Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-22 / 69. szám
«w UEGTBl '^Mvdgp 1964. MÁRCIUS 22, VASÄRNAP Szövetkezet - vezetők nélkül A tápiósági Kossuth Tsz tagjai sorsuk jobbrafordulását várják Bizonytalanság, szervezetlenség — így jellemezhető a mai helyzet Tápióságon. Az emberek érzik, hogy dolgozni kellene, tenni valamit a tavaszi előkészületek érdekében, de a szövetkezetnek nincs vezetősége, helyesebben nincs elnöke, főágronó- musa és főkönyvelője. A szövetkezet elnökhelyettese irá- nyítgatja az ügyeket és a járási tanács elnökhelyettese tartózkodik kint a községben, ő nyújt segítséget ahhoz, hogy ne álljon meg teljesen az élet a közös gazdaságban. Küszöbön a tavasz, mindennap beköszönthet a jó idő, a szövetkezet tagságának fel- készülten kellene várnia a munkák megkezdését. Mi történt Tápióságon, miért maradt vezetés nélkül a mintegy 350 tagot számláló, négyezer holdas gazdaság? Eredménytelen volt a tavalyi esztendő, és ez nem a tagság hibája. A tagság többsége dolgozott, ha nem is lelkesedéssel, de elvégezte a munkát. Mindenesetre azt várták az 1963-as esztendőtől — joggal —, hogy több jót hoz, mint az előző három. Annál is inkább számítottak erre, mivel új vezetőséggel láttak munkához. Ahogyan peregtek a napok, mind több szövetkezeti tagban érlelődött meg: ismét nem jól választottunk: 1960 óta ez volt már a harmadik vezetőség, Dudás Károly elnökkel az élen. Öt is, csakúgy, mint elődjeit, a járás javasolta. Dudás Károly egy- esztendős szereplésével bebizonyította, hogy alkalmatlan a szövetkezet vezetésére. Kellő szakmai tapasztalata nincs, de ennél is súlyosabbak emberi hibái. Már az első lépéseknél, a terv készítésénél súlyos hibát követett el az elnök és a mellé megválasztott szakvezetők. Nem vették figyelembe a szövetkezet adottságait. Év közben is sorra követte el a vezetőség a ballépéseket. Alapvető agrotechnikai eljárásokat nem tartottak be; a paradicsomot május végén palántázták, a búzatarlóba vetőszántás nélkül vetették az őszi árpát. A 200 hold intenzív búza alá egy szem műtrágyát sem adtak. A maglucema termése hanyagság miatt szétszóródott. Az előhasú üszők fedeztetését elmulasztották, s emiatt mintegy 300 ezer forint kár érte a szövetkezetét. Hosz- szan lehetne még sorolni az elkövetett hibákat. A gazdaság irányításában elkövetett hibák év végén érzékenyen érintették a tagságot. A mérleghiány az előző évinek duplájára, mintegy egymilliókétszázezer forintra emelkedett Csökkent az egy tagra jutó termelési érték — és csökkent a tagok jövedelme is. A munkaegység értélre mindössze 15,47 forint lett Az egy tagra jutó jövedelem alig haladja meg a négyezer forintot. A szövetkezet eredményein mindössze az „szépít” valamit, hogy a kötelezőnél többet fordítottak a közös vagyon növelésére — de ez is csak a tagság érdeme. A vezetőséget azonban nem illeti dioéret hogy a tagság részesedésének rovására növelte a beruházásokat és ezzel csökkentette a tagok részesedését. Hol maradt az évközi ellenőrzés? Miért nem figyeltek fel korábban a járásnál a hibákra? Ez a kérdés annál is inkább jogos, mert év közben több figyelmeztetés érkezett a járáshoz. Mihamar kitudódott, hogy Dudás erőszakos, más véleményére fittyet hányó ember. Nem tűrte a szakembereket, véleményükkel ellentétesen cselekedett Maga körül szűkkörű „bizalmi” csoportot épített ki. A tagságtól elszigetelődött, később pedig — miután a tagság véleményét szinte teljesen figyelmen kívül hagyta, annak soha nem számolt be — teljesen szembe került vele. A nyáron egy ízben vizsgálat indult a termelőszövetkezetben, de a megfelelő következtetést még sem vonták le abból. Decemberben újabb vizsgálat következett, amely egyértelműen bizonyította már, hogy Dudás alkalmatlan a termelőszövetkezet vezetésére, s ezzel mind a járási pártbizottság, mind' pedig a járási tanács vezetői egyetértettek. Elfogadható az az indokolás, amelyet Kovács József, a Nagykátai Járási Pártbizottság titkára mondott: év közben leváltani az elnököt, új vezetőséget választani, nem szerencsés dolog. Ha leváltják, az elkövetett hibákért nem vonhatják felelősségre; az új vezető ugyancsak nem felelhet a szövetkezet korábbi gazdálkodósáért, mégis, azért, hogy ilyen hosszú ideig elhúzódott a szövetkezetben az új vezetőség biztosítása, már mindenképpen a járás vezetői okolhatók. A termelőszövetkezet február elején tartott zárszám- adö közgyűlésén a tagság megvonta a bizalmat és az elnök felelősségre vonását határozta el. Ezt a döntést a megyei tanács mezőgazdasági osztálya megóvta: a termelőszövetkezeti vezetők leváltásához a megyei tanács határozata szükséges. A közgyűlés tehát illetéktelen volt ilyen értelmű határozatra. Igaz, a járási pártbizottság már január közepén kimondta: véget kell vetni a tápiósági Kossuth Termelőszövetkezetben a Dudás-féle vezetésnek, s új elnököt kel'l választani. A tagság tehát a járás vezetőinek véleményében osztozott, amikor kimondotta, hogy megvonja a bizalmat Dudás Károlyitól. Az az igazság, hogy Dudás ekkor már nem is tartózkodott a szövetkezetben, december közepétől kezdve szabadságát töltötte, majd egyhónapos szabadságát meghosszabbítottak. A tápióságiak tudomása szerint Úudás valahol, más megyében már el is helyezkedett, ezzel szinte maga tett pontot arra a jogi vitára, amely személye körül volt, s amely még most is megvan, s amely nehezítette és nehezíti a gazdaságilag leromlott termelőszövetkezetben, az új vezetés megszervezését. December közepe óta „rendezik” a vezetés dolgát Tápió- Ságon, s hói tartanak vele most? A termelőszövetkezet tagsága határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy több esztendős sikertelen próbálkozás után a községből, a termelőszövetkezet tagjai közül választ elnököt. A közvélemény Schützer Istvánt, a termelőszövetkezet növénytermesztési üzemág- vezetöjét támogatja. A termelőszövetkezet főagronómusa is eltávozott, s a járás vezetőinek javaslatát örömmel fogadták a tápióságiak, szívesen megválasztanák régi ismerősüket, Kollár Gábort, a szentlőrinc- kátai Üj Világ Tsz főállattenyésztőjét. A vezetőség el is fogadta a javaslatokat. Kollár elvtárs már a szövetkezetben is tartózkodik, de a közgyűlés megerősítése — ugyanúgy, mint az elnöké — késik. Az elmúlt hét valamelyik napjára akarták összehívni a közgyűlést, de erre még nem került sor. Így tehát múlnak a napok, s a késlekedés súlyos károkat okozhat a szövetkezetnek. Kollár Gábor körülnézett már a szövetkezetben, s a korábbi vezetőkkel ellentétben az a véleménye, hogy a tápióságiak szorgalmas emberek, jól lehet velük dolgozni. Azt is megállapította azonban, hogy máris elkéstek a tavaszi munkákra való felkészüléssel. A brigádvezetők tanácstalanok, a tagok még inkább. Megjelennek reggelenként a termelőszövetkezetben, várják az irányítást, de mivel nincs, aki teljes jogkörrel irányítson, nincs, aki kiszabja a munkát — hazamennek. Ugyanakkor megkéstek a paradicsompalánta nevelésével, a korai burgonyát sem csíráztatták még. Súlyos hibák vannak az állattenyésztésben is, amelyeket mielőbb meg kell szüntetni. Ha holnap munkába áll az új vezetőség, már akkor is számolni kell bizonyos károkkal. A jelek azonban arra vallanak, hogy bizony jónéhány napot igénybevesz, amíg a vezetőség munkába állhat. Az említett személyekben bízik a tagság, egyetért megválasztásukkal a járás vezetősége, s az érdekeltek is elvállalnák a megbízatást. Miért késik akkor a vezetőség munkába állítása? A járás drága időt vesztegetett bizonytalankodásával, most pedig még drágább idő veszik el azzal, hogy a javaslat „bejárjaa hivatalos utat. Egy termelőszövetkezet tagságának idei gazdálkodását veszélyezteti a késlekedés, pedig a tápióságiak az idén végre szeretnének előbbrelépni, a szövetkezeti gazdálkodás ötödik esztendejében szeretnék, ha sorsuk jobbrafordulna. Mihók Sándor Az üllői brigadérosok Aki iillói Kossuth Tsz néhány tagjával, csupa brigádvezetővel beszélgettünk Mo- noron, egy járási értekezlet szünetében. — Jó eredménnyel zártuk a múlt évet, a járásban a második helyen állunk, ezzel büszkélkedhetünk, de van még egyéb okunk is a büszkeségre — mondja egyikük. — Hogy mi? Hát egyik tagunk nemrégiben két kitüntetést is kapott. —- Az ilyen dupla kitüntetettel aztán igazán beszélni szeretnénk! Vajon most hol található? — Bizony nagyot kell fáradnia, ha találkozni akar Béki Ferencnéved, itt van maga mellett — ez a vidám hangú válasz. Kicsiny, de erős és kemény kéz szorítja meg a kezem, komoly pillantás kémlel. Szerény hang, csupa félmondat eleinte, jele némiképp a bizalmatlanságnak, amit az ember az ismeretlennel szemben mindig érez. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke Budapesten, a Pa fiamén tben a Munka Érdemrend bronz fokozatát nyújtotta át ennek a bronz arcú asszonynak a nőtanácsban végzett kiváló munkássága elismeréseképpen. Egy nappal utóbb pedig odahaza, Üllőn megkapta a kiváló tsz-tag jelvényt — Melyik kitüntetésnek örvend jobban? — Egyformán örülök mind a kettőnek. Ennyit, egy szóval sem hajlandó többet beszélni a kitüntetéseiről. Száztíz főből álló brigádja valóságos uradalmat 1709 katasztrálós holdat művel meg. Főleg nőkből áll a brigád, csak 11 gyalogmunkás és 16 fogatos a férfi, a többi 83 asszony. — Milyen értéket termelt tavaly a brigád? — Otthon vannak az írásaim, nem tudnám pontosan megmondani. Hozzávetőleg? Ötmillió forintnál valamivel többet. Azt viszont hogy mi brigádjának idei termelési terve, fejből is pontosan tudja. Fújja is, mint a jó diák a leckét: 150 hold kapás, 64 vegyszeres kukorica, 30 cukorrépa, 44 kései és 10 előcsíráztatott korai burgonya, 75 paradicsom, 32 sárgarépa, 8 zöldség, 25 zöldborsó, 10 száraz bab, 17 káposzta, a többi silókukorica és kalászos, részben kenyér-* részben takarmánygabona. Aki ennyi mindenféle termelését intézi, nyilván tanult mezőgazdász lehet — Nem iskolában tanultam a földművelést, ebben nőttem fel. Akkor nyilván valami nagygazda lánya lehetett, apja mellett tanulta ki csínját-bín- ját a gazdálkodásnak. — Azám! Tizenhárom éves koromban már szolgáltam, úgy tanultam ki a mezőgazda- sági szakmát. Pesten született, Kiskunlac- házán nőtt fel. Árvagyerek, a mások kenyerét ette. Később, akkor már asszony volt, üzembe járt. Üllőről járt, be. Férjének sem volt sohasem földje, most sem a mezőgazdaságban dolgozik. Békiné meg csak 1960 óta tsz-tag. — Akkoriban született a kisebbik fiam, gondoltam, kényelmesebb lesz otthon vállal! ni munkát, mint Pestre járni, így lettem egy esztendeig gyalogmunkás, aztán egy évvel utóbb megnőtt a tsz, belőlem meg brigádvezető lett. — Reáesett a vezetőség választása — szólal meg mellettem egy szikár, kopaszodó férfi — s a tagok nem elleneztek. Hamar kiderült, nagyon jó brigádvezetőnek. — Mindjárt kezdetben megértettük egymást a brigáddal — ezt Békiné mondja, de másik szomszédom veszi át ismét a szót: — Pedig nem volt könnyű, valljuk csak be. Mégis gyorsan megtalálta a megfelelő hangot az emberekkel. Ment is a munka, nem volt semmi Inba. Igazán megérdemli a két kitüntetést. Kérdő tekintettel fordulok Békinéhez, ki ez a férfi, aki így dicséri? Mosolyogva felel: — A riválisom. Kiss Sándor ugyanis a tsz másik növénytermesztő brigádjának 'vezetője. Most aztán már a szövetkezetről beszélgetünk. Elmondják, tavaly 38,14 forintra tervezték a munkaegységet, de 20 fillérrel több lett. — Idén 40 forintot terveztek, több lesz azonban, mert egyre jobban dolgozunk ^— magyarázza lelkesen Kiss Sándor. Kik ezek az emberek? Volt béresék, zsellérek, kis-, vagy nagygazdák? Akárkik, mégis csupán három rövid esztendeje végzik együtt a közös munkát, de máris összeszoktak, egyet akarnak, egyformán gondolkoznak — tsz-paraszt már valamennyi. A kétszeresen kitüntetett Békinéhez fordulok megint: — Ha jól emlékszem, azt mondotta, 13 éves korában már meg kellett keresse a saját kenyerét és a nagyobbik fia most 13 éves. Vajon mit csinál a gyerek? — Mi mást csinálna, iskolába jár — szinte megütközve feleli, de aztán hirtelen nagyon boldogan felnevet. A többi üllői meg ránéz, együttérző tekintetük mutatja, mindabból ami történt és van, most még többet megértenek. Sz. E. A bőséges kukoricatermés titka Háromnapos tanfolyam a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen A Pest megyei termelőszövetkezetek negyven dolgozója háromnapos tanfolyamon vett részt Gödöllőn az Agrártudományi Egyetemen, A szerdától péntekig tartó tanfolyamot a megyei tanács szervezte. A tanfolyam részvevői (elnökhelyettesek, brigádvezetők és traktorosok) előtt az egyetem tanárai ismertették a korszerű, nagyüzemi kukorciatermesztés módszereit. A gyakorlati jellegű oktatás során a hallgatók megismerkedtek a talajelőkészítés, vetés, növényápolás és a betakarítás legjobb módszereivel, a mezőgazdasági gépekkel egyaránt. Ez utóbbira az egyetem tangazdaságában nyílott módjuk, ahol egy fél napot töltöttek el. Csütörtökön Tóth Gábor, a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság főmezőgazdásza tartott érdekes előadást. Az élénk visszhangot keltő előadásból sok fontos kukoricatermesztési, szabályt és gyakorlati fogást ismertek meg a hallgatók. Megtudták például, hogy a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaságban már évek óta géppel végzik a kukoricatermesztési munkák zömét és magas termésátlagot érnek el. A gazdaság tavaly 2190 holdon termesztett kukoricát, s ezen a területen 23,5 mázsa májusi morzsoltalak _ megfelelő átlagtermést ért el. A hallgatók több gyakorlati kérdésre kértek és kaptak választ a modem mezőgazdasági nagyüzem főmezőgazdászától. Különösen az elő- és utóvete- mény problémájával foglalkoztak hosszasan, de szóba került a különféle vetési és növényápolási mód is. A tegnap befejeződött tanfolyam részvevői otthon, szövetkezeteikben közvetlenül részt vesznek a kukoricavetések szervezésében és végrehajtásában. Az előadások szüneteiben hangsúlyozták, hogy sok hasznos tapasztalatot és ismeretet szereztek, amelyeket üzemeikben hasznosítanak. Lezárult a mezőgazdasági könyvhónap Eredetileg csak február hónapra hirdették meg a mező- gazdasági könyvhónapot, de a program még március első felére is áthúzódott. Most a napokban zárult aztán a már hagyományos akció. Rózsa Miklósnét, a Szövetkezetek Pest megyei Központjának könyvterjesztési előadóját kérdeztük meg, milyen eredményeket ért el megyénk ebben az évben. — Az idei mezőgazdasági Másfél millió forint melléküzemági tevékenységből könyvhónap is beváltotta a hozzáfűzött reményeket — kaptuk a felvilágosítást. — A megye földművesszövetkezeti boltjai és bizományosai 248 ezer forint értékű mezőgazda- sági szakkönyvet adtak el, a múlt évi 223 ezer forintnyi szakkönyvforgal ómmal szemben. Ezen belül a már népszerű házról házra történő árusítással 106 ezer forintnyi szakkönyv talált gazdára fal- vainkban. A hónap során számos érdekes ankétot, kiállítást, találkozót, előadást rendeztünk, amelyek eredményesek voltak. Üj vonása volt az idei mezőgazdasági könyvhónapnak, hogy a termelőszövetkezetek is jelentősebb tételben, mintegy 20 ezer forint értékben vásároltak szakkönyvet saját szakkönyvtárukhoz. Még jobb eredményeket érhettünk volna el, de sajnos, szőlő- és gyümölcstermelő szakkönyvekben nem tudtuk kielégíteni az igényeket. (tm) Az Érdi Gépállomásnak is az a fő feladata, hogy nyolcvan erőgépével és munkagépével segítséget nyújtson a körzetébe tartozó termelőszövetkezeteknek. Ezt a feladatát becsülettel teljesíti is a gépállomás munkásgárdája. A gépek javításához azonban korszerűen felszerelt műhelyekkel és gépekkel is rendelkeznek, amelyeket a „holt” szezonban jól felhasználnak egyéb, úgynevezett melléküzemági tevékenységre. Az elmúlt évben mintegy másfél millió forint értékű termőiét állítottak elő az Érdi Gépállomáson. Készítenek itt gumigyűrűt, amely az országban hiánycikk. Az Utos- és az MTZ-traktorokhoz alkatrészt, úgynevezett himbabakot. Most rendeznek be egy műhelyrészt, ahol az elhasználódott porlasztókat újítják fel. Foglalkozik a gépállomás autó- és traktorgumik felújításával, futózásával is. Az Érdi Gépállomás melléküzemági tevékenységével nagy segítséget nyújt a megye gépállomásainak az említett cikkek, alkatrészek készítésével. A képen: A vulkanizáló részlegben Tünkéi Andrásné a traktorgumi futózását készíti elő. JOBB KÉSŐN...? Február 14-i lapunkban jelent meg a püspökhatvani Űj Barázda Termelőszövetkezet tagságának felhívása a megye termelőszövetkezeteihez a talajerő visszapótlásáról. Ebben javasolják, hogy a szövetkezetek szervezzenek trágyakihordási hónapot, amely március 15-ig tart. Hasznos volt a felhívás, mert a termelőszövetkezetek figyelmét ráirányította egy fontos feladatra. Hogy másutt is fontosnak tartották ezt, bizonyítja a sok csatlakozás, amely lapunkhoz is beérkezeti és amelyeket rendszeresen közöltünk. A napokban azonban érkezett egy csatlakozás, amely enyhén szólva egy kissé elkésett. A kiskunlacházi Kiskun Tsz vezetősége jelenti be csatlakozását a püspökhatvaniak felhívásához — a levél tanúsága szerint március 17-én. Nem azért tesszük szóvá ezt, mert március 15-e után nem lehet trágyát kihordani a földekre, s annak nem mutatkozik meg termésfokozó hatása. Lehet hordani tárgyát s javasoljuk, — ha már egy kicsit megkéstek — igyekezzenek vele. De nem hisszük, hogy az gyorsabban menne attól, ha a szövetkezet vezetősége csatlakozik egy olyan felhíváshoz, amelynek határideje lejárt — éppen egy hete. Vagy jobb későn, mint soha? ? 8 1
