Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-19 / 66. szám
m*9 MEGYtli ^Kíritm 1964. MÁRCIUS 19. CSÜTÖRTÖK LBJ kontra RFEi? Mi van az amerikai „alelnök-válság" mögött? Johnson amerikai elnök a minap egy nagyszabású interjú keretében cáfolta azokat a híreket, hogy közte és Kennedy igazságügyminiszter között villongások lennének. Az elnök ugyanekkor arról is bestéit, hogy egyelőre nem aktuális kampányt indítani az alelnöki szék elnyeréséért, s ezzel kapcsolatban megemlítette az igazságügyminiszter nevét is. Az „LBJ—RFK-váLságról” szóló kósza hírek nem új keletűek, de a New Hampshire-i előválasztásokkal kapcsolatban olyan hevességgel jelentkeztek ismét hogy maga Johnson elnök is szükségét érette egy nyilvános cáfolatnak. Mi történt New Hampsihire- ben? Itt úgynevezett előválasztásokat tartottak, hogy a két nagy párt lehetséges elnök- és alelnökjeJöltjei nek esélyeit kipuhatolják. Míg azonban a republikánusok esetében ez „hivatalos” akció volt, a demokratáknál afféle partizán közvéleménykutatás. Az eredmény az volt, hogy Johnson elnököt 17 558 szavazattal ismét az elnöki, Kennedy ieazságügyminlsztert pedig 14 265 szavazattal az alelnöki posztra ajánlották. Ezt a „maszek”-akciót demokrata í berkekben egyesek úgy értei- j mezték, hogv „Bobby” Ken- . nedy a háttérből szervezi saját ale'nök jelöltségének előkészítését, amivel kész tények elé akarja állítani Johnsont a párt augusztusban esedékes jelölő kongresszusán. Annál is inkább. mert más lehetséges al- elnökjelölték. így például Stevenson ENSZ-fődelegátus is, lefújták híveik kampány- előkészületeit. Nyilvánvaló, hogy ez a partizánkodás megosztaná a demokrata erőket a „hagyományos” Kennedy-tá- bor és a Johnson-tábor között Ilyen előzmények után jelentette be maga az elnök, hogy Robert Kennedy ' szavát adta: nem bátorította a New Hampshire-i RFN-híveket és közvéleménykutatókat. Az elnök üres fecsegésnek minősítette a közte és igazságügy- minisztere közti ellentétről szóló híreszteléseket, amelyek azonban éppen az előző elnökválasztás korteshadjáratának tapasztalataival kapcsolatosak. Robert Kennedy irányította ugyanis tragikus sorsú bátyjának kampányát — éppen Lyndon B. Johnson ellenében, aki azután John F. Kennedy taktikai húzása nyomán fogadta el az alelnök- jelöltséget. Az ifjabb Kennedy bátyja kormányában hivatalon posztjánál nagyobb súlyú szerepet töltött be. amit egyebek között külföldi miszsziói is jeleztek. A Fehér Házban történt változások után sokan úgy vélték, hogy a Kennedy-stílus és Johnson stílus közti különbségek nyilván éreztetik hatásukat az új elnök és az igazságügy miniszter viszonyában is. Robert Kennedy a minap kijelentette, a novemberi elnökválasztások után lemond miniszteri posztjáról, amiből egyes kommentátorok arra következtetnek, hogy az ambiciózus fiatal politikus, aki talán már a következő választások perspektívájában gondolkodik, nem akarja magát elkötelez • ni a valószínű második John- son-adminisztráció mellett Johnson elnök óvatos fogal- mazású nyilatkozatából nem I derül ki, hogyan vélekedik ! voltaképpen Robert Kennedy alelnökjelölti esélyeiről. így j .megtörténhet még, hogy az j augusztusi demokrata jelölő- kongresszuson megismétlődik a négy év előtti kompromisz- szum, csak ellenkező előjellel: nem egy Kennedy kéri partneréül Johnsont, hanem Johnson választja társául a pártkörökben igen befolyásos ifjabb Kennedyt. (sp) A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma Vasit Tasellarit, az Albán Népköztársaság nagykövetségének kereskedelmi attaséját, aki a diplomáciai mentesség jogával visszaélve törvénysértő módon beavatkozott a Magyar Népköztársaság belügyei- be, 1964. március 18-án a Magyar Népköztársaság területéről kiutasította. Fekete nap Húsz éve szállták meg a náci csapatok hazánkat HÚSZ fVVtl ezelőtt szállták h BeliigyRimiszlérium szervei Nagy Sándor nagybaracskai születésű budapesti lakost izgatás bűntettének alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatásba helyezték. CIPRUSI HELYZETKÉP Rosszidesz, "Ciprus ENSZ- küldötte levelet intézett a Biztonsági Tanács elnökéhez, amelyben a tanács határozatainak megsértésével vádolja Inönü török miniszterelnököt. A levél idézi Inönü fenyegető kijelentéseit, s utal a török hadsereg és haditengerészet provokációs tevékenységére. Rosszidesz mély sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a török akciókra olyan időpontban kerül sor, amikor a szigeten teljes a nyugalom, ezeknek az akcióknak tehát nem lehet más céljuk, minthogy nyugtalanságot keltsenek a török szélsőséges elemekben, s ezzel akadályozzák az ENSZ rendfenntartó erők tevékenységét, a megfelelő légkör kialakítását. A ciprusi ENSZ-küldött kérte, hogy levelét ismertessék az ENSZ-államok képviselőivel. Ankarai jelentés szerint Inönü miniszterelnök kedden ismételten kijelentette, a török kormány „reméli”, hogy az ENSZ-erők „betöltik feladatukat, helyreállítják a rendet és a biztonságot Cipruson. Ellenkező esetben — mondotta Inönü — a török kormány minden rendelkezésre álló eszközzel meg fogja védeni a ciprusi török lakosságot. U Thant ENSZ-főtitkár jelentést terjesztett a Biztonsági Tanács elé, s ebben megállapította, hogy az ENSZ ciprusi rendfenntartó erőinek megalakulása a legjobb úton halad. Közölte, hogy a csapatokat véglegesen csak tényleges működésük közben szervezik meg, akkor, amikor már elegendő létszámú ENSZ-katonaság érkezett a szigetre. A tényleges működés időpontját a főtitkár közli majd a Biztonsági Tanáccsal és a közlés időpontjától kell majd számítani azt a három hónapot, amelyre a tanács határozata értelmében, az ENSZ-katonákat ciprusi szolgálatra rendelték. Szerdán újabb két kanadai repülőgép érkezését várják Nicosiában. A Cipruson tartózkodó kanadai ENSZ- katonák létszáma ezzel 364 főre emelkedik. A ciprusi kormány közleményt adott ki, amely üdvözli a szigetre érkező ENSZ- erőket. A kormányközlemény rámutat, hogy a világsajtó a török propaganda vagy a szóban forgó országok egyéni érdekeinek befolyására nem volt objektív a ciprusi eseményekkel kapcsolatban, igyekezett sötét színben feltüntetni a ciprusi görögöket. Ciprus görög lakossága — hangsúlyozza a közlemény — ezzel szemben örömmel veszi tudomásul, ha az ENSZ vagy bármely más nemzetközi szervezet garantálja a ciprusi görög kisebbség jogait, üdvözli az ENSZ j ! rendfenntartó erőit, s tá- I mogatni fogja munkájukat. Szerdán tanúkat hallgatott ki a bíróság a szolnoki vasúti szerencsétlenség ügyében A Szolnok megyei bíróság szerda délután tanúkihallgatásokkal folytatta a múlt év december 24-i szolnoki vasúti szerencsétlenség bűnperének tárgyalását. Erre a napra az összeütközött vonatok vasutasait és a legközelebb eső őrházban szolgálatot teljesítőket idézték meg. Székely Sándor MÁV- al tiszt. aki december 24-én a Szolnok—Abony közötti pladics-pusztai elágazású 1. őrhelyen teljesített szolgálatot, elmondotta, hogy a balese* idején a hatáskörébe tartozó jelzőberendezések kifogástalanul működtek. Sipos János, a 2758,D számú tehervonat vonatkísérője, valamint Vért Jenő, a vonat mozdonyvezetője — amelybe a Budapest felől érkező személyvonat beleszaladt — elmondotta, hogy Székely Sándor őrhelyénél a tehervonaíta! kénytelenek voltak megállni, mert any- nyira sűrű volt a köd, hogy a jelző állását nem tudták megfigyelni. A szabály az, hogy ilyenkor a vonatot meg kell állítani. Csak azután haladtak tovább, amikor Székely Sándor közölte, hogy a következő térközbe behaladhatnak. 900 éves csepp, a tengerben Népfront-dsszefogós Kisnémediben — Mindenki tanulhat belőle, meg Hitler fasiszta csapatai i.yütan és leplezetlenül Magyarországot, amely pedig addig is készséges szövetségesük volt a szovjetellenes rablóháborúban. Ezzel a maradék függetlenség is elveszett; hazánk végképpen a harmadik birodalom csizmája alá került. Nemzeti intézményeink sorra megsemmisültek, a de- mokraiikus erők ellen még az addiginál is kegyetlenebb üldözés kezdődött. És ami ezzel jár: a fiatalságot most már csaknem teljes egészében a frontra küldték, az ország javait gondolkozás nélkül a fasiszták háborújának szolgálatába állították. Szörnyű fenyegetés rémítette az országot: úgy látszott, hogy a biztos bukás felé száguldó Hit- ler-íasizmussal együtt pusztul el a kis Magyarország is; úgy tűnt, a döntő csapásokat ezek után a magyarországi hadszíntéren méri ellenségeire a szovjet hadsereg, s ez népünk, javaink teljes megsemmisülésével jár majd. Joggal sorolja tehát a történelem 1944. március 19-ét a magyar múlt legfeketébb, leggyászosabb eseményei közé. Talán a muhi, vagy a mohácsi csatavesztés, a nagymajté- nyi, vagy a világosi fegyver- letétel sem idézett fel olyan veszélyt, mint a Horthy—Kallót/ klikk akkori kapitulációja a mohó Hitler-fasizmus előtt. Mindegyiknél volt mentség, volt előzetesen egy kísérlet az ország megmentésére, volt az uralkodó csoportnak, a kormánynak egy része, amely tovább harcolt valahol és reményt adott másoknak is, hogy lesz még feltámadás! Itt csak a halálra űzött békepárti kommunisták és más tönk-, re nyomorított demokratikus mozgalmak tiltakoztak, de ezek hangját elnyomta a horthysta gépezet. Szinte ellenállás nélkül taposott át (zúttal hazánkon — szégyenszemre — az ősi ellenség, a német imperializmus és vonszolta maga után az országot a szakadék felé, amelyről minden kicsit is felvilágosult ember látta már akkor, hogy ez „a sír, hol nemzet süllyed eV’. A főbűnösök, Honhy * huiUzy Miklós később emigrációban összetákolt emlékirataikban arra hivatkoztak: a Hitler-fasizmus ereje oly nagy volt abban az időben, hogy a vele való szembeszegülés nem volt lehetséges. De a valóság éppen a fordítottja. A szovjet hadsereg a megvert ellenség üldözése során akkor már elérte a Kovel—Brod— Bucsats—Koiomea vonalat. Tehát a Kárpátok külső lejtőin verte a fasisztákat. A német had vezetőségnek a Kárpát-vonal volt az utolsó természetes védővonala. Saját, nagyon is megroppant erejében már nem bízhatott annyira, a magas hegyláncban reménykedett tehát. Ha a magyar kormány akkor kiugrik, lefegy- verzi az itt levő kis német sereget, a szovjet hadsereg könnyen átkelhet a Kárpátok vonalán. Ez volt, ami a magyar nagy- birtokosok és nagytőkések kormányzóját és kormányát a fi szégyenteljes behódol asra késztette. Féltek a szovjet hadseregtől és a magyar néptől, amely annak győzelme nyomán jogot kap, öntudatra ébred, megismerheti az igaza hazafiak tanításait, terveit. A már Kolomeát is felszabadító szovjet csapatok híre minden korábbi ingadozást kiölt Hor- thyból és cinkosaiból. Horthy, Hitler meghívására, kíséretével március 17-én elindult a „Führer”-hez Klessheimbe és rövid vita után beleegyezett egy teljesen Hitler-barát kormány kinevezésébe és Magyarország német megszállásába. A szovjet csapatok közeliét* megtette egyébként is a hatását: a március 19-i minisztertanácsi és koronatanácsi ülésen egyetlen tiltakozó szó sem hangzott el a megszállással szemben. Az úri világ képviselői a legszemérmetlenebb hazaárulástól sem riadtak vissza, csak hogy a magyar nép feletti uralmukat ideig- óráig megtarthassák. Horthy úgy is fémjelezte a megszállást, hogy kormányzó maradt. De most már nyíltan is fölébe került a „birodalmi teljhatalmú megbízott”, Von Veesenmayer. a maga 20—25 ezer főnyi SS- gárdájával és így három nap múlva kinevezte a német ügynökökből összetákolt Sztójay-kormányt. .SPlíl Horthy!, sem a magyar úri osztályokat, de még Hitlert sem mentette meg a Klessheimben történt gyalázatos hazaárulás. Nem a magyar és a német urakon, de a Szovjetunión és a magyar haladó erőkön múlt, hogy Magyarország és népe megmaradt s a régi világ romjain új életet épít magának. A nép szabad, árulói régen eltűntek a földről. A második világháborúban legyőzött német imperializmus azonban újjáéledt és a Német Szövetségi Köztársaságban, nyíltan és titokban régi hatalmának visszaszerzésére. egykori, megbukott hatalmi terveinek végrehajtásáról ábrándozik. Egyes nyugatnémet diplomaták arról beszélnek, hogy Németország tulajdonképpen sosem kapitulált. S maga Erhard is a „német kérdés megoldásáról” beszél, ami alatt az ott szokásos képletes beszéd szerint csak a szétvert hitleri birodalom erőszakos visszaállítását, a Német Demokratikus Köztársaság és más, szocializmust építő országok bekebelezését lehet érteni. Húsz év alatt újra fenyegetővé vált a német imperializmus veszélye! Csakhogy az erőviszonyok azóta döntően megváltoztak. Aki azt hiszi,, hogy megismétlődhet valaha is, ami 1944. március 19-én történt, az vak, vagy bolond. Fájdalommal emlékezünk a húsz év előtti gyásznapra, s rettenetes következményeire — ez a felháborodás is egyik erőforrásunk mai feladataink elvégzésében. De nem árt, ha a mai revansis- ták is tanulmányozzák a közelmúlt történelmének e körülményeit, kihatásait. Még nem késő, okulhatnak. Máté György Megnyílt az SZVSZ végrehajtó bizottságának 27. ülésszaka Nagy Károly, az MTI tudósítója jelenti: A bolgár fővárosban szerdán megnyílt a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottságának 27. ülésszaka. A háromnapos tanácskozáson jelen vannak a végrehajtó bizottság tagjai, közöttük a nemzetközi szakszervezeti ! mozgalom olyan neves vezető I személyiségei, mint Louis Sail- lant, Renata Bitossi, S. A. Dange, Benoit Frachon, Viktor Crisin. Ignacy Loga-So- winskí és mások. A magyar szakszervezeteket Brutyó János, a SZOT főtitkára képviseli. BEN BELLA A FRANCIA-ALGÉRIAI EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL Ben Bella az eviani egyezmény aláírásának második évfordulója alkalmából nyilatkozott a Le Monde munkatársának: — De Gaulle tábornokkal való találkozásom — mondotta az algériai köztársasági elnök — nagyon fontos esemény volt. A leglényegesebb nehézségeken túljutottunk. Az együttműködés most tartós formát ölthet. A tóhervonat zárfékezője j megálláskor leszállt a fülkéjéből és minthogy dübör- i gést hallott, igyekezett ennek okát megállapítani. Ezért sietős léptekkel 40—50 mé- j tér távolságra ment vissza Abony felé, amikor észlelte, j hogy a sínen, egy vonat köz- | lekedik. Sípjelekkel próbálta j a vonat vezetőjének a figyel- j mét a megállásira felhívni, d)e 1 ez nem sikerült. A tárgyalás csütörtökön a további tanúk kihallgatásával folytatódik, majd ezt kö- ; vetően a szakértőiket hallgat- ! ja meg a bíróság. Ügy hozta a sors, hogy éppen most, a népfront kongresszus előtt két nappal jutottam el életemben először Kis- némedibe, a váci járásnak ebbe a parányi, 966 lelket számláló, a Cserhát dombjai közé dugott kis falucskájába. Előre megmondom az olvasónak, ne is törje fejét, hogy hol hallott. vagy olvasott róla. Leg- föllebb azt olvashatta nemrégen, hogy Kisnémedi lett a második a társadalmi munkában, a megyei versenyen. Másról aligha híres. Nekem pedig, őszintén megvallva, hirtelenjében még ez sem jutott eszembe. Mégkevésbé az, hogy a népfront dolgai után érdeklődjem az ottaniaktól. , Egyszerűen csak feltettem a tanácselnöknek a szokásos kérdést: mi újság a faluban7 Az elnök válasz helyett papírlapot tett elém. Azt olvastam róla, hogy nagy-nagy eseményre, Pest megyében ritka jubileumra, a falu kilencszázadik születésnapjára készülnek. Szép terveik vannak. Könyvet adnak ki, falu-múzeumot szerveznek, a falu közepén emlék-szökőkutat emelnek. Ejha! — gondoltam magamban. Könyv? Múzeum? Szökőkút? Hisz’ ez lói ión-k ülön becsületére váló vállalkozás lenne nem egy 966 lakosú falunak, de még egy városnak is, nemhogy így együtt! Méghozzá alig egy év alatt! Ugyan, honnan veszik hozzá az erőt? A válasz, amelyet Csernák József tanácselnöktől kérdésemre kaptam, igazán élményszámba ment — Nézze kérem — mondotta — ezt a levelet. A falu plébánosától, Pásztor Pál lelkésztől kaptam a tavalyi nyár végén. Arról értesített benne, hogy kutatásai során az Országos Levéltárban talált egy okiratot amely hiteles erővel bizonyítja: Kismémedit apátsági rendelettel 1065-ben, vagyis kilencszáz éve alapították. Egyúttal javaslatot is tett: ünnepeljük meg a jubileumot, de úgy, hogy a falu apraja-nagyja örüljön neki, tanuljon belőle, emlékezzen reá így kezdődött. Azután ösz- szeült az áldozatkészségéről ismert falu „kupaktanácsa”. Ott ült köztük Czéh Jánosáé tanítónő, a kultúrotthon igazgatója. Barkó Árpád iskola- igazgató. Fábián Imre anyag- beszerző. a falu párttitkára, ifi. Mezei József asztalos segéd. a KISZ-isták titkára. Simon József gyári munkás, az MHS felelőse, Bérkéné, a nőtanács vezetője, a tanácselnök, a plébános, no és persze az asztalfőn Kaposvári József, aki foglalkozására nézve művezető, itt azonban a Hazafias Népfront elnöke. Vagyis az a testület, amely a piciny község közösségének akaratát már annyiszor sikerre vitte. Jól meggondolták a do'got és gyorsan határoztak. Úgy döntöttek, hogy meg az idén, az alkotmány ünnepén megülik az évfordulót. valóra váltják az alkalomra kidolgozott nagyszabású tervet. Ezek után már csak az a kérdés: lesz-e belőle valami? Lesz, sőt már van is. A „Kisnémedi története és néprajza” című könyvet, melynek szerzője Pásztor Pál és Berkó Árpád, maholnap már nyomtatják is váci nyomdában. Szépen gyarapodik a középkori okleveles anyag, a temérdek néprajzi leírás, népi szokás, még sok minden. Persze, erre bárki mondhatná azt. hogy igaz. nagy dolog, amikor egy ilyen kis faluban könvvefc adnak ki, de mi a jelentősége a helyi érdekességen kívül? Erre köny- nyen lehetne válaszolni azzal, hogy a ié új könyvek felérnek szinte egy-egy új gyárral. De nem ezt teszem. Miután végignéztem a kis falu ■ történetéiről össze-] gyűjtött történelmi anyagot,] csak annyit említek meg, ] hogy rég láttam ilyen; meggyőzően népünk, embe- i reinfc sorsának ilyen de- i monstratív körképét. Az iz-i galmas, színes népszokások, a ■ szűzkoszorú, az örömkalács,; a csókolópohár. az arany-; kakas, a házasélet tízpa-] rancsolata mellett és között; ott látható a kisnémedi nép | csaknem ezer évének min-] den kínja, szégyene, keserve, : s az utóbbi két évtizedből —i gazdagító öröme. A kisné-í medi jobbágyok gyalázata, a: falu derese, az iszonyú gyer-i mekhalandóság, a ld- és el-; vándorlás egykoron. majd; az új, egészséges népmozga-] lom, az új posta, az új orvosi ] rendelő, az új sportöltöző. az] idén osztott 31 forintos tsz-] osztalék, hogy egyebet ne ] is említsek. Nem szavakban,: számokban. Érthető, sőt fél-i reérthetetlen számszerű ada-: tokban. Vitatha’atlanul, vég-! legesen. Mint egy cseppbeni a tenger, a közel ezeréves i falucska cseppjében a több: mint ezeréves Magyarország j tengere... Sok vita folyt már arról,: hogy aki nincs ellenünk, az: velünk van. Nos, aki nem! ért egyet ezzel, az menjen lej és nézze meg Kisnémedin.: Tanulhat belőle! í t Firon András j
