Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-08 / 81. szám

«SST HEGVEI 1964. ÁPRILIS 8, SZERDA Új tv-játékot forgatnak A Magyar Televízió műter­mében, valamint a Petőfi Sán­dor és a Deák Ferenc utca sarkán álló modem üvegház­ban. a CHEMOLIMPEX épü­letében Várkonyi Zoltán ren­dező vezetésével forgatják a „Világos feladja” című új te­levíziós játékot. Az érdekes történet két sakkvilágbajnok izgalmas mérkőzéséről szól. A két főszerepet Páger Antal és Major Tamás játssza, a for­gatókönyvet Fedor Agnes ír­ta. (MTI) _____________ D okumentumfilm Hemingwayiől Az öreg' halász és a ten­ger, az Akiért a harang szól és több más, nagysikerű mű írójának, Hemingway-nak életéről, művészi pályájáról érdekes dokumentumfilmet készítettek az amerikai mű­vészek. A „Hemingway” cí­mű alkotást április 8-án, szerdán bemutatja a Magyar Televízió. A film bemutatja az író művészbarátait, többek között Gertrud Steint és Jámes Joycet, továbbá Hemingway életének utolsó napjait. GONDOS ELŐKÉSZÍTÉS - SIKERES SZEREPLÉS A Sziklai Sándor kulturális szemle megyei úttörő bemutatója Vácott 650 részvevő Vasárnap reg­gel szemerkélő esőben ki- sebb-nagyobb, hangszerrel, jelmezzel felszerelt vidéki gyermekcsoport igyekezett vasútállomásról, MÁVAUT- pályaudvarról a Lenin úti városi művelődési ház irá­nyába. A Pest megyei út­törőelnökség itt rendezte meg a Sziklai Sándor kultu­rális szemle 1964. évi út­törőbemutatóját. Héthónapos előkészület után a tizenegy járási és há­rom városi selejtezőn leg­jobbnak bizonyult együtte­sek és szólisták — szám sze­rint 650-en — vettek részt a reggel fél kilenckor kezdő­dő szakági bemutatókon. JÓ rendezés ilyen nagy lét­szám mozgatása, a sokirányú műsor beosztása és irányítá­sa sem kis feladatot jelen­tett. A négy bíráló bizottság tagjai között ismert pedagógu­sokat, úttörővezetőket üdvö­zölhetünk. Autót vettem Autót veszek! Mert az autó nem luxus. Az autó — mint a technika általában — azért van, hogy megszépítse és meg­könnyítse az ember életét. Az autóvásárlást körülbelül há­rom évvel ezelőtt határoztam el. Tudtam, hogy áldozatok­kal jár, de az a kis lemondás megéri, hogy utána szebb le­gyen az életem. Először a dohányzásról mondtam le. Igaz, hogy egy hónapig egy kicsit a falat ka­partam a kíntól, de kellett a pénz a takarékba. Aztán arra is rájöttem, hogy felesleges az embernek naponta háromszor tele enni magát. Nagyon jó a napi kétszeri vízben főtt krumpli. Ettől nem lesz érel­meszesedésem, csak sok-sok pénzem. Igaz, hogy lett egy kis gyomorfekélyem, de az ember nem akadhat fenn ilyen ki­csinységeken, amikor az élete megszépítéséről van szó. Gyalog jártam az üzembe, hogy a viUamospénzt is meg­takarítsam. Ezért naponta egy órával leorábban keltem. A gyaloglás következtében mire az üzembe értem, már olyan fáradt voltam, mint egy igásló. Szerencse, hogy ott kipihentem magam és erőt gyűjtöttem az esti külön munkákra. A sze­mem egy kissé beesett lett, te­kintetem réveteg, arcom sár­gás, mint a pergament és a rossz táplálkozástól hullani kezdtek a fogaim. De sebaj! Gyűlt a pénzem a takarékban. Aztán kezdtem eladogatni a felesleges bútordarabokat. Hol van az előírva, hogy az em­bernek olyan lakásban kell­jen lakni, mint egy hercegnek? Lényeg az ágy, hogy legyen hol aludni, egy szeg a falban, hogy legyen hová felakaszta­ni az egyetlen ruháját. Az a fehér vaságy igen esztétikus és praktikus bútordarab. Majd’ elfelejtem monda­ni: a feleségem közben ottha­gyott. Hiába, a nőkben nincs kitartás, nincs perspektíva ér­cékük, nem látják be, hogy mindezt az életünk szebbé té­lele érdekében teszem. Elvit­te a megmaradt bútorokat, így », földön voltam kénytelen üudni. Nem is volt olyan rossz és ami fő, utána ágyazni sem kellett. Mert az autó az ember szol­gája. Ezért aztán nem nagy áldozat, hogy egy kissé resz­ket a kezem és időnként han­gosan számolok magamban. Rosszakaróim szerint néha du­dálni is szoktam és a kanya­rokban a fél szememmel bi­luxotok. Ez persze rágalom. A szemrángásom egy kis múló idegesség és nemcsak a kanya­rokban van. Akkor is lesz egy kis Skoda Oktáviám, ha irígyeim bele­pusztulnak is. Nettem kü­llőmben kivették a fél gyom­rom, de ez nem baj, így leg­alább kevesebbet fogyasztok. És meg lett az autó. Szép pi­ros Skodácska, egyem a karbu­rátorát neki je! A jogosítvány megszerzésével egy kis nehéz­ségem volt, mert kifogásolták, hogy egy kissé idegsokkos va- y. gyök. De aztán mégis megkap­tam. Hiába, nincs szebb dolog, mint beleülni a kicsi kocsiba és száguldozni. Igaz, hogy az autó egy kicsit sokat eszik, de én inkább kevesebbet fogyasz­tok. Ez nem is baj, mert az autókázás révén sok fizikai energiát takarítok meg. Néha ugyan szerelek, gumit ragasz­tok, aláfekszem a kocsinak, de mint tudjuk, ez egy igazi autósnak szórakozás. A múlt­kor nekimentem egy fának. A kocsi eleje összetört. A szívem is összetört. Inkább a lábam tört volna össze, az ingyen is beforr. Kénytelen voltam egy kis kölcsönt felvenni és azóta hála a szerviznek, kocsim új­ra a régi. Vígan pöfög és én száguldozok. Amerre járok, sárosak lesznek az emberek és ez nagyon mulatságos, úgy­hogy azóta színházba, meg mo­ziba sem járok. Néha elnézem ezeket a gya­logosokat. Rakosgatják lábu­kat, vigyorognak a telehóldra, bemennek az éttermekbe, esz­nek isznak, színházba járnak, szerelmeskednek és azt hiszik, hogy ez az élet. Nem tudják, hogy az autó képes csak egye­dül arra, hogy az élet igazi ér­telmét megadja. Az autó az ember egyetlen barátja és szol­gája. Sajnos tönkrement az egyik gumim. Kénytelen voltam el­adni a télikabátomat, de nem baj, a kocsiban úgyis meleg van. Kaptam ugyan egy kicsi­ke tüdőgyulladást, de a saját kocsimon mentem a kórházba és a kocsitulajdonosok büszke tudatával hajtottam le fejem a halálos ágyamra. Azt még hallottam, hogy ál­talános testi elgyengülést ál­lapítottak meg és többen saj­náltak. Mosolyogtam rajtuk. Ezek nem tudják, hogy az én életemet az autó már meg­szépítette. Egészen könnyűnek érzem magam és az az utolsó kíván­ságom, hogy a saját kocsi­mon vigyenek a temetőbe és a fejfámra azt írják, hogy itt nyugszik egy boldog ember, akinek az autó megszépítette az életét. Ősz Ferenc Az egyes műsorszámok gyors pergetése a gondos elő­készítő-szervező munkát di­csérte. k Tarialmas, szép műsor MiIJ ismeretes, az idei kulturális szemlék vezérelve a béke és vetkezett a legjobbak újbóli színpadralépésével. öt óra előtt hirdette ki a bíráló bizottsá­gok döntését Jónás Zoltán Pest megyei úttörőtitkár és át­adta az elnyert okleveleket, jelvényeket. A kamarakórusok kilenc, a zenekarok egy. a Indokok és érvek A földművesszövetkezetek múlt évi eredményei­nek napjainkban való összegezése azt mutatja, hogy az általános előrehaladáson belül örvendetesen meg­nőtt a saját termelésű ételforgalom. Aki ismeri a falusi helyzetet, az tudja, milyen jelentős dolog ez, mennyi­re megkönnyíti a háziasszonyok dolgát. A jobb ellátás, a bőségesebb választék, s a tervek e területen való túlteljesítése olyan érv, amely sorra megdönti azokat az indokokat, amelyekre hivatkozva nem egy földművesszövetkezet vezetői, semmit sem tettek a saját termelésű ételforgalom fellendítésére, legjobb esetben is annyira futotta akaratukból, hogy szegényes választékú hideg ételt biztosítottak a ven­déglőkben, semmi többet. Ez ma már nagyon kevés, szinte a semmivel egyenlő. A falu átalakulása ilyen, aprónak tűnő dolgokban is sokkal nagyobb igényeket támaszt, s ez igény kielégítése kötelessége minden földművesszövetkezetnek. A tények megcáfolták a kényelmességből fakadó indokokat. Akiket érint, le kell. hogy vonják ebből a tanulságot. A nagykátai kamarakórus barátság gondolata. A ver­senyzők — noha elbírálásuk pontozás alapján történt — nem helyezésekért, kialakított« népi tánccsoportok négy, a bábcsoportok egy aranyokleve­let nyertek. Két mesemondót, két szavalót s négy hangszer-, Délszláv tánc (Fóti Gyermekváros) (Csemy Gábor felvételei) sorrendért vetélkedtek. A zsű­ri azt mérlegelte: hogyan vá­lasztották meg a bemutatott műsoranyagot, milyen színvo­nalú volt annak előadása? A vasárnapi szemle ismét azt bi­zonyította, hogy az általános iskolákban sokoldalú, kultu­rált emberformálással találkoz­hatunk. A nevelők nemcsak irányították, de szinte színpad­ra kísérték kis tanítványaikat s velük együtt izgultak az eredmény kihirdetéséig. Szí­vesen hallottuk volna műsor­közlésnél a betanítók, előké­szítők nevét is. A türelem és hozzáértés mellett nagyfokú emberszeretetre és hivatássze- i retetre is szükség volt, hogy j ilyen szépen kidolgozott, tar- j talmas számokkal jöjjenek aj megyei döntőre. S ami örven- j detes: a város és a falu közöt-: ti különbség eltűnése e téren : is. Aki egy műsorszám köz-: ben érkezett, bizony nehezen : tudta volna eldönteni; közsé- : gi, vagy városi együttes van-e \ színpadon? Múlt 6S jelen Változatos, sok- i oldalú volt a műsor. Ebben ] szabad kezet kaptak a szerep- \ lók. A klasszikusok, haladó-1 szellemű nagyjaink mű- : veinek ápolása mellett: szót kaptak a rangosabb, élő j költők, zeneszerzők is. A; bagi tánccsoportok nemcsak \ szemetgyönyörködtető népi j viseletűkkel érdemelték meg j a tapsot, hanem azért is, j mert Pest megyei táncokat j kutattak fel s vittek színpad- : ra. A 12 tagú kamarakórusok: Mozart-, Brahms-, Kodály-,: Bárdos-művek bemutatása i mellett elhozták a baráti, i szomszéd népek dalait s egy- j egy csokrot a munkásmozgal- \ mi, forradalmi dalokból. Pe- | tőfi és 'f'óth Áipád melletti Várnai Zseni s a megyénkben j Baranyi Ferenc költeményét is j hallottuk a szavalok verse- j nyén. Eredményhirdetés Ebédszünet: után ismét zsúfolásig megtelt: az 550 személyt befogadó te- : rém. Kétórás díszbemutató kö- ■ illetve énekszólistát díjaztak aranyjelvénnyel. Gazdára ta­lált tizennégy ezüstoklevél, hét bronzoklevél, valamint tizen­két ezüstjelvény és tizenhat bronzjelvény is. Papp Rezső Új folytatásos rádiójáték A Magvető gondozásában az ünnepi könyvhéten jelenik meg Sánta Ferenc „Húsz óra” című regénye, amelynek dra­matizált változatát kilenc részben sugározza a rádió. A sorozat első része április 8-án, szerdán hangzik el a Kossuth- adón. A Kortárs olvasói a fo­lyóirat múlt évi október—no­vember—decemberi számában három részt már megismer­hettek a mai falu életét bemu­tató műből. A riportszerű írás cselekménye 1956-ban kezdő­dik. A rádiósorozat előadói kö­zött 16 Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művész — többek között Tolnay Klári, Kiss Manyi, Bessenyei Ferenc, Makláry Zoltán és Kálmán György — eleveníti meg a hő­söket. A regényt rádióra al­kalmazta Dénes István és Cse­res Miklós — a rendező: Cse­res Miklós. A Kossuth-rádió egy hóna­pod át minden szerdán és va­sárnap tűzi műsorára a „Húsz óra” című új folytatásos rá­diójátékot. (MTI) Nem tanulta meg a földrajzot Nagyot gondolt magában március végén Hornyik Mik­lós 26 éves abonyi pékse­géd. Fogta magát, elhagyta szolnoki munkahelyét, feluta­zott Budapestre, majd tovább ment Szobra. Ott azt kér­dezgette, hogy merrefelé ta­lálja meg a csehszlovák ha­tárt. Miután megmutatták neki, elballagott egy dara­big az Ipoly mentén, azután belegázolt a folyó vizébe, s így aha rta törvényellenesen átlépni a' két ország hatá­rát. Az esetet nem úszta meg szárazon. Rövidesen elfogták ugyanis, s előállították a ha­tárőrségre. Kihallgatása során megkérdezték tőle, hová igye­kezett, s miért választotta a határátlépésnek ezt a szokat­lan útját, amikor ma már azonnal megkaphatja a cseh­szlovákiai útilapot? A kérdés­re meglepő válasszal szolgált, i Közölte, hogy ő nem Cseh­Szlovákiába, hanem Mexikóba tartott. Letartóztatták. Kollokvium a műanyagok társításáról Kedden reggel a Technika Házában műanyagipari kol­lokvium kezdődött. A Aía- gyar Kémikusok Egyesülete által összehívott megbeszé­lésen, elméleti kutatók és gyakorlati szakemberek vesz­nek részt. A kollokviumon, amelyet dr. Schwanner Károly, a Vil­lamosszigetelő- és Műanyag­gyár kutató mérnöke nyitott meg, nyolc előadást hall­gattak meg arról, milyen le­hetőségeket tár fel a külön­böző műanyagalapanyagok más-más arányban való tár­sítása, mint az újfajta, az eddig ismertektől eltérő tu­lajdonságú műanyagok ki­alakításának módszere. (MTD Hctedíziglen ? Súlyos, fojtogató élmények. Kivált egy fiatal lány életében, Kati élestekintetű, kék szemét rámemelte és felindultan mondta tovább. — Ez nagyon fájt. Persze, megkérgesedik az ember... De van, ami ellen az sem hasz­nál. Például, mi lesz velem eztán, mi lesz az én életemmel? Mert ebből a szörnyűség­ből ez a legrosszabb. Én kirakatrendező akar­tam lenni. Mindig az akartam lenni. Az érettségi után beadtam a papírt a tanfolyam­ra és fel is vettek. De azzal, hogy kell dol­goznom mellette valami kereskedelmi fél­állásban, vagy szerződésben. Volt is rá biztos ígéretem egy fmsz főnöktől. De mert ez tör­tént, az a jóember nem állta a szavát. Meg­ijedt tőlem. így aztán füstbe ment az álom... S most hadd vegyem át a szót tőle én. Kati néhány hónapja az egyik megyei vállalatnál dolgozik. Munkatársai szeretettel veszik kö­rül. Apja botlását egy szóval sem emlegetik előtte. Ügyességével, szorgalmával annyira elégedettek, hogy áthelyezését az egyik osz­tályról a másikra alig akarták engedni a minap. Havi 1250-et keres. Ebből há­romszázat édesanyjának hazaad. Vagyis minden rendben lenne, csak... csak éppen nem lehet (vagy legalábbis egye­lőre nem lehet) kirakatrendező. Méghozzá nem az ö hibájából, vétkéből. Dehát akkor kiéből? Az apjáéból? Én inkább azt mondanám, hogy sem eb­ből, sem abból. Iranern a vaskalapos, erkölcs­ös erénycsősz „jóemberek” etikai szikkadtsá- gából. Az olyanokéból, akik megijedtek Kati­tól, a bűnbe esett ügyvéd húszéves lányá­tól. Azokéból, akikből Mózes harmadik köny­vének bibliai átka beszél, miszerint „hétsze­resen sújtalak titeket bűneitekért”. Csakhogy Kati mai fiata^ a mi korunfc gyermeke. Rendszerünkkel egykorú, tiszta, egyenes jellem. Nem csontosodhatott bele a kapzsiság ördöge. Kék szemekkel, nyíltan néz az emberek szemébe. Ami viszont a „jóem­bereket” illeti, hadd írjam le: a bibliai átkok kora végleg lejárt! A mi világunk erkölcsi kupoláját nem a lietedízigleni bosszúállás, hanem csakis az ember, a társadalom neme­sítésének szelleme emelheti magasra. Firon András ! *Va 1 mostani fiatal, a mi korunk gyerme- ke. Rendszerünkkel egyidős. Nemrégiben az \ egyik fővárosi cukrászdában találkoztam ve- ! le. Nem véletlenül. Azért Pesten, mert már ! elhagyta megyénkben szülővárosát, s egyálta- ! Ián azért találkoztam vele, mert a fülembe \ jutott, hogy egy cikkem miatt mélységesen \ haragszik rám. j Okkal? Ok nélkül? — napokig furdalta ! lelkiismeretemet a kérdés. Hiszen én csak a 1 kötelességemet teljesítettem, amikor édes- ; apjáról megírtam a lapban, hogy kapzsi, és í hogy sikkasztott. Túl vastagon fogott volna a • ceruzám? Igazságtalan lettem volna? No, \ de hiszen a bíróság Kati apját elítélte, súlyo- l san elítélte, hét hosszú évre zárta börtönbe! A kis cukrászdái asztal mellett Kati ke- : serű szavakkal mondta el, ami a szívén fe- ! küdt. Izgalomba jött, vörös foltok ültek ki ! az arcára, nyakára, amint az apjáról beszélt. \ — Azon a napon — emlékezett vissza — : Ceglédre, a munkahelyemre telefonáltak ér- \ tem. „Gyere haza azonnal” — mondták — \ „apáddal baj van!” Mi lehet, el sem tudtam \ képzelni, csak az autóra, balesetre gondol- \ tam. Mi más baj érhetné az én apámat?... I Rohantam haza. Senki nem volt otthon, a \ lakásban, de csakhamar csengettek. A rend- i őrség. Házkutatásra jöttek. Apámat, aki min- \ denem volt, már csak a bíróságon láttam. í Ott ült, bilincsben ... Akkor még azt hittem, i hogy ennél szörnyűbb mi sem lehet. De \ amikor elment vele a sötétkék autó, az em- ! berek megálltak, bámultak, épp hogy csak j ujjal nem mutogattak rám: „Ni, ez a Kati, \ az ügyvéd úr legkisebbik lánya!...” \ Figyeltem őt. Amint rágyújtott, az iz- ; gálámtól reszketett a keze. \ — Azután jött a maga cikke, amiben azt \ írta, hogy apámnak a Dárius kincse sem lett I volna elég ... Tudja-e — folytatta nem \ minden szemrehányás nélkül —, hogy milyen | azóta az életem? Ha otthon bemegyek a \ presszóba, utánam fofdulnak, súgnak-búg- \ nak rólam. Egy fiúismerősöm egyenest a \ szemembe vigyorgott: „És az udvarlód nem ’ hagyott ott!?”:

Next

/
Oldalképek
Tartalom