Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-06 / 30. szám

1964. FEBRUAR 8, CSÜTÖRTÖK utavit vbfiinfap Testvérek, egymásért VITA A t&z-irodában pirosán iz­éé, duruzsoló kályha birkó­zik a tél hidegével: itt, a Bor­ison y lábánál még mindig Eoga van az időnek. Az íróasztal üveglapja alatt képeslapok őrzik a nyár me- egét-derújét: tátrai haragos- löldek, balatoni égszínkék, larancssárga naplementék. Sgv Csehszlovákiából küldött mzixon Szűcs János igazgató Idvözli a nagybörzsönyi Hu- íyadi Tsz tagságát és veze­tőit; egy másikon ez áll: Boldog úi évet kívánnak az lr. sz. Autójavító Vállalat dol­gozói A Börzsöny melletti terme- őszövetkezet és a pesti üzem capcsolata nem új keletű: nindjárt, a tsz megalakulása Jtán, 1960-ban kezdődött. Hi­vatalosan patronázsnak neve­tik. Nem hivatalosan több annál: , kölcsönös, őszinte barátság. — Amikor közölték velünk, rogy az ötös autójavító lesz i patronáló üzemünk, azt gondoltuk: jó. jó. sokat is tö­rődnek velünk a pesti mun­kások! Megvan nekik a ma­ink gondja, nem íájdítják a tejüket még a mienkért is. Különben is: mit segíthetné­nek nekünk? Az autó is más, a mezőgazdaság is más. .. Egyszóval, tudomásul vettük, le sokat nem vártunk az egésztől — meséli őszintén Klein István, a tsz elnöke. Hanem az „autósok” komo­lyan vették megbízatásukat. A fiatal tsz akkoriban — érthetően — jó néhány gonddal küszködött. A ko­sos gazdaság megalapozásá­hoz mindenek előtt állatállo­mányra. korszerű gazdasági Épületekre volt szükség... Tető alá került az első ötven férőhelyes istálló — de nem volt elég pénz a befejezéshez, az idő pedig sürgetett. Egy nap megjelentek a patroná­lok: mit segíthetnénk? Elmondtuk, milyen gond­ban vagyunk: ajtó-ablak kgjl az új istállóra, de a pénzünk­ből vagy anyagra futja, vagy munkadíjra. Meghallgatták — és elmentek. No — gon­doltuk — ezeket sem látjuk többet! De pár nap múlva megjött a válasz: a KISZ- isták megcsinálták társadal­mi munkában az ablakokat, csak az anyaglcöltséget kel­lett inegfize niink. Hatvanegyben felépült a másik istálló. Korszerűen, ta­karosán, éppen csak víz nem volt benne. Hiába futottak együk vállalattól a másikhoz, nem vállalták. Már nem is kellett üzenni a pestieknek: akkorra úgy ismerték a tsz minden gondját-baját. mint a sajátjukat. Jöttek a vízveze­tékszerelők, s rekordidő alatt bevezették a vizet; kedvezmé­nyes órabérért. Az eüső Zetor pótkocsijá­nak is története van. Ezt a főkönyvelő idézi fel: — Kevés volt a pénzünk pótkocsira. Az autósok ta­nácsára megvettünk egy ki­mustrált roncsot, amit tár­sadalmi munkáiban újjávará­zsoltak. Akik a roncskocsi láttán kinevettek bennünket, most irigyelhettek: a vétel­árral . és az anyagköltséggel együtt 27 00ó forintén lett vadonatúj pótkocsink, 66 060 helyett! Hanem, ebben eddig, nincs semmi különös. Sőt! A leg­több tér melőszö v etk ezetet ép­pen azért bírálják, hogy' ur.os- untálan csak kémek, ki­használják patronáló üzemü­két A vállalatokat meg azért ítélik el, amiért pa.t- ronázskötelezettségüket le­szűkítik a „fejőstehén” sze­repére. Miért lehet ‘ hát még­is, a nagy börzsönyi parasz­tok és az V. sz. Autójavító Vállalat munkásainak ba­rátságát példaként állítani a Azonnali belépésre keresünk sováasszalcmunkást, aki gépkoesirugó- készítésben és javításban gyakorlattal ren­delkezik. Fizetés kollektív sze­rint. vidékieknek munkásszál­lást biztosítunk Felvételhez i tanácsigazolás szükséges. Uli- | költségei csak felvétel eseten j térítünk Jelentkezés: Vízügyi Építő Vállalat, Vecsés. | t patroatózs.mozgakxrn I elé? í Azért a sokoldalú. követői elvi-politikai segítségért, amivel a szervezettebb, poli­tikailag fejlettebb munkások támogatják a szocializmus útjára lépett paraszt társaikat, s azért az őszinte megbe­csülésért, amivel a nagy- börzsönyiek mindezt viszo­nozzák. Mert nem csupán a Hunyadi Tsz tagjairól van már szó, hanem az egész község apraja-nagyjáró!. . Ennek az 1800 holdas szövetkezetnek mindössze 180 rendszeresen dolgozó tagja van, annak is a többsége asz- szony. A tsz vezetősége meg­értette, hogy az időszakon­ként visszatérő munkaerőgon­dokat csakis a gépesítéssel te­het enyhíteni. Vásároltak is gépeket, de honnan vegyenek hozzájuk szakembereket: gép­kocsivezetőket, zetarosokat? Erre is a patronálók talál­tak megoldást. Telente, ami­kor a tsz úgysem tudja minden tagját foglalkoztatni, néhány fiatalt a vállalat al­kalmaz segédmunkásnak. Nap­pal dolgoznak, este pedig az autóműszaki intézet szaktan­folyamára járnak. Szállást a vállalat dolgozóinál kapnak — méltányos áron — s ta­vasszal, mire a földeken meg­kezdődik a munka, hazamen- nek a tsz-be. Hat fiatal tsz-iag tanult eddig szakmát j így, az üzem segítségévéi! j a tavalyi téli tanfolyamhoz I az üzemi pártszervezet biz- I tosítatt propagandistát a ter- | ma!«szövetkezetnek. Szabad pártnapokra, ünnepi esemé­nyekre az üzem küld elő­adókat a faluba. Zagyva IM- jos üzemi pártti tikár szovjet­unióbeli utazásáról külön beszámolt a nagybörzsönyi I fiataloknak. Az üzemi párt- j j szervezet felhívására a véd- j I nökség kiterjedt az általár j I no<s iskolára is. A poli- [ I technikai műhely felszerelé­séhez kézi szerszámokra volt szükség. A vállalat munkásai felújították a kiselejtezett szerszámokat, s az iskolának ajándékoztál?. Az autóülések­ről lefejtett műbórhuliadék- ból ezekkel a szerszámokkal készítenek szebbnél szebb dísztárgyakat a gyerekek. Dél télé jár az idő, lassan benépesül a tsz-iroda. Ez is, az is bekapcsolódik a beszél­getésbe. — írja meg, hogy tavaly­előtt mi is ott voltunk a Hő­sök terén,' a május elsejei ünnepségen. Együtt vonul­tunk fel az autójavító mun­kásaival — figyelmeztet az egyik brigádvezető. — Tavaly augusztus húszadikán pedig ők jöttek le hozzánk ünnepel­ni. De • nem ketten-hárman. tessék-lássák, hanem negyve­nen! — És az asszonyok? — vág közbe valaki a kályha mellől. — Máig is emlegetik a pesti „kiruccanást!” Az ősszel harminc asszonyt Hívóit meg szombat-vasárnapi városné­zésre a vállalat. Még színház­ba is elvitték őket! — A fiataljaink sportverse­nyeken mérkőznek a vállalat fiataljaival. — És a munka verseny ? Pa­ros versenyben fagyunk a vállalattal; ahol ni. tavaly mi nyertük a vándorzászlót! — mutatják a celofánba burkolt, féltett piros selymet a szek­rény tetején. Abban minden jelenlevő egyetért, hogy a kapcsolat lel­ke, mozgatója Szűcs János igazgató és Zagyva Lajos párttitkár. De mindjárt hoz­záteszik: ne higgyem, hogy csak ők ketten törődnek a nagybörzsönyiekkel! Ha egy­szer a gyakorlatban akarom látni, milyen is az igazi mun­kás-paraszt szövetség, menjek tó hozzájuk, amikor pesti ba­rátaik is ott vannak — biz­tatnak. — Tudja mit — mondja bú­csúzóul az elnök — ne sza­porítsuk a szót: ilyen pártfo­gókat. ilyen barátokat kívá­nunk minden termelőszövet­kezetnek! .Nyíri Éva Csak korban egyívásúak a mai fiatalok? l|ps2Ó.v:«/(i.v ,..l It'iH'k in-in st*déké“"hca i kodót; a hetedikben: a rágal­mak hátán élősködő gyom- embert ... ' zedóket” azonban cseppet sem - zavarja. (Készen kapták : ezt is.) Ők gyorsan szeretnek ! élni; röviden, csak a lényeget képesek elfogadni: szóban, írásban egyaránt. De idegesíti őket — s ez is közös jellemzőjük — az is­kolareform, még mindig nem teljes megoldást nyújtó té­nye; a bennük feszülő szé­dületes mindentvállalás, len­dület ellenére a pályaválasz- ! tás még mindig fennálló ! esetlegessége; a lakáshiány, j amely „szerelmi álmaik", j bimbózó házassági terveik út- ■ jába állít, már eleve nem kis akadályt, ha előre tekin­tenek pár esztendőt. (S ép- penhogy ők naigyon is eJő- retekinttóek.) €8 Aztán, az is tévedés, hogy a mai tizenhat-húszévesek ér­telme magasabb szintre ju­tott, mint érzelme. Csak mi­vel nyíltan nevükön nevezik a dolgokat, mivel gondolkodá­suk a miénkhez képest rend­hagyó: érzelmi életük rezgé­seit teljességükben képtele­nek vagyunk érzékeim. O S aztán „idegesítjük”, zavar­juk őket mi, öregek. Mert té­vedés, hogy a mai tizenhat­húszévesek „azt, amit mi kapi­talizmus címszó alatt értünk, nem ismerik, csak hallomás­ból”. Persze, a maga egészé­ben valóban csak hallomásból ismerik. De bennünk, öregek­ben, mozaikdaraboklcént ott élnek a kapitalizmus részecs­kéi. Egyik öregben ott látják: a minél kevesebb munkával, minél több pénzt szerzés ör­dögét; a másik öregben: a pro- te kciá haj húsz életművészt; a harmadikban: a felfelé hajbó­koló. lefelé taposó akarnokot: a negyedikben: a mindenkit kielégítő. szózsonglör­loaméleontt az ötödikben: a j cinikus ,,übermenscheta ' hatodikban: a maga kis terű- j leién diktátori pózban tetszel- j gő, kérlelhetetlen egyedural­; Legkisebbik fiam a mindení- I vállalás megszállottja, tizenne- I gyedik életévével a munka, a ! dolgozás szerelmese. Osztályíő- j nőké erőnek-erejével le akarta I beszélni, hogy a Vendéglátó- I ipari Technikumba kérje fel- j vételét, mert akkor egy életen ■ át „kuli” lesz (mondta neki, | meg a feleségemnek), nem : lesz egy szabad vasárnapja I sem ... Kislányom sportolásra ter­mett, de tizenöt éves korára már visszahúzódott, nem akar j „élsportoló” lenni: visszaret- j telítette máris az ál-amatöriz- ; mus szelleme, amely megkör- | nyékezte... ! Nagyobbik . fiam tizenhét | éves. Naponta reggel hatkor I indul a Hűvösvölgyből Kis- ! pestre és naponta este ér ha- j za Kispestről a Hűvösvölgybe. ! Harmadikos szakközépiskolás. I Iskolaelső. 1963-as esztendeje I mégis tele volt izgalmakkal j Össztűz alá került haj- és nadrágviselete miatt. De ő „kí­méletlen” fiatal emberke: hő­siesen. állta a rohamokat és egy tapodtat sem engedett a „negyvennyolcból”. Mint „öreg” elismerem, hogy túl­zásba viszi a divathóbortot, de mint apa elismerem, hogy épp- ! úgy „túlzásba viszi” az ötösök | gyűjtését is. Hej, de nagyon nehéz is ne- j künk, öregeknek jó példát mu- ! tatni nekik ... Nekünk, akik a | formák kedvéért oly sokszor ! ma is feláldozzuk a tartalmat I és aztán csodálkozunk, nem : értjük a mai tizenhat—húsz- i éveseket, akik céltudatosan és j ösztönösen o tartalom fontos- ; ságára törnek, ha kell, a for- j mát, is feláldozva. ; Mert ők e tekintetben is egy- i ívásúak, nemcsak korban. A jövő században élnek. Alacs B. Tamás Kétezernégyszáz gyermek „apukája" Az állami gondozott gyer­mekek pomázi leányotthoná­ban minden csendes. Nem veri fel vidám gyermékkacaj a park délutáni hangulatát. A kis lakók a szobi intézetbe költöztek, amelyet a közel­múltban bocsátott a főváros a megye rendelkezésére, j Szükség volt erre. hiszen aj pomázi öreg barokk kastély j — amely az 1700-as évek vé- | gén épült — átalakul, nem- j csak belső struktúrájában, hanem jellegében is. Rövide­sen falai között nyílik meg a j Pest megyei Gyermekvédő j Intézet, amelynek feladata j lesz gondoskodni a megyé-1 bee élő valamennyi állami j gondozott gyermekről. , Beszélgetés egy újjászülető intézet igazgatójával A nevelésben nélkülözhetetlen a társadalom segítsége Az állami gondozottak helyzete a megyében A szürke kartonok tanúsága Az igazgató az íróasztalon fekvő szürke kartonok között j lapozgat. Minden ív egy em- i béri sors története, egy-egy piciny serkenő élet, vagy de- J rék'oatört gyermekikor tragé­diája. Mert kik azok, akik az állam segítő kezét kénytele­nek megragadni a szülői si- mogatás helyett.? Honnan jöt­tek ezek a kis emberpalán­ták. milyen volt az a szét­zilált fészek, ahonnan kipoty- tyantak? Volt-e egyáltalán, vagy kakukkfiókák módjára indultak földi pályájukon? A lista hosszú- Az árvákkal kezdhetjük a sort, s ehhez nincs sok hozzáfűzni való. Anyagi és egészségügyi okok­kal folytathatjuk. Tbc-s szü­lők vergődő köhögése, ágyak­kal zsúfolt piciny szoba, öz­vegy édesapa, a megunt és el­hagyott asszony munkától reszkető keze ... S az erkölcsi okok, ame­lyeknek skálája szinte végte­len. — Itt van a legtöbb problé­máink — mondja az igazgató — s itt a legtöbb feladat is. A társadalom segítségét nem nélkülözhetjük a nevelésben, főleg a szülők átformálásá­ban. — Az erkölcsi okokból gon­dozásba került gyermekek sorsa elrettentőén világít rá egyes emberek — szerencsére kevesek — fertőjére. Vannak ártatlanok, akik az alkohol mámorában, vérfertőzésben, vagy az élvezet hajfhászásá- ban fogamzotta k. Ilyen gyermekek után nyúl a társadalom nevében, az ál­lam megbízásából ennek az intézetnek a vezetője. Igen érdekes egy másik füze! is: — Jól keresnek a szülők, de igénytelenek. Ennek foly­tán rövid idő alatt hozzájut­nak mindahhoz, ami szük- köiű testi és szellemi szük­ségletüket kielégíti. A fölös | pénzt kezdik italra költeni. A többi már ennek a következ­ménye. A gyerek az utcára kerül, maid hozzánk. Szinte hihetetlen. hogy anyató gondok nélkül élő emberek térnek erre az útra. A tényeket azonban el kell fogadnunk. Persze, ez nem elég, hiszen ilyen esetekben a gyermekről való gondoskodás mellett a szülők átformálásá­ban kell az energiát haszno­sítani. Az intézet feladata A modernül berendezett ki esi szobában folyik ez a be- 1 saélgetés Sik János igazgató- j val. ezzel a halk szavú, me-'j legszívű férfival Magyar-1 történelem szakos tanár, de immáron tizenharmadik esz­tendeje cserélte fel a kated­rát. hogy a szülők vétkében ártatlan gyermekek támasza legyen. Most kélezemégyszáz állami gondozottja van a me­gyében és az igazgató ennyi — háromtól tizennyolc éves korú — gyermek „apukája”. Munkájához három nevelő, öt gyermekfelügyelő és a megye területén dolgozó tizennyolc gyermekvédelmi felügyelő ad segítséget A pomázi gyermekvédő in­tézet elosztóként működik majd, évi 10 millió forintos költségvetéssel. Feladata lesz az ide három-négy hétre be­kerülő — átlagosan havonta 60 gyermek — korrepetálása, orvosi ellenőrzése, valamint képességvizsgálata és termé­szetszerűleg a már kihelye­zettek felügyelete. Kihelyezés alatt értendő, ha a kicsik nevelőszülőkhöz ke­rülnek, vagy a megye három nevelőotthona valamelyiké­be: Abonyba, Vácdukára vagy Szobra. Az otthon és a nevelőszülők Az otthonokban elhelyezett gyermekek ügye megoldódott. A Pest megyei Gyermekvédő Intézet épülete Pomázon. Jó körülmények között élnek,' művelődhetnek: könyvtár, rá­dió. televízió, lemezjátszó áll rendelkezésükre. Általános is­kolába járnak, majd közép­iskolába kerülnek, vagy szak­mát tanulnak. Pillanatnyilag 45 leány és fiú jár gimná­ziumba, vagy technikumba. Tanulmányi eredményeiktől függően biztosítják számukra az egyetemeken való tovább­tanulás lehetőségét is. Ami sokkal nehezebb, az a kihelyezés. Nem könnyű gon­dos, szerető nevelőszülőket ta­lálni, olyanokat, akiki megér­ti!:'. hr— az édes szülőnek is joga van a gyermekhez, leg­alább annyi, hogy egy hónap­ban egyszer láthassa. Talán mondani sem kell, ha a gyer­mekek gondozása nem meg­felelő. azonnal közbelép az intézet. — Ha nem is gyakran, de • ; előfordul, hogy lehetőség nyí- I lik a vér szerinti kihelyezésre I.— tér erre a témára Sík Já- • nos. — Az édes szülőkhöz ke- | rüx a "vermek, de az állam j gondoskodik róla. Egy-egy ál- | iami gondozott havi 1200 fo- ! rintjába keiül a közösségnek. ; Vér szerinti kihelyezés a szű- j kösebb körülmények között j élő, de becsületes család ese- í tében lehetséges. Hozzátehe- j tem, ez a legkedvezőbb meg- j oldás. A pomázi intézet egyszerre kilencven rászorulót tud majd befogadni. A piciny gyermek- ágyak és asztalkák mellett már ott sorakoznak a „fel­nőtt” bútorok is. hogy min­dben korosztály megtalálja ké­nyelmét. Az átalakítási mun­kák haladnak. S talán már nem sok hét van hátra ahhoz, hogy a ma még néma kastély csendjét gyermekkacagás tölt­se be. Mire az öreg fák .kirü­gyeznek s szirmot bontanak a park virágai, ismét gvér­mé karcokra süt a nap a tárt ablakokon. Ruttkay György Ptosper Mérimée 1829-ben a következőket irta Szent Bertalan éjszakája című re­gényének előszavában: „A tizenhatodik század embereinek cselekedeteit nem szabad a XIX. század esz­méinek alapján megítélni. Ami a civilizációnak egy töké­letesebb fokán bűn, csupán a merészség jele egy kevés­bé haladott civilizációban, s talán dicséretes cselekedet egy barbár korszakban.’’ Mérimée-t idézem. értse mindenki áttételesen; hisz év­századunkban a civilizáció szánté évtizedenként évszá­zadokat ugrik. fejlődik. Ebből következik, hogy je­lenleg különböző' évszázadok emberei élnek közös tár­sadalomiban : egyidőben. Mindezek alapján — bár a vitaindító cikkel általános­ságban és lényegében egyet­értek, mégis — vitába szál­lók egyes félreérthető, illetve helytelen hangsúlyt nyert mondatta miatt. m Vajon helytálló-e a követke­ző megállapítás: „A mai ti­zenhat-húszévesek egyetlen közös jellemzője az, hogy korban egyívásúak. Más kö­zös jellemzőjük nincsen .. Ne feledjük, mi öregek, éle­tünk jelenlegi ellentmondásait természetes fejlődési rendel­lenességnek tartjuk csupán, amelyek időlegesek, esetlege­sek, szemünk láttára kelet­keztek, s tudjuk, hogy sze­münk láttára tűnnek majd el. Életünk több évtizedes tapasztalatai alapján szerez­tünk rutint, hogy így nézzük azokat. A tizenhat-húszévesek azon­ban ezeket a jelenlegi ellent­mondásokat készen kapták, s rutinhiány miatt félnek tő­lük. .. idegesíti őket. Ez is közös jellemzőjük. Minket, öregeket idegesít, ha lakásunk egyik szobájá­ban a tv, a másikban a rádió, a harmadikban a magnó szól egyszerre. A „kíméletlen nem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom