Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-25 / 121. szám

I 1964. MÁJUS 26, KEDD ns v UEGYEI kJCíriap 3 Fagyott barackosok Gondosabb ápolást igényelnek a tél megviselte fák Nem számítottak rekordter­mésre az idén a Buda környé­ki őszibarack-termelők. Tud­ták, hogy a szokatlanul zord tél, a hirtelen hőingadozás, a hetekig tartó jegesedés meg­viseli majd a gyümölcsfákat. Arra azonban még a legború- látóbbak sem gondoltak, hogy ilyen nagymérvű lesz a káro­sodás. Járjuk a diósdi őszibarack- ligeteket, s lehetetlen nem észrevenni a pusztulás nyo­mait. Az őszibarack-lombok között itt is — ott is feketén meredeznek a csupasz galy- lyak. Gyümölcs? Sehol egy szemet sem tudunk felfedezni. Földvári Károly, a helybeli őszibaracktermesztő szakcso­port elnöke szerint Diósdon — legalábbis ami az őszibarackot iEeti — 100 százalékos a fagy­kár. Hogy ez mit jelent? Három­százhatvannyolc hold ősziba­rackost tartanak nyilván a községben, mintegy 230 ezer fával. Évenként, a terméstől függően, 70—95 vagon ősziba­rackot szállítanak el innét a hazai és a külföldi piacokra. Általában három és fél, ötmillió forint bevétel jut a termelőknek. Tulajdonképpen ebből él, gya­rapszik a község — az őszi­barack adja a jövedelem túl­nyomó részét Most már azok is látják, akik eddig remény­kedjek, hogy az őszibarack az idén cserbenhagyja a közsé­get. Az ólmoseső tette volna tönkre a várható termést? — Véleményünk szerint — mondja a szakcsoport elnöke —, nem a .jegesedés okozta a »bajt. A múlt év végén sokáig tartott a kellemes, napsütéses idő. Decemberben aztán hirte­len jött a hideg, egyik napról a másikra 30 fokos hőmérsék­let-csökkenés következett be, s minthogy a fákban nem állt le a vegetáció, a fagy megtet­te a magáét. Emellett bizonyít az iá, hogy főleg a déli fek­vésű, napos oldalon levő fák sínylették meg jobban a telet. Ráadásul nemcsak az idei ter­mést tette tönkre Diósdon a szokatlanul kegyetlen tél, ha­nem a gyümölcsfa-állomány­ban is ma még beláthatatlan veszteséget okozott. Idáig a fák 5—10 százaléka pusztult ki, s várható, hogy az öregeb­bek közül további egyedeket kell kivágni. Demény János, a helyi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke újabb adatokkal egé­szíti ki a szomorú statisztikát. — Megviselte a tél a kajszi­barackfákat is, sok cseresznyefa máris ki­pusztult, a mandulában ugyancsak százszázalékos , a károsodás. Többször végigjártuk már a határt, felmértük a helyzetet. Külön tanácsülésen foglalkoz­tunk a Diósd életében jelen­tős elemi csapásnak számitó fagykárral. Ügy határozott a tanácsülés, hogy az ősziba­rack-termesztőket erre az év­re mentesíti az adótól. Éppen most jelent meg egy rendelet', amely szerint a föld-jövede­lemadót fagykár esetén sem lehet csökkenteni. így csak a földadótól mentesíthetjük a község ' őszibarack-termelőit. Emellett megkülönböztetett gondot fordítunk arra, hogy a megviselt gyümölcsösöket lel­kiismeretesen ápolják. A ki­pusztult fákat igyekszünk pó­tolni. Ünnepi könyvhét, 1964. T Louis Aragon: VÁLOGATOTT VERSEK Nem könnyű, de nemes fel­adatra vállalkozott az Európa Könyvkiadó, amikor egyetlen kötetben kísérelte meg össze­foglalni a huszadik század egyik legtöbbet vitatott fran­cia költőjének, Louis Aragon- nak változatos és bonyolult költői életútját. Hogy milyen is ez az életút, annak bemu­tatására elegendő 'költői pá­lyafutása néhány nevezete­sebb állomásának megemlíté­se. Az ifjú Aragon úttal an és útkereső egyszerre, Apolli­naire nyomdokajn indul, egy harc, állandó támadások ke­reszttüzében állt és áll ma is. Személye és művészete egy­aránt szenvedélyes vitákat vált ki és heves összec^ipá- sofcra késztet, de tehetségét, emberi és művészi nagysá­gát még ellenfelei sem vitat­ják el tőle. Aragon válogatott verseit legértőbb tolmácsolóinak — Illyés Gyula, Somlyó György, Rónay György — fordításában adta közre az Európa Könyv­kiadó. A szép kiállítású köny­vet Hincz Gyula rajzai teszik ,még gazdagabbá. Érden — szerencsére — ki­sebb károsodást okozott az őszibarackosokban a tél. Def- fent Károly, a Barackvirág Tszcs elnöke 60—65 százalék­ra becsüli a terméscsökke­nést. — Szerintünk sem az almos­eső a ludas — mondja —, ha­nem az átmenet nélkül bekö­szöntött hideg viselte meg a fákat. Érden vannak olyan te­rületek, ahol nyoma sincs a fagynak, pedig ott is volt ól­moseső. Ugyanakkor a Sánc­ban mind tönkrement az idei őszibarack, a Bécsi-hegy 80 százalékos kárt szenvedett. Az érdi Búzakalász Terme­lőszövetkezet főagronómusa, Stágl József arról tudósít, hogy területükön nem okozott nagyobb kárt a fagy. A 22 holdas már termő őszibarac­kosról — ha nem is jó, de gyönge termésre számíthat­nak. Törökbálintot sem kerülte el a károsodás. Az egyéni őszibaracktermesztők fáin kö­rülbelül 80 százalékos termés- csökkenéssel kell számolni. A Kertészeti Kutató Intézet helybeli gazdaságában — ahol 790 hold új telepítésű és 266 hold termő őszibarackost gon­doznak, ugyancsak tetemes a terméscsökkenés. A 110 vagon tervezett őszibarackból az eddigi termésbecslés alapján kö­rülbelül 70 vagonnyit tud­nak csak leszedni. A cseresznye 50 százalékát, a mandulának pedig 30 százalé­kát dézsmálta meg a kedve­zőtlen idő. Budaörsön és Budakeszin sem kerülte el a vidék jelleg­zetes gyümölcsét a fagykár. Vajon — kérdezhetné ezek után az olvasó — azt je­lenti-e ez, hogy az idén nem lesz őszibarack, vagy ha ke­rül is a piacra, borsos árat kérnek majd érte? A Buda környékén szerzett kedvezőt­len tapasztalatok után el­mondhatjuk, nincs ok az ag­godalomra, hisz értesüléseink szerint az ország más ősziba­racktermesztő vidékein — mint például Szatymazon — bő őszibaracktermés ígérke­zik. Mindenesetre ha ez nem is vigasz a Buda környékiek­nek— annál több gondot kell fordítaniok a fagy által meg­viselt gyümölcsösök gondozá­sára. A legyengült fákat most sokkal inkább veszélyeztetik a növényi és az állati kártevők. Indokolt a növényvédelem ki- terjesztése, és nem szabad el­feledkezni a kipusztult egye- dek pótlásáról sem. Súlyán Pál Az áporkai alkalmazott MTZ pöfög Áporkán az ut­cán, nyergében ketten ülnek. Barnaképű komoly férfi fog­ja a kormányt, mellette pe­dig nyurga szőke fiú. — Ez a traktor és a veze­tője nyerte meg nálunk a tavaszi csatát — mondja Zauer Antal, az Aranykalász főagronómusa. Nem valami híarci csatára, de minden ütközetnél na­gyobb jelentőségű, sokszor nagy háborúk döntő csatájá­nál is izgalmasabb, békés küzdelemre gondol természe­tesen. Az idei tavasz nagy gondban találta az áporkai Aranykalászt. Négy traktora közül csak egy volt üzemképes, hármat a legnagyobb igyekezet ellené­re sem tudott időre rendbe­hozni a javítóüzem. Közis­mert okból: alkatrészhiány miatt. Még szerencse, hogy ápri­lis első napjaiban megérke­zett az új MTZ-traktor. A régi egy dupla, az új pedig nyújtott műszakban dolgo­zott a földeken. — Igen ám — szól le, a már álló gépről Viktor La­jos, a traktoros — de négy­öt napig csak könnyebb mun­kát végezhettem, hengerezést, tárcsázást, fogatolást. Bejára­tos volt még a traktorom. Azokban a napokban is, ameddig csak bírta, reggel öttől éjfélig, vagy éjfél után akár két óráig is forgott a vetésben. Sok volt még azon­ban a szántani* vetni való. — No, azután arra is rá­kapcsoltunk. Húsz napon át tartott a hajsza. Április 6-tól 26-ig egyszer sem aludt többet három­négy óránál, közben megjött a javítóból is két gép, a gép­állomás is segített, de Viktor Lajos erőfeszítése nélkül se­hogy se fejezhette volna be a tsz április 26-ra az összes tavaszi munkát. — A fiam is segített — büszkélkedik Viktor, a nye­regből meg szégyenlősen mo­solyog a gyerek. A nagy mun­ka közben ünnepelte születés se tizennegyedik napját. Most végzi a nyolcadikat, szeret tanulni, de az egész tavaszi szünetben még sem volt könyv a kezében, , az apjával együtt dolgozott. Azután is, mindennap iskola után egyenesen kiment a föl­dekre és felpattant a trak­torra segíteni. — Komoly segítséget adott a Laji. Néha, ha már nagyon elfáradtam, helyet cserél­tünk, kis ideig ő vezetett. — Mi akarsz lenni Lali, ha megnősz? — Traktoros — egy szóval válaszol erre a valóban fe­lesleges kérdésre. Az apja azonban többet mond: — Bizony korán kell kez­deni, magam is már tizen­öt éve ülök traktoron. Egy falubeli gazdánál szolgáltam altkor három évig. Traktora volt, nála tanultam ki. — A' Kiskunlacházi Gép­állomásnál dolgozott, csak márciusban került állásba hozzánk. Igaz, azelőtt is in­kább az Aranykalászhoz küldte mindig a gépállomás. Ide való, itt lakik — mondja a főagronómus. Márciusban hozta el Ápor- kára a munkakönyvét. Hosz- szú ideig tárgyalt előbb a tsz a gépállomással, nehezen kap­ta meg Viktor Lajost. Olyan traktoros, aki mindenféle munkához ért, akármilyen gépet elvezet. Nem akarták elengedni. — Néhány tárgyaláson ma­gam is részt vettem — mond­ja még a főagronómus — és mondhatom, úgy érez­tem magam, mintha két fut­ballcsapat alkudozna az egyik arany lábú csatárért. Mert egészen ingyen azért nem adták. Meg kellett állapodnunk, ara­tás idejére visszaengedjük a gépállomás alkalmazásába. Szüksége van olyan trakto­rosra, aki jól ért a kombájn­hoz is. — Nálunk, a tsz-b^n még amúgy sincs kombájn — ezt Viktor Lajos mondja, és­pedig így „nálunk”, bár nem tag, csupán alkalmazott... . —y —e Közös rendtartás a dolgozók általános iskolái és gimnáziumai számára ,A dolgozók általános isko­láiban és gimnáziumaiban kísérleti céllal még 1961-ben bevezették a szervezeti és működési szabályzatokat. Ezek gzóta elavultak, az élet túl­haladta őket. Szükségessé vált a különböző iskola- és oktatási típusokban a leg­fontosabb kérdések egységes szabályozása. Ezért dolgozzák ki a felnőttek általános is­kolái és gimnáziumai ré­szére az egységes rendtar­tást. Ez az újonnan készülő dokumentum, amelynek ösz- szeállítását a felnőttoktatás­ban nagy gyakorlattal ren­delkező szakemberek mun­kaközössége végzi, a re­form elveinek megfelelően szabályozza majd a dolgo­zók iskoláinak vezetési, mű­ködési rendjét. Külön feje­zetben tárgyalja a rendtar­tás az iskola, az üzem és a csalácf* kapcsolatát, mivel en­nek a felnőttoktatásban is igen fontos szerepe van. Ugyancsak külön fejezet fog­lalkozik a felnőttoktatási in­tézmények és a különböző népművelési szervek terv­szerű együttműködését biz­tosító feladatokkal. A tervek szerint a rendtar­tás tervezetét országos vi­tára bocsátják, összegyűjtik az észrevételeket, javaslato­kat, s végleges formában azok figyelembevételével ál­lítják össze. (MTI) rövid lélegzetvételnyi időre Valéry a példaképe, azután ^VXVVXXXXXXXXXXVVXVVVXVXXVXX^XXXXNXXXXVVXX^^^ ellenérvekkel. Fél óra is el- —Mukiiiii!... telhetett, mire elhatározta, Az adjunktus elfehéredett a hogy bemegy a többiek után. méltatlankodástól. De mielőtt (30) szinte minden átmenet nélkül ^ átcsap Reverdy kubizmusába. ^ Szertelen lázadása hamarosan J már a dadaizmus útjait járat- j ja vele, de ezt sem fogadja el í sajátjának, s csak akkor álla- < podik meg hosszabb időre, 2 amikor a sok útkeresés után g hatalmába keríti a tnus tartós, nagy Ezt követi költészetének leg- g Bekukkantott a könyvtár- kevésbé termékeny és legke- g ba, meg a KISZ-bizottságra, vésbé jelentős korszaka (19451 de egyik helyen sem találta. —1954 között), amely látszólag g jviaga sem tudta volna meg- a hallgatás, az elnémulás g mondat mit akar Miskától, időszaka, a valóságban azon- ^ Mióta elköltözött a „bagoly­ban a kommunista emberre es í í költővé válás verítékes harca-fQarbo ; meg nem ,b“zflte^ nak néma korszaka, amely í Számtalanszor elhatározta végül is elvezeti egészen a g ugyan, hogy elmegy hozzá és szocialista realizmusig. ^ megbékíti, de az elhatározás­Aragon negyvenéves költői g nál tovább nem jutott, pályafutása, amelynek közép- g A -második emeleten bók­pontja mindig az újért vívott g lászva, nagyobb csoportosulás SZATIRIKUS KISREGÉNY AUTÓ KÜLSŐ-BELSŐ TAKARÓT méretre készítünk, hozott és saját anyagból. Külső taka­rót kiváló minőségű, köny- nyű ponyvaanyagból készí­tünk. Vidékre utánvéttel szállítunk. Elkészítési határ­idő: 8 nap. Pest megyei Ruhatisztító és Szolgáltató Vállalat, Budapest, XI., Bartók Béla út 115. Telefon: 267—642. g vonta magára a figyelmét. á Arra vette az iránvt.. hátha g Arra vette az irányt, g köztük van Miska, esetleg g Béresé Mari, vagy akárki más ^ a régiek közül. Nem találta g egyiket sem, ellenben ott volt g a nyakigláb Csekő. Szokás sze- g rint ő beszélt, jeles szónoki g ambícióval, s a tizenöt-húsz g főnyi társaság aránylag fi- g gyelmesen hallgatta. Sándor g közéjük állt, hogy alkalomad- g tán észrevétesse magát Csekő- \ vei. g — íme, a vers, barátaim! — g dörögte Csekő és valószínűtle- | nül hosszú kezével felmuta- g tott egy pirosfedelű köny- i vecskét. Alkalmas helyen fel­lapozta, majd lendületesen szavalni kezdett:* „Szép, belvárosi panoráma; pisla neonnal ékes este. — Kézcsékom, nagyságos asszony! Vibrál a fény, vibrál a drága prémbe bújt nők lakkozott teste. Pardon. Finom bébik, jótestű kávés nők kelletne zsebednek zárva. — Juj szívem, hogy milyen hercig a kalapod! — fis a te tcddyd. drágám! Kozmetikázott múmiák és ügyesnyelvü pincsik világa. Pardon. Sznobok, szőrmék és kardigánok, s szavatoltan nyugati stílus. — fis, tudod, irt a Frédi Írja, hogy textilgyára van. Kirakatokban: hatvány-számok; beljebb: ásító krokodilus. . Pardon. Üzlet az élet? — komám, késik dühöd a felkent törtetőkre. — táraságodnak olcsóbbat? Sajnos, nem szolgálhatok; talán az államiban szíveskedjék... Eszmélő szívünkön tenyészik dísznövényként a törpe Tőke. Pardon. Telt a zsebük, telt a tárcájuk; tokát növelni megvan minden; — Helló! Székelykém! Mizujs! — Elkészült az új garázsom, nacs­lasszony! s rí rádás templomban ad'rájuk maszek áldást a maszek Isten. — Pardon! — dörögte To­kos adjunktus felháborodva, amiért nem engedtek neki utat és elhaladt a szétrebbenő csoport mellett, be a szom­•(Soós Zoltán se) „Pardon’» című ver­szédos előadóterembe. A hallgatók tülekedve nyomul­tak utána, az élen Csekővel, aki még odaszólt a többiek­nek: — Ankét a következő szü­netben! Sándor egyedül maradt a fo­lyosón. Csekő irodalmi rögtön­zése, amelynek véletlenül hallgatója volt, véget vetett korábbi jó hangulatának. A versben tenyésző dühös gondo­latok felkavarták. Miért van az, hogy az em­berek úgy beszélnek a Belvá­rosról, mintha nem is Buda­pest egyik kerülete lenne, ha­nem egy rosszfhírű züllött* ne­gyed, valahol Párizsban, vagy Londonban. De tételezzük fel, hogy igazat mondanak. Akkor meg miért nem tesznek vala­mit az elburjánzó merkantiliz­mus megfékezésére? Miért en­gedik érvényesülni például az úgynevezett törpe tőkét? Nyil­ván azért, mert hasznot haj- tóan tenyészik. Vagy mégis a versnek volna igaza? Hülye­ség. Az még nem bizonyít sem­mit, hogy egy csóró költőcske, mert nem tudta miből kifizet­ni a lakbért, nekiront a ma­gánkereskedelemnek, á 250-ért. Sokáig sétált a folyosón, ví­vódva a felmerülő érvekkel és Nesztelenül lenyomta a kilin­cset és besurrant az ajtón. Le­ült a hozzá legközelebb eső padsorba és igyekezett észre­vétlen maradni. Az adjunk­tus valami bonyolult számvi­telelemzési problémát fejtege­tett, amiből ő egy kukkot sem értett, de nem is érdekelte. Barátai, akikkel hónapok óta nem / találkozott, látszólag fi­gyelemre sem méltatták. Pe­dig, ha jobban körülnéz, ész­revehette volna, hogy apró pa­pírszel etkék suhantak a pa­dok alatt, mélyekre ez volt írva: „Amikor Csekő megsí- mogatja a fejét!” Ott volt Mis­ka is, — úgy látszik, bent töl­tötte a szünetet — Mari mel­lett ült és szinte lángokban állt a füle. Alkalmasint dühös lehetett. Csekő az első sorban ült és olyan ótszellemülten figyelte az előadást, hogy az adjunktus tekintete többször is megálla­podott rajta. Utóbb már kizá­rólag neki magyarázott és Cse­kő oly mohón szívta magába az elemző számvitelt, hogy ar­ra fennállása óta nem volt pél­da. Átható tekintetével való­sággal befúrta magát az ad­junktus agytekervényei közé és hogy semmi el ne kerülje a figyelmét, önfeledten az asz­talra könyökölt. Kis^ idő múl­va szórakozottan megsímogat- ta a fejét. Ebben a pillanatban akárha vezényszóra történne, felmorajlott a hallgatóság el- nyújtott dörgő basszusa: bármit mondhatott volna, Cse­kő illedelmesen felállt és el­képesztő nyugalommal meg­szólalt: — Adjunktus úr kérem, bár előadás közben nem szokás zavarni mégis bátorkodom megkérdezni, hogy ön szerint a technológiai és a természetes folyamatok idejébe — amely alatt tudvalevőleg a gyártmá­nyok előkészítéséhez szüksé­ges, az emberi munkától köz­vetlenül nem függő eljáráso­kat, folyamatokat értjük — akárcsak valamely mértékben is beszámítódik-e a műveleti időnek bizonyos hányada, amely idő ugyancsak tudvale­vőleg a gyártmány előkészíté­sével kapcsolatos munkará­fordítások időtartamát öleli fel? Az adjunktus űr előadásá­nak idevonatkozó részét ugyanis nem értem elég vilá­gosan. Hogy az adjunktus milyen választ adott erre a kétségtele­nül izgalmas kérdésre, azt Sándor már nem hallotta. Fel­tűnés nélkül kisoinfordáit ä teremből. Nem sokkal később Mari is követte. Az első emeleti lépcsőka­nyarban utolérte a fiút. — Ne haragudj a fiúkra, hidd el nem akartak megbán­tani. Szeretnek téged... Sándor kesernyésen elfinto- rodott. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom