Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

1964. JÚNIUS 14, VASÁRNAP 7 „Ujjéa ligetben nagyszerű...“ A Fekete Pimpernel Magas, erőteljes ember. Arcán kedvesség, jóindulat. Első látásra szimpatikus. Gyermeke nincs. Mégis na­gyon sokszoros nagypapa! Úgy érzi, minden idelátoga­tó kisgyerek egy kicsit az ő unokája is, hiszen elsősor­ban őértük dolgozik. Neve: Szántó Károly. Hat­vanéves múlott az idén. Fog­lalkozása: a Vidám Park igaz­gatója. — Mert a legfontosabb az embereket szeretni — mond­ja. — Ebben a szakmában, ez az elv mégjobban kell, hogy érvényesüljön. Én tizenöt éve kerültem ide. Akkor még nem voltam nagypapa korban. Igaz, nem is túl szívesen vállaltam a megbízatást Azt mondták „Eredj Károly, csak néhány hónapra”. így aztán azóta itt vagyok. — Nem, dehogy bántam meg. Enélkül a park nél­kül már el sem tudom kép­zelni az életemet Egy ember vallotta ezt, egy különleges foglalkozás­ról, ahogyan ő mondta „hi­vatásról”. És szavai nyomán megelevenedett a múlt. A millennium évében alakult a mai park elődje, az „Ösbuda- vár”. Ez amolyan vásári szenzáció volt, a város pere­mén. Kezdetleges, mechani­kai játékokkal szórakozhat­tak az emberek. A régi világ kettős képe nyomta rá bélyegét erre a kedvelt ligeti szórakozóhely­re. A gazdagabb emberek számára a körülkerített An­golpark, belépődíjjal; egy jegy áráért négy tojást le­hetett kapni, és megmaradt a szegény közönségnek a vurstli. Hogy milyen volt ez a vurstli? Biztos még sokan emlékeznek rá. Szemfény­vesztés! Misztikum! Babona! Szerencsejáték, ahol mindig a vendég volt a vesztes. Az egész intézmény tömegbe­csapásra épült. Cselédlányok zalékkal több vendégünk volt, mint az elmúlt évben. — Mint házigazda, mi a vé­leménye, melyek a Vidámpark legnépszerűbb üzemei? — Koronázatlan király a gyek, egy kissé elsápadt az erősebb nem képviselője. A hatvan üzem közül nap­ról napra nagy sikert arat a sikló és a röpcsi is. Állandó­an telt ház van a kistrolinál hullámvasút — vágja rá gon­dolkodás nélkül. Száguld a sárkányos kocsi. Vidám sivaikodás. — A legnagyobb lejtőn ta­lán még a hetven kilométeres sebességet is elérjük — mond­ja Laczikó Mihály, a hullám­vasút vezetője. — Hány éve dolgozik itt? — Már a huszonkettediket taposom. Úgy ismerem ezeket a kocsikat, mint a tenyeremet — Nem volt még súlyosabb baleset? — Nem lehetett kérem. Pon­tos itt a menetrend, akkor is — folytatja Szántó Károly igazgató. — A gyermekpark­hoz nincs belépődíj, minden játékot ötven fillérért hasz­nálhatnak a gyerekek.' Tavaly másfél millió jegy fogyott el. Még mindig sokan lökik a „kecskét”. Az erőpróba ked­velt szórakozás. Sok új, auto­mata ügyességi játékot is talál a szórakozni vágyó. A körhin­ta, elvarázsolt kastély örök si­ker. — Milyen terveik vannak a jövőre? — Fejleszteni szeretnénk a gyermek parkot még egyszer ekkorára. Sok meglepetést tar­togatunk fiatal barátainknak. Tervbe vettük egy óriáskerék építését. 41 méter átmérőjű lenne 24 kocsival. Bizonyára hamar megkedveli majd a kö­zönség a kiskerekű go-karto- kat. És még sok mindent sze­retnénk megoldani. Megvaló­sult már a planetárium, ahol évente 30—35 ezer érdeklődő hallgatja végig az érdekes csillagászati előadásokat. Kedvelt újdonság a tükör útvesztő. — Mit tervezünk? Azon tör­jük a fejünket, miként tud­nánk még jobban szórakoztat­ni vendégeinket — mondja az igazgató. Szántó elvtárs már az órá­ját nézi. Ma egy kicsit feltar­totta őt az újságíró. Néhány percet késik szokásos körútjá­ról. Bizonyára csodálkoznak a beosztottjai. Mind a három­százan, mert ő sohasem késik. Regős István A vádlottak padjáról fel- emelkedett egy atlétatermetű, nyílt arcú néger férfi, hogy elmondja, mi az, amiért — sejti mi lesz az ítélet — kész meghalni is. A pretoriai igaz­ságügyi palota ódon, boltíves bírósági termének karzatán a fekete bőrű hallgatóság előbb­re hajolt, hogy egyetlen szót se szalasszon el. Közben fegy­veres rendőrök cirkáltak az épület folyosóin, és elállták a bejáratokat, odakint pedig — ezt Conley amerikai riporter vette észre — a biztonsági szolgálat embere buzgón fény­képezte az igazságügyi palo­ta köré gyűlt néger tömeget. Ha bármi történnék, csupán elő kell hívni a képet... Ki az a néger férfi, ott, a vádlottak padján, akitől eny- nyire félnek a dél-afrikai ha- I tóságok, még most is, hogy | jobbián és balján fegyőrök j vigyázzák? A nevét jól isme- I rí ma már az egész világ: I Nelson Rolihlahla Mandela, j Nyolc társával együtt az a bűne, hogy tagja az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak, „összeesküvést” szőtt á kor­mány megdöntésére. Leg­alábbis a vádat képviselő Yutar dél-afrikai főügyészhe­lyettes azt állítja, O már a vádbeszédet is elmondta, amelynek alapján a rendszer a halálba akarja küldeni Man­delát és társait De hát mi a bűne való­jában Mandelának? Hiszen az Afrikai Nemzeti Kongresszus nem összeesküvő szervezet, sőt, egy világhírűvé lett ve­zetője, Albert Luthuli néger 'törzsfőnök mellére Gusztáv Adolf svéd király két eszten­deje éppen azért tűzte ki a Nobel-békedíj kitüntetését, mert az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak politikai ha­gyománya az erőszak tagadá­sa. .T Ám: „A szomorú tények azt bizonyítják, hogy az erőszak- mentesség ötven éve nem ho­zott egyebet az afrikai nép számára, mint súlyosbodó el­nyomó törvényeket, mind ke­vesebb és kevesebb jogot”. Ezt Mandela mondta, védőbe­szédében a pretoriai igazság­ügyi palotában. S bár maga is az Afrikai Nemzeti Kong­resszusból jött, ráébredt ar­ra, hogy az erőszakra erő­szakkal kell válaszolni — nincs más kiút. Nem fejva­dász-terrorizmussal, nem úgy, mint ahogyan a kormány tet­te, amikor 1960. márciusában Sharpeville-ben a gyerme­keikkel felvonuló csendes tüntetőkre lövetett. Sőt, Man- deláék éppen azért alakították meg Umkonto we Sietve (A Nemzet Lándzsája) nevű el­lenállási szervezetüket, hogy megelőzzék a hivatalos ter­ror által felkorbácsolt szenve­délyek várható és jogos, de talán anarchikus kitörését — és fegyelmezetten, szervezet­ten harcoljanak: nem, nem a fehér ember, hanem az em­bertelen fajvédő kormány el­len. A legjobb bizonyítéka en­nek, hogy az Umkonto we Sizwe akcióiban haladó fehé­és bakák korzó- és ismer­kedő helye volt. Hamis il­lúziók. Ez volt a régi vurstli. A felszabadulás óta új életre kelt a liget. Megin­dultak a körhinták, az első dodzsemek, recsegtek a me­gafonok, régi slágerek dal­lamaira új emberek szóra­koztak. 1950-ben a vursíli megszűnt, egyesült a Vidámparkkai. Egységes belépiidíjat állapí­tottak meg: 50 fillér, egy villamosvonaljegy ára. Ez a története dióhéjban e szórakoztató kombinátnak. — S milyen ma? — Szebb, mint valaha. Ti­zenkét holdon terül el a park. Több, mint hatvan üzem­ben szórakozhatnak a láto­gatók. Évente átlagban két és fél millióan keresik fel. Az idei vásár alatt tíz szá­meg nem lehet baj. Megbíz­ható ez a szerkezet, öreg hul­lámvasút nem vén hullámvas­út. — Hogy érti ezt? — Minden évben szigorúan felülvizsgáljuk valamennyi ré­szét. Mind a gépi berendezé­seket, mind a faszerkezeteket. Jön az ács a hosszú csavarhúzójával és csak belebök a rönkökbe, amelyik puha, az máris me­het nyugdíjba. Idén is ötven köbméter új faanyagot építet­tünk be. — Kik sikítanak legjobban? — Hát a nők. De találkoz­tam már olyan férfival is, aki a legnagyobb hullám előtt kezdett el kiáltozni: „Álljunk meg, én kiszállok.” Mondtam, hogy huszonnégy méter maga­san vagyunk és még nyolc hullám van hátra. Őszinte le­Mit hűtsünk, hogy hűtsünk? A nyári melegben jelentő­sen megnövekszik az italfo­gyasztás. Az ember folyadék­igénye általában két és fél li­ter naponta. Ez a mennyiség azonban hőségben másfél, két literrel megnövekszik. Az erős fizikai munkát végzők hat li­ternél is több folyadékot isz­nak naponta. Az egyik leg­hőbb vágy a kánikulában: egy pohár hideg sör. A táplálkozástudomány szakemberei szerint a hűtés általános szabálya, hogy az italok ne legyenek plusz hét foknál hidegebbek, s plusz ti­zenkét foknál melegebbek. Ezen az optimális hőfokon érvényesül ugyanis az ital szomjoltó és üdítő hatása a legjobban. A hét fok alatti hi­deg ital már majdnem „ihatat­lan”, fogvásító, nem beszélve arról, hogy könnyen torokfá­jást, hűlést okozhat. A sörnél elegendő a 10—12 fok, akkor a legihatóbb. Minél hidegebb ugyanis, annál több szénsavat köt le, elveszti habját, nem olyan kívánatos. A pezsgőt azonban öt-hat fokig hűtik, s állandóan jegelik. A borok hűtése kényesebb feladat. A borivók nemcsak inni, hanem érezni is akarják a bort. Ezért például a vörös borokat szinte nem hűtik, úgynevezett pincehidegen, 16 fokos hőmérsékleten kedvező a fogyasztásuk. Ha a vörös bor hidegebb, nem érvényesül benne a fajtájára jellemző ke­sernyés íz. A fehér borokat is mindössze 12 fokon ajánlják a szakemberek. Ha hidegebb — mondják —, akkor már nem bort iszunk, kellemetlen mel­lékízt kap az ital. A borászok kóstolás, ellenőrzés előtt kissé „felmelegítik” a bort. A gyü­mölcsöknél, a gyümlcslevek- nél ugyancsak az általános 7—12 fok a hűtés helyes mér­téke. rek is részt vettek, akik most Mandelával együtt állnak a bíróság előtt. Pretoriában tehát készül a leszámolás. Mandela és társai életének megmentéséért meg­mozdult szinte az egész világ: ám a dél-afrikai kormány még U Thant ENSZ-főtitkár köz­benjárását is elutasította. Vorster igazságügyminiszter, akit a második világháború idején — amikor az ország még a Brit Nemzetközösség tagja volt — náci magatartása miatt internáltak, nem akarja kiengedni karmai közül az ál­dozatokat. Nem azért üldözték ko'pói évek óta Mandelát, amíg aztán tavaly nyáron Johannes­burg egyik külvárosában el­fogták és a hírhedt Robben szigeti büntetőtáborba zár­ták ... Mert ez a 46 éves néger óriás. Mandela temba-törzsfő- nök leszármazottja, aki egy időben amatőr ökölvívó volt, ez a feketebőrű ügyvéd, aki nem iszik, nem dohányzik, s ha magánemberként van szen­vedélye, az a két kislánya — ez a Nelson Mandela éveken át olyan ügyességgel siklott ki ül­dözői elől, hogy híveitől rajta ragadt a név: a Fekete Pim­pernel. De a kör most bezárult. Mandela a pretoriai Igazság­ügyi Palotában, ahol a Ver- woerd-kormány elvakult faj­védő kisebbségének „igazsá­gát” védelmezik — tizenkét­millió néger igazával szemben, a halálos ítélettel néz farkas­szemet. „Egész eddigi életemet az afrilcai nép harcának áldoz­tam — mondotta védőbeszédé­ben. — Egész életem során éltetett egy szabad és demotfc- ratikus társadalom eszméje, ahol minden ember harmoni­kusan és egyenlő esélyekkel él­het egymás mellett. Olyan eszme ez, amiért, ha kell, meg­halni is kész vagyok.” A New York Times — Lu- mumbához hasonlítja Mande­lát, az afrikai nemzeti mozga­lom ugyanolyan jelentős és tiszta alakjának tartja. Éppen ezért nem szabad megengedni, hogy Mandelán is beteljesed­jék Lumumba tragikus sorsai Serény Péter Mennyit keresett Shakespeare? Seymoursmith angol irodalom­kritikus az angol írószövetség fo­lyóiratában azt a kérdést elemzi, hogy mennyit ke­resett Shakes­peare. Shakes­peare állítólag egy színdarabért 2—3 fontnál nem kapott többet. Az író abban az idő­ben heti öt shil­linget keresett, s évente legalább négy darabot kel­lett írnia ahhoz, hogy megéljen. Shakespeare mint színész, London­ban állítólag he­ti 10 shillinget, vidéken mindösz- sze 5 shillinget keresett. Shakes­peare jövedelnA- nek fő forrását egy színjátszótár­sulat képezte, amelynek részvé­nyese volt. OLAJ A TŰZRE — De Giziké, Casanovát mint említettem! történelmi dokumentumot (Greskovits rajza) Nagyobb bajt is okozhatott volna: a felrobbant benzintől kigyulladt a mozdony Pénteken a déli órákban Máriaudvarról Vác felé halad­va, egy benzintartályokból ál­ló szerelvényt vontatott Val- kó József mozdonyvezető, Nagy Imre fűtő társaságában. A fűtő a kedvező alkalmat felhasználva, megdézsmálta az egyik tartályt: egy kannába 15 liter benzint engedett, s azt feltette a mozdonyra. Ott a nagy melegben a benzin fel­robbant, szétfolyt és égni kez­dett. A fűtő ugyan ledobta a kannát a 40 kilométer sebes­séggel haladó szerelvényről, de már a mozdony eleje és ol­dala is lángot kapott. Ezt lát­va, a tolatást vezető Poruszki István, leugrott a vonatról. Az esés következtében vállcsont- törést és karrepedést szenve­dett, súlyos állapotban kellett beszállítani a váci kórházba. A vonat ezután meg 400 métert haladt, majd a veze­tő megállította. Szerencsére még időben sikerült eloltani a tüzet, amelynek továbbterje­dése beláthatatlan következ­ményekkel, az egész tartályok­ból álló szerelvény felrobba­násával is járhatott volna. Az ügyben a Pest megyei Rendőrfőkapitányság megin­dította a felelős mozdonyfűtő ellen az eljárást. , Fejbevágta haragosát egy borosüveggel Régi haragosok voltak Gom­bán Sáránszki Istvánné 65 éves asszony és Fehér János 69 éves tsz-tag. Telekhatár miatt ál­landóan veszekedtek egymás­sal, sőt pereskedtek is. Leg­utóbb, 12-én délelőtt, Sáránsz- kiné lakásának telekhatárán ismét összeszólalkoztak és he­vesen vitatkozni kezdtek. A nézeteltérés most odáig fajult, hogy az öregasszony a kezé­ben levő borosüveggel Fehér Jánost fejbevágta. Az idős em­ber az ütés következtében ke­letkezett, erősen vérző sebei­vel, orvoshoz sietett, azonban útközben összeesett és meg­halt. A vizsgálat megállapítot­ta, hogy a fején kétszer öt cen­timéteres nyílást ütött a bo­rosüveg. Sáránszki Istvánnét erős felindulásból elkövetett emberölés bűntette miatt vet­ték őrizetbe. Az italnak köszönheti, hogy meghalt Péntek délelőtt az ikladi vasútállomás előtti árokban holtan találták Makó Béla 39 éves segédmunkást, domonyi lakost. A nyomozás és az or­vosi vizsgálat megállapította, hogy a férfi a közeli italbolt­ban olyan mennyiségű alko­holt fogyasztott, hogy attól rosszul lett, és amikor a kocs­mát elhagyta, hányinger kö­vetkeztében megfulladt. Öt ár­va gyermeket hagyott maga után...

Next

/
Oldalképek
Tartalom