Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-08 / 57. szám

rr.sT MEGYEI JCírlap irw>4. MÁRCIUS 8, VASÁRNAP DÍSZSZEMLE előtt A fővédőnő és az asszisztensnő >'^W>NF*ÖF*> - w , Néphadseregünk alakulatai megkezdték a felkészülést az április 4-1 díszszemlére. A Város­ligetben a gyakorlatoknak már számos nézője akadt (MTI Foto — Kácsor László felvj JC«V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VÄ\\\\\\\\^^^ Megmaradt mi Hiúk Ésszel és kevesebb erővel — Jobb, A magyar gördülőcsapágy­gyártás körülbelül tíz esz­tendős. A Magyar Gördülő- csapágy Művek diósdi gyá­rát annak idején évi nyolc- százezer csapágy gyártására tervezték, s most majdnem három és félszer ennyit kell készítenie. Az idlén 21,6 sízázalékkal nagyobb a terv a tavalyinál. S hogy az itt készített csap­ágy minősége megüti a nem­zetközi szintet, az abból is kitűnik; hatvan százalékát külföldön adják el. Tavaly még nem egészen a felét adták el a határon túL A 13 százalékos, gyors növekedés arról tanúskodik, hogy a diósdi gyár nagy léptekkel fejlődik. Az iparban eléggé elter­jedt az a nézet, hogy ilyen arányú fejlődést csak sok millió forintos beruházással lehet produkálni. Nos, a diós­di példa azt bizonyítja, hogy ez az elv nem min­denütt érvényes. Pontosab­ban : bebizonyosodott, hogy a hasonló gyártási meto­dikával rendelkező gyárak­ban nem feltétlenül szük­séges új üzemépületeket emelni és szaporítani a gé­pek számát, de még azt is el lehet kerülni, hogy drá­ga automaták vásárlásával biztosítsák a nagyobb ter­melési feladatok teljesíté­sét. Irtunk már a diósdiak ilyen arányú „felfedezésé­ről”. Eredményeiknek na­gyon egyszerű a titka. Rá­jöttek, hogy még akkor sem szükséges kiselejtezni a régi gépeket, ha valutát kaphat­nának új automaták vásár­lására. Inkább azt az utat választották, hogy fél- vagy teljes automatákká alakítják át az öreg masi­nákat. Átalakítás után ezek a gépek nemcsak önállóan dolgoznak, de arra is képe­sek, hogy munka közben mérjék a munkadarabot és a pontos méret elérésekor leállnak. összesen huszonkét gépet kell átalakítani. Ez 1 041 000 forintba kerül, míg ha az ezekkel elérhető termeléshez szükséges tizennyolc modern gépet vásárolták volna meg, több mint 13 millió forintot kellett volna elkölteni — természetesen valutában. Még annyit hadd tegyünk hozzá, hogy az új gépek vásár­lási értéke csak 8,5 év alatt térült volna vissza, viszont a régi gépek átalakítására költött pénz nem sokkal több, mint fél esztendő alatt megtérül. Hol van az a kincsesbánya, ahol ekkora haszonra tesz­nek szerint? Nem más ez, mint a tmk, a gyár karban­tartó műhelye. Hogyan is kezdődött? Négy mint a régi — A diósdi titok esztendeje született meg a gondolat, hogy át kell szer­vezni a karbantartó műhely munkáját. Nem azért, mint­ha elégedetlenek lettek volna vele, hanem azért, mert az ismertetett műszaki fejlesz­tést csak ilyen előkészítés után valósíthatták meg. Kidolgozták az új bizony­latolási rendszert. Ennek alap­ján mindenki munkaláppal, pontos munkaszámúm! dolgozik. így nemcsak azt tudják, hogy ki, mikor, mivel foglalkozott, hanem azt is, hogy milyen munka vár még rá. Ez a módszer azokat is jobb munkára sarkallja, akik ko­rábban esetleg egy-két órával megrövidítették a hasznos munkaidőt. A tervszerű kar-, bantartás további előnye, J hogy a pontos felmérés kő- % vetkeztében most már tíz évre 'f előre tudják, melyik aép mi- ^ kor kapja meg a „kórházi be'} utalót” nagyjavításra. Sok év tapasztalatai alap- $ ján elkészítették a pótalkat- részgyártás tervét. Arra is rájöttek, hogy sok í öreg gépnek már nincs meg a í törzskönyve, s rajzai is hiá-! nyoznak. Az ilyen gépek szét-! szedése még csak ment valar j hogy. de összerakásukkor so- í kát töprengtek, amíg megta- \ látták egy-egy apró alkatrész- helyét. Átmeneti megoldás-: ként szétszedéskor lefényké-! pezték a gép egyes részeit, a! képeket megszámozták. Érté- í kés órákat nyertek ezzel a i módszerrel. Nem kell különösebben bi-; zonygatni, hogy jelenleg i mennyivel nagyobb feladat-; nak tesz eleget a tmk-mű- j hely, mint régebben. Mégis, remekül bírják a munkát, sőt arra is van idejük, hogy újabb haszonhoz juttassák a gyárat. Nemréa például egy ócska gépet találtak a raktár­ban. Rájöttek, hogy át lehet­ne alakítani a javítandó gé­pek alkatrészeinek mosására. Márciusban már munkába is áll az alkatrészmosógép, amely hidegvizes vegyülettel tíz perc alatt elvégzi azt a munkát, amit egy segédmun­kás komplikáltabb gépalkat­részeknél esetleg öt nap alatt fejezett be. Említettük, hogy a gyár ter­ve több mint 20 százalékkal nagyobb a tavalyinál. Ezt csak három bnűszakkal lehet teljesíteni. Nos. a tmk-nak arra is volt ereje, hogy mind a három műszakhoz adott hegesztőket és szerke­zeti lakatosokat. így egész na­pon át a lehető leggyorsabban elhárítják a géphibákat Miféle csoda következmé­nye ennyi eredmény? Csupán az történt, hogy nemcsak megtervezték és átalakították a tmk-műhely munkáját, ha­nem anyagilag is érdekeltté tették az embereket. Ha pél­dául a nagyjavított gép há­rom- hónapig üzembiztosán működik, akik javították, öt százalék prémiumot kapnak a fizetésükre. Még az ügyeletes lakatosok és villanyszerelők is érdekeltek a jobb munká­ban. Ha mondjuk három szá­zaléknál kisebb az állásidő, az ügyeletes lakatos is pré~ miumot kap. A villanyszere­lőknél 0.9 százalékon belül jár a jutalom. A diósdiak titka — ennyi. Farkas István 2 j-tGY NEGYEDSZÁZADA % Ej mit tehetett egyebet a bú­jj dakalászi kislány, miután el- j végezte a tanítóképzőt és kö- j zelben, távolban seholsem ju- j tott tanítónői álláshoz? Beírat- kozcrtt Pesten a Gyűli úti í egészségügyi védőnökcpző is- g kólába. Fizetett három éven 2 át havonta 50 pengőt, hagy az- 2 után havi 80 pengő fizetésért /j valamelyik faluban a bölcsőtől f,a koporsóig mindenki egészsé­gét védje és — már amennyi­re a rendelkezésre bocsátott nagyon parányi szociális olaj- csöppecskéből tellett — min­denki bajain segítsen. Így, s ezzel a feladattal került 23 esztendeje a kis Sárkány Kati Budakalászra védőnőnek. De legalább hazakerült a szülői \ házba, megmenekedett kollé­ganői kínzó lakásgondjaitól. ■ Kényszerből lett védőnő, ám \ napról napra megszerette a 1 dolgát. Most az akkori buda­kalászi kislányt, dr. Szinna Ferencné, született Sárkány i Katalin, megyei fővédőnőt a í Munka Érdeméremmel tüntet- í ték ki. Sok munka és nagy eredmé­nyek jutalma ez a kitüntetés. Tíz évig egy községben végez­te, azután kilenc esztendeig egy járás, most pedig negyedik éve a fél megye betegségmeg­előző munkáját és az anyák és csecsemők gondozását ellátó védőnőket irányítja. Ezekben az években növe­kedett megyénkben az élve- szülöttek száma, csökkent a csecsemőhalandóság, meg­szokták a maguk és gyermekük egészsége érdekében az asz- szonyok, hogy kórházban ad­janak életet. Igaz, a népköz- társaság kormánya mérhetet­len áldozattal orvost, ágyat és minden lehető támogatást megad az anyáknak, csecse­mőknek és általában a bete­geknek. J>e a védőnők körül- tekin'ö gondossága, s főleg fel- világosító munkája kellett, sőt néhol gyakran még ma is kell hozzá, hogy a falun, éppen a szülés és a gyermekápolás kö­rül burjánzó töméntelen elő­ítéletet, babonát leküzdjék. És a Pest megyei védőnők — a statisztika egyre javuló szám­adatai bizonyítják — felhasz­nálva a rendszerünk nyújtotta anyagi segítséget, jól végzik feladatukat. Munkájuk irá­nyítója tehát ké ségkívül mél­tó a kitüntetésre. teggondozó vezető asszisztense. Ebben az úgyszólván admi­nisztratív beosztásban ritkán érintkezik közvetlenül beteg­gel. Pest megye pár ezernyi tüdőbetege közül nem sok ta­lálkozik vele, de akit konzul­tációra beküldőnek a megyei gondozóba, vagy bármely ok­ból maga megy be oda, a mo­solygó, csendes szavú, türelmes kedvesnővérkére mindig szí­vesen emlékszik tússzá. Munkakörébe tartozik a be- tegbeutalás technikai része. S hogy az ápolást igénylő beteg minél előbb kórházba kerül­hessen, akárhányszor négy-öt- ször is telefonál, néha szinte rimánkodva sürget. A kartoté­kokat ezért-azért sűrűn lapoz­za. Ilyenkor nem mosolyog, ko­moly a tekintete, mintha nem is kartonhoz érne, olyan gyen­géden nyúl a lapokhoz. Mind­egyik mögött ott látja a bete­get, a szenvedő embert. A Pest megyében levő 13 tbc-gomdozó statisztikájának összehangolá­sa sok minden egyéb tenni­való mellett szintén az ö dol­ga. Van elég munkája, de sem­mit, egy tollvonást sem halasz- tana másnapra, gyakran még késő este sem mául hazafelé, végzi, hogy befejezze az aznapi munkát. Kolléganői mesélik, mi tör­tént évekkel ezelőtt, a lako­dalmán. Ebédnél ültek az As­toriában, dúsan megrakott asz­tal körül. Mellette az ifjú férj, vele szemben az asszisz ensnő, aki szabadsága idején helyet­tesíteni fogja. S mialatt a ven­dégek vígan tereferéltek, az újdonsült menyecske részlete­sen magyarázta helyettesének ennek, meg annak a betegnek melyik fiókban van a kartoték­ja, s mi a teendő érte. — Mi ez az Astória Étterem, vagy gondozóintézet — kiál­tott rá nevelve az egyik lako­dalmi vendég, gondozói or­vos. S ebben az a legszebb, hogy akik elmondották ezt az anek­dotát, még csak nem is mo­solyogtak közben. Ezzel a kis történettel akarták dokumen­tálni, hogy Potecz Upótné, Csajághy Erzsébet a megyei tbc gondozóintézet vezető asz- szisztense milyen kiváló dol­gozó. Mos'antól kezdve hi- vatalosan is megilleti ez az elismerő cím. Kitüntették. Az egészség kiváló dolgozója. Szokoly Endre Több mint 200 millió forint a rét­es legelőgazdálkodás idei fejlesztésére Rendelet a termelőszövetkezetek újabb állami támogatásáról 7POLÖNÖKENT KEZDTE /í ezelőtt 20 évvel, aztán vagy 12 esz'endeje megszerez­te az asszisz ensnői képesí­tést. Azóta a megyei tüdőbe­A Földművelésügyi Minisz­térium legutóbbi felmérése szerint hazánkban mintegy 2 és negyedmillió holdat foglal­nak el a rétek és legelők. Az előzetes vizsgálatok szeri n t ebből körülbelül egymillió holdnyi területet lehet gazda­ságosan megjavítani. Az MSZMP Központi Bizottságá­nak a mezőgazdaság helyzeté­ről és fejlesztésének további feladatairól holott ^legutóbbi határozata érteimében 600 000 holdon már a következő né­hány esztendőben megvalósul a magas színvonalú rét- és legelőgazdálkodás. Ennek eredményeként az érintett te­rületen mintegy 2.5-szeresére növekszik maid a széna hol- dankénti hozama, s a többlet- termés évente több százmillió liter tej termeléséhez ad ta­karmányt. A határozatban kitűzött fel­adat végrehajtására már az idén jelentős intézkedések történnek. A 304416-os kor­mányhatározat értelmében a* állam több mint százmillió forinttal támogatja a termelő- szövetkezetek rét- és legelő­területeinek fejlesztését szol­gáló beruházásokat. Ennek az összegnek a felhasználásával 30 000 holdat tesznek öntöz- hetővé, további 30 000 holdon végeznek talajjavítást, s nagy területeket kapcsolnak • be a vízrendezésbe és a fásításba. Az állam eddig csak a beru­házásokhoz és más fejlesztési jellegű munkákhoz nyújtott vissza nem térítendő támoga­tást. a földművelésügyi mi­niszter most megjelent rende­leté azonban az üzemi jellegű rét- és legelőgazdálkodáshoz is jelentős, együttesen mintegy 100 millió forint összegű álla­mi dotációt biztosít a termelő- szövetkezeteknek és a legelte­tési bizottságoknak. Volt egyszer egy háború Steinbeck, a Nobel-díjas író, aki a közelmúltban ha­zánkban is járt, ezt a címet adta könyvének, amely­ben a második világháborúban — haditudósítóként — írt novelláit gyűjtötte össze.- Volt egyszer egy hábo­rú— VoZt egyszer— hol nem volt... talán igaz sem volt... Sajnos, igaz volt. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\vi tankönyvben a náci koncent­rációs táborokról az 1949-es kiadásban még öt oldalon át írtak. A legutolsó, 1962-es ki­adásban már — egyetlen sort sem! A nyugatnémet politikai ve­zető köröknek okuk van arra, hogy így is, más eszközökkel is, istápolja a feledést. Nekünk semmi okunk rá! 1945. augusztus 14-én este hét órakor Japán feltétel nél­kül kapitulált. A második vi­lágháború, az emberiség tör­ténelmének legszömyűbb há­borúja véget ért. Hazánk a jövő hónapban ünnepli fel- szabadulása tizenkilencedik év­fordulóját. Tizenkilenc év — nagy idő. De nem szabad, hogy mindent betemessen a feledés. A sebekre, a romokra, a szen­vedésre, az iszonyatra, a kí­nokra emlékezni kell. És em­lékeztetni. ...eljutni a háború szélére...“ A z emberiséget kísértő leg­szörnyűbb lidérc: a félelem. „Atompszichózis” — jelölik nyugati ideggyógyászok, szo- ciográfusok. Az emberiség leg­nagyobb álma: a fegyver, a há­ború nélküli világ. Álom? Ma már nem az! Az erőviszonyok megváltozása, a szocializmus Világrendszerré válása nem engedi játékszerré válni a né­peket. De ez nem egyenlő a pa­cifizmussal, a minden áron békét akarással, az önáltatás- sal. Lenin szavai az imperia­lizmusról ma is figyelmezte- tőek: ,,az imperializmus min­den barbárságra, brutali'ásra és gonosztettre kész, hogy megvédje a pusztulófélben le­vő kapitalista rabszolgaságot”. A nebraskai Omahaban van a SAC (Strategic Air Command, Stratégiai Légierő) főhadiszállása. A bejárai fö­lött aranybetűs felirat: „Hi­vatásunk a béke”. Méltatla­nabb helyre még soha nem véstek ily feliratot. A SAC gépeinek tíz százaléka . ál­landóan a levegőben kering — hidrogénbombákkal fel­szerelve. Az egyik gépben ott ül az ügyeletes tábor­nok, hogyha a földön el­pusztulna minden, ő irányít­sa tovább a hadművelete­ket ... A háború akkor, Japán kapitulációjával véget ért. De vannak, akik örömmel újra kezdenék. Az eltelt, majdnem tizenkilenc eszten­dő bő anyagot szolgálta­tott ehhez. Dulles, a hideg­háború leghírhedtebb vezér­alakja még csak így fogal­mazta meg saját és nézet­társai véleményét: „Nem mindennapi művészet eljut­ni a háború szélére, de nem kezdeni meg a háborút". A népek dolga, hogy ne csak a háborút, hanem a háború „szélére” való el­jutást is lehetetlenné tegyék. A népek dolga, hogy álljt kiáltsanak. És ne csak ki­áltsanak, hanem — cseleked­jenek. Évről évre ország­határokon átjutó, minden becsületes embert összefogó mozgalom hömpölyög végig a világon. A békeharcosok mozgalma ez, mind erősebb, mind hatásosabb mozgalom. Hazánkban is sor kerül a békéért való harc hónapjá­ra a közeljövőben. A bé­kéről beszélünk, de ne fe­ledjük el a háborút. Emlé­kezzünk: volt egyszer egy háború... és vannak, akik újra háborút akarnak! A világ előtt csak két út áll: vagy a békés egy­más mellet élés vagy a termo­nukleáris háború. Moszkvá­ban megkötötték az atom- csendegyezményt. A világ új, még jelentősebb lépésekre, egyezményekre vár. Genf- ben, a tizenhéthatalmi le­szerelési értekezleten lassan túljutnak a kétszázadik ple­náris ülésen is. De jelen­tős megegyezés még nem született. Uj és új javasla­tokat terjesztenek be, és újra és újra elkezdődik a köntörfalazás, a szófacsarás. A világ józanul gondolkodó emberei már megtanulták: aki javasol, aki új és új tervezeteket nyújt be a le­szerelésre, a fegyver nélküli világra, a félelem nélküli világra, az a Szovjetunió, a szocialista országok, akik köntörfalaznak, akik tényle­ges lépések helyett szófacsa- rással térnek ki minden elől, azok a nyugati hatal­mak. Ma már bizonygatni sem kell, hogy ki akar őszintén bé­két, megegyezést. De hogy ki Jobb, ha nem tudnak róla? A Népszabadságban a közel­múltban megjelent egy riport, amely arról szólt: Budapesten, a Pozsonyi úton, műszaki hi­ba miatt megszólalt egy sziré­na. Mire gondoltak az embe­rek — erre keresett választ a riport. Másnap Szentendrére men­tem, s a HÉV-en két diáksap­kás fiú beszélgetett. A ri­portról. Bennem maradt egy mondat „Én nem is tudom, mi­lyen a hangja egy szirénának." Előadást tartottam, a békéről beszéltem, s arról, hogy a há­ború elhallgatásával nem le­het a békéről hűen, meggyő­zően szólni. Megemlítettem a két fiút. Az volt a válasz: „Jobb is, ha nem tudnak ró­la.r „Jobb ha nem tudnak róla.” Jobb, ha mindent eltemet az emlékezet? A hit a békében, a háború elkerülhetőségében nem jelenthet illúziókat, nem jelenthet délibábokat. Nem je­lenthet oktalan feledést. Mert másutt, egészen más 'előjellel, de nagy igyekezettel i táplálják ezt a feledést: A Né­metország történelme 1914-től 1 napjainkig című nyugatnémet

Next

/
Oldalképek
Tartalom