Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-14 / 86. szám

1964. ÁPRILIS 14. KEDD «51 MEGfKI mm nap 1964. április 14, kedd, Ti­bor napja. A nap kél: 4.57, nyugszik: 18.32 órakor. A hold kél: 6.20, nyugszik: 21.08 órakor. Várható időjárás: Felhő­átvonulások, többfelé esővel, egy-két helyen zivatarral. Mérsékelt, időnként élénkülő délnyugati, nyugati szél. Legmagasabb nappali hő­mérséklet 15—20 fok között lesz. _______ — Tanácstagi fogadóórák és beszámolók. Ma délelőtt 9 órától Kópor István me­gyei tanácstag Isaszegen fo­gadóórát tart, majd este 6 órakor beszámolót. Garai Gyulámé pedig Diósdra lá­togat, fogadóórájára 16 órá­tól kerül sor, míg a beszá­molót 17 órakor kezdi. — A csikóvári cserjésnél, Pomáz fölött kigyúlladt va- sárnap délután az avar. A kirándulók gondatlansága okozta tűz veszélyeztette a közeli újültetésű csemetés- kertet. A budapesti és a szentendrei tűzoltóság azon­ban időben érkezett, s így csupán 1500 forintnyi kár keletkezett. — Négyszázötven méter mély kút fúrásán dolgozik a jászapáti Zöldmező Ter­melőszövetkezet területén az Országos Vízkutató és Kút­fúró Vállalat ceglédi üzem­egysége. — Lábtöréssel a fővárosi ORFI-kórházba szállították Mestyán Andrásmét, aki va­sárnap a koradélutáni órák­ban Veesésen Bajári József motorkerékpárjának hátsó ülésén utazott. A vezető a gödrös úttesten nem csök­kentette sebességét és felbo­rult Nemcsak hélfő Panaszok özönével árasztot­ták el szerkesztőségünket Hévízgyörk, Aszód, Bag, Isa- szeg és Pécel naponta a fővá­rosba utazgató dolgozói. A hajnali 319-es (Salgótarján—Bp. Keleti pályaudvar) és a 6319-es (Hatvan—Bp. Keleti pu.) sze­mélyvonatok túlzsúfoltak olyannyira, hogy isaszegen és Pécelen az utasok már szinte a lépcsőre sem fémek fel. Megvizsgáltuk a bejelentést, s megállapítottuk, hogy a több száz bejáró dolgoz» jo­gosan sérelmezi e túlzsúfoltsá­got. Nemcsak hétfőn, de a hét többi napján is tömeg jelenetek játszódnak le a hévízgyörki, aszódi, bagi, isaszegi és péceli állomásokon. Időben szólunk, a MÁV Igaz­gatósága a rövidesen életbelé­pő új menetrendben gondos­kodjon a két fenti vonat közt újabb vonat indításáról, vagy a jelenleginél több kocsi köz­lekedtetéséről. — Szentendrén, szomba­ton, Bárányos Ferenc motor- kerékpáros szabálytalanul kanyarodott ki a főútvonal­ra és összeütközött Bata Já­nos oldalkocsis motorkerék­párjával. A balesetet előidé­ző Bárányos Ferenc nem sé­rült meg, míg Bata Jánost kórházba szállították. Az oldalkocsiban ülő. őri Sán- dorné könnyebb sérüléseket szenvedett. — Pilisen elvesztette ural­mát személygépkocsija kor­mánya felett Nagy Gyula, vasárnap este fél 7-kor. A gépkocsi lefutott az úttest­ről és felborult. A figyel­metlen gépkocsivezető csak könnyebb sérüléseiket szen­vedett, de utasa, testvér- bátyja. Nagy Mihály súlyos sérülésekkel kórházba ke­rült. — Tovább növekszik Af­rika szerepe a foszfátok, a gyémárrfcaés 'a-különböző fé­mek szállításában. A foszfá­tok 78 százaléka, a gyémánt 80, a kobalt 75, az arany 65 és a platina 48 százaléka Afrikából kerül a világpiac­ra. — Gázpalack-robbanások. A gázpalackok szivárgását újabban megint nem ellen­őrzik kellően, s ez Újszilvá­son. valamint Dunakeszin robbanásokat okozott. Új­szilváson Németh István, Du­nakeszin Baraga Gyula la­kásán robbant fel gázpa­lack, s jelentős károkat oko­zott a bútorzatban, ingósá­gokban. — A szolnoki kulturális hetek keretében szerdán dél­előtt 10 órakor a szakszer­vezetek megyei tanácsa ren­dezésében a Ságvári Művelő­dési Házban tanácskozásra gyűlnek össze Szolnok me­gye szocialista brigádjai. Megvitatják a szocialista bri­gádok kulturális ellátottsá­gát. Délután 3 órakor a Szigligeti Színházban bemu­tatásra kerül Fényes Samu: Mátyás című drámája. — Szombaton a Költői An­na kórházba szállították, sú­lyos sérülésekkel Tóth Ist­vánt és Gutyán Istvánt. Előbbi Kiskunlacháza hatá­rában szekerével szabályta­lanul haladt át az 51-es szá­mú főútvonalon és Dévai Jó­zsef személygépkocsija alá került. A személygépkocsi­ban 3000 forintnyi kár kelet­kezett. Gutyán Istvánt pedig Dömsödön érte baleset. Ke­rékpárjával ittas állapotban Csölle Béla motorkerékpár­jába ütközött. — A Pest megyei Petőfi Színpad, a Vízkereszt című darabot ma este 7 órai kez­dettel Százhalombattán mu­tatja be. Az Alkalmi férj — a vasárnapi Szolnok megyei vendégszereplés után — ma este a nyársapáti művelődé­si otthonban lép színpadra. Köszönetét mondunk Gyömrö község párt-, tanács és társadalmi szerveinelf'és mindenkinek (in­tézményeknek és magánszemé­lyeknek), akik drága édesanyán­kat századik születésnapján felkó- szöntöttók vagy megajándékozták, s ezt a napot mindannyiunk szá­mára felejthetetlen ünneppé tet­ték. özv. Zentai Kai ma TI ne és csa­ládja, Balogh Ferenc és családja. és ing alattam az ágy, mint ahogy a koporsó ingott János bácsi testével, amikor a tava­szon temették. Félek a kopor­sótól. Fáj a szemem, de nem merem becsukni. Nagyanyám kimegy, aztán visszajön. Vízért nyöszörgőm. — Nem tudom megállni, hogy a kis lelkemnek ne ad­jak — szipog nagyanyám. Há­rom napja fekszik már ... Mégis csak orvos kéne. — Orvos? Csak a pénzt vi­szi el... Mindennap jön, mindennap pénz, meg orvos­ság ... Bolond vagy te. Kati lelkem... A jegyző úrék se nagyon hívnak orvost, pedig azoknak pénzük is van rá ... Nagyon beteg lehetek. Még jobban elszorul a szi­vem, az ijedtségtől, szemem sarkán könny csordul ki és a sós víz lecsurog a szám szélére. Azt nyalogatom. Na­gyon beteg lehetek, ha nagy­anyám orvost akar. Bizto­san meghalok. Beleraknak a koporsóba és földet raknak rám. Sok földet. És akkor ott lenn felébredek. Be le­szek zárva a koporsóba. Sö­tét lesz és nem lesz levegő és hiába kiáltok .. . hiába kiáltok... — Nagyanyám ... jaj, nagy­anyám — sikoltok fel ijed­ten. Nagyanyám odaugrik. — Mi bajod leikecském ... itt vagyok, ne félj ... — Nagyanyám... jaj fé­lek — Mozdulni sem tu­dok majd ... Levegőm se lesz... Ne tegyenek kopor­sóba ... Nagyanyám .., győzi. nah együtt vagy négyen nagy­anyámmal. Olyanok a fekete kendőben, ölbeejtett kezük­kel, mint a sirató asszonyok. Félek most tőlük. Pedig mind ismerem, egyikük-másikuk ka­lácsot is adott, meg frissen fejt tejet. Ülnek körülöttem és duru­zsolnak. Értem a szavukat, pontosabban, hallom, hogy beszélnek, de szavaik nem jutnak el értelmemig. — Vi2et... szomjas va­gyok — nyöszörgőm. Nagyanyám feláll, hogy a pádról vizet hozzon a kupa fedelében. — Nem szabad ... Víz van benne így is ... sok víz ... Az a baja, Te Kati — hallom a hangot és látom, hogy nagy­anyám visszaül. — Vizet kérek — és sírni akarok, de nincs könnyem és nincs erőm, hogy sírjak. Nagyanyám újra feláll. Egy ideig tanácstalanul néz, aztán odamegy a kupához. Titokban iszik. Fojtogat a hő­ség a kisablakú szobában. — Beteg volt az enyim is tavaly ... Ráfüttem, meg nem adtam neki vizet. Egy kortyot se, lelkem. Két nap alatt ki­izzadta magából a baját — helyesel a másik öregasszony. A többiek bólogatnak. — ... a kemence ... az a legjobb ... Engem is így men­tett meg az anyám —, hallom a szavakat és nem merem be­csukni a szemem. Mert akkor úgy érzem, hogy végtelen tá­volságra csúszom el a beszél­gető. duruzsoló öregasszo­nyoktól ... A hangjuk is mesz- sziröl szól.., Egyedül vagyok fontos és szükséges kelléke, j Persze az elmúlt évben két- j szeresére bővített konyha, ab­ban az esetben, ha nem a téli létszámmal dolgozik, elbírta volna az étellifttel, melegítő­vel felszerelt tetőterasz forgal­mát is. Azonban erre a szép, napfényes vasárnapra ezt még nem nyitották meg. Mire utolsó állomásunkhoz, a szigeten levő Pokolcsárdához érkeztünk, a nap már nyu­godni készült a hegyek mögé- A szemben levő Vácról most kezdtek átjönni a szórakozni, táncolni vágyó fiatalok. A komp indulásáig leültünk a kertben egy félórára. Gyü­mölcslét kértünk a pincértől és ő, miután őszibarackot, meggyet ajánlott, birslét tett az asztalra. Láthatólag itt sem készülteik még fe; a tavaszra. A kertben g friss kőzúzalék még halomban várta, hogy szétterítsék, a mellékhelyiség pedig ... nos, nem részlete­zem, hogy milyen állapotban volt. De a hátsó bejáratnál levő mosdóról szólni kell. A szennyfoltos kagyló felett két, piszkos, csuromvizes törülköző függött. Nem tudom, mit gondolhattak erről annak az osztrák turistacso­portnak a tagjai, akik vasár­nap itt a Pokol-csárdában ebédeltek. De hogy a magyar vendéglátóipar rangját ez — enyhén szólva — nem emelte, az biztos. Ha valóban kellő színvonalú vendéglátást akarunk terem­teni, akkor a mércét ennek megfelelően magasra kell emelni, hiszen ez a szép ápri­lisi vasárnap még csak a nyi- 'tányt jelentette a- ; Dunaka­nyarban is. Mi lesz később, amikor többszörösére növekszik majd a forgalom? Hctcsi Ferenc Pál hangját. Felemel és visz... visz... visz __Űjra kinyitom a szemem. Nagyanyámat látom, ül a lócán, és ijedten néz rám. — Te, Szidi, nem lesz baj? — Ne jajgass már, mond­tam, hogy semmi... Mi baj lehetne? Két perc alatt ki­izzadja a betegséget... Ve­lem is így tett az anyám és ládd, most is itt vagyok ... Velem szemben a kemence szája. Az élőké le van véve. A kemence sötét és meleg. Ide érzem a melegét. Fekszem Szidi néni karjaiban ... — Segíts már, no — szól nagyanyámra. Nagyanyám feláll. Érzem a kezét, amint hátamat fogja. Aztán rémülten, szinte állati hangon felsírok. Menekülnék, de nincs erőm. Rugdalózom, de keményen tartják legyön­gült testem az öregasszonyok kezei. A kemencéhez visz­nek ... — Nagyanyám, ne égessetek meg ... Nagyanyám, jó le­szek ... Jaj, édes jó Istenkém. Mi­atyánk ki vagy a mennyekben — érzem, hogy vizes lesz a lábszáram és a következő pil­lanatban úgy érzem, hogy megégek__ B edugtak a kemencébe, még hallom, hogy nagyanyám fel­sír, hogy Szidi néni mond valamit, érzem, hogy fogják a lábamat. Sötét van, fejem alatt perzsel az agyag. Sötét van, n,em tudok mozdulni... Uj- jaimmal leszakítom magamról az inget, érzem, hogy kiszárad a szemem, a szám, a bő­röm ... Rettenetes a kín, meg­görbít, hogy fejem beleverem a kemence oldalába ... De a fájdalmat már nem érzem ... Egy utolsó kétségbeesett si­koly és aztán semmi... ... Mostanában rosszul al­szom éjszakánként. Valami bajom van. Felriadok és meg­gyújtom az olvasólámpát, hogy elűzzem a sötétséget, tmely mind gyakrabban idéz fel bennem egy rémes gyer­mekkori emléket __ G yurkó Géza Nagyanyám szelíden vissza­nyom erős kezével a párná­ra, homlokom simogatja, amely forró, mint a tűz. Kendője neki is megoldva. Látom, hogy ö is izzad. El­akad a lélegzetem, úgy fojt a forróság. — Nem teszünk .. . dehogy teszünk... hogyan is ten­nénk, leikecském — nyug­tat nagyanyám... — Szidi, te, orvos kéne mégis... Adok neki tyúkot, meg to­jást ... Félrebeszél... — Nem orvos kell ide, mondom — hajol közelebb Szidi néném nagyanyámhoz. Suttog, magyaráz, csontos keze le-fel jár, hogy néz­nem kell az ujjait, amelyek begörbültek és horgasak,, mint a képeskönyvben a vas­orrú bába ujjal. A többiek bólogatnak. Nagyanyám ta­nácstalan. Nem tudom, mi­ről van szó, de a felnőttek­től félek, Ha suttognak körü­löttem, abból baj lesz. — Nem veszélyes az, te ... És ha megfullad? — hallom nagyanyámat. .. — Nem kell feltenni az élő­két ,.. nem kell feltenni az élőkét... nem kell feltenni az élőkét — visszhangoznak a szavak. Elalszom. Vagy el­ájulok? Réten vagyok, mene­külök a nap elől, amely égeti a bőröm. Menekülök és egy patakra akadok. Lehasalok a partjára, hogy igyák ... Víz helyett varangyok varjakká változnak. Hallom, amint ri- koltozzák is: kár... kár ... Eltűnik a rét. Éjszaka van. Szél fúj, forró, rettenetesen forró szél, jajgatnak bele a fák, a háztetők. Víz ■ van kö­rülöttem. Sok víz. Nem lá­tom, csak tudom, hogy víz van. Lehajolok, hogy igyam, de már nincs víz sehol. Elvit­te a forgószél... Felnyögök a kétségbeeséstől. Nagyanyám arcát látom, meg Szidi néniét. A többiek elmentek. Leveszik rólam a ! dunyhát. Fázom. Megborzon- 1 gok. Az ing rátapadt a tes- * temre. 1 — Milyen könnyű a lel- 1 kém — hallom Szidi néni Mostanában rosszul alszom éjszakánként. Valami bajom van. Felriadok, s meggyújtom az olvasólámpát, hogy elűzzem az éjszaka sötétjét, amely mind gyakrabban idéz fel bennem egy rémes emléket. Gyermekkorom kísérteié jár vissza az éjfélek órájában, hogy kiver a veríték, kiszá­rad a torkom, s ha nem szé­gyellném, felordítanék a ré­mülettől. Valaki lelép a jár­dáról, hirtelen, s nehány cen­timéteres zuhanás dermedt ré­mülete csak később tör ki rajta. En is leléptem életem regge­lén egy ilyen járdáról, akkor nem tudtam, hogy szakadék is lehetett volna, ahol már nincs mód az élő ember der­medt rémületére. Az ijedtség az élők sajátja. A rémület most nyilall belém csak, hosz- szú évek után, most tudom, hogy szakadék is lehetett vol­na ... Véletlen volt csak.. ...Fekszem az ágyon. Az ágy nyirkos, nemcsak a tes­temtől, hanem a vályogfalak hidegsége most izzad ki a dunyhán, most hogy befűtöt- tek a szobába. A betegnek. A beteg én vagyok. Kinn szikrá­zó augusztus, a fecskék fénylő teste, feketén, fehéren ott vil­lant el az ablak előtt. A szo­bában kályha ég. Gyenge va­gyok és örökké szomjas és nyögni tudok. Pedig nem fáj semmim. Mégis nyöszörögnöm kell, pedig nem is akarok. Hő­ség fojtogat és a levegő, amely tele van beteg testem fanyar szagával, a körülöttem ülő öregasszonyok duruzsolásá- val. Szomszédok. Tanácskoz­óéi előtt 10 órakor még min­dig sorban álltak a kirándu­lók a pénztáraknál, a Margit- tüd melletti HÉV-állomáson; a menetrend szerinti járatok utasokkal zsúfolva a Római­part, Békásmegyer és Szent­endre irányába. A fővárosból kivezető autóutakon is óriási volt a forgalom. A tavaszi nyitány második vasárnapján bejártuk a Duna­kanyar egy részét, hogy meg­nézzük: hogyan készült fel a vendéglátóipar a várható nagy forgalomra? Opálosan csillogó. kékes­szürke ködbe burkolóztak még a pilisi hegyek, amikor Szentendrét elhagyva, a ka­nyargó szerpentin úton elin­dultunk Lajos forráshoz. Mire felértünk, már ragyo­gott a nap. A forrás és a Ság- vári-túristaház előtt hosszú sorban személykocsik, MÁ- VAUT és IBUSZ autóbuszok parkíroztak. Dél felé közele­dett az idő, a kertben elhelye­zett asztalok körül már nem volt szabad hely. De bent, a ragyogóan tiszta étteremben sem lehetett leülni, nagynehe- zen jutottunk csak asztalhoz a lejárat melletti előtérben. Húsz perc telt el, míg a ki­elégítő választékot kínáló ét­lapról megrendelhettük az ebédet és ismét húsz, amíg a leves tányérunkba került. Szó­val: elfogyasztottuk az ízletes, kitűnő, s tegyük hozzá, bősé­ges, májjal töltött sertéssül­tet, majd a süteményt — s el­telt egy óra. Közben szót vál­tottunk a türistaház vezetőjé­vel, Kisházi Ivánnal, aki el­mondta: a kicsi, szűk kony­hában 500 ebédet készítenek j ma. Az étteremben egyszerre j száz embert, négy állandó és két kisegítő pincér szolgál ki.; Sokkal több vendéget is el1 tudnának látni, ha az évek1 óta tervezett étterem-, esz­presszó-, és konyhabővítés végre megtörténne. Lent,. Szentendrén, a Mű- ' vész eszpresszóban ittuk meg az ebéd .utáni feketét. Nem kellett hozzá „kemény blokk", | az eszpresszógép mögött ál- j ló, csinos, fiatal kislány így is kitűnő, erős feketét főzött. A napfényben ragyogó Duna i partján 4 a Görög Kancsó : kisvendéglő következett ez- \ után. Bent, a szűk, kicsi he-; lyiség tele volt vendégekkel.; A látvány itt bizony nem csá-; bított a leülésre: a leszedet- j len asztalokon piszkos edé- í nyék, mellettük már az új S vendégek vártak sorukra. Még; nem múlt el az ebédidő, de az; étteremben szellőzetlen, rossz; levegő, a padlón elszórt ciga- í rettavégek, papírok fogadták j a belépőt. Kint, a sétány mel- ! letti kis kertben kevés asz- \ talt állítottak fel. .Ezért az; egymás után érkező kirándu-; lók a konyha mögötti, nyitott \ kapuval tátongó udvarból ma- j guk hordták ki a csővázas, í kerti bútorokat. Eközben lát-; hatták ott a gusztustalan, bűz-; lő szeméthalmokat, hulladék- \ tartályokat. Itt, a nagy íörgal-; mat összesen két, — bent és \ kint is egy — pincér igyeke-J zett lebonyolítani. i Irány, a városszéli Határ- ^ csárda. Az óra fél hármat mu-; tat. a csúcsforgalom már le-; zajlott, de a szép kertben és \ a faragott parasztbútorokkal \ berendezett ebédlőben így is sokat kellett várni. Megkeres- í tűk az üzletvezetőnőt. í — Jaj, biztos panasz — ez- < zel fogadott, meg sem várva, < hogy szóljunk. — Nem va- £ gyünk még erre a forgalomra ; felkészülve. Még a téli lét-; számmal, hat felszolgálóval \ dolgozunk. Közülük is csak '* kettőnek van szakképzettsége. J Ottjártunkig 600 ebédet szolgáltak fel, ; ezzel a személyzettel többet \ nem is bírnak. A sűrítésben J beszélgettünk, a kosz, mocsok J itt kibírhatatlan. £ — Reggel minden ragyogott ^ — mondta a vezetőnő. — Csak í egy takarítónőnk van, nem; győzi. | De az ő fehér muhkaköpe- ^ nye is szürke volt, s tele csú- £ nya foltokkal. Bent, Leányfalu szívében.; valóságos autó-, busz- és nép- \ áradat. Most, kora délután i özönlöttek le a Vöröskö-szik- lánál tartott hagyományos emléktúráról a kirándulók ez­rei. Már az első pillantásra megállapítható, hogy a Gyöngyszem Étterem és biszt­ró hogyan készült fel erre az előre tudott csúcsforgalomra. Az épületet körbefogó ' nagy kert végében vörös salak- domb, egymásra rakott szé­kek, asztátok. Pedig lenne szá­mukra hely. A kerthelyiség­ben legalább ezer kiránduló ül, ebédel, sörözik. A pincé­rek idegesen száguldoznak a roskadozó tálcákkal. Bent, a bisztróban, a pult előtt tolon­gó, zsibongó tömeg. A felszol­gálók ingerültek, egymással és a reklamáló vendégekkel is kiabálnak. Itt már a tisztasá­got, rendet nem is nézem. De mégis: a nagy kertben egyet­len szeméttartály sincs. ! Tovább mentünk, s a táhi- tótfalui hídnál, a szép és mo­dern Vöröskő Étteremnél áll­tunk meg. A kocsik számára itt is kevés a parkolóhely. Táblás, telt ház. kint a kert­ben és bent is. Ma délidöben egy szovjet és két nyugatné­met turistacsoporton kívül összesem 1200 á la carte ebédet szolgáltak fel. A személyzet, bár fogadtak kisegítőket, itt is kevés volt. Az elkövetke­zendő hetekben kapnak még újabb, képzett pincéreket. Az üzletvezető szerint, már most is szükség lett volna rájuk. A Dunakanyar legforgalma­sabb pontján, Visegrádon, a hajóállomásnál a kirándulót felforgatott út fogadja, már megkezdték az új műút épí­tését. Emiatt a Vár Étterem kerthelyiségét nem nyitották meg. Bent, természetesen nincs, szabad asztak„Qe i,tt,..g zsúfoltság, .és, a mariéi szolgált. 600 ebéd ellenére is, szembe- ötlő a rend és a tisztaság, bi­zonyítva, hogy ahol gondot fordítanak rá, ott megvalósít­ható a vendéglátásnak ez a Hogvnn vizsgázol! a vendéglátóipar ? Ami Jobb lehetne — Érdemes-e vendégnek lenni ? TAVASZI NYITÁNY A DUNAKANYARBAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom