Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-23 / 94. szám

pest megyei hírlap küiönkiaoása VIII. ÉVFOLYAM. 94. SZÁM 1964. ÁPRILIS 23, CSÜTÖRTÖK HALLOTTUK ÍRUNK RÓLA GYÜRÜGÖMBÖLYITÉS A konzervgyár doboziizemében Biczó Klára a konzerves üve­gekre ■ való gyűrűt gömbölyíti. (Godány felv.) ★ MÁJUS 1-RE KÉSZÜLNEK A Hazafias Népfront emlék- bizottsága a május elsejei ün­nepségek előkészületeivel fog­lalkozik. A részletes progra­mot közöljük majd lapunk ha­sábjain. * Az átalakított Kőrisfa Cuk­rászdában naponta nyolcvan­száz kilogramm fagylalt fogy el. ★ A Szabadság Termelőszövet­kezetben a múlt héten két holdon kiültették a korai ka­ralábépalántákat. * HONTHY-EST Április 28-án, fél hat és fél nyolc órakor a Fővárosi Ope­rettszínház művészei vendég­szerepeinek városunkban. Közreműködnek: Honthy Han­na, Bateai Árpád, Angyal Já­nos, Dallos Klára. Konferál: dr. Hegedűs István. A zenét a Stúdió-együttes szolgáltatja. ★ Háztartási robotgépet kapott a földművesszövetkezet köl­csönző boltja, amely mintegy húsz műveletet végez. ★ A.TIT városi szervezete áp­rilis 24-én este nyolc órakor a művelődési ház klubtermében külpolitikai tájékoztatót ren­dez. Előadó Révész József, a magyar televízió külpolitikai rovatának munkatársa, tr Gyorsabb, pontosabb Gépesítik az állami gazdaságban a paradicsom és paprika válogatását Nagyság és szín szerint válogat a félautomata vezérlésű gépsor A mezőgazdaság gépesítése az utóbbi esztendőben nagy méreteket ölt. Megszámlálha­tatlan gép segíti, gyorsítja, tökéletesíti, könnyíti az em­ber mindennapi munkáját és ennek ellenére igen gyakran vannak még munkaerőproblá- mák a mezőgazdaságban. Ez a munkaerőprobléma különösen az erősen munka- igényes kertészeti termelésre áll, ahol a betakarításhoz még rengeteg munkáskézre van szükség, és ez idő szerint a kertészeti növények szedése nagy részben kézi erővel tör­ténik. De az emberi lelemény itt is megoldást keres. Az állami gazdaságban hatvanöt holdon paradi­csomot, húsz holdon pap­rikát termelnek. Paradicsomból holdanként! át­lagnak százhúsz mázsát ter­vez a gazdaság, de feltétlenül szeretnék elérni a százhatvan mázsás holdankénti átlagot. Ennek a termésmennyiségnek a betakarításához nagyon sok munkáskézre van szükség, hogy az időben a piacra, a boltokba kerülhessen. A paradicsom és a papri­ka termelésében kétségte­lenül a szedés és a váloga­tás az a két művelet, amely nem nélkülözheti az emberi kéz munkáját. A szedés változatlanul ha­gyományos módszerekkel tör­ténik, a válogatásban azonban döntő fordulat következik be már ebben az esztendőben is az állami gazdaságban. — Az ország két gazda­ságában két hónap múlva elkészül a legújabb tech­nológia szerint konstruált paradicsom- és paprika- válogató gépsor — mondotta Kirchknopf László, az állami gazdaság főagronómusa. — Az egyik gépsort a Kertészeti és Sző­lészeti Főiskola soroksári ker­tészete kapja, a másikat mi. Mindkét berendezés félauto­mata vezérlésű. — Nálunk a gépsor felállí­tásához szükséges építkezés már befejeződött és rövideden sor kerül a gépsor beszerelé­sére is. Az automata válogató gépsor értéke megközelíti a másfélmillió forintot. — A roppant elmés beren­dezést főleg az export ter­ményfélék válogatására hasz­náljuk fel. A gépsor nemcsak méret, hanem Szín szerint is válogat — mondotta végezetül Kirchknopf László főagronó- mus.-si Közömbösen fogadták az ifjúsági klubot SOK-E A TAGDÍJ? A téma. amiről írunk, bi­zonyára sokakat érdekel. A vélemények is nagyon meg­oszlanak. A téma: az ifjúsági klub. Egy lelkes fiatal diák­csoport nagy fába vágta a fej­széjét. Elhatározták, hogy a már több városban megalakult ifjúsági klubok mintájára ná­lunk is megalakítják azt. Úgy látszott, hogy ennek nem lesz semmilyen akadálya, hiszen a gimnáziumból ötven fő, az Élelmiszeripari Szak- középiskolából negyven je­lentkezett a klubba. A műve­lődési ház pedig messzemenő segítséget ígért. Most végre megalakult az ifjúsági klub. A jelentkezet­teknek azonban csak egyne­gyede váltotta ki a tagsági igazolványt. Az indok: sok a havi 12 forint tagsági díj. Ezt a kérdést talán érdemes meg­vitatni. Hiszen ezért a 12 fo­rintért ihavonta négy alkalom­mal szombatonként táncos összejövetelen lehet szórakoz­ni. Vajon hol lenne ez máshol lehetséges ennyi pénzért? Ezenkívül vasárnaponként — csak a klubtagoknak — an- kétokat, dzsessztörténeti elő­adássorozatot, táncversenye­ket, vetélkedőket rendeznének. A bevételből fizetnék a zene­kart, hiszen a fiatal Vörös­zenekartól sem kívánhatják, hogy ingyen játszanak szom­batonként négy órától kilenc óráig. Szintén a bevételekből sze­retnének a szombati összejö­vetelekre énekeseket meghív­ni. Még mindig sok a tizenkét forint?! A klubtagok a szombati táncdélutánokra meghívhat­nak bárkit, akinek magatar­tásáért felelősséget vállalnak. Belépődíj számukra négy fo­rint. A klubvezetőség már meg­alakult: a gimnázium részéről Vörös Endre, Fábik Anna, Hadas Ildikó, az Élelmiszer­ipari Szakközépiskola részéről Szendrődi Judit, a Mezőgaz­dasági Technikumot Barna István képviseli. A művelődé­si ház, Kiss Istvánnal az élen — híven ígéretéhez — teljes erővel támogatja a klubot, óik adják a termet is. Hiába azonban ez a jó kez­deményezés, ha a közömbös­ség megfojtja a szép terveket. Hiszen Nagykőrös diákváros és a diákok mégsem tartanak össze, pedig itt igazi diákélet­nek kellene kialakulnia. A diákok igénylik is ezt, hiszen még nem volt klub. Most hogy van, a legnagyobb kö­zömbösség tapasztalható, kü­lönösen a gimnázium részéről, pedig a kezdeményezés onnan indult ki. Bokroson is lesz kisgépkölcsönzés Jól bevált a „vásárlók ládája" A második műszak, a ház­tartási munka megkönnyítésé­re legalkalmasabb a gépi mun­ka: a mosógép, a porszívó, a padlókefélő használata. A földművesszövetkezet 3-as számú bokrosi boltjában is régóta kérik a vásárlók a ház­tartási kisgépkölcsönzés beve­zetését. Az ígéretek szerint április hó végén kezdődik a kölcsönzés, egyelőre csak a főbb igények figyelembevéte­lével. Kölcsönözni lehet majd mosógépet, padlókefélőt, por­szívót és hogy a munka vi­dáman menjen, táskarádiókat. A környéken lakó nagyszá­mú gyári dolgozó ezeket a gépeket keresi elsősorban. Természetesen az igények ál­landóan nőnek és mint Laj­tár István boltvezető elmond­ta, a növekvő igényeket foko­zatosan kielégítik. Ha már az igényeknél tartunk, szólni kell a bolthelyiségről is. Bizony egy kis átalakításra a helyiség is rá szorul. Terv­be is vették a bolt felújítását, korszerűsítését. A jól dolgozó kollektíva „mindent a vásárlóközön­ségért !” — jelszóval látja el feladatát, Több, mint egy éve, ', hogy működtetik a vásárlók: ládáját. Milyen is ez a ládíkó? í Egyszerű kis doboz, a többi-] tői csupán annyiban különbö-: zik, hogy ebbe a vásárlók a: bolt nyitása előtt, vagy zárá-; sa után kis cédulára felírva bedobhatják a vásárlandó áruk jegyzékét. Mi ennek a gyakorlati haszna? — kérdez­heti bárki. Képzeljünk el egy gyári munkást, aki hat órára megy dolgozni, tehát a bolt nyitá'Sa előtt. Bedobja céduláját és mire jön a munkából, a kért árut összeállították számára, csak fizetnie kell. Elkerülhető ily módon a sok várakozás, sorbanállás. A bolt dolgozói is egyenletesebb munkát végezhetnek, mert amíg kevés a vevő, a cédu­lákon felírt árukat összeállít­hatják. A kezdeményezés bevált és az egyéves tapasztalat azt mu­tatja, hogy megvalósítása más­hol is hasznos lenne. — barta — KOSÁRLABDA Érdekes, nemvárt eredmé­nyek születtek vasárnap ko­sárlabdában.' Előző heti já­téka alapján meglepetésnek számít a Kinizsi NB Il-es női csapatának szolnoki biz­tos győzelme, valamint a megyei férficsapat itthoni három számjegyű eredmé­nye. A Kinizsi-lányok me­gyei bajnokságon vesztésre álló mérkőzést nyertek. A gimnázisták aszódi szerep­lése viszont mindkét csa­pat részére vereséget ered­ményezett. Eredmények: Kinizsi—Sz. MÁV 75:39 (40:18). Szolnok. 300 néző. V.: Szé- csény, Gilly. Komáromi pont­erőssége és a fiatalok játé­kának javuló eredménye a szép győzelem. Kosárdobók: Komáromi 43 (!), Szarka 8, Máté, Málnámé 6—6, Páhán 5, Horváth 4, Istárif 2, Jándi 1. A MÁV-csapat legjobb dobója Pintérné (20) volt. Megyei női bajnokság. Ki­nizsi—Nagykátai VM 50:44 (20:28). A Kinizsi jól hajrázott. A vendégcsapat az utolsó há­rom percben vesztett, ad­dig végig vezetett. Kosárdo­bók: G. Nagy 23, Ábrahám 12, Pap p 4, Paul 10, Patyi 1. A nagykátai Kántor 25 ponttal a mezőny legjobbja volt. Aszódi Vasas—Nagykőrösi Gimnázium 49:37 (12:14). Ko­sárdobók: Bakonyi 12, Lancz- hoffer 10, Mecsker, Kiséri 6—6, Krukker 3. Megyei férfibajnokság. Ki­nizsi—Nagykátai. VM 102:45 (46:23). A lendületes, jó do­bóformában levő Kinizsi könnyen győzött. Kosárdo­bók: Zsákai 34, Hoff er 23, Matuska 17, Varga 16, Áb­rahám—Barta 6—-6, illetve Zemniczky ’9, Frank 12, Sződi 10, Móricz—R^gyász 2—2. Aszódi Vasas—N. Gimná­zium 106:62 (53:36). Kosárdo­bók: Polinszky 32, Mészáros 17, Cseri 5, Sziray—Horn 4—4, Aszód legeredményesebb do­bói: Kovács 36, Magyar 32, Földi 29. A nagykőrösi mérkőzéseket Molnár Károly vezette, Aszó­don Matolay bíráskodott. ÁLTALÁNOS ISKOLAI NÉGYTUSA VERSENY A Magyar Testnevelési és Sportszövetség városi taná­csa az általános iskolák ré­szére két részletben versenyt írt ki, hogy a négytusa- versenyre a felkészülési le­hetőséget versenyzésen ke­resztül is biztosítsa. Az Arany János iskola ezzel a lehetőséggel nem élt. Az április 18-án lebonyo­lított verseny eredményei: Hatvanméteres leány sík­futás: 1. Antal Ágnes (Kos­suth), 9.0 mp, 2. Nagy Te­réz (Petőfi) 9.1 mp, 3. Susula Katalin (Kossuth) 10.0 mp (39 induló). Leány távolugrás: 1. Antal Ágnes (Kossuth) 420 cm, 2. Nagy Teréz (Petőfi) 392 cm, 3. Szűcs Mária (Kossuth) 380 cm, 4. Nagy Mária (Rákóczi) 380 cm (36 induló). * Fiú magasugrás: 1. Balanyi Szilveszter (Petőfi) 145 cm, 2. Zsíros Kálmán (Kossuth) 145 cm, 3. Mitru Mihály (Petőfi) 135 cm (10 induló). Fiú kislabdadobás: 1. Bala­nyi Szilveszter (Petőfi) 66,25 m, 2. Marton Sándor (Pe­tőfi) 65,08 m, 3. Zsíros Kál­mán (Kossuth) 63,50 m, 4. Somodi Gyula (Kossuth) 60,30 m (15 induló). 600 méteres fiú síkfutás: 1. Balanyi Szilveszter (Petőfi) 1:51.0 p, 2. Zsíros Kálmán (Kossuth) 1:52.1 p, 3. Marton Sándor (Petőfi) 1:53.4 p (6 induló). A verseny második része április 25-én, szombaton ke­rül lebonyolításra. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Nyáron egyszerű. Magyar film. Főszereplők: Laurentzy Mária, Tóth Bence. Széles­vásznú. Tizennégy éven alul nem ajánlott! Magyar híradó. Megnyílt a zöldségbolt A napokban megnyílt a Kossuth Lajos utcai új zöldség­bolt, ahol lassan már a primőr áruk is megjelennek (Godány felv.) KARABIN MAMA úgy vágódott le a velem szem­ben levő padra, hogy nem­csak ő nyögött egy nagyot és keserveset, hanem a pad is elsóhajtotta magát. Pedig akármit mondhatunk, de azt semmiesetre sem, hogy a MÁV nem masszív és erőtel­jes ülőhelyeket építtet az utazóközönség számára. Mielőtt lepihent volna, há­rom dézsát gurított a pad alá és négy megtermett bá­dogkannát egyensúlyozott a csomagtartóra. Szóval, nem ok nélkül volt fáradt, holott amennyit csak lehetett, én is segítettem neki az erőmu­tatványban. Még talán a nyö­gésben is. — Tessék elhinni, semmi értelme az egésznek! — tö­rölte végig a homlokát egy pelenkának is beillő zseb­kendővel. Udvariasan bólintottam, bár fogalmam sem volt, mi­re érti. — Olyan a helyzet, ké­rem, hogy az ember teljesen hasztalanul küzd. Ki beszél ma már haszonról, vagy plá­ne arról, hogy az ember még félre is tudjon rakni valami keveset. Mondjuk, venne egy kis házat a napos olda­lon vagy egy valamirevaló szőlőparcellát az öreghegy­ben. Ennek befellegzett. Ne­künk már csak az állandó ráfizetés járja, semmi egyéb. Hogy ezt Karabin mama A megrögzött maszek miért mondta el nekem, ar­ról fogalmam sem volt. — MAGA TUDJA nagyon jól, hogy harminc esztende­je kofa vagyok. Harminc esztendeje árulok tejet a Kossuth utca sarkán. Engem senki nem hallott panasz­kodni. Ha ugyan néha pa­naszkodtam, az csak azért volt, mert meg kellett adni . o módját. De soha se szív­ből mondtam. Csak éppen a szó,m járt, mert aki nem ku­kának született, annak be­szélni kell. Nahát! Ez olyan primitív igazság volt, amire nekem helyesel­ni kellett és Karabin mama erre a helyeslésre tovább zú­dította a szavakat. — Dolgozok én, hallja-e annyit, amennyit győzök. Kedden, pénteken, vasárnap kint a piacon délig, szerdán, szombaton ide huzakodik ki, ebbe a rossz faluba porté­káért. Töröm magam, mint akinek nincsen ki a négy fertálya. De csak nevetséges, amit csinálok. Hozom most is ezt a három dézsa túrót. Magam se tudom, hogy miért. Ha egy forintot hasz­nálok egy kilón, sokat mon­dok. Számolja ki maga, hogy mi marad ötven kiló túrón! ötven forint. Hát pénz ez? Abban a három kannában tejföl van. Húsz liter, de ha le nem engedem a savóját, holtra vernek az asszonyok. MÉLY SÓHAJTÁS után újra meglódult. — A túrón marad negyven forint, a tejfölön még a fe­le se. Igaz, hogy feladtam három kas tojást. De mond­ja meg nekem, igaz lelkire, mit lehet háromszáz tojáson keresni? — Nem tudom! — mo­tyogtam meggyőződés nél­kül. — Szóval sokat mondok magának, ha azt állítom, hogy egy százas jön meg az egész vackon. Mikor vásáro­lok, egy tizes a helypénz, amikor árulok, akkor se ke­vesebb. Tessék kiszámítani, pontosan ötven forint. Már a fele el is ment a százas­nak. Az útiköltség meg a feladás minden héten negy­ven forint. Havonta negyven forint adót fizetek, akkor minden héten tíz forint. Hát látja, már el is ment az a keservesen megkeresett szá­zas. Nekem pedig nem ma­rad semmi, csak a töreke- dés, a rettenetes fáradtság, meg a nyomorúság. Karabin mama biztosan túl volt száz kilón. A két­személyes pádon legalábbis csak egyedül fért, el. Senki meg nem kockáztatta, hogy odafurakodjon mellé. Szó­val, pompás kondícióban volt. Háromrétű tokája csak úgy rengett az álla alatt. Nyomorúságról, nélkülözés­ről igazán nem beszélhetett, sőt, ellenkezőleg, messziről leritt róla, hogy nemcsak sze­reti a hasát, de becsülettel szolgálja is. — Dolgozik az ember szinte látástól-vakulásig és nem elég, hogy nem keres, de mindig csak ráfizet. Akár hiszi, akár nem, kedves, én minden egyes ilyen útra rá­fizetek, hol egy ötvenest, hol egy százast. MIKÉPPEN tudtam volna ezen a szegény elkeseredett asszonyon segíteni? Sokszor egy okos tanács vagy egy helyesen feltett kérdés is se­gíthet. Megfacsartam az agy­sejtjeimet és igazán mond­hatom, segítő szándékkal tet­tem fel a naiv kérdést: — Es mondja, kedves né­ni, ilyenformán miért nem hagyja abba? Karabin mama sok min­dent várt tőlem, csak ezt nem. Nekivörösödött. Kis in­dulattal megrázta magát, majd előre hajolt és közvet­lenül az arcomba csiko­rogta: — Micsoda buta kérdés ez? Hát valamiből élni kell! Nahát! — R — SPORT

Next

/
Oldalképek
Tartalom