Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-22 / 118. szám

»ff JUCftl zJCirltw 1964. MÁJUS 22, PÉNTEK Nines hiba!? Az ellenőrzés elégtelenségéről panaszkodik az egyik vendég- látóipari vállalat vezetője. Mint mondja — az ellenőrök hiába járják a hálózatot, se­hol nem találnak hibát, pedig ők tudják, hogy a valóság nem ilyen kedvező. Valóban igaza lenne? A vál­lalat ellenőrei nem állnak hiva­tásuk magaslatán? Erről szó sem lehet. Először is — szó ne érje a ház elejét — valamennyien tisztességes, rendes dolgozói a vállalatnak. A hálózatban szeretik és tisz­telik őket. Kapcsolatuk a dol­gozókkal nyugodtan kiválónak mondható. A legeldugottabb bódés gebines is ismeri és tisztelettel köszönti a vállalat ellenőreit. A régebbiek már lépteinek koppanását is fel­ismerik. Talán nines az ellenőröknek tekintélyük? Rágalom lenne ezt állítani. Hacsak a falu szé­lén feltűnnek, az üzletek ve­zetői máris lelkesen készül­nek a fogadásukra, sőt értesí­tik a környékbeli kollegákat is. Hamarosan eltűntetik a szeme­tet a padlóról, a piszkos térí­tőt az asztalról, és a leltár­hiányt a raktárból. Ebből következik, hogy a Dunakanyarban éppúgy, mint Monoron vagy Nagykőrösön — szeretik az ellenőröket, mert nem akarnak nekik csalódást okozni éá a hiányjegyzőköny­vek többletmunkájával terhel­ni. Ételüket remekül elkészítik, italukat pontosan megmérik, kellemes pincehidegen, tiszta pohárban», udvarias szavak kí­séretében szolgálják fel. Ezek után mit írhatna az az ellenőr a jegyzőkönyvbe? ök nem ülhetnek fel olyan kósza szóbeszédeknek, hogy egyes he­lyeken a féldeci csak négy cent, a hús felismerhetetlenül pici és étlap nem is kell, mert a teljes heti menü leolvasható az abroszról és a pincér kabát­járól. ök saját szemükkel győ­ződhetnek meg arról, hogy a fentemlítettek csak mende­mondák, mert hiába, rosszak az emberek és annyi mindent beszélnek ... (ä. f.) Százéves tőkéken termett a díjnyertes dömsödi bor Két érettségi után most jár egyetemre az Aranykalász főkertésze Gorka Géza kiállítása Az egy mégsem több, mint a kettő! Az iskolai könyvtárak jövőjéről Az utóbbi években több al­kalommal is foglalkoztunk la­punk hasábjain a községi és az iskolai könyvtárak munká­jának párhuzamosságával. Legutóbbi cikkünkben például — amely Amikor az egy több, mint a kettő címmel jelent meg a közelmúltban — egy ta­nyai iskola é® letéti könyvtár példáján bizonyítottuk ezt. A téma időszerűségét jelzi az a tájékoztatás, amelyet cik­künk nyomán Máté Jánostól, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetőjé­től kaptunk. A tájékoztatás szerint a köz­ségi könyvtárak és az iskolai könyvtárak munkájának pár­huzamossága csak látszólagos. Oka, hogy a két könyvtárháló­zat funkciója közötti különbség eddig elmosódott. Ez adott és ad még ma is egyes kirívó ese­tekben okot a vitára. A megoldásra azonban már megvannak a helyes elképzelések. Mint ahogy más könyvtárháló­zat, mint például a tanácsi, szakszervezeti, stb., úgy ezu­tán az iskolai könyvtárhálózat is megjelelő központi módszer­tani irányítás alá kerül. Ennek hiánya eddig sok gondot oko­zott. A községi könyvtár feladata az egész lakosság ellátása szépirodalommal, ismeretter­jesztő művekkel és a szak­mai műveltség művelését szol­gáló irodalommal. Az iskolai könyvtár célja az iskolai ok­tató-nevelő munka segítése. Ebből adódóan a két könyv­tár állományának összetétele más. Az iskolai könyvtár szű- kebb választékú. Biztosítja a tananyaghoz szükséges kötele­ző irodalmat — minden öt ta­nulóra egy példányban — •kívül a tananyag elmélyí­tését, jobb megértését segítő szépirodalmi műveket tartal­maz. A községi könyvtár könyvállománya nagyobb vá­lasztékra ad lehetőséget, de az egyes művek kisebb példány­ban állnak rendelkezésre. A korábbi vitatott összevo­nás helyett a megfelel-, átgon­dolt állományfejlesztés, s a két könyvtárhálósat tevékenysé­gének összehangolása a cél. Az Országos Pedagógiai Könyvtár, mint az iskolai könyvtári hálózat módszerta­ni központja, megvizsgálta a Pest megyei iskolai könyvtá­rak helyzetét, s értékes tapasz­talatokat szűrt le. Az iskolai könyvtárhálózat munkájának megszervezése e tapasztalatok alapján történik majd meg. Az elképzelések szerint egy-egy úgynevezett ki­emelt iskolai könyvtárhoz kapcsolnak majd több já­rást. Körülbelül öt-hat ilyen nagy körzet lesz a megyében. Ezzel együtt a városokban és a nagyközségekben erőteljesen fejlesztik majd az iskolai könyvtárakat. A kisközségek­ben, kerületekben, tanyákon, a közművelődési könyvtárat teszik alkalmassá az iskolai könyvtár funkciójának ellátá­sára, letéti, vagy fiókkönyv­tár létrehozásával. A nevelői szakkönyvtár az iskolai könyvtártól függetlenül lexikonokat, szótárakat, enci­klopédikus műveket, módszer­tani útmutatókat, pedagógia; szakmunkákat, napilapokat é; folyóiratokat tartalmaz majd. Ezek az intézkedések végr« tisztázzák az iskolai könyvtár- hálózat feladatát, jellegét funkcióját, s így megszűnik mind a tényleges, mind a lát­szólagos párhuzamosság. (tm) szorgalma kevés volna, ha Dömsöd határa nem lenne különösen alkalmas a szőlő­termelésre. Hiszen, hogy az egész környék többi községé­nek bora meg sem közellíti a dömsödit, mindenki elis­meri. — Olyan itt a talaj, hogy évszázadokig megmarad ben­ne a tőke — mondja Túri La­jos, aki nemcsak könyvel, ha­nem háztáji szőlejét is műve­li. — Kilencvenöt éves nagy­anyám beszéli, hogy a sző­lőnkben kiskora óta ismer sok olyan tövet, amire a nagyap­ja azt mondta, hogy az ő nagy­apja ültette még. Valóban né­hány régi szőlőben van száz-, sőt kétszázéves tőke nálunk. És majdnem valamennyi még ma is terem. — Róluk is került nedű díj­nyertes borainkba — jegyzi meg Nagy Sándor —, bár ezeknek a boroknak a zöme a volt Siket-féle szőlőből szár­mazik. Abban pedig a legöre­gebb tőke sem idősebb har­minc esztendősnél. Idősebb Siket Gábor három évtizede, csupán kedvtelésből elkezdett szőlőt telepíteni és bort termelni öt hold földön. Mintha soha egyébbel nem foglalkozott volna, olyan jól kezelte a szőlőt, meg a bort. Ügy látszik veleszületett te­hetsége volt hozzá és a fia is tőle örökölhette. Mert a fiú kereskedelmi technikumban érettségizett annak idején és csak egyéves tsz-tag korában 1961-ben, harminckét eszten­dős fővel iratkozott be a ker­tészeti technikumba. Ott múlt év végén megszerezte a máso­dik érettségit és nyomban be­iratkozott az agráregyetem le­velező tagozatára. Most teszi le az első félév vizsgáit. — Nagyon nehéz körülmé­nyek között tanult — mondja róla a főkönyvelő. — Tavaly hosszas betegség után meghalt az anyja, akkor már régen be­teg volt a felesége is, akit hat hete temetett el. Vitte kórház- ról-kórházba a betegeit, törő­dött a két gyermekével és keményen dolgozott, meg ta­nult közben. Kelyhek, kupák, oklevelek kerülnek elő. Tavaly a megyei borversenyen az akkor még csupán hároméves Aranyka­lász Tsz opportója első, ve­gyes fehér bora második, hárs­levelűje harmadik díjat nyert. Bora a hatvankettes évben még több dicsőséget szüretelt. A megyei versenyen vegyes fehér borért az első, az or­szágos versenyen opportójával a harmadik helyezést érte el. A nemzetközi borversenyen az Aranykalász ezüstérmet kapott az opportoiért, a mező- gazdasági kiállításon bronzér­met. Ugyanitt az almáját ezüstéremmel jutalmazták. Abban az esztendőben a szo­cialista országok első kerté­szeti kiállításáról, az NDK-ból is két aranyérmet hozott haza az Aranykalász. Az egyiket cecei paprikával, a másikat Stainemared almával érde­melte ki. Az alma ott termett az öreg Siket egykori almásá­ban, amit a fia negyedik éve A pályakezdés munkái Gorka Géza művészete ma (Foto: Koppány György) \\\\V\\\\\\\\\VWNKNÄ^ DUNAKANYAR A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal két új kiadványa A Pest megyei Idegenfor­galmi Hivatal kiadásában jó könyvecske jelent meg nem­rég a Dunakanyarról. Hé­zagpótló munkának készült, már régen szükség lett volna rá, főleg azóta, hogy a Du­nakanyar annyira fontos sze­rephez jutott az idegenfor­galomban. A festői szépsé­gekben annyira bővelkedő vidék egy-egy részletéről ko­rábban is készültek kisebb terjedelmű ismertetők — akadt köztük néhány egé­szen jól sikerült munka is —, de az egész Dunaka­nyarról ez az első. A szándék tagadhatatlanul jó volt. A kivitel már ke­vésbé, bár a képanyagot elég szerencsésen válogatták ösz- sze a szerkesztők. A kis kö­tetben közölt közel százhúsz fénykép igen alkalmas arra, hogy érzékeltesse Dunaka­nyarunk változatos szépsé­geit és felkeltse iránta a közönség érdeklődését. Nagy kár azonban, hogy nyomdai sokszorosításuk nem nagyon közelíti meg azt a techni­kai színvonalat, amelyet nyomdaiparunk korszerű gé­peinek segítségével már el­ért. A reprodukciók szürkék, fénytelenek homályosak. Hiányzik belőlük az, ami ta­lán legfontosabb: a ragyo­gás. Ugyanez a hibája a szí­nesen nyomott címlapnak is, amely a Duna vizében visz- szatükröződő visegrádi fel­legvárról készült színes fel­vétel elég szürkén sikerült reprodukciója. A képek tehát szürkék, a szöveg viszont annál színpom- pásabb. ízelítőül bevezetőjé­nek néhány mondata: „S íme, meg is jelenik hátán egy fe­hér hajó: az is csaknem állni, látszik a messzire nyú­ló vízben, legfeljebb kémé­nyének szürke bodrát len­geti a messzi zöld hegyek felől illanó szellő. Ilyen ma­gasról a parthoz csapódó hul­lámok fodros csipkéje sem fehérük, s a nagy, végte­len csöndben, amely a csip­két szövi, csupán a hajó dudája búg fel, szembejövő hajók üdvözlésére. Minden mily nyugalmas, mily áhíta­tot keltő.. A kedves olvasó bizony ful- dukolni kezd ebben a da­gályban és nem sok kedvet érez, hogy elfogadja a felkí­nált kezet. Pedig a bevezető után, amikor végre megkezdő­dik az utazás a Dunakanyar legfelső pontján, Esztergom­nál, már szelídül valamicskét i a szóáradat és csak ritkásab- ban sodor magával ilyesféle szóvirágokat. Az olvasó így zavartalanabbal ismerkedhet meg a kanyar szépségeivel és nevezetességeivel. Képes útikönyvekben nem lenne helye a stílus-bravúrko- dásnak, a prózában írt költe­ményeknek: szép, tiszta, vi­lágos és szabatos szövegre van inkább szükség, hogy a ked­ves olvasó figyelmét a szöveg erőltetett szépséged ne vonjü el a táj természetes szépsé­géiről. A könyv az Egyetemi Nyom­dában készült. Üj kiadványa a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatalnak a Visegrádról készült színes, öt­letes leporelló is. Kevés szö­veggel, sok képpel, ügyes raj­zokkal, hatásos, ízléses tipog­ráfiával propagálja Mátyás király egykori városát. Stili­zált tájékoztató térképei prak­tikusak, jó hasznát vehetik azok is, akik nem tanulták meg a térképolvasás tudomá­nyát. A műanyag spirállal összefűzött kis füzet a Békési Nyomda jó munkájának bizo­nyítéka. (m. I.) Rendőrségi krónika Jugoszláviába akart szökni. Szonyod Ádám 21 éves gö­döllői segédmunkás május 13-án felült Budapesten egy Pécs felé tartó vonatra, az­zal az elhatározással, hogy majd Magyarbolynál átlépi a magyar—jugoszláv határt. A határsáv közelében figyelme­sek lettek viselkedésére és szóltak a határőröknek. Szo- nyodof elfogták és őrizetbe vették. Tiltott határátlépés kí­sérletéért indult ellene eljá­rás. vagy a barátaidhoz és kíváncsian für­késztem máskor mindenre oly kö­zömbös fiam. — Mit vigyek ne­ki? — Ilyen későn már sehol nem kapsz semmit. Tudod mit, vidd el a tulipánt, amit ajándékba ho­zott nekem a bátyád. Gyuri rohant a szobába a tulipánért. Letörve jött vissza. 4 bátyja nem adta a virágot. Rövid tö­mörséggel Gyuri tud­tára adta: — Azt már nem! — Szaladj az üzlet­be csokoládéért — ajánlottam. Bár mindig Dikó születése napja len­ne — Gyuri azonnal engedte Imes kedett. Amikor visszajött, újra kezdte: — Ebben a ruhá­ban maradjak? — Nem. Vegyél tisztát. — Rövid vagy hosz- szú nadrágot? — Rövidet. És tisz­ta fehér zoknit. Gyorsan elkészült. Arca csak úgy tü­zelt. Már indulha­tott volna. amikor váratlanul leült és fanácstalanul maga elé meredt. — Tebeléd meg mi bújt? — kérdeztem Alig két hete számoltunk be lapunkban a Munkácsy-dijas Gorka Lívia keramikusművész nagysikerű budapesti kiállításá­ról, s most máris arról tudósíthatjuk olvasóinkat, hogy Balas­sagyarmaton, a Palóc Múzeumban megnyílt a Nógrádverőcén élő Gorka Géza Kossuth- és Munkácsy-dijas keramikusunk kiállítása. A nagy érdeklődéssel várt kiállítás érdekessége, hogy a neves művész ezúttal a negyven évvel ezelőtt készült alkotásait a legújabbakkal együtt mutalja be. A megyei borverseny győz­tesei közül a dömsödi Arany­kalász Tsz két díjat, égj elsőt, meg egy harmadikal kapott Cegléden. Papíron. A valóságban azonban háron- díjat, egy harmadikat és két elsőt hozott el. Ezt azon­ban csak akkor derítettük fel, amikor — hogy meg­ízlelvén a vörösborok kate­góriájában első díjjal ki­tüntetett opportóját és s harmadik díjra tartott fehéi borát, hárslevelűjét, a zsűri döntését megerősíthessük — elmentünk az Aranykalász­hoz. A borkóstolóból semmi sem lett, legalábbis nem Dömsödön. Viszont a tsz- irodán Nagy Sándor főköny­velőtől, meg Túri Lajos könyvelőtől megtudtuk, hogy a tsz szőleinek meg borai­nak igazgatója, ifjú Siket Gábor az egyéni termelők versenyén indult és háztáji­ján termelt vegyes fehér borával szintén első díjat nyert. Úgy is lehetne mon­dani tehát, hogy ifjú Siket Gábor hozott el három díjat Ceglédről, hiszen a könyvelők, de más tsz-tagok szerint is a tsz dicsőségéért őt illeti a leg­több érdem. Természetesen a kertész- agronómus, meg munkatár­sainak minden szakértelme, Rádőlt a fal. Kedden dél- ^ ben 12 órakor Dömény Pál ^ 80 éves Bugyi községbeli al- ^ kalmi munkásra rádőlt Sző- ^ nyi Györgyné, bugyi lakos ^ istállójának fála. Dömény ^ az istállófalat akarta bonta- í ni — iparengedély, képesí- ^ tés és bontási engedély nél- ^ kül —, eközben történt a ^ szerencsétlenség. A leomló fal ^ halálra sebezte az öregem- ^ i bért. ^ \ Gyuri ősszel lesz í tízéves. Mint a többi ! gyerek, ő is alig vár­ija az év végét. Ala- '{pos tanulás helyett \ összecsapja a leckét, ; enni sem ér rá, csak ! rohan játszani. ! Tegnap is hét óra {tájt érkezett haza. } Ott ténfergett körü- \ lőttem, míg végül í előrukkolt mondan- | dójával: (, — Anyu, Dikónak ! születésnapja van. £ (Dikónak becézik ! a gyerekek a házban i lakó hasonlókorú kis- | lányt.) 5 Azért, hogy mégis {válaszoljak valamit. j udvariasan megkér- : deztem: l — Igen? — Anyu, felkö- ( szöntsem? ; — Természetesen, í örülök, ha figyelmes csodálkozva a hirte­len változáson. — Mégsem me­gyek — jelentette ki nem egészen maga­biztosan. Teljes értetlenül néztem rá. — Tudod — val­lotta pirulva — nem megyek. Még azt mondanák, azért kö­szöntőm fel Dikót, mert szerelmes va­gyok bele. Azt pedig nem akarom. Várakozóan tekin­tett rám. Én pedig biztattam: — Menj csak nyu­godtan, nem az a fontos, amit az em­berek mondanak, csak te légy biztos magadban. S Gyuri, a nagy fiú nem ment, futott, repült fel a lépcsőn az aján­dékkal. (iá,) tsz-agronómusként, mint a tsz tulajdonát kezel. A tsz tagjai 384 hold sző­lőt családi művelésben dol­goznak meg, de már forgat­ják a talajt az ősszel kiala­kítandó első ötven holdas nagyüzemi szőlőtábla alá. Háromszázezer vesszőt gyö- kereztetnek az Arany Ka­lászban. A telepítések előké­születeit természetesen szin­tén ifjú Siket Gábor irányítja. — Hol találjuk most a fia­tal Siketet? — A borpincébe ment. — Hát akkor elmegyünk utána. — Igen? Csakhogy a mi pincénk Pesten van, a Mag- lódi úton. Estefele jár, mire odaér­nénk, már nem találnánk ott. Viszont a tsz termelői bor­mérését a Bakáts utcában még nyitva találjuk. Veszünk egy pohár opportóit, meg egy pohár hárslevelűt, hogy fe­lülvizsgálhassuk a ceglédi versenybizottság ítéletét. Az első kortyok után megállapít­hatjuk, döntése helyes volt. Nos, más alkalommal majd találkozunk és elbeszélgetünk még Siket Gáborral, aki a szőlőtermelés és a vincellérség tudományát tulajdonképpen még apja tfnel'lett, az öthol­das családi szőlőben tanulta ki. Most pedig hasznos, tö­rekvő, szép eredményeket felmutató tagja az egyik dömsödi szocialista mezőgaz­dasági nagyüzemnek, az Aranykalásznak. Sz. E. — Mesterséges ideg. Rodo­mir Beljakov orosz biológus előállította a világ első mesterséges idegét. A mű- i'ostból készült idegszál al­káli-oldattal működik: meg­feszül, kilazul. Az idegszá­lacska 30 gramm súlyt ké­pes megmozdítani, Szerelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom