanalas, én meg Kócsag vagyok ^ dön,/Kipróbálták" az áramot Két kerepesi kisfiú, a 11 éves Lakatos Pista és a 10 éves Kovács La.jós együtt játszott kedden, 23-án este. Valami eredeti játékot akartak kitalálni, s ezért drótot szereztek, majd téglát kötve rá, feldobták a magasfeszültségű elektromos vezetékre. A „hatás” nem maradt el. Lakatos Pistán súlyos, életveszélyes sérüléseket okozott a nagyerejű áramütés, míg barátja szerencsésen megúszta, csak köny- nyű sérüléseket szenvedett. A gyerekeket kórházba szállították. A segítségükre siető Kovács Lajosné ugyancsaik köny- nyű sérüléseket szenvedett. ffette a mellét gazduram. Dani elmosolyodott. Valami huncutság vibrált a szemében. Indult a tanácsházára. Megkérdezte: van-e akadálya, hogy felvegye a „Kócsag” nevet? A hivatal emberei meglepődtek. Aztán úgy vélekedtek: nincs semmi akadálya. Épült a hajlék. Segítettek a lány rokonai is, meg az üzemből a szaktársak. A házavató vasárnapra esett, ügy kezdődött, hogy Dani művezetője egy névtáblát biggyesztett az új ház kapujára, amelyen ez állt: Kanalas Kócsag Dániel. Először az iskolások olvasták el. Szaladtak a hírrel. Cir- káltak'az új ház előtt az emberek: Ez kellett a vén kap- pannak — buzgott a kárörven- dés... Gőgös Kócsag dúlt-fúlt a tornácon: majd ő törvényre megy. Este, amikor kihalt az utca, odasompolygott ő is: táblát nézni. Olvasni kezdte, de hirtelen erős köhögés jött rá: torkán rekedt a pipafüst. Galgóczy Imre AGYONRÚGTA A LÓ Hétfőn délután fél háromkor Vámo'smikola határában az Ipoly mellett a Hegyeshalmi Állami Gazdaság egyik alkalmazottja, a 20 éves Dob- riczán István lóápoló által vezetett mén megrúgta a mögötte haladó és ugyancsak lovat vezető Szúnyog János 15 éves vámosmikolai lóápoló gyakornokot. A szerencsétlen gyerek kórházba szállítása közben belehalt sérüléseibe. A vizsgálat megállapította, hogy a lóápoló figyelmeztette a fiút, ne menjen az általa vezetett 16 közelébe, ám ő vigyázatlanul a ló mögé lépett és ezért következett be a szerencsétlenség. Az üzemi vezetők nem egy helyen hangoztatják, hogy az exportnövelés elsősorban a külkereskedelmi szervek feladata. „Legyenek élelmesek és adjanak el külföldön több terméket” — vélekednek. Valószínű, hogy az „élelmesség” terén a külkereskedelmi vállalatoknál is van hiányosság, de az üzemi vezetők ilyen álláspontja sem más, mint a felelősség áthárítása. Az exportnövelés lehetősége döntő részben nem a külkereskedelmi vállalatokon, hanem az üzemeken múlik. Egy világszínvonalon álló, modern vonalú és olcsó gépet, vagy más terméket százszor könnyebben el lehet adni, mint egy 10—15 éves elavult konstrukciójú szerkezeszélén magányos öregasszony fogadta be. Este lévén, a szüle álmos volt, alig látott. Dani reggel, mosdáskor vidáman paskolta magára a vizet. Az öregasszony is kitopogott az udvarra. Nézte jobbról, nézte balról a legényt, aztán elrikkantotta magát: — Máriám! Hisz maga cigány! Ha ezt tudom ... Dani elnevette magát, megölelte az öregasszonyt, csakúgy ropogtak a csontjai: Ne féljen, öreganyám, nem lesz gondja vízhordásra, favágásra. Danit a szüle lassan „gyerekemnek” szólította. De a falu nem fogadta be. Nem úgy, mint a gyári szakik. Azt elismerték a falusiak, hogy milyen szépen öltözik, nem kocs- mázik — a cigány. Meg az is igaz, hogy ha elsétált a lányosházak előtt, utána gydk- ran meglibbeni az ablakon a függöny. Végül egy lány szemébe vágta a falunak: a ciEgy szatmári faiu fiaté prímása, Kanalas Dani, öccse re testálta hegedűjét. — Elfő gyott az intelligencia nálun — mondta édesanyjának — megyek Pestre. Valamelyi gyár csak ad megélhetősége A Kismotorban kapott se gédmunkát. Az első nap gyár udvarát sepregette. Köz ben eszébe jutott a bandt meg a sok szerenád. Sóhajtól egyet-kettőt, aztán söpört te vább. A gépterem előtt isme megállt kezében a söprű. Fi gyeit a bugásra. — Muzsik ez is — mondta magában. < szakikat arra kérte, magyaráz zák meg neki a motor leiké A KISZ-esek, látva Daniba a készséget és hogy ner akarja a munka temetéséi pártfogásukba vették. A prímás a gépek mellé ke rült. Tanult. Tanította őt mérnök is. — Fül kell a mc torhoz, fiam — mondta. Dar ezt megírta haza a bandáira is. A legény a városban ner talált szállást. Sok keresgéli után egy Pest környéki fal
