Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-23 / 145. szám

9(54. Irmus 23, KEDD

*itC

^/tírím»

3

Versenyen kívül

Sporttudósításokban olvashatunk néha versenyeken kí- i vül Induló válogatottakról, versenyzőkről. Most nem róluk lesz szó, hanem gyári emberekről, akik „de jure”, azaz saját véleményük szerint, sőt, a gyári hivatalos szervek véleménye szerint sem versenyeznek.

Igaz ez? Ha igaz, nagy baj, mert talán soha ilyen nagy szükség nem volt a munkaversenyre a Lenfonó és Szövőipari Vállalat Budakalászi Gyárában, mint ezekben a napokban.

Nyitrai Ferenc, az összevont nagyvállalat igazgatója röviden tájékoztat az eredményekről, aztán elnézést kér:

— Telefonálnom kell a minisztériumba, adjanak engedélyt a vasárnapi munkára itt Budakalászon, mert különben nem tudjuk teljesíteni az exporttervet.

Kevés az ember, sok gép áll,

mert senkit sem tudunk melléjük állítani.

A szakszervezeti bizottság titkára, Ágoston László hasonlóképpen panaszkodik.

— Csak a vasárnapi túlóra segít? — kérdezzük.

— Pillanatnyilag igen. Egyébként törzsgárdánk tagjai, akik szinte évtizedek óta minden nap bejárnak, kétszeres erővel húznak. Nélkülük nem sokra mennénk. Vasárnapi túlóra nélkül is teljesítettük volna a tervet, de a napokban belevágott a villám a villanyvezetékbe. Tizenhatórás áramszünet keletkezett. Ennyi kiesést már csak vasárnapi munkával lehet pótolni.

A szövődében a gondokkal és az igyekezettel egyszerre találkozunk. Reketye Károly főművezető irodájában egy fiatalasszony könnyebb munkát kér. Orvosi papírt mutat, amelyen idegorvosi vizsgálatot javasolnak.

— Menjen el a javasolt vizsgálatra. Majd meglátjuk, mft mondanak a szakorvosok — így a főnök.

— Dehogy megyek — szól vissza a fiatalasszony. — Semmiféle vizsgálatra se megyek. Vagy adnak könnyebb munkát, vagy kilépek önkényesen.

Mit lehet erre válaszolni? önkényesen mindenkinek joga van elmenni.

— Látja, majdnem minden napra jut legalább egy ilyen eset. Az új munkaerővel pedig hosszú ideig nem sokat tudunk produkálni — panaszkodik Reketye Károly.

S mintha szavai bizonyítására történne, újabb fiatal- asszony érkezik. Sír. Ö is

könnyebb munkál kér.

Megnyugtatja, de jóformán be sem teszi az ajtót, egy anya érkezik a lányával. Mindketten a gyárban dolgoznak. Az asszony a régiek jogán Karcsikámnak becézi a főnököt. Ez a tény azonban mit sem változtat felháborodásán.

— Karcsikám! — dörgi. — Vagy ad könnyebb munkát ennek a lánynak, vagy kiveszem a gyárból. Alig keres valamit.

— Mi a baj?

— Nem tud keresni a revolvergépeken.

A főnök a kislánytól kérdezi az okát. Nagy nehezen kiböki, hogy sajnos, nem ismeri ki magát a sok lyukkártyán. A főművezető intézkedik. Tegyék át másik gépekre.

A többiek, szerencsére a többség, a nagy meleg ellenére ügyesen forgolódnak a zúgó, zakatoló gépek között. A lenge ruhákban is patakokban folyik róluk a verejték.

A szocialista brigádokat keressük. Valámennyiről tudnak az egész szövődében. Tóth László jelvényes szocialista brigádja 102 százalékos tervteljesítést vállalt, öt százalékkal javítják a minőséget. Szerepel a vállalásban a munkafegyelem és az új dolgozók megtanítása a szakmára. Horváth Gyula szocialista brigádja másodszor igyekszik elnyerni a szocialista brigádoknak járó jelvényt. Fábián Lászlóék még a címért versenyeznek, de 5k sem maradnak le. Rajtűk kívül még tizenkilenc kis közösség vetélkedik a jobb eredményekért.

— Egyszóval mindenki versenyez a gyárban — mondják az emberek.

Azazhogy mégsem. Mert akik az imént a kilépést emlegették, biztosan nem vesznek részt a vetélkedésben. S mások is távolmaradnak.

— Valóban — mondják a szövődében —, Katona Sán- dorék kimaradtak az idén.

Így jutottunk el ahhoz a brigádhoz, amelyre riportunk címe és bevezetője is utal. Egyenes a kérdés, egyenes a válasz is:

— Valóban nem versenyzőnk — szól Katona Sándor.

— Nem látom értelmét.

Nagy oka lehet, ha valaki

így vélekedik, de

a brigadéros megnyugtat:

— Nem kell nagy dologra gondolni. Csak az történt, hogy az a brigád, amellyel a múlt években elnyertük a szocialista címet, jóformán teljesen szétment. Néhányan maradtak a régiek közül. A többi kilépett. Tanulók jöttek a helyükbe. „Hat órás” fiatalok is szép számmal. Én közben beiratkoztam a technikumba. Szóval, minden ösz- szejött. Megértheti, hogy hat- van-hetven százalékos átlagteljesítménnyel nem lehet odaállni versenyezni.

— Vagy talán annál inkább

— próbálom jobb belátásra bírni.

Legyint:

— Ugyan. Még a régi versenyfelelősünk is olyan papírt tett elém az év elején, amelyen 105, meg 110 százalékok szerepeltek. Ilyen magas gyári átlaggal mit tudtunk volna kezdeni?

Elő hát a sporthasonlattal. Ha valaki kezdő, még nem jelenti azt, hogy nem tűzhet kisebb célokat maga elé. S egy újabb kérdés:

— Mivel töltötték az elmúlt hónapokat versenyen kívül? >, .

Gondolkodás nélkül sorolja:

‘— A Segédméstéirem is új. Fiatal ember. Megtanítottam a szakmára. A régiek meg a többi fiatalt vették pártfogásukba. Már ott tartunk, hogy eléggé együtt van a gárda. Erre vártam. Így már lehet kezdeni valamit. Ha egy hónap

múlva jön, már nem azt hallja, hogy versenyen kívül vagyunk.

Mondtak, amit mondtak. Az a lényeg, hogy a tények alaposan rácáfoltak a brigádra és mindazokra, akik azt állították, hogy a Katona-brigád nem versenyez. Mert am.t csináltak,

verseny volt a javából.

Még akkor is, ha nincs róla írás. Most már csak folytatni kell, amit elkezdtek. Nem papíron, hanem a valóságban, de az sem baj, ha papír készül újabb elhatározásaikról.

Farkas István

Szombat esti ultiparti a képernyő előtt

Tánczenekari fesztivál

A Magyar Televízió június '4 27-én új műsort indít Szom- f bat esti ultiparti címmel. Az ^ „ultiparti” részvevői mindig ^ az utóbbi napok legaktuáli- ^ sabb dolgait beszélik meg. ^ Sok szó esik majd az éppen az 4 adás napján történt esemé- f nyékről is, amelyekről a sze- 4 replők újabb részleteket mon- 4 danak el. 4

A műsor minden második 4 hét szombatján jelentkezik 2 majd A televízió aktuális köz- 4 életi kabaréja alcímmel. Az 4 adásokat Marton Frigyes ren- ^ dezi. Az „ultipartit” Kapossy ^ Miklós szerkesztő „szervezi”. 4 (MTI) 4

AutósftóS a Pimába zuhant

Borzalmas szerencsétlenség játszódott l>e vasárnap hajnalban Leányfalu és Pócsmegyer között a Dunán. Az 5.30 órás Pócsmegyerről induló kompjáratra felhajtott CE 03—20 forgalmi rendszámú Warszawa személygépkocsijával Adatnék Ferenc 45 éves pomázi bognár. A kocsiban ült még testvéröccse, Adamek István 29 éves csákvári bognár és annak 24 éves felesége.

Miután a kompra beálltak,

; a két férfi kiszállt a kocsiból, ! az asszony bent maradt. Ez- j után megindult a komp. A | Duna közepén lehettek, ami- I kor a vízijármű — a kikötéshez készülődve — irányt változtatott és

a lendülettől a gépkocsi is meglódult, majd a benne ülő fiatalasszonnyal együtt a Dunába zuhant.

A riasztásra rövidesen a helyszínre érkezett több budapesti tűzoltó alosztály, rohamcsónakkal és daruskocsival felszerelve, majd megjött a tűzoltó őrhajó is. De segíteni már nem lehetett. Végül búvárok segítségével a déli órákban láncot kötöttek a gépkocsira, amelyet a parton álló daruskocsi vontatott ki, a fiatalasszony holttestével együtt. , r rn v.

A rendőrségi nyomozás eddig a következőket állapította meg: A gépkocsinak rossz volt a kézifékje, ezenkívül vezetője a motort sem állította le. Az esetet tetézte, hogy a révészek nem ellenőrizték a

4

gépkocsit, és kerekeit nem ^ rögzítették. A folyam közepén ^ bekövetkezett rántástól a ko- í csinak nem kellett volna még 4 a Dunába esnie, de a komp # lánca, amely ezt megakadó- '4 lyozhatta volna, vagy nem # volt bekapcsolva, vagy olyan ^ rossz állapotban volt, hogy a 4, meglóduló kocsit nem tudta 4 megtartani. ^

Mivel a kompon min- '4 denért a révészek felelő- # sek, nekik kell tudniok és # betartatniok a biztonsági ^ előírásokat, í

y

ezért a Pest megyei Rendőr- # főkapitányság a két révészt, íj Apfeld Jánost és Varga Józse- 4 fet őrizetbe vette. Szabadié- 4 bonhagyás mellett eljárás in- 4 dúlt a gépkocsivezető, Ada- 4 mek Ferenc ellen is.

A rendőrség tovább foly- á tatja a vizsgálatot a

Szombaton tartották meg a ceglédi művelődési házban a Pest megyei KISZ-bizottság által megrendezett tánczenekari fesztivál megyei döntőjét. Az első díjat megosztották a ceglédi és a ráckevei művelődési ház zenekarai között. A második helyet az aszódi zenekar érdemelte ki

(Foto: Gábor)

baleset 4

minden részletének tisztázása 4 érdekében. |

— ;a\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w.vv\\\\\\w:

Amire külön ügyelni kell

Hazaérkezett Varsóból a magyar pártküldöttség

A Lengyel Egyesült Munkáspárt negyedik kongresszusán részt vett magyar pártküldöttség, amelyet Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja vezetett, Varsóból vasárnap érkezett vissza Budapestre. A küldöttség tagja volt

Pullai Árpád, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője, Rapai Gyula, a Központi Bizottság tagja, a Baranya megyei Pártbizottság első titkára és Martin Ferenc, a Központi Bizottság tagja, hazánk varsói nagykövete, . aki Varsóban csatlakozott a küldöttséghez.

szerű aratásnál a mag. A kombájnból kikerülő mag nedvességtartalma magas, nem lehet jól tárolni, mivel fenyeget a befülledés veszélye. Ezt a veszélyt kell megelőzni a szárítással.

A szárítás már lényegében a tisztítással együtt kezdődik, mivel a gabona víztartalmának jelentős részét veszíti el a tisztítás során. Az aratás vége felé, ha már jól beérett a mag, gyakran nem is szorul további szárításra. Annál inkább rászorul azonban előtte, az aratási idő nagy részében. S ha ráadásul még az időjárás is csapadékos lesz — ami lehetséges1, tízszeresére nőhet ennek a munkának a gondja.

Ezért tehát minden lehetőséget ki kell használni -a gabona szárítására. Ha száraz, napos az idő, akkor aránylag egyszerű eszközökkel végezhetik ezt, mert a magtárak előtt, leterített ponyvákon forgathatják, száríthatják a magot a tsz-tagok. Nem lehet azonban csak erre alapozni a szárítási munkák megszervezése során. Éppen az időjárás szeszélyeire való tekintet'el fedett színeidet kell kiüríteni, kitakarítani a magszárítás céljára.

Az aratás napjaiban tehát a táblák letakarítása, a magszállítás, keresztrakás, ho'dás, asztagrakás, c-éplés, tarlóhántás, másodve‘és gondjai köreit nem sikkadhat el a megtisztítás és szárítás munkája sem. Ezt a munkát éppen olyan tervszerűen, gondosan kell végezni, mint a többit, sőt, ha a körülmények úgy kívánták, erre kell lesjobban ügyelni. Megbocsáthatatlan bűn lenn« az, ha egész év fáradságos munkája, drága köhségri az utolsó pillanatban, néhány nap alatt vesznének kárba.

N. I.

— A galgamácsai Hunyadi Termelőszövetkezet területén 16 katasztrális hold rét, az ikladi Előre Termelőszövetkezet területén 8 katasztrális hold rét, az acsai Aranykalász Termelő- szövetkezet területén 4 és fél hold legelő erdősítését engedélyezte az Aszódi Járási Tanács végrehajtó bizottsága;

harsogott a fogam közölt eleven rózsaszínje, csak a töp- pedt barnája. Pedig volt úgy, hogy Ikézzel szedtem a fájáról a hernyót, amikor nem adtak elég permetlét a boltban. Aztán rágondoltam az unokákra. Másfél évesek múltak, most látom őket először. Biztos, már gagyognak, örülnek a jónak. Nekik adjak én foltos, hibás almát? Hát az én vérem nem érdemli meg a legszebbet, a legjobbat? Még mindig a kupori világot éljük? Hirtelen olyan dühös lettem, hogy felrántottam a padlásajtót, kézbe a vasvillát és górál- tam le az almát forgácsostul a borjas tehénnek:

— Egyétek ti, az istenfáját, ha már a gazdátoknak nincs jussa belőle!

— Gondolhatja, Verőn se hagyta annyiba a dolgot, végül úgy összevesztünk, hogy még soha. A bányászvajem bé- kitett bennünket. Csakhogy az akkora faluban, mint ez a miénk, mindennek híre megy.: Pláne, amikor valaki vasárnap; reggel a padlásajtóban repli-: kázik a feleségével.

— Hát így történt. Először a'■ szomszédok mesélték a rokon-l ságuknak, jóismerőseikneSk-l Aztán lassan évek óta csak azt; hallom, hogy a nevemet mázaiig mondják. így lettem én a' falu „almása”.

Komáromi Magda í

lás. Megalakult a közös és én mindjárt beléptem. Fogyott már az erőm, és láttam, kár kapálózni, ami előre megy, azt én vissza nem tarthatom. Háztájinak azt a fél hold szőlőt kértük, amiben az almafák voltak. Az asszony most is kijárt kötőbe szedni a rozmaringot, forgácsba tenni. Foly-r vást ment a padlásra forgatni és hozta le a hibásat, levesnek-főzeléknek.

Tíz éve annak, hogy vártuk disznóölésre újév után a két lányomat a férjeikkel. A nagyabbiknak, aki Komlóra ment tőlünk, már gyermekei voltak. Ikerfiúk, addig csak fényképről láttuk őket. El sem hiszi, milyen jó érzés volt tudni, egy bclkorból egyszerre két unokám született, méghozzá gyerekek!

Szóval, őket vártuk. Már minden elkészült, amikor azt mondta a Verőm, hozzak le almát a padlásról, jó lesz a gyerekeknek. De jól nézzem meg, csak azt tegyem a szakajtóba, amelyiknek hibája van.

Felmentem, kezdtem válogatni. Ahogy ott matattam, ez is, az is eszembe jutott. Az is, hogy én még soha ebben a betyár életben nem ettem ebből az almából jóízűt. Soha nem

— Nem baj, mégis elmondom. Jó asszony az én Verő nőm — kezdte —, csakhát szegények voltunk, nagyon megnéztünk minden garast, összejött négy holdunk azon dolgoztunk szakadásig. Az asszony, meg a két lány, ahogy cseperedtek, amit lehetett, vittek a piacra pénzzé tenni.

1 olt nekem a szöiőben tizenöt almafám. De olyan alma termett rajtuk, hogy csodájára jártak. Az a gyönyörű gyengezöld rozmaring! Ha beérett, olyan lett, mint a cirmos rózsa. Akármilyen fáradt voltam, arra mindig jutott időm, hogy ezeket a fákat permetezzem, ápoljam. Az asszony és a lányok egyenként kötőbe szedték a termését, otthon a padláson forgácsba rakták. Aztán februárban, amikor már nagy keletje volt a szép gyümölcsnek, vitték be Nagykátára az úri házakhoz. Volt, hogy még Pestre is felruccantak vele.

Mi annak az almának az ízét se tudtuk. Csak amikor már rohadt. Mert akárhogy is bónyálták, újév után töpped- ni kezdett.

Szóval, így ment ez nálunk. Az almából lett a két lány himmi-hummija. Közben volt a háború, a felszabaduSzot vallani mentem valakihez az egyik községbe. A nevét nem írom íe, legfeljebb annyit árulhatok el, hogy a lencsével kapcsolatban szokás emlegetni.

De hiába kérdeztem én bárkitől — mert a tanácsháza már zárva volt —, merre lakik az illető, csak pislogtak a kérdezettek.

— Legalább a másik nevét tudná — sajnálkozott három feketébe öltözött nénike. — Arról mindjárt ráismernénk.

— Hát egyre mondom, hogyan hívják — méltatlankodtam.

— Jaj, kedves. Nem azt a nevét, hanem a másikat, ahogy itt a faluban szokás hívni. Merthogy itt mindenkinek van valami neve. Én például Fecske Mari vagyok, pedig Kereki Máriának születtem, aztán Mihály Péterné lett belőlem. De ezt rajtam kívül kevesen tartják számon.

Nem részletezem. Elég volt végighaladni a nyomokon, míg megtaláltam hívemet, akit a falu „almás”-nak hívott.

Már jól benn az estében, a hivatalos részen túl, pohár bor, kopogós kolbász mellett megkockáztattam a kérdést: miért is hívják „almás”-nak?

— Ne mondja már el. még megírják — kérlelte az öreget a felesége. — Eleget nevettek már rajtunk.

Az „almás“ nevű ember

nálunk. Akad már korszerűbb, s nagy teljesítményű tisztító .berendezés is, de kevés hel>en van ilyen. A magtisztításra használt cséplőgépek teljesítménye meglehetősen nagy, így alig van kettő-háromnál többre szükség egy-egy termelőszövetkezetben.

Tisztításra azért van szükség, mert a kombájnokon csak egy tisztítómű van, amelyből még szemetesen kerül ki a ga- bong. Az ilyen gabonában tö- rek, gyommag és egyéb idegen anyag van. Akár fogyasztásra, alcár vetőmag céljára szánjuk a gabonát, tűrhetetlen abban a sok idegen anyag.

Mivel a komoájn az aratf s- sal egy időben végzi a csép- lést, kiesik az az idő, amely alatt kévékben, keresztekben, sőt asztagokban száradt korábban a hagyományos rendNéhíny nap mú.va telj-ss erővel aratnak a megyében.

eddigi .japasztalaiok sze- | rlnt äifaia&än jó a felkészülés és bízhatunk abban, hogy a tavalyinál öt százalekluil nagyobb területről is idejében betalcarítjuk a gazdagabb termést.

A sok fontos előkészület között azonban akad olyan, amely a jelek szerint alaposan próbára teszi a szervezőké z- séget. A kombájngabona tisztítására és szári ására gondolunk. Arra, hogy a gabona legnagyobb részét kombájnnal takarítjuk be és ez a munka a kombájnolással, valamint a szállítással nem ér véget. Hátravan még az említett két fontos munkafolyamat.

Az általánossá váló gyakorlat szerint főként cséplőgéppel tisztítják a kombájngabonát