Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-07 / 104. szám

«si UEGVBI sJCír§m> 1964. MÁJUS 6, SZERDA Csak a kétszer kettő ? „Ugyan kérem! Újra és újra felfedeznek valamit, aztán abból slágert csinál­nak ... Ha aztán az ember jobban megnézi, kiderül, hogy ezek húsz-harminc éves dolgok!..Idős pe­dagógus fakadt így ki a minap, baráti beszélgeté-1 sen, ahol többek között szóba került az oktatási reform néhány újdonsága, az általános és középisko­lák iránti igény megnöve­kedése is. A kifakadás jogosnak látszik egyrészről, de nem igaz általában, vitatkoz­nunk kell vele. Az idős kolléga, aki valamikor pol­gári iskolai tanár volt, leg­főbb érvként a gyakorlati oktatást említette. Elmon­dotta, hogy annak idején a polgári iskolákban már volt gyakorlati oktatás, . voltak műhelyek, de leg­inkább gyakorló kertek. Tizenöt évig hallgattunk erről, majd felfedeztük az életre nevelés egyik hatha­tós eszközeként, s kezdtük meggyőzni a pedagóguso­kat, milyen fontos ez. „En­gem erről nem kell meg­győzni — mondta a kollé­ga — s nem igényeltem az „elbeszélgetést”, az értekez- letesdit... Ehelyett mini­mális anyagi eszközöket kellett volna biztosítani a műhelyhez ... Beszéd nél­kül! ... De sajnos, pénz nem volt..." Kétségtelen, hogy a gya­korlati oktatás mai úttörői nemegyszer a szülők segít­ségére, a gyerekek társa­dalmi munkájára, a patro­náló üzemek kiselejtezett szerszámaira alapozták az első lépéseket. Azóta — ha nem is gyökeresen — de változott a helyziet. Több jut a gyakorló műhelyekés gyakorló kertek fenntartá­sára is. Az indulás idősza­kában mindenesetre nagy segítséget adtak az azóta elsorvasztott ifjúsági szö­vetkezetek is, amelyek a kétkezi munka mellett, il­letve éppen azzal, minimá­lis anyagi eszközöket is produkáltak. Elévülhetet­len érdemeket szereztek azok az ipari üzemek is, amelyek szerszámot, anya­got, sőt, időnfcint még szakembert is biztosítottak. Az idős kollégának tehát részben igaza van, akadnak dolgok, amelyeket újra fel­fedezünk, azonban az új módszerek, új elvek állan­dó hangoztatása és az új követelmények felállítása az általános és középisko­lai oktatás-nevelés munká­jával szemben, korántsem intézhető el ennyivel. Mert azon már régen túl va­gyunk, hogy — képletesen szólva — a kétszer kettő bemagoltatása elegendő volt. Az a „hagyományos" óra­vezetés, amely kimerült a hosszú-hosszú feleltetések- ben, s egy-két mondatos magyarázat után a házi fel­adat kijelölésében, ma már semmire sem jó. Az új tí­pusú óravezetési variációk terjesztését, a gyerek foko­zottabb foglalkoztatását az órán, s az otthoni elfog­laltság csökkentését, az ön­álló gondolkodás fejleszté­sét, s ezzel együtt a szo­cialista életszemlélet kiala­kítását nem intézhetjük el egy mérges kifakadással vagy kézlegyintéssel. Nyilvánvaló, hogy azok az idősebb pedagógusok, akik hosszú évtizedeken ke­resztül megszokott mód­szerrel és tempóban taní­tottak, máról holnapra nem tudnak gyökeresen új mó­don dolgozni. Ilyen követel­ményt állítani eléjük túlzás is. Velük szemben nagyobb türelemre, megértésre van szükség, ugyanakkor a le­hetőség szerint segíteni kell őket munkájuk végzé­sében. Másrészről támasz­kodni kell óriási gyakorlati tapasztalatukra, amelyek­nek a fiatalok vehetik hasznát. Azok a fiatalok, akik tudnak és akarnak az új követelményeknek meg­felelően dolgozni, de ideo­lógiai és szakmai felké­szültségükkel még nem áll arányban gyakor­lati tapasztalatuk. A kettő — gyakoribb, rendszere­sebb óralátogatásban ifl megnyilvánuló — kölcsön­hatása, az emberekkel szembeni türelem és meg­értés, a kétoldalú segítő­készség viheti előbbre az ügyet. Ez a tanév már ed­dig is sok tapasztalatot ho­zott az oktatási reform gya­korlati bevezetésében. A több szempontból is első lépésnek számító idei tan­év eredményei azonban a tanév végén realizálódnak majd. S a következő esz­tendőt már ezeknek a bi­zonyító erejű eredmények­nek birtokában kezdhetik pedagógusaink. Tenkcly Miklós AZ ALKALMI FÉRJ A Pest megyei Petőfi Színpad bemutatója Maga a darab nem remek­mű, amolyan könnyű, szóra­koztató történet, néhány kel­lemes poénnel tarkítva, for­dulatai előre láthatók. A néző az első félóra után biztos le­het a nagy happy and-ben. Leo Lenz—Peter Hansen: Az alkalmi férj című zenés víg­játéka filmforgatásra viszi el a nézőit, szereplői jobbára szí­nészek és rendezők, akik né­hol bosszantó, többször kacag­tató szituációkba, félreértések sorozatába keverednek egy­mással, aztán — ahogy az lenni szokott — a két szerel­mespár egymásé lesz. Minden­esetre, ha könnyű is, de kelle­mes szórakozásit jelent. A vígjátékot a Pest megyei Petőfi Színpad művészei nagy akarással és bő komédiázó kedvvel vitték színre. Radvá- nyi Zsuzsa rendezése mara­déktalanul visszaadta a darab nyújtotta lehetőségeket, sőt eredeti ötleteivel meg is te­tézte azt. Ahol az előadás vontatott és nehézkes, az el­sősorban a szerzők hibájául róható fel. Jó a színészek mozgatása, kellemes a szín­padról sugárzó atmoszféra, csattannak a poénok: s mi más kellene még egy ilyen szórakoztató vígjátékhoz? Bercsényi Tibor és Zala Vilmos díszletein érződik, hogy munkájukban számoltak a vidéki művelődési otthonok kisterjedelmű színpadaival. A színészek közül elsősor­ban Csornai Irén tetszett, aki bőven buzgó temperamentu­mával, kedves humorával az előadás egyik erőssége volt. Szinte minden megmozdulásá­nak sikere volt, valamit min­den rezdülésével adott a szín­padon puffanó humorpetár- dákhoz. Hasonlóan dicsérnünk keli Balogh Győző telibetalält alakítását. Fanyar humorával, egyszerűségre törekvő játéká­val hús-vér figurát állított elénk dr. Hellström filmren­dező alakjában. Külön dicséret illeti szép és kulturált beszéd- technikájáért. Kürthy Ila szép énekhangjával tűnt lei, Tóth Ila és Sándor Mid epizód ala­kításai közül az utóbbi volt a sikerültebb. B. Ronyecz Mária Biztonságosabb termelést Értekezletet tartottak teg­nap délelőtt a pest megyei Tanács székházában megyénk termelőszövetkezeti elnökei, a megyei mezőgazdasági osztály és az Állami Biztosító vezetői. Napirenden a háztáji gaz­daságok biztonságosabb ter­melése szerepelt. Jelen­leg a háztáji gazdaságok 40 százaléka rendelkezik biz­tosítással, Prezenszki Gá­bor, a megyei tanács mezőgaz­dasági osztályvezetője és Pán- czél István, az Állami Biztosí­tó Pest megyei igazgatója ele­mezte, miképpen lehetne a háztáji biztosítást kiterjeszte­ni. A vitában a tsz-elnökök el­mondották erre vonatkozó el­képzeléseiket. Gozmány György, Csornai Irén és Kürthy Ila a vígjáték egyik mulatságos jelenetében Két megye élelmiszeripari vezetőinek » tanácskozása Vácott (Tudósítónk tése) r~ Pest és Nógrád megye sü­tőipari, húsipari és egyéb élelmiszeripari igazgatói, va­lamint műszaki vezetői egésznapos tanácskozást tar­tottak kedden Vácott. Az ankétot az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének Pest—Nógrád megyei Bizott­sága és a Mezőgazdasági— Élelmiszeripari Tudományos Egyesület közösen rendezte. A Lenin úti művelődési ház termében közel száz hallgató előtt Tasnády End­re, az Élelmiszeripari Mi­nisztérium Sütőipari Igaz­gatóságának ■ gépészmérnöke tele fonj ele,i- , tartott beszámolót az élelmi­szeripar 'gépesítésének irány­elveiről és az eddig elért eredményekről. Előadását ké­pekkel, grafikonokkal szem­léltette. Ezt követően a kor­szerű üzemszervezésről, szál­lításról és anyagmozgatásról beszélt Borsodi László, az Élelmiszeripari Minisztérium műszaki fejlesztési osztályá­nak mérnöke. Délután levetítették az elő­adásokkal kapcsolatos szak­filmeket, majd élénk vita keretében elemezték a jelen­levők: hogyan lehetne minél könnyebbé tenni az élelmi­szeripar területén működő fizikai dolgozók munkáját; Fülesbagoly, lombik a C-telepen A váci „üzemi papák" felnőtt fiaikért Egy idő óta könnyebben megy a tanulás a DCM „fel­nőtt” iskolájában. Hogy mi­ért? Azért, mert újabban min­den szerdán délután ötkor megáll a kis mikrobusz a C- telep 17. számú épülete előtt. Nyílik az ajtaja, s a kíváncsi nagy diákok már lesik-várják, hogy mit rejt a belseje Egyik héten a fülesbaglyot csodálják meg, másik héten a vasgyártás titkait. A fizika, kémia tanu­lása sokkal könnyebb, ha lát­hatják a kísérleteket. Lehet, hogy önök ezt termé­szetesnek találják, hiszen ahol van iskola;. ott van szemlélte­tő eszköz is. A váci C-telepen ez azonban nem volt mindig így. A felnőttek iskolája há­rom éven át hiába kérte a DCM-től, hogy ezt a gondját oldja meg. Nem sikerült. Most ősszel, novemberben, azután megbeszélésre jöttek össze a C-telepen a „szülők”, pontosabban az „üzemi pa­pák”. És ez hatott. Közismert szülők voltak, egy héten be­lül megszületett a megoldás. Azóta a mikrobusz minden szerdán kétszer jelentkezik szolgálat tételre. Délután ötkor a Köztársaság úti iskolában megrakodik és viszi a C-telep- re mindazt, ami a tanításhoz szükséges. Szemléltető eszkö­zöket, és pedagógusokat egy­aránt. Este újból megáll a C-telepi iskola előtt, felrakja, amit délután hozott és este fél tízkor már ismét a Köz­társaság úti iskolában pihen­nek a féltve őrzött felszerelé­sek. így segítenek ez évben a DCM-iek „fiaiknak” a tanu­lásban, s a pedagógusok is ha­zajutnák időben. Jó érzéssel gondolunk azok­ra, akik ezt elintézték. Hogy ez mennyit ér, azt csak azok tudják igazán, akik ismerik az elmúlt évek küzdelmeit, akik miután átadták tudásukat a felnőtt nebulóknak, annyiszor rótták metsző télben és szél­ben hazafelé az országutat. Ki intézte el? A „szülői” értekez­leten ott volt Espár Ferenc, segített neki Lőrincz Sándor és még mások. Amit ígértek, meg. is tartották. Tudjuk, Es­pár elvtárs még a hiányzó tanulókat is felkereste. Köszö­nettel gondolunk rá. A C-tele- pi nagydiákok is, hiszen köny- nyebb azóta a tanulás. Nem csupán a szemléltető eszközök miatt, hanem azért is. mért mind a pedagógusok, mind a hallgatók érzik: van, aki tö­rődjön velük! Elmondta: Wolkóber Margit tanfolyamvezető KÖNYVESPOLC A mai kapitalizmus problémái és a munkásosztály Vaskos kötetet jelentetett meg a közelmúltban a Kos­suth Könyvkiadó. A könyv — „csemege” mindenki számára, aki érdeklődik a közgazdaság problémái iránt, mert a Béke és szocializmus című folyó­irat, valamint a Szovjetunió Tudományos Alaidémiája Vi- lággazdasági és Vüáavolitikai Intézete által közösen rende­zett vita anyagát gyűjtötték benne össze. A vita három fő kérdésre tagolódott: Az állam­monopolista kapitalizmus és az imperialista országok mai politikája; A Közös Piac, an­nak gazdasági és politikai problémái; A munkásosztály helyzete és harca. A három fő fejezetcím egy­ben a könyv szerkezetét is jelzi, e három nagy témakör­ben több, mint húsz mar­xista tudós fejti ki vélemé­nyét úgy, hogy közben részle­tekbe menő ismertetést ad or­szága, s annak munkásosztá­lya problémáiról, felvázolva a •továbbfejlődés útját is. Lehe­tetlen részletekbe menően •foglalkozni a könyv anyagá­val, hiszen az abban foglalt •kérdések s azok kifejtése fel­öleli a mai kapitalizmus teljes szerkezetét, megmutatva az ál­lammonopolista fejlődés ösz- szefüggéseit és rendkívüli bo­nyolultságát. A vita hozzászólói között a szovjet közgazdaságtudomány jeles képviselőit is megtalál­juk, s különösön A. A. Arzu- manjan akadémikus tanulmá­nya az, amely elemzéséveli ténygazdagságával mint for­rásmunka is nagy jelentősé­gű. A mű nélkülözhetetlen kézi­könyv azok számára, akik po­litikai — vagy közgazdaság- tannal foglalkoznak, s különö­sen örvendetesnek tartjuk, hogy a kiadó példás gyorsa­sággal fordította le s adta ki a könyvet. (m. a) Mátyás király udvari turistája Úgy kezdődött az egész, hogy Bak Frigyes levette a hátizsákját, levetette a cipő­jét, felgyűrte a nadrágja szá­rát, belelógatta a lábát a Du­nakanyarba és elaludt. Álmá­ban visegrádi bort ivott és mosolygott. Amikor újra akart tölteni, valaki megveregette a vállát. Felnézett. Egy páncé­los vitéz állt mellette. — Vigyázz, mert jön a tö­rök. Ez volt akkoriban a palo­taőrség jelszava. Erre azt kel­lett felelni a szabályok szerint, hogy „majd meghúzom a fü­lét”, Frigyes nem tudta, így a katona bevitte az őrtoronyba. A fekete egyenruhás katonák vigyorogtak rajta, különösen zippzáras lumberjackján. — Ki vagy? — Bak Frigyes, bérszám­fejtő. — A Habsburg-házból? — Nem. A FAXKUM-től. — Erre letartóztatták, mert azt hitték, hogy törökül beszél, te­hát török kém. Gyanújukat fokozta a feltúrt nadrágszár és a hátizsákban levő ter­mosz, amely még félig tele volt rumos, fahéjas teával. Frigyes felháborodott. — Mondják, hol élünk mi?! — A mi urunk Mátyás ki­rály visegrádi palotájában — felelték. — Ne hülyéskedjenek ebben a maskarában. Azonnal vezes­senek a tanácselnökhöz. — Erre kis híján meglincselték, mert azt hitték, hogy a tanács­elnök szó egy török vallási fe­le keze tét jelent. A kapitány mentette meg. Aztán valahogy a király színe elé került. Má­tyás éppen főtt krumplit ebé­delt. — Azt mondják, hogy török kém vagy — mondta a király kedvesen. — Nem, kérem, én bérszám­fejtő vagyok és turista. — Mi az, hogy „turista”? — Erdőkben mászkál és gyönyörködik a természetben, — Ja! Ezt Janus Pannonius- tól is hallottam. De ő nem er­dőkben, hanem strófákban szökött gyönyörködni. Frigyest különös érzés kerí­tette hatalmába a kastély ha­talmas térmérték és a nagy­orrú királynak láttán. Emlé­kezett rá, hogy mielőtt elaludt, ezeket nem látta. — Tényleg király maga? — ' kérdezte óvatosan. — Igen. Ha nem hiszed, kérdezd meg e derék ember­től, aki Vitéz János püspök. — Maga az, aki ötszáz évvel ezelőtt összeesküvést szított Mátyás király ellen? Olvas­tam egy könyvbep, hogy fel­pofozta a király. Kelletlenül feszengett a püspök. — Olyan öreg még nem vágyók, és egyébként is az összeesküvést jövőre tervez­zük — mentegetőzött. A király vonásai erre megenyhültek. — No. Már kezdtem aggód­ni ... Ülj le, derék ember magas asztalomhoz, úgy lá­tom, te is humanista vagy. Meg... izé ... turista. Tény­leg! Udvaromban minden van, csak turista nincs. Megfogad­lak udvari turistának. — Így nyert Frigyes alkalmazást a visegrádi palotában. Minden szerdán és pénteken egy óra hosszat beszélnie kellett a ter­mészet szépségeiről és a mű­emlékektől. Mátyást különö­sen a palota feltárása érdekel­te. Szabad idejében Frigyes sétálgatott. Egyszer ünnepnap reggelén kipróbálták a márvány szökő- kutat. y — Mi folyik ebből? — Bor felelték az embe­rek, és elmentek dolgukra. Kar, hogy ma már csak egy része van meg a kútnak — gondolta Frigyes és meg­kóstolta a medence tartal­mát. Érdekes — gondolta — tényleg bor. Vajon a csa­pokból is az folyik?... Igen, az egyikből szintén bor fo­lyik. De a másikból?... Azt hiszem, hogy a harmadikból is... meg a... Aztán Fri­gyes levetette a ruháját, mert melege lett, és bele­ült hűsölni a medencébe. Né­ha nagyot húzott a gyön­gyöző vörös borból, és ki­tűnően érezte magát. Csillo­gott a szeme, mosolygott. — Érdekes — dünnyögte —■, nem is tudtam, hogy valamikor két Sálamon-tor­A hegyek közé ui elmem Frigyessel a király, hogy lás­sa mit csinál egy turista Nagy tisztásra értek, ott meg­ebédeltek, aludtak egyet, majd hazamentek. — Nagyon jó — mondta otthon a király, miközben a gótikus folyosón sétálgattak. — Melyik században élsz te? — Huszadik. — Ott ki a király? — Mindenki. — Nincsenek trónviszályok? — Egy időben voltak. Az ilyet mi fúrásnak nevezzük, mert rövidebb, hamar ki le­het mondani. Megtanította Frigyes a ki­rályt az iránytű kezelésére. — Láttad már a Corvi­náimat? — Azt mondják, nagyon ke­vés van már belőle. — Nem. Még megvan mind. Beszélgettek a palotáról is. — Nagyon sokba került, míg felépítették. — Hát még a feltárás — vigasztalta Frigyes, aki min­den ünnepnapon megfürdött a márványszökőkút borában, erre királyi engedélye volt, CQV pecsétes levél. Este meg is mutatta Anasztázia kisasz- szonynak. Kellemesen telt az idő a palotában. El is hatá­rozta, hogy végleg itt ma­rad. Akkor valaki megbök­te. Kinyitotta a szemét. — Az elvtárs a FAXKUM- tól van? Azt üzenték, hogy elment a csoport, menjen vo­nattal utánuk, Pesten talál­koznak. (Püspöki) nya volt... Nem, három. Erről nem írtak még ... Héj­áé nem írtak még a rózsám­nak — énekelte és még sók mindent énekelt, amíg meg nem érkezett a király és a kísérete. Frigyes megijedt, és bebújt a víz... illetve a bor alá. Aztán kibújt, mert odaleht nehezebb a léleg­zése. Mindenki nagyon meg­ijedt, először, utána min­denki nagyon nevetett. Beatrix királynő fenséges hasát fog­ta, amelyben kiadós reggeli talált meleg otthonra: né­hány torta, amit égy bal­káni szakács készített, negy­venkét főtt krumpli, és egy serleg bor. Frigyes szégyen­kezve mászott ki, miköz­ben a hölgyek sikongatva tekingettek ki szemük elé rakott ujjaik közül. Frigyes felöltözött, de újra le kel­lett húzni a nadrágját, mert egy szárába tette mindkét lábát, s igy sokkal nehe­zebb járni. — No, turista, milyen bo­rom van? — kérdezte Má­tyás billegő Frigyestől. — J ...jó... Elmondom majd a FAXKUM-nak egy termelési értekezleten. — Az mi? — Ott beszélik meg, hogy mit csinálnak később. — Az nálunk is van. Épp most beszéltük meg, hogy mi­kor támadjuk meg Podjebrá- dot. — Olvastam A magyar nemzet történeté-ben, hogy megnyerted a harcot. — Akkor jó — mondta Mátyás, és megkóstolta a márványszökőkút borát, majd lenyalta fenséges ujjait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom