Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

1964. JÚNIUS 14. VASÁRNAP MS T HEGtei ^JCtrlap Kislak áll a fejlődés mentében A Csepel Autógyár tizen­két évvel ezelőtt, 1952-ben kezdte meg a szigetszentmik- lósi lakótelep építését. Nagy­szabású vállalkozásával az volt a célja, hogy hatéko­nyan enyhítse dolgozóinak egyik legsúlyosabb problé­máját, a lakáshiányt. Az új lakótelep első, eme­letes lakóházaiban igen sok autógyári dolgozó jutott ké­nyelmes, korszerű hajlékhoz. A telep további fejlesztését később az Építésügyi Mi­nisztérium lakásügyi igazga­tósága vette at, ettől pe­dig 1957 második felében a Pest megyei Tanács. Azóta nagyjából már ki­alakult a hatalmas lakóte­lep végleges képe. Modern, többszintes lakóházak egész légiója nőtt ki a szent miklósi futóhomokból, igazán monumentális épület- csoport, valóságos „város­rész” a kis község terüle­tén. Az új lakóépületekben — amint Görög László, a helyi házkezelőség vezetője elmondja — pontosan 941 bérlemény van, ami azt je­lenti, hogy több mint kilene- száz család jutott itt haj­lékhoz. A legújabb lakóhá­zon most végzik az utolsó si­mításokat, ebben negyven- nyolc Összkomfortos - lakás lesz. A fejlesztés azonban még ezzel sem zárul le. Messziről valóban szép vá­rosrésznek látszik a szigét- szentmiklósi lakótelep. De csak messziről. Súlyos szép­séghibái csak a helyszínen ütköznek ki, még pedig elég gorombán. Egyik az a három szegé­nyes házikó, amely a több emeletes lakóházak tövében, alig néhány méternyire a homlokzatuktól éktelenkedik, girbe-görbe deszkákból össze­tákolt ólak, korhadt tyúk­ketrecek és egyéb udvari melléképületek társaságában. A helyükön maradt házacs­kák az új lakótelep első építőinek nemtörődömségét bizonyítják. Az épületek szá­mára kijelölt területen ugyan­is apró-cseprő magánházak álltak, tágas gazdasági ud­varaikkal és kisebb-nagyobb konyhakertjeikkel. Ezeket a telkeket annak idején kisajá­tították, de a telkeknek csak azt a részét, amely a tervezett lakóépület számára kimért területre esett. A többi megmaradt a régi gazdák telekkönyvi tu­lajdonában. Az érdekeltek kisajátított telekrészeikért megfelelő nagyságú cserein­gatlant kaptak a község te­rületén levő szabad állami földekből. Ez történt a három kis ház tulajdonosával, Bucsi Gábor nyugdíjas gyári munkással, Pausz Antal gyári dolgozó­val és Olasz Károly szere­lővel. Megcsonkított telkükön az apró-cseprő házak alig öt-hat méternyire a lakóteleptől gon­dozatlanul, roskadozva vár­ják — több mint tíz éve — a lehetetlen helyzet rende­zését. — Ha már kisajátították a kertet — panaszolja Bucsi Gábor —. miért hagyták meg a házat? 314 négyszögöl volt a kertem, nagyon sok szép gyümölcsfát neveltem rajta. Bizony, fáj a szívem értük. Úgy terveztem, hogy a cse­rébe kapott földön új há­zat építek, ha sor kerül a megmaradt kis telekrész és a rajta álló egy szoba-kony- hás házacska kisajátítására is. De most már szó sincs erről. Pedig a helyzet itt tűrhetetlenné vált. Körülöt­tem föltöltötték a terepet, az eső, a hóié idefolyik és el­borít mindent, még a ház belsejébe is jut belőle. Ugyanez a helyzet a két szomszéd. Pausz Antal és Olasz Károly megcsonkított telkű háza körül is. A lakótelep másik olda­lán. ahol az újabb lakóházak épültek, a szép. korszerű új iskola tőszomszédságában áll Gere József gyárimunkás két- szoba-konyhás öreg családi há­za. A telek itt teljes egészé­ben beleesett az építkezés te­rületébe, értéké- hivatalos becsléssel megállapították. Törpék az óriások tövében - Jog­szabályok, akadá lyokkal - A sziget- szentmiklósi lakótelep ügye A lakóházra közel negyven­ezer forint, a melléképületek­re, a kerítés- és zöldkárra mintegy harminckétezer fo­rint jutott. Gere felesége tsz- ,tag, a harminckétezer forin­tot felvette a felajánlott ösz- j szegből, de a lakóház árát j nem fogadta el. A felvett pén­zért telket vásároltak, hogy azon építsék fel új lakóházu­kat és ott rendezzék be ház­táji gazdaságukat. Az alapo­zási munkát meg is kezdték, de aztán abbahagyták, mert áz építkezésre nem lett volna elég a régi lakóház becsérté­ke. Ezért föl sem vették a le­tétbe helyezett összeget. A régi ház szinte hozzáér a mellette épült kétemeletes új lakóház falához. Kéményének füstje sokszor beszivárog az össz­komfortos lakások ablakain, az istálló és az ólak egészség­telen kipárolgásaival együtt. Emiatt napirenden vannak a tiltakozások és a panaszok. Jogilag igen bonyolult itt a helyzet, amint azt dr. Tolnai János, a megyei tanács terv­osztályának' jogügyi főelőadó­ja a helyszínen elmagyarázza: — A Gere-féle 631 négy­szögöles ingatlanra vonatkozó jogerős kisajátítási határoza­tot 1962-ben hozták. Értékét a hivatalos becslés körülbelül hetvenötezer forintban állapí­totta meg. Miután a tulajdonos ezt nem fogadta el, leiétbe helyezték az összeget. Csereingatlant nem kaphatott, mert akkor már a község sza­bad állami területekkel nem rendelkezett. Az volt a ter­vünk, hogy vásárolunk számá­ra megfelelő telkes lakóhá­zat. Találtunk . is olyat, ame­lyet elfogadott volna, de a tu­lajdonos által kért vételárat a pénzügyminisztérium túl nagy­nak tartotta és ezért nem já­rult hozzá a vásárhoz. Fel­ajánlottuk Gereéknek a régi ház anyagát minden ellenérték nélkül, a bontási munka díja fejében, sőt vállaltuk az elköl- töztetés minden költségét is. Ezenkívül felajánlottunk a most épülő új lakóházban egy két- szoba-összkomfortos lakást is. Ezt az ajánlatot sem fogadták el. Jogszabályaink szerint a termelőszövetkezeti tagoknak közcélra kisajátított ingatlaná­ért olyan ingatlant kell kap­niuk, amelyen akadálytalanul folytathatják háztáji gazdál­kodásukat. Új családi házat nem építhetünk számukra, mert annak költsége többszö­röse lenne a kisajátított ház értékének, a különbözetié fe­dezetet nem kaphatunk. A kérdést most már sürgősen el kell intéznünk, mert a kisa­játított területen hamarosan meg kell kezdeni az iskola ter­vezett új épületrészeinek épí­tését. A régi lakóház és mel­léképületei akadályozzák az útépítést, a közvilágítási és a csatornázási munkálatok terv szerinti befejezését is. A meg­oldás az lesz, hogy egy olyan házas ingatlant vásárolunk, amelyen Geréék folytathatják a háztáji gazdálkodást, ebben — szükség esetén — hatósági úton bérlőként helyezzük el őket, miután az ingatlan álla­mi tulajdonban marad. Tagadhatatlan, hogy ebben a jogvitában mind a két fél­nek igaza van. A jogos ma­gánérdek és a közérdek töké­letes összeegyeztetésére a je­lenlegi jogszabályok nem nyúj­tanak lehetőséget. Olyan új jogszabályra lenne tehát szük­ség, amely lehetővé tenné az ilyen kérdések méltányos és igazságos elintézését. Annál is inkább, mert a Gere-féle eset nem elszigetelt jelenség. Magyar László Kiállítás Székesfehérvárott szentendrei festők alkotásaiból A székesfehérvári István király Múzeum kiállítási ter­mében június 28-án nyílik meg a „Szentendrei festők” című kiállítás, amelynek anyagát a Magyar Nemzeti Galéria munkatársai válogat­ják össze részben a művészek birtokában levő képekből, részben pedig a magángyűjte­ményekből és a Magyar Nem­zeti Galéria képeiből. A kiál­lítást Haulisch Lenke, a Ma­gyar Nemzeti Galéria mű­vészettörténésze rendezi. (MTI) Magyarország egyre na­gyobb mértékben vonja ma­gára a külföld régészeti szak­köreinek figyelmét. Egy-egy tudományos szenzáció híre be­járja a világsajtót. Ilyen töb­bek között a vértesszöllösi ős- telep feltárása. Legújabban hasonló meglepetésekkel az | érdi ásatások jelentkeznek. Érd-parkvárosban. egy emel­kedés oldalában, aminek az alján valamikor patak folyt, vagy vízállás lehetett, 90 ezer éves őskőkori te­lepülés nyomaira bukkan­tak. A település a neandervölgyi ősember időszaki tanyája volt. (Neandervölgyi ember néven az embernek a jégkorban élt ősi, primitív fajtáját értjük. Az első ilyet azért nevezték el neandervölgyinek, mert 1856 táján. Németországban, Nean- dervölgy barlangjában talál­ták.) Ebből az időszakból, ami pontosabban meghatározva az utolsó el jegesed ési korszak eleje, hazánkban a tatai és a subalyuki lelet ismeretes. Most az érdi lejtős oldal vé­kony, édesvízi mészkőrétege alatt tfízhelymaradványokat, elszenesedett fát, (törpefenyő- maradványt) barlangi medve, ősbölény, vadló. vadszamár és négy féle szarvas csontmarad­ványait találtak. Ösemberi csontmaradványt még nem leltek, de kézi szerszámát az igen kezdetlegesen pattintott kvarcit kövek képviselik. Az ásatás tavaly óta tart, s most érkezett el ahhoz a ponthoz, hogy a tudósok érde­mesnek tartják behatóbban foglalkozni vele. A feltárást a Budapesti Történeti Múzeum régészeti osztálya, dr. Gábori Miklós osztályvezető irányí­tásával, dr. Csánk Vera mú- zeológus végzi a helyszínen. Az ásatás fizikai irányítása és közvetlen részvétele nem tar­tozik a könnvű munkák közé. Dr. Csánk Vera mindennap autóbusszal jár Érdre. Néha bizony fáradt, de a tudomá­nyos munka kedvéért kétszer- annyi fáradságot is elviselne. Az ásatás egvre érdekesebb, s izgatóbb meglepetéseket rej­teget. A valósághoz legköze­lebb álló feltevések szerint a magyarországi neander­völgyi őstelepülések csak ideiglenes lakóhelyül szol­gáltak az ősembernek. Az azonban ebben az esetben is feltűnő, ennélfogva izgató is, hova. s hogyan temetkez­tek, miután a legújabb ősem­bertanya színhelyén, az érdi Őskori település a parkvárosban - Hogyan ejtette el az ember a barlangi medvét Ijjahli ásatások parkvárosban sem találtak ős­emberi csontokat. Erre a kér­désre is a leglogikusabbnak látszó feltevés adja meg a választ: az érdi ősember el­égette halottjait. Miután pedig még nem ismerte az agyag- edénykészítést, a hamvakat nem tudta vagy nem is akar­ta megőrizni. Ha netalán bőr­zacskóba zártan eltette, az nem maradhatott meg. De ha halottégető volt, hogyan tör­ténhetett mégis, hogy az első neandervölgyi ősember, vala­mint sok más hasonló, töb­bek, között a pekingi és a já- vai ősember csontjait mégis megtalálták? Lehetséges, hogy az állathoz még közel álló ősember ilyen ..fejlett” kul­túrával rendelkezett volna? Amint külsejét rekonstruálni tudják, úgy a kultúráját is ki lehet értékelni. Az ütőkővel, bunkósbottal harcoló. rossz időben sziklaeresz alatt, vagy barlangban megbúió, s éisza- kára az erdők sűrű bozótjai­ban meghúzódó, a tűz hasz­nálatát már jól ismerő ősem­ber már azon a színvonalon állt, hogy ismerhette a halott- hamvasztást. Ez a szokás azonban nem volt általános. Volt törzs, ahol a földbekapa- rás dívott. Egyik családtörzs a másiktól teljesen függetle­nül élt Ahol a gazdag őste- lep-anyag ellenére sem talál­tak embercsontokat, az a családtörzs a halottégetők kasztjához tartozott. A modern ember fantáziá­ját az is foglalkoztatja, az ősember a maga kezdetleges fegyvereivel — ütőkő, dorong — hogyan tud$a eredménnyel leteríteni a nála sokszorosan erősebb és félelmetesebb bar­langi medvét? Az érdi feltárás erre a kér­désre is megfelel. A kilencvenezer évvel ezelőtt élt érdi ősember leleményessége, taktikája sokkal fejlettebb volt, mint amilyennek elképzeljük. A csontok, tűzhelyek, pat­tintott ütőkövek által igazolt tanyáján megtalálták a bar­langi medve embrionális (még világra nem szült magzat) fo­gait is. Ez a jelenség arra a következtetésre utal, hogy az ősember a különösképpen ve­szedelmes állatot akkor ejtette el, amikor a him a téli álmát aludta, a nőstény pedig vem­hes állapotában nehezen moz­gott, s ellenállásra képtelen volt. Gál Ferenc Ezüstgyártás - érc nélkül Évente több mint egy tonna ezüstöt nyernek a Pénzverdé­ben. Ez esetben nem ércből, hanem folyadékból állítják elő a nemesfémet. Közismert, hogy a fényképek előhívásánál hasz­nálatos úgynevezett fixirvíz ezüstöt tartalmaz. Az értékes anyagot most már nem hagy­ják veszendőbe menni Nem tanácsos azonban, hogy bár­ki, aki fotózik és fixirvízzel rendelkezik, megpróbálja az ezüst csinálását, mert nem sokra menne. Egy liter fixir­víz mindössze 3 ezrelék ezüs­töt tartalmaz és sok hektoli­ter kell ahhoz, hogy érdemes legyen belőle kivonni. A több mint egy tonna ezüstöt mint­egy 350 000—400 000 liter fixir- vízből nyerik. A folyadékot előbb összegyűjtik, majd egy külön üzemben ülepítik és ezután kerül sor csak a kohó­sí tásra. Soikan nem sejtik, hogy ha­zánkban ilyen népszerű a fotó­zás és ilyen sok fixirvizet használnak fel a fényképezés­hez, pedig korántsem gyűjtik össze mindazt, ami rendelke­zésükre állhatna. A szakértők véleménye szerint még min­dig sok ezüst kerül a lefolyó­csatornákba. Eddig csak a nagyüzemi fotólaboratóriu­mokban és elsősorban a fővá­rosban szervezték meg a fá­radt fixirvíz összegyűjtését, pe­dig vidéken is érdemes lenne, mert már évente mintegy 50 000 dollár takarítható meg a folyadékból nyert ezüsttel. KUB1KOLNAK Kilencvenezer éves ősember nyomni Erden Abonybó! indul mindennap munkába. Csak a közeibe, Szolnokra. Az ott épülő ve­gyiművek egyik üzemépületé­nél betonoz most kilencedma­gával. Ö a csoportvezető, a többiek is abonyiak. Régi ösz- szeszokott gárda, Komárom­ból jöttek ide át, ott is együtt voltak évekig. Éppen nem a legjobb han­gulatban találom. — Hálátlan mesterség ez — mondja. — Nem értékelik azt, hogy valaki beleszületett. Nem tesznek különbséget a régi és az új munkások kö­zött. Most mi egy kétmillimé- teres tűrésű lejtéstengelyt csi­nálunk. Rajz szerint, beton­ból. Kiderül miért kesernyés ki­csit. A vállalati normaelíen- őr utólag, két hét után, felé­re csökkentette egyik munká­juk utalványozott idejét Pe­dig három műszakot, huszon­négy órát dolgoztak rajta egy­folytában. hogy megkössön a beton. Fellebbeztek az egyez­tető bizottsághoz. De azért . . amf arról mon­dott. hogy nem értékeli’ ő maga sem eondo'ia komolyan. Hiszen Asztalos János több­szörös élmunkás, egy sor ki­váló dolgozó oklevél és jel­vény tulajdonosa. Megbecsült ember. Otthon is, a munka­helyén is. ■k Alkonypírban ragyog a táj, a fűvel benőtt utcákon egész­séges, bamapiros gyermekek játszanak. Kerékpárok kerge­tik egymást, labdák pattog­nak, szállnak pörögve. A kubikosasszonyok a ker­tekben zöldségágyakat, vi­rágokat öntöznek. Hetesi Ferenc Pál — Odamegy az ember, ahol több a pénz. — Mennyi? — Ezerhat-ezemyolc. És napi tíz forint különélés. — De nem mindenütt olyan ám a szállás, mint Pesten né­hány munkásszállóban. — Az útépítőknél, mély­építőknél, kisebb vállalatok­nál, bizony nem. — Háromemeletes ágyak. Télen két kiló fa, öt kilo 6zén. — Szórakozás? — Nincs rá idő. Néhány fröccs fizetéskor. De nem kívánja az ember. Mert mi­re megfőzi a vacsoráját ma­gának, este kilenc óra. Vé­gigdől az ágyon. — Rádió mindenhol van. Tévé is akad. Azt nézzük. — Most itt jó. Itthon va­gyunk és megkeressük telje­sítményben az 1800—2000 fo­rintot. — Ha kész az út, ősszel to­vább megyünk. Keresünk más helyet. * Abonyban húsz év alatt huszonkét új utca nőtt ki a földből. A régi Harkányi bir­tok egy részén kiosztott ház­helyeken is barátságos csa­ládi házak sorai állnak. Pom­pázó kertek, zöld, üde lige­tek közepén. A „nyughatat­lan” vérű kubikosok, s más iparban elöljárók építették ezeket a hajlékokat Igaz. nem könnyen, nem égjük év­ről a másikra, hanem sok ga­rasoskodás és verejtékezés árán. Egyik ilyen tetszetős, két­szobás, üvegverandás házban délután ötkor otthon találtam a családfőt. Asztalos Jánost Két éve már, hogy innen Forrón tűz a nap, kertszéli akác árnyékába ülünk oeszél- getni. A brigádvezetó, Gön- czöl István útkövező. Apja is az volt, ő tizenkilenc éve, húszesztendős kora óta csinál­ja. Bejárta az országot, leg­utóbb Fehérvár mellett, Ba­linkán töltött hat évet. A négy gyereket — két fiút, két le- ' ányt — az édesanyjuk neveli, ő csak szombat—vasárnap. — Az elhelyezkedés nem probléma. — mondja. — És meglehet maradni egy helyen hosszú évekig. De kár, hogy itthon, vagy a közelben nem igen akad munka. Még azt is hozzáteszi: — Mert az utazás fárasz­tóbb két napi kubikoiásnál. Mint a skatulyában a gyű- ; fák, úgy vagyunk a tömött vonatban. Utána szólnak sorban még ketten. Mucsány József, csupaszon fénylő, karcsú, izmos felsőtes­te egy húszéves atlétáé, har­mincnyolc évéről csak a sze­me sarkából szétfutó ráncok árulkodnak: — Most dolgozok először itthon. Húsz évig mindig csak máshol. 1 Király Pista huszonegyéves 1 legény, négy éve kubikol, leg- i utóbb a kordélyosokkal ván- • dorolt kettőt, egyébként a magyar birkózás egyik ígé- i rete: i — Nem jó távol lenni ott- i honról. A szavak hangsúlyában i nincs keserűség, sem panasz. < Sorban teszik egymás mellé i a mondatokat: ] A pesti Teleki tér macska­kövein száz es száz talicska. Közöttük tepetrongy, agyon- foltozott bekecseken heverő, várakozó, sovány, inas fér­fiak. Ifjúkorom emlékei kö­zül villan fel ez a kép, amikor a szép, virágosudvaru kis ház­ban a 65 éves Hornyik Feri bácsi beszél: ... a községháza előtt volt az emberpiac. Acsoxogtunk ott ezernél is többen mindig. Vá­logattak közülünk a gróf Sza- páry, báró Harkányi emberei. A gazdag parasztok meg sze­mélyesen. Kérdezni nem le­hetett, mennyi a őér. Annak a nevét nem írták fel... 70—80 fil­lér volt a napszám. ... Fél kiló szalonnát vittünk, egy hétre. Hétfőn már féltünk, mi lesz szombaton, ha elküldenek bennünket... A harmincas években inségmunkán ástuk az árkot a ceglédi úton. napi két kiló borsóért... Akinél volt egy kis szalonna, elbújt, úgy ette meg ... Félegyháza mel­lett a solti útat építettük. Ott aludtunk a kubikárokban. Megeredt az eső, az árok meg­telt vízzel. Szaladtunk a ta­nyába, a kecskeólban nyertünk menedéket... * A háromezerből azzal a nyolccal találkoztam, aki — nagy véletlen —, most otthon dolgozik. A községi tanács a fejlesztési alapból, saját ke­zelésében építteti a Hunyadi János utat. Ök nyolcán szer­ződéssel erre szegődtek. Ha­ladnak előre szépen a maka- dámmal, szélén árkot ásnak. Derékig érő árok mélyére csákány csattan, lazítja a ke­mény talajt. Széles lapát csú­szik a törmelék alá, magasba lendül. Nehéz kalapács csap le az útburkolókőre, töri, ido­mítja. Barnára égett férfikarokon vastag erek duzzadnak, izom- kötegek rándulnak össze, s emyednek el a következő pil­lanatban. A lassan lüktető, megfontolt, munkaritmusban az egyhangú perceket, órákat, ráérősen morzsolja, pergeti az idő. Ezer mozdulat, ezer nekifeszülés. Soká ér véget a műszak. Kubikolnak. ■* Azt mondják, az abonyi' fér­fiak nyughatatlan vérűek, a vándorlás a természetük. Ezért jártak a múltban négy-ötezren földmunkára. S ma is ezért dolgoznak háromezernél töb­ben az ország minden részében út, csatorna, híd építéseken, a nagy gyárak, erőművek ala­pozásánál. Sőt külországba. Csehszlovákiába, Romániába még Törökországba is elsze­gődnek 8—10 hónapos mun­kára. Igaz lenne, hogy a vérük hajtja őket? Lehet, hogy az abonyi ku­bikosfeleségekkel mondatja ezt emberük féltése. S lehet hogy kis igazság van is benne hiszen az apákról, fiúkra szál­ló vándormesterség kialakít­hatott ilyen hajlamokat. De 8 valóságos okot régen és most | is. az élet. az anvasi lét terem- itette meg a maga kérlelhetet- 'len törvényeivel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom