Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-19 / 91. szám

19S4. Április is, vasArnap uccun xMu'itw A LEGJOBBAKAT A múlt beinkben a letkési Bástya Termelőszövetkezetben több dolgozót lel vetlek párt- tagjelöltnek. Valamennyi üknél munkájukat, szorgalmukat, a közösségért való fáradozásukat, tekintették. Varga Ferencnél, Márton Lászlónál és másoknál is szigorúan elemezték, hogyan állnak helyt a termelőszövet- kezet megerősítésében? Politi­kai. társadalmi munkájuk nyom-e annyit a mérleg ser­penyőjében, hogy kiérdemeljék a tagjelöltséget? Természetesen nemcsak Lei- késen, másutt is mind gya­koribb, hogy a tagjelölt felvé­telt alaposan előkészítik, igye­keznek a legjobbakból kiválo­gatni a párttagságra már meg­érett dolgozókat. A járási pártbizottság. így a monori. a nagylzátai, a ceg­lédi, a dabasi járásiak szorgal­mazzák. hogy minél több mun­kában helytálló, másoknak példát mutató dolgozó legyen tagja a párt­nak. A termelőszövetkezeti pártszervezetek nagy részében is megértették, hogy a tervsze­rű, a folyamatos pártépítés feltétele a szövetkezetek gaz­dasági gyarapodásának, a munkaszervezésnek, a tagság összekovácsolásának. A koráb­bihoz képest többet foglalkoz­nak a pártszervezetek a tag- és tagjelölt felvétellel. A monori járásban például tavaly mindössze húsz tagje­löltet vettek fel a szövetkeze­tekben. ■ Az idén, az év első három hónapjában pedig már tizenhetet! Az eredményhez hozzájárult a termelőszövetke­zetek megerősödése is, jobban zárták az évet a gazdaságok, megnőtt a tagság bizalma a közös gazdálkodás iránt. A já­rási pártbizottság is- többet se­gített az alapszervezeteiknek. A járás négy instruktora négy­négy községben vége? rendsze­res munkát, legtöbbször úgy, hogy egy. másfél hétig tartóz­kodnak egy községben. A futó látogatás helvett így ' alább*, elvi segítséget tudnak 'nyújta­ni CsévhaMsrtort. Bényé n például a terme’ősiovetkezeíek jól dolgozó pártonkívüli elnö­keinek soron kívüli felvételét most készítik elő. A Központi Bizottság feb­ruári határozatában azt kérte a falusi pártszervezetektől: tá­maszkodjanak bátrabban a ki­váló dolgozókra, szakemberek­re, a falusi értelmiségre. Kérjék ki véleményüket, vonják be őket a legfontosabb termelési és politikai felada­tok megoldásába. A párt po­litikáját tevékenyen támogató dolgozókkal erősítsék a párt sorait. A változás, a tervszerűbb pártépítő munka azonban nem terjed- még ki vala­mennyi alapszervezetre. A szentendrei Járásban tavaly mindössze egy tagjelöltet vet­tek fel a tsz-ekben, és bár van fejlődés, a budai já­rásban is gyenge ez a mun­ka, s ahol megindult az erjedés, ott is sok a fékező erő. Akad néhány olyan tényező, amely gátja a párt- szervezetek fejlődésének. Csaknem mindenütt meg­feledkeznek az asszonyokról. Azokról az asszonyokról, akik elsők a munkában, akik tá­maszai. éltetői a termelő­szövetkezeteknek. Akikről ma már nemcsak a vezetők, ha­nem az egész falu megálla­pítja: elismerésre méltó helytállásuk, igyekezetük. Amikor azonban vezető tiszt­ségek betöltésére kerül a sor, vagy a párttagsági fel­vételre — győz a „faka- nál”-elmélet, s a legtöbb he­lyen kimondják: az asszony ne politizáljon. A gyarapodás akadálya ma is az a kényelmesség Országos Söripari Vállalat azonnalra felvesz férfi segédmunkásokat és betanított férfi munkásokat.-- Jelentkezés: Bp. X., Maglód: u. 17. amely szerint azt veszik fel a páitba, aki önként jelent­kezik. Legyen valaki bár jól dolgozó, aktív társadalmi munkás, hívni nem hívják, nem foglalkoznak vele. Holott sokan csak szerénységből hú­zódnak vissza, s ha kívánják is, maguktól nem merik kezdeményezni tagjelöltfelvé­telüket. Ez a módszer azért sem jó, mert így nem min­dig a legtekintélyesebb, a falu tiszteletét élvező dol­gozók kerülnek a pártba. A tervszerűtlen, ötletszerű tag- és tagjelöltfelvétel nemegy­szer azt eredményezi, hogy hónapokig senkivel nem fog­lalkoznak, azután hirtelen több tsz-tag ügyét viszik taggyűlés elé. Gyónón pél­dául az Egyetértés Termelő­szövetkezetben 1957-től 1963- ig egyetlen tsz-tagot sem vettek fel a pártba. Most legutóbb azonban egyszerre öt társukat találták alkal­masnak arra, hogy tagjelölt legyen. Ki hinné: mind az öten épp csak az utolsó hó­napban jutottak arra a szint­re, hogy tagjelöltek lehesse­nek. Az aszódi járásban is volt ilyen kampányszerűség, az egyik tsz-pártszervezetben például egyszerre tizenöt tag­jelöltet vettek fel! Él még a bizalmatlanság, önelégültség, féltékenység is, és ez gátlója ma még sok alapszervezetben az egészséges pártépítésnek. Az együttes munka, erőfe­szítés, a politikai felvilágosí­tás következtében eltűnőben van a paraszti rétegeződé«, s alakulóban az egységes pa­raszti osztály. Legtöbb alap­szervezetben már tisztán lát­ják" és értékelik az egységes osztály kialakulását, s nem a régi vagyoni helyzet, hanem a végzett munka alapján íté­lik meg társaikat. Odáig azon­ban a legtöbb helyen még nem 'jutottak el, hogy "alkal­masnak találják a régen kü- íivnbözo vagyoni helyzetű, ma kiválóan dolgozó, s társaik ügyéért szüntelen fáradozó tsz-tagokat is a párttagságra Beszéltünk párttitkárokkal akik arra hivatkoztak: közele­A földmunka nagy része már készen van a hajóállomás környékén A második forduló Az első forduló még a télen játszódott le. Télen — o téllel. A nagy hideggel, amely fagyszabadságra kény­szerítette az Örkényben székelő Dabasi Járási Építő­ipari Ktsz dolgozóit. Sok-sok munkanap kiesett, s az emberek, hogy mégsem maradjanak kereset nélkül, az erdőgazdaságba mentek dolgozni. És közben befejezet­lenül állt az a tizenkilenc megkezdett lakás — hat ikerház és hét egylakásos épület —, amelyet az Örké­nyiek spórolt pénz és OTP-kölcsön segítségével meg­rendeltek a ktsz-től. A ktsz tagjai tudták, hogy aki házat építtet azért csinálja, mert mielőbb szeretne beköltözni a saját, tá­gas otthonába. De hiaba tudták, ha egyszer a tél nem engedte őket dolgozni. Ám amikor megjött a jó idő, a nulla foknál csak valamivel nagyobb hőmérséklet, az építők azonnal munkáhtk láttak. A második menet kezdődött, amelyben szépíteni kell, ki kell egyenlítenie a téltől elszenvedett időszakos vereségéi. A házak átadási határideje április 30. S a ktsz dol­gozói határidőre befejezik a munkát. Ezután már csak az utolsó simítások lesznek hátra és májusban megtör­ténik a kulcsátadás. A második menet győzelemmel zárul: az új lakók a boldog tulajdonosok beköltöz­hetnek. (m. j.) A község nyugati felén már a betonalapot készítik (MTI Foto — Lajos György felv.) vemet — meg lehet nézni — milyen szépen ideírom. — Igen ám, csak az „s”-t pont fordítva írta! — Dehogy fordított az, épp így kunkorodik. Hosszú vitatkozás indul. A felmérést végző érzi, sejtése beigazolódott: — Attól, hogy lerajzolja a nevét, maga még nem tud írni! Az embert vérhullám önti el: — Hallja, ne mondja ezt! Az összes betűket ismerem! Ne engem nyaggasson, inkább szekeret adjanak! Hogy ne kelljen hónapokig várni, amíg a tsz-ből a búzámat hazavi­szem! * Az eredmény lassan érlelő­dik. A népfront emberének ezt mondja az egyik férfi: — Az úgy volt, hogy mi az országban mindig vándo­roltunk ... aztán az iskola el­maradt. Ahogy meg letele­pedtünk, a munkával kelleti törődni. Nem bántanak en­gem, jól megvagyok a gyár­ban. De a kisfiam már isko­lás, hát én nem akarok le­maradni. Mondták, hogy segí­tenek, merthogy az is fontos, hogy a dolgozóknak legyen is­kolájuk. Csak éppen az a baj, hogy nem mindig tudnának elengedni. * És akiket elengednek? Bitó óra az egyik analfabé­ta fBifolyamon. Szűk padok, suta felnőttek — osztálylét­szám: 12. Véget ér a tanfolyam, ki­osztják a bizonyítványt. Hár­man tanultak meg írni, hár­man kapnak bizonyítványt. A birkózás régóta tart. •k — Gyerekeim, figyeljenek, most a „gy”-betüt tanuljuk. A „gyerekeim" — meglett felnőttek, de Pintér Eszter ősz haja jogcímet ad a megszólí­tásra. Pintér Eszter a táblához for­dul, amikor kinyílik az ajtó. Egy fiatalasszony lép be. — Maga kit keres, kedves? — A tanító nénit. Az Eszti nénit. A férjem, a Farkas Jó­zsi küldött. .. tetszik tudni, a ládagyárból. Az ágyat nyomja most szegény, de mondta, jöjjek el helyette. Mert ő a betegsége miatt nem akar lemaradni. Az eset hatvankettő no­vemberében történt. Azóta Farkas József az alapismere­ti H-es tanfolyamot is elvé­gezte. És hatvanhárom őszén az ötödik osztályba iratko­zott. Jelenleg hatodikos. ★ Nagykőrösön eddig éven­ként húszán tanultak meg ír­ni. Most. az értekezlet tan­évében, negyvenhatan kezdtek tanulni. S a negyvenhathoz tavasszal tizennyolcán csatla­koztak. Együtt — a konzerv­gyárból. Tizennyolc ember, három csoport. Űjabb tizennyolc kéz markolja meg a ceruzát. ★ ^ — Szóltunk a sorozó bizott­ságnak — mondja Dobos Ti­bor tanulmányi felügyelő. — Segítséget kértünk — és tu­catnyi címet adtak. Húszéves legényekét, akik ebben a rendszerben nőttek fel, de nem tanultak meg -írni! — Keserű ránc van a szája sar­kában. — Az a jó, hogy a pe­dagógusokra számíthatunk. Hansági Andrásra, dr. Szil- vássy Sándornéra, Bakó Kál- mánnéra ... Meg az öt gim na­zista lányra, akik egy-egy olyan ismerősüket tanítják, akik felnőtt, fejjel szégyellnek iskolába járni ... Míg beszélgetünk, a szom­széd asztalnál Kovács Amb­rus telefonál. Leteszi a kagy­lót. mosolyra szalad a szája: — Most szóltak a Petőfiből. Tizenegy újabb írástudó! A birkózás régóta tart. Murányi József Új út és autóparkoló épül V isegrádon Az idén Visegrádon folytatják a Budapest—Esztergom közötti út korszerűsítését. A köz- iség teljes hosszában, a házakat elkerülve koz vétlenül a Duna-parton vezetik az új, i mé­ter széles úttestet. A három kilométer hosszú útszakasz hajóállomás felöli részét még a nyá­ron átadják a forgalomnak, ősszel, ugyancsak a hajóállomásnál gyalogos aluljárót és autó­parkolót építenek. A községen átvezető út véglegesen az év végére készül el. dik a tavasz. A sók-sok mun-í ka miatt nem lesz már idői a pártépítésre. A termelőszö- J vetkezetek tagjai azonban a| munka közepette tesznek ta-| núságot helytállásukról, a kö~| zös iránti érzelmeikről. Sí ilyenkor lehet leginkább ki- J választani azokat, akik meg- i érdemlik, hogy szeretettel, bizalommal í z hívják őket a pártba. A termelőszövetkezeti tagok túlnyomó többsége már meg- j; értette, saját bőrén tapasztal-^ ta, hogy a közösben — ha jól ^ megszervezik — jobban élhet, ^ ez a jövője, s aktív részivé- ? vője lett a tsz megszilárdítá- ? sának. Az elmúlt év zárszóm-£ adásával a legtöbb szövetke- zetben már elégedettek. A kommunisták jó munkája is £ benne van ebben a megfelelő^ zárszámadásban. A megnőve-^ kedett feladatokhoz, az új év? tennivalóihoz még nagyobb ^ összefogásra van szükség. Eh- ^ hez a többhöz hívják az új í, tagokat, ehhez a többhöz erő-^ sítsék soraikat mindazokból, ^ akik munkájukkal, tetteikkel ^ tiszteletet ébresztettek már ^ társaikban, akik részt vettek £ teljes szívükkel, tudásukkal;! az új megvalósításában. Sági Ágnes ; t\\\\\Vv\\\\\\\\\ÄW ^ BETŰK ÉS KERESZTEK nyi Lajos, a szakmaközi bi­zottság és Mezősi Istvánné, a nőtanácsé. A hét ember készülődik a négyszázakért vagy ötszáza­kért szervezett birkózásra. ■k Pintér Eszter magas, még mindig szép arcú tanítónő. A haja ősz — négy éve túl van a nyugdíjkoron. De nem nyug­díjas. tanít most is. Nappal negyedikeseket, a Petőfi Sán­dor iskolában, ahol Horváth Lehel az igazgató. Este anal­fabétákat. Pintér Eszter már 25 éve is vezetett analfabéta tanfolya­mot. Akkor Homolytáján ta­nított. A birkózás régóta tart. Nagykörösön 25 éve 1600 lé­lek nem ismerte a betűket. De felnőtt fejjel is sokan neki­vágtak az olvasókönyvnek. Olyanok is voltak, akik nem akartak jönni — és nagyon sokan olyanok, akik nem tud­tak jönni. A birkózás régóta tart. Nagykörösön azóta új isko­lák épültek. A tanulás jog és kötelesség. Több az írástan- f oly am és magasabb az átlag- kereset. Napközik nyíltak, se­gélyeket adnak, ösztönzik és kedvezményt juttatva, tanulni küldik a felnőtteket. És még mindig vagy nyolcszázan nem ismerik a betűket. S ha nem szigorúan nézzük, akkor is még négy. ötszázan rajzolnak kereszteket. Se A birkózás régóta tart. Szervezetten most kezdődik. Az üzemekben és a tsz-ekben nekilátnak a felmérésnek. A népfront emberei nyakukba veszik a várost. Keresik azo­kat, akik távolesnek az iro­dáktól, vagy akik átcsúsztak munkahelyük szűrőjén. A felmérés lassan halad. — Ügy bizony, tudok én ír­ni! Megtanultam én azt. A ne­A 26 ezres városban 400 em­bernek van egyetemi vagy főiskolai diplomája. A 26 ezres városban 400 embernek nincs az első elemi­ről bizonyítványa. Csak ennyien nem tudnak írni? Ha nagyon szigorúan vesszük, legalább nyolcszázan nem tudnak. A második négy­százba azok tartoznak, akik betegek, vagy szellemi fogya­tékosok. És akik végeztek egy-két osztályt, de a betű­ket elfelejtették. ■k Értekezletet tartanak. A szo­bában heten ülnek. Kiss La­jos, a városi tanács művelő­désügyi osztályának vezetője oeszél. — Hogy hány analfabéta él köztünk, ezt egész pontosan nem tudjuk. Hogy kik az analfabéták, mi a nevük, a címük, erről még kevesebb az adatunk. Hiányos képünk van róluk, pedig teljes kép kelle­ne. Enélkül nem kezdhetjük el a módszeres, alapos mun­kát. A szavak elszálltak, csönd van. Horváth Lehel iskola­igazgató, a városi népfront- bizottság elnöke lassan el­nyomja cigarettáját. — Azt hiszem, mi sokat le­hetünk. — Körülnéz. — So­kat segíthetünk. Mint nép­front, mint a legátfogóbb tö­megszervezet, elkezdjük a felmérést. Aztán, ha már min­denkit ismerünk, beszélünk az emberekkel. Persze, ez egye­dül' nem megy. Nem kell egyedül maradni. Mindenki Segítséget ajánl. Horváth József, a pártbizott­ság agit.-prop. osztály veze­tője csakúgy, mint a tanács mezőgazdasági osztályvezető­je, Tanai István. És a három titkár is: Szűcs Dezső, a pe­dagógus szakszervezeté, Tiha­A diáklány, aki nyáron ki­segítő a Nagykőrösi Konzerv­gyárban, kézbe veszi a bérlis­tát. A bért kifizették, a papí­ron aláírások sorakoznak — és az utolsó név helyett két kereszt. A lánynak fnegrán- dul a feje, mintha egy furcsa bogarat látna. És nézi a töb­bi lapot — szaporodnak a ke­resztek. A lány az egyik iskolai dolgozatára gondol, és szét­árad benne a szégyen. A dol­gozat címe ez volt: Nagykörös és Arany János. És ezek a nagykőrösi, emberek még azt sem tudják kibetűzni: itt ta­nít ott Arany János. * Tulliusz Lászióné foglalko­zása: szakszervezeti titkár a konzervgyárban. Tulliusz Lászlóné hivatása: segíteni az embereken. De rhost széttárja a karját: — Ebben én nem tudok se­gíteni. A kétgyermekes apa szinte sírva mondja a nálánál fia­talabb asszonynak: — De Jutka néni, nem érti? Beteg az asszony, kell a pénz. Tegyenek fel az elekt­romos targoncára, tegyenek oda, az jobban fizet... Az asszony rettentő kínban van: — Értem én, hogyne érte­ném ... De csak segélyt ad­hatunk. A targonca felelős­ség, oda csak vizsgával me­het. De ha a betűket sem is­meri ... — Jutka néni... A gyere- j kék mellől nem mehetek is- : kólába, de a targoncát elve­zetem ... : — Ha legalább olvasni tud­í na ... En nem tehetek magá- : val kivételt! ¥ í Állatorvos, jogász, tanár, ! orvos, mérnök, agrármérnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom