Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
19«. MÄJTTS 17, VASÁRNAP «serei r/tíriap 5 „Torony-iivegház" a bécsi nemzetközi kertészeti kiállításon Áprilisbein nyűt meg Euró- r pa eddigi legnagyobb kertészeti kiállítása Becsben. A kiállítás egyik legnagyobb szenzációjaként emlegetik a ,dorong-üvegházat”, amely — mint mondják — nemcsak a kertészeti, hanem az egész mezőgazdasági termelési forradalmasítja. A „torony-üvegház’j-ban a ládákban elhelyezett növények „végtelen liften” mozognak fel és alá. Nem a kertész megy a növényekhez, azok jönnek a kertészhez. Miért nevezik „forradalminak” Othmar Ruthner osztrák mérnök találmányát? Az érvek már a szakemberekhez szólnak: A hagyományok kétdimenziós művelési tér helyett a háromdimenziós művelési tér alkalmazását vezeti be a kertészetben. Ez az elméleti alap. A gazdaságossági előnyök: megtakarítás munkaerőben, munkaidőben, termeié« költségekben. (Fűtési, hűtési költségek, stb.) Független az égtáji kötöttségektől, ami a klasszikus üvegházak építésénél meghatározó erejű. Független a termőtalaj minőségétől is, minthogy a szükséges termőföld bárhová odaszállítható. A toronyszerkezet lehetővé■ teszi a természetes és mesterséges fény optimális 7c*- használását, a növények szükséges beámyékolását a mozgó növények kölcsönösem, elvégzik. Kedvező lehetőséget nyújt a szénsavtrágyázás alkalmazásához. A „mozgótalaj- rendszer” jelentősen megkönnyíti a magvak elhelyezését, a termés leszedését is. A bécsi kiállításra megépített henger alakú „lorphy- üvegház” 40 rhéter magas. Képünkön az üvegház egy kisebb változata látható, amelyet a feltaláló saját kertjében épített. •—z—s— Kifogyhatatlan türelemmel Pest megyében jelenleg több mint tizenhatezer cigány él, az összlakosság 2.2 százaléka. Közülük hatezren dolgoznak rendszeresen, nyolcszázan alkalmi munkát végeznek. Iskoláskorú és fiatal három és fél ezer. Nem dolgozik, teng- leng majd hétszáz. A fennmaradókat az öregek, a betegek és az apró gyerekek adják. Nem sok emberről van szó, s hogy problémájuk mégis állandó beszédtéma, annak oka sajátos helyzetük. A cigánylakosság elmaradott rétegének viszonyai árnyékot vetnek fejlődő szocialista társadalmunkra. Többségük még ma is a falutól távolabb húzódik meg. Általában nincs villanyuk, vizük, árnyékszékük. De még házuk sem, csak'az egy helyiségből álló vályogputri, ahol a legtöbbször nyolc-tíz ember zsúfolódik össze. Egészségügyi viszonyaik a rendszeres ellenőrzés ellenére serfi mondhatók megnyugtatónak. Művelődési helyzetük is szomorú. Közülük kerül ki a megyében nyilvántartott analfabéták döntő i többsége. Bár az iskolaköteles | gyermekeket „hivatalból” be- i íratják, de rendszertelenül jár- ínak iskolába. Télen a nagy 'hidegben kimaradnak, mert ínincs ruhájuk-cipőjük. Né- ihány osztály elvégzése után irendszerint végleg abbahagyják a tanulást. Életmódjukra jpUemző még a befeléfordulás, ősi szokásaik tovább élnek. Nagyfokú bizalmatlanság, félelem él bennük a nem cigányokkal szemben. A több évszázados üldöztetésből, a létbizonytalanságból fejlődött ki, hogy lakás, megélhetés, kulturális viszonyaik a lehető legkedvezőtlenebbek. Ezért egyéniségüket inkább a mának élés, a nemtörődömség jellemzi. #A vándorlással nagyjából már felhagytak, kisebb-nagyobb portyákat azonban még mindig rendeznek. Rokont látogatnak és ennek ürügyén Jetekre ottmaradnak. A monori. a pilisi és a nyáregyházi cigányok egy része a csévharaszti erdőn ad egymásnak rendszeres találkozót Csak elenyésző hányadát soroltuk fel a nehézségeknek, de ebből is mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ezeket a viszonyokat tovább tűrni nem lehet. Felkarolásuk, helyzetük megváltoztatásának gondolata 1945 óta állandóan napirenden van. Három éve, 1961 júniusban a Központi Bizottság határozatot hozott a ci- cigány lakosság elmaradott rétegeinek felemelésére. A cigányok helyzetén azóta sokat változtattunk, de mégis mennyi munkát, lelkesedést, hitet kell még a mérleg serpenyőjébe tennünk, hogy végre egyensúlyba jöjjön. A legjobb, legkörültekintőbb határozat is csak akkor eredményes, ha az emberek magukévá teszik, meggyőződéssel hajtják végre. Hiba, hogy az éves költségvetések, a népgazdasági tervek még csak említést sem tesznek a cigánykérdésről. Még nem született meg a rendelet, amely egybehangzóan tisztázná a cigány lakosság telekvásár-^ lási és lakásépítési problémáinak megoldását. Márpedig ez sarkalatos kérdés, maguk a cigányok sürgetik létrejöttét. A járási és községi tanácsok az üzemek és intézmények általában saját hatáskörükben ugyanakkor sokat tesznek a cigányság jobb körülményeiért. Jelentősen megváltozott az utóbbi években az üzemekben a szemlélet a cigányok alkalmazásáról, amihez hozzájárul a munkaerőhiány. Ennek és a körükben végzett agitációnak köszönhető, hogy a cigányság egy része rendszeres munkát vállalt az üzemekben, állami gazdaságokban. Ellenállást inkább a termelőszövetkezeti vezetőknél tapasztalni. Közismert, hogy a cigányok még nem mindig tartják be a munkafegyelmet, gyakran ki- maradoznak. Ezért a brigádok idegenkednek tőlük, nem hajlandók helyettük dolgozni. Előfordulnak még kisebb-nagyobb lopások is. Mérlegelni kell áfeonban, hogy náluk még csak az első , lépések történtek meg a társadalomba való beilleszkedésre. Munkatársaiktól, feletteseiktől függ a továbbiakban, hogy az elsőt mi követi?! Más részük azonban még mindig nem találta meg a végleges helyét és a régi módon gondolkozik. Nagykőrösön például — ahol pedig már jó eredményeket értek el a nevelő munkában — a jelentkezőknek azonnali kereseti lehetőséget ajánlottak fel az erdőgazda“ Ságban és az építőiparban. Nem fogadták el, inkább megvárják a konzervgyári idénymunkát. Haladás mutatkozik a tisztázatlan telekjuttatási problémák ellenére is a cigánytelepek felszámolása és a lakásépítkezés terén. A ceglédi járásban a vezetők arra törekszenek, hogy helyi megállapodást kössenek az OTP- vel. A rendes házhelyek árát a szokásos tizennyolc-húszforintos négyszögölenkénti ár helyett, hat-nyolc forintban állapítják meg. Másutt ingyen bocsátanak rendelkezésükre telket, mint például a nagykátai járásban. Sok helyütt a tanácsok bontási anyagokkal, használt alkatrészekkel segítik őket emberi otthonhoz. Pándon egy öreg cigánynak, aki példamutatóan élt és dolgozott, a község saját költségén épített szoba-konyhás házat. Bármennyire is szép azonban. ez a cselekedet, nem ez a követendő út. Neveléssel, segítéssel, összefogással kell a cigánytelepek felszámolását megkezdeni. Ebben nekik is tevékeny munkával kell részt venniük. Kiemelkedő eredményt értek el Tápiószelén, ahol az elmúlt évben hét cigánycsalád épített és öt vásárolt lakóházat Tápióság község is eredményes munkát végzett. Itt a korábbi huszonegy cigánycsalád közül már csak kilenc él a régi helyén. Csabánkén kétszázezer, Pomázon százezer forintot költöttek a cigánysor házainak tatarozására. Öcsán lényegében * megszűnt a cigánykérdés, felszámolták a telepet. Az ottaniak — főleg a fiatalok i— rendesen dolgoznak és igyekeznek mielőbb elérni a falu többi lakosainak élet- és szellemi színvonalát. Piliscsabán a szegkovács ktsz dolgozóinak átlagkeresete meghaladja a havi kétezer forintot. Többen már házhelyet vásároltak és OTP-kölcsönnel építkeznek. (Igaz, olyan is van közöttük, akinek a szemében az így megkeresett összeg felmérhetetlen vagyonnak látszik. Fizetéskor nem tud mértéket tartani az evés- ben-ivásban. Van, hogy negyven korsó sört rendel egy-egy ,,rund”-ban.) A megoldás, a cigány«* felemelkedésének útja nem egyszerű. Bár alapvető feltétel a pénz, mégis ugyanilyen fontos velük szemben a szemlélet változása is. Sok helyütt nem az elesettet, a felemelésre várót látják bennük, hanem taszítóbb vonásaikat veszik csak észre, s nem 'gondolkoznak azok eredőjén. Dányon például odáig fajult a dolog, hogy a községi tanácselnököt írásbeli figyelmeztetésben kellett részesíteni, annyira emberhez nem méltóan bánt velük. Versegen hiába ajánlotta fel a községi tanács az ingyen házhelyeket a cigányok számára a falu közepén, nem hajlandók odaköltözni. Hogy miért? Félnek jövendő szomszédaik rosszindulatától, el- lenségekedésétől. Hogy milyen mélyen gyökerezik az emberekben a múítban tudatosan szított ellenszenv, előítélet, arra jó példa » a valkói. Amikor arról írtunk, hogy a valkói cigánygyerekek nevelését a járási és a községi tanács felkarolta s mire felnőnek, kertes téglaházakban laknak majd a putrik helyett — akkor Valkón kisebbfajta forrongás keletkezett. Volt, aki tanácsülésen tiltakozott, mert helytelenül úgy értelmezte a cikket, hogy házaikba kell fogadniuk a cigányokat. Nagykőrösön az egyik bölcsődében maguk a dolgozó cigányanyák vették ki gyermekeiket, mert a / szülők egy része nagyon bántóan viselkedett velük szemben. Vagy nem elgondolkoztató példa-e a dömsödi? Tíz éve köztük dolgozik egy család. Szereltek volna házat építeni. S nem találtak senkit, aki kezességet vállalt volna értük az OTP-nél. Elsősorban azoknak kell őszinte számvetést tenniük saját lelkiismeretükkel, akiknek valamilyen formában feladatuk a velük való törődés. Ez az a feladat, ahol a lelkesedést kifogyhatatlan türelemmel kell párosítani. A községi vezetők egy részét is- meg kell még győzni arról, hogy a cigánykérdésben elsősorban nem a radikális eszközök hoznak eredményt, hanem a kitartó nevelés. Nagy szerepet kell vál- lalniok a társadalmi szervezeteknek, amelyek helyes életmódra taníthatják a cigányokat. Meg kell végre értenünk, hogy ügyük nem nemzetiségi ügy hanem a mi ügyünk.,, Teljes jogú állampolgárok és ha hosszabb időt is vesz igénybe, a szocialista társadalomnak kell kiemelni őket évszázados elmaradottságukból. Ránk maradt ez a feladat, végre kell hajtanunk. \ Komáromi Magda 1964. június 1-től , mindennemű féreg* irtási (sváb, csótány, tetű, bolha poloska, légy, szúnyog, patkány, egér) vállal a Váci Járási Szolgáltató KSZ Telefon: Vác, 468 (Lenin út 52. sz. alatti központ), vagy Vác 96, (Köztársaság út lő. sz. alatti j féregírtó-részleg), _ az anyagbeszerzők rámentek volna. PAÜSKA: Házilag is lehetett volna csinálni. Van ebben a gyárban annyi selejt tső, amiből kifutotta volna ... BALOGH mérnök: Én már eleget szaladgáltam utána. Különben is, más gyárban szintén a szabadba eresztik ... PAUSKA: De menjünk to- vább. Itt van a hatos kazán leállása, a rostélyt hajtó tengely törése miatt. Mennyi kárt okoztak ezzel? Napi húsz-huszonötezer forintot? Ki felel ezért? VARGA mérnök: A szén- , tam, hiány miatt úgyis volt kiesés, kém A rostélyügyben minden megtörtént, amit tenni lehetett. A leállás egyébként is esetleg csak némi önköltségemelkedést eredményezett. Az ötvenhat filléres házi villany helyett hatvankét fillért fizettünk az országos hálózat kilowattóráiért. PAÜSKA: Az is pénz. A mi zsebünkre megy. VARGA mérnök: Az igaz, hogy termelési értékben esetleg kimutatható, de egyébként el nem számolható.:. PAUSKA: És szeretnék valami mást is kérdezni. Hol érvényesül nálunk az üzemi demokrácia? Amikor felvesznek turbinagépésznek egy új embert, aki tüstént két forinttal magasabb órabért kap, mint az, aki már kilenc éve itt van nálunk. A régi ember most aztán mehet panaszra. Fűhöz- fához. BALOGH mérnök: Csak egy forint harminccal kap többet De a régi gépésznek nincs lakatos szakmája, az újnak pedig van. Különben én senkinek nem fogok emelést javasolni, aki a vizsgákat nem veszi komolyan. Én is csak akkor kapok, ha adok. PAUSKA: Jó, hogy nyíltan beszél. Korábban úgyis csak ”n és két-három embere dirigált itt Csupán amióta szó éri a ház elejét, azóta hívja össze a bizalmiakat. BALOGH mérnök: Mikor érte baj emiatt? PAUSKA: Rólam van szó? Én több mint tíz éve vagyok itt. Fegyelmim soha nem volt. De hatvankettőben mertem egyszer egy szót szólni. Kritizáltam a műszaki intézkedéseket Panaszt tettem a népi ellenőrzésnél. Azóta kapom a figyelmeztető papírokat! BALOGH mérnök: Nagyon örülök, hogy végre megtud- ki jelentett fel! Ne- kellett akkoriban jelentéseket írogatnom, az isten tudja, hány szerv töltötte velem az idejét hiába. SZARVAS: Nem ön, mérnök úr, végül is én voltam a szenvedő alany. VARGA mérnök (legyintve): Megmondtam, méhkas, darázsfészek ez, ahol szüntelenül csípik egymást! PAUSKA: Ha már ilyen szépen egyenesben járunk, mondanék még valamit. Szerintem túl sokan vagyunk itt az erőműben. Tudják, most tanulok, a Bánki Do- náth másodikos tanulója vagyok. Olvastam a szakirodalomban, hogy külföldön ilyen korszerű erőművet két- három ember szolgál ki. Itt meg a tíz-tizenötszöröse. VARGA mérnök: A főgépészről van szó, nemde? Arról az emberről, akit Almásfüzitőről hoztak ide, amikor a korábbi gőzkazánok mellett az erőmű- is beindult. Jó turbinapraxisa volt, elsőrangú szakember. A modora nyers, ez kétségtelen. De az is, hogy nagy volt vele szemben az ellenállás. Főleg a műszakvezetők, az önök részéről. Talán — irigységből. Igen,: most az ő személyében csúcsosodnak ki az ellentétek. SZÁNTÓ: Száz ember közül százhúsz azt mondja itt nálunk, hogy haragszik a főgépészre. 0 az oka, hogy az emelet és a földszint között ekkora a szakadék. így beszél az emberekkel: „Hé, hová megy? Mondtam már, hogy elmehet?” VARGA mérnök: Azt az utasítást kapta a vezetőségtől, hogy itt a munkafegyelmet meg kell szilárdítania. SZÁNTÓ (nem minden gúny nélkül): Igen, kemény kezű ember. Csak akkor liberális, ha valahol fent követnek el hibát... BALOGH mérnök: Mire gondol? SZÁNTÓ: Például arra, hogy december tizenhetedikén egész nap nem volt bent a helyén. A teje és a kiflije még este is itt állt az asztalán, ahogy reggel odatették neki. De közben a kártyája le volt bélyegeivé. Ka- pott-e ezért fegyelmit? Mert mi ezt nem tudjuk. Az ilyesmi nincs kifüggesztve. Csak az, ha egy takarítónőt, vagy egy magunkfajtát, egy munkást kapnak el! Kaszárnya ez talán? BALOGH mérnök (paprikásán): Vegyék tudomásul, hogy ha valaki a beosztottamról rosszat mond, az éppen annyi, mintha énrólam mondott volna rosszat! SZARVAS: Ott a hiba, hogy Balogh elvtárs azonnal megsértődik. Ide a nyakam, hogy a főgépész aznap nem volt bent. A nyomozóknak pedig hazudott. BALOGH mérnök (láng- vörösen): Ezt honnan tudja!? Szép dolog. Abszurdum! A nyomozók is fecsegnek? SZARVAS (csendesen, nyugodtan): Lehet, hogy a főgépész jó szakember. De vezetni, azt nem tud. BALOGH mérnök: Annyira rossz a munkafegyelem, hogy csak azt lehet megkövetelni itt, amit beírunk az utasításnaplóba. PAUSKA: Hisz’ éppen erről van szó. A hatos kazánt azért nem víztelenítették, azért fagyott szét, mert nem volt beírva semmi. Aztán, amikor már szétfagyott, utólag írták be az utasítást, csak — más tintával! Végül pedig az én nyakamba sózták az egészet. BALOGH mérnök: Ezt az ügyet is kivizsgálták a rendészeti nyomozók, önt öt- ven-hatvan forintra büntették. Igaz? Az egyeztető is elutasította! Igaz? PAUSKA: Lenyeltem. SZÁNTÓ: Végre, mi az igazság a hatos kazán körül? Találtak jeget benne, vagy nem? Mert ezt sem tudatták velünk. BALOGH mérnök (sértődötten): Én nem vagyok információs iroda. Amióta át- vettem az erőmű vezetését, éjjel-nappal loholok. Két ember helyett dolgozok. Kellene lennie itt külön- üzemvezető mérnöknek, meg külön üzemmérnöknek. Most ez is, az is én vagyok. Nekem még tavalyelőttről is bent van vagy három hetem. S különben sem kötelességem, hogy mindenkinek a szájába rágjak mindent... Ott van a bizajmiértekezlet... EGY GÚNYOS HANG: Amit csak mostanában hívnak össze... BALOGH mérnök: ... ott elmondom a dolgokat, de maguknak ez sem elég. Miért kell azt nekem magukkal megbeszélnem, hogy ebben a szerkezetben, vagy abban az intézkedésben mit' miért kellett csinálnom?... II. A drámai beszélgetést, amely mindinkább személyeskedő / élűvé fajult, itt félbe kellj szakítanunk. Nem is lenne ^ értelme, hogy tovább foly- tassuk. A szereplők mindkét J oldalon makacsok. S ami a 5 legfontosabb, a látszat, a sza-; vak csípős fullánkja ellené-^ re is — jóindulattal maka-'( csők. A munkások jogosan,^ szívből háborognak. Ha nincs \ is egyetemük, sokat megér- \ tek már, sokan vannak és; sokat látnak. A fiatal mér-j nők viszont szíwel-lélekkel í mondja és teszi azt, amit! mond és tesz. Sokat dolga- í zik, és érti a dolgát. Nemi véletlenül és nem protek-! cióval került Ily ffttalon: az erőmű élére. Büszke, ta-J Ián túlontúl büszke arra,: amit az egyetemről hozott l magával. Csakhogy — saj-j nos! —a mi műszaki egye- \ temeinken egyelőre még nem j tanítják meg azt, hogy mi- j képp kell az emberekkel bán- \ ni, miképp kell az embere- ! két vezetni. Ez a váratlan szembesítés,; rendező nélküli dráma volt,! a javából. Dráma, de nem í középkori királydráma. Itt : senkinek nem vágják le sem! a fejét, sem a fülét. Itt, a! huszadik század második ; felének Magyarországán, em- \ beráldozat nem eshet! Akkor hát? Jó lenne e drámához happy! and-et írni. De erre az erő- ! műbeliek, a maguk erejéből,i képtelenek lesznek. Valaki- ; nek segítenie kellene. ^Kinek? És hogyan? Persze, semmiesetre sem a j gyári rendészet nyomozói-! nak írógépével. Hanem,! mondjuk, a gyári pártbizott-; Ságnak, meg a szakszervezeti í bizottságnak, éspedig nem az! utasítási naplóban, vagy a j fegyelmi iratokban, de em- \ berséges, okos, jó szóval. \ t Firon András !
