Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-19 / 116. szám

1954. MÁJUS 20. SZERDA r ts< iltf.i F> /Űrlap :* Hány ezer élettel kevesebb ? A papír fehér és szenvtelen. Rajta a szöveg kiált: így nem tudunk tovább élni. Most már biztosan tud­juk, hogy sohasem lehet gyere­künk. Pedig mi úgy akartuk, hogy legyen három gyere­künk. örökbefogadnánk egy kisfiút. Kérjük, hogy segítse­nek, Ha csak kislányt lehet, mi azt is elvállaljuk. Jó he­lyen lenne nálunk. Kérjük, hogy segítsenek...” A gyámügyi előadó elteszi a levelet Az egészségügyi osztályon elővesznek egy dossziét. Az egyik feljegyzésben ez áll: „1963-ban — az előző évhez képest — ötszázzal több művi vetélés volt Pest megyében. Ám az abortuszok száma na­gyobb, mert a szülészettel nem rendelkező budai, rác­kevei, dabasi járásból és a szentendrei, monori, váci já­rás egy részéből Budapestre mennek az asszonyok.. ★ Abortusz. A nők — emberek. Nem szü­lőgépek többé — önálló, dol­gozó emberek. Emberi életük egyik záloga a születésszabá­lyozás. Abortusz: dráma és divat. Felelőtlenség és kényszer. Az állampolgári szabadság egyik megtestesülési formája. És az állampolgárok önzésének egyik megtestesülési formája. Mit mond a közgazdász? — Kell. Az államnak sem mindegy, hogy természetes ütemben növekszik-e a népes­ség. vagy mesterségesen fel­duzzad. A demográfus legyint: — Ugyan, hol itt a természe­tes ütem? És mit mondanak az anyák? A jövendőbeli anyák. ★ Az asszony sápadt és szenvtelen: — Ha tejet forralok, hány­ingerem van. Máskor is van. Unom. És mit kezdjek egy gyerekkel? A bizottság derm ed ten hall­gat. Végre megszólal az or­vos: — De ha nem akarja, miért nem vigyáztak akkor? Az asszony felcsattan: — Akkor? Ki gondolta vol­na akkor, hogy nem lesz egy nyugodt percem sem? Minde­nütt arról hallok: szülés, fáj­dalom nélkül. De még meg sem született, én meg kínló­dom. mint egy állat ★ A másik sírva mondja: — Főorvos úr kérem... én nem ... tessék itt vannak a le­letek. Azt mondták a kórház­ban, a szívem miatt nem szül­hetek ... Főorvos úr én nem tudom... én a Dunának megyek... Az orvos vizet ad az asz- szonynak. — Kedves, ne sírjon, néz­zen rám... Most néhány évig nyugton él — nincs magának olyan nagy baja. Nyugton él, szót fogad az or­vosnak — higgye el kedves, rendbejön és megszületik a baba. Ha nem hisz nekem, összehozom néhány sorstár­sával. Néhány évig nekik sem lehetett — de most megnézheti, milyen vasgyúró gyerekeik vannak. ■k A lány ingatja a fejét: — Azt nem lehet, tessék el­hinni. Én mindig azt hal­lom, hogy más világ járja, de a faluban énnékem nem lenne maradásom. Én nagyon szeretném, tessék elhinni, ta­lán még az apja is elvenne, de én nem maradhatnék meg otthon, bujdoshatnék a világba. Kiskorú lány jön az any­jával. — Én nem tudom, hogy tör­tént doktor bácsi... De most segítsenek rajtam. Ha meg­tudják, kicsapnak az isko­lából — és elpityeredik, mint­ha történelemből egyesre fe­lelt volna. ★ Törékeny, elegáns fiatal- asszony. — Tudja, hogy ez ártal­mas? Tudja, hogy megtör­ténhet: többé nem lehet gye­reke? — Ugyan, csak ijesztget a doktor úr... — Nézze, én nem azért vagyok itt, hogy magát ijesztgessem. Komplikációk is lehetnek. És mi lesz magá­val 20 év múlva? — Tudom én azt doktor úr. Sok szó esik most erről. Sok mostanában az abor­tusz, maguk meg azt akar­ják, hogy kevesebb legyen. De mi a férjemmel úgy gon­doljuk, hogy ezt elvetetjük. — Miért, talán nincs laká­suk? — Van éppen, de sok min­den hiányzik. És egy gye­rek nem nélkülözhet. Egy gyereknek mindent meg kell adni, mindent, amit csak kíván. — Az autót is, a lemezját­szót? — Igazságtalan a doktor úr. — őszintén feleljen: meny­nyit keresnek? — Kár ezt feszegetni dok­tor úr. Mi eddig még alig éltünk. ★ Törődött parasztasszony. — öt gyerekük van? — Igen. — Mennyit keresnek havon­ta? — Az uram, ügye, a közös­ben ... hát nem a legjobb a munkaegység. Vagyis éppen­séggel a hatodiknak is jutna, de öt gyerek van így is — így is szűkösen vagyunk. Újabb asszony — ünneplő ruhában. Az ünneplő ruha kopott: — A férjem elissza a pénzét Én tartom el a csa­ládot ... Amikor a Lacika megszületett térdig lejártam a lábam, hogy befogadják a bölcsődébe. Nem akarok má­sikat — miből neveljem fel? Vagy ha fájdalomban meg­szültem, adjam be a lelenc­be? Riadt menyecske jön. A férje elkísérte,, az előszobá­ban, af'többi asszötoy közt várja. — Maguknál a lakás ... ? — Igen, doktornő kérem. Édesapámék a konyhában laknak, mi a hugomékkal a szobában. Oda csak nem szülhetek? — Megértem én magát lel­kem. Dehát az előbb mondta, hogy járt a nők akadémiá­jára. Nem tanulta ott meg, hogyan kell védekezni? — Megtanultam ón doktor­nő. De hogyan... a hugomék előtt...? Mikor lesz nekünk lakásunk. Embermódra aka­rok élni — mikor lesz nekünk lakásunk? ★ Mit válaszol a közgazdász? — Nagyok a kilengések. Az emelkedő életszínvonal — át­lagértéket jelent. De ez az emelkedő átlag még sokakra nem érvényes. Mások viszont jól vagy megfelelően élnek, de túlzott igényeik vannak. Ezek kielégítéséért feláldozzák a gyermeket. — Nagyok az ingadozások — mondja a demográfus. — 1956 nyaráig, a mostani abor­tusztörvényig, a rendes át­lagnál nagyobb volt az élve- születetteik száma. Aztán vé­szesen csökkent. Nagyok az ingadozások. Egyre több a gyermektelen és az egy gyer­mekes házaspár. ★ Megyénkben 1963-ban 11 166 élő csecsemő született. Megyénkben 1963-ban 7444 művi vetélés volt. És hány asszony utazott Pestre? ★ Hét és félezer abortusz. Hány ezer élettel kevesebb? Az orvos ingerülten felel: — Legfeljebb a fele volt in­dokolt. Az anyaság — hány példát hozzak fel? — a leg­szentebb emberi érzés. De ha a bizottságban ülök... min t­ha nem anyák jönnének. A városi főorvos keserűen mondja: — Egyharmadánál megtar­tottam volna — de ez nem tő­lem függ. És az sem, hogy hiába, beszélek: mégis akad olyan; aki" háromszor jön egy évben. Védekezniük kellene — de hol tanulják meg a vé­dekezést? A nőtanács, az is­kolák, az üzemek keveset tö­rődnek ezzel. — Úgy látszik, szégyenlősek. Murányi József MI AKAR LENNI . 9 HOGYAN SZEREKE ÉLNI I Válaszolnak az érettségiző diákok Határidőre érkeznek az NDK mezőgazdasági gépszáilítmányai Az évente importált sok ezer mezőgazdasági gép nagy részét a Német Demok­ratikus Köztársaságban vásá­roljuk. Az. idén a mintegy 300 millió forint értékű erő- és munkagépet szállító Né­met Demokratikus Köztársa­ságot csak a Szovjetunió előzi meg a magyar mező- gazdasági gépimportban. Erő­gépet két típust hozunk be az NDK-ból. A különböző talajadottságokhoz és terep- viszonyokhoz kitűnően alkal­mazkodó, sokrétű alkalmazá­si lehetősége miatt kedvelt RS 09-es eszközhordozó trak­torból négyszázzal, az RS 09-es szerkezeti elemeiből jelépített keskenynyomtávú, komlóművelésnél, szőlő- és gyümölcstermelésben használ­ható kis traktorból pedig százötvennel gyarapítjuk a gépparkunkat. Mindkét erő­géphez nagyobb mennyiségű munkagépet is vásároltunk: a kis traktorokhoz kombi­nált talajművelőket — kul- tivátorokat, forgó boronákat és töltögető ekéket — per­metezőket, belső majorsági szállításokra, kertészeten be­lüli szállításokra kitűnően alkalmas 800 kiló teherbí­rású szállítóplatókat, az RS 09-es eszközhordozóhoz 400 fűkaszát, 7 méter munkaszé­lességű gereblyéket és egye­beket. Az idei német me­zőgazdasági gépszállítmányok jelentős tétele 650 darab 44 soros gabonavetőgép, 500, na­pi 30—40 holdas teljesítmé­nyű műtrágyaszóró, s 400 kaszálórakodó gép. Az idén először vásároltunk a Né­met Demokratikus Köztársa­ságtól jól bevált járva szecskázó gépeket. E prakti­kus gépek egyik legjobb „tulajdonsága” az, hogy sza­Vasárnap ballagtak és né­hány hét múlva már állami okirat tanúsítja, hogy éret­tek. De vajon valóban azok-e? Erről folyik a vita hosszú idők óta és a vitatkozók na­gyobbik része kétkedve vagy egyáltalán nem tartja őket érettnek. Erre a kérdésre keresem most a választ a Ceglédi Ál­talános Gimnázium IV. B. osztályában. Feszengve, ki­csit kényelmetlenül állok a harmincnégy 18 éves lány és fiú előtt. Ha nem itt talál­kozunk, ifjú hölgyeknek és meglett fiatalembereknek nézném őket. Kicsit szoron­ganak a padban, a lányok­nak már láthatóan kényel­metlen az iskolai köpeny. Elmondtam jövetelem cél­ját: szeretném, ha néhány kérdésre írásban felelnének. Amolyan dolgozatírás lenne ez, ahol ezúttal nem a mate­matika, vagy az orosz a tan­tárgy, hanem az élet, vagy ahogy ilyenkor gyakran em­legetik: az ÉLET. Nem egyeseket kérdezek, hanem mind a harmincnégyet, mert az átlag mindig köze­lebb áll az igazsághoz, mint a kiemelt példák, vagy a fe­lületes látszat. Mert az a bi­zonyos látszat néha valóban nem kedvező. A „dolgozat- írás” így kezdődik: — Rá kell írni a nevet a papírra? — kérdi egy fiú. — Miért? — Mert, ha nincs név, az ember őszintébb mer lenni —■ feleli. — Ha valaki olyat akar ír­ni, aminek következményétől félne, ne írja rá a nevét' — mondom, de hozzáteszem, hogy a névtelen leveleknek és véleményeknek a ml életünk­ben nincs már súlyuk. Amikor a beszedett papí­rokat átnéztem, egyetlen név nélkülit sem találtam. A látszat: sok az úgyneve­zett — bocsánat a már köz- használatúvá lett kifejezésért — „hülyegyerek" frizura, egyik aprólékos műgonddal szabályos „Beatles" fejet kreált magának. A homlokba fésült hajak kissé stupiddá teszik az egyébként értelmes és érdeklődő arcokat. Dehaí, mit csináljunk? Ez a divat, melynek meghökkentő irány­zatait nem ők diktálják. Ha az iskolai rendtartás szerint közelítenék feléjük, el kell ítélnem, hogy min­den alkalmat megraíadnatt egy kis fegyelmezetlenke­désre. Ha a tanár hátat for­dít, felmorajlik az osztály. Amíg az érettségiről szól, a fiúk és lányok padsora kö­zött „légipostái” úton, izgal­mas jegyzékváltás folyik. Az érettségiről egyébként fél­vállról beszélnek, de rossz színészek. Látható, hogy a nyegleséggel izgalmukat és félelmüket palástolják. Gon­dolom, meg lehetett szólni azt a kislányt is, aki nem tudta eltüntetni körméről a gyöngy­házlakk maradványait, de ehelyett derülök a mellette éktelenkedő, árulkodó tinta­foltokon. Nem firtatom, mi a véle­ményük a házibulikról, nem érdekel, hogy kiért rajonga­bályozható hosszúságúra vág­ja a szecskát. Nagy teljesít­ményű, szántóföldön és gyü­mölcsösökben egyaránt jól használható permetezőgépek, traktorvontatású műtrágya­szórók is szerepelnek az idei behozatali listán. Az NDK mezőgazdasági gépszállítmányai, mint az AGROTRÖSZT illetékes mun­katársai hangsúlyozzák, ha­táridőre érkeznek. Húsvéti rozmaring - májusban Tévedés ne essék nem idén beérett almatermésre utal a cím, dehogy. Hanem arra a gyönyörű arany­sárga, még a múlt évi nyár és ősz napsugarait magába gyűjtött ízletes, egészséges gyümölcsre, amelyet a na­pokban vásárolt a feleségem. Hogy hol, milyen üzletben? Ne törje a fejét, f ne fáradjon megkeresésével a kedves olvasó. Hiszen az állami zöldség-gyümölcs üzletekből már régen el­tűnt az alma, nem található a földművesszövetkezeti és tsz-elárusító helyeken sem. Pedig ilyenkor, amikor késik a hosszú tél után a korai cseresznye, s egyéb friss gyümölcs, milyen jó, különösen a növekvő, fej­lődő gyermekeknek egy-egy szem vitamin-, és nedv­dús alma. Éshogy nem elérhetetlen álom, arra bizony­ság, hogy nekünk Budán, a Fény utcai piacon sikerült néhány kilót, 9 forintos áron vásárolni. Hogy kitől? Egy fiatal solymári menyecskétől, aki a háztáji kert­ben termett almát férje segítségével elraktározta ta­vaszig. A teljesen hibátlan, válogatott almaszemeket gondosan viaszszerű védőréteggel vonták be, s így azok megőrizték frisseségüket, olyanok maradtak, mintha most szedték volna le őket a fáról. Ügy látszik, ez a vesződség a solymári menyecské­nek, s más keveseknek kifizetődik évről évre. Vajon ha gyümölcsöt termelő közös gazdaságaink foglalkoz­nának vele, nekik nem érné meg? (h. f. p.) A D UNANAL nak: Catherine Valente-ért vagy Beethoven-ért, Rejtő Jenőért, vagy Thomas Maim­ért. Miután az élet a dol­gozat tárgya, az élet alapja; a munka, a hivatás, a pálya- választás gondjairól szólnak a kérdések. Mi szeretne lenni ? A harmincnégyből tizen­egyen akarnak egyetemre, il­letve főiskolára menni: 3 ta­nár, 1 vegyész, 3 mérnök, 1 iparművész és 1 katonatiszt akar lenni, ketten pedig fel­sőfokú technikumba jelent­keztek. Az elmúlt évekhez vi­szonyítva érdekes, hogy egyetlen orvosjelölt sincs kö­zöttük. — És látszólag idén — leg­alábbis közülük — keveseb­ben jelentkeztek egyetemre. Ebben szerepet játszik az új rendelet, amely szerint az egyetem nein mentesít a ka­tonai szolgálat alól és csak egy év katonaidő letöltése után lehet az egyetemi tanulmányo­kat megkezdeni. A válaszok azonban ennél sokkal igazabb magyarázatot óidnak. Az osz­tályból ugyanis nyolcán érett­ségi után rögtön dolgozni mennek és közülük hatan az­zal az elhatározással, hogy a munka mellett tovább tanul­nak. Évekkel ezelőtt még idegen­kedtek tőle, ma már természe­tes, hogy érettségi után tizen­öten szakmát tanulnak. A fiúk között a műszerész, villany- és autószerelő a „sláger”. A lá­nyok ... már hallom a mecha­nikusan hajtogatott választ: kozmetikus, fodrász, stewar- des. De nem. Sokkal reálisabb terveik vannak: szabónő, könyvelő, autóbuszforgalmista és gyermekgondozó. És kö­zöttük is akadt három, aki azt írta, hogy a szakmunkásbizo- nyítvány megszerzése után le­velező úton mérnök lesz. Íme: az alapban nincs baj. Életük értelmét tisztán lát­ják. céljaik reálisak és elérhe­tők. És a vágyaik? Első helyen szinte vala­mennyien azt írták, hogy sze­retnének jól és eredményesen dolgozni. Györffy Anikó: „Életem bol­dog lesz, ha jó munkahelyen, eredményesen dolgozhatok. Szeretnék békében élni, ki­egyensúlyozottan. úgy a munkahelyemen, mint a ma­gánéletemben ...” Csak egyikük jelölte meg fő vágyán, hogy sok pénzt akar keresni, három vágyott ko­csira, ennél többen külföldi utazásokra és családi házra. Kevesen szóltak a családról, gyermekről csak egy álmodo­zott, mégpedig Cseh Éva: Szeretnék jó pedagógus (Gábor felv.) í lenni, ezért néhány évre fa­1 lura megyek. De ez nem elég a | boldogsághoz. Boldog, harmo- ^ nikus családi életet szeretnék ^ és természetesen gyermeket j(2), hiszen ez is a nő hivatá­ssa...” ^ Megkérdeztem azt is, hogy % szakmájuk megszerzése után íj hol akóimak élni, gondolván £ arra, hogy ők is elvágyódnak £ szülővárosukból. A harminc­ig négy lány és fiú közül huszon- jj öt határozottan Cegléden akar maradni. Mindössze kilencen ^mennék el. közülük is négyen j indokoltan. Ami azonban ag­gasztó, még a parasztszülők gyermekei között sem akadt 2 egy sem, aki a mezőgazdaság- £ ban akarna dolgozni. Ennek í okait e riport keretein belül ^ nem lehet tisztázni. Minden- í esetre fel kell rá figyelni. '/y Még néhány hét és állami ^ okirat tanúskodik érettségük- í ről. De erről tanúskodnak ők ^ ia Érettek, mert az élet értel­ei mét és célját tisztán és reáli- ^ san látják. Álmaik valóra vál- ^ nak, vágyaik beteljesülnek, ha 2 nemcsak álmodoznak, hanem | tesznek Is érte... í Ősz Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom