Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-16 / 113. szám

«sr HEGYEI tSCírlap 1961. MÁJUS 16, SZOMBAT HÁROM NAP - NYOLC BALESET A hét első felében nyolc sú­lyos közlekedési baleset tör­tént a megyében. Az újhartyáni határban dol­gozott Fajt József földműves. Lovaskocsiját a mezon fel­ügyelet nélkül hagyta. A lo­vak szemébe a szél papírda­rabokat fújt, ettől megbokrosodtak és bevág­tattak a községbe. Az egyik útkereszteződésnél nekirohantak egy másik lovas­kocsinak, amely felborult. A rajta ülők, Kaltanecker György és felesége, súlyos, de nem életveszélyes sérülésekkel a Honvéd kórházba kerültek. Fajt Józsefet felelősség nem terheli a balesetért, mivel a mezőn szabad gazdátlanul hagyni a lovakat. Inárcson, Gúla Ferenc 22 éves helyi lakos motorkerék­párjával elütötte a vele szem­bejövő Opóczki Istvánnál, aki karján 8 hónapos kislányt vitt* Barta Terézt. A kisgyermeket életveszélyes állapotban a Heim Pál kórházba szállítot­ta a mentő, az asszonyt sú­lyos, de nem életveszélyes se­besüléssel a II. számú Sebé­szeti Klinikára. A gázolás után Gúla Ferenc lelketlenül cserbenhagyva áldozatait, .megszökött. A rendőrség há­trom órán belül elfogta és őri­zetbe vette. Dunakeszin, Morvái Ferenc helyi lakos tehergépkocsival szabálytalanul kanyarodott balra, s összeütközött az őt épp előzni akaró motorkerék­párossal, Kindlik István, váci lakossal, akit súlyos agyrázkó­dással a Károlyi kórházba szállítottak. Megbokrosodtak a lovak — Cserbenhagyta áldozatait Szabálytalan kanyarodok és előzők Ittas állapotban vezettek — Elégett egy Trabant Kiskunlacháza határában, Zöllner Antal budapesti lakos felborult motorkerékpárjával. Utasával, Barina Lászlóval együtt, ugyan csupán köny- nyebb sérüléseket szenvedtek, a mentők mégis kórházba szállították őket: ittassá­guk miatt. Annyira részegek voltak, hogy kihallgatásukra még másnap délelőtt sem kerülhetett kor. Nem jelezte előzési szán­dékát Túra határában Fülöp István kerékpáros, ezért el­ütötte őt ifj. Zólyomi István gödöllői motorkerékpáros. A balesetért felelős „áldozat” csak könnyebb sérülést szen­vedett, de ifj. Zólyomi István, s mögötte ülő édesapja súlyos állapotban került a hatvani kórházba. Nagytarcsán, Kalocsai Mik­lós kistarcsai lakos egyik es­te ittas állapotban a megen­gedettnél gyorsabban haladt tehergépkocsijával és belefu­tott az árokba, majd egy fá­nak ütközött. A gépkocsiban 3000 forint kár keletkezett. Máriabesnyőn figyelmetle­nül szaladt át a 3-as műúton Búza János, 12 éves kisfiú. A gyermeket, a szintén figyel­metlen személygépkocsivezető, Schwarcz Vilmos elütötte. A gázolás után a személygépko­csi belerohant a vele szemben álló autóbuszba. A gyereket súlyos agyrázkódással a Pé- j terffy Sándor utcai kórházba szállították. Szentendrén, Príszler Fri­gyes egyetemi hallgató sze­mélygépkocsijával lovaskocsi­nak ütközött, mert nem tar­totta be az előírt követési tá­volságot. A lovaskocsin ülők, Elsik András és Schilling Já­nos súlyos sérülésekkel kór­házba kerültek. A karambolt követően a Trabant személy- gépkocsi kigyulladt és teljesen leégett. Fejbevágla a söröskorsóval Kanyó János, 52 éves tápió- szentmártoni lakos a napok­ban bement a faluban levő 5. számú italboltba. Itt szóvál­tásba keveredett Magyar La­jos 24 éves helybeli lakossal, s Kanyó söröskorsójával fej­bevágta a fiatalembert. Az ütés következtében Magyar a földre zuhant, Kanyó kihasz­nálva ezt, ütlegelni és rugdal­ni kezdte. Magyar súlyos sé­rüléseket szenvedett. A vere­kedő kedvű Kanyó János ellen bűnvádi eljárás indult. — A nyolcvanéves Czóbel Béla festőművész II. párizsi tárlatán bemutatták a mű­vész által az utóbbi két év­ben Szentendrén festett táj­képeit, csendéleteit ég port­réit is a Zak-Galerieben. FILMEKRŐL: Dunai kirándulás A „Szemes"-nek áll a világ? A Ráckeve—Dömsöd—Tass útvonalon a rendszeres járatot a Ráckeve, illetve a Dömsöd nevű motoroshajó bonyolítja le néhány esztendő óta — megelégedésre. A MAHART egyik legkésőbben leálló és legkorábban in­duló járata ez. Jó dolog hajókázni, de csak akkor, ha a feltételeket biztosították. Évről évre úgy látjuk azon­ban, hogy a téli szünetet nem használják ki és nem ja­vítják ki a hajókat. A munkához általában csak a ta­vaszi járatok indulásakor kezdenek. Ilyenkor a fent- említett útvonalon kisegítő hajók járnak, alig várva, hogy innen mielőbb más vizekre ússzanak. Az idén egy hónapig a Szemes járt Ráckeve és Tass között. Az utasok — akik általában munkahelyükre igyekeznek és nem sétahajókázni indultak — sokszor elégedetlenek voltak a Szemessel. Nem azért, mert nem tetszett nekik, hanem más okok miatt. Az egyik ilyen ok: április 23-án reggel nem tudtak elindulni Dömsödről a hajóval, mivel kimerült az akku­mulátora. Szakvélemény szerint csak egy kicsit kellett volna dolgozni a kapcsolással és nem elküldeni a gyüle­kező utasokat. (Vagy előző nap nem tudták, hogy a hajó másnap nem less üzemképes?) Végül is a „Próba 07—47” rendszámú gépkocsi nyújtott segítséget a hajó­nak, amely háromnegyedórás késéssel elindult. Persze ez önmagában még nem ok az elégedet­lenségre, de az eset előtt két nappal Ráckeve és Döm­söd között félúton a nyílt vizen megállt a hajó, mi­vel üzemanyaga elfogyott. Félórás időveszteséget jelen­tett, amíg „összekanalazták” a lecsöpögött gázolajat. Az „előrelátó takarékosság” jóvoltából félórát késtünk. Április 26-án este a ráckevei HÉV vonalon halálos gázolás történt. Emiatt késett a vonat, s a HÉV egyik szolgálattevője szólt a hajó személyzetének, hogy vár­ják be a vonatot, hiszen sokan a hajóval akarták to­vább folytatni útjukat. A hajó várt egy darabig, de aztán megunta a várakozást, s a vonat megérkezése előtt néhány perccel elindult. így „mindössze” hu­szonnyolc ember gyalogolt Ráckevéról Dömsödre éjnek idején. Ráckevénél láttuk, hogy a hajó személyzete jól szó­rakozott azon, hogyan verődnek a parthoz a csónakok és a ladikok. Mindez azért, mert a hajó partközeiben húzott el. A napokban végre elhajózott a Szemes. Örültünk, hogy itt volt, de még jobban, hogy — elment... Biró Gábor Váci énekkar veszprémi vendégszereplése ti) énekkari művei. Külön örö­münkre szolgál, hogy veszpré­mi utunkon találkozunk a több külföldi fesztiválon már sze­repelt Slava Klavora jugoszláv férfikórussal. Szombat este kerül sor a budapesti központi egyetemi énekkar, a veszprémi városi szimfonikus zenekar és a váci kórus közös hangversenyére. Vasárnap megtekintik a vá­ciak az egyetemi város törté­nelmi nevezetességeit, új ipari létesítményeit, majd az esti órákban autóbusszal érkeznek vissza Vácra. (P. R.) Hangulatos, magyarul be­szélő csehszlovák filmvígjáté­kot tűztek műsorukra a na­pokban a mozik. A Dunai ki­rándulás témája nem éppen új, de a film friss, mozgal­mas, humora vérbő. Pozsonyból Budapestre in­dul egy üdülő hajó. Utasai kö­zött szerepel egy nászutaspár, valamint egy válófélben lévő házaspár, egy ősrégi útikalauz­zal felfegyverkezett rádióri­porter, aki „segédkönyvéből” a legképtelenebb adatokat citál­ja állandóan. A társaság tag­ja egy történészprofesszor, aki azzal a céllal érkezik Ma­gyarországra, hogy bebizonyít­sa Mátyás király szlovák szár­mazását. Egy fiatalember ma­gyar kislányhoz jön látogató­ba. Az utazás első percétől gyorsan peregnek az esemé­nyek. A helyzetkomikumok egész sorát láthatja a néző, a kevésbé szellemesektől — mint például a nászutaspár kabinjában elromló vízcsap — a legfrappánsabbakig, mint a női nadrágokkal „esempészke- dő” Garbiarik kalandjai. Meg­lehetősen • vaskos, de nevette­tő a professzor eseté, akinek bizonyító okmányán, amint ez kiderül, nem ékezet, hanem légypiszok van, az vezette fél­re. annak alapján akarta meg­változtatni Mátyás király na- cionáléját. A mindvégig szórakoztató filmben magyar színészeket is láthat a közönség Alfonzé, Ki- bédi Ervin és Kabos László személyében. A film rendezője Ján Lackó. (tm) Dicsérő oklevél Több héten keresztül átfo­gó vizsgálatot folytatott a Pest megyei Állami Keres­kedelmi .Felügyelőség a váci, és a szobi járás íöldműves- szöv elkezeti boltjaiban. Az ellenőrzés során megállapí­totta, hogy a két járásban legutoljára három éve tartott hasonló általános vizsgálat eredményeihez mérten mind­két járás földmpvesszövetke­zeti boltjai minden tekintet­ben sokat fejlődtek. Azért talált néhol kifogá­solni valót is a vizsgálat. A legsúlyosabbat a fóti 4. szá­mú húsboltban, amelynek ve­zetője magánúton vásárolt szalonnából készített csécsi szalonnát és azt a megenge­dettnél magasabb áron sa­ját javára hozta forgalomba. Ezért a cselekményéért ezer forint bírságot kell fizetnie. A kereskedelmi felügyelő­ség egyébként tavaly óta azt az újítást vezette be, hogy dicséretben részesíti az olyan boltot, amelyikben a vizsgá­lat során a legkisebb sza­bálytalanságot sem találja. A múlt évben csupán három ilyen dicséretet osztott ki. Idén pedig először a most be­fejezett vizsgálatnál részesí­tett dicséretben boltot éspe­dig lelkiismeretes, példamu­tató munkájáért az erdőker- tesi 2. sz. vegyesbolt veze­tője és személyzete kapott di­csérő oklevelet. v^XXX\XVM^XX'X\XX\XVCVOTOXV<XX\XV>aXXXX\XXXXXXXXVVXXXXXXXXXVC«iSXXXXXXXXV'SXXXXXXXXX>XVVSXXXXV^XV^.X>X^^^^COXVCOC^CC<\XVOSXXX\V<VS^^^XX\N^^>^VOSVOSVí^XXV^^SVXX^SNX^N^VCCvVV^>^^^^^XX\XVvXXVV^\\XXXV^^^^^X\^^^^^.■ Tegnap még hajnalban kelt, hogy eleget ehessenek a lovak. A Manci már öreg, vá­góba kínálta az elnök, a jobb hátsó csánk ja alatt repedt, Jöldszínű pók csúfoskodik és lassan eszik. Eltart két óra hosszáig is, amíg zabái, de nem kéri soha az ostort, húz, hogy a szeme kidülled és for­dul a szóra. A Csillag is szür­ke, csak fiatalabb. összeszoktak már ezek a lovak, nem látszik rajtuk az a nagy különbség, ami korban és természetben még mindig megvan közöttük. Csak akkor ügyel Bálint, amikor kifog, mert Csillagból olyankor tör ki a ficárikolás. Mint két évé mindig, majd minden napon, az este is Csillaggal vesző­dött. Az még hagyján, hogy felrúgta a vedret, végigpász­tázta a pusztát, hogy minden kutyával versenyt futott, de úgy megharapta a Mancit, hogy bugyogott a vér a lapoc­kája felett. Nem találja a helyét, ülni sem tud otthon, a szőlőben nincs most munka, mert elő­re van vele. Azon is tusako- dik, hogy ne adja-e vissza, hiszen az ősszel lejárt a szer­ződése. Hiába szólt már két­szer is az agronómusnak, nem újították meg még a kötést. Miért vesződjön vele? öreg már az is, akár csak maga, amikor elmegy a kedve. Egye a fene, iha nem fizetik ki majd az eddigi munkát! Mégis, ahogyan ballag az úton, hirtelen kihúzza magát, jön szemben a Julii. Igen, KIFAKADÁS ve Bálintot? Vagy azt higgye, hogy rá is Orról a történte­kért? Sértődöttebb lett a hangja, mint amilyennek szán­ta. — Egyformák vagytok ti minden! Te is az elnök szeke­rét tolod. Azt hiszitek, hogy a paraszt — iganyúzó jószág. Vagyhogy inkább gép, Bela- rusz traktor, amelybe beletölti- tek az olaját, azt’ hadd men­jen. Meg se álljon, amíg meg nem nyomjátok a féket! Ezt, igen, ezt értitek... — De szépen udvarol, iste­nem! Ha még így folytatja, bi­zony isten a nyakába boru­lok ... Mondja, csak mondja! Vagy folytassam én? Ismerem én is a nótát: az agronómus sajnálja a háztájitól a szé­nát, udvarolgat a menyecskék­nek, s lám, én meg a trakto­rosokkal hempergek! Eszünk- iszunk folyton, elreprezentál­juk a hasznot, a határban meg lám, most se láthatnak egyi­künket se... — Félre beszélsz Julis, fél­re! ... — Nem maga látott enye- legni a Lajcsival? Itt van ni rajtam az olajos kezenyoma. Holnap már ezt beszéli az egész falu! De hogy ki bújik bele a cséplőgépbe, ki lót-fut alkatrész után, ki méri ki és fel a területet, ki vesződik a fogatosokkal, ki állítja, be a vetőgépet, kinek a pondja a lucerna kaszálás, szorítás, hor­dás megszervezése, ki számol sokszor éjszakánként~, hogy idejében kész legyen a mun­kaegység kimutatás, kapjanak előleget a tagok és... Akkor mindig akad valaki aki meg­jegyzi: „Juliséknál megint so­káig világos volt, nem tudom miért ?...” — De nagyon érted a magad keservét! Azt igen. Tudjátok ti, hogy mivel kell mellé be­szélni. Az ember szól egy szót, aztán mindjárt litániával ve­ritek vissza. Ezt nem gondol­tam volna rólad Julis ... Azt, hogy te is ilyen vagy... Ezt olyan keserűséggel mondta, hogy elakadt a bri- gadéroslány szófolyama. Még a lélegzete is szünetelt kissé, visszafogta, ahogy az öreg Kevére nézett. Erezte, hogy nem egészen Kévének szólt ez a válasz, ami most kifakadt belőle, nem Kévét illeti, in­kább másokat. Másokat? Kit is hirtelen? Kovácsnét talán, aki az éjszakázást emlegette kétértelműen? Valójában 6 is rendes ember, özvegy, három gyerekes anya és mennyit gür­cöl, hogy taníttathassa őket. Nemrég éppen ő javasolta ki­tüntetésre ... Bizony egy kissé ő is elve­tette a sulykot és most res- telli magát. Beismerni azon­ban nem könnyű ezt, külö­nösen a tanú Keve előtt, aki most haragos képpel in­dulni készül. Talán az tart­ja még kissé vissza, hogy bizonytalan: köszönjön-e még neki búcsúzóul, vagy csak intsen egyet. Aztán mégis méltóságőrző, hűvös udva­riassággal mondja: — További jókat... elv­társnő! Julis még mindig a Berva kormányát fogva bámul a roskadtan ballagó öreg után, majd mérgesen berúgja a motort. Le is állítja nyom­ban, a gyújtókábelhez hajol­va és egy öreg göcsörtös akácfához állítja. Siet Keve után. Egy darabig szótlanul men­nek egymás mellett, az öreg­ben megenyhül valami, de csak befelé. Nem néz a fia­tal technikusra, de érzi őt maga mellett. Igyekszik tisz­tába jönni az érzelmeivel és az eszével, de az iménti fe­szültség nyoma meggátolja ebben. Csak valahol mé­lyen, a tudatalattiban kezd gomolyogni a béke. Megér­zi ezt a lány. — Tudja, hogy megmarad­tak a lovak? — Felőlem!... —% Kereste magát az elnök! — De nem talált, ügye? — Megkapta tőlem a ma­gáét! — Ad is valamit az arra! — Kozma elvtárs is vitat­kozott vele! — Teheti, párttitkár! — Jön akkor holnap?... Bálint bácsi? A lány megállt, tudta, hogy tovább nincs értelme a lé­pésnek és a szónak, ha ed­dig nem elég. Az óreg is megállapodott lassan, hátra tett kézzel, negyedfordulat- tal a brigádvezető felé a bal lábára nehezedett. Job­bal a homokot kapargatta, a cipője orrával. Erezte, hogy enyhül az arca. Végre visz- szapillantott egyszer, majd határozott mozdulattal ki­egyenesedett. — Majd meglátjuk Julis!... Van egy kis dolgom a sző­lőben ... Nagymiklós István A három város zenés barát­sága gondolat jegyében szom­baton este a Dunántúlon ke­rül sor Budapest, Veszprém és Vác együtteseinek találkozó­jára. ; Vácott a Vox Humana ének­kar heti kétszer háromórás próbákkal készült idei első vi­déki vendégszereplésére. A veszprémi találkozó jelentősé­gét növeli, hogy valamennyi résztvevő számára országos minősítő hangverseny a má­jus 16-i fellépés. A zsűri tag­jai között lesz Vásárhelyi Zol­tán, Gulyás György és Nagy Olivér, s más neves karna- gyök, zeneakadémiai tanárok. s A váci kórus 85 tagja ül j szombaton reggel társasgép­kocsiba. í , — Lelkes örömmel indulunk £ Veszprémbe — nyilatkozott az \ utolsó próbán Makiári József i karnagy. — Műsorunkon sze- J repelnek a finom hangolású j madrigálok, Bach lenyűgöző kó- j rusfugája s több ma élő zene- { szerző (Kodály, Udvardi, Pás- í —77-ri RENDŐRSÉGI KRÓNIKA í í Indok nélkül verekedett, j Mészáros Imre, 19 éves tápió- J szentmártoni segédmunkás a £ tápiószelei italboltban minden indok nélkül belekötött Nagy ^ András 26 éves tsz-tag'oa. Egy í ízben arculütötte, majd ami- \ kor Nagy hazafelé indult, utá- \ naeredt és egy keritésléccel \ úgy elverte, hogy Nagy súlyos \ sérüléseket szenvedett. Bűn- J vádi eljárás indult a vereke- \ dő legény ellen. * í Munka közben vízbe fúlt. ? Kedd reggel mederszabályo- j zási munkát végzett Dunafü- £ rednél a budapesti Vízügyi £ Igazgatóság. Az ott dolgozók £ uszályt akartak kikötni, mi- £ közben az uszály horgonya egy J csónakba esett, s a súlytól a J csónak megbillent és elsüly- \ lyedt, a benne tartózkodó idős \ Ásvány Imre, 57 éves adonyi ( kubikossal együtt. A horgony^ Ásványt a csónakhoz szőri-! tóttá, ezért nfem tudott kimé- ; tiekülni. Mire sikerült kihúzni * a psónakot, Ásvány Imre meg- í halt. A baleset körülményei- ! nek tisztázására vizsgálat in- < dúlt. í majd azt mondja neki, hogy a szőlőbe visz az útja. Olyan cselfes, kotnyeles ez a lány, érti az évődés nyelvét, hát nem mutatlcozhat előtte akár a kivert kutya. Mondom, évő- dik folyton, de csak úgy, hogy nem haragudhat meg rá az ember, mert kinevetnék a többiek. Maga Bálint csak most veszi észre, hogy kíván­ja is. Már mint a julis évődését a huncut kis mosolyt, a nem igazi, de mégis borzongatós udvarlását, és azt, hogy min­dent megbeszél vele. Ilyen brigádvezetőt kedvel az em­ber, mégha iskolázott is, fiatal is és asszonyfajta. Mire lelas­sít a Berva, már támad. Keve Bálint. — Ejnye, de megszorongat­tak valahol, brigádos kisasz- szony! Csák nem tán a Bela- ruszon? Úgy látom, jő helyen járt a Lajcsi keze?! — Irigyli ugye? De már sa­vanyú a szőlő! Ja, aki otthagy­ja a tsz-t, az ne csurgassa a nyálát a brigádos kisasszony után se! Hát eddig tartott az a nagy szerelem? Jól nézek én ki az ilyen imádókkal!... Bálint arcáról leperdült a röpke mosoly és mélyen a Ju­lis szemébe nézett. Még csak most fogott vele kezet, éppen csak' ujjahegyről. Vegye észre a technikuslány, hogy ö csak játszik, s nincs érte oda. Mind­járt resteüi is magában a dol­got, hiszen miért is venné ko­molyan a húszéves kapós fe­hérnép az öreg, kivénhedt Ke-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom