Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-11 / 108. szám

1M4. MÁJUS TO. VASÁRNAP

'v/f/rfgp

9

KÖNYVESPOLC:

MIÉRT SZÉP?

Nyina Kosztyerina naplója

KERÁMIÁK

Gondolatok egy kiállítás ürügyén

A napokban nyílt meg a Csók Galériában a Mun- kácsy-díjas Gorka Lívia keramikusművész kiállítása. A vendégkönyv bejegyzései szinte kivétel nélkül egy véleményről vallanak: Szép! Nagyon szép!

Valóban, a kiállítás gazdag anyaga, a vázák, tálak, állatfigurák és faliképek újszerűsége, művészi kifejező ereje, formamegoldása és kidolgozása minden dicséretet megérdemel.

I

Ez a kiállítás az egyszerű dicséretnél többet is érdemel: alapos elemzését nemcsak Cronía Lívia művészétének, hanem a már európai hírnevet szerzett magyar kerá- miaművészetnek is. Gorka Géza Kossuth-díjas, Gádor István Kossuth-díjas. Kovács Margit Kossuth-díjas, Gorka Lívia Munkácsy-dijas keramikusunk — hogy csak a legnevesebbeket említsem! —, alkotásai számos nemzetközi kiállításon arattak már megérdemelt sikert, s ami ebben a művészeti ágban talán a legnagyobb rang: müveik, helyet kaptak a világon egyedülálló faenzai Museo Internazionale déllé Cheramiche — Nemzetközi Kerámia Múzeum — karcsúlábú vitrinéiben, az antik művészetet idéző ötezer éves vázák és a legmodernebb Picasso-kerámiák között.

Ügy érzem, beszélni kell azért is a magyar kerámiaművészetről, mert ez a művészeti ág talán még soha nem Itapott akkora szerepet a néptömegek esztétikai nevelésében, mint éppen napjainkban. Az a tény, hogy ebben az országban, ma sokkal jobban élünk'— s elsősorban a széles néptömegek —, mint a történelem folyamán minden megelőző korban, azt is jelenti, hogy- nssm csupán az élelmiszerekben. a ruházati cikkekben nagyobb és igényesebb a kereslet, de sokkal több gondot fordítunk lakásunk berendezésére, díszítésére, kulturáltságára és soha annyi iparművészeti munkát és kerámiatárgyat nem vásároltak ebben az országban, mint éppen ezekben az években. (Sajnos — ez is az igazsághoz tartozik — nemegyszer még olcsó, vagy éppen „borsos” áron forgalomba hozott giccseket.)

n

Miért szép egy művészi kerámia-tárgy és miért gdccs a kirakatokban még gyakran látható meztelen, táncosnőt ábrázoló porcelán, vagy agyagszobor? Akaratlanul is Balzac, a nagy francia író szavai jutnak az eszembe: „A művészetnek nem az a hivatása, hogy a természetet másolja, íhanem, hogy kifejezze! Nem szánalmas másoló vagy, hanem költő!... Különben a szobrász munkája kimerülne abban, hogy egy nőről gipszmintát vesz le. Nos, próbálj meg mintát levenni a szeretőd kezéről és tedd magad elé. szörnyű hullát látsz majd, mely egy cseppet sem hasonlít az eredetihez, s kénytelen leszel annak az embernek a vésőjéhez fordulni, aki nem készít ugyan pontos másolatot. de kifejezi a mozgást és- az életet. Nekünk a dolog és az élőlények szellemét, lelkét, arculatát kell megragadnunk!” — mondja az ismeretlen remekmű egyik hőse, s ez a bal- zaci megállapítás ma is érvényes.

Az igazi szépség a művészetben alkotó újjáteremtése és tükrözése annak, ami a természetben és a társadalmi életben szép. Más megfogalmazásban: a szép olyan valami. ami reális tulajdonságai •révén képes arra. hogy pozitív esztétikai érzést keltsen a szemlélőben.

A művészi kerámiák ilyen hatást ébresztenek az emberekben.

hivatottak, hogy díszítsék, esztétikai formába öntsék életmódját, életét. Ezek közé tartoznak a kerámiatárgyak, amelyek művészileg kifejezők egyrészt a minták és ábrázoló motívumok révén, amelyekkel gyakran díszítik őket, másrészt és elsősorban formájuk esztétikai értéke — arányok, az anyag felhasználásának és megmunkálásának jellege — révén. Például egy váza vagy tál formájában és arányaiban szemléletesen kifejezésre jut az embernek az a képessége, hogy alkalmazza, felhasználja és átalakítja a 'természetben található anyagot a saját szükségletei szerint — az emberi munka pedig, mint alkotó tevékenység mindig hordoz magában esztétikai, művészileg kifejező elemeket.

Hogyan tükröződik mindez a magyar kerámiaművészetben? A négy említett művész közül ma Gádor István alkotásai állnak a legközelebb az ősi fazekasművészethez. Tárgyainak sima felülete,; egyszerűsége, népi díszítő elemei híven őrzik a népművészet legértékesebb jegyeit. Gorka Géza kerámiáin a hangsúly a zománc szépségére, színhatására tevődik át. Finom pasztellszínek hajszálerezéssel, vagy apró, ugrás zománcgöbpkkel, ez jellemzi művészetét, mégis ott érződik bennük a népi cserepek jellegzetessége,, amelyet egykoron Badár Balázstól, a mezőtúri gölöncsérmestertől tanult. Kovács Margit elsősorban korongolt kerómiafigurái- val aratott és arat ma is osztatlan és megérdemelt sikert.

Gorka Lívia művészete egyikéhez sem hasonlítható. Az apjához igazodva indult, s míg kereste önálló stílusát, akaratlanul és természetszerűleg ap j a másolój a, majd mások epigonja lett. De ez a „korszak” művészetének alig néhány esztendejét foglalta eL Kezdeti dísztelen tárgyait, kecsesnyakú — nemegyszer stilizált — vázáit, öblös tálait, virágtartóit csakhamar gólyák, őzek és rákok népesítették be, fölvéve egyúttal az ábrázolt figurák formáját, alakját. Aki megnézi az iparművészeti boltok kirakatait, még ma is találkozhat ezekkel a

Gorka Lívia kerámiákkal. Pedig már esztendők óta más utakra lépett művészete, de ennek az új művészeti útnak egyes állomásaival eddig csak a külföldi kiállítások — prágai, londoni, linzi és grázi — közönsége ismerkedhetett. A magyar közönség most láthatja első alkalommal Gorka Lívia új útkeresését

A vázák, tálak, virágtartók, faliképek formája megváltozott, eltűntek figurális díszítései és kerámiáinak fényes, sima felülete is már csak a múlté.

Nézem a kiállításon az elmúlt két esztendőben született új kerámiatárgyakat, s ha nem tudnám, hogy agj'agból formálta őket, hihetnem, hogy antik leleteket, vagy a felszínre ömlő ezerarcú magma (a vulkánokból feltörő láva anyaga, sűrű szilikátolvadék) véletlen folytán alakult különös formáit látom. Elsősorban a fehér és fekete színskála ezernyi árnyalata vibrál a tárgyakon, s a mázból apró kristályok, fémszemcsék csillannak elő. Színskálája a bátor kísérletek ■ eredményeként mindinkább bővült, s ma már a vörösök, barnáik, kékek is megjelennek a különleges mázaikon.

És van bennük még valahai új vonás, amellyel a magyar kerámiánál ez ideig nem találkoztam. Szó szerint véve nem, „tiszta kerámiák” Gorka Lívia hasznos, újszerű és ízléses díszítő tárgyai. A kerámia és a vasművesség ötvözetéből születtek, a vas, vagy a rézabronccsal díszített vázák. A pingvinek, madarak lába és csőre is kovácsolt vas, s csak a testük kerámia.

A természetnek, mint esztétikai tárgynak az átélése elsődleges a művész számára. Gorka Lívia kerámia- tárgyainál a kavicsok voltak az ötletet adó forrásmunkák. A kavicsok, amelyek anyaga uralkodólag metamorf kőzetekből áll. Nincs két egyforma kavics. különösen nincs a folyómeder fenekén gördülő-csúszó kavicsok között, amelyeknek szögletes részei letöredeznek, az élek legömbölyödnek, a homorú felületek helyett pedig a sík, vagy domború felületek uralkodnak- Mégis szépek, különös formájúk, gazdag színskálájuk elgyönyörködteti az embert.

Gorka Livia művészélményét azok a kavicsok adták, amelyeket a Dana vetett partra Nógrádverőcénél, s azok, amelyeket Pompeiból hozott magával. Ezeket a kis kavicsokat álmodta visz- sza monumentális vázáiban, tálaiban. Díszítésük — jóllehet nemegyszer elvesztette tartalmi alakját —, továbbra is megőrizte esztétikai értékét a színek, vonalak harmonikus váltogatásával és kombinálásával — amelyek az emberi munka törvény- szerűségének és ritmikájának nyomai —, a díszített tárgy formájához és rendeltetéséhez kapcsolódó szoros összefüggésével.

A szép olyan valami, ami reális tulajdonságai révén képes arra, hogy pozitív esztétikai érzést keltsen a szemlélőben.

A modern kerámiatárgyak — így Gorka Livia új alkotásai is — jobbára dísztelenek, s egyre kevésbé szabályosak, szimmetrikusak. Mi hát akkor bennük a szép? Miért keltenek pozitív esztétikai érzést a szemlélőben?

Gorka Livia plasztikusan látó, formaalakító keramikus művész, akitől a figuralitás még egyelőre távol áll. A több mint száz műből álló kiállítás anyagának jelentős részét a vázák, tálak, faliképek, virágtartók adják. Figurális mű csak kevés látható ezen a kiállításon: pingvinek, madarak, halak. Tökéletes illúziót keltő alkotás valamennyi — bizonyságául annak, hogy a tehetséges fiatal keramikus a figurális ábrázolásban is maradandó művészi értékűt és a hagyományos kerámiaművé- szettől eltérőt, újat alkotott. Feltétlenül tovább kell lépnie ezen az úton, annál is inkább, mert éppen a figurális ábrázolás biztosít teljesen „zöld utat” újszerű — a kerámia és a vasművesség ötvözete — kísérleteinek.

Fia ezen az úton gyorsakéban lép előre, talán hamarabb eljut az emberábrázolásig is. A kiállításon mindössze egyetlen falitálon adta jelét ennek. (Két, mély átéléssel ábrázolt gyermekíej díszíti — nem véletlenül ez a kiállítás egyik legnagyobb sikerű alkotása.)

A művészileg megformált, célszerűségében és kecsességében szép kerámiatárgy szerves része azon körülmények Összességének, amelyek az emberek mindennapi életét derűssé és széppé teszik. A művészetnek ez az ága ma már egyre nagyobb tömegekhez szól, fejleszti, alakítja az emberek művészi ízlését és az otthonokban a könyvek szellemi gazdagságát a szépség esztétikumával teszi teljesebbé.

Prukner Pál

Az ember munkájával létrehozott anyagi kultúrában vannak tárgyak, amelyek az ember mindennapi szükségleteit szolgálják és egyben arra

Pingvin

Két váza

jVf ein regény, csupán egy ii fiatal szovjet lány naplója ez a könyv, mégis meg- kapoDD. mint a legizgalmasabb, legiord illatosabb kalandregény. Pedig a könw lapjain nem történik semmi rendkívüli. Csupán egy diáklány vall önmagáról, az életről. az emberekről. Egy hétköznapi lány a sok közül, ahogyan magát nevezi Nyina 'Kosztyerina.

Tizenötödik születésnapján, 1936 áprilisában írta első bejegyzéseit naplójába. Szertelen, igazi baikösra valló sorok vezetik be: „Zálogosát! játszottunk és én csókolóztam Aliklcal.., A múzeumban sok minden megragadott, de különösen az egyik francia festmény tetszett... Meghalt Gorkij, és nyilvánosságra hozták az új alkotmánytervezetet... Majdhogy el nem feledkezem a mi női ügyeinkről: törvény - javaslatot bocsátottak ki az abortusz eltiltásáról..

K

ezdetben csupán valóban hétköznapi események, mindenkivel megtörtént bak- iisszer elmek, iskolai élmények és apró Komszomoi-történetek sorakoznak a napló ■lapjain és néhány hű-adás a nagyvilág eseményeiről — ennyi és nem több Nyina világa. De azután,' szinte váratlanul, egyik napról a másikra felnőtté érlelik az események. Több rokona után édesapját is letartóztatják — törvénytelenül. Nyina nagyszerűnek és boldognak indult élete derékba törik, el kell hagynia szülővárosát, az emberek messzire elkerülik s az egyetemre is csak hosszas huzavona után veszik lel. Nyina mégsem veszti el hitét, bízik az emberekben. bízik kommunista eszményeiben, s ez ad neki erőt althoz is, hogy a második világháború kirobbanásának első hónapjaiban önként jelentkezzen a frontra. „Talán paradoxonnak hangzik — írja naplója utolsó oldalán — de én valójában azért akarok a frontra menni, mert olyan jó élni. Ügy szeretnék élni, dolgozni. alkotni és mindenek felett... élni. élni!... Végrendelet: Egyetlen gondolat jár a fejemben: talán megmenthetem apámat ezzel a cselekedetemmel.”

' Ezt az utolsó bejegyzést 1941. november 14-én tptte. utolsó Moszkvában töltött estéjén, mielőtt a partizánkülö- nítményhez csatlakozott. Egy hónappal később Kuprijanot ezredes arról értesítette édesanyját, hogy „Kosztyerina Nyina Alekszejevna katona esküjéhez híven, hősiessége és bátorsága tanújeléül harci feladatának teljesítése közber hősi halált halt”.

A Szovjetun ióban a napié megjelenése óta sokán a holland Anna Frank szovjet társnőjeként emlegetik Nyina Kosztyerinát. Joggal: naplójának mély őszintesége, megrázó ‘dokumentális ereje, ugyanakkor megható lírája méltán emeli naplóját a világsikert aratott Frank-napló mellé, • (P)

Jevgenyij Geraszlmov:

Süvölvények

Ezért — bár az író zömmel ! kamaszolcat és bakfisokat sze- j repeltet —, több ez ifjúsági \ regénynél. Egy sajátos hang- \ vételu és sajátos látószögű tár- í ■^dalmi regény. Humoros bak- í lövésekké, nevetséges naivitá- \ sokká szelídülnek a forrada- ; lom „balos” túlzásai, a karrie- j risták ügyeskedései, s a Iá- í tószög miatt romantikus alá- festést kap az egész történet. ;

í

Érdekes, szórakoztató < ol- í vasmárvy ez a regény, s ked- } vés figuráira még sokáig visz- í szaemlékszik majd az olvasó. \

dm)

A huszas évek forradalmi zi harcaiban nemcsak

nagy csaták, nagy hőstettek, társadalmi sorsfordulók voltak, bár a szovjet írók közül sokan inkább ezeket, a jelen-, tösebb eseményeket dolgozzák fel. Geraszlmov egy viszonylag békés kisváros, a meg nem nevezett Volga menti városka gimnazistáinak hétköznapjain, derűs kalandjain, csalódásain, koplalásain keresztül mutatja be a forradalmi szellem térhódítását, a forradalom hatását a serdülő ifjúságra, de ezen túl — a szülők révén — az egész kispolgári rétegre.

szétzúzhatják egész életét. Az! üzletből már alig volt mit ki-\ hordania. Pállá tanár úr nem í tartotta meg a honvédelmi j órát, „csendes foglalkozást'’ j rendelt el. A főgimnázium; egyik szárnyába németek köl-í töztek be, órák, tanulás he-: lyett padokat cipeltek, mert: „kell a hely a szövetségesek-: nek”. Egyik nap Kaiser, a; gyáros fia eltűnt az osztály- < bál. „Kiiratkozott’1 — mond-j ták, s megtudták, hogy kül- ■ földre mentek. Újabb és újabb ! fiúk maradtak el, de már nem í firtatta senki, miért, hová; mentek el?

Már a házi feladatokat sem í készítették el. Nem volt felel-: tetés, a füzeteket sem néz- > ték meg, dolgozatokat sem ír- ■ tak. Légiriadó volt, valódi fé- í leiemmel és erőltetett kamasz- < vidámsággal: bégetéssel, kuko-í rékolással, amit már senki j nem torolt meg. \

— Maguk... eh .;; —:

mondta Pállá tanár úr, s ezzel \ be is fejezte. \

Másnap ugyanez.

Végül megmondták: ma- \ radjanak otthon.

Kinn, a város körül már; dörögtek a fegyverek. Fekete: egyenruhák, csikós karszala- \ gok tűntek fel az utcán. A \ piacon már semmi sem volt. !

A nagyobbak a leventénI már nem fapuskával gyako- \ rolitak.

A négycsövű Ftefcfcok rekedt i ugatással köpködtek az égre. | Tépett gerendák, összetört \ cserepek, bútorokkal zsúfolt: stráfkocsik.

Ilyen volt az utca.

ök, a tizenegy-tizeinkét évesek már nem gondoltak az iskolára.

Keserűbb lecke várt rájuk.

De ezt a leckét megtanulták — és soha többé nem felejtik el

__

■b

en telt el. Rohant a megpakolt kosárral, fölmosott, sepert zárás után az üzletben, majd otthon terveket szövögetett. Terveket, hogyan is lesz a délelőtti iskola, a délutáni kifutáskodás, az esti tanulás?

POFONOK

Pállá tápár úr — teljes nevén dr. vitéz Pállá Károly — két gyereket pofozott az osztályban: őt meg a vasutas fiát, Nem volt elveszett gyerek Néhány alkalom után kikísérletezte, hogyan kell csak néhány milliméterrel odébb húzni az arcát, hogy ne üljön teljes erejével a tenyérrel mért ütés. Tűrt és tanult. Bár nem kevés pofonban volt része.

Igaz, egyszer annak is vége szakadt.

De alihoz az kellett, hogy fejetetejére álljon a világ.

Az iskolában szorgalmasan gyakorolták, hogyan kell a vészcsengő hangjára sorba állni, hogyan kell „rendiben, fegyelmezetten” levonulni az óvóhelyre, hogyan teli ott csendben kulcsolni, hogy „ne fogyjon túl gyorsan a levegő". Furcsa, lélekmérgező dolgokra tanította őket a világ. Lab- dalcergetés, fogócska helyett arra, hogyan törjenek utat a betemetett óvóhelyről, miig megjön a romeltakarító osztag?

Már alig tanultak valamit.

Félt? Talán. Az élet bevégzésének komorságát nem fogta feL Csak annyit érzett, hogy megbolydult minden, a dolgok esetlegessége mindennél nyilvánvalóbbá lett, lassan nemcsak a holnap, hanem a ma is bizonytalanná vált. Kiszolgáltatottnak érezte magát, olyan pofonoktól félt, amelyek elöl nem tud milliméterekkel sem odébb húzódni, amelyek