Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-14 / 86. szám
1964. ÁPRILIS 14. KEDD «51 MEGfKI mm nap 1964. április 14, kedd, Tibor napja. A nap kél: 4.57, nyugszik: 18.32 órakor. A hold kél: 6.20, nyugszik: 21.08 órakor. Várható időjárás: Felhőátvonulások, többfelé esővel, egy-két helyen zivatarral. Mérsékelt, időnként élénkülő délnyugati, nyugati szél. Legmagasabb nappali hőmérséklet 15—20 fok között lesz. _______ — Tanácstagi fogadóórák és beszámolók. Ma délelőtt 9 órától Kópor István megyei tanácstag Isaszegen fogadóórát tart, majd este 6 órakor beszámolót. Garai Gyulámé pedig Diósdra látogat, fogadóórájára 16 órától kerül sor, míg a beszámolót 17 órakor kezdi. — A csikóvári cserjésnél, Pomáz fölött kigyúlladt va- sárnap délután az avar. A kirándulók gondatlansága okozta tűz veszélyeztette a közeli újültetésű csemetés- kertet. A budapesti és a szentendrei tűzoltóság azonban időben érkezett, s így csupán 1500 forintnyi kár keletkezett. — Négyszázötven méter mély kút fúrásán dolgozik a jászapáti Zöldmező Termelőszövetkezet területén az Országos Vízkutató és Kútfúró Vállalat ceglédi üzemegysége. — Lábtöréssel a fővárosi ORFI-kórházba szállították Mestyán Andrásmét, aki vasárnap a koradélutáni órákban Veesésen Bajári József motorkerékpárjának hátsó ülésén utazott. A vezető a gödrös úttesten nem csökkentette sebességét és felborult Nemcsak hélfő Panaszok özönével árasztották el szerkesztőségünket Hévízgyörk, Aszód, Bag, Isa- szeg és Pécel naponta a fővárosba utazgató dolgozói. A hajnali 319-es (Salgótarján—Bp. Keleti pályaudvar) és a 6319-es (Hatvan—Bp. Keleti pu.) személyvonatok túlzsúfoltak olyannyira, hogy isaszegen és Pécelen az utasok már szinte a lépcsőre sem fémek fel. Megvizsgáltuk a bejelentést, s megállapítottuk, hogy a több száz bejáró dolgoz» jogosan sérelmezi e túlzsúfoltságot. Nemcsak hétfőn, de a hét többi napján is tömeg jelenetek játszódnak le a hévízgyörki, aszódi, bagi, isaszegi és péceli állomásokon. Időben szólunk, a MÁV Igazgatósága a rövidesen életbelépő új menetrendben gondoskodjon a két fenti vonat közt újabb vonat indításáról, vagy a jelenleginél több kocsi közlekedtetéséről. — Szentendrén, szombaton, Bárányos Ferenc motor- kerékpáros szabálytalanul kanyarodott ki a főútvonalra és összeütközött Bata János oldalkocsis motorkerékpárjával. A balesetet előidéző Bárányos Ferenc nem sérült meg, míg Bata Jánost kórházba szállították. Az oldalkocsiban ülő. őri Sán- dorné könnyebb sérüléseket szenvedett. — Pilisen elvesztette uralmát személygépkocsija kormánya felett Nagy Gyula, vasárnap este fél 7-kor. A gépkocsi lefutott az úttestről és felborult. A figyelmetlen gépkocsivezető csak könnyebb sérüléseiket szenvedett, de utasa, testvér- bátyja. Nagy Mihály súlyos sérülésekkel kórházba került. — Tovább növekszik Afrika szerepe a foszfátok, a gyémárrfcaés 'a-különböző fémek szállításában. A foszfátok 78 százaléka, a gyémánt 80, a kobalt 75, az arany 65 és a platina 48 százaléka Afrikából kerül a világpiacra. — Gázpalack-robbanások. A gázpalackok szivárgását újabban megint nem ellenőrzik kellően, s ez Újszilváson. valamint Dunakeszin robbanásokat okozott. Újszilváson Németh István, Dunakeszin Baraga Gyula lakásán robbant fel gázpalack, s jelentős károkat okozott a bútorzatban, ingóságokban. — A szolnoki kulturális hetek keretében szerdán délelőtt 10 órakor a szakszervezetek megyei tanácsa rendezésében a Ságvári Művelődési Házban tanácskozásra gyűlnek össze Szolnok megye szocialista brigádjai. Megvitatják a szocialista brigádok kulturális ellátottságát. Délután 3 órakor a Szigligeti Színházban bemutatásra kerül Fényes Samu: Mátyás című drámája. — Szombaton a Költői Anna kórházba szállították, súlyos sérülésekkel Tóth Istvánt és Gutyán Istvánt. Előbbi Kiskunlacháza határában szekerével szabálytalanul haladt át az 51-es számú főútvonalon és Dévai József személygépkocsija alá került. A személygépkocsiban 3000 forintnyi kár keletkezett. Gutyán Istvánt pedig Dömsödön érte baleset. Kerékpárjával ittas állapotban Csölle Béla motorkerékpárjába ütközött. — A Pest megyei Petőfi Színpad, a Vízkereszt című darabot ma este 7 órai kezdettel Százhalombattán mutatja be. Az Alkalmi férj — a vasárnapi Szolnok megyei vendégszereplés után — ma este a nyársapáti művelődési otthonban lép színpadra. Köszönetét mondunk Gyömrö község párt-, tanács és társadalmi szerveinelf'és mindenkinek (intézményeknek és magánszemélyeknek), akik drága édesanyánkat századik születésnapján felkó- szöntöttók vagy megajándékozták, s ezt a napot mindannyiunk számára felejthetetlen ünneppé tették. özv. Zentai Kai ma TI ne és családja, Balogh Ferenc és családja. és ing alattam az ágy, mint ahogy a koporsó ingott János bácsi testével, amikor a tavaszon temették. Félek a koporsótól. Fáj a szemem, de nem merem becsukni. Nagyanyám kimegy, aztán visszajön. Vízért nyöszörgőm. — Nem tudom megállni, hogy a kis lelkemnek ne adjak — szipog nagyanyám. Három napja fekszik már ... Mégis csak orvos kéne. — Orvos? Csak a pénzt viszi el... Mindennap jön, mindennap pénz, meg orvosság ... Bolond vagy te. Kati lelkem... A jegyző úrék se nagyon hívnak orvost, pedig azoknak pénzük is van rá ... Nagyon beteg lehetek. Még jobban elszorul a szivem, az ijedtségtől, szemem sarkán könny csordul ki és a sós víz lecsurog a szám szélére. Azt nyalogatom. Nagyon beteg lehetek, ha nagyanyám orvost akar. Biztosan meghalok. Beleraknak a koporsóba és földet raknak rám. Sok földet. És akkor ott lenn felébredek. Be leszek zárva a koporsóba. Sötét lesz és nem lesz levegő és hiába kiáltok .. . hiába kiáltok... — Nagyanyám ... jaj, nagyanyám — sikoltok fel ijedten. Nagyanyám odaugrik. — Mi bajod leikecském ... itt vagyok, ne félj ... — Nagyanyám... jaj félek — Mozdulni sem tudok majd ... Levegőm se lesz... Ne tegyenek koporsóba ... Nagyanyám .., győzi. nah együtt vagy négyen nagyanyámmal. Olyanok a fekete kendőben, ölbeejtett kezükkel, mint a sirató asszonyok. Félek most tőlük. Pedig mind ismerem, egyikük-másikuk kalácsot is adott, meg frissen fejt tejet. Ülnek körülöttem és duruzsolnak. Értem a szavukat, pontosabban, hallom, hogy beszélnek, de szavaik nem jutnak el értelmemig. — Vi2et... szomjas vagyok — nyöszörgőm. Nagyanyám feláll, hogy a pádról vizet hozzon a kupa fedelében. — Nem szabad ... Víz van benne így is ... sok víz ... Az a baja, Te Kati — hallom a hangot és látom, hogy nagyanyám visszaül. — Vizet kérek — és sírni akarok, de nincs könnyem és nincs erőm, hogy sírjak. Nagyanyám újra feláll. Egy ideig tanácstalanul néz, aztán odamegy a kupához. Titokban iszik. Fojtogat a hőség a kisablakú szobában. — Beteg volt az enyim is tavaly ... Ráfüttem, meg nem adtam neki vizet. Egy kortyot se, lelkem. Két nap alatt kiizzadta magából a baját — helyesel a másik öregasszony. A többiek bólogatnak. — ... a kemence ... az a legjobb ... Engem is így mentett meg az anyám —, hallom a szavakat és nem merem becsukni a szemem. Mert akkor úgy érzem, hogy végtelen távolságra csúszom el a beszélgető. duruzsoló öregasszonyoktól ... A hangjuk is mesz- sziröl szól.., Egyedül vagyok fontos és szükséges kelléke, j Persze az elmúlt évben két- j szeresére bővített konyha, abban az esetben, ha nem a téli létszámmal dolgozik, elbírta volna az étellifttel, melegítővel felszerelt tetőterasz forgalmát is. Azonban erre a szép, napfényes vasárnapra ezt még nem nyitották meg. Mire utolsó állomásunkhoz, a szigeten levő Pokolcsárdához érkeztünk, a nap már nyugodni készült a hegyek mögé- A szemben levő Vácról most kezdtek átjönni a szórakozni, táncolni vágyó fiatalok. A komp indulásáig leültünk a kertben egy félórára. Gyümölcslét kértünk a pincértől és ő, miután őszibarackot, meggyet ajánlott, birslét tett az asztalra. Láthatólag itt sem készülteik még fe; a tavaszra. A kertben g friss kőzúzalék még halomban várta, hogy szétterítsék, a mellékhelyiség pedig ... nos, nem részletezem, hogy milyen állapotban volt. De a hátsó bejáratnál levő mosdóról szólni kell. A szennyfoltos kagyló felett két, piszkos, csuromvizes törülköző függött. Nem tudom, mit gondolhattak erről annak az osztrák turistacsoportnak a tagjai, akik vasárnap itt a Pokol-csárdában ebédeltek. De hogy a magyar vendéglátóipar rangját ez — enyhén szólva — nem emelte, az biztos. Ha valóban kellő színvonalú vendéglátást akarunk teremteni, akkor a mércét ennek megfelelően magasra kell emelni, hiszen ez a szép áprilisi vasárnap még csak a nyi- 'tányt jelentette a- ; Dunakanyarban is. Mi lesz később, amikor többszörösére növekszik majd a forgalom? Hctcsi Ferenc Pál hangját. Felemel és visz... visz... visz __Űjra kinyitom a szemem. Nagyanyámat látom, ül a lócán, és ijedten néz rám. — Te, Szidi, nem lesz baj? — Ne jajgass már, mondtam, hogy semmi... Mi baj lehetne? Két perc alatt kiizzadja a betegséget... Velem is így tett az anyám és ládd, most is itt vagyok ... Velem szemben a kemence szája. Az élőké le van véve. A kemence sötét és meleg. Ide érzem a melegét. Fekszem Szidi néni karjaiban ... — Segíts már, no — szól nagyanyámra. Nagyanyám feláll. Érzem a kezét, amint hátamat fogja. Aztán rémülten, szinte állati hangon felsírok. Menekülnék, de nincs erőm. Rugdalózom, de keményen tartják legyöngült testem az öregasszonyok kezei. A kemencéhez visznek ... — Nagyanyám, ne égessetek meg ... Nagyanyám, jó leszek ... Jaj, édes jó Istenkém. Miatyánk ki vagy a mennyekben — érzem, hogy vizes lesz a lábszáram és a következő pillanatban úgy érzem, hogy megégek__ B edugtak a kemencébe, még hallom, hogy nagyanyám felsír, hogy Szidi néni mond valamit, érzem, hogy fogják a lábamat. Sötét van, fejem alatt perzsel az agyag. Sötét van, n,em tudok mozdulni... Uj- jaimmal leszakítom magamról az inget, érzem, hogy kiszárad a szemem, a szám, a bőröm ... Rettenetes a kín, meggörbít, hogy fejem beleverem a kemence oldalába ... De a fájdalmat már nem érzem ... Egy utolsó kétségbeesett sikoly és aztán semmi... ... Mostanában rosszul alszom éjszakánként. Valami bajom van. Felriadok és meggyújtom az olvasólámpát, hogy elűzzem a sötétséget, tmely mind gyakrabban idéz fel bennem egy rémes gyermekkori emléket __ G yurkó Géza Nagyanyám szelíden visszanyom erős kezével a párnára, homlokom simogatja, amely forró, mint a tűz. Kendője neki is megoldva. Látom, hogy ö is izzad. Elakad a lélegzetem, úgy fojt a forróság. — Nem teszünk .. . dehogy teszünk... hogyan is tennénk, leikecském — nyugtat nagyanyám... — Szidi, te, orvos kéne mégis... Adok neki tyúkot, meg tojást ... Félrebeszél... — Nem orvos kell ide, mondom — hajol közelebb Szidi néném nagyanyámhoz. Suttog, magyaráz, csontos keze le-fel jár, hogy néznem kell az ujjait, amelyek begörbültek és horgasak,, mint a képeskönyvben a vasorrú bába ujjal. A többiek bólogatnak. Nagyanyám tanácstalan. Nem tudom, miről van szó, de a felnőttektől félek, Ha suttognak körülöttem, abból baj lesz. — Nem veszélyes az, te ... És ha megfullad? — hallom nagyanyámat. .. — Nem kell feltenni az élőkét ,.. nem kell feltenni az élőkét... nem kell feltenni az élőkét — visszhangoznak a szavak. Elalszom. Vagy elájulok? Réten vagyok, menekülök a nap elől, amely égeti a bőröm. Menekülök és egy patakra akadok. Lehasalok a partjára, hogy igyák ... Víz helyett varangyok varjakká változnak. Hallom, amint ri- koltozzák is: kár... kár ... Eltűnik a rét. Éjszaka van. Szél fúj, forró, rettenetesen forró szél, jajgatnak bele a fák, a háztetők. Víz ■ van körülöttem. Sok víz. Nem látom, csak tudom, hogy víz van. Lehajolok, hogy igyam, de már nincs víz sehol. Elvitte a forgószél... Felnyögök a kétségbeeséstől. Nagyanyám arcát látom, meg Szidi néniét. A többiek elmentek. Leveszik rólam a ! dunyhát. Fázom. Megborzon- 1 gok. Az ing rátapadt a tes- * temre. 1 — Milyen könnyű a lel- 1 kém — hallom Szidi néni Mostanában rosszul alszom éjszakánként. Valami bajom van. Felriadok, s meggyújtom az olvasólámpát, hogy elűzzem az éjszaka sötétjét, amely mind gyakrabban idéz fel bennem egy rémes emléket. Gyermekkorom kísérteié jár vissza az éjfélek órájában, hogy kiver a veríték, kiszárad a torkom, s ha nem szégyellném, felordítanék a rémülettől. Valaki lelép a járdáról, hirtelen, s nehány centiméteres zuhanás dermedt rémülete csak később tör ki rajta. En is leléptem életem reggelén egy ilyen járdáról, akkor nem tudtam, hogy szakadék is lehetett volna, ahol már nincs mód az élő ember dermedt rémületére. Az ijedtség az élők sajátja. A rémület most nyilall belém csak, hosz- szú évek után, most tudom, hogy szakadék is lehetett volna ... Véletlen volt csak.. ...Fekszem az ágyon. Az ágy nyirkos, nemcsak a testemtől, hanem a vályogfalak hidegsége most izzad ki a dunyhán, most hogy befűtöt- tek a szobába. A betegnek. A beteg én vagyok. Kinn szikrázó augusztus, a fecskék fénylő teste, feketén, fehéren ott villant el az ablak előtt. A szobában kályha ég. Gyenge vagyok és örökké szomjas és nyögni tudok. Pedig nem fáj semmim. Mégis nyöszörögnöm kell, pedig nem is akarok. Hőség fojtogat és a levegő, amely tele van beteg testem fanyar szagával, a körülöttem ülő öregasszonyok duruzsolásá- val. Szomszédok. Tanácskozóéi előtt 10 órakor még mindig sorban álltak a kirándulók a pénztáraknál, a Margit- tüd melletti HÉV-állomáson; a menetrend szerinti járatok utasokkal zsúfolva a Rómaipart, Békásmegyer és Szentendre irányába. A fővárosból kivezető autóutakon is óriási volt a forgalom. A tavaszi nyitány második vasárnapján bejártuk a Dunakanyar egy részét, hogy megnézzük: hogyan készült fel a vendéglátóipar a várható nagy forgalomra? Opálosan csillogó. kékesszürke ködbe burkolóztak még a pilisi hegyek, amikor Szentendrét elhagyva, a kanyargó szerpentin úton elindultunk Lajos forráshoz. Mire felértünk, már ragyogott a nap. A forrás és a Ság- vári-túristaház előtt hosszú sorban személykocsik, MÁ- VAUT és IBUSZ autóbuszok parkíroztak. Dél felé közeledett az idő, a kertben elhelyezett asztalok körül már nem volt szabad hely. De bent, a ragyogóan tiszta étteremben sem lehetett leülni, nagynehe- zen jutottunk csak asztalhoz a lejárat melletti előtérben. Húsz perc telt el, míg a kielégítő választékot kínáló étlapról megrendelhettük az ebédet és ismét húsz, amíg a leves tányérunkba került. Szóval: elfogyasztottuk az ízletes, kitűnő, s tegyük hozzá, bőséges, májjal töltött sertéssültet, majd a süteményt — s eltelt egy óra. Közben szót váltottunk a türistaház vezetőjével, Kisházi Ivánnal, aki elmondta: a kicsi, szűk konyhában 500 ebédet készítenek j ma. Az étteremben egyszerre j száz embert, négy állandó és két kisegítő pincér szolgál ki.; Sokkal több vendéget is el1 tudnának látni, ha az évek1 óta tervezett étterem-, eszpresszó-, és konyhabővítés végre megtörténne. Lent,. Szentendrén, a Mű- ' vész eszpresszóban ittuk meg az ebéd .utáni feketét. Nem kellett hozzá „kemény blokk", | az eszpresszógép mögött ál- j ló, csinos, fiatal kislány így is kitűnő, erős feketét főzött. A napfényben ragyogó Duna i partján 4 a Görög Kancsó : kisvendéglő következett ez- \ után. Bent, a szűk, kicsi he-; lyiség tele volt vendégekkel.; A látvány itt bizony nem csá-; bított a leülésre: a leszedet- j len asztalokon piszkos edé- í nyék, mellettük már az új S vendégek vártak sorukra. Még; nem múlt el az ebédidő, de az; étteremben szellőzetlen, rossz; levegő, a padlón elszórt ciga- í rettavégek, papírok fogadták j a belépőt. Kint, a sétány mel- ! letti kis kertben kevés asz- \ talt állítottak fel. .Ezért az; egymás után érkező kirándu-; lók a konyha mögötti, nyitott \ kapuval tátongó udvarból ma- j guk hordták ki a csővázas, í kerti bútorokat. Eközben lát-; hatták ott a gusztustalan, bűz-; lő szeméthalmokat, hulladék- \ tartályokat. Itt, a nagy íörgal-; mat összesen két, — bent és \ kint is egy — pincér igyeke-J zett lebonyolítani. i Irány, a városszéli Határ- ^ csárda. Az óra fél hármat mu-; tat. a csúcsforgalom már le-; zajlott, de a szép kertben és \ a faragott parasztbútorokkal \ berendezett ebédlőben így is sokat kellett várni. Megkeres- í tűk az üzletvezetőnőt. í — Jaj, biztos panasz — ez- < zel fogadott, meg sem várva, < hogy szóljunk. — Nem va- £ gyünk még erre a forgalomra ; felkészülve. Még a téli lét-; számmal, hat felszolgálóval \ dolgozunk. Közülük is csak '* kettőnek van szakképzettsége. J Ottjártunkig 600 ebédet szolgáltak fel, ; ezzel a személyzettel többet \ nem is bírnak. A sűrítésben J beszélgettünk, a kosz, mocsok J itt kibírhatatlan. £ — Reggel minden ragyogott ^ — mondta a vezetőnő. — Csak í egy takarítónőnk van, nem; győzi. | De az ő fehér muhkaköpe- ^ nye is szürke volt, s tele csú- £ nya foltokkal. Bent, Leányfalu szívében.; valóságos autó-, busz- és nép- \ áradat. Most, kora délután i özönlöttek le a Vöröskö-szik- lánál tartott hagyományos emléktúráról a kirándulók ezrei. Már az első pillantásra megállapítható, hogy a Gyöngyszem Étterem és bisztró hogyan készült fel erre az előre tudott csúcsforgalomra. Az épületet körbefogó ' nagy kert végében vörös salak- domb, egymásra rakott székek, asztátok. Pedig lenne számukra hely. A kerthelyiségben legalább ezer kiránduló ül, ebédel, sörözik. A pincérek idegesen száguldoznak a roskadozó tálcákkal. Bent, a bisztróban, a pult előtt tolongó, zsibongó tömeg. A felszolgálók ingerültek, egymással és a reklamáló vendégekkel is kiabálnak. Itt már a tisztaságot, rendet nem is nézem. De mégis: a nagy kertben egyetlen szeméttartály sincs. ! Tovább mentünk, s a táhi- tótfalui hídnál, a szép és modern Vöröskő Étteremnél álltunk meg. A kocsik számára itt is kevés a parkolóhely. Táblás, telt ház. kint a kertben és bent is. Ma délidöben egy szovjet és két nyugatnémet turistacsoporton kívül összesem 1200 á la carte ebédet szolgáltak fel. A személyzet, bár fogadtak kisegítőket, itt is kevés volt. Az elkövetkezendő hetekben kapnak még újabb, képzett pincéreket. Az üzletvezető szerint, már most is szükség lett volna rájuk. A Dunakanyar legforgalmasabb pontján, Visegrádon, a hajóállomásnál a kirándulót felforgatott út fogadja, már megkezdték az új műút építését. Emiatt a Vár Étterem kerthelyiségét nem nyitották meg. Bent, természetesen nincs, szabad asztak„Qe i,tt,..g zsúfoltság, .és, a mariéi szolgált. 600 ebéd ellenére is, szembe- ötlő a rend és a tisztaság, bizonyítva, hogy ahol gondot fordítanak rá, ott megvalósítható a vendéglátásnak ez a Hogvnn vizsgázol! a vendéglátóipar ? Ami Jobb lehetne — Érdemes-e vendégnek lenni ? TAVASZI NYITÁNY A DUNAKANYARBAN