Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-19 / 66. szám

m*9 MEGYtli ^Kíritm 1964. MÁRCIUS 19. CSÜTÖRTÖK LBJ kontra RFEi? Mi van az amerikai „alelnök-válság" mögött? Johnson amerikai elnök a minap egy nagyszabású inter­jú keretében cáfolta azokat a híreket, hogy közte és Ken­nedy igazságügyminiszter kö­zött villongások lennének. Az elnök ugyanekkor arról is be­stéit, hogy egyelőre nem ak­tuális kampányt indítani az alelnöki szék elnyeréséért, s ezzel kapcsolatban megemlí­tette az igazságügyminiszter nevét is. Az „LBJ—RFK-váLságról” szóló kósza hírek nem új kele­tűek, de a New Hampshire-i előválasztásokkal kapcsolat­ban olyan hevességgel jelent­keztek ismét hogy maga Johnson elnök is szükségét érette egy nyilvános cáfolat­nak. Mi történt New Hampsihire- ben? Itt úgynevezett elővá­lasztásokat tartottak, hogy a két nagy párt lehetséges el­nök- és alelnökjeJöltjei nek esélyeit kipuhatolják. Míg azonban a republikánusok ese­tében ez „hivatalos” akció volt, a demokratáknál afféle partizán közvéleménykutatás. Az eredmény az volt, hogy Johnson elnököt 17 558 szava­zattal ismét az elnöki, Ken­nedy ieazságügyminlsztert pe­dig 14 265 szavazattal az alel­nöki posztra ajánlották. Ezt a „maszek”-akciót demokrata í berkekben egyesek úgy értei- j mezték, hogv „Bobby” Ken- . nedy a háttérből szervezi saját ale'nök jelöltségének előkészí­tését, amivel kész tények elé akarja állítani Johnsont a párt augusztusban esedékes jelölő kongresszusán. Annál is in­kább. mert más lehetséges al- elnökjelölték. így például Ste­venson ENSZ-fődelegátus is, lefújták híveik kampány- előkészületeit. Nyilvánvaló, hogy ez a partizánkodás meg­osztaná a demokrata erőket a „hagyományos” Kennedy-tá- bor és a Johnson-tábor között Ilyen előzmények után je­lentette be maga az elnök, hogy Robert Kennedy ' szavát adta: nem bátorította a New Hampshire-i RFN-híveket és közvéleménykutatókat. Az el­nök üres fecsegésnek minő­sítette a közte és igazságügy- minisztere közti ellentétről szóló híreszteléseket, ame­lyek azonban éppen az előző elnökválasztás korteshadjára­tának tapasztalataival kapcso­latosak. Robert Kennedy irá­nyította ugyanis tragikus sor­sú bátyjának kampányát — éppen Lyndon B. Johnson el­lenében, aki azután John F. Kennedy taktikai húzása nyo­mán fogadta el az alelnök- jelöltséget. Az ifjabb Kenne­dy bátyja kormányában hi­vatalon posztjánál nagyobb súlyú szerepet töltött be. amit egyebek között külföldi misz­sziói is jeleztek. A Fehér Ház­ban történt változások után sokan úgy vélték, hogy a Kennedy-stílus és Johnson stílus közti különbségek nyil­ván éreztetik hatásukat az új elnök és az igazságügy minisz­ter viszonyában is. Robert Kennedy a minap kijelentet­te, a novemberi elnökválasz­tások után lemond miniszteri posztjáról, amiből egyes kom­mentátorok arra következtet­nek, hogy az ambiciózus fia­tal politikus, aki talán már a következő választások pers­pektívájában gondolkodik, nem akarja magát elkötelez • ni a valószínű második John- son-adminisztráció mellett Johnson elnök óvatos fogal- mazású nyilatkozatából nem I derül ki, hogyan vélekedik ! voltaképpen Robert Kennedy alelnökjelölti esélyeiről. így j .megtörténhet még, hogy az j augusztusi demokrata jelölő- kongresszuson megismétlődik a négy év előtti kompromisz- szum, csak ellenkező előjel­lel: nem egy Kennedy kéri partneréül Johnsont, hanem Johnson választja társául a pártkörökben igen befolyásos ifjabb Kennedyt. (sp) A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma Vasit Tasellarit, az Albán Népköztársaság nagykövetsé­gének kereskedelmi attaséját, aki a diplomáciai mentesség jogával visszaélve törvénysér­tő módon beavatkozott a Ma­gyar Népköztársaság belügyei- be, 1964. március 18-án a Ma­gyar Népköztársaság területé­ről kiutasította. Fekete nap Húsz éve szállták meg a náci csapatok hazánkat HÚSZ fVVtl ezelőtt szállták h BeliigyRimiszlérium szervei Nagy Sándor nagybaracskai születésű budapesti lakost iz­gatás bűntettének alapos gya­núja miatt előzetes letartózta­tásba helyezték. CIPRUSI HELYZETKÉP Rosszidesz, "Ciprus ENSZ- küldötte levelet intézett a Biztonsági Tanács elnöké­hez, amelyben a tanács ha­tározatainak megsértésével vádolja Inönü török minisz­terelnököt. A levél idézi Inönü fenyegető kijelenté­seit, s utal a török hadsereg és haditengerészet provoká­ciós tevékenységére. Rosszi­desz mély sajnálkozását fe­jezte ki amiatt, hogy a tö­rök akciókra olyan időpont­ban kerül sor, amikor a szi­geten teljes a nyugalom, ezeknek az akcióknak tehát nem lehet más céljuk, mint­hogy nyugtalanságot keltse­nek a török szélsőséges ele­mekben, s ezzel akadályoz­zák az ENSZ rendfenntartó erők tevékenységét, a meg­felelő légkör kialakítását. A ciprusi ENSZ-küldött kérte, hogy levelét ismertessék az ENSZ-államok képviselőivel. Ankarai jelentés szerint Inönü miniszterelnök ked­den ismételten kijelentette, a török kormány „reméli”, hogy az ENSZ-erők „betöl­tik feladatukat, helyreállít­ják a rendet és a bizton­ságot Cipruson. Ellenkező esetben — mondotta Inönü — a török kormány minden rendelkezésre álló eszközzel meg fogja védeni a ciprusi török lakosságot. U Thant ENSZ-főtitkár je­lentést terjesztett a Bizton­sági Tanács elé, s ebben megállapította, hogy az ENSZ ciprusi rendfenntartó erőinek megalakulása a leg­jobb úton halad. Közölte, hogy a csapatokat véglege­sen csak tényleges műkö­désük közben szervezik meg, akkor, amikor már elegendő létszámú ENSZ-katonaság ér­kezett a szigetre. A tényleges működés idő­pontját a főtitkár közli majd a Biztonsági Tanáccsal és a közlés időpontjától kell majd számítani azt a három hó­napot, amelyre a tanács határozata értelmében, az ENSZ-katonákat ciprusi szol­gálatra rendelték. Szerdán újabb két kana­dai repülőgép érkezését vár­ják Nicosiában. A Cipruson tartózkodó kanadai ENSZ- katonák létszáma ezzel 364 főre emelkedik. A ciprusi kormány közle­ményt adott ki, amely üd­vözli a szigetre érkező ENSZ- erőket. A kormányközle­mény rámutat, hogy a vi­lágsajtó a török propaganda vagy a szóban forgó orszá­gok egyéni érdekeinek be­folyására nem volt objek­tív a ciprusi eseményekkel kapcsolatban, igyekezett sö­tét színben feltüntetni a cip­rusi görögöket. Ciprus görög lakossága — hangsúlyozza a közlemény — ezzel szemben örömmel veszi tudomásul, ha az ENSZ vagy bármely más nemzetközi szervezet garan­tálja a ciprusi görög kisebb­ség jogait, üdvözli az ENSZ j ! rendfenntartó erőit, s tá- I mogatni fogja munkájukat. Szerdán tanúkat hallgatott ki a bíróság a szolnoki vasúti szerencsétlenség ügyében A Szolnok megyei bíróság szerda délután tanúkihallga­tásokkal folytatta a múlt év december 24-i szolnoki vas­úti szerencsétlenség bűnpe­rének tárgyalását. Erre a napra az összeütközött vo­natok vasutasait és a leg­közelebb eső őrházban szol­gálatot teljesítőket idézték meg. Székely Sándor MÁV- al tiszt. aki december 24-én a Szolnok—Abony közötti pladics-pusztai elágazású 1. őrhelyen teljesített szolgá­latot, elmondotta, hogy a balese* idején a hatáskörébe tartozó jelzőberendezések ki­fogástalanul működtek. Sipos János, a 2758,D szá­mú tehervonat vonatkísérő­je, valamint Vért Jenő, a vonat mozdonyvezetője — amelybe a Budapest felől érkező személyvonat belesza­ladt — elmondotta, hogy Szé­kely Sándor őrhelyénél a tehervonaíta! kénytelenek voltak megállni, mert any- nyira sűrű volt a köd, hogy a jelző állását nem tudták megfigyelni. A szabály az, hogy ilyenkor a vonatot meg kell állítani. Csak azután haladtak tovább, amikor Székely Sándor közölte, hogy a következő térközbe beha­ladhatnak. 900 éves csepp, a tengerben Népfront-dsszefogós Kisnémediben — Mindenki tanulhat belőle, meg Hitler fasiszta csapatai i.yütan és leplezetlenül Ma­gyarországot, amely pedig ad­dig is készséges szövetségesük volt a szovjetellenes rablóhá­borúban. Ezzel a maradék függetlenség is elveszett; hazánk végképpen a harmadik birodalom csizmája alá ke­rült. Nemzeti intézményeink sorra megsemmisültek, a de- mokraiikus erők ellen még az addiginál is kegyetlenebb ül­dözés kezdődött. És ami ezzel jár: a fiatalságot most már csaknem teljes egészében a frontra küldték, az ország ja­vait gondolkozás nélkül a fa­siszták háborújának szolgála­tába állították. Szörnyű fe­nyegetés rémítette az orszá­got: úgy látszott, hogy a biz­tos bukás felé száguldó Hit- ler-íasizmussal együtt pusz­tul el a kis Magyarország is; úgy tűnt, a döntő csapásokat ezek után a magyarországi hadszíntéren méri ellensé­geire a szovjet hadsereg, s ez népünk, javaink teljes megsemmisülésével jár majd. Joggal sorolja tehát a tör­ténelem 1944. március 19-ét a magyar múlt legfeketébb, leg­gyászosabb eseményei közé. Talán a muhi, vagy a mohá­csi csatavesztés, a nagymajté- nyi, vagy a világosi fegyver- letétel sem idézett fel olyan veszélyt, mint a Horthy—Kal­lót/ klikk akkori kapituláció­ja a mohó Hitler-fasizmus előtt. Mindegyiknél volt ment­ség, volt előzetesen egy kí­sérlet az ország megmentésé­re, volt az uralkodó csoport­nak, a kormánynak egy része, amely tovább harcolt valahol és reményt adott másoknak is, hogy lesz még feltámadás! Itt csak a halálra űzött békepár­ti kommunisták és más tönk-, re nyomorított demokratikus mozgalmak tiltakoztak, de ezek hangját elnyomta a horthysta gépezet. Szinte el­lenállás nélkül taposott át (zúttal hazánkon — szégyen­szemre — az ősi ellenség, a német imperializmus és von­szolta maga után az országot a szakadék felé, amelyről minden kicsit is felvilágosult ember látta már akkor, hogy ez „a sír, hol nemzet süllyed eV’. A főbűnösök, Honhy * huiUzy Miklós később emigrá­cióban összetákolt emlékira­taikban arra hivatkoztak: a Hitler-fasizmus ereje oly nagy volt abban az időben, hogy a vele való szembeszegülés nem volt lehetséges. De a valóság éppen a fordítottja. A szov­jet hadsereg a megvert el­lenség üldözése során akkor már elérte a Kovel—Brod— Bucsats—Koiomea vonalat. Tehát a Kárpátok külső lej­tőin verte a fasisztákat. A né­met had vezetőségnek a Kár­pát-vonal volt az utolsó termé­szetes védővonala. Saját, na­gyon is megroppant erejében már nem bízhatott annyira, a magas hegyláncban reményke­dett tehát. Ha a magyar kor­mány akkor kiugrik, lefegy- verzi az itt levő kis német se­reget, a szovjet hadsereg könnyen átkelhet a Kárpátok vonalán. Ez volt, ami a magyar nagy- birtokosok és nagytőkések kormányzóját és kormányát a fi szégyenteljes behódol asra késztette. Féltek a szovjet hadseregtől és a magyar nép­től, amely annak győzelme nyomán jogot kap, öntudatra ébred, megismerheti az igaza hazafiak tanításait, terveit. A már Kolomeát is felszabadító szovjet csapatok híre minden korábbi ingadozást kiölt Hor- thyból és cinkosaiból. Horthy, Hitler meghívására, kíséreté­vel március 17-én elindult a „Führer”-hez Klessheimbe és rövid vita után beleegyezett egy teljesen Hitler-barát kor­mány kinevezésébe és Ma­gyarország német megszállá­sába. A szovjet csapatok kö­zeliét* megtette egyébként is a hatását: a március 19-i mi­nisztertanácsi és koronatanácsi ülésen egyetlen tiltakozó szó sem hangzott el a megszállás­sal szemben. Az úri világ kép­viselői a legszemérmetlenebb hazaárulástól sem riadtak vissza, csak hogy a magyar nép feletti uralmukat ideig- óráig megtarthassák. Horthy úgy is fémjelezte a megszállást, hogy kormány­zó maradt. De most már nyíltan is fölébe került a „birodalmi teljhatalmú meg­bízott”, Von Veesenmayer. a maga 20—25 ezer főnyi SS- gárdájával és így három nap múlva kinevezte a né­met ügynökökből összetákolt Sztójay-kormányt. .SPlíl Horthy!, sem a ma­gyar úri osztályokat, de még Hitlert sem mentette meg a Klessheimben történt gya­lázatos hazaárulás. Nem a magyar és a német urakon, de a Szovjetunión és a magyar haladó erőkön múlt, hogy Magyarország és népe megmaradt s a régi világ romjain új életet épít ma­gának. A nép szabad, árulói régen eltűntek a földről. A második világháborúban le­győzött német imperializ­mus azonban újjáéledt és a Német Szövetségi Köztársa­ságban, nyíltan és titokban régi hatalmának visszaszer­zésére. egykori, megbukott hatalmi terveinek végrehaj­tásáról ábrándozik. Egyes nyugatnémet diplomaták ar­ról beszélnek, hogy Német­ország tulajdonképpen so­sem kapitulált. S maga Erhard is a „német kérdés megoldásáról” beszél, ami alatt az ott szokásos kép­letes beszéd szerint csak a szétvert hitleri birodalom erőszakos visszaállítását, a Német Demokratikus Köz­társaság és más, szocializ­must építő országok beke­belezését lehet érteni. Húsz év alatt újra fenyegetővé vált a német imperializmus veszélye! Csakhogy az erőviszonyok azóta döntően megváltoztak. Aki azt hiszi,, hogy megis­métlődhet valaha is, ami 1944. március 19-én történt, az vak, vagy bolond. Fájdalommal emlékezünk a húsz év előtti gyásznapra, s rettenetes következményei­re — ez a felháborodás is egyik erőforrásunk mai fel­adataink elvégzésében. De nem árt, ha a mai revansis- ták is tanulmányozzák a kö­zelmúlt történelmének e kö­rülményeit, kihatásait. Még nem késő, okulhatnak. Máté György Megnyílt az SZVSZ végrehajtó bizottságának 27. ülésszaka Nagy Károly, az MTI tudó­sítója jelenti: A bolgár fővárosban szerdán megnyílt a Szakszervezeti Vi­lágszövetség végrehajtó bi­zottságának 27. ülésszaka. A háromnapos tanácskozáson je­len vannak a végrehajtó bi­zottság tagjai, közöttük a nemzetközi szakszervezeti ! mozgalom olyan neves vezető I személyiségei, mint Louis Sail- lant, Renata Bitossi, S. A. Dange, Benoit Frachon, Vik­tor Crisin. Ignacy Loga-So- winskí és mások. A magyar szakszervezeteket Brutyó Já­nos, a SZOT főtitkára képvi­seli. BEN BELLA A FRANCIA-ALGÉRIAI EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL Ben Bella az eviani egyez­mény aláírásának második év­fordulója alkalmából nyilat­kozott a Le Monde munkatár­sának: — De Gaulle tábornokkal való találkozásom — mondotta az algériai köztársasági elnök — nagyon fontos esemény volt. A leglényegesebb nehéz­ségeken túljutottunk. Az együttműködés most tartós formát ölthet. A tóhervonat zárfékezője j megálláskor leszállt a fülké­jéből és minthogy dübör- i gést hallott, igyekezett en­nek okát megállapítani. Ezért sietős léptekkel 40—50 mé- j tér távolságra ment vissza Abony felé, amikor észlelte, j hogy a sínen, egy vonat köz- | lekedik. Sípjelekkel próbálta j a vonat vezetőjének a figyel- j mét a megállásira felhívni, d)e 1 ez nem sikerült. A tárgyalás csütörtökön a további tanúk kihallgatásával folytatódik, majd ezt kö- ; vetően a szakértőiket hallgat- ! ja meg a bíróság. Ügy hozta a sors, hogy ép­pen most, a népfront kong­resszus előtt két nappal jutot­tam el életemben először Kis- némedibe, a váci járásnak eb­be a parányi, 966 lelket szám­láló, a Cserhát dombjai közé dugott kis falucskájába. Elő­re megmondom az olvasónak, ne is törje fejét, hogy hol hal­lott. vagy olvasott róla. Leg- föllebb azt olvashatta nemré­gen, hogy Kisnémedi lett a második a társadalmi munká­ban, a megyei versenyen. Más­ról aligha híres. Nekem pedig, őszintén megvallva, hirtelen­jében még ez sem jutott eszembe. Mégkevésbé az, hogy a népfront dolgai után érdeklődjem az ottaniaktól. , Egyszerűen csak feltettem a tanácselnöknek a szokásos kérdést: mi újság a faluban7 Az elnök válasz helyett pa­pírlapot tett elém. Azt olvas­tam róla, hogy nagy-nagy ese­ményre, Pest megyében ritka jubileumra, a falu kilencszá­zadik születésnapjára készül­nek. Szép terveik vannak. Könyvet adnak ki, falu-mú­zeumot szerveznek, a falu kö­zepén emlék-szökőkutat emel­nek. Ejha! — gondoltam magam­ban. Könyv? Múzeum? Szökő­kút? Hisz’ ez lói ión-k ülön be­csületére váló vállalkozás len­ne nem egy 966 lakosú falu­nak, de még egy városnak is, nemhogy így együtt! Méghoz­zá alig egy év alatt! Ugyan, honnan veszik hozzá az erőt? A válasz, amelyet Csernák József tanácselnöktől kérdé­semre kaptam, igazán élmény­számba ment — Nézze kérem — mondot­ta — ezt a levelet. A falu plé­bánosától, Pásztor Pál lelkész­től kaptam a tavalyi nyár vé­gén. Arról értesített benne, hogy kutatásai során az Or­szágos Levéltárban talált egy okiratot amely hiteles erővel bizonyítja: Kismémedit apát­sági rendelettel 1065-ben, va­gyis kilencszáz éve alapítot­ták. Egyúttal javaslatot is tett: ünnepeljük meg a jubi­leumot, de úgy, hogy a falu apraja-nagyja örüljön neki, tanuljon belőle, emlékezzen reá így kezdődött. Azután ösz- szeült az áldozatkészségéről ismert falu „kupaktanácsa”. Ott ült köztük Czéh Jánosáé tanítónő, a kultúrotthon igaz­gatója. Barkó Árpád iskola- igazgató. Fábián Imre anyag- beszerző. a falu párttitkára, ifi. Mezei József asztalos se­géd. a KISZ-isták titkára. Si­mon József gyári munkás, az MHS felelőse, Bérkéné, a nő­tanács vezetője, a tanácsel­nök, a plébános, no és persze az asztalfőn Kaposvári József, aki foglalkozására nézve mű­vezető, itt azonban a Hazafias Népfront elnöke. Vagyis az a testület, amely a piciny köz­ség közösségének akaratát már annyiszor sikerre vitte. Jól meggondolták a do'got és gyorsan határoztak. Úgy döntöttek, hogy meg az idén, az alkotmány ünnepén meg­ülik az évfordulót. valóra váltják az alkalomra kidolgo­zott nagyszabású tervet. Ezek után már csak az a kérdés: lesz-e belőle valami? Lesz, sőt már van is. A „Kisnémedi története és néprajza” cí­mű könyvet, melynek szer­zője Pásztor Pál és Berkó Árpád, maholnap már nyom­tatják is váci nyomdában. Szépen gyarapodik a közép­kori okleveles anyag, a te­mérdek néprajzi leírás, népi szokás, még sok minden. Persze, erre bárki mond­hatná azt. hogy igaz. nagy dolog, amikor egy ilyen kis faluban könvvefc adnak ki, de mi a jelentősége a helyi ér­dekességen kívül? Erre köny- nyen lehetne válaszolni az­zal, hogy a ié új könyvek felérnek szinte egy-egy új gyárral. De nem ezt te­szem. Miután végignéztem a kis falu ■ történetéiről össze-] gyűjtött történelmi anyagot,] csak annyit említek meg, ] hogy rég láttam ilyen; meggyőzően népünk, embe- i reinfc sorsának ilyen de- i monstratív körképét. Az iz-i galmas, színes népszokások, a ■ szűzkoszorú, az örömkalács,; a csókolópohár. az arany-; kakas, a házasélet tízpa-] rancsolata mellett és között; ott látható a kisnémedi nép | csaknem ezer évének min-] den kínja, szégyene, keserve, : s az utóbbi két évtizedből —i gazdagító öröme. A kisné-í medi jobbágyok gyalázata, a: falu derese, az iszonyú gyer-i mekhalandóság, a ld- és el-; vándorlás egykoron. majd; az új, egészséges népmozga-] lom, az új posta, az új orvosi ] rendelő, az új sportöltöző. az] idén osztott 31 forintos tsz-] osztalék, hogy egyebet ne ] is említsek. Nem szavakban,: számokban. Érthető, sőt fél-i reérthetetlen számszerű ada-: tokban. Vitatha’atlanul, vég-! legesen. Mint egy cseppbeni a tenger, a közel ezeréves i falucska cseppjében a több: mint ezeréves Magyarország j tengere... Sok vita folyt már arról,: hogy aki nincs ellenünk, az: velünk van. Nos, aki nem! ért egyet ezzel, az menjen lej és nézze meg Kisnémedin.: Tanulhat belőle! í t Firon András j

Next

/
Oldalképek
Tartalom