Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-21 / 144. szám
1964. JÚNIUS 21, VASÁRNAP «c&rei KKírlap 3 Fürdőszoba az istállóban Nem az övék a fürdőszoba, nekik csak önitatójuk van. fia megszomjaznak, abba dugják az orrukat és a szájukba máris öm lik a viz Nagy urak ám a zsámboki Petőfi Tsz tehenészei; fürdőszobájuk is van abban a tágas, hosszú téglafala istállóban, amilyen nagyot legfeljebb igen nagy uradalEngem a tsz vezetősége hivott vissza” maliban látott az ember a regi időkben. Akik pedig ilyen előkelő helyen foglalkoztak a tehenekkel, ápoltak.- gondozlak. tisztántar- tották, meg fejték, , azoknak a neve is igen előkelő volt, si'ajcerosnak hívták az illetőket. Mégiscsak a kútnal mosakodtak, fürdőszobának pedig a hírét ha hallották. Hiszen hálni is az istállóban szoktak, a sarokban vackoltak maguknak valami fekhelyet és hetenként csak egyszer jártak haza tisztát váltani. Ezek a mai tehenészek meg minden este a saját ágyukban, otthon alusznak és a faluból bicikliznek a tanyaközpontba hivataluk ellátása végett. El is végzik pontosan, jól a dolgukat mind a négyen, | amint erről bennünket Cse- | peli János, a tsz föagronó- musa tájékoztat. A Petőfi gümőkórmentes tehén törzs- állományát bízták a kezükre, kilencvennyolc darabot, amibői harminc még nem is egészen tehén, hanem csak olyan üsző, amelyik első el- lés előtt áll. Aztán huszonkilenc borjút — a legfiatalabb csak kétnapos, a legidősebb meg háromhónapos — szintén gondoznak. Éppen elég munka négy embernek. Győzik azonban és ellátják szakszerűen a feladatukat, pedig egyikük-má- sikuk csak látásból ismerte a tehenet azelőtt. Igaz, • ta„Pesti bolgár” kocsisa voltam tizenhat évig valy négyük közül három, túl az ötvenedik életéven szakvizsgát tett és most már szakmunkások. Mindenesetre, mielőtt tehenész lett, .mind a négy megpróbált egyet-mást, még Pesten is dolgoztak az iparban. A legidősebb Kakucska József ugyan mindössze egy esztendőn át kereste a fővárosban a kenyerét. Saját öt holdját művelte, két tehenet, egy lovat is tartott, mielőtt mindent beadott ötvenkilencben a tsz-be, csak a maga munkáját nem. Nem bízott a közös gazdálkodásban. Elment inkább Pestre, beállt a TEFU- hoz lóápolónak. Megkeresett havonta 1200—1300 forintot, de naponta kétszer törte magát Zsámbokról Budapestre, meg vissza. Ötvenhat éves. szűkszavú, komoly ember. Azon mégis jóízűt mosolyog, hogy m?g- kérdezzük, hol jobb a kereset, a pesti lóistállóban, vagy a tehenek mellett Zsámbokon. — Persze, hogy itten. — Tehát a jobb kereset hozta haza. — Nem. A tsz• vezetősége visszahívott, azért jöttem. Akkor még azt sem tudtam, mennyi lesz a jövedelem. Kezében a teli sajtár, beönti a tejet a kannába, megy visz- sza a tehenekhez tovább fejni. Lovak mellől a tehenekhez Kovács József sem mai gyerek, erősen őszül már a haja. Kocsisember volt viiágéleté- ben, csak éppen a maga lovát sohasem hajtotta. Tizenhat esztendőn át Vacsek József pesti bolgárkertésznél dolgozott. Hetenként egyszer járt haza még akkor is. amikor már menyecske várta otthon. — Ezerkilencszázötvenben. egyszer, hogy éppen itthon jártam, hallom, hogy tsz alakul nálunk. Mindjárt beléptem. Kocsisnak osztottak be, a lovakkal dolgoztam hét évig. Csak öfvenhétben jöttem át a tehenekhez, itt tanultam ki a velük való bánást, meg a fe- jést. Nem bántam meg. Apa és fiú Lapu György fiatal korában több helyen is volt fejős. — Még Pesten. Kőbányán is évekig — mondja. Aztán más mindenfélével foglalkozott, volt az uradalomban summ'.'s meg kertész is. — Végül a Pejachevich grófnál szobainas lettem — maga is mosolyog most már ezen a nagy álláson, amit elvállalt, hogy kicsit jobb legyen a sora. Bizonyára sokan irigyelték akkor a grófi belső embert, most meg az egész falu becsüli benne a tsz jó tehenészét. Községi, sőt járási tanácstagnak is megválasztották. — Magam is hűtlen lettem ám a faluhoz egy időre a fel- szabadulás után — mondja őszintén. — Itt laktam, de Pesten dolgoztam, ácsok mellett. Segédmunkás vdltam. nem is Kerestem rosszul. Azután megalakult itthon a tsz, én meg beléptem. I.apu László talpig fehérbe öltözötten ül a fejüszckbe Április óta László fia az istálló negyedik tehenésze. Huszonkét éves, családapa, gyer„Ilyen még- a Pejachevich -kastélyában sem volt” meke is van már. Három esztendőn keresztül „bejáró” volt, Pesten dolgozott, mint segédmunkás, a Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalatnál havi 1600 forint fizetéssel. — De hiszen az szép pénz, jó jövedelem. — Igen — maga is megállapítja —, csakhogy nem bírtam az utazgatást és itthon máris többet keresek, pedig még csak kezdő vagyok a te-t henészethen. A — Majd beletanul, tehetsége van hozzá — dicséri büszkén apa a fiát, aztán a tsz szarvasmarháiról beszél, még nagyobb büszkeséggel. Hogy máris van 215 darabjuk. A távoli tanyán egy másik tehénistállóban huszonhét fertőzött tehén ad tejet. Külön istállóban áll a sok növendék, meg másikban a hizlalásra fogott marhák és még az idén másik százkét férőhelyes istálló épül a központi tanyán. — Az is fürdőszobával? — Meglehet — válaszol az idősebb Lapu. — Nagy dolog ám, hogy két hete már melegvízben tisztálkodhatunk. Beitta magát az istállószag a ruhánkba, a bőrünkbe és vittük haza, megtöltöttük vele a házat. A vízmelegítő tartályból vezeték visz a tejházba, ott meg a csapnál forró vízben moshatják el a kannákat, sajtárakat. Azt mondják különben, hogy az egész megyében nincs még egy másik, ilyen komforttal felszerelt tehénistálló. Eddig se bánták meg, hogy tehenészek lettek, noha a munka hajnali fél háromkor kezdődik, késő estig tart és vesződséges, meg vasárnap sincsen. A kereset viszont nagyon jó. Elégedettek. Legfőképpen mégis azóta • tetszik nekik a munkahely, amióta a csapból akármikor, ha megnyitják, nyolcvan fokos víz folyik. — Ilyen még a Pejachevich kastélyában sem volt — jelenti ki Lapu György és neki el kell hinni, hiszen bejáratos volt oda. Ha pedig így volt, akkor Zsámbokon ma, elisA tűz pusztít - az emberség épít Pénteken éjjel tizenegykor megszólalt a riadóz- tató csengő az érdi tűzoltóknál. Tárnokon lobogva égett egy zsúptetős ház. Először a szomszéd vette észre, hogy kigyulladt Juhász Lajos otthona a Tél utcában. A lángok gyorsan elharapóztak és magasra csaptak. Venczák József nem gondolkod- iiaiott sokáig. Tudta, hogy a házban ftárom apró gyerek alszik. És az anya még nincs idehaza, délutáni műszakos. Átrohant a másik szomszédhoz, ahol csak a kis Cserháti, az első gimnazista fiú volt otthon. Ketten futottak, feszítették az ajtót, s kapták fel a ti- zenkétéves Mar- pitot, a tízéves öcsit és a nyolcéves Marikát. A többi tárnoki ezalatt vödröt fogott. Az éjszaka egyszerre csupa zaj, sistergés, kiáltozás lett. Aztán oda szirénáztak a hivatásos tűzoltók is. Addigra már — szaknyelven szól- fo — ..lokalizálta a tüzet” sok gyorsan talpraug- rott, álmából serkent tárnoki polgár. Még mielőtt a részletekről szólnánk, választ kell adni arra, hogy a felsorolásból miért maradt ki a kárvallott ház gazdája, Juhász Lajos. Nem lehetett otthon, mert rosszpéldájú élete, ittassága miatt énpen börtönben ül. Így még meg- hatóbbnak és még emberségesebbnek tűnik ez az egész éjszakai história. Hogyan történhetett? Eddig ki nem derített okból zárlat keletkezett a zsuptetőn át vezető Bergmann- cső elektromos vezetékében. Ez indította útjára az első szikrát, s ezt követte a tragikusan is végződhető tűz. Közben megérkezett az édesanya. Már az állomáson várták s bár jelezték, hogy nagyobb baj nem történt, a gyerekek egészségesek, mégis rosszul lett a hírre, úgy, hogy Somfai doktor, a községi orvos segítségére volt szükség. Ö ápolta a gyerekeket is, akiknek idegeit nagyon megviselte a hirtelen ébredés, a tűé, a nem várt esemény. S még jóformán ki 1 sein hánytak a lángok, az emberek kéretlenül is azt nézték, hogyan lehetne segíteni. A tető nélkül maradt ház berendezésében nem esett kár. De kiki hazafutott, s lehúzta a műanyag abroszt az asztaláról, hogy ráteríthesse a szekrényekre, bútorokra. nehogy megverje az éjszakai eső. Két kőműves azonnal mesterségbeli tudását ajánlotta, s a többiek nemcsak helyeseltek, de maguk is szakértelmük s tehetségük szerint ajánlkoztak a helyreállításban. Sok késést nem szenved az újjáépítő munka. Biztos, hogy jobb tetővel, s szebben áll majd a helyén a kicsi ház. A család ügye mindenkié. Ezt telefonálta szombaton délelőtt a Belügyminisztériumból áz egyik tárnoki lakos. Cserháti százados. T Gy. Egy nyári kérdés: miért téli a téliszalámi? A kérdésre, hogy miért téli a téliszalámi, av szakember la-; konikus rövidséggel válaszol. Egyszerűen azért — mondja —. mert régen télen készítették, csak télen készíthették. S hogy miért, a választ már a bonyolult gyártási folyamat ismertetése adja meg. Először azt kell rögzíteni, hogy a szalámi toltelékanya- gát nem főzik, ellentétben más kolbászféleségek töltelék- anyagával. Szikkasztják. A# öreg sertéá húsát — sohasem használják fel a fiatal sertéshúst, mert annak túl nagy a víztartalma — először kicsontozzák. intalanítják, megtisztítják a zsiradéktól. Az így megMunka n(án fürdik a tehenész (Foto: Gábor) merheti bárki, nagyobb a tehenész urasága. mint valaha a grófé. Szokoly Endre I tisztított húst egykilós, másfél kilós darabokban Cí fok felett, de plusz 5 fok alól le vesszöko- sarakban pihentetik. Ügy í mondják, csurgatják a húst. ; Utána nagy tálcákon szik- ! kasztják 24 óra hosszat, ugyan- ! csak hasonló hőfokon, így | azután enyhén fagyos réteg burkolja. Ezután tőkén mun- í hálják meg, közben fűszerezik. A húshoz konzervsót, kétféle — fekete és fehér — borsot, fokhagymát, cukrot kevernek : megfelelő arányban, amit a j szalámimester, no meg a több- százados hagyomány és tapasz- I tálát szab meg. A tőkén rizs- . szemnagyságúra vágott húst a | pihentető teknőben tartják 4— I 5 napig, ugyancsak 0—3 fok _ között, utána pedig a gép lóbélbe tölti. Ezután kezdődik meg a csendes, lassú hideg füstölés. A füstölőt a t'a égetésekor keletkezett füst nem meTegítheti fel 10—15 lök fölé. Tehát a füstölőt is állandóan hűteni kell, erre pedig régen csak a természetes hideg adott lehetőséget. Ezután az érlelőraktárban pihen a szalámirúd, mégpedig elég soká, néhány hétig, meglehetősen hűvös temjberaturá- ban. Itt kapja meg a természetes penészburkolatot, megfelelő hőmérséklet és megfelelő páratartalom hatására. Ez a penész penicillin-származék. Ez biztosítja a szalámi tartósságát, őrzi finom ízét. S régebben. ha már melegedett az idő, a szalámirudakat. a pincékbe szállították, a hideg pincékbe, hogy ott érlelődjék tovább. Minden technikai folyamatot tehát kemény hideg időben kellett elvégezni, ezért téli a téliszalámi. Ma már azonban ez a jelző kissé elavult, men a korszerű szalámigyárban mesterségesen temperált helyiségben készítik a finom csemegét. igaz viszont, hogy ugyanolyan gyártási megoldásokkal, mint száz évvel ezelőtt, amikor Ma- , gyarországon olasz mesterek ! útmutatása nyomán megkezdődött a szalámigyártás. — A Váci Vendég Iái óipari Vállalat új központi cukrászüzeme’ Vácott. a Köztársaság úton .épül, A kőműves- és villanyszerelő munkák már befejeződtek. A közeljövőben sor kerül a szükséges gépek beszerelésére is. 4
