Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-06 / 55. szám

A teljesítéssel sikerült az őszi lemaradást pótolni Augusztusban 24 lakásba beköltözhetnek a lakók vni. ÉVFOLYAM. 55. SZÁM 1964. MÁRCIUS 6, PÉNTEK LADA VAUY PIPA ? Kincset ér a pipaexport Kristóf István országgyűlési képviselő látogatása a faárugyárban Mi lesz egy tanácsi vállalat sorsa? Ládaszegezés, pipa­vagy bútorgyártás? Erről esett szó a közelmúltban a faáru­gyárban, ahová ellátogatott Kristóf István, városunk or­szággyűlési képviselője. A ládaszegezés roppant „szimpatikus”. Az idén is 10 millió forint értékben készít a vállalat exportládákat a HUNGAROFRUCT-nak. Csakhogy vannak „ellensé­gei” a ládaszegezésnek — Ko­HALLOTTUK ÍRUNK RÓLA NEMZETKÖZI NŐNAP Március 8-án a városi nő­tanács a nemzetközi nőnap alkalmából központi ünnep­séget rendez. Az ünnepsé­get a művelődési ház ta­nácstermében délután 3 óra­kor tartják, beszédet mond, Szabó Sándor, a Pest me­gyei Tanács vb-elnökhelyette- se. ★ A Rákóczi Termelőszövet­kezet építőbrigádja három újabb lakást épít a terme­lőszövetkezeti fiatalok ré­szére. ★ „Kertművészet” címmel ma este 8 órakor a TIT-klub- ban Csendes Ferenc tart előadást. ★ A gyors ütemű szőlő- és gyümölcstelepítéssel párhuza­mosan hűtőház épül a vá­rosban. A beruházást a SZÖ- VOSZ végzi, az ötvenvagonos hűtőházat 1965-ben kezdik építeni. ★ A Petőfi általános iskola IV/a. osztálya és a szülői munkaközösség farsangi mű­soros délutánt rendezett. A rendezvény összegét kétna­pos kirándulásra fordítja az osztály. * IRODALMI, ZENÉS KOKTÉL A Színművészeti Főiskola másodéves növendékei szom­baton este fél 8 órakor a művelődési házban irodalmi zenés koktélt rendeznek. ★ Két új bélyegautomatát állítottak (el a postán. A magyar gyártmányú auto­mata gépek pillanatok alatt „sztárok” lettek. ■k 100 hold mintalegelőt lé­tesítettek a Rákóczi Tér-'; melősi&^'etkezetben í ★ : J NEVE: IMRE, LÁSZLÓ j Szombaton délután a láda-: gyári dolgozók ünneplő ru- \ hában gyülekeztek a tanács- j háza dísztermében. Köszön- \ teni jöttek a névadó ünnep- '■ ség alkalmából Gaál Dénes í és Bella Irén fiát, aki ezen í a napon felvette az Imre,} László nevet. j * Érdekes a rendelőintézet j januári betegstatisztikája. > 9815-en jelentek meg az in-! tézetben szakorvosi, illetve ! általános orvosi rendelésen.: * -I Gépszervíz épül az álla- i mi gazdaságban. A tervek i szerint március végére át-; adják a félmillió forint költ-; séggel épülő gépszervízt. * MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Robinson-család. Amerikai színes film. Szélesvásznú. Magyar híradó. vács László igazgató és Bél- teki Pál műszaki vezető sze­rint. — I t van például a láda­gyár, amely el akarja „szip- kázni” a ládagyártást, holott exportra a ládagyár nem ké­szít olyan jó minőséget és annyi formát, mint a faárugyár — mondották. — így ez az állítás nem is helytálló — érvelt Hegedűs László, a városi pártbizottság titkára. — A ládagyár közel 3000 féle ládát gyárt, hiszen ez az alapvető profilja. — Kis szériában készülő cikkeket csak ilyen kis válla­lat képes gyártani — kapcso­lódott be a vitába dr. Lakatos Imre, a megyei tanács vb-tit- kára. — Én azért ezt nem monda­nám — szólt Kristóf István or­szággyűlési képviselő —, mert a ládagyártás egy kézben való összpontosítása ész­szerűbb és rentábilisabb. A minőség megjavítása pedig csupán üzemszerve­zési feladat. — Csakhogy a piacon je­lentkező jelenlegi igény ma, a faárugyár ládái mellett szól. Bár elvileg egyetértek azzal, hogy a ládagyártásnak itt, a tanácsi vállalatnál nem lehet jövője — állapította meg dr. Lakatos Imre. — Majd a Tervhivatal eldön­ti a vitát, kell-e láda, vagy sem — védte álláspontját Bél- teki Pál. _— Persze nem ilyen egysze­rű a dolog, mert most én, mint a vállalat vezetője nem látom tisztán, a ládaszegezést fejlesszem, vagy a bútor- és a pipa gyártást? — mondotta Kovács László. — Érdekes, mennyire meg­szerették a ládákat — szólt be­le a vitába Reszeli Soós Amb­rus, a városi tanács titkára. — Emlékszem, két évvel ezelőtt várospolitikai okok kényszerí­tettek minket, hogy a faáru­gyár ládákat készítsen. Akkor nagyon tiltakozta­tok a mi álláspontunk el­len, ma meg féltik a láda­szegezés jövőjét. — Ez érthető — mondotta dr. Lakatos Imre —, mert a ládagyártás fejlesztése a világ legkönnyebb dolga, egyforma méret, egyforma munka, egy- egy baleset, betegség nem zök­kenti ki a termelést. Érthető az üzem „szubjektív” ragasz­kodása. Csakhogy a nagy vi­tában elfeledkeztünk például a vagyont érő pipákról. A pipagyártás exportké­pessége sok-sok problémát vet fel. — Főleg igényességet kí­ván, új formatervezést, jó ki­vitelű pácot stb. E téren pe­dig kevés az előrehaladás. Pedig ebben az évben 360 ezer pipát kell elkészítem export­ra, 30 emberrel! Elkészül-e? — Valóban elgondolkoztató — szólt Kristóf István —, a valuta itt hever a lá­bunknál, csak fel kell emelni. Ha belegondolunk, hogy mi­nimális beruházással — kopír- gépek beállításával — a kis üzemrész több valutát hoz az országnak, mint a ládagyártás. — De nincs kopírgép! Hon­nan vegyünk? — kérdezte Ko­vács László. — Utána kell menni! Tapos­ni kell addig az utat, míg va­lahol meglesz — szólt dr. La­katos Imre. — Ez nem terem­tődik meg magától. Etéren sürgősen előbbre kell lépni! — Ha a népgazdaság ér­dekét nézzük, akkor nem helyezhetjük a vállalat szubjektív érdekeit előtér­be. A tények bizonyítják — szőtte tovább a szót Kristóf István —, a pipagyártásnak itt az üzemben van jövője, méghoz­zá kincset érő jövője! Csak­hogy már most olyan szintre kell emelni, hogy néhány év múlva is versenyképes legyen a világpiacon. A pipa- és a bútorgyártás tehát elvileg kiszorító ta a lá­dát. Mindkettő alapvető prob­lémát jelent azonban a válla­lat vezetőinek. Korszem, tet­szetős formakészítésre kell tö­rekedni a lakosság, az export valódi igényeinek kielégítésé­re. És ez nem kis feladat! (takács) A PROGRAM - TITOK... Előkészületek a nemzetközi nőnapra A nemzetközi nőnap előké­születeiről érdeklődtünk né­hány üzemben. Mindenütt az volt a felelet: titok, meglepe­tés. Tulliusz Lászlóné, a konz- zervgyár szakszervezeti bizott­ságának titkára a nőnapi elő­készületekről így nyilatkozott: — Most a férfiakon a sor, ők rendezik ezt az ünnepet. Pénteken délután 2 órakor lesz az ünnepség. Utána megvendégelik az asz- szonyokat teával, süteménnyel. — A ládagyárban Baria Ambrusné tájékoztatott. Ö a ládagyári nőtanács vezetője, de a nőnapi előkészületekről nem sokat tudott. Mint mon­dotta, a férfiak rendezik és kel­lő titokban is tartják. De az már kiszivárgott, hogy szovjet asszonyokkal együtt ünnepük ezt a szép napot. A Szabadság Termelőszö­vetkezetben szombaton délután 5 órakor köszön­tik az asszonyokat, lá­nyokat az alszegi termelőszövetkezeti klubban. A termelőszövetke­zetben a nőbizottságnak há­rom alapszerve működik. Mindegyik külön-külön készül erre a napra. Munkában a daru (Godány felv.) rült a szigetelést elkészíteni, megépült a pincefal is. — Jelenleg negyvenöt fő dolgozik az építkezésen, ebből tizenkét kőműves. Ha semmi előre nem látott akadály nem jön közbe, határidőre, augusztusban átadásra kerülhet 24 la­kás. — Sokakat talán érdekel, hogyan sikerült télen az ala­pozást elkészíteni? — Könnyű rá válaszolni: gyorsan kötő anyagokkal dol­goztunk, és a sátor is kire­kesztett valamennyit a hideg­ből. Az új épület valamennyi helyisége lakás lesz, tehát üz­letek vagy más hasonló in­tézmények nem kapnak benne helyet. Az ÉM. Bács megyei Építőipari Vállalat a munka- vállaló, elsősorban rajta mú­lik a munka időbeni elvég­zése. Látva a téli áldozatkész munkát, bizakodva várjuk a jó folytatást. Megbecsülik a Rákóczi Tsz-ben a hajdúdorogiak munkáját Hat család települt át Nagykőrösre Címer Ferenc, a Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke na­gyon jó ismerős Hajdúdoro- gon. Ennek a baráti kapcsolat­nak tulajdoníthatjuk azt, hogy félév alatt hat hajdúdorogi család települt át Nagykörös­re és akad olyan család, amely­ből hárman is kérték felvéte­lüket a közös gazdaságba. Ábri György Hajdúdorogon befejezte a gazdasági évet és utána levelet írt Nagykőrösre. Bejelentette, hogy szívesen el­jönne ő is ismerősei, barátai után a Rákóczi Termelőszö­vetkezeibe. A fiatal fogatost rövid idő alatt nagyon megszerették a termelőszövetkezet vezetői és tagjai. Ennek a megbecsülés­nek következménye, hogy a vezetőség belátta: helyes lenne Ábri György családját is ott­honhoz juttatni a termelőszö­vetkezet területén. Ezért az egyik raktárhelyiséget korsze­rű szobakonyhás lakásnak alakították át és felajánlották az új tagnak. Saulok és gyerekek figyelme a mezőgazdaság felé fordul A közelmúltban és napjainkban is városunkban óriási szőlő- és gyümölcstelepítések folynak. Ezek a telepítések ép­pen abban az időben fordulnak termőre, amikorra a most ősszel beiratkozó szakgimnazisták végeznek. Sok szülő és még több gyerek igen helyesen úgy döntött, hogy jelentkezési lapját a mezőgazdasági szakosztályra, szőlészeti- borászati, illetve hajtatóházi és zöldségtermesztői szakra adja be. FAZEKAS FERIÉK né­hány hónapja kerültek a városba. Először csak egy­két tojást vásároltak Mag- dáéknál. Majd egy napon arra kérték a családot, meg­nézhetnék-e a tv-müsort. Szombat volt. A fiatal pár szívesen látta a vendégeket. Nem telt el egy-két hét, és Fazekasék megszerették a televíziós adásokat. Most már naponta szólt a csengő. Jöttek a „nézők". A vendégek fáradhatatlannak bizonyultak. Magda lelemé­nyes asszony. Sértődést sem akart, de egyetlen vágyát — a mindennapos vendégektől való megszabadulást — élete fő céljául tűzte ki. Egyik este Fazekasék nagy munkában találták Magdát. Fején fehér kendő. A szobá­ban egy pótasztal. Rajta to­jás, liszt. Egy másik asztalon a munkaeszközök. Magda bájos mosollyal fo­gadta a vendégeket. — Ugye, beleegyeztek? — fuvolázta. — összekötjük a kellemest a hasznossal. Lúd- gégét, magyarul csigatész­tát fogunk pödörni. Már gyúrom is. Csak tíz levél lesz. Szeretem a levesben. A VENDÉGEK nagyot néz­tek. — Én még ilyet nem csi­náltam — rebegte F azé kas- né. A férj csak hallgatott. — Nem baj — vigasztalta Magda. — A férjem sem próbálta még. Ma csinálja először. Zoltán arcán nem látszott valami nagy megelégedés, de nem mert energikus éle- tepárjával vitába szállni. Magda nyújtott. A fali­lámpa égett. A vendéglátó háziasszony nem volt kicsi­nyes. A tv-t is felkattintot­ta. Süteménnyel és feketé­javasolták Istvánnak, hogy menjen . mezőgazdasági pá­lyára. A gyerek döntött. A félévi bizonyítvány bizony kissé gyengén sikerült, de Pista ígéretet tett, hogy ja­vítani fog. Nem minden családban ha­sonló a helyzet. Sok helyen a szülők idegenkednek a me­zőgazdaságtól, abban még mindig az örökös földtúrást látják, Nem veszik figyelem­be, hogy a technika tökéle­tesedése folytán a föld meg­művelése egyre inkább gé­pekkel történik, amihez szakképzett emberekre van szükség. A példák helyes, céltuda­tos elhatározást tükröznek. Olyan szülőkről van szó, akik számolnak a jövővel és múltbeli gátlásukat levet­kőzve örömmel adják gye­rekeiket mezőgazdasági pá­lyára. A gyerekek pedig hivatásuknak tekintik ezt a munkát. — balta — Nyugdíjas a bakon sem. i de­ségből a gyerekek Egyik lányom annyira édesedett, hogy le is szer­ződött a gazdaságba mező- gazdasági tanulónak. — Jött a nyugdíjazás, va­lóságos időmilüomos lettem, Már nemcsak segítettem, ha­nem rendszeresen dolgoztam a vállalások teljesítésén. — Mindig éltem-haltam a jószágért, de különösen a lo­vakat szeretem. így lettem a termelőszövetkezet „pará­dés kocsisa”. — Úgy nézzen rám, hogy a termelőszövetkezet min­den csikóját én tanítom be. Elmondta: Pálfi Imre, a Rákóczi Tsz nyugdíjasa. Lejegyezte: Rossi Károly. A televízió és a lúdgége vei kedveskedett. Közben Zoltánt bíztogatta: — Gyorsabban, apu, így nem leszünk kész reggelre sem. Az elkeseredett társaság nem mert mukkanni. Néha sanda pillantást vetettek a televíziós készülék felé. Ilyenkor Magda mindig biz­tatni kezdte a vendégekkel együtt sápadozó férjét. Ö maga rákönyökölve a nyúj­tófára, adogatta a szakmai tanácsokat. Éjfél is jóval el­múlt, mire a „kedves ven­dégeket” kiengedte. Egyedül is rég megpödörte volna azt a tíz levél tésztát. SZÍVÉLYES búcsúzkodás következett. Magda szeretet­tel meghívta Fazekasékat újabb tv-nézésre, közölte, hogy összekötik majd a kel­lemest a hasznossal. Fazekasék azóta Kovács Bálintékhoz járnak televíziót nézni. — Ott jobb a kép — mondják az ismerősöknek ... — bíró — — Itt voltam pályaőr ti­zenkét éven keresztül és huszonhat évi szolgálat után mentem nyugdíjba. A nyug­díjazás után a Rákóczi Ter­melőszövetkezet adott lakást és én ezt a szívességet so­sem fogom elfelejteni. De van énnékem egyéb kapcso­latom is a termelőszövetke­zettel. Ahol tizen ülnek le az asztal mellé, ott bizony két vekni kenyér meg sem kottyan. Egy fizetés nem sok. így lett a feleségem termelőszövetkezeti tag, vagy hat évvel ezelőtt. Szabad időmben természetesen se­gítettem a feleségemnek a vállalt munkában, de nem maradtak ki ebből a segít­Varsányi Sára a Petőfi ál­talános iskola végzős ta­nulója. Félévi tanulmányi eredménye 4,8 volt. Szülei a mezőgazdaságban dolgoz­nak. A szünidőben sokat segített szüleinek és meg­szerette a munkát, különös­képpen a szüretelést. így határozta el, hogy a szőlé­szeti-borászati szakra jelent­kezik. Elhatározását szülei örömmel támogatták, hiszen ők, mint termelőszövetkezeti tagok, tapasztalják, hogy a fejlődő nagyüzem biztos jö­vőt jelent gyermeküknek. Kacskó István, a II. Rá­kóczi Ferenc iskola növen­déke szintén szőlész-borász­nak készül. Az apja lakatos. Kezdet­ben a fiú is az szeretett volna lenni, de jött eg}7 szü­lői értekezlet, ahol az osz­tályfőnök ismertette a me­zőgazdaság jelentőségét, a kedvező elhelyezkedési lehe­tőségeket. A ^ülők ezután Városunk lakásproblémái­nak megoldása jó úton halad. Egyre-másra épülnek az új bér- és családi házak. Gyak­ran lehet panaszt is hallani, hiszen a munkaerőhiánnyal küzdő építőipar vállalását í nem mindig képes határidőre [ teljesíteni. A strand melletti telken épülő bérház is „kilátszik“ már a földből. Ha valaki télen járt azon a környéken, mozgást észlelt, ha a lepel alatt is. Erről a téli munkáról, a készülő lakások­ról beszélgettünk Szabó Fe­renc művezetővel. — A szokásos téli fagysza­badság ebben az évben mind I a dolgozók, mind a jövendő lakók hasznára megrövidült. Sátrat feszítettünk az ala­pozandó terület fölé és folytattuk a munkát. | Ezt kellett tennünk, ha teljesí- I teni akarjuk a tervet, azaz I időre át akarjuk adni a há­zat. _ Ősszel, a munkálatok m egkezdése idején munkaerő­hiánnyal küzdöttünk, így nem sikerült megfelelő mun­kaütemet elérnünk. A lemara­dást a téli munkával sike­rült pótolni és most már terv- | szerűen megy a munka. 1 _ A hideg idő alatt sike­P rizmákból a piacra — A kelkáposztatermés nagy részét még az ősz folya­mán értékesítettük — mondja Szegedi János, a Szabadság Termelőszövetkezet főagronó- musa. — Nagy részét a MÉK- nek adtuk el szerződésre. Nem feledkeztünk el a piac ellátá­sáról sem. Pavilonunk igen szép forgalmat ért el ebből a cikkből is. — Gondoltunk azonban ar­ra is, hogy télen is megfelelő mennyiségű kelkáposztát jut­tassunk vásárlóinknak. Jelen­tős mennyiségű árut helyez­tünk el prizmákba, s ezekből a készletekből a tél folyamán értékesítettünk. — Most, hogy már 3—4 fok meleget mutat a hőmérő, fel­szedjük az egész telepítést. Egy részét a standon adjuk el, más részét pedig az állami fel­vásárlás veszi át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom