Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-23 / 119. szám

EGY KÖZÜLÜNK... (Barátomnak részvétnyilvánítás helyett) Ott voltam, mikor apád deszkába zárt testére döngve ráhullottak a rögök. Cinkos­nak éreztem magam azok kö­zött, akik jelenlétükkel, saj­nálkozó bárgyú könnyeikkel tették még fájdalmasabbá fiúi kínodat. Én is könnyeztem és részvétteljes pillantással ke­restem szemedet a sírnál, mint sok más. Tudtam, hogy ilyen esetben a részvét inkább méreg a szívnek, mint vígasz­talás, de talán azért, mert a fájdalmad feletti fájdalma­mat alcartam így enyhíteni, vagy csak a belémidegzödött kétezeréves szokás késztetett részvétre, a sajnálkozásra. De vajon kit sajnáltam én ott? Azt az embert, aki barátom apja volt, akinek koporsóján egyre gyűl a föld?... Vagy talán téged? Téged, azért a szörnyű érzésért, amit az a jóvátehetetlen igazság okoz?... Ki tudja? Talán a bennem lappangó, a haláltól való ősi reszketés, az utolsó pillanat, amely egyszer nekem is el­jön, csalta szemembe a könnyeket? Magamat sajnál­tam volna? Vajon ki tudná megmondani, hogy kit sajnál amikor egy embertársát teme­tik? Nekünk, akik nem hiszünk a túlvilágban, nincs viga­szunk. Ha valaki elmegy kö­zülünk, akkor tudjuk, hogy örökre, visszavonhatatlanul elment. Csak emlékünkben marad meg egy ideig. Akkor sem ő, hanem az emléke, a lényéhez fűződő néhány apró­ság és tettei. Felvilágosult embernek tar­tom magam. Elveim szerint a halál az élet velejárója. Tör­vényszerű. Szükséges. De ak­kor mégis miért könnyeztem a temetésen? Ki mondja meg végre nekem, hogy miért saj­nálkoztam hát? Miért és kit? Hisz nem én haltam meg. Nem az én életemnek szakadt vége. A barátom is él. A ha­lál nem fáj. Nem hiszek a po­kol létezésében, hogy az el­hunytat féltsem az esetleges szenvedésektől. Ezernyi kér­dés és csak a tény biztos: a barátom apja meghalt és én végtelenül sajnálom. Hogy kit? Nem tudom. > Egy közülünk nincs tovább. Kacziba Antal János A DÜHÖNGŐ Egyedülálló, nem mindennapos — de tanulságos eset! Késsel ösz- szeszurkált két rá­bízott lovat Kob- lecz József, Mo- nor, Felsőtanya 14. sz. alatti la­kos. Az ugyan­csak rábízott ko­csit pedig össze­törte. Tettével mintegy négy-öt­ezer forint kárt okozott a mono- ri Uj Élet Tsz- nek. Társadalmi tulajdon rongálása miatt bűnvádi el­járást indítottak ellene. Még jó, hogy nálunk nincs „ló- barát-egyesület”, mert bizo­nyára őrültek házába zárat­ná a dühöngő kocsist. (—) — Ügyeletes orvos vasár­nap Gomba—Úri: dr. Szilá­gyi Sándor, Úri. • Gyömrő— Mende: dr. Lányi Péter, Mende, Fő u. 6. Tel.: 11. Mo- nor: dr. Pálfy Ferenc. Üllő: dr. Leyrer Lóránt. — Négyszáz méteres vas- sínpályát építenek a Monori Állami Gazdaság csévha- raszti üzemegységében. A sínpályós kocsikkal a hiz­lalda alom-, illetve trágya- szállítását, végzik. — Felújítják Vasadon a 220 voltos kisfeszültségű vil­lamos hálózatot. A régi, el­avult vezetékeket megfelelő keresztmetszetűre cserélik ki, ezáltal kiküszöbölik a már régóta panaszolt feszültség­ingadozásokat. A felújítási munkát a DÁV ceglédi üzemvezetőségének építőcso­portja végzi. ANYAKÖNYVI HÍREK Pilis Házasságot kötöttek: Jagyugya Lajos ég Marosfalvi Mária, Cser- nai István és Silik Mária, Duhaj István és Pintér Margit, Szabó Benő és Zsámbéki Rozália, Rimár Ferenc és Kemencei Irén, Berkesi Károly és Hursán Anna Mária, MONOMnffia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 119. SZÄM 1964. MÄJUS 23, SZOMBAT Négy műhely — vagy egy? Nagy teljesítményű mezőgazdasági gépjavító üzemmé szervezik át a gépállomást A tsz-ek gépi felszerelésé­nek állandó fejlesztése foko­zatosan csökkenti a gépállo­mások mezőgazdasági te­vékenységét, ami a távlati tervekben azt jelenti, hogy a gépállomások gépjavító köz­pontokká fognak átalakulni. A múlt év szeptemberében a Monori Gépállomáson tett látogatásunk alkalmával Ber­zsenyi Zoltán igazgató úgy nyilatkozott, hogy a Monori Gépállomás, mint a megye egyik legnagyobb gépállomá­sa, mezőgazdasági gépjavító üzemmé fog átalakulni. En­nek az átalakulásnak tervsze­rű megvalósítását célozzák az ott folyó építkezések is. Két új javítóműhely már elkészült és már üzemel. A régi javító- és szerelőmű­hely bővítésén és korszerűsí­tésén most dolgoznak. Ennek elkészültével a gépállomás idejűleg megfelelő szakmun­kás gárdáról is kell majd gondoskodni. Remélhetőleg addigra a szakmában jelent­kező ipari és mezőgazdasági bérdifferenciák is rendeződ­nek és az ez idő szerint még a fővárosba járó szakmunká­sok itt helyben is megtalál­ják a számításukat. Az átalakulási folyamat a Monori Gépállomáson kétség­kívül megindult és annak üteme a tsz-ek gépi felszere­lésének emelkedésétől és a saját gépek nagyüzemi gaz­dálkodásra való , beállítása mérvétől függ. Előbb-uíöbb a Monori Gépállomás egy nagy teljesítményű mezőgazdasági gépjavító üzemmé válik. Ezzel a tervszerű átszerve­zési munkával egyidejűén Mo- nor másik oldalán, a 4-es számú főút mellett a vasadi útelágazásban a Monori Álla­mi Gazdaság tekintélyes anyagi befek­tetéssel nagyszabású mo­dern mezőgazdasági gép­javító műhelyt létesít. A szerelőcsarnok, a kazán­ház és a tartozékok korszerű felszereléssel számottevő gép­javító egységet jelent majd. A monori vásártéren a MÁVAUT a múlt esztendő­ben létesített egy ideiglenes javító- és szerelőműhelyt. En­nek tőszomszédságában most a TEFU épít egy ugyancsak ideiglenes jellegű javító-sze­relőműhelyt. A két vállalat ugyanis tervbe vette, hogy ugyanitt közösen nagykapaci­tású szerelő-javítóműhelyt lé­tesítenek. Monoron tehát ez idő sze­rint négy vállalat foglalkozik gépjavító- és szerelőmű­hely létesítésével és üzemeltetésével. Ezek kö­zül kettő mezőgazdasági, a másik kettő pedig fuvarozási jellegű. A gépek karbantartása és szükség esetén sürgős és szak­szerű megjavítása fontos nép- gazdasági érdek. Fontos, hogy a javításokra mindenütt könnyen • elérhető, jól felsze­relt és jól működő javítómű­hely álljon rendelkezésre. He­lyes-e azonban, hogy ennek a célnak elérésénél vállalati so­vinizmus érvényesüljön és minden vállalat önálló javító- műhelyt építsen és tartson üzemben? Vajon ezek az üze­mek teljes mértékben kihasz­nálhatók lesznek-e? Nem volna-e helyesebb az erők szétforgácsolása helyett az erők összefogásával területi­leg egy-egy jól felszerelt, nagykapacitású és jó szakem­berekkel működő gépjavító- és szerelőműhelyt üzemben tartani? Dr. Huszty Károly HOGY SIKERÜLT ? — Újra festik, felújítják Monor községben a közúti irányjelző táblákat. — Két új szolgálati lakást építenek a csévharaszti er­dőgazdaságban. Egyiket Csév- haraszt és Vasad községek határán az erdőszélen, a má­sikat pedig a gyáli erdész­kerületben. — Nyolcéves gyermeket en­gedett a volán mellé Répás Mihály üllői lakos. 500 fo­rintra bírságolták. FEKETE KRÓNIKA Százötven forintra bírsá­golták, mert: — utazási szándék és érvé­nyes menetjegy nélkül tartóz­kodott Budapesten a Nyugati pályaudvar egyik vasúti sze­relvényében Kéri Péter, Mag­lód, Bajza út 16. szám alatti lakos; — tilos jelzőtábla ellené­re behajtott egy utcába gép­kocsival Kellner János, Ve- csés, Magdolna út 36. szám alatti lakos; — levizsgázatlan billenő- platós pótkocsit vontatott és két személyt szállított a pót­kocsin Krisztov Sándor, Mo­nor, Somogyi Béla út 44. szám alatti lakos; — személyi igazolványát, melynek érvényességi ideje lejárt, nem cseréltette ki Bolla Imréné, Monor, Mik­száth Kálmán út 25. sz. alatti lakos; — levizsgázatlan pótkocsit vezetett Csányi Mihály, a Ve- csési Állami Gazdaság dol­gozója. MAI MŰSOR Mozik Ecser: Honfoglalás I—n. Gomba: Az aranyember. Gyömrö: A hete­dik esküdt. Maglód: Germinal (szélesvásznú). Monor: Rákóczi hadnagya. Nyárégyháza: Egy csepp .méz. Pilis: Az aranyember. Tápiósáp: Sárga cipő története. Tápiósüly: Elektra. Úri: a kopa­szok bandája. Üllő: Én és a geng­szter (szélesvásznú). Vasad: Ami­kor egy lány 15 éves. Vecsés: A halál neve Engelchen. A múlt hét keddjén 26 ecseri felnőtt jelent meg lá­zas izgalommal az iskolában a dolgozók esti tagozatának vizsgáján. Most a gyermekek voltak azok, akik türelmetle­nül várták haza az apukát és anyukát, s az ő ajkukról hangzott el először a kérdés: „Hogy sikerült?"’ Tizenöt dolgozó tett ered­ményes vizsgát a VII. osz­tályból, tizenegyen elvégezték a VIII. osztályt, közepesnél jobb átlageredménnyel, ötös­re vizsgázott Lilik Istvánná s Németh József. A vizsgaelnök megállapítot­ta, hogy a követelményeknek megfelelnek a tanulók. Az ecseri dolgozók is azért vették kezükbe a fáradságos napi munka után a könyvet, mert érezték, hogy a minden­napi élet megköveteli tőlük a szélesebb ismereteket. Sok szülőt a gyermeke iránti sze­retet vezetett el az iskolába: „Nem akarom, hogy fiam, vagy a lányom a szomszédba menjen segítségért!” Az eredményeket előse­gítette a pedagógusok: Tárnái Dezső, Laky Károly, Farkas Lászlóné, Haness László lel­kiismeretes munkája. Örvendetes az is, hogy a községben Mátraházi László­né vezetésével 5 felnőtt bif­kózik a betűvetés nehéz tu­dományával. Reméljük, hogy a sikeres vizsgák újabb ösztönzést ad­tak minden „öreg diáknak”, hogy érdemes szüntelenül ta­nulni, érdemes minden, alkal­mat megragadni, hogy merít­senek a tudomány színes, gazdag kincsházából. Parázsó Gézáné Gyömrői morzsák A MAVAUT kalauz nél­küli járatait a későn kelők kedvéért közlekedtetik? ★ Ha jó a kávé, a presz- szós nőt dicsérik — ha rossz, a gépet szidják. ■k Az épülő állomás látvá­nyánál csak a két kilométer hosszú betonkerítés felállí­tása okozott nagyobb örö­möt. * Az utak állapotáról lát­szik, hogy nem használják nálunk a szénpor tüzelésű kályhát! ■k Ha jó filmet játszanak, kétforintos mozijeggyel is nagy lehetsz! — is — Az elmúlt évihez hasonlóan május 28-án ismét vendégül látja Mende község a környe­ző községek dolgozóit, hogy eleget tegyenek emberbaráti kötelességüknek és a gyógyí­tó szolgálat részére biztosít­sák az életmentő vért. A mai orvostudomány nél­külözhetetlen, gyógyító, sőt sokszor életmentő eszköze a vérátömlesztés, az elveszett vér pótlása. Minden egészséges embernek meg kell hallani a hívó szót és segítségére kell sietni a gyógyító szolgálatnak, a bajbajutott édesanyának, gyermeknek. Az orvostudomány haladá­sával mind több olyan beteg­séget gyógyítanak meg, mely­ben az emberek régen meg­haltak. A sebészeti osztályokon tör­ténik a legtöbb vérátömlesz­tés, de sokat használnak fel a szülészeti és a csecsemőosztá­lyokon is. Egy-egy ágyra 4—5 palack vért kell biztosítani szív és tüdőműtéteknél, me­lyet mindnagyobb számban vé­geznek. Látjuk tehát, miért kell az év minden időszaká­ban a vérellátást biztosítani. Az édesanyák és a gyerme­kek nevében kérünk minden­kit: jelentkezzen véradásra! A május 28-án Mendén szer­vezett véradásra különösen hívjuk Süly, Sáp, Úri és Ecser dolgozóit és bízunk benne, hogy hívó szavunkat megért­ve, jelentkeznek. Kérjük azo­kat, akiknek hozzátartozóit már az emberi szeretettől adott vér mentette meg: mu­tassanak jó példát! Gál Jánosné járási Vöröskereszt- titkár Tavaszi életkép Siirúpusztáról Igen kellemes látványban van része annak az utazónak, aki ezekben a napokban Tá- piósülyön, a sűrűpusztai autó­busz megállónál leszáll és kö­rülnéz a határban. Az én fi­gyelmemet legelőször a gyö­nyörű búzatábla ragadta meg. Az éppen kalászba szökkenő szálakat sejtelmesen ringatta az enyhe tavaszi szél. A másik oldalról pedig a frissen levá­gott zöld lucerna nagyszerű illata szállt. Nem messze et­től a helytől egy 32 vagonos magtár körvonalai bontakoz­tak ki. Égnek meredő téglafa­laira éppen az imént tűzték ki a zöld májfagallyat, jeléül annak, hogy a kőművesek be­fejezték a munkát. Kissé távolabb, a hatalmas tisztásra fürge Zetorok hord­ták össze a lucernát. Az előre elkészített elektromos szárító- hengerek közé szorgos kezek rakták az értékes takarmányt. Figyelmem ezután a sulyi Virágzó Tsz 15 katasztrális hold szőlőterületére irányult. Tiz asszony kapálta nem messze tőlem a szőlőt. Csaknem vala­mennyien túl voltak a hatva­nadik életévükön, A sort leg­elöl Ronczó Lajosné vezette. Érdeklődésemre elmondta, hogy mindennap fél négyt.or kel hajnalban, mert az ott­honi munkát is el kell végez­ni. Különben szívesen jönnek ki dolgozni, mert nagyon szé­pen fejlődik a szőlő, kár volna most elhanyagolni. Ezután Molnár Jánosné következett, aki három napon át egymaga dolgozott a szőlőben. Asszony­társai ez idő alatt paradicso­mot és paprikát palántáztak. Dinnyés Ferencné volt a legidősebb az asszonyok kö­zött. Elmúlt már 65 éves. En­nek ellenére szorgalmasan ka- pálgatott ő is. ' Csupán azon tűnődött: ha ö és asszonytár­sai nem tudnak majd dolgoz­ni, vajon ki fogja őket felvál­tani a munkában? Az élénk női tábqr csakha­mar fordult egyet és nemsoká­ra eltűnt a szemem elől. A barázdák közül hirtelen egy mezei pacsirta röppent fel. Lágy trillája kedvesen bele­olvadt a tavasz hangulatába. Krátky László Légpuska A napokban panaszolták Gyomron, hogy a Dózsa György úton fiatalemberek az | utcán és kertjükben légpus­kával lövöldöznek. Emberek testi épségében ugyan még nem tettek kárt, de a szom­szédok és a saját kertjükben fészkelő hasznos madarakat (rigó, gerle) pusztítják. Amellett, hogy e meggondo­latlan lövöldözéssel madara­inkban is kárt tesznek, ál­landóan veszélyeztetik a szom­szédok testi épségét. Tekin­tettel arra, hogy még jó né­hány helyről hallottunk pa­naszt, megkértük a járási rendőrkapitányság illetékeseit, hogy a légpuskák használatá­val kapcsolatban tájékoztas­son bennünket, illetve olvasó­inkat. „Lakott területen és a ha­tárban tilos a légpuska használata. A határban a vadásztársaságok kérésére tiltották el a légpuska­használatot. Fegyverhasz­nálatra is az egyéb más fegyverek használatával kapcsolatos előírások ér­vényesek. Kizárólag csak az arra kijelölt helyen, vagyis lőtereken szabad használni, mégpedig csak céllövészetre.” Ma már minden községünk­ben van lőtér, tehát akinek légpuskája van, azzal lövöl­dözhet, de csak a lőtéren. —sk— Hétvégi sportjegyzetek SZÍNEK Lapozgatom sportegyesületeink régi alapszabályait, közgyűlési ! Méhes az erdőszélen O " vatosan közeledünk a kap­tárokhoz. A méhek ele­ven nyüzsgéssel érintik a röp- nyílásokat, láthatóan lázas munkában vannak. — Jól teleltek a méhek. A nagy és hosszú tél nem árt a jól táplált családoknak, sok­kal inkább az egyenlőtlen, fel- melegedéseket hozó tél. Je­lenleg tarka árvacsalánról hor­danak, de ez is gyöngének mu­tatkozik. Várjuk a főszezont, az akáchordást. Néhány hét múlva tele lesz a tisztás széle kaptárokkal. Monorról szokta ide kihozni a méheit már évek óta Léé Andor, Szabolcska La­jos, Kovács István, Kovács László, Fekete Benő, Farkas István, Tóth Károly és Nagy Imre. Akácra kitűnő terület ez itt, ha az idő kedvező a hor­dásra és a virágzásra. Az idei előjelek nem a legjobbak, de azért bízunk. agam is csodálom a bátor­ságot, ahogy a nyüzsgő méhek között mutogat, ma­gyaráz a méhész, és én kitar­tok mellette. t\j agy okát fáról a sívó homá­ly kon a motorkerékpár a pótharaszti erdei ösvényen. Az emberzajtól csendesült tájat a madarak vidám csicsergése tölti be. A hosszan nyúló, aká­cos erdőt ők uralják tavasz virradtával, mag majd a mé­hecskék. Mi most ez ügyben járunk. Szép István erdész háza a hatalmas fáktól övezett erdei tisztáson húzódik meg. A tisz­tás szélén méhkaptárak sora szürkéink. — Jelenleg 17 családom van — mondja Szép István erdész méhésznyelven értve a dolgokat. — Rosszul indul ez a tavasz. Nehezen fakad­nak, a téli jégpusztítást síny- \ lik a fák, — s kezével mutat- I ja a derékban, lombjában tör­delt fák szánalmas csonk­ijait. — Április 8-án pattantak a \ rügyek, a gyakorlat szerint ;május 20-ra kellene a virág- !zásnak beállnia, de idén nem \igen lehet számítani rá. In- lkább csak hónap végén, a nóg- i rádi akác meg csak június kö­zepére várható. [jegyzőkönyveit. Mindenütt feltün­tették benne az egyesületi színe­ket: piros-fehér, zöld-fehér, kék­sárga, stb. 5 Eszembe jut, hogy a nevezett 5 egyesületek csapatait a közelmúlt- \ ban láttam versenyezni, s egészen ' más színű felszerelésben, mint \ amilyen színűk van „hivatalosan”, j Az egyesület iránti odaadás, a ; klubhűség szeretettének kialakitä- \ sát talán ezen az aprónak tűnő { kis formaságon keresztül is erősí- í teni, mélyíteni kellene. Sportszer- j gyártásunk — ha minőségben nem * is produkál kiváló terméket — a j felszerelések színeit tekintve gaz- J dag. \ A jövőben az egyesületek veze- ' tőségének törekedni kell arra, hogy olyan színű felszerelést vá- *, sároljon amely — az alapszabályá- ' nak, működési engedélyének j alapján —- részére engedélyezett, í Járásunk válogatottjának is a j megyén belül megvan a meghatá- í rozott színe (piros), s ez évtől * kezdődően megyei versenyeken, $ spartakiád döntőkön csak ilyen J színű felszerelésben indulnak. Árnyak ! A végső kétségbeesés határán ! egyik sportegyesületünk (Monori- ! erdő) elnöke értesítette a járási ; sportvezetőket, hogy egyesületüket ; megszüntetik. Kérte az azonnali ! intézkedést. ! A múlt évben kis egyesületeink í között ez a sportkör volt a leg- ' jobb. Az ő kérésük is döntő volt j a járási labdarúgó-bajnokság kör- ; zeti rendszerben történő lebonyo- ; lításának kialakításában. Annál ! érthetetlenebb a kapott „ultimá- ! tűm”. ! A JTS alapos megfontolás tár- ! gyává teszi az erdeiek bejelenté- ; sét, s ha a megszüntetést mégis ; jóváhagyja, teljes egészében fel- ; számolja az erdeiek sportegyesü- ; letét úgy, hogy a pályát is a köz- ; ségi tanács tulajdonába, kiparcel- ' lázásra adja át. (blaskó) — Érdekes és szép a méhek \ világa. Nyolc éve foglalko- \ zom velük és nagyon megsze-: rettem. Okos, szorgalmas kis: állatok a méhecskék. Nézzük : csak, mit hoztál? — és ügyes': mozdulattal elcsíp egyet, meg- j vallatja a potrohát és ujján, fénylik a ragadós nektár. Felbont egy családot, a ke­reteken ezrével nyüzsögnek a ': méhek. Elég egy óvatlan moz- \ dulat, megrajzanak és vészé- : delmes ellenséggé lesznek a \ szorgalmas kis munkások, j ki fél, nem ajánlom, hogy : zi méhészkedjék, de aki tud \ vigyázni, annak gyönyörűség, i szenvedély. Jó hordás esetén i pergettem már nyolc mázsa \ mézet is. Az a baj, hogy ke- j vés az edény, ha bejön a nagy \ hordás és a mézfelvásárlás • módja sem problémamentes. í Sajnálattal hagyjuk el a ro- \ mantikus, szép erdei tanyát \ azzal a meggyőződéssel, hogy ; hasznos szép foglalkozás a mé- \ hészkedés és megfelelő szak- ! értelemmel, teljesen veszélyte- \ len, lám a kirándulást egy esi- \ pés nélkül megúsztitlc. Fekete János ' I erires nélküli véradónál Mendén május 28-án

Next

/
Oldalképek
Tartalom