Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-18 / 65. szám
PEST MEGYEI VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÖLJETEK! AZ . M-5 Z M P PEST MEGYEI VIII. ÉVFOLYAM. 05. SZÁM Z O T T S AGA f S ARA 50 FILLER MEG Y.E I 1964. MÁRCIUS 18, SZERDA • • • az velünk van! A legilletékesebb fórumon, a párt legmagasabb szintű tanácskozásán, a VIII. kongresszuson hangzott el az azóta nemcsak jelszóvá, hanem a mindennapom gyakorlatává tett mondat: aki nincs ellenünk, az velünk van! Mély és igaz tartalmat, a népért való, s a nép által való politikát, lenini politikát tömörít a mondat. A népi, nemzeti egység megvalósítása: ' történelmi tett. Ezt, -az egység megteremtését jelenti a mondat, s mögötte a párt politikájának mindennapi gyakorlata. Legjobbjaink nagy álma Tolt: az azonos célokért munkálkodó nemzet. A történelemnek kellett más utakra térni, hogy álomból reális közelségbe jutó feladat legyen ez. Csak egytéle rend képes valóra váltására: a szocialista rend. A széthúzó, mást és mást akaró, igaz és hamis célokért küzdő osztályok harcát új tartalmú és formájú törekvés váltotta fel: egyet és igazat akarók közös összefogása a jobb, a szocialista holnapért. Évszázados álmokat váltottunk valóra: a föld jogos tulajdonosai kezébe került, a gyárak, bányák az egész nemzet hasznát gyarapítják, a nép oszt igazságot, formálja a rendet, alakítja a maga akarata szerint a holnapot. Nehéz és hosszú volt az út- Nemcsak az, amely az ország felszabadulásához vezetett, hanem az is, amely attól napjainkig. Tudjuk, s nem tagadjuk, hogy voltak buktatók. Volt gyanakvás. hitetlenség, de volt soha nem látott neki feszülés, soha hern tapasztalt hit és lelkesedé» is. Hibák ellenére mindig magasabbra vitt utunk. És eljutottunk addig is, hogy bátran, vállalva ország-világ előtt, a bizalmatíankodók, a kétkedők, a megálljt kiáltok előtt, kimondtuk: akt nincs ellenünk, az velünk van! A párt politikájában szavak és tettek egysége még soha nem volt ily szoros, és soha nem volt ennyi társunk e politika valóra váltásában. Ok és okozat mélyértelmű összefüggése ez. Az igaz politikának, szavak és tettek azonosságának hitele, bizalmat adó és szerző hitele van. Olyanok, akik az ötvenhatos tragédia után tamásk odókként nézték csak, merre, s hogyan indul az ország, ma már régen társak, gondokban, tettekben, örömökben osztozó társak közöttünk. Érzelmi és értelmi rezonanciák fogják ösz- sze a társadalom alapvető osztályait, s nincs lényeges réteg, amelynek más érdekei lennének, mint a nép egészének. Nemcsak a hatalom szerveiben, az országgyűlés üléstermében, a tanácsok padsoraiban munkálkodik a legnagyobb egyetértésben munkás és paraszt, tudós és művész, hanem az egész országot áthatja ez a légkör: a mindent azonos gondként vállalás, a mindenért azonos erővel küzdés légköre. Most már tehát sima, zökkenőktől mentes az út? Nem, nem az. Mégis: az alapvető kérdésekben való egyetértés, az alapvető célokért való együtt do'gozás olyan közös nyelvet teremt, amelyen mindenki szót értbet, ha jót akar, ha szándékai tiszták, becsületesek. Szót érthet még akkor is. ha ezzel vagy azzal nem elégedett Akkor is, ha ebben vagy abban más a véleménye, mint a többségnek. A közös cél, s a közös cselekvés reális közelségbe hozza a régi álmot: a népi, nemzeti egység megvalósulása ez. Sokszor és sokat beszéltek történelmünkben népről, nagy célokról, de kevesen voltak, akik igaz szándékkal tették ezt. A többség hamis célokért, hamis eszközökkel, hamis hangon szólva próbálta megnyerni a népet, a nemzetet. Csak most, ezekben az esztendőkben, amelyek lassan két évtizeddé sorakoznak, lett igaz és tiszta szándékkal emlegetett fogalom a nép. A nép fiai szólnak a néphez, s a nép választott vezetői szabják meg a nép akarata nyomán az utat. Űj fejezet ez a magyar történelemben, olyan fejezet, amelyet csak a tisztelet és a megbecsülés hangján emlegethetnek majd utódaink. Utódaink, akik az osztály nélküli társadalmat, az össznépi államot kapják tőlünk örökségül. Nagy és tisztes örökség ez, olyan, amiért mindenki becsülettel dolgozhat s dolgozik is. Még nem minden jó, még nem minden szép. És mégis: mind jobban szívünkhöz nő az, ami körül vesz bennünket, amit úgy fogalmazunk meg, hogy szocializmust építő hazánk. Mind jobban a magun- éna„ érezzük mások gondját, baját, de részt kérünk mások öröméből is. A város féltő gonddal vigyázza az új útra, a szocialista nagyüzemek útjára tért falu lépteit, s a falvak népének mind nagyobb része érti meg, a várossal szemben mi r. kötelessége. A tudós rég kilépett elzárkózott- ságából, s tudása, tehetsége olyan kincs, amely az egész nemzet kincstárát gyarapítja. Művész és munkás ül egy asztalnál, s könnyen megtalálják a közös gondokat, a közös feladatokat. Üj és örömmel tapasztalt nagy eszmecsere különböző szólamai hangzanak fel, s olvadnak össze harmonikus egésszé. A ma és a holnap gondjait, terveit vitatják, formálják ezek, a társadalmunk különböző rétegeit jelentő szólamok. Humánum, a szó legnemesebb értelmében vett humanitás — ez az alapköve politikánknak. Mindenki tetteivel, mai és holnapi cselekedeteivel vall arról, kikhez húz, hová tartozik. Nem az a döntő, hogy ki merről jött, hanem hogy ki merre halad! Nem azt firtatjuk, mi volt, hanem azt, mi van, s mi lesz? Van, akik iránt előlegzett bizalom ez, ám a társadalom döntő többsége rég kiérdemelte, megszolgálta ezt a bizalmat. És a megkapott bizalomra bizalommal felel. Az új. a magasabb rendű erkölcsön alapuló gyakorlatot mindennapi munkánk elválaszthatatlan részévé tettük. Az élet minden területén jelen van az „aki nincs ellenünk, az velünk van” elvéből fakadó gyakorlat. Mind többen sorakoznak az e gyakorlatot megtestesítő mozgalom, a Hazafias Népfront aktív támogatói közé. A mozgalom jelentős állomása, a holnap kezdődő országos kongresszus nagyszerű számvetés: számot adás a nép egésze előtt arról, hogyan formáltuk s hogyan akarjuk formálni a mát, illetve a holnapot. Amiről, mint már megvalósítottról számot adhatunk, nem kevés. S amit akarunk, amit célul tűzünk ki, igazán csak az a stk. De hiszen elegen vagyunk hozzá, mert — aki nincs ellenünk, az velünk van! A támadások célja: a nemzetközi enyhülés Dobsa János, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: A hannoveri CDU-korgresz- szuson lefolyt külpolitikai vitára a nemzetközi enyhülés ellen intézett támadások | nyomták rá bélyegüket. Jel- (• lemző volt ebből a szempontból is Jaeger parlamenti elnök felszólalása, aki nyíltan kimondotta, hogy a nemzetközi enyhülés ve- szélyezteti a bonni politika céljait és azt hangoztatta: nem szabad megengedni, hogy a status quo jegyében enyhülés kö- vetkezzék be a nemzetközi politikában. Hasonló hangnemben beszélt Von Gut- tenberg báró, a CDU—CSU bajorországi szervezetének egyik vezetője. Von Hassel hadügyminiszter felszólalásában ismét sürgette a sokoldalú atomhaderő létrehozását és hangsúlyozta, hogy annak felállítása politikailag és katonailag egyaránt elengedhetetlenül szükséges. Viszont kereken elutasította a nemrég előterjesztett lengyel tervet a közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére, illetve a Közép-Európában állomásozó atomfegyverek befagyasztására. Több felszólaló — elsősorban Amrehn, a CDU nyugat-berlini szervezetének elnöke éles kirohanásokat intézett a berlini látogatási engedélyek ügye ellen. Schröder külügyminiszter, aki ellen az utóbbi hetekben feltűnő bírálatok hangzottak el a CDU jobbszámya részéről, a külpolitikai vitában szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy ő is rendíthetetlenül kitart az eddigi politika alapelvei mellett és azt hangoztatta, hogy a nyugatnémet külpolitikában nem történt semmiféle változás. Schröder — aki a két héttel ezelőtti dortmumdi kongresz- szusom még a „mozgékony külpolitika” jelszavával lépett fel, most arról beszélt, hogy „a mozgékony külpolitika nem lehet öncél, mint ahogy nem lehet öncél a szilárd kitartás politikája sem”. Schröder azt mondotta, hogy ezt a két jelszót ösz- sze kell kapcsolni: kitartóan ragaszkodni keli a régi célokhoz és ugyanakkor — ha lehetőség nyílik rá — „mozogni is kell egy kicsit". A berlini látogatási engedélyek kérdéséről szólva, Schröder azt hangoztatta, hogy e tárgyalásokon „rendkívüli óvatosságot” kell tanúsítani. Kijelentette: nagyon sajnálatos lenne, ha a bonni pártok között komoly ellentét támadna e kérdésben. A külpolitikai vita másik fő témája a Franciaországgal és Angliával való viszony és a nyugat-európai politikai unió létrehozásának problémája volt. A legtöbb felszólaló a Franciaországgal való szövetség még szorosabbra fűzését sürgette és azt hangoztatta, hogy a politikai unió megvalósításával „nem szabad tovább várni Angliára”. Schröder viszont ezzel kapcsolatban rámutatott: a tervezett politikai unió megvalósítása a jelenlegi körülmények között nagy nehézségekbe ütközik, mert az Schröder taktikázik - Mire kellene a politikai unió? - A CDU kongresszusa olaszok és a hollandok hal- I lani sem akarnak arról, hogy | Anglia nélkül csatlakozza- i nők ehhez. A külügyminisz- 1 tér éppen ezért azt java- 1 solta: egyelőre arra összpon- | tosítsák az erőfeszítéseket, j hogy jobb együttműködést I és szorosabb kapcsolatot te- j remtsenek a Közös Piac és az EFTA között. \ Von Merkatz volt minisz- j tér nyíltan kimondotta, hogy a politikai unió megvaló- ! sítása azért lenne fontos, j mert így egy olyan politi- I kai szerv jönne létre, ame- j lyet azután a nyugatnémet ! politika céljainak megvalósítására használhatnának fel. A volt miniszter azonban meglepő őszinteséggel beszélt arról is, hogy e terv megvalósítása egyelőre szinte le- küzdhetetlennek látszó akadályokba ütközik, mert a kisebb nyugat-európai államok — múltbeli rossz tapasztalataik alapján — „fáznak” a politikai uniótól és csak Angliával együtt lennének hajlandók belemenni abba, mert Angliában látják az „oltalmazó hatalmat” Bonn és Párizs gyámkodásával szemben. A CDU-kongresszuson Bartzel képviselő, a szélsőjobboldali szárny egyik vezetője éles kirohanást intézett a CDU koalíciós partnefFolytatás a 2. oldalon) EGY HELYETT SZÁZNYOLCVANKILENC (A vöröskeresztes titkár portréja) 4Megírtuk- az illetékes válaszol + Tél utóján, tavasz előtt (Cikkünk a 3. oldalon) . HHOLABDA (Labdarúgóházi jegyzetek) + SZOMBATHimŐL - SZfGEDIG Groniiko Stockholmban Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden délelőtt Moszkvából Stockholmba repült. Tíznapos skandináviai útját felerészben megosztja Svédország és Finnország között: március 21-én már Helsinkibe várják. Andrej Gromiko látogatása hivatalos vi szón tlátoga tás. Kétségtelenül a szovjet külügyminiszter skandináviai látogatásának aktuális jelentősége van három hónappal Hruscsov kormányfő skandináviai útja előtt. Az igazgató-elnök utazik A levegő megtelt villamossággal. A napsugarak hátán elindult a földre — a tavasz. S a villamosság bebújt a télikabátok alá, beszökött az ablakok, ajtók ha- sadékain. Beszökött Nagykőrösön a felszegi óvodába is, ahol a gyerekek kedvetlenül tolták félre kedves játékaikat. A mackót, a mozdonyt, a babát. Az óvó néni látta ezt, és sétálni vitte a gyerekeket. De néhány nap múlva rádöbbent: nem elég már a séta ezeknek a szilaj csikóknak. Hiszen játszani akarnak, önfeledten ugrálni, hintázni és futkározni. Ezt akarják — de hol? Erre kicsi az udvar. Az óvónő, Csete Gyuláné elment a Petőfi Sándor általános iskolába. Beszélt az igazgatóval, elmondta milyen gondban van. Az igazgató megértő volt. Megígérte, hogy segítenek. Igaz, 1057 gyerekkel — eny- nyien vannak az iskolában nem is lehetett kőszívű. Aztán — nem mint igazgató, hanem mint városi népfrontelnök — beszélt néhány emberrel. A láncreakció megindult, egyre többen jelentkeztek. , S a felszegi óvoda közelében már nyárra elkészült a játszótér. A tanács a fel- sze: elést adta, a körösiek a munkát, a gyerekek meg víg ricsajt csaptak az avatás örömére. o Nagykörösön huszonhatezren élnek. Sokan tanyákon. A városban rövid a csatornahálózat. Az utak nagy ré- sze^ sáros. A sár rátapad a cipőkre, csizmákra. Kölönc nehezíti a járást. S a gondolatokon. terveken is gyakran lóg még a kölönc. Ezek a kölöncök még meddig nehezítik a látást? Az igázgató-népfrontelnök Horváth Lehelnek ez a kérdés olyan, mint Hamletnak a „lenni, vagy nem lenni” Pedig így még nem fogalmazta programmá. Mégis, ez serkenti munkára, amikor ólmos fáradtság száll rá, hiszen a pihenés óráj — a városi párt-végrehajtóbizottságnak és a városi tanácsnak is tagja — számára szűkre szabottak. És a kérdés nagysága őrzi meg szemében az élénk érdeklődés fényét a kudarcok perceiben is, amikor más — és néha ő is — szívesen meghátrálna, hagyva, hogy az idő magától hozza a megoldást. De nem lehet, hiszen igy nagyon sokat kellene várni. Sokat — és minden perc drága. És a népfront — hétéves elnöki munkája során ez már a vérévé vált — a gondolatokról próbálja leválasztani a koloncokat, azzal is, hogy a párt szavát mindenhová eljuttatja. Mondandója a mindennapokban kalapálódott mondatokká: — A párt és a tanács terveit, akaratát a népfront igyekszik realizálni a legszélesebb társadalmi méretekben. Már mindenütt ott vagyunk, ahol az egész városról, a huszonhatezer ember életéről van szó. Ott vagyunk és nő a szerepünk, nő a megbecsülésünk. Csendesen mondja tovább: — Célunk: felszívni az emberek vélekedését. Tenni valamit, hogy ne cSak a tanácstagi beszámolókra és a különféle rendezvényekre eljövő emberek véleményét ismerjük meg. Hiszen minden embernek, az egész társadalomnak van véleménye. Csak nem mondják el mindig, mert még nem szoktak hozzá, hogy szavukra igényt tartunk. Vagy hallgatnak, mert a gátakat, a lehetőségeket nem ismerik. Tenni valamit, hogy felszívják az emberek vélekedését. Munka ez, amelynek során a szó is tetté nemesedik. De a tettvágyat nemcsak az okos szavak, hanem a tettek is tanúsítják. Az összefogások, amelyektől szebb, gondozottat* és tisztább lesz a szeretett város; a rendezvények az ünnepeken, vagy a tsz-klubokban — ezek önmagukban is tettek. Tettek, amelyek a közösség áramába újabb és újabb embereket is bekapcsolnak, akik, ha kérdezik őket. savesen beszélnek arról, ami megérett bennük, ami a szívüket nyomja. hajában egy teáért is tüzet kell rakni — ritkán jön a városba gázpalack. De a tanács tisztviselőinek már régóta nem fáj a fejük: kinek adjanak helyet, gázpalackot, segélyt. Ez a tanácstagok gondja, az állandó bizottsági üléseken ők döntik el egymás között. És sok másban is döntenek. Nagykőrös szép példája az államhatalom és a lakosság közös kormányzatának. De még szebb példa lehetne. És ebben sok tennivaló vár a tanácstagok testületére. A végrehajtó bizottság — mérlegelve a helyzetet — a népfrontelnökhöz fordult. És ő ismét megígérte, hogy segítenek. Igaz, vállán egy város gondjával, nem is lehetett kőszívű. Aztán — mint igazgató, tanácstag és nápfrontelnök — beszélt néhány emberrel... Csakhogy ez nem olyan gyors, mint a játszótérépítés. Időbe telik, amíg minden tanácstag (a zöm már régóta ilyen), választóinak valódi képviselőjévé válik. És lassú folyamat az, amíg minden egyes választópolgár úgy érzi: gyakran kell szót váltania képviselőjével, a tanácstaggal. Ezt a folyamatot most a népfrontaktívák gyorsítják, akik a felszívott vélekedéseket nem hagyják kárbaveszni. Akik a fehér foltokat apránként feltérképezve szívós munkával küzdenek a szellemi kölöncök ellen; s akik a tanácstagok munkáját is segítve, mindent megtesznek a valamennyi emberre érvényes, egységes közéletért. Még csak magasabb régiókban, de máris látszik az eredmény: — A városban a párt, a tanács és a népfront munkája egységes, nem esik darabokra. Sokan örülünk annak, hogy például egy pártrende,zvény nem is pártrendezvény. Mert ott van a népfront, a tanács, s a fcüíönböző szervek is lejönnek. Még csak küldöttei révén. de együtt van az egész társadalom. e Az óvodának játszótér épült — kevés a hely az óvodákban. A modern lakás konyHorváth Lehel iskolaigazgató legutóbb Budakalászm utazott. Meghívták egy érte-* kezletre. Most csütörtökön Budapestre utazik. Oda szó] a meghívója. Az igazgató küldött lesz a Hazafias Népfront III kongresszusán. Murányi József
