Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-04 / 79. szám
I MUST HEGYEI sMfirfqp 1964. Április 4, szombat Több és jobb zöldséget kér az idén Budapest Garantált értékesítési lehetőség a Pest megyei termelőszövetkezeteknek A megyei pártbizottság március 18-i ülése behatóan foglalkozott a tanács felügyeleti jogkör alatt álló mezőgazdasági üzemek zöldségtermelő munkájával. A pártbizottsági ülés több fontos elvi határozatot hozott a termelői és az értékesítési munka megjavításá- ra. Az e határozatok alapján hozott tanácsi és földművesszövetkezeti intézkedések ismertetésére felkértük Prezenszky Gábort, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjét, valamint Bokor Józsefet, a MÉSZÖV igazgatóság elnökét. Így látja a tanácsi szakvezető A megyei pártbizottság ülésén részletes vita tárgyául szolgált a megyei zöldségtermesztés helyzete. A pártbizottság álláspontja az volt, hogy mind a főváros zöldségellátása, mind pedig a megye természeti, közgazdasági adottságai a zöldségtermesztés továbbfejlesztését indokolják. Ennek ellenére az tapasztalható, hogy egyes termelőszövetkezetek a tavalyinál kevesebb zöldség termesztésére vállalkoztak az idén. Ezt leginkább a zöldségtermesztés „ráfizetésességével” indokolják. Megyénkben minden fontosabb feltétel adott a jövedelmező zöldségtermesztéshez. Ha ezeket a lehetőségeket megfelelően kihasználjuk, minden bizonnyal jövedelmező, sőt jól jövedelmező lesz a kertészkedés. őszintén meg kell mondani, hogy tavaly jelentős problémáink és negatív tapasztalataink voltak e téren. Több termelőszövetkezet kertészete valóban nem volt jövedelmező, mégpedig két okból: a termesztés tervszerűtlensége, valamint az értékesítés nehézségei miatt. Ezzel kapcsolatban lábra keltek olyan - nézetek, hogy zöldségtermesztési „túltermelés’1 volt nálunk. Ez azonban'nem igaz, mért a házai és a külföldi piac is sokkal több zöldségei, akár a ta- valymak a kétszeresét is felvehetett volna. A hiba az volt, hogy a tavalyi zöldségtermés zömét a nyár második felében takarítottuk be, viszonylag rövid idő alatt. így *ern elfogyasztani, sem tárolná nem tudtuk megfelelően. A megyei pártbizottság és tanács felelősséget érez aziránt, hogy elkerüljük a tavalyi károk ismétlődését. Ezért hívtuk fel nyomatékosan a járási tervmegerösítő bizottságok, valamint a termelőszö- ▼etkezetek vezetőinek ügyeimét arra, hogy már a terveikben is tükröződjék e tanulság. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy csak kevés helyen vették komolyan ezt a figyelmeztetést. Ezt bizonyítják a következő számok: tsz-einkben összesen 23 640 holdon termesztenek zöldséget, s ebből csak 21 539 holdra kötöttek \ értékesítési szerződést. Mivel a szerződött terüle- j féknél is csak minimális ter-1 mést kötöttek le, ismét az: a veszély fenyeget, hogy a j tsz-ek nagy mennyiségű zöld-; séget nem tudnak majd el- \ adni. Figyelembe véve a mi- : nimális és a közepes vár-: ható termés közötti különb- j séget, valamint a több mint! kétezer holdas szerződetlen! terület teljes termését, há- \ romezer vagon zöldség érté- \ kesitése forog veszélyben. \ Tanulságos adataink van- í nak arra vonatkozóan is, í hogy mennyire előnyös a í zöldségbetakarítási szezon \ „széthúzása”. A tsz-ek fon- \ tos feladata , tehát, hogy a í lehető legkorábbi időtől a \ lehető legkésőbbiig végezzék ! a zöldségbetakarítást. Ta- j valy például a paradicsom í átlagára egész július köze- \ péig három forint felett volt, í a paprikáé pedig augusztus; egyig is. Ahhoz, hogy jó- ; val e két határidő előtt ke- í * rülhessen piacra ez a két \ növény, a paradicsomot má- \ jus 5-ig, a paprikát pedig j május 15-ig kell kipalán- \ tázni. Mindezt jól tudják j tsz-eink vezetői is, tehát, lel-* állapodást kötünk tsz-ekkel, hogy ők szállítsák a zöldséget a MÉK budapesti telepeire. Ez nem megy majd a mezei szállítások rovására, mivel a zöldséget éjszaka is lehet, sőt sokszor kedvezőbb is szállítani. Ezzel kapcsolatban jó hír, az, hogy a rendes TEFU-tarifán kívül 40 százalék dotációt is kap a tsz az ilyen szállításért. Rendkívül sok hiba forrása volt tavaly az, hogy több községben nem szervezték meg, illetőleg nem jól végezték a termés, vagy áru előrejelző szolgálatot. E téren hibás a tsz is, a MÉK is. Tudjuk, hogy milyen nagy hatással van a termelésre a felvásárlási és a fogyasztói árak alakulása. Ezért utasítottuk szakembereinket, átvevőinket, hogy mind a fel- vásárlási, mind pedig a fogyasztói áraknál növeljék az „árlépcsőt”. A nagyobb városok, ipari központok, üdülőhelyek boltjainak zöldségellátásáról is gondoskodunk. Ennek érdekében gondoskodni kell megfelelően berendezett, légkondicionáló lehetőséggel rendelkező raktárakról. Végezetül szeretném felhívni a figyelmet arra a jórészt kihasználatlan tartalékra, amelyet a zöldség- és gyümölcsellátásban a háztáji gazdaságok, magánkertek jelentenek. Kérjük a háztáji gazdaságok tulajdonosait, hogy zöldség- és gyümölcsfeleslegeiket jelentsék be és adják át az fmsz-eknek. Itt elsősorban bogyós gyümölcsökről és primőr zöldáruról van szó. Nyilatkozata végén mindkét vezető hangsúlyozta a termelők, valamint Az irányitó és értékesítő szervek szoros együttműködésének fontosságát. Elmondották, hogy a gond és az érdek egyaránt közös, együtt kell tehát a célt szolgálni. Tsz-klubot avatnak ma délután a gyömrői Petőfi Termelőszövetkezetben. Túlnyomórészt társadalmi munkával, a honvédség és a TOVA L-múhely dolgozóinak segítségével újjávarázsolták egy roskadozó épület helyiségeit. Külön klubtermet rendeztek be a fiatalokntak, televízióval, asztalitenisz-, és biliárdasztallal felszerelve. A 120 személyes kultúrterem színdarabok előadására és filmvetítésre is alkalmas. A különböző rendezvények lebonyolítását büfé könnyíti meg, amely ugyancsak tágas helyiséget kapott. Áprilisban: 12 PEST MEGYEI VÁSÁR 6-án, hétfőn: Crkény, 7-én, kedden: Püspökhatvan, 8-án, szerdán: Alsónémedi, 12-én, vasárnap: Cegléd és Ócsa, 13-án, hétfőn: Főt, 15-én, szerdán: Tápiószecső, 19-én, vasárnap: Jászkarajemő és Nagy- kóta, 26-án, vasárnap: Albert- irsa és Nagykőrös, 27-én, hétfőn: Vámosmikola. Kisállattenyésztés a tsz-ben Az ürömi Bolgár—Magyar Barátság Termelőszövetkezetben 120-as törzsállománnyal megkezdték a nyúltenyésztési. Az ízletes húsú nyulakat exportra szállítják. Túri Bona szeretettel gondozza a nyuszikat „Ebédel” a csincsilla-család (MTI Foto — Fehérvári Ferenc felv.) kiismeret és szervezés kérdése ez csupán. A MÉSZÖV-elnök nyilatkozata Egyetértek mindazzal, amit Prezenszky Gábor elmondott, s ezért mindenekelőtt egy lojális, a tsz-ek részére kedvező intézkedést kívánok ismertetni. Ennek az intézkedésnek az a lényege, hogy a MÉK milyen arányban köteles átvenni a tsz-ek zöldségter- melvényeit. Ha a tsz az egész zöldségterületre és az egész termésre szerződik, akkor a szabványoknak megfelelő minden termését átveszi a MÉK, még akkor is, ha nem tudja eladni. Ha a tsz csak a terület és a termés egy bizonyos részére köt szerződést, akkor a szerződésen felüli zöldségtermést csak akkor veszi át a MÉK, ha az hiánycikk. Ebben az esetben tehát veszteség érheti/ a tsz-t. A tavalyj hibákon okulva igyekszünk megoldani c szállítási problémáinkat is. Tavaly ugyanis sok zöldség ment tönkre a lassú, vagy szervezetlen szállítás miatt. Ezért — például — megtem. A kamasz a romok alatt maradt. Próbáltam gondolkozni. Próbáltam Szabó Pistát felidézni. Sokszor gondolkozni sem tudtam, mert üres voltam belül. És ürességbe menekültem, hogy ne erezzem a nyomást. A magánéletem is szétfolyt. És a magam pénzéből éltem, nem anyu tartott el, éreztem, hogy a „kivétel” nem is olyan egyszerű. És egyszeresek azt veszem észre, hogy ezt egyre többen megértik. És keresik a hibákat, és én is keresem a hibákat, és egyre többet beszélnek róluk — és igyekeznek lenni ellenük. És látom Szabó Pista arcát. És új embereket ismerek meg, akik új dolgokat mondanak — és egyre több emberhez van közöm. Az üresség feltöltődik, nem, kell félnem a nyomástól — és Sanyát, régen tiszt volt az apja, felveszik az egyetemre. | És engem, aki úgy érzem, hogy végre az újságírásban megtalálom a hivatásom, felvesznek egy pártlaphoz — és csak a kézirataimat nézik. És találkozom Szabó Pistával, aki egy fontos poszton mérnök. r —- Es ugye, kollégám, most azt mondod, hogy amióta a lapnál vagy, teljesen új ember lettél és újra elkezdtél hinni? — Ezt így nem mondhatom. Ettől még messze vagyok. Sokat kínlódom magammal. és sokat kínlódom i munkámmal, mert szeretnék jól dolgozni. Mert az, hogy „hinni” — most együtt jár a jó munkával és a mérlegeléssel. És a felnőtté érésiéi, amelyhez nemcsak újabb íprilis negyedikék kellenek. Hanem újabb és újabb emberek, akiket megismerek, ts gondolkozással töltött íráfc és tettek, tettek, tétek. Mert születésnapi dru- zámnak, az új Magyaror- zágnak valódi felnőttekre >an szüksége. Murányi József millió Zsuzsa nénin. Ezt láttam, de a felnőttek azt mondták: kivétel nincs. Csak a szabály van, a szabály — és minden csodálatos, nagyszerű. Tűzbehozták az embert — minden csodálatos, ■nagyszerű. Hittem a felnőtteknek — minden csodálatos, nagyszerű! — És ötvenhatban mit hittél? — Semmit. Mentem az utcákon. Akkor láttam először halottakat. Akkor láttam először romokat. A bennem élő lelkendező kamasz a halottak közt volt, a romok alatt. — De nem te voltál a romok alatt! Téged egy karcolás sem ért! Tettél te valamit azért, hogy ezt jogod legyen mondani? — Mit tettem? Hittem! Komlót építettem! — Hittél? Költőien hangzik. De mi volt a hited alapja? Felszínes volt a hited, nem volt igazi alapja! — Nem igaz! Miért vitatkoztam? Miért sértettem meg Olga nénit, aki fizetés előtt gyakran kölcsönadott anyának? Mert csak a kivételt látta, a szabályt nem vette észre! Miért írtam faliújságcikkeket, miért gyűjtöttem vasat, miért jártam falura a színjátszókkal szerepelni? — Aztán abbahagytál mindent! Ugye? Ötvenhat miatt. — Igen, abbahagytam! És csak magammal törődtem! — De mikor a felnőttek — o felnőttek, akik becsaptak, de akik tettekben mégis valamivel többet adtak — mikor ők visszarakták a sínre, a maguképítette sínre, ezt a kisiklott országot — ugye tisztelt kollégám, akkor ismét elkezdtél hinni?! — Hazudsz! — Fáj az igazság? — Ne gúnyolj...! Érts meg, ne gúnyolj... Ha gúnyolódsz, nincs igazad. A kamasz a romok alatt maradt. Hónapokig, évekig lézengenyémnél jobb volt a ruhája. És Zsuzsa néni arca is ... — Ki volt Zsuzsa néni? — Mosni járt hozzánk a nagy lakásba. Egyszer — hatéves lehettem, és segíteni altattam — a nagy, üres ruháskosarat levonszoltam a masókcmyhába. Amikor Zsuzsa néni meglátott, nevetett és meg akart csókolni. De én elszaladtam. — És Zsuzsa néni ... ? — Kilenc évvel ezután eljött a kis lakásba. A szélső ágyra ültettük, mert a székek támláján — odatett partvisnyélen, függönyrúdon — száradtak a ruhák. Zsuzsa néni nézte anyut, és mondta: nem jó Így, tanító néni. Anyu nevetett: mi az, talán elveszem á kenyerét, Zsuzsikám? De különben mi van magával, egészen megfiatalodott?! Zsuzsa néni zavarba jött. „A kislányom, a Marika — hát az apjával megesküdtünk. Most már lehetett, mert engem hivatalba tettek az elvtársak, fizetésem van, lakást kaptunk. És a Marika — az iskolában is hányszor meg tetszett dicsérni! — doktornőnek tanul.” Sckat beszélgettek még és Zsuzsa néni így búcsúzott: „Ha ezeknek az árváknak kellene egy kis hivatalos megsegítés, tessék csak nekem szólni.. — Látom, hatott rád a világ. De mondd — kertelés nélkül —, mit szóltál a saját cipódhoz és ruhádhoz? — Őszintén? — kivételnek tartottam. Mi és még néhányon rosszul élünk. Mi azért, mert meghalt apu, más azért, mert nincs üzemük, és sokan olyanok, akik még nem tudnak felemelkedni. Hogy hányán, nem érdekes, mert nem változtat a szabályon: a millió Szabó Pistán, és a nap. Mart a város felett, ahol akkor éltünk, már novemberben átsuhant a háború. Ro- ' mok nem voltak a városban, szép, tágas lakásunknak nem esett semmi baja. Apu kapta a nyugdíját, anyu a fizetését — nem volt semmi különös. — „Különös” mikor volt? — Negyvenhétben, kor meghalt apu. Már az infláció alatt sok mindent eladogattunk. Aztán, ahogy nőttünk — négy rosszcsont fiú — mindent megettünk, elszaggattunk. Apu halála után anyu sokat betegeskedett. Kórházban volt, mi meg árvaházba kerültünk. Árvaház és kollégiumok. Eltelt egy-két év, amíg ismét otthon laktunk. Csak már Ikisebb lakásban. — Mikor kaptál először hosszúnadrágot? — Mikor már gimnazista voltam, ötvenegy karácsonyán. Apu egy hajdanvolt nadrágját alakították át. Kaptam egy apu-féle zakót is, de azt már kirágta a moly. És a cipőm mindig beázott. A sütőben szárítottam. De a telet még kibírta. Aztán anyu az ócskásnál vett egy újat a születésnapomra. Másnap — ötvenkettőben — ezzel mentem a felvonulásra. — A névsorolvasás miatt? — Azért is — nem tagadom. De akkor már sokat hallottam, láttam, gondolkoztam. És megfogott Szabó Pista sorsa. — A barátod volt? — Nem. Csak együtt jártunk elemibe. Az anyja cipőjében járt — és egyszer a lányok kicsúfolták. Mondták, ti szegények vagytok, te úgyis csak inas lehetsz. És Pista sírva elszaladt. — És? — A gimiben előttem ült. A legjobb fizikus volt. Az — Zárd el <j vekkert, kol légám. Különben jóreggelt gratulálok. Ügy tudom, mi van a születésnapod, engede meg, hogy felköszöntselék. — Köszönöm, Icollégám, kedves vagy. Jól tudod, ma lettem huszonhét éves. Ma — m van ma? — szombat. És nru nem kell dolgozni. Elvégrt nagy ünnep van, ünnepel a: egész ország. — Még az a jó. hogy nem téged! Na, gyerünk borotvál- kozni! Mondd, emlékszel máj a régi április negyedikére? — Persze. Mindenkinek elmondtam: ma a születésnapom tiszteletére nem kell iskolába menni. És amikor kollégiumban laktam, az ünnepi kajáról is azt mondtam: ezl is miattam adják. — Felvonulni is miattad kellett? — Nem, ezt már nem terjesztettem! Ügy is eleget morogtunk: „Tessék elhinni tanár úr kérem, ha már bejövünk gyülekezni az iskolába, nem is igazi ünnep április 4-e.” Persze azért elmentünk. A névsorolvasás miatt is — meg azért klassz volt a felvonulás. Elvégre a lányokkal együtt mentünk. — Hány éves voltál akkor? — Olyan tizenkettö-tizen- négy. '■— És negyvenötben? — Nyolc. — Emlékszel arra a napra, az első április negyedikére? — Várjál csak... Szép idő volt? Mintha napfényre emlékeznék — de az is lehet, hogy esett. Mindegy. Nyolc éves voltam, anyuék összecsókoltak, aztán biztosan iskolába mentem, mert (egyszer később utánanéztem) éppen hétköznap volt. — Más emléked nincs? — Nincs. Mi lenne? Születésnap. Közönséges tavaszi Interjú önmagámmal
