Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

*964 FEBRUAR 3, VASÁRNAP 9 NOTESZ KEPES FILMVILÁG Beszélgetés történeti irodalmunkról Rosanna Schiaffino és Jacques Perrin A korrupció című új olasz film egyik jelenetében ne modoroskodjon, micsoda kifejezés az, hegy példáz. Bethlen István bigámiája — Egyébként — folytatja kisvártatva —, véleményem szerint ne újságíró, de törté­nész írja az ilyen történelmi cikkeket, meg könyveket. Mert látja csak, itt van ez a Pamlényi Ervin nevű újság­író, hát ez is micsoda bakot lőtt. — Ne mondja?! Azaz csak mondja, nagyon érdekes. — Szóval Pamlényi Ervin meg Szabó Agnes, az is nyil­ván zsurnaliszta, sajtó alá rendezte Prónay Pál naplóját. Ketten negyvenhét nyomta­tott oldalas bevezetést írtak eléje. Ebben a könyvben ol­vastam, hogy ,,... Bethlen Ist­ván felesége, szül. Mocsonyi Margit grófnő.” — Tényleg, a 193. oldalon ez olvasható, de Prónay szö­vegében. Márpedig azon, hű közlésre törekedve, a sajtó alá rendezők nem változtat­hattak. — Ennyit elismerek. Nem kellett volna azonban el is hinniök. Mert hogy elhitték Prónaynak, kiderült a beveze­tésből. Ezt írják ketten együtt a 44. oldalon: „Amint Horthy Bethlen és a nagybirtokosok befolyása alá került — amit Prónay elsősorban Bethlen fe­leségének. Mocsonyi Margit grófnőnek tulajdonít __” Már p edig Mocsonyi grófok soha­sem léteztek és Bethlen ma is élő özvegye — lakik Buda­pesten, most a hatodik kerü­letben — Bethlen Margit. Unokatestvér házasságot kö­töttek. Ezt még talán maga is tudja. — Igen. Csakhogy hátha volt Bethlennek egy másik, Mocsonyi Margit nevű felesége is. — Már megint viccel. Elma­rasztalja tényleges bűnei miatt Bethlent a történelem, ini szükség van rá, hogy alap­talanul még bigámiával is megvádolják. Persze, ha nem ez a két újságíró rendezte vol­na sajtó alá azt a Prónay-nap- lót... — Bocsánat, ki kell ábrán­dítanom. Egyikük sem újság­író. Pamlényi, igaz, rendsze­resen ír cikkeket a napisajtó­ba, de történész, mégpedig nem is akármilyen. Tudtom­mal a Történelemtudományi Intézet munkatársa és a Hor- tihy-korszak történelmének legjobb szakértői között emle­getik a nevét. Szabó Agnes szintén kiváló történész, a Munkásmozgalmi Intézetben dolgozik. még vöröses haja, szakálla is az... Besötétedett a szobában, még mindig ott állt az ab­laknál, utoljára mér azt gondolta: Morrison papírjai­val valami kém jött ide, aki vadászat ürügyén... Mit is csinálhatna vadászat ürü­gyén? Ez butaság. Különben sem néztem meg jól — nyug­tatta magát. Felgyújtotta az olvasólámpát, de nem dol­gozott. Ült az asztalnál, s firkált a papírra: Morrison, Morrisonok... Egy Morri­son ... két Morrison ... Nem! Ez nem két Morrison. Ez ugyanaz a Morrison. Lernen! vacsorázni. Rajta kí­------------------------vül még csak a fiatal pár volt lenn, akik nászútjukat töl­tötték itt, s akik moso­lyogni való imádattal lesték, hogyan tűnnek el a fala­tok a másik szájában. Any- nyira lekötötték gondolatai, hogy a villával kezdte szur- kálni a levest, s elkapta te­kintetét a fiatalasszonyról, aki csodálkozóan nézte a vil­lát fogó kezét. Meglendült az üvegajtó, s bejött Morrison. Körülnézett, átsiklott rajta is a tekinte­te, szeme nem is rebbent. Úgy tesz, mintha nem ismer­ne! Miért nem ismer meg? Hát persze: nem ismerhet meg, mert nem a z a Morri­son ... átmaszkírozták olyan­ná, de halottaiból nem tá­mad fel senki, s főként nem azért, hogy ide, a Duna menti erdőkbe jöjjön ei va­dászni, miután — főbe lőtte magát! Tudományos dolgozatára gondolt, a hiányzó fejezetre, s arra, talán túlérőltette ma­gát, Tényleg, ki sem mozdult a házból, amióta itt van, csak dolgozott... dolgozott. Az idegfáradtság egyik jele a képzelődés — állapította meg, de abban a pillanatban el­akadt. Morrison ugyanolyan lendülettel hajtotta fel az italt, mint annak idején asz- teltársa, ugyanúgy leöntötte a torkán, hogy nyelnie sem kel­lett, s amit titokban annyi­szor megcsodált. Oda kellene menni hozzá, s megkérdezni. Mit kérdezzek meg? Ked­ves uram, ugye, ön agyonlőt­te magát egy év vei ezelőtt? Megvan! Nem biztos, hogy Morrison meghalt. Lehet, hogy csak súlyos sebet ka­pott, de felgyógyult. A í'ejét nézte, kereste a golyó nyomát, de a hosszúkás fejen csak vöröses szakállt és hajat lá­tott. semmiféle forradást, seb nyomát nem tudta felfedezni. Elvetette ezt a lehetőséget is. Hiszen meghalt. A szobaasz- szony is*mondta, a portás is, s látta a letakart hordágyat, a halottszállító kocsit... Ismerte magát, s éppen ezért döbbentette meg, micso­da ponyvába illő gondolatok foglalkoztatják. Ennyi ostoba­ságot! Ha elmondanám az intézetben, hetekig rajtam vi­hognának. Vági is... Mintha szuggerálni akarná az angolt, úgy nézett rá. de az fel sem emelte a fejét, jó étvággyal íogyasztotta az ételt, három­négy falat után bort hörpin- tett. majd amikor végzett ve­le, szertartásos mozdulatokkal tömte meg pipáját s bodor füstfelhőket eregetve unottan nézett a semmibe. Vági egy dolgot megtanult Angliában annyira, hogy so­ha ne feledje el: nincs na­gyobb vétek, neveletlenség, mint étkezés után megszólíta­ni egy angolt. Egyáltalán: modortalanség odaállítani, s azt mondani, engedje meg, hogy bemutassam magam .:. Valami bizonyosság kel­lene. De mi? Morrisonról nem . tudott többet, mint amennyit a szűkszavú angol elmondott magáról, valami borkereskedő volt, nagyra tartotta a magyar futballt, de ezen túl nagyon is közömbös témákról beszélgettek. Ijedten látta. 'h°s>' Morri­1---------------son feláll, m enni készül. Ha most el­szalasztja? Holnap nyilván már vadászni megy, este nem lesheti órákon át. mikor jön vacsorázni. Felállt ő is az asztaltól, gyors, határozott léptékké! az angol után in­dult. Amikor túljutottak az étterem üvegajtaján, elébe került, s bár tudta, hogy il­letlenség, amit tesz, megál­lította: — Bocsánat, Mr. Morri­son . .. Az angol felkapta a fejét, nem értette, ki ez s mit — Biztos? Vagy csak azért mondja, mert a kollégáját vé­deni akarja, a történészekre meg ráken minden hibát. — Távol áll tőlem. — Kérdezek én azonban va­lamit magától. Mielőtt egy könyv kéziratát nyomdába ad­ják. úav tudom, lektorok gon­dosan átolvassák, kijavítják a hibákat. A történelmi tárgyút tudós történész szaklektorok is megnézik betűről betűre, hogy jelenhet meg mégis min­den ilyen könyvben egy-két vaskos hiba? — Mert könnyebb a hibát elkövetni, mint észrevenni. Tökéletes emberi alkotás, saj­nos. nincsen. — Ebbe nem lehet ilyen cinikusan belenyugodni — szól dühösen ismeretlen ismerő­söm. aztán hosszasan elgondol­kodik. Rózsa Sándor akasztása — Pár éve olvastam egy nagyszerű könyvet — töri meg végül a csendet —, furcsa a címe, csupa kisbetű: „... és gömbös gyula a kapitány”, Hát tudja ez a könyv, ez igén! Soha még ilyen jól megírt, hi­bátlan könyvet nem olvastam a Horthy-korszakról. Látszik, minden egyes sorát igazi tör­ténész írta. — Legnagyobb sajnálatom­ra megint ki kell ábrándíta­nom, mégpedig duplán. Pro primo, annak a könyvnek a szerzője csak újságíró. Pro tecundo, ami pedig a könyv hibátlanságát illeti, ... hát ... Nnaü... Nna! Rózsa Sán­dort ez a szerző hidegvérűen felakasztja, holott a derék haramia tudvalevőleg aggltori végelgyengülésben hunyt el a fegyházban. Nagyon elszomo­rító, de a könyvben nem ez az egyetlen hiba. Példaképpen álljon itt csalt még egy, az is nagyon gyászos. Ferenc Józse­fet a könyv írója a bécsi Stephanskirchébe temeti, ho­lott a kapucinusok templomá­ban, a Habsburgok kriptájá­ban, családi körben nyugszik. — Hát ez így van minden könyvben?! Mondom, ezt kell megírni! De minek beszélek, maga nem az az ember, maga nem meri megírni. — Micsoda?! Még hogy én nem merném?! Éppen én? Hát vegye tudomásul, azt a csupa kisbetűs könyvet és a benne levő összes hibákat, tévedé­seket mind én követtem el! Még azt a párat is, amiket a történész szaklektorok a kéz­iratban észrevették! Mindet! Most mondja azt. hogy én nem merem megírni! Szokoly Endre BARANYI FERENC: U T RAVALÓ Társaimnak, az egyetem végzett hallgatóinak Magunkban jobban hittem én, fiúk, mint istenben szokása némelyeknek, Botond-erővel vertük a kaput, értelme nem volt előttünk retesznek, világot váltottunk szilaj szavakkal, diákszobákban, nyíltszemű legények, nagy eszmékkel komázva ért a hajnal — szép volt, fiúk. Én mégis félek, félek, hogy a megtörtek kedvetlen csoportja bennünket is csitítva tör magához, közönye mérgét vérkörünkbe oltja s kitárt-pórusú bőrünkből kihámoz, feladjuk a színeket is talán: piros örömöt, kék dühöt, ha gondos asszonyka, disznó-hizlaló magány szürkítik sorsunkat sors-tucatokíioz. Szégyenlenünk csupán egyet lehet: ha lomhasággá alázzuk a békét. \ béke mozgás, friss cselekedet, kitapinthatjuk sűrű érverését, a béke nem tunya zavartalanság hol az embernek gondja, dolga sincs már. szívének lüktetést újfajta harc ád. mely bonyolultabb szokott harcainknál. Ne a rebellist őrizzük magunkban csak a tüzet — szándékká komolyítva. lobogni rendelt, forró korszakunk van. mely szikráinkat láng-torkába issza, mi tárhatunk a jövőnek kaput jelentvén majd: a Rend megérkezett' Tarisznyáinkba ezt kötném, fiúk. a hamubasült „ég veled” helyett. í ✓ sxxxx\\\xx\xxx\ya?as^v^SKN\vwwxxvvvxxvxvsxxxxvxxxxxxxxxxv.xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx F iam kedvenc játékai közé tartoznak ezek a fekete, pon­tokkal számozott kis téglácskák. Esténként, ha haza­érkezem, gyakran látom dominózni. Persze, ilyenkor nem ki­rakóst játszik, hanem döntögetöst. S-alakban egymás mögt élére állítja a dominókat, aztán valamelyik végét meglöki mire az egyetlen meglökött dominó sorra ledönti a többit. Hogy miért jutott mindez az eszembe? Mondták. Az egyik régi kenyerespajtásom, akivel a minap akadtam össze, s aki­vel már évek óta nem találkoztam. Néhány percnyi beszélge­tés után különös kérdéssel rukkolt elő: — Játszottál már döntögetöst dominóval? Nagyon furcsán nézhettem rá, mert akaratlanul elnevette magát. — Persze, most az gondolod, bolond vagyok. Olykor ma­gam is azt hiszem ... — Valami baj van? — gyanakodtam. — Baj? — tűnődött hosszan. — Több annál. .. De més nem válaszoltál a kérdésemre. — Játszottam hát... De mi köze ennek a problémádhozí — Félek eldönteni az első dominót... — Kutya legyek, ha értem! — fakadtam ki bosszúsan, mert egyre inkább ugratásnak vettem a dolgot. — Pedig így igaz — erősítette szavát, s aztán kérés .nélkül kezdte különös történetét. — Hivatalban dolgozom, egyszeri előadó vagyok. Szeretem a munkámat s becsülettel végzem Közvetlen főnököm, a főelőadó, mégis mindig hibát keres d munkámban. S ki nem követ el hibát, aki dolgozik? Egyszó­val, afféle rossz posztó vagyok a szemében, akit szeretne rr előbb ajtón kívül látni. Hogy miért? Hosszú ideig fogalmai,, sem volt róla, dq ma már tudom. A barátjának ígérte e helyemet. Ennyi az egész. Ezért ócsárol nap mint nap az osz­tályvezető-helyettes előtt. Persze, a hátam mögött, amikor együtt söröznek. Ugyanis az osztályvezető-helyettes a legjobb cimborája, aki nemcsak elnézi a főnököm hibáit, nemegyszer szabálytalan cselekedeteit, de — talán mert a cehliet mindig a főnököm állja — hitelt ad áskálódásának is. Pedig inkább a maga portáján tekintene körül, találna ott is bőven hibát. — Ha így igaz — vágtam szavába —, miért nem tesze jelentést az osztályvezetődnél? Lemondóan legyintett, — Itt kezdődik a döntögetös... Sehogy sem értettem az összefüggést barátom hivatala és a dominó között. Megmagyarázta. — Az osztályvezető-helyettes — akinek gyümölcsöse van — gyakran összejár az osztályvezetővel, akinek ilyen alkal­makkor juttatja el a befőzni való körtét, szilvát, ősszel a szőlőt, amit természetesen a must követ. Az osztályvezető ugyanakkor az igazgató barátja, ami elsősorban az előbbi csónakházának köszönhető. Az igazgató ugyanis elvált em­ber ... — S honnan tudod mindezt? — hüledeztem. — Az egész hivatal beszéli... — És senki sem mer tenni ellene? — A döntögetös dominójáték mindenkit visszariaszt. Mert azt már mondanom sem kell, hogy a tröszt főmérnökének legkiválóbb embere a mi igazgatónk, aki a hivatal kocsiját egyetlen telefonra azonnal küldi és így tovább. Namármost: képzeld el ezeket az embereket egymás háta mögött, mint az élére állított; dominókat. Ha én rrieglököm az elsőt, jelen esetben közvetlen főnökömét, az magával dönti az osztály­vezető-helyettest, aki az osztályvezetőt sodorja magával. Az osztályvezető az igazgatót, az igazgató a tröszt főmérnökét... — Ha ilyen emberek, megérdemlik. —• Igen, igen — bólintott barátom —. csakhogy a sornak két vége van. — Mint minden sornak — helyeseltem nagy okosan. — De mi van akkor, ha a sor másik végét pöcköli meg valaki? — Akkor is eldőlnek a dominók! — vágtam rá. — Csakhogy akkor rám esik valamennyi! — görnyedt meg barátom, mintha máris alul maradt volna. — Márpedig könnyen így történhet, ha a főnököm megveszett, hogy pa­naszt tenni készülök ellene. t' rre nem volt már válaszom. De azóta nem engedem még /> a fiamnak sem, hogy döntögetöst játsszon a dominó­val. Inkább leülök mellé és lejátszunk egy parti kirakóst, abban mégiscsak könnyebb veszíteni. Nincs következménye. Prukner Pál ; Ursula Andress, a tehetséges ; svájci származású filniszá- ^ nésznő jelenleg Hollywoodban ^ filmezik &\\\\\\\\\wva i ? Georges Lautner VIII. í; Henrikről készít filmet. Az angol kékszakáll-királyt Pe- £ ter Ustinov alakítja, felesé- ^gíeinek egyikét pedig Mylene j Demongeot. I ^ Kawalerowicz, a neves len- j? gyei rendező megkezdte a >, Prus regényéből készülő A y % fáraó című nagyszabású film előkészületi munkálatait. Z — Hallatlan! — fordul fe- í, lém ismeretlen ismerősöm ^ felháborodva. — Hallatlan. ^ de fogadni mernék, holló a J hollónak nem vájja ki a sze- mét, maga se meri megírni, g hogy egyik fővárosi napila- J púnkban milyen valótlanság í jelent meg. ? í — Csak nem az időjárás- ^ jelentésben? í Agyonlőtte magát, mégis él í i — Szó se róla! De képzel- i je csak, cikksorozat jelent 3 meg abban az újságban, az I * egyik cikknek az volt a címe: Skorzeny Budapesten, s ab­ban az állt, hogy amikor Horthy rádióproklamációja után, 1944 októberében Mus­solini elrablója megostromol- <ta a várpalotát, a következő- 3 két cselekedte ott: „Fegyver- i rel kényszeríti Lázár Károly a altábornagyot, a testörség pa- | rancsnokát, hogy szüntesse- { nek meg minden ellenállást, | majd elvágja a telefonzsinórt, \ felkapja a királyi palota terv i rajzát és kirohan a szobából, i Mögötte pisztoly dörren: Lá- í zár főbelövi magát.” \ — Nahát! Hogy miért is j nem fordí:o:ta pisztolyát í Skorzeny ellen?! ! ; — Nem erről van szó! De­í ben olvastam a cikket, dél- | után megyek az utcán, a Bel- | városban hát ki jön velem í szemben? Lázár Károly, a test- ( őrség volt parancsnoka. Nem, | nincs semmi tévedés, szemé- j [ lyesen. nagyon jól ismerem, a ; f fején sincs semmi lőtt seb ! nyoma. Gondolom, ha főbe ( lőtte volna magát, a németek [ nem vitték volna annak ide- l jén koncentrációs táborba; J [ Egy halottat, minek? Gyártót- 1 \ tak ők azokban a táborok- 1 l ban untig elég. hullát. Szóval ■ [ ekkora valótlanságnak nem f szabadna nyomtatásban meg- [ jelennie. [ — Igaza van. De nézze csak, [ a cikksorozat egy Skorzeny- 1 í ről nemrég megjelent német (könyv alapján készült. Az új- ] ! ságíró megírta ezt a meg nem , 5 történt Önfeyllkössägot úgy, • ; ahogy abban a könyvben ol- ( vasia. Ki higgyen a nyomta- ; főtt betűnek, ha az újságíró ; kételkedne benne. j _ Igen?! De tudtommal ^ ! mielőtt egy újságíró «rikke í nyomdába kerül, két-három ! szerkesztő is elolvassa, ^ hát < ; egyik se veszi észre a hibát? j í — Többnyire igen, néha > ! nem. Ez esetben például nem. 1 í Vagy talán ők is hittek a né- i : met szerzőnek, hiszen hogy a i í németek mindenben mennyi- j ! re pontosak, az már koztnon- j - dásszerű. Amit különben ez a j < Skorzeny-könyv is példáz. , ’> — Na ne tréfáljon! S főleg j .1 »»»»» wnvmwvxwwwwvWWWWWXWvWÍNN / akarhat tőle, főként: hon-; nét tudja a nevét? Csodálko- j zása csak fokozódott, ami- j kor a másik, kifogástalan j angolsággal ugyan, de telje- j sen érthetetlen kérdést tett < fel neki: — Nem lakott ön tavalyi augusztusban a londoni King j Hotelban? ( — Nem kérem. — Biztos? ; — Természetesen. — Én ugyanis ott laktam,! s volt ott egy teljesen ha-: sonló úr, aki ... Morrison megértőén bic-: centett, egyszerre indokolt; lett előtte a másik zavara: ; — Igen uram. Szegény ^ öcsém volt. Ikertestvérek \ voltunk... \ Nem értette; a rideg tény-: közlés, s az abban fog- í lalt sajnálatos esemény ho-: gyan válthat ki ilyen reagá- i lást. Mert Vági nevetett, el-} feledkezve jólneveltségről, il-} lendőségről, a szegény, ön-1 gyilkos angolról, mindenről, \ nevetett, nevetett a saját \ csacsiságán. azon, hogy az ^ embernek a legkézenfekvőbb^ magyarázat nem jut az^ eszébe. Még akkor is neve- ^ tett, amikor Morrison kimér- ^ ten biccentve elköszönt tőié.? És csak a lépcsőn felfelé^ menet jutott eszébe, vajon í mit gondolhatott ez az an- ^ goi. s hogy viselkedését hol-'? nap okvetlen meg kell im-| gyár áznia neki. még akkor ^ is, ha várnia kell rá a vacsoránál. '/

Next

/
Oldalképek
Tartalom