Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-25 / 71. szám

Szentendre VIH. ÉVFOLYAM, 24. SZÄM 1964. MÁRCIUS 25, SZERDA 1. . A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA SZENTENDREI EMBEREK Vallanak a képek • • • Igen, vallanak a képek. Egy ember, egy művész soha meg nem szűnő, gyengéd szerete- téről, amelyet egy kisváros, városunk, Szentendre iránt érzett és érez. Szentendrét, változatos szépségű környé­két, csakúgy, mint keskeny, kanyargós utcáit, miniatűr tereit, furcsán csoportosuló, délolasz városkák építkezési stílusára emlékeztető há­zacskáit már sokan és sok­szor megfestették. Mégis úgy érezzük, hogy talán egyetlen • festő alkotásából sem sugárzik annyi megértő és őszinte sze­• retet a számunkra oly kedves város iránt, mint neves festő­művészünk, Ilosvai Varga István művészi életművének nagy hányadát kitevő szent­endrei tárgyú festményeiből. Amikor ennek okát kutat­va, meglátogattuk otthoná- ; ban, Zenta utcai lakásán, ! készségesen segített „oknyo­mozó” munkánkban. —- Amikor néhány barátom tanácsára Nagybánya helyett 1932 nyarán életemben elő­ször Szentendrére utaztam, még nem gondoltam, hogy ezzel a végtelenül elragadó 1 kisvárossal való találkozásom mennyire végzetes lesz szá- . momra. Igen, minden úgy i történt, ahogy a szerelmes re- i gényekben: szerelem az első pillantásra. Megláttam Szent­endrét és megszerettem annyi- _ ra, hogy 1934-ben véglegesen I ideköltöztem és ezzel nemcsak , titkos imádója, de mint le­telepedett lakója, része is' lettem. Immár több mint huszonöt éve ennek. Szinte második szülőhelyemmé lett i azóta a város. El sem tudom I képzelni, hogy máshol éljek. Életéről röviden, dióhéjban csupán ennyit: Kunhegyesen született. A festészetben első mestere Rippl Rónai József volt. A Képzőművészeti Fő­iskolán végzett tanulmányai után rövid ideig Párizsban élt, majd hazatérve, előbb Kunhegyesen, aztán Pesten dolgozott. Nyaranként Nagy­bányára látogatott el, míg­nem Szentendrén telepedett le végképp. Első kiállítását, még főiskolás korában, Jász­berényben rendezte. Azóta csaknem harminc különböző tárlaton mutatta be müveit. Kolorista festő, de erős konstruktivitás is jellemzi ké­peit. Az érős szerkezet nála a legfinomabb lírával párosul, erő a gyöngédséggel. Képeinek legfőbb témája Szentendre. Nem is annyira a tája, hanem inkább maga a város, jellegzetes utcáival, ódon épületeivel. Szinte min­den lépésnél újabb és újabb téma nyílik a festeni vágyó művész számára: érdekes, raj­zos konstrukciók, amelyek ké­pek egész sorának ihletői let­tek. Zegzugos sikátorok, kényszerű kanyarba torzult, szűk utcák, zsebkendőnyi ud­varok, felülről szemlélt ház­tetők színes sokasága. Minden érdekli, ami egy kicsit is rokonságban van a képzőművészettel. Ez az ér­deklődés lett a szülőanyja az időközben már értékes gyűjte­ményekké izmosodott hobby- jainak: a különleges formavi- lágú, egzotikus virágzatú kaktuszok gyűjtésének. (Mint­egy 500 fajtájú, 3000 darabból álló kaktuszgyűjteménye egyi­ke a legértékesebb ilven jel­legű magángyűjteményeknek hazánkban), a bélyeggyűjtés­nek (levélborítékos rajzú bé­lyegsorozata bronzérmet nyert a Szépművészeti Múzeumban 1962-ben megrendezett bé­lyegkiállításon), a lepkegyűj­tésnek (szentendrei és buda­pesti környéki faunához tar­tozó, ún. nagy lepke-gyűjtemé­nye 1950 óta a védett gyűjte­mények sorába tartozik) és a legújabbnak: a fényképe­zésnek. A színes diafilmek té­mája: a Szamárhegy házikói, a virágban pompázó kak­tuszok a művész legkedvesebb festményei. Fiatalos türelmetlenséggel E heti kellemetlen kérdésünk: Mikor helyezik újra üzembe az artézi kutat? A város egyetlen artézi kút­ja a Bükkös-patak mentén kisebb lakókörzetünk min­dennapos vízellátója. Hat he­te azonban üzemképtelen és nem ad vizet. A kellemetlen időben nem kellemes hosszabb sétát megtenni minden pohár vízért, mivel csak a Duna- parton, a pártbizottság előtt van közkút. A múlt hét kedd­jén azonban annak a vize is befagyott. Nagyon sokan jelentették már a hibát a tanácsházán és a vízműveknél is, de a panasz feljegyzésén kívül más nem történt. Sőt, olyan ijesztő nyi­latkozatok is elhangzottak, hogy a patakmeder rendezé­séig a kutat nem csinálják meg. Ezt ugyan nem hisszük, egyrészt azért, mert számtalan család mindennapi ivó- és egyéb közszükségletét szolgá­ló vizéről van szó, másrészt pedig városunk egyetlen ar­tézi vizéről, amelyet jódtar- talma és egyéb különleges al­kalmatossága miatt a város távoli részeiből is felkeresnek egy-egy csattos üveggel, ve­derkével. A kút pótolhatatlan. Sür­gős intézkedést kérünk az ér­dekeltek nevében! Horváth Levente Több mint 10 000 vendé­get fogadott 1963. évben az Idegenforgalmi Hivatal ke­zelésében levő turistaszálló és a camping. Ez a szám az előző évhez viszonyítva 100 százalékos emelkedést mutat. Az eltöltött vendégnapok száma az 1962. évi 7814 nappal szemben 18 787 nap­ra emelkedett. Az idén to­vábbi nagyarányú fejlődés várható. A kereskedelmi hálózat fejlesztéséről tanácskozott március 18-án a városi ta­nács kereskedelmi és ipari állandó bizottsága. Gyapjúszövőket és 15 évtől szövőtanulókat (lányok és fiúk) felvesz a Gyapjúmosó és Szövőgyár Pomázi Gyáregysége, Pomáz szövi terveit. Uj képek fes­tése, egy leningrádi kirán­dulás, sok barangolás a szere­tett városban, rengeteg fény­képezés, ezek a legközelebbi- ek. Kívánjuk közeli és távoli tervei, vágyai teljesülését. Cserébe csak annyit kérünk: szeresse továbbra is Szent­endrét és jó példája minél több követőre találjon. Horányi Sándor Hová tartoznak a babosok? Szíves elnézést kérünik a pe­dagógus természetjáróktól és személy szerint Kiss Imre szakosztályvezetőtől, hogy március 11-én megjelent la­punkban a városi könyvtár bábjátszóit dicsértük meg kez­deményezésükért, holott a ké­pen látható bábosok a termé­szetjárókhoz tartoznak. Nem is gondoltunk arra, hogy a bóbszínjátszás a természetjá­rók műfaja. Szíves elnézésü­ket kérjük! KERES HÍRA-DO Az MSZMP városi bizott­sága baráti találkozóra hív­ta március 21-én a régi munkásmozgalmi aktívákat. A pártházon elhelyezett emlék­tábla koszorúzásával kezdő­dött a találkozó, majd Ba­logh János, a pártbizottság titkára ismertette a veteránok és a fiatal pártvezetők kap­csolatának fontosságát. Az egybegyűltek felelevenítették a régi harcok emlékét és ki­cserélitek véleményüket a je­lenkor feladatairól. A városi alapszervezet ün­nepi taggyűlésen áldozott a Tanácsköztársaság emlékének. A titkári beszámoló részlete­sen megemlékezett a Tanács­köztársaság előzményeiről, majd a Tanácsköztársaság eredményeiről szólva, foglal­kozott a város és a járás kommunistáinak szerepével. Méltatta dr. Horváth Ákos ak­kori főállamügyész-helyettes vádbiztos, Kiss Mátyás, a vá­rosi direktórium elnöke, aki ma is közöttünk él, Dehur- ta Istvánná, a városszerte' is­mert, meleg szívű kommunis­ta asszony, Szulovszky Sán­dor, Jovanovits Sándor és mindazok, bátor kiállását, akik súlyos börtönbüntetést szen­vedtek, sőt életüket áldozták a munkásosztály nagy ügyé­nek. — a — ö — VASÁRNAPI GOND Sokan élnek városunkban is, akik talán csak vasárnap ol­vasnak újságot, de akkor fel­tétlenül. Éveken át nagyon el voltam kényeztetve, mert a levélhordó vasárnap hajnalban elhozta az újságomat s azt már az ágy­ban olvasgathattam. Az idők azonban változnak, s a levél­hordó közölte, hogy a kézbe­sítők újságterjcsztéssel nem foglalkozhatnak, már csak a napi előfizetők újságjait hord­ják ki. Bevallom, nem vagyok napi előfizető. Korán reggel járok be budapesti munkahe­lyemre, s az állomáson napon­ta megvásárolt Népszabadság az úti olvasmányom. Előfize­tés esetén csak lefekvéskor ke­rülne kezembe a napi sajtó. Marad tehát a vasárnap. Sebaj, mondtam, előnyös he­lyen lakom, a város központ­jában, velem rézsűt átellenben Schömerné trakfikja, megvá­sárlóm ott a vasárnapi lapot. Igenám, de megfeledkeztem róla, hogy a trafikos hírlapot csak erősen korlátozott pél­dányszámban kap. Marad tehát a sokkal fá­rasztóbb és hosszadalmasabb megoldás, a vasútállomás, ahol két újságárusnál kedvemre turkálhatok a lapválasztékban. Nem lehetne ezen az áldat­lan állapoton változtatni? —o—e— Kiosztották a 16. életévüket betöltött szentendrei fiatalok számára az őket „ifjúvá avató” személyi igazolványokat. Az aktust ünnepélyessé tette a jól szervezett kultúrműsor és a szülők, barátok részvétele Egy kép a kisdobosok és az úttörők járási kulturális se­regszemléjéről, melyet szombaton és vasárnap rendezett meg a KISZ járási elnöksége a városi művelődési otthonban (Gajzágó Jolán felvétele) Tilos az erdőben dohányozni és tüzet rakni! A múlt évben népgazdasá­gunknak súlyos tűzkárokat okoztak a kirándulók az er­dőkben és azok a földtulajdo­nosok, akiknek ingatlana az erdő közelében van. Az erdő fásításában kelet­kezett tűzesetek megelőzése minden állam,polgárnak köte­lessége az 1/1963. BM. sz. ren­delet 2. § (3) bekezdése alap­ján. Széljegyzet a Pismány ivóvíztársulat taggyűlésének jegyzőkönyvéhez A VAROS EGYIK kiemel­kedően szép területének, a Pismány-dülőnek közművesí­tésére alakult ivóvíztársulat március 15-én, vasárnap tar­totta harmadik taggyűlését. A taggyűlésen elhangzott beszá­moló azt bizonyította, hogy az érdekeitett bizalmából megvá­lasztott intéző és ellenőrző bi­zottság a jóváhagyott alapsza­bálynak megfelelően, eredmé­nyesen munkálkodik a kitű­zött cél — az egészséges ivó­víz — társulás útján történő megvalósításán. Hogy ez va­lóban így igaz, meggyőződhet­tünk a kidolgozott műszaki tervek láttán és abból is, hogy jelentős állami támogatóst — több mint 1 millió forintot — sikerült kiharcolniuk. Az állami és tanácsi támogatás­sal arányban csökkent az ér­dekeltek kötelezettsége, ami egységenként 8 éven keresztül havi 30 forint megterhelést je­lent. Túl azon, hogy a vízhá­lózat kiépítése e területen az ott lakók legalapvetőbb szük­ségletét szolgálja, az ingatla­nok értéknövekedését is je­lenti. Adott esetben tehát a befektetett összeg visszatérül. A TÁRSULAT ÉRDEKELT­SÉGÉHEZ tartozó területen kimutatott egységek száma 579. A nyilvántartások szerint 352 tag — az érdekeltek több mint 60 százaléka — állást- foglalt az „életet adó” víz biz­tosítása mellett Mivel a vá­rosrendezési terv — amely jogszabályt képez — többek között a Pismány közművesí­tését is csak társulással teszi lehetővé. Ez a társadalmi ösz- szefogás létre is jött. Akadnak azonban egynéhányan, akik kétségbe vonják e szervezés törvényes voltát és annak jo­gosságát is vitatják, hogy a kivetett havi hozzájárulás, ön­kéntes befizetés elmaradása esetén — hatósági közreműkö­déssel — közadók formájában behajtható. Erre éppen a jó­szándékú és kötelezettségét teljesítő társulati tagok érde­kében van szükség, mert pél­dául az 1963-ban esedékes befizetéseknek mindössze 52 százalékát teljesítették. Ez a lemaradás a közösség érdekeit sérti, így nem a társulati ve­zetőség megítélésétől, jó vagy rossz szándékától, hanem az érvényben levő törvényektől függ a hátralékok államigaz­gatási úton történő behajtása. Természetesen lehetnek olyan esetek is, amikor méltányossá­got kell gyakorolni az egyes családok szociális helyzetét alapiul véve, erre azonban csak a taggyűlés jogosult a tanács illetékes hatóságának véleménye után. A TAPASZTALATOK alap­ján mondhatjuk viszont, hogy a kisjövedelmű családok sok­kal inkább vállalják a rájuk eső terhek teljesítését, mint a tehetősebbek. Ezért és a fen­tebb mór kifejtett okok miatt is érthetetlennek tartjuk a taggyűlésen felszólaló D. Gé­za és az építendő fővezeték mentén, az Egresi úton jókora gyümölcsössel rendelkező K. Benjamin álláspontját, akik bár jó üzletembereknek bizo­nyulnak a hétköznapi életben, mégsem értik meg a munka jelentőségét és értéknövelő szerepét. Vauinak persze hitetienke- dők is bőven, akik nem hisz­nek a társadalmi összefogás erejében és a lelkesen dolgo­zó, áldozatkész vezetőségben. Azt mondják — térdig érő szakáll nő az emberek állán, amíg a tervezett munka meg­valósul. MI VISZONT HISZÜNK BENNE és minden támogatást meg is adunk e nagy jelentő­ségű programhoz. A vezetőség összetétele, ismerve lelkes, ál­dozatkészségüket, hozzáértésü­ket, biztosíték arra, hogy a program ütemszerűen meg­valósul. Sziráki Ferenc A Tűzrendészet! Hatóság felhívja a kirándulók és in­gatlantulajdonosok figyelmét arra, hogy dohányozni, tüzet rakni, avart égetni csak a fásí­tás, az erdő szélétől szá­mított 100 méteren túl le­het. Az erdőbe, a lezárt, tűzveszé­lyes területekre a tűzveszély elmúltáig belépni tilos. Aki az előírástól eltérően 100 méteren belül akar tüzet rakni, arra a tanács vb-től és az erdőgazdaságtól kell enge­délyt kérnie. Minden állampolgárnak kötelessége tűz esetén az oltásban részt venni, azt azonnal a legközelebbi ha­tóságnak jelenteni, nagyobb tűzesetnél a tanács vb felhí­vására az oltásban kézi szer­számokkal részt venni. I. fokú Tűzrendészet! Hatóság Tetszik és dicséretet érdemel... :.. Tóth Istvánná köztiszta­sági alkalmazott, aki szorgal­mas munkával mindent élkö­vet a rábízott körzet rendjéért és tisztaságáért, Nem tetszik... ...hogy a Somogyi—Bacsó­part és a Péter-Pál utca sar­kán levő állami lakóépület­ben végzett javítási munkála­tokból visszamaradt homok­kupac még mindig az aszfalt­járdán éktelenkedik; ...hogy a Batthyány utcá­ban az egyébként is szűk jár­dát szintén tatarozásból visz- szamaradt cserépmaradványok és téglarakások foglalják el; ... hogy a Somogyi—Bacsó­parton a sétány kialakítása után kitermelt követ és föl­det az úttesten tárolják, zavar­va a 11-es műút közlekedését; ...hogy a járdák takarítá­sát elmulasztó bérlők és ház- tulajdonosok büntetése elma­rad, vagy a kirótt büntetés be­hajtása késedelmet szenved. Megemlékeztek a Tanácsköztársaság 45. évlordulójáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom