Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-11 / 108. szám

1984. MÁJUS 10. VASÄRNAP ?%0rlflP 7 Festmények a föld alatt „A művészet története szó- „ . _ rosan összefügg a társadalmi Jks nsctnber mint múvéss » A.S miru-barlanf/ freskói ■> Mivel dolgo­zott a szobrász harmincezer éve? környezet történetével” — ír­ja Plehanov, s megállapításá­nak igazát bizonyítja az ős­kor művészete is: az őskori művész azt örökítette meg, amit környezetében látott, így alkotásairól minden kü­lönösebb megerőltetés nélkül leolvashatjuk mindennapjait, örömeit és gondjait, mindazt, ami gondolat és képzeletvilá­gát foglalkoztatta. Művészi al­kotások? ★ Az ősember, amíg az őskő- korszakban, a paleolitikum- ban eljutott addig, hogy mű­vészi alkotások létrehozásá­ra volt képes — százezer éve­ket tett meg. Csak az az em­ber volt képes arra, hogy mű­vészi alkotásokat hozzon lét­re, megörökítve vadász- és csatajeleneteket, aki már szerszámait is akarata sze­rint készítette, formálta. Füstös, kísérteties lángú fe- tnyőfáifclya fényénél surrant 'be a barlangok legtávolabbi, (sötét zugaiba, hogy a rücskös sziklafalakra felrajzolja az elejteni kívánt állat képét, s előtte ellejtve a táncot, biz­tosítsa a szerencsés vadásza­tot. A világ még azon vitatko­zott, létezett-e egyáltalán az ősember, amikor megtalálják annak első művészi alkotá­sát. 1864-ben a franciaországi La Madeleine barlangban Ksontlemezre vésett mammut rajza kerül elő. A rajz fi­nomsága, a megfigyelés mű­vészi volta meglepte a vilá­got, de a szakembereket is. Lehetséges, hogy az ősember ilyen kiváló adottságokkal rendelkezett? A száz éve elő­került leletet sok más követ­te. Ma már tudjuk, hőgy az ősember kiváló megfigyelő volt, természethűen ábrázol­ta az állatokat, s mint érde­kességet megemlíthetjük: már akkor jobb kézzel dolgozott! Az őskori, 25—30 ezer évvel ezelőtti művész a földfesté­keket használta, az okkert, a vaskövet, a szenet. Egy dolgot nem tudóit még ez ősember, s ez alapvető hi­ány volt: rajzai között nincs gondolati összefüggés, szak­nyelven szólva kompozíció, azaz elbeszélni még nem tudott rajzaival. Pillanatfel­vételeket sorakoztatott egy­más mellé, vagy egymásra, minden logikai kapcsolat nél­kül. Erre a legjobb példát az Altamira-barlang adja, ahol \a mennyezet egyik részét őse­ink telezsúfolták egymásra rajzolt állatok képeivel. IPskori kozmetika őrzi. Falát és mennyezetét be­borítják a sokszínű képek, s alig lehet különbségei tenni, melyik a szebb, megragadóbb? Itt ordító bölény ragadja meg tekintetünket, odébb a vágta­tó vadkan figurája, amelynek vicsorgó agyarai, felborzolt sörénye tökéletes művészi ih- letettséggel állítja elénk őse­ink legfélelmetesebb ellensé­geinek egyikét. Hogyan fe­dezik fel a barlanigrajzokat? Véletlenül! Századunk egyik leghíresebb barlangkutatóját, a francia Castaretet idézhet­jük bizonyságként. 1931-ben addig fel nem tárt barlang- rendszert kutatott át. Adjuk át a szót most neki: „Kínos-keservesen elver­gődtem vagy háromszáz mé­terre. Itt egy másik nagy csarnokba jutottam, és ennek mennyezete már alacsonyabb volt. Amikor lámpám rövid lángjának fényénél bevilá­gítottam a mennyezetet, meg kellett torpannom egy rajz előtt. Nem képzeletem ját­szott velem. A rajz valóság volt: bőgő oroszlánfejet áb­rázolt. A véletlen úgy akarta, hogy elsőnek éppen a leg- megkápóbb képpel találkoz­tam a falat köröskörül bebo­rító művészi ábrázolatok kö­zül. Megkülönböztettem kö­zöttük őslovasokat, ös- bölényt, rénszarvast, sőt még madarat és álarcos emberfe­jét is. De tekintetem kény­szerűen a nagy macska felé fordult. Az ábrázolt fej na­gyobb, mint a valóságban. Az oroszlán egy kissé vissza­húzza és ráncolja pofáját, szélesre kitátott szájában az _elöreugró állkapocs valóban f éléié m gerjeszt ő. A hátast -csak fokoszák a-.nyoic centi­méter hosszú fenyegető szemfogak. Az állatfejet a művész hegyes kővel véste az alacsony terem egyenet­len mennyezetére, de emlé­kezetből is híven, bámulatos életerővel rögzítetté a fene­vaddal való személyes talál­kozás élményét.” Castaret a barlangnak — amelyet azóta a tudósok is végigvizsgáltak — a Lebastide nevet adta. ★ Gaume leghíresebb freskóján szintén lovak vannak, vala­mennyi felkapja a fejét, s fe­szülten figyel arra, ahol fel- kunkorodó farkú, támadásra kész oroszlán áll, A Gomba- relles és a La Madeleine bar­langok is festmények sokasá­gát őrzik, de Észak-Afriká- ban, Órán és a Szahara egyes részein is feltártak barlango- kc“-, amelyekben értékes fest­mények voltak. A különbség csak annyi, hogy itt az őskori művész — elefántokat örökí­tett meg lovak helyett. Híresek — és eredetüket te­kintve ma még titokzatosak — a spanyolországi Levante sziklarajzai. Itt sziklafüggö­nyökre vésték a stílusban a világ semmilyen más rajzai­hoz nem hasonlítható figurá­kat. A miniatűr-művészet el­ső alkotásai ezek, több mint hetven lelőhellyel! Míg a leg­több sziklarajzon eredeti vagy még nagyobb nagyságban áb­rázolták a figurákat, itt ezek nem haladják meg a 10—20 centimétert. Döntően csak a fekete színt használták, olykor a vöröset, de rajtuk kívül semmi mást! A tudományos szaknyelven monochromnak nevezett alkotások még ma is izgatják a szakemberek képze­letét — míg évente turisták százezreit vonzzák. Az ábrá­zolás dinamizmusa az, ami megkapja a szemlélődőt, Itt komponált az őskori művész, mégpedig egyedülálló tehet­séggel. A nyilazó alakok test­tartást, az íj húrjának feszü­lése, a megsebesültek lerogyá- sa — megkapóan valószerű. Leghíresebb a Gassula szikla­függöny csataképé, -amely két csoport harcát ábrázolja. A tá­madok nyílzáport zúdítanak a jj keltán, akik egy ré-< szé ‘ már eltalálva földre ro­gyott s haláltusáját vívja. Míg a többi sziklaképen az ál­lat foglalja el a középponti helyet, itt már az ember alak­ja áll a középpontban. Mit tudunk meg a festmé­nyekről? Szinte mindent. Azt például, hogy a kutya már há­ziállata volt az embernek, azt, hogy a férfiak meztelenül jár­tak, de a nők már harangala­kú szoknyában, keblük azon­ban még fedetlen volt. ★ A világ leghíresebb bar­langrajzai a spanyolországi AItamira-barla:ngban vannak. 1879-ben fedezi fél Santuola régész, s a lelet néhány esz­tendő alatt világhírű lesz. Ma már három klasszikus tár­háza van az őskor művészeté­nek: az Altamirán kívül két francia barlang, a Font-de- Gaume és a Lascaux. A spanyol Pireneusokban megbúvó AZiarmra-barlang csodálatos képek sokaságát | A barlangok, ahol a festmé­nyek megmenekültek az idő­járás' viszontagságai elől, mind többet áruinaik el őseink mű­vészetéből. Legutóbb például — tavaly — A. Rjumin szov­jet régész az Uraiban, a Ka­póvá barlangban fedezett fel — húszezer éves festménye­ket! A már említett Lascaux-bar­lang leghíresebb rajza az a szalagkép, amelyen ugró, boly­hosszőrű lovakat örökített meg a művész. A Font-<je­Az ősember művészi fejlő­désében nem állt meg a szik- lafajzoknál, hanem tovább lé­pett, csontfaragásokat készí­tett, majd — szobrokat! A leghíresebb csontfaragás a spanyol Lorthet barlangból előkerült csonttöredék, amely folyón átúszó szarvascsapatot ábrázol. A szobrok közül ne­héz eldönteni, melyik a leghí­resebb, s az adott lehetősége­ket tekintve, melyik a szebb? Világhírűek a Szovjetunióban, Kosztyonkiban feltárt szobrok. A leghíresebb barlangfcstmények őrzője az Altamira barlang. A festmények jó része az . stfflber fő táplálékát, a bölényt ábrázolja. A vonalak tökéletessége, az állat testének harmóniája feledteti, hagy alkotója még meztelenül járó, kőfegyverekkel vadászó ős­ember volt A Lorthet barlangból előkerült világhírű csontfaragás. A tudósok a Gázlón áthaladó szarvasok címet adták neki Elsősorban — mint másutt is — a szobrok többsége mezte­len női alakot ábrázol — ezért kapták a Kosztyonki Vé­nusz nevet — de megtaláljuk állatfejek s egész állatok szob­rait is. Afrika és Európa sok helyén kerültek elő ilyen szobrok. Az egyik legősibbet a már emlí­tett Castaret találta meg. Míg a kosztyonki művész a kör­nyéken található kőből, már- gából faragta ki szobrait, a szibériai művész — itt na­gyon kecses madárszobrokat találtak — már agyaggal dol­gozott, akárcsak az, akinek alkotását Castaret megtalálta 1923-ban. Azt írja: „Behatoltunk egy tágas terembe. Itt megtorpantam egy medve agyagból mintá­zott szobra előtt. Valamivel távolabb más szobrokat ta­láltunk: kettő egymás mö­gött haladó macskaféle álla­tot ábrázolt, a többi lova­kat. A sáros talajon felfedez­tük az ősember meztelen lá­bának lenyomatát, majd kő- fegyvereit is. A sziklafalon hegyes kovakövei vésett raj­zok tárultak ámuldozó sze­münk elé”. A barlang, amelyben Casta­ret és kutatócsoportja a mint­egy harmincezer éves, agyag­ból készült szobrokat megta­lálta, a- Montespani barlang volt. ★ A Kosztyonki Vénusz, s a többi, női szobor a termékeny­ség kultuszát elevenítette meg, mint az ősember legfontosabb képzetét. A nő, mint a termé­kenység jelképe, már a legré­gibb képzetek egyike volt, bár — ezt hozzá kell tenni — a gyermek születése, azaz az élet újrateremtődése és a ne­mi érintkezés között az ősem­ber semmiféle összefüggést nem tételezett fel, s ennek nyomait ma is megtalálhatjuk Polinézia, illetve Űj-Guinea egyes törzseinél. A művészet tehát nemcsak a szépérzék egyik megnyilatkozása volt, hanem kultikus célokat is szolgált. A barlangrajzok, a szobrocs- j kák, a csontfaragványok az ősember vágyait fejezték ki, I az elejteni kívár*t állatot, a legyőzendő ellenséget, amely- - nek képét, szobrát lándzsák­kal döfködte meg — nyomait megtaláljuk a fennmaradt al­kotásokon, de maguk az ábrá­zolások is kifejezik ezt a vá­gyat a dárdáktól megsebzett bölény rajzától a megszigo­nyozott halakig. Az ősember titokzatosnak és érthetetlennek látta maga kö­rül a világ sok dolgát, s így is megpróbált úrrá lenni ne­hézségein, félelmein. A ké­peket vagy szobrokat legtöbb­ször nehezen megközelíthető helyen, a barlang legmélyebb zugaiban helyezte el, távol a gyerekek és asszonyok kíván­csi tekintetétől, s oda — a fel­tevések szerint — csak a törzs harcosai, tehát a felnőtt fér­fiak mehettek be. Ott, a szob­rok. képek előtt lejtették el harci táncukat — ezt a leg­szemléletesebben az 1912-ben feltárt Tue d’ Audoubert-bar­lang két, agyagból készült bö- lényfigurója példázza a leg­jobban. mert köröttük világo­san látszanak a táncot lejtő ősember lábnyomai — majd indultak vadászatra, vagy öl­döklő küzdelemre a szomszé­dos törzs ellen. A szép iránti vágy és a mí- tikum így keveredett össze az ősember mindennapjaiban. Egy idő után azonban nem­csak azért alkotott állatfigurá­kat, nemcsak azért örökítette meg a csatajeleneteket, hogy kultikus ábrázolásokat teremt­sen, hanem mert felébredt benne a szép iránti vágy, mondhatnék művészetet csi­nált — a művészetért. ★ A szép iránti igény, s a mind jobban kifejlődő érzék nemcsak barlangrajzokat, szobrokat, csontfaragásokat hozott létre, hanem hatással volt a mindennapi használa­ti eszközök megmunkálására is. Nemcsak a fegyverek alak­ja lesz mind finomabb, kéz- hezsimulóbb, hanem a csalá­di tűzhely körül használatos tárgyaké is. Érthető, ha ebben elsősor­ban o szépnem járt élen. A nőkben nyári ákifoy,6típsZoiiöt- harmincezer " «sz.íehdeje 'is megvolt a tetszeni vágyás, né­mi iróniával azt is mondhat­nánk, hogy már akkor is igye­kezték lefőzni a barátnőt, nemcsak az öltözködésben — ami ekkor még nem valami bőséges választékot nyújtott, az állatbőrökre korlátozódott elsősorban —♦hanem a csecse­becsékben is. Az ősember vagy asszonya rájött, hogy ha bizo­nyos dolgokat magára aggat, díszesebb lesz általuk. Nem­csak a madarak tollát kezdte e célra felhasználni, hanem — a halfogakat is. A Szovjet­unióban, a Zamil-Koba bar­langban találták meg a világ legősibbnek tartott ékszerét. Koponyamaradványok mellett halfogakból készült nyaklánc feküdt, az eltemetett legkedve­sebb tárgya, hiszen már ak­kor szokás volt, hogy az eltá­vozottak mellé odahelyezték fegyvereit, mindennapi hasz­nálati tárgyait. ★ A szépasszony akkor sem volt ismeretlen fogalom, leg­alábbis, ami a szépség kozme­tikai vonatkozásait illeti. A tudomány megcáfolhatatlan bizonyítékait tárta fel az őskori kozmetikának, ami el­sősorban a festésre szorítko­zott. Igaz, nemcsak az asszo­nyok, hanem a férfiak is fes­tették magukat — ahogyan ezt még ma is megtaláljuk Afrika egyes törzseinél, Ame­rika indiánjai különösen ked­velték az effajta szépítkezést — de nem tévedünk, amikor azt állítjuk, ebben elsősorban a nők jártak élen. A modern kozmetikai sza­lonban szépítkező lány vagy asszony aligha gondol arra, hogy lényegében ugyanazt te­szi, amit asszony elődei — ti- zenöt-harrnincézer esztendeje cselekedtek: különböző sze­rek, anyagok segítségével még szebbé, még vonzóbbá akar­ják varázsolni magukat. Julius Lips, a neves német néprajz- kutató ezt írja erről: „A szépítéshez alkal­mas vegyszerek felfedezése és keverékeik receptje az emberiség legrégibb isme­retei közé tartoznak. Csak­nem minden eddig kiásott ■ jégkorszakbeH lakóhelyen gazdag készleteket találtak efféle szépítőszerekből, sőt még a sírba tett holtakat is ellátták „sminkkel” a túl- világi útra.” Manuel Déchelette francia kutató kimutatta, hegy őseink legkevesebb tizenhétféle fes­tékanyagot használtak szépít­kezésükhöz, s a fehér, a fekete és az okker szín volt a leg­kedveltebb közülük. •k A ma embere csodálattal szemléli ősei alkoiásait, s hitet­lenkedve, hogy a durvának, nyersnek tartott ősember, aki nem rettent vissza a frissen leölt állat nyers búsának fo­gyasztásától, hogyan tudott ilyen finom, ma is szép alko­tásokat" létrehozni. Van-e el­lentét? Aligha. A ma embere is csodálatos alkotásokat hoz létre, de gyárt hidrogénbom­bát is. A szebb, a felemelő, a maradandó iránti törekvés megvolt az ősemberben, meg­van napjaink emberében iS, S biztos, hogy ez kerekedik fe­lül a nyers erővel, a pusztítás­sal szemben. K. L. Az a gyanúin doktor úr, hogy valami történt velem! (Greskovits rajza)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom