Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-21 / 92. szám
4 1964. ÁPRILIS 21, KEDD Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Egymás után kaptam a jelentést az osztályvezetőktől. Ki a termelésről, ki a selejt alakulásáról, ki pedig az érkező anyagok listájáról tájékoztatott. A személyzetis is benyitott. — Szervusz. — Szervusz. — Tanulmányozod az éjszakása műszak munlkáját? — Igen, mielőtt az ember elindul egy úton, megnézi térképen, merre menjen. Ezek a jelentések az én térképeim. Mindig megmutatják, miikor hová menjek. Mi újság? — Gyurinak kisfia született. , Három és fél kilós. — Igen, a Gyuri. Az örökké vidám, a reggeltől estig tréfáskedvű esztergályos. Menynyit idegeskedett az utóbbi egy-két hétben. Fiú lesz? Leány lesz? Mi legyen a neve? Gyurival társalogtam magamban, akit magam elé képzeltem, nem is hallottam, hogy újra nyílik az ajtó. Csak amikor már köszöntek, néztem fel újra. — Jó reggelt, titkár elvtárs. A balesetvédelmi előadó állt előttem. Kerek arcát sűrű szőr borította. Szemei álmosan pislogtak rám. — Hát maga, züllött az éjjel? Lehet, hogy erős volt kissé az ige, amit használtam, de fel sem fogta. Még nevetni sem volt kedve. — Dehogy. Baleset volt az éjjel. — Súlyos?/ — Nem vészes. Egy nő ujját levitte a présgép. — Ez magának nem vészes? — Az ö hibája. Elmálésko- dott és a kezét ottfelejtette a tüske alatt. Miért nem vigyázott. Igaz? Nevetett kesernyésen, gunyorosan. Rajtam végigfutott a hideg. — Ki a sérült? v — Bakonyiné. ff, Kiviztífálta-g’ könilmú*nyeket? — Igen. itt a jelentésem egyik példánya. Belelapoztam. A végére odabiggyesztett mondatot olvastam: — A baleset a dolgozó hanyagsága miatt történt. A dolgozó hanyagsága miatt. Micsoda durva fogalmazás. Félretettem a termelési kimutatásokat. Egyre csak a baleseti jelentés foglalkoztatott. Nem bírtam tovább. Ott cikáztak agyamban a befejezetlen gondolatok. El sem olvastam a jelentést. Belebújtam a zakómba, siettem ki a gyárból. Gyalog vágtam neki az útnak. Takaros kis ház, ahol BáJzo- nyiék laknak. Becsengettem. Fiatal nő nyitott ajtót. — Tessék. — Bakonyinét keresem. — Még nem jött haza. Éjjel tízre ment dolgozni, most kilenc óra. Persze, gondolhattam volna. Ilyen baleset a kórházban végződik. Köszöntem, valamiféle bocsánatot rebegtem, s irány a kórház: Az orvosságszag, a nagy csend némává, szótlan- ná tett. Mellemben erős, nagy nyomást éreztem. Az asszony után érdeklődtem. — A kettesben van — fogadott udvariasan az egyik ápolónő. — Jöjjön, odakisétem. Előresietett. Kinyitotta az ajtót és hallottam, amint mondta. — Egy férfi keresi. Biztosan a férje ... És szemével barátságosan bíztatott. Az ajtó mellett feküdt, mindjárt az első ágyon. Amikor meglátott, kibuggyantak a könnyei. ' Álltam a küszöbön, mintha oda szegeztek volna. Néztem, néztem a megtört arcot, árnyékos szemeit, s a csillogó könnycseppeket, amelyek végigperegtek arcán, s elbújtak a hálóing finom redői- ben. Hol láttán én már ezt az arcot? Mikor zokogott ily fájdalmasan élőttem valaki, vagy valami? Eszembe jutott. Vadászatra mentünk a hegyekbe. A tölgyesek gazdag zsákmányt sejttettek. Nem is kellett sokáig várni. Megmozdult előttem a bokor. És kibukkant az őz feje. Vagy száz méterre lehetett, Céloztam, lőttem. A bokor ágai eszeveszetten vagda- lództau ide-oda. Felálltam, rohantam a bokor felé. A har- matos-lßvelü ágak között vergődött az őz. Két mellső lábát találta a golyó. Teste előrebukott, erős, izmos nyakára támaszkodott. Amikor meglátott, abbahagyta a vad vergődést. A megrettenés pillanata volt ez. Selymes két szeme vádlón villogott rám. Halk vinnyogást hallottam. És a meleg szempárból könnyek törtek elő. Még most ts hallom azt a fájdalmas sírást, látom azokat a szinte patakká duzzadó könnyeket. Elfordultam. Vadásztársam adta meg neki a kegyelemdöfést. Puskám azóta is a konyhaszekrény egyik sarkában pihen. Nem tudok hozzányúlni. Bakonyiné még mindig sírt. Hangtalanul. Keskeny száját összeszorította, teste meg-megrázkódotl. Én meg odaültem melléje. Mit csináljak? Fogjam meg a kezét? Milyen jogköre van ilyenkor egy párttitkárnak? Nem tettem semmit. Vlterp és a szívem összeszorult, amint az asz- szony csendes vívódását néztem. Később megnyugodott. — A baleset miatt jött? — Azért is. — A vizsgálatot már megtartották — és ismét könnyeivel küzködött. — Én vagyok a hibás. — De mégis, hogyan történt? — Elgondolkoztam. Egymás után raktam a tüske alá a lemezt. Es egyszer a bal kezem ott maradt. Mire észhez tértem, már csak négy ujjam volt — Elájultam. A kötöző- helyen tértem magamhoz. Idehoztak a kórházba. Azóta itt vagyok. Nyugtalanított valami. Miért felejtette ott a kezét? Hiszen "•Fürttä: hogy a gép' tttlandóan működik; elindul jeniről a tüske, lassan,' nem gyorsan, belepréseli a bélyegbe a lapos lemezt, elindul felfelé, egy kar kimozdítja helyéből a már megformált anyagot, ki kell onnan szedni, s egy újabb lemezt alája rakni. Ismerem a gépet. Közben a tüske eléri a feléő holtpontot és újra indul lefelé. Valóban csak figyelmetlenség lett volna? Álmosság? Fáradtság? Hiszen mindössze huszonvalahány éves ez az asszony. Mi lehetett az okozója a balesetnek? — Először a lakásukra mentem, ott érdeklődtem, amikor megtudtam, mi történt. Egy fiatal nő nyitott ajtót. Nem tudta, hogy itt van. — Fiatal nő?! Hogy mit ki nem tud fejezni egy kétszavas kérdömondat. Bakonyiné arca eltorzult, szemei villogtak, s szinte sziszegte, amit mondott: — Az a szajha? Dadogtam, mintha védeni akartam volna. Az asszonyból áradt a szó. — Barátságos az mindenkihez. Nagy szíve van. Talán nem is egy. Kettő! Három!! Száz!!! Forró lehellete megcsapott. Az utolsó szavakat szinte li-> hegte. Arról beszélünk így, akit nagyon gyűlölünk, aki iránt egy cseppnyi szeretet sincs bennünk. — Mondja csak, Bakonyiné: ki az a nő? Miért haragszik rá? Megtörölte izzadt homlokát. A fehér éjjeliszekrényről egy pohár vizet emelt fel jobbkezével. Ivott. Halkan Ikoccant a pohár az üveglapon. — Két hónappal ezelőtt kezdődött. Igen, pontosan ma két hónapja. Mellkasa vadul járt le, s fel. Nehezen szedte a levegőt. Odamentem az ablakhoz, kitártam a két szárnyat. Visszaültem az ágy szélére. — Nem gondoltam én semmi rosszra. Kilenc óra. Tíz óra. Fél tizenkettőkor jött haza a férjem. Még aggódtam is. — Azt hittem, valami bajod történt. — Mi bajom történhetett? — Na ja, tudod, hogy az ember mindig aggódik a párjáért. — Értem ne aggódj. — Saját szavaimmal vert meg. Mindig azokat a szavakat használta, csak ellentétes értelemben. Fájt egy kicsit, de aztán megnyugodtam. Nem gondoltam semmi rosszra. Másnap ismét későn jött haza. Odabujt mellém. Mit törődtem én azzal, hogy éjfél után aiszik ki a villany a szobánkban? A késői hazajárás ezután is divattá vált, de többször nem jött hozzám. Lefeküdt, elaludt. Gondoltam, fáradt. Nem kérdeztem, merre járt, miért nem jött haza munka után? Pedig éreztem, szólni kellene, de féltem. Durva volt. És múltak a napok. Kétszer egymás után nem jött haza. Fájt! Amikor aztán beállított, nem bírtam tovább. — Hol jártál? — Mi közöd, hozzá? — támadt rám. — Az én dolgom, hogy hol vagyok. Ekkor nyilait belém a gondolat: van valakije. — Mondd csak, mit vétettem? Miért bánsz így velem? Nem vagyok jó? Nem vagyok csinos? Mi bajod velem? — Nem bírtam tovább. Berohantam a Szobába, leborultam a sezlonra. Sírtam. Nem tudom meddig, de amikor felkeltem, hogy megmossam az arcomat, a férjem már nem volt otthon. Másnap egy növel állított be a lakásba. — Most pedig takarodj a házból! — támadt rám durván. — De azonnal! — Hová? Merre? — Menj hátra a kamrába, van ott hely még a te számodra. — Nem tehettem semmit. Mennem kellett. — Miért nem szólt nekünk? — kiáltottam fel önkéntelenül. — Bementeni én a szakszervezethez, hogy segítséget kérjek. A titkár azt mondta, majd intézkedik. Láttam, hogy nem sokra számíthatok, az igazgató ajtaján kopogtattam. A titkárnő megállított. —-Fontos tárgyaláson van,~ nem szabad zavarni. — Miért nem jött hozzám? — Tudja, hogy el lehet fáradni két felesleges kopogtatás után? — Két hétig éltünk így. Két hétig aludtam a kamrában. A meleg ágy helyett egy régi, rozzant prices jutott csak nekem. Ekkor történt a baleset. Ültem a gép előtt és szedtem ki az anyagot, s tettem helyébe az újat. Elgoni- dolkodtam. Hát nekem miért nem jut ki a boldogságból? Mások szórakozni, társaságba járnak, én meg csak ülök órákat egyedül, társtalanul. Pedig szeretem, s bizonyos, hogy ő is szeret. Csak most egy kicsit megbolondult. Megrészegedett, m nt a méhek tavaszkor, amikor csillagfürtökbe öltöznek az akácfák. Vagy mégsem? Nem kapom vissza soha? De hiszen a méhek visz- szatérnek a kaptárba, bármilyen messzire is repülnek. S ha nem? Mit tegye/k? . Verekedjem érte? Harcoljak tíz körömmel, mint a párját féltő vad? Mi értelme van ennek? Csak néztem magam elé, s a gép helyében a férjemet láttam, egy kisleányt és egy kisfiút. Játszadoztak kettesben a kertben, s apjuk csendesen szeretően, szótlanul ügyel rájuk. En nézem őket az ablakból... Elfelejtettem mindent: a gyárat, a gépet, az szb-titkárt, a titkárnőt. S a következő pillanatban vad fájdalmat éreztem. A bal kezemre néztem, amelyről már hiányzott a mutatóujjam. Elájultam. A többit már tudja. A kitárt ablakon langyos, tiszta, illatos levegő áradt be. Némán, szótlanul ültem az ágy előtt. Az asszony kezét néztem, a nagy fehér kötést, amely úgy szorult a végtagjára, mint a mondat utolsó betűje mellé a felkiáltójel. — Azt hiszem, részegség csak ez... mézédes részegség ... visszatér méq hozzám az én méhem... Mosolygott. Fáradtan. S egy perc múlva már rózsaszínű álomban ringatódzott. Halvány, sápadt arcán még akkor is ott fénylett az előbbi bizakodó mosoly, rrCikor lábujjhegyen kiléptem a kórteremből. Orsovai Tibor Őszibarack, málna, méz « A termelőszövetkezetek egyre inkább megértik, hogy a helyi lakosság zöldségellátá- tához az alapot termelvé- nyeikből biztosítsák. Ennek bizonyítékait sorolta fel Nagy Péter, az Érd és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet elnöke is. '— Körzetünkben a sóskúti Béke és a pusztazámori Tol- buchin Termelőszövetkezettel összesen 800 mázsa vegyes zöldségre kötöttünk szerződést — mondotta. — Ezt a merinyiséget boltjainkban árusítjuk, a lakosság szükségleteinek megfelelően. Fel- vásárlási tevékenységünk zömét azonban - a gyümölcs, elsősorban az őszibarack teszi ki. Sajnos, akárcsak az egész budai járást, körzetünket is fagykár érte, emiatt nem számíthatunk olyan termésmennyiségre, mint a múlt esztendőben. Az érdi Búzakalász Tsz-szel, a Barackvirág Termelőszövetkezeti Csoporttal, valamint a háztáji gyümölcsösök tulajdonosaival összesen 71 vagon őszibarackra tudtunk szerződni. Jobb a helyzet a málnával és a mézzel. A szakcsoport terméséből 12 vagon málnát kötöttünk le, a méhészszakcsoport pedig 280 mázsa méz átadását biztosította, ami hatvan mázsával több, mint a múlt évi teljesítés. A méhészek jó eredményeinek titka a vándoroltatás: a jugoszláv határtól fel Nógrá- dig közel 1000 méhcsaládot vándoroltatnak. Az érdi körzetben fellendült a nyúltenyésztés is. Erre az évre 650 házinyúl szerepel a földművesszövetkezet szerződési tervében. A nyúl tenyésztőket azzal is segítik, hogy a termelőszövetkezetekkel történt megállapodás értelmében jutányos áron kapnak hulladékzöldség formájában — nyuszieledelt. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK $,:«lédi<#irlairt? Napirenden: a népművelés A járási pártbizottság végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén megvitatta a népművelés helyzetét. Megállapították, hogy fontos feladatot látnak el a művelődési otthonok. Értékes és érdekes ismeretterjesztő előadásokat tartottak az otthonokban, a művelődési autó pedig tizenkét tanyaközpontban adott segítséget a különböző előadások megtartásához. Néhány helyen eleven klubélet folyik. Az abonyi ifjúsági klub létszáma meghaladja a száz főt, Kocséron és Albertirsán pedig legalább ötvenen látogatják rendszeresen a klubot. Különböző művészeti csoportokat és szakköröket alakítanak , a klub tagjai. A műkedvelő művészeti munkát értékelve beszámoltak a végrehajtó bizottság ülésén az öntevékeny csoportokról is. A járásban a- bemutatón nyolc színjátszó csoport, két irodalmi színpad, nyolc népitánc csoport, három énekkar és két tánczenekar vesz részt. A csoportok munkája általában színvonalasabb, mint korábban volt. MOHOR9VIOEKS Tizenkét országba szállítanak Megtartotta mérlegzáró közgyűlését'a Vecsési Háziipari Szövetkezet. A szövetkezet jelentős mértékben túlteljesítette exporttervét. Seléjt nélkül dolgoztak, mindössze 310 darab árujukat minősítették osztályosnak, azt sem munka-, hanem kizárólag anyaghibából. Tizenkét nyugati országba szállítják rendszeresen a szép kisszériás termékeiket. Milánóból, Bécsből és más külföldi városokból széria-rendeléseket is kaptak. Az idei első negyedév exporttervét túlszárnyalta a szövetkezet. A közgyűlésen ünnepélyes körülmények között átadták a háziipari szövetkezet 50 tagjának a törzígárda jelvényt, az igazolványt és a jutalmakat, majd kifizették a nyereségrészesedést. Kacagó könnyzápor Bár a címe nem a legsikerültebb, a monori nőtanács vidám együttesének műsora annál több megérdemelt tapsot kapott szombaton este. Maglódon léptek fel a művelődési otthonban, műsorukat „Kacagó könnyzápor” címmel mutatták be. Minek örülnek az asszonyok? A Nagykőrösi Földművesszövetkezet igyekszik eleget tenni a vevők sokfajta kérésének. Különösen a háziasszonyok fordultak gyakran a szövetkezeti boltok vezetőihez, hogy vezessék be az előrendelést. Most a földművesszövetkezet eleget tett a kérésnek. Reggel az asszonyok bedobják a bolt bejáratánál elhelyezett ládába a cédulát, délután már csak a kész csomagért kell bemenni az üzletbe. Májúé elsejéit lép életbe ez a rendszer, amelynek már előre örülnek az asszonyok. A házhozszállítást már korábban bevezették. A bútort, a tűzhelyet, vagy egyéb súlyos árut a földművesszövetkezet gépkocsijai elszállítják a vevő lakására. A siker titka: a verseny IDEGORVOSNÁL > — Parié* vous .francais? A Hunyadi Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén 32 tsz-tagot jutalmaztak meg. Évközben heten szolgáltak rá kisebb-nagyobb pénzjutalomra és erkölcsi elismerésre. A közgyűlés alkalmából 44 ezer forintot tett ki a jutalmazási összeg, ezenkívül mintegy 60 mázsa terményben részesültek a munkaverseny győztesei. A közös gazdaságban ugyanis rendkívül eleven és eredményes verseny folyik. A kertészetben például 500 forint jutalmat kap az, aki holdanként a legmagasabb termés- eredményt éri el. A második helyezettnek 400, a harmadiknak pedig 300 forint jár. Az anyagi ösztönző természetesen eléri célját és a kertészek — valamint természetesen az egyéb üzemágak dolgozói is — szívesen versenyeznek egymással. FILMEKRŐL: A PÉNZCSINÁLÓ Jól sikerült, népszerűségre, közönségsikerre számitható új magyar film kezdi meg pályafutását a magyar filmszínházakban, A pénzcsináló, Bán Frigyes háromszoros Kossuth- díjas rendező új alkotása. A filmvígjáték szövegét Tolnai Lajos írásainak alapján Ben- csik Imre állította össze. Alkotói között ott találjuk Forgács Ottó operatőrt és Fényes Szabolcs zeneszerzőt. A színészgárda is élvonalbeli: főszereplő Pécsi Sándor, aki kitűnő, alakítást nyújt. Partnerei: Békés Itala, Gobbi Hilda, Tompa Sándor, Greguss Zoltán és még többen az ismert színészek közül. A történet a műit század végén, a „nyugodt béke-időkben”, az osztrák—magyar monarchia áporodottan langyos légkörében játszódik le. Bá- nyay Péter városházi kishiva- talnok nagy családjának nyo- morgásában változást hoz egy véletlen: a legkisebbik gyereknek ötforintost kell rajzolnia házifeladatként. Bányay a gyerek helyett elkészíti a leckét, de az olyan jól sikerül, hogy az anyós reggel a hamisítvánnyal vásárol. És ezzel megkezdődik a pénzcsináló diadalútja. Lelkiismeretével, meggyőződésével viaskodva gyártani kezdi az ötforintos, majd ötven- és százforintos bankjegyeket, s végül akkora karriert fut be, mint elismert pénzember, hogy belső titkos tanácsosként áll az uralkodó oldalán a millenniumi ünnepségekén, amelynek ővaz egyik kezdeményezője, szervezője. A főúri társaság befogadja annak ellenére, hogy bevallja, ő egy közönséges pénz- hamisító. Mit számít ez? Csak haszon legyen tehetségéből, meg a titokból... A film különösebb rendezői és operatőri bravúrok nélkül jórészt a hagyományos eszközökkel dolgozik, mégis éles szatírája a századvég nemesi világának, s érdekes, mindvégig feszült cselekményével leköti, megnevetteti, gondolkodásra, állásfoglalásra készteti a nézőt. Ügy szalad el a másfél óra, hogy a néző csodálkozva áll fel: „már vége?” T. M. a gelier ^eÍLicíitójeÍ
