Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-29 / 75. szám

19S4. WIÄRCTÜS 29, VASÄRNAP Hier« K^Cirtap KÜRTI ANDRAS: Julika győzelme Új lakót vár a szentgyörgypusztai mű vészkolón ia j 's igazgatónő picit hátra- SJ dőlt a székén és behuny­ta a szemét. Képzeletében sor­ra jelentek, meg a képző egyes tantermei és a padokban, szi­gorú ülésrendben, a lányok ... Hopp, már meg is van. Har­madik cé... Az első padban, baloldalt, mindjárt a katedrá­val szemben. Ott ül ez a min­dig mosolygó, szépszemű kis­lány ... Várjunk csak ... Ka­tó? Magda? Ír énke? Júlia? Hát persze, hogy Júlia... Va- sadi Julianna. Az elsőben ta­nította is. Azért akkor még csak olyan süldőcske volt, kis gombóc, Most meg csinos, for­más — kész nő ... Júlia... Ju- lianna... örüit, hogy ilyen szép, hozzáillő neve van — Szóval egy napra mennél el, Julika. És miért? — Bírósági tárgyalásom lesz, Erzsi néni. Tessék, itt az idé­zés tette le ügyesen a blan­kettát az íróasztal közepére. .— Tízre szól, de hátha várni kell, akkor nagyon el­húzódhat. Az igazgatónő letekintett a cédulára. Nem tévedett... Va- ■ sadi Julianna. — Mi dolgod neked a bíró­ságon? — Sértett vagyok — felelte a lány. — Sértett, és felperes. AZ a körülmény, hogy egy- zi~ szerre két ilyen fontos tisztséget tölt be, szemmel lát­ható elégedettséggel töltötte el. —! Ülj csak le, fiam — in­tett Erzsi néni. — Természete­sen elengedlek. De mondd, mi ez az ügy, amibe belekevered­tél? — Rágalmazás és becsület- sértés. Tetszik tudni — igazí­totta meg szoknyáját a 'tér­dén —, a Lacim anyja fűnek- fának azt pletykálja, hogy amióta felköltöztem a városba, ide a kollégiumba, az a fiú kap meg, aki csak akar. Mert hogy én... olyan rosszféle lettem. V* — Micsodái— ült ki a döb­benet a kérdező arcára. — Ki az a „Lacim anyja"? Milyen jogon terjeszt ilyen gyaláza­tosságokat? — Laci falumbéü — magya­rázta türelmesen a kislány. — Már egy éve udvarol. Mire én végzek, addigra ő is leszerel a katonaságtól, feleségül vesz. De Róza néni, az anyja, a Fentős Marikát szeretné menyének. Mert annak önálló fodrász az apja. Ezért pletykál rólam ilyeneket. Az igazgatónő lassan levette, és egy szarvasbőr darabkával gépiesen dörzsölni kezdte aranyszegélyű szemüvegét. Sá­padt volt, és valahogy hirte­len nagyon fáradtnak, kime­rültnek látszott. — Értem — áUt fel. — Hát csak menj, Julika. Aztán majd meséld el, hogyan rögződött a tárgyalás. Te kis boldogtalan — nézett utána, amikor a lány kilibbent a szobából. Ná­lunk még másfél éved van hát­ra, aztán az elosztásnál sírva kéred a bizottságot, hogy küldjenek bárhová, minden munkát szívesen vállalsz, de a faludba, oda vissza semmikép­pen nem mehetsz... Miért? ... Csak... Mert a falu szája — az valami borzasztó! fl armadnap, alighogy csen­getnek■ nagyszünetre, il­ledelmes kopogtatás az igaz­gatói szoba ajtaján. — Azt tetszett mondani, Er­zsi néni — bukkan elő egy fe­kete fürtös fej a kilincs felett —, jelentsem, hogy mi volt a tárgyaláson. — Ne jelents semmit, ha­nem gyere be, foglalj helyet, és szépen mesélj el mindent, így ni. Szóval? ,JLacim anyja" ugyebár tagadta, hogy ö plety­kált rólad? — Nem tagadhatta, tanúk voltak rá! —■ Értem. És te? —i Én nem szóltam egy mukkot sem. Még rá is moso­lyogtam Róza nénimre. Ami­kor aztán a bíró megkérdezte, van-e valami megjegyzésem, kérdésem, felálltam és letet­tem a bíró elvtárs elé az or- j vosi igazolást. Arról, hogy \ érintetlen vagyok. Több tanút aztán már nem is hallgattak ki. A bíró összeszidta Róza f nénit és nyolcszáz forintra f büntette. Még az ülnökök ist nekimentek. Az egyiknek a i hosszú bajusza is rángatózott | mérgében, ahogyan rákiabált.% Alig tudtam tartani, hogy ki \ ne pukkadjon belőlem a koca- f gás. — Hát ez idáig nagyon üd-\ vös és tanulságos — sóhajtott f fel az igazgatónő. — És most mi a terved a jövőre nézve? — A jövőre nézve? — kere-í kedtek ki Julika szemei a cső-1 dálkozástól. — Hát mi lenne? S Ami eddig volt. Mire végzek, y Laci is leszerel. Feleségül me- í gyek hozzá és óvónő leszek * nálunk a faluban. — És a „Lacim anyja"? Tőlei nem félsz? — Ugyan — kacagott vidd- > man a lány. — Takarékos, gazdasszony az. Még egyszeri nem dob ki nyolcszáz forintot | az ablakon. \ Anya gyermekével VÉGH DEZSŐ RAJZA Áprily Lajos: KÖLTŐ A visegrádi telekkönyv 2 008 számú betétjének tulaj­donlapján a Nagyvillám dűlő 2 901 helyrajzi számú 484 négyzetöles telke Kanyó Lász­ló és neje nevén áll. A telken pedig már csaknem készen egy takaros ház. Talán már a huszadik Szentgyörgypusztán, ahogy a Nagyvillám Dunára néző lejtőjét és a hegy lábá­tól a vízpartig terjedő kes­keny csíkot nevezik ott, ahol Visegrád és Dunabogdány ha­tára összeér. Művészkolómia létesült itt az évek folyamán. A házak legnagyobb részének errefelé művész a tulajdonosa. Leg­többjük apró nyári lakot, ví- kendházat épített, de például Török Rezső író, aki immár közel két évtizede télen-nyá- ; ron itt lakó őstelepes, komoly, : fűthető házat. Nemrég még : Áprily Lajosnak, az ősz költő­nek szintén itt volt az állandó lakása, most már az utóbbi években már csak koratavasz­tól későőszig lakik Szent- gvörgypusztán. Ahogy fia Jékely Zoltán szintén, de saját külön portán. S az irodalmat j még Kolozsvári Grandpierre í Emii képviseli. Az Operaházat i viszont a kitűnő Melis György, \ meg Kerekes János karnagy. A kolónia másik zeneszerzője Gyöngy Pál, és háza van itt Bényi László festőművésznek, feleségével Sutka Mária mű­vészettörténésszel. A színész­mérnök, a neje viszont Fónay Márta. Március végén, amikor ar­ra jártunk, már kásás, de még fehér hó borította a hegyeket és a ház nagy verandája tám­falára éppen terméskőlapokat helyezett a tulajdonos házas­pár. Korm>ly, egész éven át lakható epület lesz a házuk. Tulajdonképpen egyetlen mes­tergerendás mennyezetű tágas szobából áll. Abból kisebb há­lófülke és fürdőszoba nyílik és amellett kisméretű konyha. Abban azonban két tűzhely is lesz. Villany az egyik és propán-butángáz a másik. A villanyszerelési munkákat a gépészmérnök csinálja, de Fónay Márta is segit az épít­kezési munkálatokban. — Június elsején beköltö­zünk — jelenti ki határozot­tan Fónay Márta, aztán mu­tatja, milyen gyönyörű a kilá­tás ebben a borús, esős időben is a teraszról, s áradozik a Dunakanyar szépségeiről. Ez a szűkebb hazája, hiszen tős­gyökeres Pest megyei, a túlsó partról való, Vácott született és az édesanyja még most is ott él a régi családi házban. — Csakhogy emitt sokkal szebb a panoráma és közvet- leó előttünk hömpölyög a Du­na. Az a terve, hogy valahány­szor ha csak egy nap nem kell fellépnie, s próbája sincsen, kijön, ebben a házban pihen „Költő vagy” — szól s komolyan néz reám — hatéves szemmel — leányunokám. „Láttam: vers volt a gépeden ma. Nem?” Eltűnődöm minősítésemen. Költő? Poéta? ... Költő Dante volt, Petőfi és egy sor jövő-herold, kik jártak fenn az ember-csúcsokon s lelkűk titánokéval volt rokon. S eszembe jut egy régi ismerős, borzolt hajú, ifjú vidék! hős, ki, ha kimondta hangzatos nevét, műidig hozzátett még egy szót: Poet. Az öntudattal ejtett szó hatott: mosolyogtatott és mulattatott... A titulusa nem nekem való. Ember voltam, remegő, daloló. néd járt, amikor észrevette, hogy Juli utána jött. Kém­kedni alkar utánam? Vagy az asszony küldte? Már lendült a keze, hogy elzavarj^, ami­kor észrevette a rózsaszín cserépmalacot a lánya kezé­ben. Juli némán nyújtotta felé, de mert mindjárt nem vette el — nem értette, mit akar vele — a kerítéshez verte, s amikor koppanva hullott a földre az agyag­cserép, lehajolt és fürge uj­jakkal kapkodta fel a szét­guruló fényes forintokat, az­tán egyetlen szó nélkül tette szétnyíló tenyerébe. Talán, ha akikor az ölébe kapja a lányt, s emberré sze­lídül a könnytől homályos szemek sugarában, még talp- raállhatott volna, hogy újra kezdje az életet, de várat­lan megalázottságában csak annyit fogott fel ésszel, hoay a tizenkét éves lányának pén­ze van, neki pedig egyetlen fillérje sincs. összezárta markát és a kocsmáig, s a kocsmában egyre azon mor­fondírozott, ' hogy ez hogyan lehet? Végül is arra az elha­tározásra jutott, hogy a lány csak lophatta a pénzt, s mi­vel a házban egyedül ő dol­gozik, csak tőle lophatta el. Ha pedig a lánya tolvaj. Kótyagos fejjel vonta kérdő­re délután, amikor hazament. Az asszony nem volt ott­hon, így zavartalanul val­lathatta, s mert Juli váltig tagadott, a nadrágszíjjal pró­bálta beismerésre kénysze­ríteni. Nem sok sikerrel. Azaz, hogy... Másnap egy tanító­nő kereste fel a telepen, e valami látleletre hivatkozva figyelmeztette, ha még egy­szer megveri a lányát... Ha nincs ott a szenes, egysze­rűen az utcára penderíti a nőt, de az lefogta és éjszaká­ra sem engedte haza, in­kább vett neki egy üveg pálinkát, azzal zárta össze a fabódéba. Másnap, , amikor hazavetődött, mégis megver­te újra a lányt — micsoda gyerek az, aki az apját bevá­dolja! — és ezúttal otthon volt az asszony is és nem til­takozott, inkább még segí­tett lefogni a rúgkapáló gye­reket, mert a tanítónő nála is járt és öt is megfenyeget­te... . A telepen érte ut<>1 a postás,-------E__ ott adta át a l evelet. Amikor elolvasta, belevörösödött és káromkodni kezdett, azután kapta a kalap­ját, hogy rohan a tanácsra és ott az irodában veri szét az elnök fejét. A szenes csitít- gatta, lenyomta egy székre, kínálta pálinkával is, de ki­verte a kezéből, felugrott, hogy elrohan. A szenes el­kapta a karját, akkor neki­támadt, kétszer-háromszor beleöklöztek egymásba, de tudták, hogy erő dolgában egyik sem maradna alul, erre abbahagyták. Ö lehup­pant a rozoga pékre, a sze­nes meg ment, mert már három asszony is várakozott az udvaron. Ült egy darabig, bambán maga elé meredve, aztán felállt, fogta a zsáko­kat és végezte a doígát, mint­ha mi sem történt volna. Ké­sőbb még kétszer fogta el az indulat, pofozkodtak egy sort, másodszorra a szenes kiadta az útját — ilyen vadmarhával ő nem kötöz- ködiik, menjen, csukássá le magát, vagy ugorjon a kútba, csak menjen innen, amíg a pajszerrel be nem töri a fejét — de fél óra múlva már visszaszívta az egészet és dolgoztak tovább, békesség­ben. Megérkezett. Mielőtt benyi­tott volna, megint felrémlett benne a gondolat, visszamegy a kocsmába és leissza magát a sárga földig, úgy könnyebb lesz elviselni mindent. Mire felébred, Juli már nincs.. a Juli már nincs? De hiszen még ott van benn a házban, egy pillanatra látta is, amint ellibbent törékeny alakja az ablak előtt. Nem! Juli nem mehet el! Nem veheti el tőle senki! Juli az ő lánya! Az ő húsa, az ő vére is!. Milyen jo­gon avatkoznak az életükbe idegenek? Hogy megverte né­hányszor? Miért? ö nem ka­pott eleget az apjától, anyjá­tól, amikor gyerek volt? Még­sem halt bele. Erős, egészséges ember lett belőle. Úgy viszi még ma is zsákokat, mintha tollal tömték volna meg azo­kat szén helyett... Egy pillanatra egészen ki­tisztult a feje, s a szája szög­letében egy torz vigyor lapult. Ember? Miért? Más talán nem iszik? A magamét iszom. Én dolgo­zom érte. Én cipelem a zsáko­kat Kinek mi köze hozzá, hogy mire költőm a pénze­met? Az asszony már biztosan becsomagolt. Elhatározta, szét­dobálja az összekötött holmit Juli nem megy sehová. Vi­gyék erőszakkal, ha tudják! Juli nem megy. Nem is akar. Ha néha rossz is volt hozzá, mégiscsak az apja. Szereti őt A pénzét is odaadta, pedig nem kérte tőle. Igen, Juli szereti. Belépeti. Az megterít­_ r ve. A konyhában csönd. Az asszony a spar- heltnél áilt és az egyik lábas fölé hajolva piszmogott. Juli a sarokban ült a sámlin, ösz- szegömyedve, lehajtott fejjel, mint egy beteg kismadár. Hogy belépett, lassan felemel­te a fejét Csókolom — mond­ta, de nem nézett rá. Egy erőtlen mosollyal kí­sérletezett, de Juli nem vette észre, már újra lehajtott fej­jel gubbasztott, s a cipője or­rát böködte az ujja hegyével; Kalapját a hokedlire tette, s az asztalfőre ült. Az asszony hozta az ételt, s tálalt, közben még télen, a színházi évadiban is. — Később egészen ideköl­tözünk. Milyen jó nagyokat fogok pihenni ebben a házban, ha nyugdíjba megyek. Férje kezében a véső, visszafordul. Egymásra mosolyognak. Aztán együtt emelnek be a falbavésett ár- kocsisába egy Bergmann-csö- vet. csak a szemével intett a lány­nak, üljön közéjük ő is, s Juli megadóan engedelmeskedett. Az utolsó vacsora, együtt — villant át agyán a gondolat, s összeszűkült a torka, mintha egy láthatatlan kéz vaskapocs­ként fonódott volna rá. — Elmész? — nyögte ki nagy nehezen, s a lány csak sokára válaszolt: — El... összeszedte minden erejét, \ felállt és odalépett a lánya mellé. Kezével az álla alá nyúlt és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen: — Maradj ... — préselte ki cserepes száján a szót, s vár­ta a megváltó választ, amely még feltámaszthatja benne az embert, régi erejét és csele­kedhet. Mert ha a lánya ma­radni akar, akkor szembeszáll akár az egész világgal is. Ak­kor semmi sem lehetetlen. De a válasz késett, s a benne fe­szülő indulatok remegéssé vál­toztak át a kezén. A lány megijedt, elkapta a fejét, s tá­volabb húzódva mondta ki a döntést: — Nem lehet... — Ez ... az... utolsó... szavad? — tördelte a szavakat száraz recsegéssel, ahogy a puhafát darabolta volt a tér­dén, amikor még ember volt, háza volt és három hold föld­je és nem röstellt segíteni az asszonynak a tűzgyújtásnál. — Ez... ez... £ Két keze lehanyatlott, már ^ csak arra futotta erejéből: — Csókolj meg ... í .. ■ ■ i a lány szaja, j mégis úgy égette ? az afeát, mintha Júdós csók- ja érte volna. Juli — áruló? ^ Vagy ő árulta el? Úgy érezte, £ elhagyja ereje s ott esik ősz- £ sze magatehetetlenül a lánya ^ előtt, de ahogy a szeme előtt í vibráló fényes karikák lassan £ szétfoszlottak, roskatag tér- £ defckel megfordult és kitá-^ molygött a szobából. í Hideg volt PABLO PICASSO: Nő A FOTELBEN í világból eddig csak egy házas- ^ pár, Erdődy Kálmán és Vértes j Nelly rendelkezett házzal a Nagyvillám lejtőjén. De még a > puszta egyik-másik „privát” jí ingatlantulajdonosának is van némi köze a múzsák birodal­mi mához, így például annak az ^ orvosnak, akit dr. ifj. Ady {! Endrének hívnak és a nagy < költő unokaöccse. A most épü- ólő új ház is csak felerészben £ „civil”’ tulajdon, mert bár ^ Kanyó László „csak” gépész­ig

Next

/
Oldalképek
Tartalom