Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-14 / 111. szám

«TT ütem wJCirim* 1964. MÁJUS 14, CSÜTÖRTÖK A családi tűzhely melege Távoli rokonomat fedez­tem fel a májusi menetben, egy nemrég leszerelt fiatalem­bert. Ifjú feleségével a kar- jáu, ünnepi ruhában, a zászlót magasra emelve vonult el a dísztribün előtt Csodálkoz­tam, mert a menet élén az egyik fővárosi nagyüzem neve állt a táblán, az én Sanyi ba­rátom pedig tavaly ilyenkor meg az egyik Pest megyei tsz tagja volt. — Mit szólt apád, hogy ott­hagytad a tsz-t? — kérdeztem tőle, mert tudom, hogy ami­kór utoljára találkoztunk, még együtt, odahaza volt a család, s arról beszélgettünk, milyen szépen kezd talpraáll- ni a helybeli tsz. „Mondta, hogy ne jöjjek, dehát nekem aztán igazán nem parancsol” — válaszolta, s szűkszavúan csak annyit mondott, hogy összeveszett a brigádvezető­jével, azért jött el üzemi mun­kásnak. Később a szokvány „mi újság”-ra elmondta, hogy a húga férjhez ment a köz­ség egyik iszákosságáról köz­ismert emberéhez, már gye­rekük is van, kéthónapos. A házasság rosszul sikerült, a ki­csi ott van a nagymamánál, s húga, amikor hazamegy, örökké panaszkodik, hogy rosszul élnek. „Nem világosí­tották fel, hogy milyen em­ber, akivel összeköti a sor­sát?” — kérdeztem. „Dehogy­nem — válaszolta —, anyánk szegény majd kisírta a sze­mét, próbálta lebeszélni, hiá­ba. Lehetett is annak beszélni! Csak ment a saját feje után." Van abban valami elgon­dolkodtató, ahogyan a csalá­dok élete, sokszor egyik pilla­natról a másikra, megváltozik, Milyen gyakoriak ezek a vál­tozások mostanában! Egyike- másika persze együttjór az évek múlásával, miként az is, hogy a lányból asszony lesz, az anyából nagymama, az apá­ból pedig öregember, aki nem parancsol senkinek, legkevés­bé saját gyerekének. A legki­sebb közösség, a család életé­ben vannak azonban olyan változások is, amelyek nem szüiks égszerűek, s pusztán azért következnek be, mert a gyerek a saját feje után megy. Bizonyos fokig még ez is jó, mert az önálló cselekvés kész­sége hasznos, szükséges. Aki nem képes rá, nem lehet tel­jes értékű ember. Csak az elszakadást nem le­het megbocsátani. Azt, ha a gyereknek többé nem fontos a szülő véleménye. Ha kapcso­lata a szülői házzal formálissá válik, s a szülők azt érzik: feleslegessé váltak gyerekük életében. Pedig még itt van­nak, szólni szeretnének, s nincs nagyobb vágyuk annál, hogy élétüknek sokszor nagy áron, keservesen megszerzett sokféle tapasztalatát átadják annak, aki szívüknek legked­vesebb, akinek minden lépését vigyázni, életútját jól egyen­getni szeretnék, s nap mint nap rájönnek, hogy amit mondani akarnak, bármi le­gyen is az, egyáltalán nem fontos, a közöny néz rájuk vissza, s érdeklődés helyett az ásító unalom gyerekük arcán. Mentség persze bőven akad. Ma egyre kevesebb azoknak a „gyerekeknek” a száma 16 és 40 év között, akik­nek fontos lenne a szüleikkel való eleven kapcsolat. Ha va­lamelyik munkatársa, főnöke vagy beosztottja ferde szem­mel néz rá, az ember képes napokig lelkiismereti kérdést csinálni belőle. Ha az utcába új lakó költözik, igyekszik jó viszonyba kerülni vele. Oly­kor kínosan ügyel, nehogy rosszkedvűnek, mogorvának lássék, igyekszik a lehető leg­jobb színben feltűnni a világ előtt, tud udvarias lenni és együttérző, vidám, vagy meg- illetődött, mikor • mire van szükség a jó emberi kapcsola­tok érdekében. Otthon aztán a szüleivel szemben sok esetben mindez megváltozik. Ismerek közlékeny embere­ket, akikről tudom, hogy szü­leikkel szemben bántóan zár­kózottak, egyszerűen nem haj­landók beszélni az életük ala­kulásáról, vagy ha igen, leg­feljebb úgy, hogy befejezett tények elé állítják a szülőket. Elveszik tőlük azt a jogot, amit a legtöbb szülő kötelessé­gének érez: minden lénye­geset tudni a gyerekéről, még akkor is, ha az kirepül már a családi fészekből. S ez a vágy nem valamiféle öncélú kíváncsiság, bár jelen esetben ebben sincs semmi kivetni va­ló, sokkal inkább segítő szán­dék. Sokszor elfeledkezünk ar­ról, hogy az élet számos nehéz helyzetében a jó szó is segít­ség, az a jó szó, amit erkölcsi prédikációnak fognak fel so­kan, s alig várják, hogy vége legyen, közben egészen másra gondolnak: hiszen amit halla­nak, tudják már rég, éppen elégszer hallották s legfeljebb szánakozva mosolyognak a szavakon, s azon is, akitől hallják. Tény, hogy az utóbbi húsz évben felnövekedett generá­ciók általában faluhelyen is sokkal műveltebbek, iskolázot­tabbak szüleiknél. Amit köny­vekből meg lehet tanulni, azt valóban jobban tudhatják. De tapasztalás dolgában az időseb­bek messze megelőzik őket. Hogy mennyire, azt csak akkor kezdik majd csak igazán lát­ni, amikor fölöttük is eljár az idő. Egyesek közöttünk már ott tartanak, hogy csak akkor mutatnak tiszteletet a szü­lői tekintély iránt, ha időnek előtte elfogy a havi fizetés. Vagy amikor nősülés előtt _______________________/_____ J ő kezdeményezés Maglédon A háztáji árutermelést is bevonták a helyi ellátásba A Maglód és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet mint­egy 12 ezer lakos zöldség- ellátásáról gondoskodik az idén helyi felvásárlásból. Pin­tér Ertiő elnökhelyettes el­mondotta, hogy az árumeny- nyiség biztosítására szerződést kötöttek az ecseri Törekvés, valamint a gyömrői Petőfi Termelőszövetkezettel. A szer­ződés értelmében összesen 2660 mázsa zöldségfélét ad át a két tsz a fÖldművesszővet- kezeti* kereskedelemnek, a szükséglet viszont meghalad­ja a háromezer mázsát. — A különbözetet a háztáji árutermelésből biztosítjuk — mondja Pintér Ernő. — Az idén önálló munkakörrel fel­vásárlót állítottunk be, aki felkeresi a családokat, első­sorban a földművesszövetke­zeti tagokat és eladásra ter­melt árujukat leköti. Háztáji áruátvételre boltokat is kije­löltünk. A múlt évben 400 mázsa vegyes zöldséget, 30 mázsa gyümölcsöt, több mint 30 mázsa mézet s közel 20 ezer tojást vettünk át a háztáji ter­melőktől. Bízunk abban, hogy az idén is biztosítani tudjuk ily módon körzetünkben a szükséges árumennyiséget. Annál is inkább, mert 90 oeer forint vásárlási és értékesítési visszatérítést fizettünk ki tagjainlcnak a múlt évi gazda­sági tevékenység után, ami azt jelenti, hogy a visszatérí­téssel a termelők megtalálják a számításukat, megtérül szá­mukra a piaci haszon, mert a szövetkezet részére átadott termény értékesítésére nincs semmi kiadásuk. A gyümölcsfaápolás is egyik fontos tevékenysége a földmű­vesszövetkezetnek. Erről Solti János, növényvédelmi felelős tájékoztat. — A múlt évben 87 család házi kertjében végeztük el a gyümölcsfaápolási munkát, az idén kétszer annyi a jelentke­ző, 40 ezer termőfát részesí­tünk védelemben két brigá­dunkkal. Sokan saját kárukon tanultak, ugyanis ott. ahol nem végezték, illetve végez­tették el tavaly a permetezést, igen gyenge volt a termés. En­nek tudható be, hogy az idén megduplázódott az ápolásba vont gyümölcsfák száma. íd. k.) áll az ember, s elvárja, hogy a lakodalom költségeit az öregek állják. Meg ami­kor új bútor kell, aminek meg kell lenni a föld alól is, s ki más segíthetne, miht az öregek. Hogy meg- szélidülnek akkor a pillan­tások, amelyek anyánk felé szállnak. Néha már simoga- tásra, csókra is futja, meg egy-két jól hangzó fogadko­zásra, hogy „ezután majd másképp lesz”. S amikor teljesült a kívánság — bár­milyen nehezére esett is teljesíteni a szülőnek —, a feledékenység köde borul a csókra, a simogatásra, a fo­gadalmakra. Majd csak ak­kor jók megint, amikor baj van, el kell helyezni a gye­reket, panaszokat kell el­sorolni sírva, azzal a biz­tos tudattal, hogy a szülői ház megértő és jó, jósága tovább tart, mint a legtöbb jóság. Hajlamosak vagyunk ma- radisággal is megvádolni szü­leinket. Ez a vád magyará­zat és mentségkeresés is egy­ben. Mentegetőzés amiatt, hogy nincsenek közös prob­lémáink, gondjaink velük. Az utóbbi években szinte meg­ható látni, hogy az idő­sebb korosztályok milyen nagy igyekezettel próbálnak lépést tartani a korral, amely­ben élnek. Sok mindent ér­tenek is már, s emellett megérzéseik is kísértetiesen pontosak. Ez azért van, mert gyermekeiknél többet éltek át, jobban tudnak viszonyí­tani, összehasonlítani, tud­ják, hogy az emberi élet nem lakodalmasmenet. Tanulha­tunk és kell is, hogy tanul­junk tőlük. Ehhez viszont az kell, hogy őszinte figye­lemmel meghallgassuk őket, s cselekedeteiket szeretettel mérlegeljük. A parasztcsaládok belső életrendje napjainkban igen nagy változásokon megy át. Eltűnik belőle mindaz, ami rossz volt, s megmarad, to­vább fejlődik valamennyi szép vonás. De" ehhez egye­bek között szükséges az is, hogy a családi tűzhely me­legét óvják, s táplálják a szülők mellett a gyerekek. Kovács Imre Effy t**nr**k fölei Ságvári Endre halálának 20. évfordulója alkalmából Pest megye úttörővezetői találkozót rendeznek a Dajos-forrásnál, május 17-én. Az úttörőveze­tők elviszik a találkozóra csa­patuk zászlaját és minden fel­nőtt és ifivezető egy-egy ma­rék hazai földet is visz a La- jos-forráshoz. A sok-sok egy- maroknyi földből virágágyást létesítenek — ezzel is adóz­va a fiatalon mártírhalált halt kommunista vezető emléké­nek. A környék úttörőcsapatai el­vállalták, hogyha elkészül a virágágy, felváltva gondozzák. Újjáalakított patika Pest megyében 40 pedagóguslakás épül Pest megyében sok gondot okoz az, hogy a pedagógusok nagy része nem abban a köz­ségben lakik, ahol tanít. Az „utazó” pedagógusok ugyanis kevesebb időt' tölthetnek el is­kolán kívül tanítványaikkal, s nem kapcsolódhatnak be a kijzség művelődési életébe sem. A megyében ezért az idén negyven pedagóguslakás épül, közülük a legtöbbet, kilencet Dobáson, hatot pedig Aszódon építenek. A lakások túlnyo­mó része községfejlesztési alapból készül, de sok helyen jelentős összegű társadalmi munkával is hozzájárul az építkezéshez a lakosság. Az aszódiak például közel egy­millió forint értékű segítséget ajánlottak fel a pedagógusla­kások és az új iskola mielőbbi felépítésére. (MTI) 4 Átalakítják a szobi gyógyszertár épületét. Az év végére ^ elkészül az újjáalakított patika. Az emeleten a gyógy­szerész kap szolgálati lakást (Gábor Viktor felv.) í I __________________ J ogos büszkeséggel — nagy tennivágyással Az egész falu tudta, hogy ó győzött a ki mit tud ve­télkedőn. Szerényen pironko­dott, szemlesütve fogadta az elismeréseket. Este még át­nézte a történelem leckét,, hát­ha másnap felel, az isko­lában nem hivatkozhat a versenyre — tanulnia kell. Másnap az ötös osztályzat bizonyította, hogy nem bízta el magát. Az 53 és fél ezer fiatal közül, akik részt vet­tek ilyen és hasonló vetél­.A\\\\\\\\\\Vv\\\\\\\VV\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V,\\\\\\\\\\\\\\\^\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\V MIÉRT? Az elnök minden szavára figyeltek. Fontos dolgo­kat mondott, zárszámadás volt. Akadt, aki kevesellte a pénzt, de a többség úgy látta: ennél többet nem is várhattak az első évben. Már úgy látszott, minden kü­lönösebb vesződség nélkül ér véget a mai nap. De nem így történt. Hazamenés előtt meg kellett választani még az ellenőrző bizottságot. Vezetőjének Gerencsért javasolta az elnök. Szavaztak vagy tizen mellette, ellene meg hárman. A többiek hallgattak. Már napok óta sustorogtak valamit a-\faluban Geren­csérről, hogy ilyen, meg olyan. Azt várták, hogy ma is elmondja valaki. Az elnök meg is kérdezte, miértbe hallgatás? Vagy mellette, vagy ellene, de nyújtsák már fel a kezüket. — Te is láthatod, hogy azért hallgatnak, mert nem akarják, — kiáltotta el hátul magát a kis Varga. — Kell a fenének! — kurjantott Illés, de behúzta nyakát, neftogy meglássák, ki volt. — Le vele! — hangoskodott hátul egy-két asszony. Egyszerre megelevenedett mindenki, a terem zú­gott, az asszonyok csatarásztak, a férfiak morogtak. Az elnök csendet kért. — Varga bátyám, maga azért ágál, mert Gerencsér rajtafogta kelmedet azon, hogy a zabot nem adta a lovaknak, hanem megetette a saját jószágával. Egy pisszenés se hallatszott. Az elnök folytatta. — Neked meg Illés, azért van utadba, mert há­romszor kapott el feketefuvaron, Hogy megmondta nekem? Vezetőségi tag, kötelessége. Az emberek kapkodták fejüket jobbra-balra. Hol az elnököt, hol a megszólítottat nézték. Néha egy-egy „ahá” is hallatszott. Volt, aki nevetett. Az elnök: — Ne nevessenek, ez komoly dolog. ■ Vesszősné azért mond tücsköt-bogarat Gerencsérre, mert nyolc mázsa almát leszedett a közöséből. De Gerencsér el­fogta, mert neki'kedves a mindenki vagyona. Még éj­szaka is őrzi. Ezért nem akarják megszavazni? , Az asszonyok fellázadtak, a férfiak jó része is hangosan kiabált. „Ez tiszta beszéd! Miért nem így kezdték az elején?” — hangzott innen is, onnan is. * Gerencsér utat tört magának, forrt benne a méreg, marta a sértettség. Megbántották. Az emelvényen azt mondta: — Most már nem fogadom el, válasszanak mást! Egy-kettőre köréje gyűltek< engesztelgették, biz­’tatták is. Csak akkor nyugodott meg egy kicsit, ami­kor szavazásnál minden kéz magasba lendült. Három ember volt csupán, aki zsebében, vagy ölében tartotta tenyerét. Okuk volt rá. Hankóczi Sándor kedőkön, kevesen viselked­tek másként. k A kulturális szemlén fer­geteges taps fogadta előadá­sukat. A függöny mögött ölelgették egymást és tánerp- perdültek örömükben. Már el is feledték, hányszor pró­bálták a jeleneteket, a ren­dező . hogyan méltatlanko­dott, mert sehogy sem si­került jól mondani a "szö­veget. Azután levonultak a színpadról, hogy most már mint nézők gyönyörködhes­senek társaik szereplésében. A több mint huszonhárom- ezer fiatal közül, akik köz­reműködtek megyénkben a kulturális szemlén, talán egy sem fogalmazta meg magá­ban a központi „szempon­tot”, mégis részese volt az általános műveltség emelé­sének, a materialista világ­nézet terjesztésének. ★ Királyréten százával gyűl­tek össze a diákok, az üze­mi és falusi fiatalok: épí­tették a KISZ-vezetőképző tábort. Ástak, rakodtak, tég­lát hordtak, mikor’ mit vár­tak tőlük. ★ Megyénkben amikor a leg­fontosabb kérdés volt a sző­lőtelepítés, a megyei ifjú­ság részt kért a munká­ból. Most a legelők, rétek ápolására került sor — ezért a fiatalok vasárnapokon, sza­bad délutánokon segítenek a termelőszövetkezeteknek — hiszen legyen az bármilyen feladat, ha fontos, rájuk számítani lehet. Eddig há­romezer kataszteri holdat tisztítottak meg és végez­ték el a műtrágyázást. k Kimondani, hogy verse­nyeznek könnyű, de nem árul el sokat. A szám, — a falusi fiatalok közül majd­nem hatezren vetélkedtek az elmúlt esztendőben a külön­böző szintű és jellegű ver­senyeken — azt mutatja: sok ifjú leli örömét a me­zőgazdasági munkában is. Az üzemekben számos if­júsági brigád, exportbrigád kapott már jó munkájáért dicséretet, kitüntetést. k Huszonegyezren tanulnak KISZ és más politikai tanfo­lyamon, nem szólva az állami oktatásban részt vevőkről. Színházba, moziba járnak. Nem minden fiatal él igy a megyében sem. Nem minde­nütt elég színes a KISZ-élet és sokan távoltartják magu­kat az ifjúsági szervezettől. Különösen a lányok húzódnak félre, azok, akik az iskola után otthonmaradtak, alkal­mi munkát vállaltak, vagy még azt sem. A verseny sem egyformán lelkesít minden­kit. Vannak, akik nem a mun­kában, hanem csak a szórako­zásban, a könnyebb életben keresik örömüket. Akadnak ilyenek, de töb­ben vannak, akik helyesen él­nek, s ha formájában nem is követik mindig az előző nem­zedék _ példáját, tartalmában nem vallanak szégyent, köz- megbecsülést vívnak Sei ma­guknak. Ha a négy év munkáját mérlegeljük — ezt a követ­kező néhány hónapban gyak­ran tesszük majd — nincs okunk csüggedésre. Az új KISZ-alapszervezetek, növek­vő taglétszámuk, eredményes tevékenységük a bizonyíték erre. Legyen munkájuk olyan jelentőségű vállalás, mint a Dunai Cement- és Mészmű, vagy a Dunamenti Hőerőmű, a Dunai Kőolajfinomító KISZ- védnökséggel történő felépíté­se, vagy csupán egy-egy tsz társadalmi munkával való se­gítése, újítás' az üzemben, ösztönzés a jobb tanulásra — mind fontos. Ezeket az eredményeket, si­kereket foglalják majd össze szeptemberig a KlSZ-alap- szervezetók, amikor lezárul 'egy szakasz az ifjúsági mozga­lom életében, amikor az eddi­gi munkát megvitatva, új fel­adatokat meghatározva a me­gyei küldöttértekezlet meg­szabja a további utat. Ugyanez ismétlődik majd országosan is, amikor decem­berben a KISZ II. kongresz- szusán számbaveszik a négy év munkáját. Ott, a sok-sok eredmény összegezése közben szó lesz megyei ifjúságunk erőfeszítéseiről is. Azért azon­ban, hogy még elismerőbben nyilatkozhassanak a megye ifjúságáról, a következő hóna-- pókban még fegyelmezettebb, lelkiismeretesebb, jobban szervezett munkával, a hibák megszüntetésével készítik elő KISZ-eseink a kongresszust. Sági Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom