Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-21 / 144. szám
1964 JÚNIUS 21. VASÁRNAP PEST UECYBI KJCíríap beszéljünk róla, csináljuk ahogy eddig, — „fütyüljünk rá?” Néhány esztendő óta beszélünk már róla. Ideje lehne továbblépnünk. Ez azonban nem képzelhető el a felső gazdasági vezetés, a pártszervek és a szakszervezetek közös akciója nélkül, az üzemek vezetőinek nagyobb figyelme s a gyári párt- és szakszervezeti szervek keményebb kiállása nélkül! Baktai Ferenc van-í Hallgatom a tánczenei koktélt. A Kossuth-rádió sűrűn ismétlődő kedves műsorában nem minden szöveg szikrázik a rr^ély elmésségtől. De most felkapom a fejemet egy mondatra. A „Fütyülök rá” slágerben énekli egy kedves női hang: „és hogyha mozi helyett túlóráznom kell...” Baj van, ha a túlira 'már slágerbe vonul, így jelezve természetességét, az élethez tartozásét. A magyar ipar jelentős részében a túlóra rendszerré és törvényszerűvé vált. Lassanként ott tartunk, hogy minden negyedév és év végén olyan szokványos újságtéma' tesz, mint a tanévnyitás és zárás, az őszi szántásvetés vagy június végén az aratás . Miközben minden munkás- mozgalmi hagyomány szent emlékként tartja nyilván a nagyapák, dédapák küzdelmét a „három nyolcasáért, a napi nyolcórás munka, nyolcórás pihenés, nyolcórás alvás lehetőségéért, s miközben egész iparágakban haladunk a hétórás munkanap felé ... nem elszigetelt területeken, de más iparágak sok ezer munkást foglalkoztató üzemeiben, s nem itt vagy ott, de országos méretben természetessé vált q „róverés“. Hogy ez a . ;,ráverés” mit jelent, azt mindenki tudja, aki már járt gyárban. Hónap elején, negyedév elején pangást — aztán pedig hajrát, „mindent, ami belefér”, természetesen a dolgozók idejéből és a túlórakeretből. Vannak munkások — nem is kevesen —, akik remek fizikai kondícióban és pénzszűkében lévén (utóbbi is megesik) hívei a túlórának s védik, sőt, bekalkulálják az éo végi kiadás-bevétel egyen7, legbe. Beszéltem vasas-feleséggel, aki a karácsonyt a túlórára építette. És ismerek sok munkást, aki örömmel mutatja a cédulát: ebben a hónapban ennyi túlórám volt... De valahányszor a téma szobakénül, eszembe jut egy Andrea nevű szőke kislány, aki mindig megvárja aput, akármilyen későn megy haza ... Az apukák tizenegy- vagy tizenkétórás műszakjai bizonyára nem használnak a gyerekek gyarapodásának, a nevelésnek, a családi együtt- lét nagyvárosban úgyis elég szűkös óráinak. Nagy kérdés, kiegyenlíti-e ezt a veszteséget a forinttöbblet, ami persze, mindig és mindenkinek jólesik ... de — a munkás hosszú távon biztosan megsínyli. A következő kérdés természetesen az: miért van túlóra? Az egyik gyár igazgatója (egyáltalán nem egyedüliként szakmájában) így nyilatkozott az ügyről: „A dolgot nem szabad egyoldalúan felfogni. 'Nekem tervkötelezettségeim vannak. Devizáról van szó. Ügy hiszem, ez eléggé nyomós népgazdasági érdek!" Nem itt van vajon a kérdés egyik gyökere? Az, hogy sok gazdasági vezető gondolkodásmódjában népgazdasági érdek alatt más értődik, mint ami a munkás érdeke is. Még pontosabban: ebben a gondolkodásmódban a munkás ereje, közérzete, pihentsége, családi élete — gondoljunk csak a túlórázó s a vidékről, nemegyszer száz kilométerről bejáró munkásokra — nép- gazdaságilag nem érdekes annyira, mint a terv. Pedig állhat-e szemben egymással ez a két dolog? Vajon nem abból kell-e kiindulnunk, hogy egész társadalmi rendszerünk, gazdasági tevékenységünk, minden tervünk a dolgozókért van? Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy ezek a gazdasági vezetők gonoszak, lelketlen emberek lennének! Csak éppen a kevésbé bonyolult megoldást választják. Hiszen a túlóra nélküli tervteljesítés valóban nem gyerekjáték. Sokszor egész népgazdasági ágak jobb kooperációja kellené hozzá. Anyageíláfásf folyamatosság. Export-import összefüggések előzetes, alaposabb elemzése. Szállítási módszerek tökéletesítése. Üzemen belül szervezettebb munka ... Sorolhatnám* még tovább, de ez is mutatja, nem Kolumbusz tojása a túlóranélküli tervteljesítés. Dehát akkor maradjunk abban, hogy ez így volt, így lesz? Mindörökké? Vagy ne is A malmok többsége felkészült az új gabona fogadására Tizenhárom vidéki malom pótolja majd a leálló „Gizellát" Az elmúlt években jelentősen fejlődött a malojnipar. A kis, elavult örlőüzemeket megszüntették, s a malmok villamosításával, teljes rekonstrukcióval korszerű lisztgyárakat alakítottak ki. Két éve még például 300 malom működött az országban, ma 196 dolgozik, s csaknem 3000 régi kis üzem munkáját végzi el. A malmok az idén az évi nagyjavítást körültekintően ütemterv szerint hajtották végre. Már januárban megkezdődött három malom javítása, s utána havonta 20—30 üzem karbantartását végezték el. Általában egy hónap alatt fejezték be a munkát, szinte teljesen szétszedték a malmokat, kijavították a gépeket, kicserélték, felújították a kopott berendezéseket, megtisztították, fertőtlenítették az örlőüzeme- ket, a raktárakat. A munka során több mint 8000 raktári, malmi berendezést hoztak rendbe. Az egyhónapos nagyjavítást 13 malomban felhasználták a kapacitás bővítésére is. Ennek nyomán többek között a békéscsabai és a hódmezővásárhelyi malom 20—20 tonnával, a kaposvári 13 tonnával, a tótkomlósi 10 tonnával több gabonát tud naponta feldolgozni. A 13 vidéki malom pótolja ugyanis majd a január 1-én leálló fővárosi Gizella Malom munkáját. ( A szokásos évi karbantartás 5! a malmok többségében már í befejeződött. A 196-ból 150 í készen áll az új gabona foga- f dására, őrlésére. (MTI) ^ Egy gyermekmúmia szarkofágja (MTI Foto — Sziklás Mária felv.) AZ ÉREM KÉT OLDALA Avagy: miért mennek el a műszakiak Diósdról ? rintot költöttek taníttatására. Még nem döntöttek az ügyben, de a véleményekből arra lehet következtetni; valószínűleg elengedik, mert tudják, ha nem járulnak hozzá, önkényesen is átmegy a fiatal mérnök a Villamosipari Kutató Intézetbe. Ezek a szomorú tények, s valamennyi mögött egy, vagy több kérdőjel. Megkérdeztünk néhányat az eltávozottak és a távozni készülők közül: mi indította őket ilyen nem mindennapi lépésre. Ki erre, ki arra hivatkozott, ám a felsorolt okok között egybehangzó véleménnyel is találkoztunk: „nincs perspektíva piósdon”. Igaz lenne? Tíz esztendeig szinte beláthatatlan távlatokat állíthattak maguk elé és most minden egyszerre füstbe ment?* Érthetetlen. Arra kértük hát a gyár főmérnökét, magyarázza meg a pers- pektívátlanság indítékait, engedjen bepillantást az érem másik oldalára. Először azt indokolta, hogy a legtöbb esetben miért járulnak hozzá a más vállalathoz átkért mérnökök áthelyezéséhez. Elmondta: a legtöbben jóval magasabb fizetést kapnak új munkahelyükön, s legtöbbjüknél a magasabbfi- zetést önálló, felelősségteljes feladat ellátásáért adják. Ez pedig senkinél sem, különösen mérnököknél nem mellékes szempont. Abban ;s igazat kell adni a főmérnöknek, hogy nálunk egyetlen gyár, vagy üzem sem büntetőtábor és senkit sem lehet valahová akarata ellenére odaláncolni. A tömeges kilépések egyik fő indító oka tehát anyagi természetű. Nem kis mértékben játszik szerepet benne, hogy a diósdi gyárat összevonták a debreceni golyóscsapágy-gyárral. Köztudomású, hogy iparvállalataink más-más kategóriába tartoznak. A debreceni gyár A-kategóriába tartozott es tartozik jelenleg is, a diósdiak viszont az összevonás után is megmaradtak a korábbi C- kategóriában, ami bizony a fizetési különbségekben is megmutatkozik. Az ilyen helyzet sehol sem tesz iót a termelés ügyének. őszintén meg kell mondani: amikor tudomást szereztünk a jliósdi műszakiak tömeges kilépéséről és ezt a perspektívát] anságga! indokolták, azt terveztük, hogy a nyomós anyagi érvek ellenére alaposan megmossuk a fejüket. El kellett térni ettől a szándékunktól, mert az érem másik oldalának vizsgálata közben kiderült: vállalati központi rendelkezések értelmében mintegy harminc fővel csökkenteni kell az apparátust, s benne a mérnöki kart is. Nyilvánvaló, hogy ilyen fontos és sorsdöntő inI tézkedésről tudomást szereztek az emberek. A legtöbben tehát úgy gondolkoztak; időben új helyet keresnek, mielőtt még kész tények elé állítják őket. Eléggé érthetetlen, hogy a két gyár Debrecenben székeld központi igazgatósága miért nem készített felmérést az új helyzetnek megfelelően arról, kiknek a munkájára számítanak továbbra is és melyik funkciókat akarják megszüntetni. így elejét vehették volna áz általános bizonytalanságnak és a megszüntetendő beosztások tisztségviselőinek is elegendő időt, esetleg lehetőséget is biztosíthattak volna az elhelyezkedéshez. Dióhéjban ennyi a diósdi műszakiak elpályázásának háttere. A tényeket sajnos, nem tehet meg nem történtté tenni. Mindenesetre az illetékes felsőbb szerveknek érdemes lenne elgondolkozni néhány kérdésen. Mindenek- elptt azon, hogy megéri-e szélnek ereszteni egy műszaki gárdát, amely tíz évvel ezelőtt a segítséget nyújtó szovjet szakemberektől megtanulta a kúpgörgős csapágyak gyártását és az eltelt tíz esztendő alatt saját tapasztalatai alapján jelentős rangra emelte a magyar görgőscsapágyak márkáját. Senki sem vitatja, hogy szükség volt-e a két csapágygyár összevonására. de azt se lehet vitatni, hogy a csapágygyárfásnak igenis van perspektívája, lehet és van is mit fejleszteni ezen a területen. Azon is balgaság lenne vitatkozni, hogy a debreceni gyár műszaki szakemberei megta-,1 nulták-e, vagy sem a csap- ' ágygyártást. Ám aki kicsit is ért ehhez az iparághoz, tudhatja: nem mindegy, hogy golyós-, avagy görgős csapágyat gyártanak valahol. Debrecenben a golyóscsapágyak készítését tanulták meg, Diósdon I pedig a görgős csapágyakét, ! A fejlesztés pedig mindkét ágazaton a jövőben is egész I embereket kíván, s ha Diósd- 1 ról elmennek a hozzáértő I szakemberek, szükség esetén ! hogyan szedjük össze őket? Farkas István letartóztattok a verekedőt Huszák József 39 éves mogyoródi lakatossegéd kedden délután a mogyoródi HÉV-ál- lomás előtt szóváltásba keveredett Szabó Károly 27 éves helybeli segédmunkással. A vita hevében Huszák úgy fej- bevágta Szabót, hogy a férfi életveszélyes sérülést szenvedett, s így szállították a bu* dapesti Honvéd-kórházba. Huszákot letartóztatták. Néhány hónapja találkoztunk és beszélgettünk utoljára a Diósdi Csapágygyár — új nevén a Magyar Gördülő- csapágy Művek Diósdi Gyára ,— vezetőivel, műszaki szakembereivel és dolgozóival. Akkor a gyár születése óta eltelt tíz esztendő eredményeit, sikereit raktuk csokorba. Együtt örültünk a jó csapágyaknak, annak, hogy a gépeket saját' erőből jóformán 1 automatizálták és büszkék j voltunk rá, hogy már Svéd- | országba, az acél hazájába is I eljutnak a diósdi gyártaná- j nyok. Annál fájóbb volt hallani a ! napokban, a legutóbbi talál- j kozás alkalmával, hogy a ! gyár mérnökei, műszaki szakemberei sorra útrakelnek, másutt keresnek munkát, fejlődési lehetőséget. Természetes mozgás, hely- változtatás mindig és mindenütt volt és van. A diósdi gyárból is már 1963-ban hét mérnök ment el más munkaterületre. Ez a mostani kilépési törekvés azonban mesz- sze felülmúlja a természetes állapotot. Ott tartanak, hogy a kérdésre: kik akarnak elmenni, így válaszoltak: inkább azt kellene száfmba venni, kik akarnak itt maradni. Egymás után érkeznek a kikérő levelek a Szerszámgépipari Művektől, a Villamos Automatikai Intézettől, a Villamosipari Kutató Intézettől, a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalattól, az Országos Gumiipari Vállalattól, a KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalattól, a Híradástechnikai Vállalattól, de a Tejipari és a Konzervipari Tröszttől is. A felsorolás minden magyarázat nélkül jelzi; nem valamiféle új iparág, vagy kutatási feladat természetes elszívó hatásával állunk szemben, hanem az történik, hogy aki ahol helyet talál, igyekszik meggyőzni az ottani illetékeseket, küldjenek kikérő levelet ügyében. A szakemberhiány eléggé i általános jelenség, érthető tehát, ha az említett vállala- ; tok kötélnek állnak és akcióba lépnek. A diósdi vezetők ; szinte naponta kénytelenek > foglalkozni a legújabb kikérő [levelekkel, s ha úgy látják, i hogy a szóbanforgó személv : nélkülözhetetlen, visszaírnak, i sajnos, nem teljesíthetik a ké- : rést. A legtöbbször ez sem I használ, mert több esetben I előfordult, hogy az illető önkényesen kilépett, i Legutóbb egyik egyetemi : ösztöndíjasuk ügyében is ki- : kérőlevél érkezett, pedig ez ; az ember csak most végez a ; gépészmérnöki karon. Egyet- ■ len napot sem dolgozott a : gyárban, de tizennyolcezer foszocialista országokba. Azjj ázsiai szocialista országokba^ irányuló kivitel pedig évi 15^ százalékkal nőtt. S bár e fel- ^ futás figyelemre méltó ütemű, ^ és mutatja, a szocialista orszá-^ gokkal való kapcsolatok gaz-^ dasági jelentőségét, ez nem^ homályosíthatja el ugyanak-^ kor azt a tényt, hogy a szocia-^ lista országok az elmaradt or-£ szágok külkereskedelmében í 1961-ben még csak alig több j mint 5 százalékkal szerepeltek. % Az eddigi gyors növekedés j ■ azonban biztosíték arra, hogy 'j ezek az arányok idővel erő- 'j teljesen változnak majd. A volt gyarmatok holnapi ^ történelmében a legfőbb sze-^ repet maga a felszabadult nép^ játssza. A nemzetközi erövi-^ szonyok gyors változása Ke- ^ zükbe adja sorsuk kialakítása-^ nak lehetőségét. S ahogyan e ^ népeknek döntő részük volt;) már a függetlenség kivívásáért folyó, sokszor fegyveres har- j cokban — mint Vietnamban, $ Algériában, Kubában, Kenyá-'j ban, Jemenben, Indonéziában^ és másutt — ugyanakkora lesz^ a szerepük ez országok társa- fj dalmi rendjének kimunkálása-^ ban. S ha az. imperializmus ^ ma még erősen befolyásolhat-J ja is sok ország politikáját,^ helyzete alakulását, két évti-^ zede gyorsuló bomlása eayre ^ inkább gátolja őt abban, hosy^ egykori pozícióit megőrizze. ahogyan elvesztette már gvar- j matai zömét, s azok messzűn-^ tek korlátlan birtokai len- ^ ni, úfey veszít el egyre ^ több országot, mint gazdaság gi függvényt és szövetségest is^ és növeli ezzel a szocialista ^ tábor szövetségeseinek számát J a nemzetközi, imperiali?t?elle- ^ nes osztályharcban. í í Dr. Kende István ' se; helytelen az a szemlélet, amely a gyarmati rendet már- már teljesen a múlténak tekinti. Vaskos hiba lenne ugyanis azt hinni, hogy egy ország a formális függetlenség birtokában már kiszakadt az imperializmus bűvköréből. Vagyis, ha azt hinnők, hogy most csak a föld lakosságának mintegy két százaléka maradt az imperializmus karmaiban az elmaradt területeken. A valóságban az imperializmus is alkalmazkodik az új helyzethez. Ezért gazdasági és egyéb módon igyekszik minél több „függetlenné” vált elmaradt országot minél erősebben befolyása alatt megtartani. Segítik ebben többek között hagyományos és régóta kiépített gazdasági kapcsolatai s maga az a tény, hogy az elmaradt országok termékeinek a gyarmati korban az imperialista országok voltak jóformán egyetlen felvevői, illetve közvetítői. Az elmaradt világ és a-------------------- szocialista t ábor országai közötti gazdaság-' és kereskedelmi kapcsolatok azonban gyorsan növekednek. Egymaga a Szovjetunió mintegy hárommilliárd rubel értékű, előnyös feltételekhez kötött hitelt Vivújtott. De erejükhöz mérten- hitelekkel, szakemberekkel, üzemek létesítésével és ezer más módon siet az elmaradt volt gyarmati országok seg't«égére a szocialista tábor többi országa is. Az elmaradt országokból a szocialista országokba irányuló kivitel szintén gyorsan nő. 1953-tól 1960-ig évenként átlag 23 százalékkal emelkedett a kivitel az elmaradt országokból az európai • tenni; sorsukban annyi különbség mellett a közös elsősorban az, hogy egykor gyarmati-félgyarmati rendben éltek. Útjuk azonban egyelőre erősen eltér egymástól: ennek megfelelően szerepük és helyük a nemzetközi osztályharcban is különböző s nehéz lenne az egyes országok szerepét egységesen meghatározni. A folyamat azonban, amelynek során felszabadultak a gyarmatid uralom alól, egységes világtörténelmi folyamat: történelmünknek a szocialista világrend kialakulása melletti második legjelentősebb folyamata. De amíg egyrészt megkülönböztetjük egymástól e két történelmi folyamatot, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy másik oldaláról tekintve e két folyamat egyazon történelmi eseménysorozatnak, az imperializmus bomlásának, két része. A gyarmati rend felbomlásának folyamatát gyakran szokták azzal jellemezni, hogy míg a második világháború előtt a föld lakosságának mintegy fele élt gyarmati'országokban, ma a gyarmatok lakossága a fö'd egész lakosságának már csak nem egészen két százalékát teszi. Sokatmondó szám ez. Valóban, alig múlt el néhány év — két évtized sem — a második világháború óta, s hói vagyunk már mégis attól az időtől, amikor Nagy-Britannia még teljes joggal dicsekedhetett, hogy a föld lakosságának, s területének is, egynegyede angol. A gyarmati rend bomlásának folyamatát szinte nem is lehet jelentőségében eléggé nagyra becsülni. Mégis hiba lenne e változások túlbecsüléVÁNDÜRLTON Mihelyt az akác kivirágzóit, ! megyénkből is útrakeltek az I országot járó vándorméhészek, j A jugoszláv határtól föl a nógrádi hegyekig 63 fölpmtCs I vesszövetkezeti méhész szakcsoport és a Fővárosi Méhész I Szakszövetkezet, 1849 mé- Lhésszel, 18 035 méhcsaláddal kezdte meg a vándorlást. A tapasztalatok kedvezőek, igen j sok méhész rekordmennyiségű mézet tudott összegyűjteni „apró kis napszámosaival” az ; akácvirágzás alatt. I Megyénkben az idén ötven : vagon mézre számítanak a ■ földművesszövetkezeti ván- j I dorméhészek. j ■*s Egyiptomi koporsók és múmiák címmel kiállítás nyílik a Szépművészeti Múzeumban. Az időszaki kiállítás anyagát a múzeum gazdag egyiptomi gyűjteményének legértékesebb darabjaiból válogatták össze. A vitrinekben úgynevezett halotti mellékleteket sorakoztatnak fel: amuletteket, ékszereket, szobrocskákat és különböző kultikus tárgyakat. Egyes állatokat elpusztulásuk után — az emberhez hasonlóan — szintén bebalzsamoztak. A kiállításon több fázisban mutatják be a sólymok, kígyók, krokodilok múmiáját. Nem lehet rá fütyülni! A munkásnak és a népgazdaságnak sem érdeke a túlóra
