Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-11 / 108. szám
VEST MEGYEI /CíritW 1964. MÁJUS 10, VASÁRNAP Állatkórház, Cegléd Babának fáj a foga, Abony- ból reggel Ceglédre mégis a saját lábán megy, mégpedig egyenesen a kórházba. Ott azután egész délelőtt az udvaron várakozik — még szerencse, hogy szép az idő. Pedig rajta kívül több beteg nincs is ebben a szel- lős, szabadtéri várószobában. Csakhogy a doktorokat már este óta komplikált szülési eset foglalkoztatja, tucatnyi magzat és egy anya életéért harcolnak éppen a halállal. Császármetszés V Az anya ott fekszik a kórházi ágyon. Azaz inkább almot kell mondani ágy helyett, ez a helyesebb kifejezés, mint ahogy a betegszoba is inkább nevezhető istállónak. Emberorvos nem segíthet a betegén több aggódással és gyengédséggel telt huzalommal ennél a két fehér köpenyes férfinél, akiknek a mestersége az állatok szenvedéseinek megszüntetése. Nyújtó Sándor, ceglédi lakos, tsz-tag portáján örömteli várakozással szemlélték, hogyan gömbölyödik a mangalica—linconshir keresztezésből származó kétesztendős koca. Vagyont jelent a szaporulat, lesz hízó, meg eladó süldő is a háznál. Eljött aztán a koca nehéz órája, két nap, két éjszaka vajúdott, de meg nem ellett. Az állatorvos kórházat ajánlott. Oldalán fekszik a koca, miután elaltatták, a horpa- szánál metszik fel a testét. Az operációt végző orvosok és asszisztálok' a beteg mellett térdelnek, a földön ülnek, nagyon kellemetlen helyzetben végzik tennivalójukat. Még hat holt magzatot vesznek ki és még három élő malacot segítenek ■a világra. Összesen öt malac él, a koca azonban tizenkettőt fialhatott volna. — No most már élni fog a kocája és öt malaca is van, sokkal több ez a veszett fejsze nyelénél — nyugtatják a megműtött állat gazdáját. Szegény idős ember estétől fogva egész idő alatt ott reszketett, nyögő, nyöszörgő jószága életéért. Fogműtét \ * Most már sor kerülhet vég- ! re a fogát fájlaló Babára. Ké- ! nyeskedő kisasszony, nyugta- í lan, ideges, némely hölgyek í „hisztiznek” így a fogorvosi ! rendelőben. Egyszerűen nem : lehet megvizsgálni, nem enge- ; di megnézni, melyik foga hi- ; bás. Nyaka ütőerébe altatót j fecskendeznek, s hogy már j kábul, ledöntik a viaszkosvá- \ szonnal leterített hatalmas j műtőasztalra. Lekötözik és ! óriási szájterpesztővei szétfe- í szítik a száját. í Mindjárt ki is derül, nincs, j szükség az előkészített óriási ! fogókra, Baba egyik foga sem ; lyukas. Reszelő kell, mert má- \ sodik őrlőfoga a jobb felső ; ínyében túl nőtt, az okozza \ „panaszait”, meg kell kissé ; kurtítani hosszú fogát. Alig ti- J zenöt perc után már felébresz- ; tik, lábraállítják, ott van me- j gint az udvaron. Pihentetik, J aztán a fogatos szekérbe fog- í ja és már vidáman indul ha- £ zafelé Abonyba, a Kossuth Tsz } istállójába. í Beteglátogató \ Kórház ez, mégpedig annyi- £ ra, hogy a látogató sem hiány- J zik a betegek mellől. Most í például Rápolti Balázs jött be £ Törteiről. Kun formájú em- { bér,, amilyenek ezeknek a kék ; Dunánál a sárga Tiszához kö- ; zelebb eső megyeszéli közsé- \ geknak lakói általában. Egy ; hete hozta be tehenét, a Ki- \ csit. j — Hastáji sérvvel műtötték í meg — magyarázza és még az ! operációt is elbeszéli, szavai- ; ba is sűrűn vegyítve orvosi ; kifejezéseket. Naponta itt van j a kórházban, lát a szemével, ; hall a fülével, gyorsan tanul a \ magyar. : Tsz-tag, a lábadozó Kicsi j pedig saját tulajdona, háztáji í tehene. Szeretettel simítgatja S a szőrét, kell, vagy nem, a : kötését is meg-meg igazgatja. : — Tizenötliteres tehén ez kérem, még csak ötéves és most is vemhes. Attól tartottam, hogy már elpusztul, most meg néhány nap még és egészségesen hazavihetem. Otthon majd megborjadzik nemsokára. A tehén tomporát tapogatja és boldogan mosolyog. A tudós orvosok Műtét után a két szemüveges doktor bácsi moSakszik, köpenyt cséréi. Az igazgató, dr. Kómár Gyula külföldön is ismert nevű sebész, számos tudományos szakkönyv szerzője, miért, miért nem, 1958- ban az állatorvosi egyetem katedrájáról került Ceglédre. A sebészetet és szemészetet adta elő. Idejött az állategészségügyi ambulanciára, amit a megyei tanács öt évvel előbb, 1953- ban rendezett be Cegléd városának. De az ambulanciát azután Kómár professzor két év alatt kórházzá fejlesztette. Legalább még egy orvos kellett. — Idecsaltam a volt tanársegédem, dr. Balázs Károlyt. így hát igazán kipróbált, egyetemi és tudományos múlttal rendelkezik a kis kórház, kis létszámú orvosi kara. A két orvos pedig mivelhogy korán ébredők a betegeik, minden nap hajnali négykor hozzálát, mégis alig győzi a munkát. Különösen a lovak adnak sok dolgot, még a sebkötözéshez is el kell ab tatni őket, makrancosak, ijedősek, nehezen viselik el a fájdalmakat. Nagy, új kórházat épít a megye Dr. Kómár, az igazgató panaszkodik, szűk a kórháza. Mindössze hét nagyállat számára volna férőhely benne, .de a betegiétszám ennek mindig a duplája. Most is hét 16, meg hét tehén szorong a túlzsúfolt gyógyintézetben. Előfordul, vizsgálat nélkül egyenesen a vágóhídra irányítják a beteget, megmentését hely hiányában meg sem kísérelhetik. Ellenben a kórház halálozási statisztikája rendkívül jó, ritkán múlik ki benne beteg. Kisállatokat is gyakran hoznak be, nyulat, kanárit, nut- riát, papagájt, mindenféle egyebet, és természetesen leginkább kutyát. A kisállatok részére a folyosón szorítottak helyet. Három ketrecet állítottak oda, az egyikben most is három beteg malac szuny- nyadozik. A másikban meg Mackó, a szürkeszőrű korcs puli. — Hatalmas, de szerencsére nem rosszindulatú daganatot távolítottunk el az emlőjéről. Mackó csendesen fekszik, még nem heverte ki a három nap előtti műtét megrázkódtatását. Mintha sohase, csaholt volna, olyan néma és nem is mocorog. De rajta kívül is csendes valamennyi állat, hang nélkül és jóformán mozdulatlanul álldogál mind. Az egész épületben kórházi a csend. Annál nagyobb a mozgás a kórház körül. Nálunk most a mezőgazdaságban az állattenyésztés fontos kérdés, ezen- belül pedig az állategészségügy egyre nagyobb jelentőségű. A megyei tanács ez év január elejétől ezért vette át a ceglédi városi állatkórházat és elhatározta sürgős bővítését, korszerűsítését. Biztosította a megyei tanács az ehhez szükséges fedezetet is, s akár holnap belekezdhetnének a mostani kis épület nagyon nagy udvarán az építkezésbe, ha Cegléd város távlati rendezési terve még nem akadályozná.- A Kossuth Ferenc utcáiban, ahol a kórház is áld, a következő tervidőszak elején, tehát már egy-két esztendő múlva azonban lebonta- I nsk minden épületet és csupa I emeletes lakóház kerül he- | lyükre. így az állatkórháznak j a városközponttól távolabb ! kell kerülnie. Keresik, csak egyelőre még 'nem tfSláíták meg a ’kórház új helyet. Minden esetre, amint meglesz a hivatalos helykijelölés, megkezdődhet az építkezés, úgy hogy rövidesen megépül Cegléden Pest megye, egyelőre egyetlen, de nagy és modern állatkórháza. Szokoly Endre Piros paradicsom, zöldpaprika A ráckevei Arfmd Termelő- szövetkezet korszerű hajtatóházat üzemeltet. Míg tavaly nem tudták megfelelően kihasználni ezt a létesítményt, addig az idén már jó eredményekkel dicsekedhetnek. Néhány héttel ezelőtt hetvenezer salátafejet vittek piacra a liajtatóházból, most pedig már megkezdték a zöldpaprika szedését. Piacérett a közkedvelt, hegyes zöldpaprika Érik, piroslik már a paradicsom is, amelyet egyelőre csak kísérletként termesztenek a hajtató házban (Gábor felv.) Ä WÜ&É® dezni. Merthogy én megőriztem emlékbe még húszéves koromban is— hárította el a csúzli iránti aggódó érdeklődést Kolozs de, amikor lefeküdt, egy óvatlan pillanatban párnája alá csúsztatta fia régi, kicsit már penészes csúzliját. , Valami éktelenül nagyot csörrent. Az asszony hirtelen felült az ágyban, s már csak azt látta, hogy Kolozs, borzalmas zavarral az arcán, valamit dugdosva, lohol vissza az ágyába. — Mi volt ez? — kérdezte Kolozsné ijedten. — Pszt... mindjárt megtudod — suttogta Kolozs riadtan vissza és igaza volt. A következő pillanatban már egy férfihang harsogott végig az utcán: — A keserves úristenit a marhájának... Ki lehetett az... Betörni az ablakot kővel ... Senki sincs az utcán __ D e hát ki volt___Csak elkapj alak, az anyád jókeservit, akárhol is bujkálsz... — Ne kiabálj már, te felvered az utcát — ezt most egy női hang suttogta, csak kicsit erősebbre sikerült a kelleténél. Kolozsné felkelt odaballagott az ablakhoz. A párkányon nem volt ott a veréb. De a párkány feletti ablakban, ahol a látásból ismert férfi tekingetett eleinte derékig kilógva az utca fölé, az ablak üvegén hatalmas törés. A csúzli! Kolozsné becsukta az ablakot, szó nélkül, nyugodtan visszanézve, a most már gyanakvó férfi arcába, s aztán hangosan nevetve bújt vissza az ágyába. — Megöregedtél... Már a csúzlival sem tudsz bánni — és nevetett, tele toraikból, jóízűen, fe szabadultán, hogy rövid idő múlva, ugyan még kicsit szégyenkezve, vele brummogott Kolozs is. De a veréb nem jött vissza többé! Gytirkó Géza még a rongyot is letette a kezéből. — Mi az, süket vagy? Világosan beszélek, nem? Csúzlid! Azt kérdeztem, csúzlid van-e? — rivalt rá kicsit szégyenkezve a Kolozs a fiára Pista egy fintort vágott. > , — Persze, apus, hogyne volna... Még bodzafapuskám is ... gyorstüzelő gatyamadzagom ... Melyiket parancsolod ? Kolozs elvörösödött. — Ne szemtelenkedj itt velem, hékás, tőlem érettségizhetsz is, de olyan pofont Itapsz, hogy rögtön megoldhatod azt a madzagot... — Látod, anyu — fordult megjátszott sírás hangon Pista az anyjához, mint még gyerekkorában szokta és okkal — látod? Ilyesmit kérdez és még engem akar megpofozni... Hát mi vagyok, kisiskolás, hogy csúzlizzak? Az asszony rögtön fia védelmére kelt: — Mit gondolsz? Ha nem tudnád a fiad már udvarol és nem csúzlival lövöldöz... Nahát ... Ugye, kisfiam? Kolozs legyintett és nagyot nyelt. Mi köze az udvarlásnak a csúzlihoz. Azért, mert egy taiknyos kölyök a mai világban, tojáshéjjal a hátán már lányok után mászkál attól még lehet csúzlija. Mert neki, igenis, volt. Határozottan emlékszik hogy már húszéves lehetett és még mindig megvolt a csúzlija. Igaz, inkább csak emléknek... De megvolt. Emlék? Mit törődnek ilyennel ezek a mai kölykök. Semmit. — Különben van csúzlim..: Ha anya ki nem dobta ott van a kamrában, abban a dobozban — dugta vissza fejét Pista már az udvarról és újból grimaszt vágott az apjára, de már kotródott is. Nem jó az öreggel kikezdeni. Túl nagy a tenyere. — Semmi... semmi... csak úgy eszembe jutott megkérott egye meg, ahol van... Magamért ... Az álmomért, a hajnali nyugalmamért... Kocsi zörög? Nem bánom. Megszoktam. Még a részeg ember danája sem idegesít, becsületszavamra... De ez az átkozott csivitelés! Mintha itt benn — csapott fejére — érted? Itt benn ütne tanyát egy egész verébkolónia — ült fel dühösen Kolozs, aztán keserűen legyintve, hogy még a felesége sem érti meg, visszahuppant a párnák közé ... Már nem beszélt az üzemben a verébről, rajta ne röhögjenek, az ő kárára ne faragjanak tréfákat. — Aztán megnézted legalább, hogy férfi-e vagy nő? — kérdezte Kara. — Kicsoda? — Hát a veréb ... Nem nézted meg? — Miért fontos ez — ugrott be gyanútlanul. — Hogy miért? De ostoba is vagy öregem. Ha férfi, akkor nincs baj, későn jött haza, s nem mer hazabújni a fészkébe... De ha verébmama, akkor régen rossz... Mert az élete végéig most már ilyenkor indul majd bevásárolni a piacra. Bizony! — fejtegette szemrebbenés nélkül Kara, hogy még a száraz Szamos is felnyihogott, mint vén ló a zabra. Nahát, ebből elég. Erre az ügyre pontot tesz. Rajta ne röhögjön egy fél üzem, őt ne tartsa bolondos öregnek a saját felesége, rajta ne fogjon ki egy pimasz citromSkutató. Majd tudja ő, hogy mit kell tenni... — Pista, van-e csúzlid? — kérdezte vacsora után váratlanul fiától, aki mély elmerült- séggel pucolta cipőjét, hogy lehetőleg fényesebb legyen a tükörnél is. Pista is, Kolozsné is, egyszerre kapta fel a fejét. — Hogy, micsodám van-e? — kérdezte értetlenül Pista, s ban a pillanatban újra kezdje csörgő, nagypofájú csivitelését. — Csukd be az ablakot, s menj a fenébe — intézte el egy kézmozdulattal Szamos, s máris a gép fölé hajolt, hogy leemelje a szabályosra esztergált tengelyt. — Csukjam be? — hördült fel Kolozs. — Könnyű azt mondani... Akkor meg lehet bent fulladni, akkor olyan a lakás, mint a kemence... amelyből még a levegőt is kiszivattyúzták. — Te __beszélj a szakszerv ezeti bizalmival — vigyorgott Kara, hogy néhányan hangosan felnyerítettek az ötlet nagyszerűségétől. — Bár az se volna rossz dolog — folytatta rendületlenül, faarccal Kara —, ha egyenesen a, verébbel beszélnél. Utóvégre sióból ért az ember, nem igaz? — Eridj a pokolba — fan- csalkodott Kolozs —, mit tudod te, mire képes egy ilyen kis bestia. Olyan vagyok minden reggel, mintha fejbe vertek volna... Mindez, meg még a többi ugratás, megjegyzés eszébe jutott Kolózsnak, ahogy dohogva visszamászott az ágyba, mert a veréb, úgy látszik, megszeppent a szomszédból rákurjongató embertől és csendes kis vattacsomóvá gömbö- lyödve, fekete szemével némán pislogott a vereslő felhők ezernyi tarajára. — Hogyan lehet valaki ilyen bolondos... Ahogy öregszel, úgy leszel egyre bolondosabb — mormolta Kolozsné, inkább megértőén, mint sérteni aka- róan. — Egy verébért ilyen patáliát csapni! *— Nem a verébért, a fene — A fene egye meg ezt a tollgombócot.... Hess onnan, te dög! Hogy a mennykőbe fér egy öklömnyi kis vacakba ekkora dumakészség... Megőrjíti az embert... Hess, mert bizony isten agyonütlek, te pecsétgyáros... Te kapitalista! — Hallgass már az istenért. Felébreszted az egész utcát — ült fel ágyában Kolozsné és nem tudta, nevessen-e vagy dühöngjön, amint ott látja férjét az ablaknál, amelyen most már vastagon zuhogott be a hajnal józanító hűvössége, ott látja gyűrött hálóingében, kócosán, vekni nagyságú öklével a szemben levő ház párkányán hajnali karéneket rendező tollcsomó verebet szidja, veresedő képpel. — Én ébresztem fel... Én? —- méltatlankodott megfordulva az ablaktól Kolozs. — Hát ez a dög mit csinál? Nem ö ébresztett fel engem, azzal az átkozott csiripélésével? Mi? Nem ő? Megőrjít, bizony isten megőrjít már, hát ha szerelmes, menjen a szérűkre szerelmeskedni, ne kornyikáljon itt az ablaknál hajnalról hajnalra ... — lovalta magát mindjobban bele mérgébe Kolozs, akit immáron vagy ötödik hajnalon ébresztett fel — úgy látszik — ugyanaz a veréb. Az üzemben már vihogtak rajta, amikor beszámolt most már negyedszer, hogyan riasztja fel legjobb álmából ez a fenevad. Mert az. Dánod. Veszélyesebb, mint a tigris, mert az nem. járkál bent a városban, a párkányon és nem szemtelen, hogy nyugodtan tollászkodjék tovább, csendesen persze, mígnem Kolozs visszabújik az ágyába, aludni még egy órát, hogy aztán ab-
