Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-06 / 30. szám
1964. FEBRUAR 8, CSÜTÖRTÖK utavit vbfiinfap Testvérek, egymásért VITA A t&z-irodában pirosán izéé, duruzsoló kályha birkózik a tél hidegével: itt, a Borison y lábánál még mindig Eoga van az időnek. Az íróasztal üveglapja alatt képeslapok őrzik a nyár me- egét-derújét: tátrai haragos- löldek, balatoni égszínkék, larancssárga naplementék. Sgv Csehszlovákiából küldött mzixon Szűcs János igazgató Idvözli a nagybörzsönyi Hu- íyadi Tsz tagságát és vezetőit; egy másikon ez áll: Boldog úi évet kívánnak az lr. sz. Autójavító Vállalat dolgozói A Börzsöny melletti terme- őszövetkezet és a pesti üzem capcsolata nem új keletű: nindjárt, a tsz megalakulása Jtán, 1960-ban kezdődött. Hivatalosan patronázsnak nevetik. Nem hivatalosan több annál: , kölcsönös, őszinte barátság. — Amikor közölték velünk, rogy az ötös autójavító lesz i patronáló üzemünk, azt gondoltuk: jó. jó. sokat is törődnek velünk a pesti munkások! Megvan nekik a maink gondja, nem íájdítják a tejüket még a mienkért is. Különben is: mit segíthetnének nekünk? Az autó is más, a mezőgazdaság is más. .. Egyszóval, tudomásul vettük, le sokat nem vártunk az egésztől — meséli őszintén Klein István, a tsz elnöke. Hanem az „autósok” komolyan vették megbízatásukat. A fiatal tsz akkoriban — érthetően — jó néhány gonddal küszködött. A kosos gazdaság megalapozásához mindenek előtt állatállományra. korszerű gazdasági Épületekre volt szükség... Tető alá került az első ötven férőhelyes istálló — de nem volt elég pénz a befejezéshez, az idő pedig sürgetett. Egy nap megjelentek a patronálok: mit segíthetnénk? Elmondtuk, milyen gondban vagyunk: ajtó-ablak kgjl az új istállóra, de a pénzünkből vagy anyagra futja, vagy munkadíjra. Meghallgatták — és elmentek. No — gondoltuk — ezeket sem látjuk többet! De pár nap múlva megjött a válasz: a KISZ- isták megcsinálták társadalmi munkában az ablakokat, csak az anyaglcöltséget kellett inegfize niink. Hatvanegyben felépült a másik istálló. Korszerűen, takarosán, éppen csak víz nem volt benne. Hiába futottak együk vállalattól a másikhoz, nem vállalták. Már nem is kellett üzenni a pestieknek: akkorra úgy ismerték a tsz minden gondját-baját. mint a sajátjukat. Jöttek a vízvezetékszerelők, s rekordidő alatt bevezették a vizet; kedvezményes órabérért. Az eüső Zetor pótkocsijának is története van. Ezt a főkönyvelő idézi fel: — Kevés volt a pénzünk pótkocsira. Az autósok tanácsára megvettünk egy kimustrált roncsot, amit társadalmi munkáiban újjávarázsoltak. Akik a roncskocsi láttán kinevettek bennünket, most irigyelhettek: a vételárral . és az anyagköltséggel együtt 27 00ó forintén lett vadonatúj pótkocsink, 66 060 helyett! Hanem, ebben eddig, nincs semmi különös. Sőt! A legtöbb tér melőszö v etk ezetet éppen azért bírálják, hogy' ur.os- untálan csak kémek, kihasználják patronáló üzemükét A vállalatokat meg azért ítélik el, amiért pa.t- ronázskötelezettségüket leszűkítik a „fejőstehén” szerepére. Miért lehet ‘ hát mégis, a nagy börzsönyi parasztok és az V. sz. Autójavító Vállalat munkásainak barátságát példaként állítani a Azonnali belépésre keresünk sováasszalcmunkást, aki gépkoesirugó- készítésben és javításban gyakorlattal rendelkezik. Fizetés kollektív szerint. vidékieknek munkásszállást biztosítunk Felvételhez i tanácsigazolás szükséges. Uli- | költségei csak felvétel eseten j térítünk Jelentkezés: Vízügyi Építő Vállalat, Vecsés. | t patroatózs.mozgakxrn I elé? í Azért a sokoldalú. követői elvi-politikai segítségért, amivel a szervezettebb, politikailag fejlettebb munkások támogatják a szocializmus útjára lépett paraszt társaikat, s azért az őszinte megbecsülésért, amivel a nagy- börzsönyiek mindezt viszonozzák. Mert nem csupán a Hunyadi Tsz tagjairól van már szó, hanem az egész község apraja-nagyjáró!. . Ennek az 1800 holdas szövetkezetnek mindössze 180 rendszeresen dolgozó tagja van, annak is a többsége asz- szony. A tsz vezetősége megértette, hogy az időszakonként visszatérő munkaerőgondokat csakis a gépesítéssel tehet enyhíteni. Vásároltak is gépeket, de honnan vegyenek hozzájuk szakembereket: gépkocsivezetőket, zetarosokat? Erre is a patronálók találtak megoldást. Telente, amikor a tsz úgysem tudja minden tagját foglalkoztatni, néhány fiatalt a vállalat alkalmaz segédmunkásnak. Nappal dolgoznak, este pedig az autóműszaki intézet szaktanfolyamára járnak. Szállást a vállalat dolgozóinál kapnak — méltányos áron — s tavasszal, mire a földeken megkezdődik a munka, hazamen- nek a tsz-be. Hat fiatal tsz-iag tanult eddig szakmát j így, az üzem segítségévéi! j a tavalyi téli tanfolyamhoz I az üzemi pártszervezet biz- I tosítatt propagandistát a ter- | ma!«szövetkezetnek. Szabad pártnapokra, ünnepi eseményekre az üzem küld előadókat a faluba. Zagyva IM- jos üzemi pártti tikár szovjetunióbeli utazásáról külön beszámolt a nagybörzsönyi I fiataloknak. Az üzemi párt- j j szervezet felhívására a véd- j I nökség kiterjedt az általár j I no<s iskolára is. A poli- [ I technikai műhely felszereléséhez kézi szerszámokra volt szükség. A vállalat munkásai felújították a kiselejtezett szerszámokat, s az iskolának ajándékoztál?. Az autóülésekről lefejtett műbórhuliadék- ból ezekkel a szerszámokkal készítenek szebbnél szebb dísztárgyakat a gyerekek. Dél télé jár az idő, lassan benépesül a tsz-iroda. Ez is, az is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — írja meg, hogy tavalyelőtt mi is ott voltunk a Hősök terén,' a május elsejei ünnepségen. Együtt vonultunk fel az autójavító munkásaival — figyelmeztet az egyik brigádvezető. — Tavaly augusztus húszadikán pedig ők jöttek le hozzánk ünnepelni. De • nem ketten-hárman. tessék-lássák, hanem negyvenen! — És az asszonyok? — vág közbe valaki a kályha mellől. — Máig is emlegetik a pesti „kiruccanást!” Az ősszel harminc asszonyt Hívóit meg szombat-vasárnapi városnézésre a vállalat. Még színházba is elvitték őket! — A fiataljaink sportversenyeken mérkőznek a vállalat fiataljaival. — És a munka verseny ? Paros versenyben fagyunk a vállalattal; ahol ni. tavaly mi nyertük a vándorzászlót! — mutatják a celofánba burkolt, féltett piros selymet a szekrény tetején. Abban minden jelenlevő egyetért, hogy a kapcsolat lelke, mozgatója Szűcs János igazgató és Zagyva Lajos párttitkár. De mindjárt hozzáteszik: ne higgyem, hogy csak ők ketten törődnek a nagybörzsönyiekkel! Ha egyszer a gyakorlatban akarom látni, milyen is az igazi munkás-paraszt szövetség, menjek tó hozzájuk, amikor pesti barátaik is ott vannak — biztatnak. — Tudja mit — mondja búcsúzóul az elnök — ne szaporítsuk a szót: ilyen pártfogókat. ilyen barátokat kívánunk minden termelőszövetkezetnek! .Nyíri Éva Csak korban egyívásúak a mai fiatalok? l|ps2Ó.v:«/(i.v ,..l It'iH'k in-in st*déké“"hca i kodót; a hetedikben: a rágalmak hátán élősködő gyom- embert ... ' zedóket” azonban cseppet sem - zavarja. (Készen kapták : ezt is.) Ők gyorsan szeretnek ! élni; röviden, csak a lényeget képesek elfogadni: szóban, írásban egyaránt. De idegesíti őket — s ez is közös jellemzőjük — az iskolareform, még mindig nem teljes megoldást nyújtó ténye; a bennük feszülő szédületes mindentvállalás, lendület ellenére a pályaválasz- ! tás még mindig fennálló ! esetlegessége; a lakáshiány, j amely „szerelmi álmaik", j bimbózó házassági terveik út- ■ jába állít, már eleve nem kis akadályt, ha előre tekintenek pár esztendőt. (S ép- penhogy ők naigyon is eJő- retekinttóek.) €8 Aztán, az is tévedés, hogy a mai tizenhat-húszévesek értelme magasabb szintre jutott, mint érzelme. Csak mivel nyíltan nevükön nevezik a dolgokat, mivel gondolkodásuk a miénkhez képest rendhagyó: érzelmi életük rezgéseit teljességükben képtelenek vagyunk érzékeim. O S aztán „idegesítjük”, zavarjuk őket mi, öregek. Mert tévedés, hogy a mai tizenhathúszévesek „azt, amit mi kapitalizmus címszó alatt értünk, nem ismerik, csak hallomásból”. Persze, a maga egészében valóban csak hallomásból ismerik. De bennünk, öregekben, mozaikdaraboklcént ott élnek a kapitalizmus részecskéi. Egyik öregben ott látják: a minél kevesebb munkával, minél több pénzt szerzés ördögét; a másik öregben: a pro- te kciá haj húsz életművészt; a harmadikban: a felfelé hajbókoló. lefelé taposó akarnokot: a negyedikben: a mindenkit kielégítő. szózsonglörloaméleontt az ötödikben: a j cinikus ,,übermenscheta ' hatodikban: a maga kis terű- j leién diktátori pózban tetszel- j gő, kérlelhetetlen egyedural; Legkisebbik fiam a mindení- I vállalás megszállottja, tizenne- I gyedik életévével a munka, a ! dolgozás szerelmese. Osztályíő- j nőké erőnek-erejével le akarta I beszélni, hogy a Vendéglátó- I ipari Technikumba kérje fel- j vételét, mert akkor egy életen ■ át „kuli” lesz (mondta neki, | meg a feleségemnek), nem : lesz egy szabad vasárnapja I sem ... Kislányom sportolásra termett, de tizenöt éves korára már visszahúzódott, nem akar j „élsportoló” lenni: visszaret- j telítette máris az ál-amatöriz- ; mus szelleme, amely megkör- | nyékezte... ! Nagyobbik . fiam tizenhét | éves. Naponta reggel hatkor I indul a Hűvösvölgyből Kis- ! pestre és naponta este ér ha- j za Kispestről a Hűvösvölgybe. ! Harmadikos szakközépiskolás. I Iskolaelső. 1963-as esztendeje I mégis tele volt izgalmakkal j Össztűz alá került haj- és nadrágviselete miatt. De ő „kíméletlen” fiatal emberke: hősiesen. állta a rohamokat és egy tapodtat sem engedett a „negyvennyolcból”. Mint „öreg” elismerem, hogy túlzásba viszi a divathóbortot, de mint apa elismerem, hogy épp- ! úgy „túlzásba viszi” az ötösök | gyűjtését is. Hej, de nagyon nehéz is ne- j künk, öregeknek jó példát mu- ! tatni nekik ... Nekünk, akik a | formák kedvéért oly sokszor ! ma is feláldozzuk a tartalmat I és aztán csodálkozunk, nem : értjük a mai tizenhat—húsz- i éveseket, akik céltudatosan és j ösztönösen o tartalom fontos- ; ságára törnek, ha kell, a for- j mát, is feláldozva. ; Mert ők e tekintetben is egy- i ívásúak, nemcsak korban. A jövő században élnek. Alacs B. Tamás Kétezernégyszáz gyermek „apukája" Az állami gondozott gyermekek pomázi leányotthonában minden csendes. Nem veri fel vidám gyermékkacaj a park délutáni hangulatát. A kis lakók a szobi intézetbe költöztek, amelyet a közelmúltban bocsátott a főváros a megye rendelkezésére, j Szükség volt erre. hiszen aj pomázi öreg barokk kastély j — amely az 1700-as évek vé- | gén épült — átalakul, nem- j csak belső struktúrájában, hanem jellegében is. Rövidesen falai között nyílik meg a j Pest megyei Gyermekvédő j Intézet, amelynek feladata j lesz gondoskodni a megyé-1 bee élő valamennyi állami j gondozott gyermekről. , Beszélgetés egy újjászülető intézet igazgatójával A nevelésben nélkülözhetetlen a társadalom segítsége Az állami gondozottak helyzete a megyében A szürke kartonok tanúsága Az igazgató az íróasztalon fekvő szürke kartonok között j lapozgat. Minden ív egy em- i béri sors története, egy-egy piciny serkenő élet, vagy de- J rék'oatört gyermekikor tragédiája. Mert kik azok, akik az állam segítő kezét kénytelenek megragadni a szülői si- mogatás helyett.? Honnan jöttek ezek a kis emberpalánták. milyen volt az a szétzilált fészek, ahonnan kipoty- tyantak? Volt-e egyáltalán, vagy kakukkfiókák módjára indultak földi pályájukon? A lista hosszú- Az árvákkal kezdhetjük a sort, s ehhez nincs sok hozzáfűzni való. Anyagi és egészségügyi okokkal folytathatjuk. Tbc-s szülők vergődő köhögése, ágyakkal zsúfolt piciny szoba, özvegy édesapa, a megunt és elhagyott asszony munkától reszkető keze ... S az erkölcsi okok, amelyeknek skálája szinte végtelen. — Itt van a legtöbb problémáink — mondja az igazgató — s itt a legtöbb feladat is. A társadalom segítségét nem nélkülözhetjük a nevelésben, főleg a szülők átformálásában. — Az erkölcsi okokból gondozásba került gyermekek sorsa elrettentőén világít rá egyes emberek — szerencsére kevesek — fertőjére. Vannak ártatlanok, akik az alkohol mámorában, vérfertőzésben, vagy az élvezet hajfhászásá- ban fogamzotta k. Ilyen gyermekek után nyúl a társadalom nevében, az állam megbízásából ennek az intézetnek a vezetője. Igen érdekes egy másik füze! is: — Jól keresnek a szülők, de igénytelenek. Ennek folytán rövid idő alatt hozzájutnak mindahhoz, ami szük- köiű testi és szellemi szükségletüket kielégíti. A fölös | pénzt kezdik italra költeni. A többi már ennek a következménye. A gyerek az utcára kerül, maid hozzánk. Szinte hihetetlen. hogy anyató gondok nélkül élő emberek térnek erre az útra. A tényeket azonban el kell fogadnunk. Persze, ez nem elég, hiszen ilyen esetekben a gyermekről való gondoskodás mellett a szülők átformálásában kell az energiát hasznosítani. Az intézet feladata A modernül berendezett ki esi szobában folyik ez a be- 1 saélgetés Sik János igazgató- j val. ezzel a halk szavú, me-'j legszívű férfival Magyar-1 történelem szakos tanár, de immáron tizenharmadik esztendeje cserélte fel a katedrát. hogy a szülők vétkében ártatlan gyermekek támasza legyen. Most kélezemégyszáz állami gondozottja van a megyében és az igazgató ennyi — háromtól tizennyolc éves korú — gyermek „apukája”. Munkájához három nevelő, öt gyermekfelügyelő és a megye területén dolgozó tizennyolc gyermekvédelmi felügyelő ad segítséget A pomázi gyermekvédő intézet elosztóként működik majd, évi 10 millió forintos költségvetéssel. Feladata lesz az ide három-négy hétre bekerülő — átlagosan havonta 60 gyermek — korrepetálása, orvosi ellenőrzése, valamint képességvizsgálata és természetszerűleg a már kihelyezettek felügyelete. Kihelyezés alatt értendő, ha a kicsik nevelőszülőkhöz kerülnek, vagy a megye három nevelőotthona valamelyikébe: Abonyba, Vácdukára vagy Szobra. Az otthon és a nevelőszülők Az otthonokban elhelyezett gyermekek ügye megoldódott. A Pest megyei Gyermekvédő Intézet épülete Pomázon. Jó körülmények között élnek,' művelődhetnek: könyvtár, rádió. televízió, lemezjátszó áll rendelkezésükre. Általános iskolába járnak, majd középiskolába kerülnek, vagy szakmát tanulnak. Pillanatnyilag 45 leány és fiú jár gimnáziumba, vagy technikumba. Tanulmányi eredményeiktől függően biztosítják számukra az egyetemeken való továbbtanulás lehetőségét is. Ami sokkal nehezebb, az a kihelyezés. Nem könnyű gondos, szerető nevelőszülőket találni, olyanokat, akiki megérti!:'. hr— az édes szülőnek is joga van a gyermekhez, legalább annyi, hogy egy hónapban egyszer láthassa. Talán mondani sem kell, ha a gyermekek gondozása nem megfelelő. azonnal közbelép az intézet. — Ha nem is gyakran, de • ; előfordul, hogy lehetőség nyí- I lik a vér szerinti kihelyezésre I.— tér erre a témára Sík Já- • nos. — Az édes szülőkhöz ke- | rüx a "vermek, de az állam j gondoskodik róla. Egy-egy ál- | iami gondozott havi 1200 fo- ! rintjába keiül a közösségnek. ; Vér szerinti kihelyezés a szű- j kösebb körülmények között j élő, de becsületes család ese- í tében lehetséges. Hozzátehe- j tem, ez a legkedvezőbb meg- j oldás. A pomázi intézet egyszerre kilencven rászorulót tud majd befogadni. A piciny gyermek- ágyak és asztalkák mellett már ott sorakoznak a „felnőtt” bútorok is. hogy mindben korosztály megtalálja kényelmét. Az átalakítási munkák haladnak. S talán már nem sok hét van hátra ahhoz, hogy a ma még néma kastély csendjét gyermekkacagás töltse be. Mire az öreg fák .kirügyeznek s szirmot bontanak a park virágai, ismét gvérmé karcokra süt a nap a tárt ablakokon. Ruttkay György Ptosper Mérimée 1829-ben a következőket irta Szent Bertalan éjszakája című regényének előszavában: „A tizenhatodik század embereinek cselekedeteit nem szabad a XIX. század eszméinek alapján megítélni. Ami a civilizációnak egy tökéletesebb fokán bűn, csupán a merészség jele egy kevésbé haladott civilizációban, s talán dicséretes cselekedet egy barbár korszakban.’’ Mérimée-t idézem. értse mindenki áttételesen; hisz évszázadunkban a civilizáció szánté évtizedenként évszázadokat ugrik. fejlődik. Ebből következik, hogy jelenleg különböző' évszázadok emberei élnek közös társadalomiban : egyidőben. Mindezek alapján — bár a vitaindító cikkel általánosságban és lényegében egyetértek, mégis — vitába szállók egyes félreérthető, illetve helytelen hangsúlyt nyert mondatta miatt. m Vajon helytálló-e a következő megállapítás: „A mai tizenhat-húszévesek egyetlen közös jellemzője az, hogy korban egyívásúak. Más közös jellemzőjük nincsen .. Ne feledjük, mi öregek, életünk jelenlegi ellentmondásait természetes fejlődési rendellenességnek tartjuk csupán, amelyek időlegesek, esetlegesek, szemünk láttára keletkeztek, s tudjuk, hogy szemünk láttára tűnnek majd el. Életünk több évtizedes tapasztalatai alapján szereztünk rutint, hogy így nézzük azokat. A tizenhat-húszévesek azonban ezeket a jelenlegi ellentmondásokat készen kapták, s rutinhiány miatt félnek tőlük. .. idegesíti őket. Ez is közös jellemzőjük. Minket, öregeket idegesít, ha lakásunk egyik szobájában a tv, a másikban a rádió, a harmadikban a magnó szól egyszerre. A „kíméletlen nem-