Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

1364. JÜNITJS 14, VASÁRNAP

Ȓe eret

k/Cím-Iod

»

KÖNYVES PO LC

ELEK EDIT: ÉBREDÉS

Tükröt tartani az emberek elé

Beszélgetés Hans Theo Richter professzorral, a német grafikusok doyenjével

A nyugatnémet fiatal fe tők példájával bizonyítja állítása igazát.

— Nyugat-Németország fiatal festői közül sokan alapvető technikai tudás és életismeret nélkül mindjárt absztrakt művekkel kezdik pályafutásukat. Elképzelhető, hogy milyen következményekre vezethet ez. Hogy irodalmi hasonlattal éljek: nem írhat jó szabadverset az, aki nem tudja betéve a hagyományos és klasszikus versformákat, nincs tisztában a költészet alapvető törvényeivel. Nem egy olyan tehetségesnek induló nyugatnémet festőt ismertem, akit ez a fajta pályakezdés teljes eszmei-erkölcsi zűrzavarba, majd végül öngyilkosságba kergetett. Mi nem szeretnénk ilyen helyzet elé állítani fiatal művészeinket, ezért arra törekszünk, hogy először megtanítsuk őket a festészet és a grafika legfontosabb alapismeretéire. Hogy a saját munkámról beszéljek: mi a grafikai tanszéken öt esztendő alatt sokoldalú képzést nyújtunk a fiataloknak, ha ezt jól elsajátították, egyedül rajtuk múlik, hogyan érnek valóban művésszé, mivé válnak önálló munkásságuk során.

S mert eddig ő válaszolt, most ő veszi át a kérdező szerepét, s a magyar képző- művészeti élet jelenlegi irányzatairól, művészeink munkásságáról érdeklődik. S őszinte csodálkozását fejezi ki: nem érti, miért nem alakult még ki az elmúlt

össze, mint eső után a kóbor kutyák, Zoli is valószínű jó kutyaszagunk miatt jött közénk. Tizenhat éves kamaszok voltunk, kipróbáltunk minden rosszat és jót, amire a vérünk hajtott, s amit az élet engedélyezett. Kifelé talán rosszabbnak is mutattuk magunkat, de milyen halvérű 16 éves az, aki nem szeret feltűnni, szereft pelni? Akkoriban eppen bokszolni jártunk, egy amerikai bokszfilm hatására. Ekkor már minden sportot, játékot, kekiszínűre másoltak, az ökölvívást is a leventéknél tanították.

Zoli elég jól öklözött, s ezt még a jobboldali oktatók is elismerték. Mi már az edzéseket is komoly csatának fogtuk fel, el lehet képzelni. izga'munkat, amikor Kulcsár edző bejelentette: vasárnap házibajnokság a GYAK-pályán, közönség előtt!

A közönség több ezer kiöltö- zött ember volt. akik ugyan nem ránk. de a táncra, a lepényevésre. s egyebekre voltak kíváncsiak, mert el ne felejtsem, az ökölvívó-mérkőzést a majális keretében rendezték. Mindegy, gondolták az emberek, s megálltak biztatni i harcosokat, először időtöltésből, azután mindjobban belemelegedtek, s mint a bikaviadalon, átforrósodott az aréna.

Zoli, mint vzár mondtam, magas fiú voU, jó alakú, hollófekete hajjal, tiszta, fehér bőrrel és meglehetősen markáns vonásokkal. Az utóbbi ugyan nem kedvezett ebben a sportágban, de ő elég technikás volt és mindig meg tudta védeni szépmetszésű orrát. A gongot a leventezenekar cintányérja helyettesítette. Zoli ellenfele szintén jól megtermett fiú volt, kissé darabos mozgású, amolyan lórúgás ütéssel.

Tapogatózás után Zoli bevitte az első sorozatot, közben ö is kapott, de az nem számított. A második menet közepén azonban már látni, illetve érezni lehetett, hogy nagyon egyenlő ellenfelek küzdelme folyik, s bár Zoli többet és tisztábban üt, az a lórúgás. ha ritka is. nagyon veszélyes! Zoli kétszer is szabadon hagyta a: orrát, s a második ütésnél megingott egy kissé. Ekkor harsant a közönség soraiból az első üvöltés:

— Feküdj le. Zoli!

Azután valaki rátromfolt:

— Dobd be a törülközőt!

esztendök során tartalmasabb, mindkét ország művészeti életére gyümölcsözőbb kapcsolat a magyar és a német _ képsörpűvészek közijtt. Az okát nem tudja, hogy miért nem szerepelnek gyakrabban magyar képzőművészek a német tárlatokon, de arrai sem tud magyarázatot hogy a német képzőművészet reprezentánsai miért nem állítanak ki többször magyar galériákban. * Véleménye szerint feltétlenül nagy haszonnal járna egymás művészetének kölcsönös megismerése: náluk talán kevesebb lenne a sematikus emberábrázolás, a magyar képzőművészek viszont talán gyakrabban fedeznék fel alkotásuk mondandójaként az embert

S hogy idáig jutunk a beszélgetésben, máris visszakanyarodtunk oda, ahonnan elindultunk — az emberhez. Az alkotó emberhez, amelynek ábrázolása, bemutatása a legfőbb célkitűzése kell, hogy legyen minden művésznek.

— Tükröt tartani az emberek elé. Nézzetek bele emberek, ilyenek vagytok, ilyenek vagyunk. Jók is és rosz- szak is. Vannak erényeink és vannak hibáink. S ez így van rendjén, ezért vágjunk emberek. S mert emberek vagyunk, képesek vagyunk arra, hogy szembenézzünk önmagunklwl, meglássuk és továbbfejlesszük önmagunkban azt, ami jó és meglássuk és küzdjünk az ellen, amiről úgy ítélkezünk, hogy hibáink közé tartozik. Ha ez a gondolat vezeti a festők ecsetjét, a grafikusok szénceruzáját vagy krétáját, akkor elmondhatják magukról, hogy jó ügyet szolgálnak, az emberiség ügyét.

Ezzel a gondolattal búcsü----------- zunk,

s talán ezért is él bennem ma is olyan élénken annak a két órának az emléke, amelyet Hans Theo Richter professzor műtermében töltöttem.

Prukner Pál

timizmussal töltik el az embert.

Nézem a műterem falán függő képeket: kivétel nélkül valamennyi művének központi alakja az ember. Anya gyermekével, Pihenő munkás. Maria, képsor az Anyáról, Hegedűművésznő, Fésülködő, Olvasó lány, Álló akt, Tanulók. Grafikák és litográfiák. A kéDrezda. a vadregényes --------------Szász-Svájc fővárosa nem csak képtáráról, a Zwingerről nevezetes. Arról is, hogy a festők, grafikusok igazi paradicsoma. Több, mint félezer hivatásos művészt tartanak számon a városban s itt működik a jóhírű képzőművészeti főiskola is, amely esztendőről esztendőre újabb es

p

ék többségének alaptónusa a fekete,, csak,az anyaképek és néhány női fej készült fehér alapon. De a fehér és fekete szín között ezernyi árnyalat vibrál, s a magát „feketelelkűnek” valló művész a fekete-fehér színskála valamennyi lehetséges árnyalatát felvillantja — a képek egyszeriben színesek, elevenek s ebben a színvilágban az emberi lélek minden rezdülése felfogható.

Hatvankét évét meghazudtoló fiatalos lendülettel emlékezik, beszél életéről, stúdiumairól, amelyek során nagyon sokat köszönhet mesterének, professzor Otto Dix-nek, á párizsi tanulmányútnak, külföldi utazásainak. Szívesen vitázik a német képzőművészet jelenlegi helyzetéről, érvel, javasol és összegez, de alapállása mindig és mindenben saját ars poeticája: a művészetek legfőbb célkitűzése, hogy az embert és az embereknek egymáshoz fűződő viszonyát ábrázolja. Ebből jottányit sem enged, s ha érvelni kell, a képeivel érvel, amelyek egyaránt visszhangra találtak Londonban C i Münchenben, Stockholmban és Drezdában, Linzben és Varsóban, Prágában és Berlinben.

Műtermében való látoga------------------------tásom előtt

v

égignéztem néhány mai német tárlatot s a mai német képzőművészetet bemutató albumot, de nonfiguratív művekkel egyiken, illetve egyikben sem találkoztam. Erről vallatom: mi a véleménye a nonfiguratív művészetről?

— Ha híve nem is vagyok, de nem vagyok ellene sem. Az a nézetem, ha egy művész már mindent megtanult, ami a művészt művészi rangra emeli, joga van hozzá, hogy új utakat keressen s ha olykor ebben az útkeresésben téves útra lép, nem elítélni, segíteni kell, hogy újra rátaláljon a humanista művészet útjára. De hangsúlyozom, csak azután van joga a művésznek az új út keresésére, ha már mindent megtanult

újabb fiatalokat indít el a művészetek útján.-A- .drezdai, képzőművészek doyenje, professzor Hans Theo Richter, kétszeres Nemzetidíjas művész a főiskola grafikai tanszékét vezeti. Neve Európa-szerte Ismert s művészetét mindkét Németországban egyformán tisztelik és becsülik. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy Hans Theo Richter egyaránt tagja a berlini Német Művészeti Akadémiának és a müncheni Bajor Szépművészeti Akadémiának.

A főiskola épületében berendezett műtermében talál- | kozunk. Kedves, közvetlen és i szinte gyermeki bájjal mente- getődzik: nem az ő műter- : mébe kellett volna ellátogatnom, hiszen ö „feketelelkű” i ember, aki — amióta csak | rajzolásra adta a fejét — csak ; feketén látja a világot, pedig i a világ színes és tarka s a : színek mindig derűvel és op„rúgott” egyet, de Zoli még mindig talpon állt.

— Hamis bosnyák! — kiáltottam, de már nem láttam, hogy jobb vagy bal horoggal ütötték-e ki Zolit, mert nekem is könnyes volt a szemem.

*

Nem szóltunk egymáshoz. Zoli a sorban elöl állt, én az ötödik sorban voltam.

— Jobbra át — hallatszott

a vezényszó és az oktató papírt vett elő. \

— A következő foglalkozás-\ tói miniden zsidó sárga karsza-' Laggal köteles a leventére jön-' ni! Részükre külön századot alakítunk. — Ezu'án még néhány harcászati dolgot mondott az oktató úr, majd:

— Pihenj! Rá lehet gyújta-.

ni! i

A század szétoszlott, Zoli; egyedül maradt. Odamentünk hozzá. Volt egy cigarettája. az\ szájról szájra járt. Arca elégi csúnya volt. Nem akartunk,' nem mertünk szólni. Ő sem beszélt. Nagy szemeivel a vá-. ros felé nézett, s szomorú te-] kintete éppen olyan volt. mint] édesapjáé, amikor a boksz-' meccsen fiát hamis bosnyák-: nak nevezték.

Suha Andor \

Nem hagyta magát, szépen dolgozott, szívósan, keményen ütött. De a közönséget már megszállta a téboly, s amikor Zoli a harmadikat kapta a fejére. s eleredt az orrából a vér, az aréna egy artikulált üvöltés volt:

— üsd ki a hamis bosnyákot! Üsd ki! Üsd ki! — hangzott az ütemes biztatás.

Mi, barátai, közvetlenül a szorító mellett álltunk, az édesapjával együtt. Az öregre néztem, amikor a hamis bos- nyákot hallotta, nagy szemében olyan fájdalmat láttam, ami sokkal többet jelentett egy sportversengésnél,

Zoli az ütések elöl egész a kötélig hátrált, ahol mi álltunk. Hangosan, hogy az üvöltést átkiabáljam, én is azt mondtam, hogy feküdj le. Zolii A srácok is megértettek, s mind ezt kiabálták.

Ekkor Zoli megfordult, először csak a fejével, azután egész testével. Otthagyta ellenfelét, s rám meredt. A közönség megrökönyödött, azután visítva felröhögött. Zoli az arcomba köpött, s ahogy letöröltem, láttam. kezemfeje csupa vér. Zoli szeme pedig könnyes. A bíró odaugrott, visszarántotta őt, a ló ismét

A cári Oroszország szintet teljes hadihajó állományát el- í vesztette ebben az esztendő- í ben. Előbb elpusztult az első, | majd Csuzimánál a második g és a harinadilc hajóraj is. A \ hajókkal együtt sók ezer kiváló \ orosz tengerész is a hullámsír- íj ban lelte halálát. í

Mi okozta az orosz tengeri \ eredt katasztrofális összeomló-1 fsát? A szerző, aki maga is ve- y ', gig küzdötte egyszerű matróz-y \ ként a csatát, a cári rendszert í j hibáztatja. A cári hajókon | \ nem a tüzérség pontos lövése, í £ nem a matrózok alapos kikép-1 í zése és ellátása, nem a pa-í í rancsnokoji és beosztott tisztek | ; szaktudása volt a fontos, ha-1

> nem a parádé. Az orosz tenge- | $ ri erők magukon viselték a í $ rothadó feudalizmus bélyegét, i < S velüik szemben a japán ka- í £ pitalizmus feltörő ereje, mo- \ ;í dem haditechnikája és képzet-1

> tebb tisztikara állt. í

í „ , i

J A szerző a csata es annak >,

í előzményej pontos leírásán ki- % bűt KítéCes'képet fist'a legény- $ ^ ség hangulatáról, a forradalmi J ‘r, szellem térhódításáról is. Be- £ £ mutatja egyúttal a cári tisztek j ^ gyávaságát és hazaárulását. A f £ cári tengernagyok annyira fél-t, % te]{ saját matrózaik forrongó- $ £ sótól, hogy a vesztes csata % í után, a fogságból hazatérő ka- % j topáik megf ékezésére a japán % ^ tengeri erők fegy veres segítsé- % ^ gét kérték, még gyalázatosabb % emlékűvé téve a gyászos csu-j í zimai vereséget. i

í í

j Novikov-Priboj könyve se- J ^ gíti megérteni az 1905-ös orosz ^ 'j forradalom okait, a kor és a £ 2 nép akkori hangulatát, a cári ^ önkény tarthatatlanságát. így \ 2 ez a hatalmas, több mint 400 j oldalas mű, ha szépirodalmi í ^ olvasmánynak nehéz is, érté- í ^ kés munka, jelentősen bővíti / ^ ismereteinket. (Európa Könyv- j $ kiadó, Magos László fordítása). í

í (tm) í

i viharos életet élt forra- zí dalmár szerző az óknyo- m..*ó történész alaposságával vetíti elénk az 1905-ös orosz forradalmat közvetlenül kiváltó hatalmas tengeri csata előzményeit, majd lefolyását. Csu- zíma szigeténél csaptak össze az orosz és a japán hadihajók, hogy eldöntsék. melyik hatalom legyen az úr Keleten.

Novikov-Priboj:

C S U Z I M A

gára marad, már nem. Így hiába sejteti az írónő az olvasóval, hogy ez az ember ártatlanul és méltánytalanul került az üldözöttek közé, a lányával kapcsolatban tanúsított közömbössége olyan érzést kelt az olvasóban: ez az ember nem érdemel sajnálatot, nem érdemli meg sorsa jobbra fordulását.

Mivel fiatal, első műves szerzőről van szó, a kiadónak kellett volna felfigyelnie az apa figurájának félresiklásá- ra. Hasznára lett volna az írónőnek.

— p —

dolog kivételével hajlandó vagyok mindent elhinni az' írónőnek. Ez az egy dolog: az apa figurája. Az írónő jelzései szerint Kati apja becsületes kommunista, aki a személyi kultusz áldozatává válik. De ha becsületes kommunista, akkor a pesti lakás fenntartása hogyan jelenthet többet számára, mint egyetlen gyermeke sorsa? Miért hagyja magára, miért szemléli közömbösen életét? Mert elfásult, belefáradt az őt ért igazságtalanságba? Ez ok lehet addig, amíg a maga sorsáról van szó, de attól kezdve, hogy gyereklánya anya nélkül maA Magvető Könyvkiadó Űj Termés sorozatában jelent meg a fiatal szerző első kisregénye, az Ébredés. Története több, mint tíz esztendővel ezelőtt játszódik, hőse Kati, a bakfislány, akit az élet váratlanul nagy megpróbáltatások elé állít. Apját kizárják a pártból, leváltják osztályvezetői munkaköréből, ezért kénytelen vidéken állást keresni magának, ahol senki sem ismeri. Anyjával él tovább a pesti lakásban, amikor hirtelen alattomos betegség végez az asszonnyal s Kati magára marad. A rokonok vállalnák ugyan, hogy magukhoz veszik, de mi lesz akkor a lakással? Egyszer csak tisztázódik apja ügye ...

fgy marad Kati egyedül, magára hagyatottan. A részvét, amely anyja halála után körülveszi, csak hivatalos. A valóságban senki sem áll mellé: tanárai közömbösek sorsa iránt, osztálytársai kiközösítik maguk közül, az apa csak ritkán jár haza — nem véletlen tehát, hogy a tizennégy esztendős lány elbukik s ha rövid időre is, viszonyt kezd egy férfival, aki betegsége alatt jó volt hozzá.

Eddig a történet s egyetlen

Katona Erzsi: Tanulmány