Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-20 / 67. szám

1964. MÄRCTOS 20, PÉNTEK

A Hazafias Népfront III. kongresszusa

(Folytatás az 1. oldalról)

Ápolása, majd pedig a veszteségmentes betakarítás. A biztonságos takarmányalapok megteremtése szükségessé teszi, hogy nagy figyelmet fordítsunk legfontosabb takarmánynövényünk, a kukorica hozamának növelésére.

— Fontos népgazdasági érdek fűződik ahhoz is, hogy nagyüzemeink, az idén az eredetileg előirányzotthoz képest nagyobb területen vessenek cukorrépát.

— Az utóbbi években leraktuk a nagyüzemi állat- tenyésztés alapjait. Most az a legfontosabb, hogy termelőszövetkezeteink gyorsabb ütemben növeljék tehén- és kocaállományukat, emeljék a hozamokat és csökentsék az elhullási veszteségeket.

— Agrárpolitikánk középpontjában a korszerű nagyüzem, a szövetkezeti közös gazdaság fejlesztése áll. De törődnünk kell a háztáji gazdaságok termelésének lehető legjobb hasznosításával is. A népfront legfontosabb munkaterülete még hosszú ideig a falvakban lesz és ^ a mezőgazdaság, a termelőszövetkezetek, a parasztság segítésében nyilvánul meg.

— Mire összpontosítsák figyelmüket a népfront aktívái a falusi munkában?

— A termelőszövetkezeti mozgalom győzelmével agrárpolitikánkban a gazdasági kérdések, a nagyüzemi termelés fejlesztésének problémái kerültek előtérbe mondotta.

__ Fontos feladatunk, hogy

m

egerősítsük a szövetkezeti parasztságnak a társadalmi tulajdonhoz való szocialista viszonyát.

— A szövetkezeti tagság | egy része ma is a kisáruter-; melés módján gondolkodik és nem látja még világosan, hogy amikor szorgalmasan, legjobb tudása szerint dolgozik a tér- j melőszövetkezetekben, akkor magának, családjának dolgozik. Ebben a vonatkozásban is igen nagy fontossága van a szövetkezeti demokrácia érvényesítésének.

— A szövetkezeti demokrácia alapvető követelménye, hogy a tagok olyan vezetőket [ válasszanak, akikben megbíznak, akikre ennélfogva hallgatnak. Sajnos, a szövetkezetek egy részében ma még gyakran találkozhatunk azzal, hogy a választott vezetők nem is nagyon kérik, lebecsülik a szövetkezeti tagok véleményét.

Másrészt az is elég gyakori, hogy a tagok egy része helytelenül értelmezi a szövetkezeti demokráciát: kétségbe vonja a választott vezetők intézkedési jogát, sokan a jó, szorgalmas munka helyett a munkáról való fecsegést azonosítják a szövetkezeti demokráciával. Ennek pedig természetesen, semmi köze sincs a szövetkezeti demokráciához A szövetkezeti demokráciának nem a munka gátjának, hanem — éppen ellenkezőleg — legfőbb előmozdítójának kell lennie.

— Szövetkezeteink fokozódó erősítése, parasztságunk nőve- I kedő öntudata adja a biztosítékát annak, hogy rövid időn ! belül valóban virágzó, szocialista nagyüzemi gazdaságokat teremtsünk és sikeresen valósítsuk meg a mezőgazdasági J termelés fellendítésének, a szocialista falu megteremtésének valóban hatalmas feladatát.

Iskoláink az élethez igazodnak

— Kulturális életünk központi kérdésének a közoktatást, ezen belül széles látókörű, haladó világszemléletű, a néppel azonosuló, a népért dolgozni kész szakemberek képzését tekintjük.' Iskolarendszerünk továbbfejlesztésének alapelvei helyesen tükrözik az élet követelményeit, amikor kimondják, hogy az iskola adjon a felnövekvő nemzedéknek korszerű, általános és szakmai műveltséget, kommunista világnézetet és a termelésben, a munkában való jártasságot.

— Az alapfokú oktatásban a nyolcosztályos, politechnikai képzést is nyújtó általános iskola kiállta az idők próbáját, ez az iskolatípus megfelel _ a szocializmus teljes felépítése követelményeinek. A középiskolái oktatás nem sok idő múlva általánossá válik, már ma az a helyzet, hogy az általános iskolát elvégzett fiataloknak csaknem a fele középiskolában továbbtanul, s

terveink szerint 10 éven belül elérjük, hogy mindenki középiskolát végezzen.

— Az iskolai felvételeknél a közép- és főiskolákon egy- , gránit eltöröltünk a szárma- ■ fásból eredő minden megkülönböztetést. Ezt a lépést az élet minden vonatkozásban igazolta. Segítse a népfront a munkás- és parasztszármazá- sú fiatalok továbbtanulását, általános és szakmai műveltségük gyarapításával.

Kállai elvtárs a továbbiakban a tudomány szerepéről beszélt, hangsúlyozta, hogy a tudomány fejlesztésé, eredményeinek alkalmazása ma már nem képzelhető el a kutatások fő irányainak megtervezése és állami irányítása nélkül. Majd az elért eredményekről beszélt, felhívta a figyelmet, hogy a biztató és értékes előrehaladás ellenére is azt kell megállapítanunk, hogy tudományos kutatási lehetőségeinket még mindig nem koncentráljuk a legfontosabb feladatokra.

táskörének növekedése, amely az utóbbi években végbement. A tanácsok, a népfrontbizott- ságok — általában a helyi államhatalmi és társadalmi szervek — nagyfokú önállósággal intézik a reájuk bízott területek ügyeit. Ezt helyeseljük. A helyi kezdeményezések fontossága mellett azonban fel kell hívnunk a figyelmet: az ország egészének arányos fejlődése azt kívánja meg, hogy a helyi kezdeményezés és önállóság összhangban legyen az egész népgazdaság, az egész ország általános fejlődésével, az arm kidolgozott irányelvekkel. A demokrácia széles körű kibontakoztatása nem jelenthet anarchiát és a helyi érdekek érvényesülését, esetleg az egész ország közösségének rovására. A helyi kezdeményezés és önállóság akkor jelenti a közéleti demokratizmus erősítését, ha a központi élvek alapján bontakozik ki.

— A jövőben még inkább előtérbe kell állítani a lakosság am® igényének kielégítését, hogy a Hazafias Népfront bizottságai olyan vitafórumok és munkára késztető központok legyenek, ahol körültekintő, az egész társadalom előrehaladását segítő javaslatok születnek. Ezek megvalósításáról gondoskodni kell. Fed kell karolni, meg kell becsülni azokat a javaslatokat is, amelyek megvalósítására ma még nincsenek meg a lehetőségek.

— Segítsék a népfrontlbizott- ságok a tanácsok tömegszervezeti munkáját, legfontosabb kérdéseiket kölcsönösen megvitatva működjenek

együtt a lakosság mozgósításában, a város- és községfejlesztés feladatainak

megoldásában.

— A választások demokratizmusának erősödését szolgálja, ha a képviselők és a tanácstagok időről időre egészséges módon cserélődnek. Elmondhatom, korábban foglalkoztatott bennünket az a gondolat, nem lenne-e jó valamilyen arányt megállapítani a választott testületekben a tagok cseréjére. Gondoltunk arra, hogy helyes lenne kimondani: egy- egy választásnál el kell érni, hogy a választott testületek egyharmada új tagokból álljon.

— Ezt a gondolatot azonban elvetettük. S mi történt? Az élet túltett a mi elgondolásainkon. A legutóbbi választások alkalmával a cserélődés aránya az egyharmadnál is nagyobb volt. S ami ebben különösen örvendetes: a legtöbb helyen és esetben nem azért cserélődtek a tanácstagok, vagy az országgyűlési képviselők, mert a régiek rosszul dolgoztak, vagy a továbbiakban nem tudnák ellátni feladataikat, hanem azért, mert a választók vagy még náluk is jobbat találtak, vagy úgy ítélték meg: eleget volt ott, most menjenek oda mások, járják végig ők is a tanácstagság iskoláját. Helyes ez a törekvés; igy a nép mind nagyobb tömegei vesznek aktívan részt az államhatalom gyakorlásában.

Választási rendszerünkről

Kállai elvtárs ezután válasz- tórendszerünkrőd szólt. A mi választási rendszerünk, amelyben a Hazafias Népfront állítja a jelölteket, demokratikusabb bármely kapitalista állam választási rendszerénél. A mi jelöltjeink a nép érdekeit képviselik. Mégis még inkább elő akarjuk mozdítani, hpgy « nép érdekéinek képviseletere mindé níkor a legmegfelelőbb személyeket választhassák ki a szavazók. Ezért felvetődött az a gondolat, nem volna-e célszerű választási rendszerünket továbbfejleszteni egyéni választókerületi rendszer, s két vagy több jelölt állításának bevezetésével az országgyűlési választásokon is. Ezt

meg lehet gondolni — mondotta, majd alkotmányunkról beszélt. Hangsúlyozta, hogy alkotmányunkat 15 éve fogadták ed, azóta 15 év telt el — mondotta —, s hazánk gazdasági rendjében, társadalmi szerkezetében forradalmi változások történtek. Érlelődnek a féltételei annak “is, hogy módosítsák hazánk alkotmányát, hogy az az alaptörvény erejével szentesítse szocialista forradalmunk vívmányait, a szocializmus teljes felépítéséért és később a kommunizmusra való átmenetért folytatott küzdelmünket.

Kállai elvtárs ezután a Hazafias Népfront feladatairól beszélt

Szocialista gondolkodást

A szocialista realizmus hívei vagyunk

— Népünk életében növekvő szerepet tőit be a színház, a mozi, az irodalom és a művészetek többi ága. Ahogyan előrehaladunk a szocializmus teljes felépítésében, úgy növekedik a szabad idő, amelyet önmagunk és a kultúra műveié- j sere, fejlesztésére fordítha- j tunk. A közönség érdeklődése az irodalom és a művészetek iránt rendkívüli mértékben megnőtt, de növekedtek az igényei is: egyre színvonalasabb, művészibb, szilárd eszmeiséget sugárzó, mai életünk sokszor bonyolult kérdéseire eligazító választ vár az irodalmi és művészi alkotásoktól.

— Köztudott, hogy mi a szocialista realizmus hívei vagyunk, s ugyanakkor teret és biztatást adunk minden, a társadalmi rendet tisztelő, hazáját szerető, munkásságával a béke, a haza, a nép előrehaladását szolgálni kívánó művésznek. Ennyiben érvényesül a népfront-politika az irodalom és művészet terén is. De, ami a műveket illeti; ott más a helyzet: a művek eszméket

közvetítenek, már pedig az egymással kibékíthetetlen ellentétben álló eszmék nem lépnek és nem is léphetnek szövetségre egymással. Ezért az irodalomban és a művészetben sem térhetünk ki az eszmei harc, a vita elöl. Ez a vita azonban nem fogja gyengíteni, hanem éppen erősíti a néphez, a társadalmi rendhez hű alkotó értelmiség összefogását.

— Ebből a helyzetből adódnak a népfrontmozgalom feladatai is a kulturális alkotó értelmiség körében: segítse elő a népfront az elvtársi, baráti, eleven vitaszellem kialakítását, segítse elő, hogy e viták során mindinkább erősödjék kultúránk szocialista tartalma, biztosítsa és támogassa az életünk reális ábrázolására törekvő erőket.

— Mozgalmunknak a jövőben többet és jobban kell foglalkoznia a nőket és az ifjúságot érintő kérdésekkel is — mondotta Kállai elvtárs, majd a szocialista demokráciáról szólva ezeket mondotta:

Megállapította, hogy né- ' piink egészének világszemlélete és erkölcsei alapjában véve ! helyes irányban fejlődnek. A népfront akcióbizottságaiban, a társadalmi munkában elősegítjük annak az új típusú embernek a kialakítását, akinek már életszükséglete a köz érdekében végzett munka, de vannak még társadalmi és közéletünknek nem kívánatos jelenségei is, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül.

— Az országban mindenki örömmel fogadtta és magáévá teszi gazdaságpolitikánknak azt az alapelvét, hogy a termelés növekedését, a szocializmus építését az életszínvonal emelkedése kísérje. De elég sokan vannak

még olyanok, akik nem látják, és főleg a maguk gyakorlatában, munkájában nem valósítják meg az összefüggést a termelés és az életszínvonal emelkedése között. Életszínvonaluk emelkedését óhajtják, sőt elvárják, de a termelés növeléséért nem túlságosan sokat tesznek.

— A társadalom — ezen belül a népfrontmozgalcm — erkölcsi nevelő tevékenységének középpontjába kell állítani a társadalmi tulajdon tiszteletét és becsületét. A szocialista termelési viszonyok azt is jelentik, hogy a gyár, a gép, a szerszám, az anyag, a gabona, a takarmány, a szállítóeszköz és minden termék, a hivatali boríték és ceruza is a közösségé. S aki kellő figyelmeztetés, nevelő szó ellenére sem képes ennek megértésére, azzal más módon kell megértetni: nem engedjük bántani azt, ami a népé, ami mindannyiunké.

— Nagy hibának tartom, hogy társadalmunkban meglehetősen sokan vannak, akik kézlegyintéssel, sommásan elítélő véleményt hajtogatnak, lebecsülő hangsúllyal mondván: „ez a mai ifjúság ...!”

— A mi ifjúságunk többsége derék, kitűnő fiatal! Dolgozik, vagy iskolában, egyetemen tanul becsülettel; a szocializmus eszméit vallja; felismerte, milyen perspektívát nyitott a szocialista építés előtte és egész nemzete fel- emelkedése számára. Fizikailag és szellemileg a régebbi generációknál fejlettebb; gondolkodó, önálló vélemény kialakítására jogot formáló fiatalság a miénk. Ezt az általánosan jó véleményt nem szabad befolyásolnia annak, hogy személy szerint valakinek r.em tetszik jó néhány fiatal hajviselete, zakójának hossza, vagy rövidsége. Sokan vannak, akiknek ez nem tetszik, s ha a jóízlés határait túllépik, joguk is van, főleg a szülőknek fellépni ellene. Nézetünk szerint azonban ez — kicsit merész hasonlattal — olyasmi, mint a művészetekben a forma és a tartalom összefüggése. A többség ebben a vonatkozásban sem kedveli az érthetetlent, az extravagánsat, a minden áron való egyénieskedő túlzásokat — ami egyébként a legtöbbször mások majmoló utánozgatásából adódik —, hanem a harmonikusnak érzett, tiszta csiszolt formát tartja szépnek. A lényeg azonban a tartalom, s e tekintetben ifjúságunk zöménél nincs is hiba.

Az állam és az egyházak viszonya

Kállai elvtárs ezután az államunk és az egyházak iviszonyáról beszélt. Kiemelte, hogy a szocialista állam és az egyházak között az utóbbi években jó viszony és bizonyos kérdésekben — elsősorban a béke védelmében — hasznos együttműködés alakult ki— A Magyar Népköztársaság állama biztosítja a szabad vallásgyakorlatot és az egyházak ezzel kapcsolatos tevékenységét. Az egyházak lojálisak államunk és társadalmi rendünk iránt és a maguk módján, a maguk eszközeivel igyekeznek részeseivé válni annak az alkotómunkának, amely a béke megvédését és az ország felvirágoztatását, a nép jólétét szolgálja. Ezen mit sem változtat az a tény, hogy az egyházakban vannak még olyan személyek, akik egyházi tekintélyüket és a hívő állampolgárok, vallásos meggyőződését a szocializmussal való szembenállásra akarják felhasználni. Ezek elszigetelődnek, s reméljük, hogy az egyházak vezétői a jövőben mindinkább odahatnak, hogy ne legyen egyházukban tere az ilyen elemek tevékenységének.

— Ügy véljük, hogy az egyházak papjai és vezetői mindinkább belátják, hogy az egyházak számára csak egy lehetőség kínálkozik: békében és barátságban élni a szocialista renddel. Az állam és az egyház közötti jó viszonyt és együttműködést elsősorban a hívők követelik az egyházaktól. Ha ugyanis más lenne a viszonyuk a szocializmushoz,

amelyet a hívők tömegei támogatnak, az csak negatív hatást gyakorolhat az egyházaknak a hívők előtti tekintélyére.

— A szocialista társadalmi rend ereje, a tömegekre gyakorolt befolyása arra késztette az egyházak nemzetközi szervezeteit, hogy változtassanak a szocialista országukhoz fűződő viszonyukon. Volt idő, amikor a Vatikán nyíltan szemben állt és harcot folytatott a szocialista államok ellen. Ezzel — meggyőződésünk szerint — csak károkat okozott a szocialista országokban élő papoknak és egyháznak, akik már új viszonyok között éltek, s meg is próbáltak alkalmazkodni azokhoz, de a Vatikán realitásoktól elszakadt akkori politikája következtében két tűz közé kerültek és súlyos lelkiismereti válságba sodródtak. Véleményünk szerint XXIII. János pápa az egyház szempontjából is- helyesen ismerte fel, hogy politikájukon változtatni kell és meg kell találniuk a szocialista országokkal a modus vivendit, a kapcsolatok tartásának és az egymáshoz való viszonynak kölcsönösen elfogadható formáját.

Kállai Gyula ezután a szocialista népek barátságáról szólt.

Hangsúlyozta: kötelességünknek tartjuk, hogy tovább erősítsük a szocialista népek testvéri közösségét, igaz barátságát, hiszen egymás önzetlen támogatása meggyorsítja mindannyiunk előrehaladását közös, szép célunk felé.

Minden becsületes ember célfa: a béke

— A népfront arra törekszik, hogy jó kapcsolatait tovább fejlessze és megértéssel együttműködjék a világ minden haladó mozgalmával. Felhívja a földkerekség foókeszerető erőit, hogy tevékenykedjenek bizalommal együtt a békés egymás mellett élés szellemében; folytassák közös erővel, fáradhatatlanul a küzdelmet azért, hogy a vitás kérdésieket az emberiség egyeteFokozott érdeklődést a közügyek iránt

— A Hazafias Népfrontnak fontos feladata, hogy mégin- kább növelje a tömegek részvételét az államhatalom munkájában, fokozza az érdeklődést a közügyek iránt, fejlessze és erősítse közéletünk s: cialista demokratizmusát.

— Állami életünk, egész közéletünk demokratizmusának fontos vonása a helyi szervek önállóságának és haA kongresszus elnöksége. Előtérben jobbról balra: Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a Minisztertanács elnöke és Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja

CBozsán Endre felvételei)

mes érdekében tárgyalások útján rendezzék.

— Korunkban a béke védelme a legátfogóbb eszme, amely világszerte a legnagyobb tömegeket tömöríti. A békét akaró százmilliók mozgalmának újult erőt ad az, hogy idén tragikus történelmi események évfordulóiról, az első világháború kitörésének 50. és a második világégés kezdetének 25. évfordulójáród emlékezünk.

— Ma, amikor a legnagyobb hatalmak atom- és hidrogén- íegyverekked rendelkeznek, egy világháború még az előző kettőnél is borzalmasabb pusztítást vonna maga után és száz- és százmilliók megsemmisülésével fenyeget. A legveszetfebb monopol tőkés körök, a legieakciósabb imperialista csoportok mégsem mondtak le arról, hogy háború segítségével állják útját a világ fejlődésének.

— A mi népünk őszinte híve a békés egymás mellett élés politikájának. Ez kifejezésre jut a Magyar Nép- köztársaság külpolitikájában. Nemzetünk alapvető érdekeitől vezérelve támogatjuk a kommunizmust építő, a békéért folytatott küzdelem élén járó Szovjetunió aktív, kezdeményező lépéseit a nemzetközi feszültség csökkentésére, a világban meglevő háborús gócok eltávolítására, a népek közötti

(Folytatás a 3. oldalon)