Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-10 / 107. szám

1964. MÁJUS 9, SZOMBAT 'ZStúrlMi 9 Megkezdődtek a 600 éves Cegléd jubileumi eseményei (Folytatás ez 1. oldalról.) ros tanácselnöke napjaink­ról szólt — A felszabadulás előtt városunk kis- és középbir­tokokra tagolt mezőgazdasági település volt Ipara nem szá­mottevő. Ma viszont elmond­hatjuk, hogy városunk korszerű mező- gazdasággal, gyors ütem­ben fejlődő iparral ren­delkezik. Közel hétezer embernek ad kenyeret a minisztériumi, ta­— örvendetes — folytatta beszédét —, hogy a lakos­ság maga is részt vesz a város fejlesztésében. Tavaly 600 ezer forint értékű társa­dalmi munkát végeztek. Vá­rosunk 600 éves múltjának ismertetésekor megállapít­hatjuk: büszkék lehetünk az előttünk élők munkájára és harcaira, de a mi generá­ciónknak sincs mit szégyel- nie. Bízunk abban, hogy kor­szerű várossá fejleszthetjük a 600 éves Ceglédet, amely­ben minden lakos megtalál­kezve hallgattam a beszámo­lót. Különösen jólesett halla­ni az ismertető befejező ré­szét, a város gyorsütemű fejlő­déséről. Meggyőződésünk, hogy az elkövetkező évtizedek sokkal gyorsabban visznek előre. Ehhez kívánunk sok örömet és egészséget vala­mennyiüknek! Felolvasták a köszöntő dísz­táviratokat. Magyarországi városok és községek gratulál­nak a 600 éves Ceglédnek. Ki­osztották az arany-, ezüst-, és bronzfokozatú emlékérmeket Az ünnepi tanácsülés elnöksége. Pap János a Minisztertanács elnökhelyettese beszédét mondja. Az elnökségben foglaltak helyet Cservenka Ferencné a Pest megyei Párt- bizottság első titkára, Varga Péter a megyei tanács vb-elnöke, Babinszky Károly, az MSZMP ceglédi járási titkára és Mohos Imre. a Hazafias Népfront ceglédi bizottságá­nak elnöke (Gábor felv.) nácsi és szövetkezeti ipar. Csak a Május 1 Ruhagyár nem is olyan régen létesí­tett ceglédi telepe 110 mil­lió forint értékű munkát végzett az elmúlt esztendő- beíil ­Néhány összehasonlító adat: a negyvenhétmilliós városi költségvetés 35 százalékát költi ma a tanács közokta­tásra, 44 százalékát egész­ségügyre. 1938-ban ez alig haladta meg a városi költ­ségvetés 5, illetve 10 száza­lékát! Jelenleg háromszáz lakás épül a saját erőből létrehozott házak mellett. Ez évben elkészül a víztorony, kicserélik a vízvezeték-háló­zatot, hogy az egész város lakosságát bőséges, jó ivó­vízzel láthassák el. A vá­ros új középiskolát kap, s jövőre kezdődik egy 464 ágyas kórház építése. rait s bennünket az egész laktanyával együtt bevagoní- roatak — irány Güstrow. A nótaszó nem sokáig tartott. Délután két órakor érkeztünk az állomásra, amely a város­tól három kilométerre volt, a repülgépgyár udvarán. Pol­gári lakosság nem használ­hatta. Sötét volt és komor, vas és beton, minden terep­színűre festve. A század felsorakozott, ma­gunk elé, a földre raktuk sze­gényes kenyérzsákjainkat, s a parancs értelmében megkezd­tük a vagonok kirakását. A németek — két foghíjas zász­lóalj — ugyanezt tették. Tíz percig dolgoztunk, akkor el- bődült a sziréna. Nem volt szokatlan, alig volt nap, hogy négyszer-ötször ne szólt vol­na. De ez a hang most oly furcsa, oly különös volt. Sok­kal mélyebben bőgött, mint a megszokott. Tudatunk alatt az is ott motoszkált, hogy a re­pülőgépgyárban vagyunk, s mellettünk egy hatalmas re­pülőtér, tele repülőgépekkel. Először nem szaladtunk, de amikor a német ezredes elor­dította magát, mint a sakál, akkor tudtuk, hogy baj van. Egy kis fenyőerdő volt a kö­zelben, gyanútlanul affelé ro­hantunk vagy hatszázan. Ütemesen dobognak a kato­nabakancsok, rohantunk, s már félünk, remegünk, mert érezzük, ahol hatszáz ember­rel rohannak az ezredesek, ott nagy baj van. A kis liget széléig sem ér­tünk, amikor megjelent az ég kékjében az első „Liberátor”- század. Nem tudunk tovább hatja társadalmi és egyéni boldogulását. A beszéd után Pap János miniszterelnökhelyettes emel­kedett szólásra: — Engedjék meg — kezdte rövid beszédét —hogy a mai ünnepélyes és történelmi nap alkalmából átadjam az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a kor­mány üdvözletét minden ceglédi állampolgárnak. Cegléd város hatszáz eszten­deje, mint cseppben a tenger — mutatja a történelmet. Ez pedig lassú, keserves előreha­ladást tükröz. Büszkén gondo­lunk őseinkre, Cegléd város elődjeire is. akik igyekeztek haladó eszmék és gondolatok szolgálatába állni. Nem rajtuk múlott, hogy törekvéseiket nem mindig koronázta megfe­lelő siker. Minderről emlé­menná. Félelmetes zúgás, leve­gőt hasító csattanás. Valami-' lyen ismeretlen erő felemel, földhöz vág és meggörget, a könnyű. homoktalajba vágott futóárok beszippant. Borzal­mas félelem szorít, szívemet mintha smirglipapírral fogná valaki. Érzem, ez a vég.' Lá­tom az embereket, a hatalmas homokfelhőt, a kékessárga lángot, mindent látok, de csak úgy, mint egy érzéketlen fény­képezőgép lencséje. Az árok, amelybe a légnyomás taszí­tott, tele van félörült embe­rekkel. Tudatom halvány de­rengésével látom, hogy dur­va szöges bakancsom fiatal, fekvő leánytesten tapos. Fel­ugróm. Felrántom a lányt. Gyári dolgozó, cafatokban ló­gó, falanszter ruhában. A lég­nyomástól se élő, se halott. Az iker Tőzsér-íestvérek ve­lem loholnak. Az ő arcukról látom, hogy milyen sápadt le­hetek, szemem milyen eszelős. Lábam, testem önállósította magát. Rohanok, rohanunk, szembe az újabb repülőhullá­mokkal. Ki kell alóluk szalad­nunk. Körülöttünk lángban minden. Bombatölcsérek, hul­lák és nyöszörgő sebesültek. A fülsiketítő hangokon áttet­szik a sebesült lovak fájdal­mas nyerítése. Hárman, mint akik megőrültek, puszta kéz­zel szórjuk a homokot az égő foszforra. Egy keszeg fejű őr­nagy, aki úgy rohan, mint az ámokfutó, odakiabál: bravo, ungarische Soldaten, bravo... Tovább rohanunk. Beleesünk egy hatalmas bombatölcsérbe. Ez is tele emberekkel, élők­kel és holtakkal. a város leglelkesebb polgárai­nak. Átadták a diákoknak hirdetett irodalmi pályázat el­ső díjait. Vonul a tömeg lefelé a lép­csőn, ki az utcára — Dózsa szobrához. Meghallgatják a kórust Elkel Dózsa operájából, aztán a szavalatot a paraszt- vezérről, akinek kémény, vas­kos ércteste itt emelkedik. Tö­vébe koszorút helyez a Köz­ponti Bizottság és a kormány nevében Pap János és Cser- venka Ferencné, a Pest tne- gyei Pártbizottság és a megyei tanács nevében Szakali József és Varga Péter. Fenyőkoszo­rúkat visznek vörös szegfűk­kel. A város koszorúit helye­zik el ezután, majd átvonul­nak a Kossuth-szoborhoz, ahol szintén elhelyezik az emlé­kezés koszorúit. T. Gy. Mein Gott.,. Istenem — keveredik nyöszörgéssel és káromkodással. Csupa vér, csupa láng, fülsiketítő rob­banás az egész erdő. Vala­ki mutatja a fejét és né­metül kérdezi, hogy milyen a sebe. Megnézem és meg­nyugtatom, mintha valóban számomra ez lenne a legfon­tosabb. Tovább rohanok, el­vágódom. Érzem, hogy ke­zem csupa vér. Felnézek, arcomtól néhány centire a borbély arca, borzalmasan eltorzulva. Rohamsisakja ket­téhasítva, benne véres agy­velő hajcsomóval . és ho­mokkal keveredve. Megüve­gesedett szeme az eget kém­leli, mintha azt mondaná: Mit akartok tőlem? Én egy kis falusi fodrászmester va­gyok, engem vár az asszony, meg a gyerek otthon, Ma­gyarországon. Nekem semmi közöm ahhoz a marhaság­hoz, amit ti úgy hívtok, hogy háború. Mellettem egy tizenhat év körüli német fiú nyöszö­rög: Hilfe, Hilfe . .. gyomra kifordulva, kúszni próbál, de csak szánalmas vonaglás lesz belőle, vérét azonnal beisz- sza a homok. Kiérek az erdőből, előt­tem a széles országút, há­tam mögött a pokol. Is­mét együtt vagyunk, mi hárman, gyöngyösiek. Már nem szaladunk. Lábunkban ólmos fáradság, cammogni is alig tudunk. Egy tanyához érünk. Hajlott hátú ember foglalatoskodik a kertben, Vállalták ­Mit tesznek Dömsödön a jobb gabonatermésért ? Megyeszerte élénk vissz­hangot váltott ki az elmúlt év végén a dömsödi Aranykalász Termelőszövetkezet felhívása: biztosítsuk az ország kenyér­gabona-szükségletének kielé­gítését hazai termésből. A dömsödiek vállaltaik, hogy gondosabb munkával megte­remtik a biztonságos gabona- termesztés feltételeit, s 1964- ben túlteljesítik az utolsó há­rom év kenyérgabona termés­hozamát Intenzív búzából 4 mázsával, a hazai búzafajták­ból 3 mázsával, rozsból pedig 2 mázsával szándékoznak töb­bet learatni. Versenyfelhívá­sukban azt is nyilvánosságra hozták, hogyan kívánják ezt elérni, milyen intézkedéseket tesznek évközben vetéstől a betakarításig a nemes cél­kitűzés megvalósításáért. Kezdeményezésük rövid idő leforgása alatt széles moz­galommá terebélyesedett, megyénk szinte vala­mennyi közös gazdasága csatlakozott a felhíváshoz. A kormányzati szervek, a me­gyei pártbizottság és a megyei tanács határozatai és intézke­dései, valamint a felhívás nyomán most már elmondhat­juk, elsőrendű közüggyé lé­pett elő mezőgazdaságunkban a kenyérgabona-termesztés megjavítása. Mit tettek eddig a versenyt kezdők, milyenek a termés- kilátások, gazdagabb aratás­ra számíthatnak-e az idén Dömsödön? Ma még ugyan korai lenne az utóbbi kérdé­sekre válaszolni — a követke­ző két hónap ugyanis még kellemes, de kellemetlen meg­lepetéseket is tartogathat — mindenesetre ami az Arany­kalász Termelőszövetkezet ga­bonatermesztőitől tellett, azt eddig megtették. Már az ősszel — a vetés ide­jén — a korábbi esztendők gyakorlatával szemben meg­különböztetett gonddal ké­szítették el az ősziek alá a ta­lajt. Arra különösen vigyáz­tak, hogy a fajtáknak meg­felelő tőszámot biztosítsanak, tehát elegendő magot tegye­nek a földbe és optimális idő­ben végezzék el a vetést. Az Aranykalász Tsz vezetősége már ekkor megbeszélte a ta­gokkal, mit tudnának tenni a magasabb terméshozamok el­éréséért Az emlékezetes küldött- gyűlésen — amelyen meg­fogalmazták a versenyfelhí­vást — a növénytermesztő munkacsapatok védnökséget vállaltak egy- egy gabonatábla felett. i Megígérték, hogy vetéstől kezdve, egészen a betakarí­tásig minden egyes munka­csapat a maga védnökségi területén figyelemmel kísé­ri a gabona fejlődését és a szükséges munkákat elvégzi. Ugyanakkor a termelőszö­vetkezet vezetősége részletes, egész évre szóló intézkedési tervet állított össze, amely­ben meghatározta a tenni­valókat. így valamennyi mun­kacsapat pontos eligazítást kapott, a téli, a tavaszi és a nyári tennivalókról is. A szövetkezet arról is gondos­kodott, hogy a gabonaápo­láshoz szükséges eszközök, gépek, vegyszerek és a mű­trágya idejében a növény­termesztők rendelkezésére álljon. A szövetkezet gazdái a jó ügyhöz méltó buzgalommal viselték és viselik gondját a 800 holdnyi őszi vetésnek. Amikor a gabonaföldeket jégpáncél zárta el, nyomban hozzáfogtak a levegőztetés­hez. Feltörték a jeget. Papp József tsz-elnök szerint ez is nagyban hozzájárult ah­hoz, — a vetésnél biztosí­tott agrotechnikai feltételek mellett —, hogy jól teleltek az ősziek. Az olvadás ide­jén is résen álltak a ga­bonatermesztők, levezették a felgyülemlett vizet, majd ki­szórták a szükséges trágyát, természetesen az egyes ga­bonafajták lényege és a ve­tés fejlettségi állapotának megfelelően. Valamennyi munkacsapat idejében befejezte a vegy­szeres gyomirtást is. Az eddigi tapasztalatok szerint a sikeres gabona- termesztés alapjait lerakták a szövetkezet gabonatermesz­tői. Munka közben a ga­bonatermesztést illetően több hasznos tapasztalatra tettek szert. Például az az inten­zív búza, amit korábban el­vetettek a múlt év őszén, jobban tűrte a telet, erő tel­jesebben fejlődött. Ezekben a napokban — jól­lehet még odébb az aratás ideje —, már a betakarítás­ra készülnek a dömsödi szö­vetkezetben. Gyorsan és szemveszteség nélkül akar­ják learatni a termést. Az ehhez szükséges kombájnok­ra már megkötötték a szer­ződést, kijelölték az arató- és szalmalehúzó munkacsapatot. Már most foglalkoznak a jö­vő esztendei gabonatermesz­tés feladataival. Kialakítják a megfelelő növényi sorren­det és az . idei tapasztala­tokat felhasználva jövőre to­vább akarják növelni a ga­bonatermést. (s. p.) Megyénk pedagógusainak gondjai a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa előtt Ülést tartott tegnap a Szak­szervezetek Pest megyei Taná­csa. Napirendjén mindenek­előtt a pedagógusok élet- és munkakörülményeit, lakás- helyzetéi vitatta meg. Az ülés elé terjesztett je­lentésében a megyei tanács művelődésügyi osztálya meg- | állapította, hogy a megye 268 óvodájában, 370 álta'ános is­kolájában, 26 középiskolá­ban, 9 kollégiumában, 7 gyógypedagógiai intézményé­ben és 4 nevelőintézetében, te­hát a megye összes iskolájá­ban nevelőhiánnyal küzdenek. z nyugodtan, félelem nélkül J — néhány száz méterre a ^ bombázott gyártól. Megszó- ^ lítjuk, s válaszából érezzük,^ hogy épp úgy töri a nénié- ^ tét mint mi. Bolgár kertész. ^ Nevet, s azt mondja, hogy ^ itt nem kell félni. Nála biz- ^ tonságban vagyunk. Dohány- í nyal kínál, s kérdi: minek? jöttünk Németországba? Visz- j szakérdezünk. öt erőszakkal ^ hozták — válaszolja. És min- í két? 6 Az állomásra egy óra múl- % va szállingóztunk vissza. Ái- ^ lomásra? Nem volt ott sem- ^ mi, csak rom és nyolcasba ^ csavarodott sínek. Szürkület- ^ ben összeszedtük a hullákat. ^ Elfásultunk, semmilyen ha- £ tóssal nem voltak ránk. ^ Szépen, katonásan sorbarak-? tűk őket, csak nagy-nagy $ fáradtságot éreztünk, s mint ^ mindig, éhesek voltunk. A 'j szétbombázott romok között ^ találtunk amolyan tízkiiós ^ forma paradicsomkonzerve- ^ két, amelyek a robbanó ^ bombák melegétől szétpuk- ^ kadtak, hogy még bontani ? sem kellett azokat. Azt et- ? tűk, csak úgy, kézzel, mocs- < kosán és fáradtan, mint az ? állatok, néhány méterre a ^ rendberakott hulláktól. 8 Ez azt jelenti, hogy a megye 612 óvónője, 4759 tanílója-ia- nárja és 396 nevelője erősen túlterhelt, s a szaktárgyak ok­tatása zökkenőkkel folyik. A túlterhelést még növeli a fel- , nőttek oktatása. Az általános és a középiskolákban, az esti és a levelező tagozatokon, kö­zel 8000 hallgatót túlórában tanítanak a megye pedagógu­sai. A tanítók és a tanárok kö­zött jelentős a fluktuáció. Csak az aszódi járásban 50— 60 nevelő, a budai járásban 182 pedagógus jött-távozott az utóbbi három esztendőben. Hasonló a helyzet a gödöllői, a szentendrei, a nagykátai já­rásban is. A fővároshoz közeli járásokban a fluktuációt az idézi elő, hogy az ottani be­osztásúkat egyes nevelők csak ugródeszkának tekintik a fő­városba. A nagykátai járásban a rossz lakáshelyzet miatt nem maradnak meg a tanítók. Ezeken a helyeken jó lenne járási, községi ösztöndíjakat alapítani az olyan fiatalok számára, akik vállalják a ne­velői hivatást és azt, hogy az j adott járásban vagy községben j maradnak tanítani. A pedagógusok lakás'nelyze- , tének megjavítására a jelen-1 tés azt javasolta, hogy d. Terv­hivatal, húszezer forint lefize­tése ellenében, adja meg e szövetkezeti lakásépítés lehe­tőségét azoknak a tanítóknak, tanároknak, óvónőknek, akik két-szoba összkomfortot akar­nak építeni. Emellett azonban a tanácsoknak további szolgá­lati lakásokat kell vásárol­niuk, s továbbra is kell állami pénzből pedagóguslakásokat építtetni. Helyes volna, ha az állami pénzen vásárolt háza­kat a pedagőguscsaládok tör­lesztéssel megválthatnák, s ha a pedagógus kölcsönt házvásár­lásra is fel lehetne használni. A jelentést a Szakszerveze­tek Pest megyei Tanácsa rész­letes vita után kiegészítéssel, lényegében elfogadta. A napirend további pontjai­ként megtárgyalták a postás­szakszervezet, a KPVDSZ, a MEDOSZ jelentését, majd elő­terjesztést hagytak jóvá a társadalmi bíróságokat irá­nyító szakszervezeti munka megjavításáról, s végül tájé-; koztató jelentéseket hallgat­tak meg a tavalyi újítási ki­állítás tapasztalatairól és kéz­zel fogható gazdasági eredmé­nyeiről, valamint a ceglédi munkás- és egészségvédelmi tanács tevékenységéről. + A nyitott ablaknál állok ^ Künn tavaszi eső pásztáz, fi- ^ nőm illatok szállnak, itt a ^ tavasz. Bent a szobában a ? rádió halkan szól. Igen, esr í te elfelejtettem kikapcsolni, ... Ramona, Ramona ... Suha Andor # Egy „profil“ útrakelt Az elmúlt néhány napban teherautók gördültek a törökbálinti Mechanikai Művek udvarára, ahonnan gé­pekkel megrakodva indultak vissza a fővárosba. A gépeket a budapesti Műanyag- és Szigetelőgyárba szállították. Az elszállított gépekkel együtt a Mecha­nikai Művek egyik „profilja” is átkerült a másik gyárba. Az elmúlt években újfajta szigetelőanyag gyártá­sát oldották meg a Mechanikai Művekben. Az új anyagot a Mikapé névre keresztelték. Az a neveze­tessége, hogy a villamosiparban sok helyütt kiválóan helyettesíti a külföldről behozott, olcsónak éppen nem mondható csillámot. Azóta az igények olyan nagy mértékben növe­kedtek, hogy a Mechanikai Művekben, ahol a már közismert olajkílyhák és elektromos vízmelegítők gyártása a fő feladat. Mikapéből nem tudták kielégí­teni a megnövekedett igényeket. Az új helyen továbbfejlesztik a kitűnő szigetelő­anyag gyártását. Nemcsak a mennyiséget növelik, ha­nem különböző profilokat is préselnek belőle, hogy megkönnyítsék az elektromos gépek és berendezések szerelését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom