Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-23 / 45. szám

1964. FEBRUAR 23. VASÁRNAP z<JCírlap S Részt kérünk a szocializmus építésének szép feladataiból Napjaink egyik legége­tőbb feladata a termelékeny­ség emelése. A termelékeny­ség — ez a száraz közgazda- sági fogalom — Izgalmas és közérdekű témává lépett elő, hiszen alakulásától függ élet- viszonyaink javítása, a terve­zett új, szociális intézkedések, béremelések megvalósítása. Bizonyos jelzések — mond­juk meg őszintén — vala­Év Termelés 1961 111,0 1962 108,3 1963 106,9 Nem kell különösebb köz- gazdasági készség annak meg­állapításához, hogy évről évre hasonló mértékű létszám- emelkedés mellett a termelés és következésképpen a ter­melékenység növekedési üte­me csökkent. Az 1964. évi terv lényegében a tavalyihoz hasonló 7 százalékos termelés­növekedést irányoz elő, a ter­melékenység célbavett növe­kedési üteme viszont 3,6 szá­zalék, tehát magasabb a ta­valyi szintnél. A tét nagy. ér­demes tehát az eltelt három évre. különösen a tavalyi esz­tendő mérlegét megvonva, vázolni a feladatokat. Mindén j-osszban van va" lami jó, a szóbaníorgó ütem­csökkenésnek is van pozitív vonása. Ma sokkal inkább, mint bármikor ezelőtt, o tény­leges szükségletekre történik a termelés. Rendelés nélkül raktárra termelni — csak azért, hogy öncélúan emel­kedjék a termelékenység —, ma már tilos. A vállalatok tulajdonképpen a korszerűség­gel, a .ió minőséggel maguk állítják ki a gyártási enge­délyt A szerszámgépgyártás nem feledt meg a követelmé­nyeknek. ezért az iparág ter­melése tavaly 16 százalékkal csökkent, exportja 23 száza­lékkal. A termelékenység emelése feltételezi tehát a gyártmányfejlesztést, a piaci igényekhez való rugalmas al­kalmazkodást. Ha a termelés a szükségletekhez igazodva nem növekszik évről évre, ez óhatatlanul kihat a termelé­kenység alakulására is. Az idei esztendő feladata azért is bonyolult, mert nem elég csuprán megfelelő rende­lést szerezni. Szükséges arról is gondoskodni, hogy a ter­melés ne az új munkások be­állításával, hanem elsősorban a meglevő erők ésszerűbb hasznosításával növekedjék. Az országos munkaerőhely­zet is parancsolóan ezt köve­téli. Tavaly az építőiparban 4-—5 százalékos létszámhiány volt a tervezetthez képest. Más iparágakban is kevés a szakmunkás és a férfi segéd­munkás. Mindez nem jelenti persze, hogy ma már a terme­lés növekedésének nincsenek megfelelő munkaerőforrásai. Csakhogy ezeket a forrásokat nem a gyáron kívül, hanem működő üzemeinkben kell ke­resni. A termelékenység-emelés egyik gazdagon buzgó forrá­sa — ahogy erről az ország- gyűlés legutóbbi ülésszakán is szó esett — a belső szállítá­sok és rakodások gépesítése. A nehéz rakodó- és cipekedő munkára egyre kevesebb a vállalkozó, ami önmagéban is ráirányítja a figyelmet e viszonylag könnyen mecha- nizálható területre. Az autó- és traktoriparban például számításokat végeztek, s ki­derült, hogy a szállítás gépe­sítésére fordított minden be­fektetés tízszer olyan ter­melékeny (vagyis tízszer any- nyi embert mentesít az anyagmozgatástól), mintha ugyanezt az összeget a gyár­tási folyamatok automatizá­lására fordítanák. Ha ehhej hozzáadjuk, hogy nálunk például a gépiparban a munkások 20—25 százalékát rakodással, szállítással fog­lalkoztatják (a fejlett tökéi országokban mindössze csal hat-hét százalékát), nyilván­valóak a nagy lehetőségek. A szakmunkás gondol enyhítéséhez tulajdonképpel még külön béna húzásra smc: szükség, ha felszámolják vág) legalábbis csökkentik a. üzemen belüli igen nagy mennyiünket figyelmeztetnek, hogy a termelékenység eme­lésében adósak vagyunk még a szilárd és céltudatos elha­tározással, és mindenekelőtt sok konkrét intézkedéssel, íme, a rideg tények a máso­dik ötéves terv első három évének ipari statisztikájából. (Ha az előző évet száz száza­léknak vesszük, következő­képp alakultak a fontosabb mutatók.) Termelékenység Létszám 104,6 103,5 103,3 103,5 102,9 103,6 mintegy 25—30 százalékos veszteségidőket. A megnövekedett feladatok új szellemet, korszerű szem­léletet igényelnek. Egy vál­lalat például éilüzem szinten teljesítette 1963. évi tervét A pártbizottság mégsem el­ismeréssel, hanem szigorú bí­rálattal illette a gyár ve­zetőit. Az elért eredmé­nyeikben ugyanis sok volt az üres és formális megoldás, s elenyészően kevés az érdemi alkotó munka. Túlórázással — nem kismértékben fekete túl­órázással — teljesítették az éves tervet, ami az idén ja­nuárban már megbosszulta magát. A rohammunka szük­ségképpen visszaesést, majd újabb rohammunkát szül. Ahogy a dolgozóknak köte­lességük munkabérükért tel­jesíteni a normát, ugyanúgy kötelessége a vezetőknek is a maguk normáját teljesí­teni, 1 a tervteljesítés műszaki és szervezeti feltételeit biz­tosítani. Hasznos, megszívle­lendő tanulságok ezek 1964- re is. Igen szigorúak az idei termelési, export- és ter­melékenységi előírások. Arra van szükség, hogy érdemi mű­szaki fejlesztéssel, a gyár­tás korszerűsítésével, a szál­lítás gépesítésével, a jobb munkaszervezéssel érdemileg emelkedjék a termelés szín­vonala — a termelékenység. Általános igazság, ahogy növekszik a termelékenység, úgy gyarapszik az ország " és emelkedik dolgozó népünk jóléte. életszínvonala is. Népgazdaságunk éléskamrája nem terülj, terülj asztalkám, elosztani és elfogyasztani is azt lehet, amit megtermel­tünk. Tervező szerveink év­ről évre elkészítik a nép­gazdaság fejlesztésének, az ország gazdálkodásának esz­tendős programját. Az éves népgazdasági tervben mint kiadások szerepelnek az élet- színvonal emelését, a lakos­ság jobb szociális ellátását szolgáló intézkedések. így például a béremelés, a la­kás, a kórház, az iskolaépít­kezés, a nyugdíjemelés stb. anyagi kihatásai. Nyilvánva­ló, ha a „tartozik” oldalon, vagyis a termelésiben nem valósulnak meg a tervek, ez módosítja a „követel” oldal életszínvonal emelő elképzelé­seit is. Újjáválasztották a váci városi népironfbizottságot Farkas Edit betanítja a láncokat az opera szereplőinek (MTI Foto: Molnár Edit felv.) bizottság elnökségének be­számolóját dr. Kávai Géza titkár ismertette. Visszapillan­tott az i960 májusa óta el­telt időre, a legutóbbi vá­lasztások óta elvégzett műit" kára. Beszámolt a szegedi, duna­újvárosi és szentendrei or­szágos szintű tapasztalatcse­rékről. melyeken váciak is részt vették. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa ál­tal meghirdetett pályázaton a váciak pályaműve az öt legjobb között kapott he­lyet, s itt tartották az öt város kö­zös, kétnapos tanácskozását. Ortutay Gyula, Pesta László s mások látogatásaikkal, gyű­léseken való beszédeikkel ér­tékes segítséget nyújtottak a váci bizottság munkájához. Dr. Kávai Géza részletesen ismertette, mint mozgósítot­ta a népfront a város egész lakosságát. A községfejlesz­tési versenyben Pest megyei viszonylatban Vác lett ta­valy az első s elnyerte a megyei tanács 50 000 forintos pénzjutal­mát. A Forte Duma-brigádja, a híradástechnika tmk-brigádja s más csoportok lelkesen dol­goztak a szociális otthon át­alakításánál, az új gimná­zium alapozásánál. Ma már ismeretesek 1964 nagy feladatai is: A Pokol- szigeten 3900 facsemete el­ültetése, a Lenin út parkosí­tása. az alsóvárosi stadion to­vábbépítése, a „virágos, tisz­ta Vác!”-mozgak»m bővítése. A népfront feladatot kér ez­után is minden munkából és a megvalósításnál számit a lakosság megértő támogatá­sára. A felszólalások után meg­választották az új váci nép­frontbizottságot és a március fl-i megyei népfrontgyűlés kül­dötteit. , . Papp Rezső — Üj boltot nyitnak már­cius első napjaiban Vácott A textilüzletben gyermek- konfekció árut kaphat a vá­sárló. A szakbolt életrefoívá- sában nagy része volt a vá­rosi tan ácsnak, amely szin­tén hasonló üzlet megnyitá­sára tett javaslatot. Az egyke nyomában Galgahévizen IV. Elnéptelenedik napján az év végi hálaadó mi­sén korholó szavakkal rótta meg híveit emiatt. Két val­lásóra között, az egyik is­kolából jövet, rövid néhánj szót váltottam erről vele: — Igen kérem — mondotta —, kevés gy,°rmek születik nálunk, ezzel nem lehet egyetérteni. Még hozzátette: — És éppen azokban a csa­ládokban a legkevesebb, ahol pedig mód nyílnék a gyer­mekek gondtalan felnevelésé­re. A községnek nemi-égen csak másfél éve van saját orvosa. Meglátogattam az Új­telepen rendelőjében dr. Pös- tyény Istvánt is. Amikor el­mondtam, hogy mi járatban vagyok, a következőket mond­ta: — Igen, sajnos kevés a gyermek. Én magam tar­tottam már egészségügyi elő­adásokat a nők iskolájában, s erről is beszéltem. Fel­hívtam a figyelmet a több­szöri, gyakori abortuszok ve­szélyére. Az a véleményem azonban, hogy a terhesség megszakítását engedélyező bi­zottságok, amelyek a járási kórházban működnek, többet tehetnének azért, hogy az asz- szonyok gyermeket szülje­nek. Bár minden kérelme­zőről környezettanulmányt készít a zöldkeresztes védő­nő és igyekszik is lebeszél­ni szándékukról az asszo­nyokat. a járási bizottság­ban sablonosán engedélyez­nek majdnem minden abor­ziek, hajnaltól sötétig dol­goznak, szinte szakadásig. Az eredmeny a takarékbetétek összegén is meglátszik: há­romszáz betétkönyvben 3 millió 300 ezer forint pénzt helyeztek el. De csak ma­guknak szeretnek dolgozni, a közösségi munkától húzódoz­nak. A község fejlesztése érde­kében ha társadalmi mun­kát szerveznek, ott a jobb módúak nincsenek jelen, akiket maguknál kevesebbre tartanak, szívesebben jön-nek. Erre példa az orvosi lakás és a rendelő építése, ahová a cigányokon kívül nem so­kan jöttek dolgozni. Ebben a légkörben nőnek fel a gyermekek. Ezt a csep­pet sem demokratikus, még kevésbé szocialista szemlé­letet teszi magáévá sok gal- gahévízi fiatal. De az önzésnek az egyik legszomorúbb következménye az egyke, vagy a gyermek- nélküliség, a születések igen alacsony száma. Galgahévíz lakossága katolikus és igen vallásos. Ezt bizonyítja az is, hogy a szülők a gyermekek több mint 90 százalékát írat­ják be évről évre hitokta­tásra. De ezzel a mély val­lásossággal összeférnek az előbb vázolt maradi néze­tek, összefér a több gyer­mektől való tartózkodás is. Hallottam arról, hogy a köz­ség lelkipásztora, Nagy Ár­pád plébános, Szilveszter Galgahévizen nagyon erősek — erősebbek, mint más községekben — azok a köte­lékek. amelyekben a régi vi­lág idejétmúlt, áporodott ha­gyományai, szokásai fonód­nak össze, visszatartva az embereket, főiképpen az asz- szonyókat, nőket, a haladó gondolkodástól, az új tár­sadalom eszméinek. erköl­cseinek megértésétől. Igaz, a hazánk életében bekövet­kezett történelmi változások, a forradalmi szocialista át­alakulás. itt Is lazított már a maradiság kötelékein. Már mindenki egy. közös, nagy­üzemi gazdaságban vagy a szocialista iparban dolgozik és mindenki annak arányában részesül a közös jövedelem­ből, ahogyan, amilyen szorga­lommal munkáját végzi. De : még egyelőre igen konokul ; tartja magát a gőgös rátarti. : ság, az emberek régi va- I gyoni viszonyok szerinti \ megkülönböztetése, a közös \ társadalmi problémáktól való I visszahúzódás, és mondjuk | ki, mert így van, a kapzsi­! ság, az önzés. • \ Kendőzetlen nyíltsággal és ! nem kis keserűséggel beszélt ! erről a fiatal, nagyon ro- : konszenves tanácstitkár, Po- \ lyák Pál. Ezt a tisztséget ne- ; gyedik éve látja el, s előtte \ évekig a községi KlSZ-szer- ; vezet titkáraként tevékeny- ; kedett. í — Azt el kell ismerni — £ mondta —, hogy nagyon szor- ' galmas emberek a galgahévi­Az anyagi érdekeltség révén minden dolgozó annyit kap a társadalomtól, ameny- nyit 6 munkájával a közös­ségnek nyújtott. Ez a mélyen humánus elv azonban nem érvényesül mindenütt mara­déktalanul. Gyakran érdem­telenül keresethez jut nálunk a lógós, a henyélő is. fize­tést, prémiumot és jutalmat kapnak rendszerint a műszaki fejlesztést, a munkaszerve­zést elhanyagoló vezetők is. S ha netán határozottan fel­lépnek az ilyen fegyelemsér­tő munkásokkal és vezetők­kel szemben, előfordul, hogy a szakszervezetek, egyeztető bizottságok vagy más szer­vek védelmükbe veszik őket, társadalmunk hu manizmusá- ra hivakozva. Holott a fe­gyelmezetlenség — bármilyen szinten is történjék —, ép­pen a szocialista humaniz­mus magasztos eszméjét, m i­liők jólétének emelését sérti leginkább. Szocialista társadalmunk fő. célja a dolgozók, szükségle­tének mind magasabb fokon történő kielégítése. E hu­mánus cél elérésén munkál­kodik mindenki, aki a rendel­kezésre álló eszközökkel és lehetőségekkel legjobb tudá­sa szerint a termelékenység emelésén munkálkodik. Fém­jelezze e munkánkat min­dén szinten az igényesség és az egészséges türelmetlenség. Nem szabad sehol sem be­érni a ' termelékenységi: mru­ta tok formális teljesítésével, mint ahogy pártunk és kor­mányunk életszínvonal-politi­káját sem — az évekkel ez­előtt még oly gyakori — formális százalékok hajhászá- sa, hanem a megalapozottság, a konkrétság és a biztonság jellemzi. Kovács József Gyermekopera bemutatóval ünnepük a nagykőrösi zene­iskola 10 éves jubileumát. 1954-ben ötven tanulóval kezdte meg működését a nagykőrösi zeneiskola, azóta négyszázra nőtt a diákok száma. Az iskolában szakszerű oktatásban részesül­nek a gyermekek és a kiválóbb képességűek szakközépiskola, illetve zeneakadémiai előkészítést kapnak. A jubileumi ün­nepségre Bálint Ferenc zenetanár grúz népmese alapján írt gyermekoperát, a „Kék szőnyeg’-et adják elő az iskola nö­vendékei. minden rétege képviselve volt ezen a jól sikerült, ba­ráti hangulatú tanácskozáson, amely felmérte az elmúlt négy évben végzett munkát, s kijelölte a következő idő­szakra elvégzendő feladatokat. Dr. Soós József elnöki megnyitója után a népfront­(Tudósít ónktól.) Péntek este nagyon sokan eljöttek a Híradástechnikai Anyagok Gyárának kultúr­termébe, hogy részt vegye­nek a Hazafias Népfront 90 tagú váci városi bizottsá- ' gát újjáválasztó nagygyűlé­sen. A város lakosságának Termelékenység és életszínvonal többen, ötszázhúszan elférné­nek. Nagyon tanulságos és fi­gyelmet érdemlő az is, amit az iskolaigazgató a 8 osz­tályt elvégzettekről mondott. Tavaly ötvennégyen hagy­ták el az iskola falait, közü­lük tizenheten középiskolák­ban tanulnak tovább, hu­szonkilencen ipari tanulónak mentek, a lányok közül öten otthonmaradtak és mind­össze csak hárman jelent­keztek mezőgazdasági szak­munkástanulónak a termelő- szövetkezetbe. Mi lesz itt néhány év múlva, amikor az 1962—63- ban született húsz-harminc gyermek kerül iskolába, s még később? Kik dolgoznak majd a mezőgazdaságban? Még ak­kor is, ha a gépesítés nagy­mértékben nő, lesz-e ele­gendő ember, ha a mostani öregek kidőlnek és a kö­zépkorúak megöregszenek? Édes Albin igazgató szo­morúan jegyezte meg: — Lassan elnéptelenedik az iskola, a falu, a fiatalok nem maradnak itthon. Igen, azok akik középis­kolát végeznek, vagy ipari szakmunkások lesznek. egy ideig még csak otthonról járnak dolgozni, de arra tö­rekszenek, hogy odaköltözze­nek, ahol a munkahelyük van. Tavaly is elköltözött öt fiatal házaspár a község­ből. Kik számára építik tehát a hivalkodó külsejű, módos házakat a aalgahévízi szü­lők? Hiszen a faluban mind ke­vesebben i-’s-meV. Hetesi Ferenc Pál (Vege) tuszkérelmet. Igaz, államha­talmi intézkedésekkel nem lenne helyes gátat vetni en­nek, de nagyon kellene a több felvilágosítás, az agi­táció, amelynek következté­ben kialakulna a jelszó: egy gyermek, nem gyermek! Varga Éva zöldkeresztes védőnő még túlságosan fia­tal és alig több mint. egy éve dolgozik a községben, biztos, hogy nemigen hall­gatnak rábeszélő szavaira. Neki is az a véleménye ami az orvosnak. Elmondta, hogy bizony akadnak fiatal asz- szonyok, akik mar a legelső terhességet is megszakítják. Pedig — véleménye sze­rint —, a községben olyan anyagi körülmények között élnek az emberek, hogy min­denki fel tudna nevelni leg­alább két gyermeket. Felkerestem az igazón szép. csupa üveg, modern is­kolában az igazgatót, Édes Albint is. Ö itt kezdte a pedagógus pályát, huszonöt éve dolgozik, s él a község­ben, Generációk nevelésében vett részt, a helyi viszonyo­kat talán a legjobban is­meri. Szomorúan mondta ő is, hogy míg régen főként a jómódú parasztcsaládoknál dívott az egyke, vagy egyse, most már kezd általánossá válni. S hogy kevesebb a gyermek évről évre. azt itt. az iskolában lehet a legjobban látni. Az elmúlt évben is csökkent az első osztályosok száma, ötvenegyen iratkoz­tak be. De ősszel, a követ­kező tanévben mór csak negyvenre számítanak. Pe­dig van elég hely. az ál­talános iskola két épületé­ben: jelenleg 448 a tanulók száma, de két osztállyal Tíz esztendő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom