Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

1984. MÄJT7S Sl. VASÄRNAT ar«.--»« ms»» K^Urim» 3 A kispolgári forradalmi sáli: zsákutca ! FÁRADHATATLANUL ES FIATALON A munkásmozgalom régi átka a kispolgári hatások cél­tévesztő visszatükröződése az elméletben és a gyakorlatban. Nem mentes tőle a kommu­nista mozgalom sem, amely megszületésétől kezdve két- frontos harcban kénytelen küzdeni ellene az alkotó mar­xizmus—leninizmus, a követ­kezetes proletárosztályharc védelméért és alkalmazásáért. Az utóbbi években a kispol­gári elhajlások közül a Kínai Kommunista Párt "vezetőinek támadásai következtében kü­lönösen veszélyessé vált a „baloldaliság”. Ez az elhajlás a jöbboldali- sághoz hasonlóan kispolgári hangulatokat tükröz, de ellen­tétben vele általánosságban nem a jobbmódú kispolgárság­tól származik, hanem a sze­gényebb rétegektől, a „dü­hödt kispolgároktól”. Jellem­ző rá a türelmetlenség, a fe­gyelmezetlenség, az ingadozás, az álhatatlanság, az álforra­dalmi hangoskodás, a gyors fellobbanás és az apátia vál­takozása, a végletekben való csapongás. A kispolgári for- radalmiság az elméletben és a politikában nem a realitások­ból indul ki, hanem a szub­jektív óhajokból, amiért is •kalandorkodás felé igyekszik szorítani a kommunista pár­tokat. A tömegekkel nem tud megfelelően számolni, irreális feladatok elé állítja őket, elő­refut és állandóan azzal fe­nyeget, hogy a pártot elszakít­ja a történelem döntő erői­től. Végső fokon mind a ha­talomért folyó harcban, mind pedig a szocialista építésben lehetetlenné teszi, hogy a kommunista párt betöltse az élcsapat szerepét. Mindezért nem kevésbé veszélyes a jobb- oldaliságnál. Mint Lenin ki­mutatta, a „baloldaliság” min­den forradalmi mozgalmat aláás, ha nem folyik ellene következetes harc. Egyébként is a jobboldalisá- got és a „baloldaliságot” osz­tálygyökereiknél és természe­tüknél fogva nem választja el kínál fal : az egyik könnyen át­csaphat a másikba. Ez jellem­zi például a trockizmust, amely tagadta a szocialista építés munkáját a Szovjet­unióban, és a „szocialista vi­lágforradalom” hívének kiál­totta ki magát, s mint ilyen sürgetően követelte a forrada­lom exportját. Jóllehel a trockizmus és a „baloldaliság” számos más korai irányzata vereséget szenvedett, a „baloldaliság’’ felélénkülésének veszélye ko­rántsem múlt el. Lenin már 1920-ban figyelmeztette a kommunista világmozgalmat, hogy a „baloldaliságot” nem szabad csak absztrakt mó­don, vagyis általában elítélni és csak a régi baloldali hi­bák bírálatára szorítkozni, mert ez az irányzat képes teljesen váratlanul, új for­mákban és új jelszavakkal feltámadni. Ehhez tápot ad­nak a kispolgári hangulatok, amelyek betörnek a munká­sok soraiba és a kommunis­ták közé is. Különösen meg­van ennek a veszélye a for­radalmi fellendülés és a si­kerek idején, amikor a „bal­oldali” illúziók könnyebben elterjedhetnek. Ilyenkor gyakran előfordul az ellen­ség erejének alábecsülése, a lehetőségek és a realitások szubjektív megítélése. Aía a „baloldali” nézetek legfőbb képviselője a kommu­nista világmozgalomban a Kínai Kommunista Párt veze­tése. E párt vezetőinek felfo­gása rokon a trockizmus sál, de a jelenlegi helyzet hatása alatt sajátos, „modernizált” tartalmat és formákat ka­pott. A dolog lényege azon­ban mindenképpen az, hogy természeténél fogva „balol­daliság”. Elméletét a kínai sajátosságokat antimarxista módon értékelve általános, mindenkire kötelező törvény- szerűségeknek kiáltja ki. A marxizmus—leninizmus alko­tó munkáját dühödten tá­madja és helyébe a szubjek­tivizmust, a személyi kultu- szos dogmatizmust akarja ál­lítani. Politikája nem szá­mol az élet realitásával, ha­nem a kispolgári forradálmi- ság óhajait szeretné realizál­ni. Ezek szempontjából akar- má átalakítani a világot, még­hozzá azonnal, minden áron és minden eszközzel, figyel­men kívül hagyva a népek és a többi kommunista pár­tok felfogását. A következe­tes proletárosztályharc erői­vel szemben bizalmatlan és lenéző. Magának követeli az egész kommunista világmoz­galom vezetőjének szerepét, hogy annak erejével kísérel­je meg a lehetetlent, a for­radalom exportját. Ily kép- pen szembekerült a kommu­nista világmozgalom straté­giájával és taktikájával, an­timarxista álláspontra helyez­kedett a nemzetközi élet alapvető kérdéseiben és sza- kadár tevékenységet fejt ki. Semmiképpen sem véletlen, hogy a Kínai Kommunista ' Párt' vezetői idejutottak. Szub- ; jektív „baloldali” nézeteik bi­zonyos objektív ■ körülmények- ! kel összefüggésben alakultak ki. Közismert, hogy Kínában a hatalmas városi és falusi kispolgárj. tömegek nagy ha­tással vannak a pártra. Ezek nevében egyes szubjektív ult­raforradalmi elemek türel­metlenül követelik a nehéz életviszonyok és az elmara­dottság gyors megváltoztatá­sát, megfeledkezvén róla, hogy minden nép kemény és szívós munkával alakítja ki a maga életét. Ezáltal objektíve szembekerülnek a szorgalmas kínai néppel is, amely áldo­zatosan építi a szocializmust. A Kínai Kommunista Párt ve­zetői nem ismerik kielégítően a nemzetközi helyzetet és az egyes kommunista pártok helyzetét és a munkásosztály történelmi szerepét sem. A mai nemzetközi erőviszonyok­ból s a nagy sikerekből hely­telen következtetéseket von­nak le. Szubjektív talajon áll­va ilyen körülmények között óhatatlanul ellentmondó dön­tések születnek, a politika ki­egyensúlyozatlanná és kalan­dor jellegűvé válik. Ez a po­litika fel szeretné szabadítani magát a-felelősségteljes és fá­rasztó „hétköznapi’’ munka alól, hogy átadja magát a „nagy forradalmi harc”, a „végső csata” illúziójának. A kommunista világmozga­lom azonban tisztában van ve­le, hogy a forradalom és a szo­cialista építés nem pillanatnyi fellobbanást, nem felelőtlen hangoskodást, hanem kitartó, hosszú időt követelő marxis­ta—leninista munkát igényel. Az alkotó marxizmus—leniniz­mus és az egész emberiség ne­vében elutasítja, leleplezi és leküzdi az ultraforradalmisá- got. Hatalmas erejével meg­akadályozza azt, hogy a vjta elterelje a figyelmet a szocia­lista világforradalom igazi fo­lyamatáról és feladatairól. A magyar nép saját tapaszta­latai és érdekei alapján is minden erejével támogatja ezt a harcot. A magyarországi jobb- és baloldali hibák elleni kétfrpmtos harc gazdag tapasz­talataiból tudjuk, hogy a kis-/ polgári hangulatok és törekvé­sek leküzdése csak a marxiz­mus—leninizmus következetes érvényesítése alapján lehet­séges. Sülő Ottó A magas, szikár termetű parasztember egyenletes lép­tekkel haladt a poros ország­úton. Már éppen elérte az al­földi község határát, amikor csendőrök tartóztatták fel. Kopott ceigruháját megmotoz­ták és elvették tőle a vállán hordott kubikostarisznyát Abban találták meg köteg- szárnra a lazító papírokat, az illegális kommunista párt földműves néphez szóló röp- irátáit. Hatalmas pofon csat­tant Ragó Antal arcán, s az egyik csendőr dühtől reked­ten így üvöltött: — Az anyád úristerűt! Én is a répaegyelóstől jöttem ide, láthatod, van a boldogulásnak a vörösökön kívül más útja. Miért akarod te így megjaví­tani a sorsodat? — Nem fogja azt maga, őr­mester úr, soha megérteni — felelte ö, s égő arccal beállt a két csendőr közé. A fiatal, alig több mint har­mincéves földmunkás mögött akkor már jelentős forradal­mi tevékenység, s tapasztalat állott. Ahogyan ő eljutott már kis süldőlegény korában a munkásmozgalomhoz, az szá­mára olyan magától értetődő és természetes volt, mint ma­ga az élet. Hiszen amikor 1914-ben Szolnokon belépett a Földmunkások Szövetségének, ifjúsági csoportjába, már több mint két esztendeje, tizenkét éves korától a kubikosokkal járt dolgozni. Menni kellett, ő volt a legidő­sebb gyerek, s a keveske két hold nem volt elég a megél­hetéshez. Otthon pedig, a vá­rosszéli házikóban hat kis­testvér kért kenyerei A föld­munkások szervezete Szolno­kon erős volt és harcos szel­lemű. több ezer kubikos, sze­gényparaszt tagot számlált Ragó Antal a kemény munká­ban és bérharcokban edzett férfiak között nőtt fel, barát­jával, a nála három évvel idősebb Tisza Antallal, a földmunJkásfiatalok vezetőjé­vel együtt. S még alig volt ti­Külön könyvben, regény­ben lehetne megírni azt, mi mindenen ment keresztül, ho­gyan élt a fasiszta diktatúra 25 éve alatt. Szervezte 21-ben a Magyar Szocialista Mun­káspárt szervezeteit, a Hor- thyékat szolgáló szociáldemok­rata vezetők ellen a szakszer­vezeti ellenzéket. S rótta az országutakat, járta a falva­kat. Rékas és Szolnok között csatornát építettek, nyomorú­ságos éhbérért. Élére állt a kubikosok jogos önvédelmé­nek, sztrájkol szervezett. zenhat éves, már a vasúti fő­műhelyben, ahol altkor dolgo­zott, az ifjúmunkások megvá­lasztották bizalmijuknak. Itt esett át a tűzkeresztségen: részt vett a háború ellen til­takozó, s több bért követelő nagy sztrájk megszervezésé­ben. Igaz, a sztrájkot letörték, a vezetőket letartóztatták és büntetőszázaddal a frontra vitték. De új sztrájkbizottság kezdett dolgozni, uj vezetők­kel. Az ifjú Ragó rendszere­sen kijárt hozzájuk a város­szélre, mint a műhely egyik összekötője. Nem sokkal az­után nagy felelősség szakadt rá: kint a fronton megiialt az édesapja, s ő lett egyedüli keresője, eltartója a nagy családnak. Ez és a háború nyomorúsággal telt napjai csak erősítették szocialista meggyőződését: 1918-ban már ő volt a szolnoki vasutas- sztrájk égjük vezetője. Azok­ban ,a hetekben a csendőrök a fővárosban is fegyvert hasz­náltak a munkásság ellen. De mindhiába, a frontról haza- özönlő katonák és az éhez« otthoniak elkeseredése. Tízezer vasutasifi találkozója A Vasutas Szakszervezet­ben szombaton délelőtt sajtó­tájékoztatót tartottak a X. or­szágos vasutas béketalálkozó megrendezésével kapcsolat­ban. Az eseményre június vé­gén kerül s(xr Szegeden, aho­vá az ország minden részéből érkeznek fiatalok. A találkozónak több céüja van. Egyrészről a vasutas fia­talok nagyszabású békede- monstráoiója lesz, ugyanak­kor alkalmat ad a legjobb kulturális és sportegyüttesek seregszemle jére. A sajtótájékoztatón meg­tudtuk, hogy a vasutas KISZ- fiatalok hat esztendő alatt tízmillió forint értékű társa­dalmi munkát végeztek. He­lyük és szerepük jelentős az újítómozgalomban is. Közé­jük sorolhatjuk megyénk fia­tal vasutasainak, a Dunakeszi Járműjavító, a különböző pá­lyaudvarok ifjúmunkásainak kiváló munkáját is. Az idei találkozón tízezer vasutasfiatal vesz részt. Kü­lönvonatok szállítják a részt­vevőket Szegedre. a nagy orosz forradalom híre elsöpörte a Habsburg-ural- mat. kitört az őszirózsás for­radalom, s annak vezéralak­ja, Károlyi Mihály maga osz­totta szót Kál-Kápolnán" bir­tokát volt zsellérei között. De hiába hömpölyögitek a sza­badság reményétől mámoros tízezrek az utcán, Szolnokon maradt minden a régiben, a főispán felesküdött a nemzeti tanácsra. A jobboldali szociál­demokrata vezetők azt hajto­gatták: — Legyen nyugalom, rend, győztünk! És a szuronyos csendőrök tovább cirkáltak az utcákon. — Ez nem lehet igazi for­radalom — mondták a munká­sok azon a gyűlésen, amit Ti­sza Antal és Ragó Antal szer­vezett a vasúti műhelyben,, az akkor megalakult Kommunis­ták Magyarországi Pártja ne­vében. Küzdelmes, szép hónapok után tizenkilenc tavaszán va­lóban a nép került hatalomra. A tanácskormány megalakulá­sa után Szolnokon is hozzálát­tak az új élet alapjainak le­rakásához. De alig fogtak munkához, máris az ország nyakán volt az ellenség. A magyar urak, hogy visszasze­rezzék gyáraikat, birtokaikat, segítségül hívták az antant zsoldosait, a román bojárokat, a cseh burzsoákat. Ragó An­tal is jelentkezett a vörös had­seregbe. Amikor az ellenséges túlerő és a belső árulás le­győzte a magyar kommünt, ő már tudatos forradalmár volt, elszánta magát a nép szolgá­latára. Elvitték. Elment részesarató­nak. Megint sztrájk, tovább' kellett állni. Fűrészüzemek­ben, fatelepeken dolgozott évekig. Akármerre járt, a kommunisták igazságát vitte a munkások közé. Teltek az évtizedek, megjárta a gyújtó- fogházat, a szolnoki, a szege­di börtönt. Épp úgy, mint a pártot, amelynek már fiatalon kato­nája lett, őt sem tudta meg­törni soha seirimi. Ragó Antalt minden szen­vedéséért kárpótolta az, ami a szovjet felszabadítók megér­kezése után következett. A párt újra szabadon dolgozha­tott, s ő ott volt az elsők kö­zött, akik munkához kezdtek. Megint járta a falvakat, az uradalmi majorokat Mint a Szolnok megyei íöidosztó bi­zottság elnöke osztotta az urak által bitorolt ősi jussot. A párt országos feladattal bízta meg; az újgazdák szö­vetségének lett az elnöke, majd a földművesszövetkeze­tek szervezését irányította. Azután pedig az állami gaz­daságok egyik felső szervező­je, később a Pest—Nógrád megyei igazgatóság vezetője. Tizenkét évig ezen a terüle­ten is fáradhatatlan szívósság­gal dolgozott. Emimsmerele, nagy tapasztalata, politikai tisztánlátása és szer- , vezóképessége nyomán évről évre erősödtek Pest megye ál­lami gazdaságai is. Nem egy közülük az eimúit évtized aiatt, követendő példát mu- t tatva a termelőszövetkezeti gazdáknak, a növénytermesz­tésben, állattenyésztésben el­ért kiváló eredményeivel, a korszerű mezőgazdasági nagy­üzem színvonalára emelke­dett. Nemrégiben, nyugdíjba vo­nulása és magas kitüntetése alkalmából, munkatársai az­zal az őszinte megbecsüléssel és szeretettel búcsúztak Ragó Antaltól, amellyel itt a Pest— Nógrád megyei igazgatóság i élén is mindig körülvették. ! 0t évvel ezelőtt — hatvan- ; egy éves volt akkor — egy ; beszélgetésünkkor mosolyogva í azt mondta: : — Olyan fiatalnak érzem i magam, mint negyvenötben, í amikor elkezdtük a földet osz- ; tani. ; Most is ugyanezt felelte, : miután napokig hiába keres- : ve, végül kora reggel sikerűit • őt otthon találni. Ugyanezt, j mert tulajdonképpen nem is | ment nyugdíjba ez a kemény, ; szikár, fáradhatatlan ember, i Mint a Pest megyei Pártbí- i zottság tagja és a kunszent- í mártoni járás országgyűlési | képviselője tovább dolgozik, i részt vállal a szocializmus ! építésében. í Járja továbbra is a falva- : kát. Éneikül nem is tudna meglenni, hiszen munkások ée parasztok között élt mindig. Velük észlelt, lélegzett. Tud­ja most is, hogy mit kell ten­ni érdekükben. Hetes! Ferenc Pál Egy hónap múlva békekölcsön sorsolás Ismét békekölcsön-sorsolás­ra készülődik az Országos Ta­karékpénztár. A II., a III., a IV. békekölcsön 1964. első fél­évi húzását egy hónap múlva, június 29-én, 30-án bonyolít­ják le Budapesten. A II. béke­kölcsönből 29,3 millió forintot, a III. békekölcsönből 55,7 mil­lió forintot, a IV. békeköl­csönből pedig 34 millió forin­tot sorsolnak ki. A LAIKUS APA Megbíztak, hogy írjak egy vezércikket a gyermeknapra, mert hogy én apa vagyok és tudom, mit jelent a gyermek. Tu­dom, hogyne tudnám. A vezércikk mégsem sikerült, mert amíg szemben ültem a papírral, egy kis történet nem hagyott nyu­godni, megszállta az agyamat szívemet és az a kényszerképze­tem támadt, hogy nekem ma ezt kell elmondanom. F iamat elütötte egy kerék­páros. Szinte a kezemből. Csak egy pillanatra rántotta ki övét az'enyémből, hogy át­ugorjon egy tócsát, és máris repült hétéves kis teste együtt a kerékpárral, és megtermett utasával. Felkapom, rohanok vele az egészségházba. Nincs bent senki, vasárnap van. A fülé­ből csordogál a vér, sápado- zik, nagyon rosszul eshetett. Tovább rohanok a mentőállo­más felé. Lehet, hogy csak a szívem rohan, mert néhány arra járó könnyedén követ és adja a tanácsot, szidja a ke­rékpárost, aki szintén követ és éppen úgy megijedt, mint én. No. még csak ezt a tíz mé­tert bírjam ki. Lábam ólom­má válik, karom elzsibbad, fe­jemet nagy kalapáccsal veri valaki. A mentő egyik dol­gozóját megsértem, mert moz­gása nem az én érzéseimhez igazodik. A kórházban egy fiatal, csinos. doktornő moso­lyogva vizsgálja a gyereket. Megnézi a fülét, megméri vér- nj'omását. meghallgatja szív­verését. Lábam megrándul a remegéstől. — Koponyarepedés, teljesen biztosat csak a holnapi rönt­genvizsgálat után tudok mon­dani. Remélem nem súlyos. A fülvérzés mindenképpen ko­ponyasérülést jelez. Viszont jó jelnek kell tekintenünk, hogy nem vesztette el az esz­méletét, nem hányt, és hogy mindenre emlékszik. .Megkérdezem az orvosnőtől, injekciót kap-e a fiú. Látom, nem tudja elképzelni, mi ba­jom lehet, de válaszol: nem, nem szükséges. Felkísérem a gyereket, aki a saját szememmel néz visz- sza rám. Odasúgom neki, hogy injekció nem lesz. Arcán bá­gyadt, kis mosoly húzódik, szemmelláthatóan megnyug­szik. Feje köré gumitömlőbe jeget raknak. Lemegyek a lépcsőn, szíve­met durva kézzel fogja valaki. Holnap!? És addig ...? A hallban a közlekedési rendőr azt mondja, hogy menjünk helyszínelni. Tartom a centimétert, látom, hogy a kerékpáros keze is remeg. — Itt történt? Igen. kérem, itt történt, a házunk előtt. Tessék nézni az ablakot. Itt lakik a doktor né­ni, aki zongorázni tanítja a fiamat. Nagyon jól játszik a kis taknyos. Néha már kijavit- jaC a tanárnőjét, hogy ez nem kis oktáv, hanem nagy oktáv. És keresztbe tett kézzel is tud játszani. Ma délután is ját­szani akart, hogy utána tény­leg játszhasson a homokban, mert ugye a foci, mégiscsak más ... — Mennyi időé a kicsi? Hét, hétéves. Itt tanult jár­ni, ebben az új és csúf bérház­ban. És erre a csúnya térre azt mondja, hogy udvar, a mi ud­varunk. Az ablak ott, az első emeleten a miénk. Ott szokott kinézni, hogy lent vannak-e már a srácok. — Szóval nem a kerékpá­ros volt a hibás? Nem, dehogy. A fiam olyan vakmerő. Egyedül megtanult úszni, és tavaly a korcsolya­versenyen a harmadik lett. És a múltkor azt mondta egy harmadikosnak, hogy te gombócfejű. És szégyen, de a tizenkét éves lányok is el­szaladnak előle. De azért ér­zékeny, jólelkű fiú, jó ta­nuló. Az év végi záróünne­pélyen ö volt a répa, na­gyon jól alakította, alig tud­ták kihúzni. — Hogyan történt? Balkezes fiú. Az iskolában kesztyűt húztak a bal kezé­re, hogy tanuljon meg job­bal írni. Ballal elkeni a tin­tát. Most már mind a két kezével tud írni és rajzol­ni. Már kétéves korában tu­dott rajzolni és megtanulta hallásból a Szeptember vé­gént. A bátyja skandálta otthon, s ha elakadt, ő be­leszólt és Így mondta: „De lá-tod a-mot-tan a té-li-vi-lú­got ...” Aztán játszott to­vább. És este azt mondta nekem, hogy ö munkásőr és proletár akar lenni. Butaság, mondtam neki, miért? A Szedalcsek papája is az és . annak van pisztolya. És másnap este beszámolt, hogy egy kislánnyal voltak Gyula páternél, a lakásán magnóztak, kaptak csokolá­dét és szentképeket. Mi lesz belőled, emberke, ha ... — Itt tessék aláírni. Igen, egyszer elvittem Pes­ten az Állatkertbe. A lég­gömbjét az oroszlánházban eleresztette és az felszállt a mennyezetre. Beszóltam az oroszlánoknak a rácson, hogy csend legyen, és egy hatal­mas létrán lehoztam a lég­gömböt. Irtunk egy kis cé­dulát a bátyjának, rákötöt­tük a léggömbre és elenged­tük hazafelé. Nagyon tetszett a gyereknek a vili, a varázs­lat, én voltam a szemé­ben a nagy Vili, a varázs­ló. Eile az anyósoméknál hallottam, hogy az unoka- testvéreinek azt mondja: „Az én apukám világhírű újság­író. az oroszlánokat is meg­szelídítette " És sírt, amikor a gonosz, nagy kölykök nem hittek neki. Hagyjanak békében, ked­ves rendőr elvtárs, nem helyszínelek tovább. Hiszen ez gyilkosság, , lélekgyilkos- ság. Nekem teljesen mindegy, hogy ki a hibás, rohanok és keresek egy idősebb, nagy tudású orvost, aki különb va­rázsló mint én. és mint az a fiatal orvosnő. És ismét egyben lesz a fiam kopo­nyája és megyünk újra az Állatkertbe, és jövő nyáron elhozom neki Párizsból az Eiffel-tornyot. És ... — Doktor úr, jó étvágyat kívánok, de tessék abbahagy­ni az ebédet, a fiam ... A sebészfőorvos aranyos ember, előbb a kórház­ban van, mint én. — Nincs komoly baj. Nyu­godjon meg, kérem, néhány nap múlva hazaviheti a gye­rekét. — Köszönöm, doktor űr. Ne haragudjon, hogy vasárnap otthonában megzavartam de... — Ó, kérem, én megértem magát, bár higgye el, a dok­tornő is mindent megtett a gyerekért. De tudom, ha az én fiammal van baj. én is azonnal laikus apa leszek. A laikus apának kicsordul- : hat a szeméből a könny. Pe- j dig utoljára akkor sírt, ami- í kor harminc évvel ezelőtt az: ő feje is betört, és akkor se- I hogyan sem értette, miért • szaladgál, idegeskedik any- \ nyit az apja. hiszen nem az< ő feje tört be, nem neki fáj? ! Suba Andor <

Next

/
Oldalképek
Tartalom