Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
1954. MÁJUS 17, VASÁRNAP 9 Csak táncolni szeretnek? Ijßffi kereskedő szokás, még , ti a kapitalizmus viszonylag $ tisztességes, felfelé ívelő idő- $ szakából származik, hogy az új ^ üzletet támogatja a közönség: $ hadd boldoguljon a kezdő. Van % ebben valami nemes gesztus, $ amit ma is kitűnően haszno- 4síthatnánk. Gyakran va~ 4 gyünk tanúi ugyanis olyan ^ helyes, életrevaló kezdemé- 4 nyezésnek, amely alig tud í talpra állni a közömbösség, a í segítség hiánya miatt. Ilyen g például a népművelés színes, '4 minden bizonnyal nagy jövő í, előtt álló hajtása, a klubmoz- % galom. Ezen belül is például ^ a film-klubok működése. A legutóbbi hivatalos felmérések $ szerint mindössze. négyet tar- t, tanak számon ebben a hátaiig más megyében. £ Hajlamos az ember ugyan ^ azt hinni — lévén a film egyikké a művészet legnépszerűbb ágainak —, hogy ez a felmérés hivatalos jellege ellenére sem pontos. Ennél többnek kell % lennie. Ez a szám azonban fi- 0 gyelmeztet bennünket vala- £ mire. A több mint egy éve ál- 4y landóan propagált film-klub j nem kap elég figyelmet, se- 4 gítséget, sem anyagi, sem er- 4 kölcsi vonatkozásban. Ugyan- $ akkor az időrendben még fia- '4 talabb mozgalom, a társas- % tánc-klubok szervezése jól ha- $ lad, s ma már hetvenöt ilyen £ klub, illetve szakkör működik % a megye művelődési otthonai- jj ban, körülbelül háromezer 4) taggal. $ -jnri lehet a szembeszökő £ ifi aránytalanság oka? A film nem adna egyenértékű $ szórakozást a tánccal? Ha más- jj más jellegű is a szórakozás, de £ kisebb értéke lenne a film0 nek? Vagy a fiatalok csak táncolni szeretnek? Ezt a felte- ^ vést cáfolja egyebek között a £ mozik jelentése a matinékról,] 4 a külön ifjúsági filmvetítések- 4 ről, az ifjúsági bérletekről. Az : ^ okokat máshol kell tehát ke- ; í resnünk. y i ^ A művelődési otthonok igaz- j ^ gatói és a felsőbb szerveknél ] ^ dolgozó népművelők is első- ] % sorban az anyagiakra hivat- : £ koznak, mondván, az leiine az : f igazi, ha a művelődési ottho-: £ nők saját géppel rendelkezne- \ nek. De ehhez pénz kell. Má- i í TÓl-holnapra azonban vala-; \ mennyi nagyobb művelődési: 4 házat és művelődési otthont ] í keskenyfilmvetítögéppel ellát- ] 1 ni nem lehet. Ez eleve irreális ] í igény. Sokkal járhatóbb út-] \ ruik látszik ennél, ha a műve- ] 4 lödési otthonok együttműköd- : f nek a helyi mozival. Erre. már ■ P volt példa, de többen azt ■ 4 mondják. nehézkes ez az] $ együttműködés. Ezen nem le- í $ hetne segíteni? Hiszen a mo- \ \ zik és a művelődési otthonok ] í ugyanahhoz az irányító szerv- ] í hez tartoznak!... i A másik lehetőség: sok is- ] 4f kola rendelkezik ma már ] £ filmvetítőgéppel. Nem lehetne ] £ valamiképpen módosítani a ] 4 fennálló rendelkezéseket és! kialakult szokásokat és közösen használni ezeket a gépeket? Az iskolai vetítések mellett a filmklubokban is nagyszerű szolgálatot tehetnének ezek a gépek;. S a cél itt is, ott is ugyanaz: az ifjúság esztétikai nevelése, s szórakoztatása. j mozik normál gépei és az /.1 iskolák keskenyfilmes gépei tehát lehetőséget adnának a filmklubok erőteljesebb szervezésére, de ehhez jobb együtt- ? működés, az ügy iránti na- 3 gyobb odaadás szükséges. S az % a véleményünk, megéri, hiszen' g a film népszerű, legalább any- •; nyira, mint a tánc, s van annyi 4/ haszna is. S mellette, sőt vele ^ összehangolva, akár a klub £ programján belül, még bősé- £ gesen juthat idő a táncra is — 3 tm í Falu Tamás: IBOLYA Friss ibolya kék csokra Repült be ablakán. De hol van már az ablak És hol van már a lány? És hol van már az utca, A zöld gledicsiák. A lengő szárnyú függöny, S hol van az ifjúság? És hol vannak az álmok, A villogó szavak? * Nem maradt meg belőlük, Csak az ibolyaszag. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX.X XXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' A VÁLTOZÁS KORA .XXNXXXXXXXXXXXV kezik. Szinte kivétel nélkül fiatalok. Nem egy közülük budapesti. Szívesen jöttek? Nem. Csak éppen szeretik a maguk választotta hivatást. S mert a fővárosban nem kaptak állást, eljönnek vidékre, hogy taníthassanak. De kimondatlanul is ott él bennük a gondolat: egy év munkája után talán már könnyebben találok állást Budapesten. S mert a munkájuk hivatás, szívvel-lélekkel kezdenek hozzá. S az . így végzett munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. * 1960 tavaszán ballagtak először a végzős diákok a sári iskolában. Aki csak tehette, ott szorongott a csöppnyi udvaron. Mert addig a ballagás ismeretlen fogalom volt a község életében. Eljöttek hát, hogy megcsodálják, s talán akkor voltak életükben először büszkék arra, hogy fiuk vagy leánytik iskolába jár. Néhány héttel később pedig valóságos forgalmi akadály keletkezett a földművesszövetkezeti bolt kirakata előtt, amikor kitették az első iskolai tablót — ország-világ szeme elé. Aki eddig csak legyintett, ha az iskolára, a gyerek mulasztására került a szó és az iskolakerülésért kirótt büntetést is zokszó nélkül kifizette, most egyszerre büszke lett arra, hogy a fia vagy a lánya képét látja viszont a kirakatban. És attól kezdve rohamosan csökkent az igazolatlanul mulasztó diákok száma. ★ Két esztendővel később 1962 őszén új iskola nyitotta meg kapuját a sári gyerekek előtt. Közel hatmillió forintért építette az állam — azóta sincs^ hozzá fogható épület a falu-* ban. Ez a világos színű, tíztantermes, modern épület ma a sári emberek egyik büszkesége. Ügy vélekednek: egy ilyen iskolából kimaradni, vagy akár csak mulasztani i$ — bűn. És ma már nemcsak büszkék az iskolájukra, de a magukénak Is vallják. Következik ez abból, hogy elküldték gyerekeikkel az addig otthon féltve őrzött saját festésű cseréptányérokat (amelyek ma i§ minden szlovák háznál megtalálhatók), díszítsék velük a tantermek falát, hogy még szebb, otthonosabb legyen. A gyerekek pedig felváltva, géppel fényesítik a ragyogó, világossárga parkettát — nem engedték, hogy felolajozzák, inkább maguk viselik a gondját. Az eredmény: az elmúlt tanévben a három és fél napot sem éri el az egy diákra jutó — igazolt! — mulasztás. A nyolcadik osztályban pedig még ennél is kevesebb! ★ Sári község sincs ma rtiár a világ végén. Minden Inárcsról induló vonathoz autóbusz viszi vagy hozza az embereket. Ez az egyszerű tény már is kikezdte a szlovák falu évszázados önmagába-zártságát: egyre gyakrabb az „idegen” házasság a faluban — vagy a fiú vagy a lány az ország más részéből kerül ide —, s ma már az „idegen” házasságok ellenzőinek a száma is' egyre kevesebb. S ez igen biztató: egy egészségesebb, testileg és szellemileg egészségesebb nemzedék nő fel itt. * A ballagás, a tabló, az új iskola és az autóbusz azonban csak a változás külső jele. (Igaz, hogy nagyon fontos és biztató jele!) Ami azonban ennél is lényegesebb, az a belső, tartalmi változás. A faluba érkezett fiatal pedagógusok — akik akkor még csak ugródeszkának tekintették a sári iskolát — beleszoktak a falusi életbe és letelepedtek. Az igazgató egymás után sorolja a házasságokat. Cseri Ilona férjhezment Garajszki Istvfjthoz, Tímár László feleségül vette Szalai Margitot, Szarvas Ágota Székely Tibort választotta élete párjául. De a fiatalok nemcsak egymásra találtak, megtalálták az életük értelmét is. Bizonyítja ezt, hogy szinte • valamennyien tanulnak, mert érzik és tudják, hogy a falu, ahol otthonra találtak, nemcsak befogadta őket, hanem még többet vár tőlük. Garajszki István mint képesítés nélküli tanító kezdte. Ma a Pedagógiai Főiskola levelező tagozatának utolsó éves hallgatója a földrajz-biológia szakon. Szintén a Pedagógiai Főiskola levelező tagozatára jár a képesítés nélküli Tímár László, Bolftog Blanka pedig a Felsőfokú Tanítóképzőben kívánja megszerezni a tanítói képesítést. A tanítói képesítéssel rendelkező Krenkó József matematika-kémia szakon tanul tovább a főiskolán, míg a történelem-földrajz szakos Garai István igazgatóhelyettes a gyakorlati foglalkozásból kívánja megszerezni a harmadik diplomát. * És ma már nemcsak a diákok és a pedagógusok tanulnak a községben, hanem a felnőttek is. Ez is a változás biztos és biztató jele. Az iskolában népes hetedik és nyolcadik osztályt alkotnak a felnőtt tanulók. A télen háromhetes tsz-tanfolyamot szerveztek, amelynek filmmel egybekötött előadásain majdnem szűknek bizonyult a művelődési ház nagyterme. Hasonló volt a helyzet az ismeretterjesztő előadássorozaton csakúgy, mint a hat előadásból álló szülők iskoláján. Most" szervezik az alapfokú ismereteket nyújtó tanfolyamot, hogv a múlt még meglevő „örökségét”, az analfabétizmust is csak úgy emlegethessék: volt. ★ A változás korát éljük. Az egész országban, így Sári községben is. Az eredmények biztatóak. Nemcsak a változás külső jeleit illetően — tartalmában is. S ez a döntőbb. Mert ez a záloga a további, még gyorsabb előrelépésnek. Prukner Pál-Az ússzony. és párt^oc^ói Bemutató a VígszínházbanVolt egyszer a világ végén, pontosabban Sári községben, negyven kilométernyire a fővárostól egy iskola. Azaz nem is egy, de három. Már ami az épületek számát illeti. A legnagyobban négy tanterem kapott helyet. Düledező, roz- zarít falu házikó volt. A fala nem is igazi téglafal, csak vályog, azt is több, mint száz esztendeje verték a- cigányok. Életveszélyes! — állapították meg az illetékesek, de ... Maradt az' iskola s maradtak benne diákok is. Szó szerint így: maradtak is. 1958- ban százhatvannégy diák nem kapott bizonyítványt, mert annyit hiányzott vagy éppen kerülte az iskolát. Mária ünnepén például a harminc nyolcadikos diákból négy jött el az órákra, a többiek — ünnepeltek. Egy esztendővel később már csak hatvanegy diák nem kaphatott osztályzatot a tanév végén. Az iskola hiányzást átlaga ebben az esztendőben: tanulónként harmincnyolc tanítási nap! így ragadlt a sári iskolára a világvégi jelző, öt esztendővel ezelőtt. * Az okok: A lakosság egy részének elmaradottsága. Szinte szállóigévé lett az emberek között: „£n is csak Ikét osztályt végeztem, mégis ember lett belőlem!” Ezért vették természetesnek, ha gyermekük reggelenként az iskola helyett a földekre indult. Még a helyi termelőszövetkezet is foglalkoztatott iskolaköteles gyerekeket — tanítási napon. Ugyanakkor, ami szintén még a múlt sötétségéből maradt meg örökül: a szlovák nemzetiségű falu önmagába zártsága — hosszú évtizedek óta egymás között házasodtak a családok. A közeli vérségi kapcsolat következménye: sok szellemileg visszamaradott gyerek. Kevés nevelő az iskolában, aki jelentkezik, az is visszafordul. Mert nincs lakás és a község iskolájában ugyanazt a fizetést kapnák, mintha például a fővárosban tanítanának, pedig Sári községnek még csak vasútállomása sincs, a legközelebbi vasútállomás — Dabas vagy Inárcs — egyaránt hat-hat kilométer. A kevés nevelő között is állandó a belső villongás. A tantestület két csoportra szakad — az egyik az igazgató, a másik az igazgatóhelyettes vezetésével intrikál. A tanév utolsó időszakában ez a belső csatározás - szinte teljesen kitölti a tantestület minden Idejét. Nem alakul, mert ilyen körülmények között nem is alakulhat ki bensőséges, egymást segítő kap«60lat az iskola vezetősége és a helyi tanács vezetői között. * A változás kora ötvenkilenc szeptemberében kezdődik, amikor új igazgató, dr. Selmeczi Lóránd veszi át az iskola vezetését. Nyolc pedagógus távozik, helyükre nyolc új nevelő érfigurát sem a jelen valóságában, aki hibái és emberi gyarlóságai ellenére is meggyőzően hirdetné: az élet szép, élni érdemes! Túlságosan nagy igény lenne ez egy mai magyar színpadi művel szemben? Azt hiszem, nem. Életünk eredményei adják ennek a jogos igénynek a zálogát, vagy még inkább maguk az emberek, akik ezeket az eredményeket napról-napra, esztendőről esztendőre becsületes munkájukkal produkálják. Ha reális képét festené Dunai Ferenc a ma valóságának, talán feledni tudnánk a tragikomédiának nevezett — a valóságban azonban valamiféle meghatározhatatlan vegyes műfajú — színpadi mű írói, dramaturgiai és> szerkesztési fogyatékosságait. így azonban az egyik hiba csak erősíti a másikat, s annak ellenére, hogy Az asszony és pártfogói íróilag jelentősebb alkotás A nadrágnál, mint kész színpadi mű, gyengébb elődjénél. Elsősorbai? azért, mert ezúttal a néző legtöbbször csak szavakból értesül arról: ki milyen ember, ahelyett, hogy a figurák jellemét azok cselekedeteiből maga ítélhetné meg. Dunai ezúttal túlbeszélteti hőseit, — cselekedteté- sük rovására. A VÍGSZÍNHÁZ kitűnő szí- nészgáfdájának — Ruttkay Éva, Páger Antal, Benkő Gyula, Latinovits Zoltán, Dávid Kiss Ferenc — igyekezete ezúttal nem sokat segít a figurák írói gyengeségein. Horvai István rendezői felfogása pedig — konkrét zene, absztrakt díszletek alkalmazása — még inkább tévútra viszi az író amúgyis irreális elképzeléseit. —r —I Pécsi Sándor játssza A pénz- ; csináló című új magyar film! főszerepét. ; 'AWWYVvvvWwwvwvwwvwwvvwwvwxvwv i ötven levelet írt. Ugyanannyi érkezett Ressie- f tői. A kétszázötven levélben — ha csak tízet j számol egyre — kétezerötszáz csókot küldött. 4f Két hétre elosztva: napi százhetvennyolc csók. 4t És nyolc marad még ráadásnak. Ha egy csók- 4, ra csak fél percet számol: napi másfél óra. 4 Ugyanannyi Bessie tartozása. Egy kicsit fá- 4 rasztó lesz, az biztos, de édes fáradtság az $ ilyen! , Vajon London melyik negyedében van a 4 Constantine Road? Csak annyit tud róla, a 4 harmadik kerületben. Bessie alig egy hónapja \ költözött oda ... Külön szobája lesz? Bessie \ fürdőruhás képe jutott az eszébe s azt sem ; bánta volna, ha ... 4 A mozdony belefütyült gondolataiba. Ki-;------------------ hajolt az ablakon, látta a pe-4 r onon állókat s a tarka forgatagban megpil- 4 lantotta a sárga princessruhát. Felkapta bő-; röndjét és a Pestről hozott virágcsokrot, úgy J rohant végig a folyosón. Bessie a lépcsőnél várta. A szája köszönésre $ nyílt: My darling, Bessie, de a lány meg- 4. előzte: j — Hello! How do you do? — s a kezét £ nyújtotta a szája helyett. 4, — Thank you... Köszönöm. j — A Grand Hotelben foglaltam szobát — '4 lelkendezett Bessie, s mielőtt a meglepetéstől $ ocsúdhatott volna, sután a kezébe nyomta a 4, virágcsokrot, mint aki szabadulni akar kelle- 4 metlen terhétől. £ Most kellene megcsókolni! — futott át raj- $ ta a gondolat, de ahogy keze a virágcsere köz- $ ben véletlenül Bessie kezéhez ért, zavarba jött % j és elszalasztottá az utolsó kedvező alkal- á moí is. 4 Lehet, hogy csak most kezdődik ez a sz/í- '4 telem? 1 £ keresztek — minden kereszt egy csók —, először persze, csak egy, az is, mintha véletlenül került volfia oda, aztán kettő, három s végül már egészen körülkerítették az aláírásukat: Bessie, Bandi. Amikor pedig ezt is kevésnek gondolta, úgy írta alá: András. Ez egy betűvel hosszabb, s így legalább négy kereszttel többet rajzolhatott köré. Mire Bessie azt írta levele végére: Elisabeth és ezzel egyszeriben megduplázta a neki járó csókok számát. A vonat futása lelassult és feltűntek az első házak az ablak mögött. Míg ö’ perc. Sárga princessruhában várja. Biztos előnyösen hangsúlyozza telt-karcsú alakját. Rövid, fekete hajához jól illik a sárga szín. Re-1 mek ízlésre vall. És árulkodik: az ő kedvéért vette fel. Pedig legalább négy éve már, hogy megírta: „A színek közül leginkább a sárgát szeretem. Talán azért, mert anyám kedvenc színe volt. Míg élt, mindig sárga rózsát vettünk a születésnapjára.” Milyen kedves tőle! Négy év után sem felejtette el. Remek lány Bessie. S ha csak a fele válik valósággá annak, amit öt esztendő alatt papírra álmodtak: csodálatos két hét vár rá! My dear — ízlelgette magában a köszöntést, ahogy szólítja majd, mihelyt megpillantja. My dear Bessie — mondta ki hangosan is. Aztán magyarul: Bessie, kedvesem ... Így jobban hangzott a fülének. Magyarul köszöntse? Az nem jó. Valami mást kell kitalálni. My darling — ez már sokkal közvetlenebb. Bessie mosolyog és csókkal válaszol. Aztán beülnek egy taxiba és egész úton csak csóko- ’óznak, hogy valamit törlesszenek a levélben Juildöttekből. Még otthon kiszámolta: öt év alatt kétszázDUNAI FERENC pesszimista alkatú író. Erre engedett következtetni már első színpadi műve, A nadrág is — de egyetlen alkotásból nincs joga sem a nézőnek, sem a kritikusnak általánosítani — új darabja Az asszony és pártfogói azonban igazolta az első meglátást. Dunai Ferenc, a színpadi szerző túlzottan sötét világban él, mert figuráit kivétel nélkül negatív anyagból gyúrja, formálja. A nadrág esetében — műfaját tekintve: szatírába hajló vígjáték —, ez a látásmód többé- kevésbé elfogadható, de jelen esetben már az írói alapállás hibájául kell felróni. ŰJ DARABJÁNAK hőse egy fiatalasszony, Edit, aki elhagyja pipogya, élhetetlen férjét, mert nem puhány, langyos boldogságra vágyik, hanem független, szabad életre, amelynek értelme és célja van. Ezt a felszabadult életet keresi egyetlen éjszaka alatt, de elbukik, mert maga is gyenge, s mert a férfiak, akikkel találkozik ezen az éjszakán — egy kivételével — csak a nőt akarj ák benne, s mire megvirrad — Edit halott. Ha világos és egységes lenne az asszony jelleme, talán másként láttatná az író a darab többi figuráját is, de a nézőben az előadás végére sem alakul ki —, mert a látott figurákból nem is alakulhat — meggyőző, vagy akárcsak egyértelmű kép is: szajha-e az asszony, vagy csupán egy gyenge, de emberi élet után sóvárgó nő? S a főhős jellegtelen jelleméből eredően üressé, érdektelenné és igaztalanná válik a daf\b többi figurája is; a már említett férj; a látszólag becsületes célokért harcoló, de a valóságban cinikus és törtető volt szerető; a jószándékú, mindenkin segíteni akaró, de alapjában megcsontosodott szektás tervosztályvezető; a gyárigazgató, aki inkább szenilis öregúr,. mint egy gyár felelős vezé- \ tője; még az egyetlen viszony- j lagosan pozitív figura, Havas j mérnök alakja is elsekélyese- ; dik a darab végére, s hol szén- i velgő, hol egzaltált lélekké ér- : téktelenedik. I Ilyen — és csakis ilyen — : színpadi alakok láttán a kri- : tikusban, de a nézőben ts j akaratlanul felmerül a való-; ság-kérdés: vajon csakugyan < csupa ilyen torzjellemü nega- : tiv emberből áll ez a társada- i lom, amit az író a színpadon 4 tükörként állít elénk? S ha j már felvetődött az emberben í a valóságérzés számonkérésé-! nek a kérdése, józan ésszel! csak tiltakozni lehet az író; pesszimista látásmódja ellen.; Miért nem lát Dunai Ferenc, 4 az író, egyetlen olyan pozitív 4