Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

*964 FEBRUAR 3, VASÁRNAP

9

NOTESZ

KEPES FILMVILÁG

Beszélgetés történeti irodalmunkról

Rosanna Schiaffino és Jacques Perrin A korrupció című új olasz film egyik jelenetében

ne modoroskodjon, micsoda kifejezés az, hegy példáz.

Bethlen István bigámiája

— Egyébként — folytatja kisvártatva —, véleményem szerint ne újságíró, de történész írja az ilyen történelmi cikkeket, meg könyveket. Mert látja csak, itt van ez a Pamlényi Ervin nevű újságíró, hát ez is micsoda bakot lőtt.

— Ne mondja?! Azaz csak mondja, nagyon érdekes.

— Szóval Pamlényi Ervin meg Szabó Agnes, az is nyilván zsurnaliszta, sajtó alá rendezte Prónay Pál naplóját. Ketten negyvenhét nyomtatott oldalas bevezetést írtak eléje. Ebben a könyvben olvastam, hogy ,,... Bethlen István felesége, szül. Mocsonyi Margit grófnő.”

— Tényleg, a 193. oldalon ez olvasható, de Prónay szövegében. Márpedig azon, hű közlésre törekedve, a sajtó alá rendezők nem változtathattak.

— Ennyit elismerek. Nem kellett volna azonban el is hinniök. Mert hogy elhitték Prónaynak, kiderült a bevezetésből. Ezt írják ketten együtt a 44. oldalon: „Amint Horthy Bethlen és a nagybirtokosok befolyása alá került — amit Prónay elsősorban Bethlen feleségének. Mocsonyi Margit

grófnőnek tulajdonít

__” Már

p

edig Mocsonyi grófok sohasem léteztek és Bethlen ma is élő özvegye — lakik Budapesten, most a hatodik kerületben — Bethlen Margit. Unokatestvér házasságot kötöttek. Ezt még talán maga is tudja.

— Igen. Csakhogy hátha volt Bethlennek egy másik, Mocsonyi Margit nevű felesége is.

— Már megint viccel. Elmarasztalja tényleges bűnei miatt Bethlent a történelem, ini szükség van rá, hogy alaptalanul még bigámiával is megvádolják. Persze, ha nem ez a két újságíró rendezte volna sajtó alá azt a Prónay-nap- lót...

— Bocsánat, ki kell ábrándítanom. Egyikük sem újságíró. Pamlényi, igaz, rendszeresen ír cikkeket a napisajtóba, de történész, mégpedig nem is akármilyen. Tudtommal a Történelemtudományi Intézet munkatársa és a Hor- tihy-korszak történelmének legjobb szakértői között emlegetik a nevét. Szabó Agnes szintén kiváló történész, a Munkásmozgalmi Intézetben dolgozik.

még vöröses haja, szakálla is az...

Besötétedett a szobában, még mindig ott állt az ablaknál, utoljára mér azt gondolta: Morrison papírjaival valami kém jött ide, aki vadászat ürügyén... Mit is csinálhatna vadászat ürügyén? Ez butaság. Különben sem néztem meg jól — nyugtatta magát. Felgyújtotta az olvasólámpát, de nem dolgozott. Ült az asztalnál, s firkált a papírra: Morrison, Morrisonok... Egy Morrison ... két Morrison ... Nem! Ez nem két Morrison. Ez ugyanaz a Morrison.

Lernen! vacsorázni. Rajta kí------------------------vül még

csak a fiatal pár volt lenn, akik nászútjukat töltötték itt, s akik mosolyogni való imádattal lesték, hogyan tűnnek el a falatok a másik szájában. Any- nyira lekötötték gondolatai, hogy a villával kezdte szur- kálni a levest, s elkapta tekintetét a fiatalasszonyról, aki csodálkozóan nézte a villát fogó kezét.

Meglendült az üvegajtó, s bejött Morrison. Körülnézett, átsiklott rajta is a tekintete, szeme nem is rebbent. Úgy tesz, mintha nem ismerne! Miért nem ismer meg? Hát persze: nem ismerhet meg, mert nem a z a Morrison ... átmaszkírozták olyanná, de halottaiból nem támad fel senki, s főként nem azért, hogy ide, a Duna menti erdőkbe jöjjön ei vadászni, miután — főbe lőtte magát!

Tudományos dolgozatára gondolt, a hiányzó fejezetre, s arra, talán túlérőltette magát, Tényleg, ki sem mozdult a házból, amióta itt van, csak dolgozott... dolgozott. Az idegfáradtság egyik jele a képzelődés — állapította meg, de abban a pillanatban elakadt. Morrison ugyanolyan lendülettel hajtotta fel az italt, mint annak idején asz- teltársa, ugyanúgy leöntötte a torkán, hogy nyelnie sem kellett, s amit titokban annyiszor megcsodált.

Oda kellene menni hozzá, s megkérdezni.

Mit kérdezzek meg? Kedves uram, ugye, ön agyonlőtte magát egy év vei ezelőtt?

Megvan! Nem biztos, hogy Morrison meghalt. Lehet, hogy csak súlyos sebet kapott, de felgyógyult. A í'ejét nézte, kereste a golyó nyomát, de a hosszúkás fejen csak vöröses szakállt és hajat látott. semmiféle forradást, seb nyomát nem tudta felfedezni. Elvetette ezt a lehetőséget is. Hiszen meghalt. A szobaasz- szony is*mondta, a portás is, s látta a letakart hordágyat, a halottszállító kocsit...

Ismerte magát, s éppen ezért döbbentette meg, micsoda ponyvába illő gondolatok foglalkoztatják. Ennyi ostobaságot! Ha elmondanám az intézetben, hetekig rajtam vihognának. Vági is... Mintha szuggerálni akarná az angolt,

úgy nézett rá. de az fel sem emelte a fejét, jó étvággyal íogyasztotta az ételt, háromnégy falat után bort hörpin- tett. majd amikor végzett vele, szertartásos mozdulatokkal tömte meg pipáját s bodor füstfelhőket eregetve unottan nézett a semmibe.

Vági egy dolgot megtanult Angliában annyira, hogy soha ne feledje el: nincs nagyobb vétek, neveletlenség, mint étkezés után megszólítani egy angolt. Egyáltalán: modortalanség odaállítani, s azt mondani, engedje meg, hogy bemutassam magam .:.

Valami bizonyosság kellene. De mi? Morrisonról nem . tudott többet, mint amennyit a szűkszavú angol elmondott magáról, valami borkereskedő volt, nagyra tartotta a magyar futballt, de ezen túl nagyon is közömbös témákról beszélgettek.

Ijedten látta. 'h°s>' Morri1---------------son feláll,

m

enni készül. Ha most elszalasztja? Holnap nyilván már vadászni megy, este nem lesheti órákon át. mikor jön vacsorázni. Felállt ő is az asztaltól, gyors, határozott léptékké! az angol után indult. Amikor túljutottak az étterem üvegajtaján, elébe került, s bár tudta, hogy illetlenség, amit tesz, megállította:

— Bocsánat, Mr. Morrison . ..

Az angol felkapta a fejét, nem értette, ki ez s mit

— Biztos? Vagy csak azért mondja, mert a kollégáját védeni akarja, a történészekre meg ráken minden hibát.

— Távol áll tőlem.

— Kérdezek én azonban valamit magától. Mielőtt egy könyv kéziratát nyomdába adják. úav tudom, lektorok gondosan átolvassák, kijavítják a hibákat. A történelmi tárgyút tudós történész szaklektorok is megnézik betűről betűre, hogy jelenhet meg mégis minden ilyen könyvben egy-két vaskos hiba?

— Mert könnyebb a hibát elkövetni, mint észrevenni. Tökéletes emberi alkotás, sajnos. nincsen.

— Ebbe nem lehet ilyen cinikusan belenyugodni — szól dühösen ismeretlen ismerősöm. aztán hosszasan elgondolkodik.

Rózsa Sándor akasztása

— Pár éve olvastam egy nagyszerű könyvet — töri meg végül a csendet —, furcsa a címe, csupa kisbetű: „... és gömbös gyula a kapitány”, Hát tudja ez a könyv, ez igén! Soha még ilyen jól megírt, hibátlan könyvet nem olvastam a Horthy-korszakról. Látszik, minden egyes sorát igazi történész írta.

— Legnagyobb sajnálatomra megint ki kell ábrándítanom, mégpedig duplán. Pro primo, annak a könyvnek a szerzője csak újságíró. Pro tecundo, ami pedig a könyv

hibátlanságát illeti, ... hát ... Nnaü... Nna! Rózsa Sándort ez a szerző hidegvérűen felakasztja, holott a derék haramia tudvalevőleg aggltori végelgyengülésben hunyt el a fegyházban. Nagyon elszomorító, de a könyvben nem ez az egyetlen hiba. Példaképpen álljon itt csalt még egy, az is nagyon gyászos. Ferenc Józsefet a könyv írója a bécsi Stephanskirchébe temeti, holott a kapucinusok templomában, a Habsburgok kriptájában, családi körben nyugszik.

— Hát ez így van minden könyvben?! Mondom, ezt kell megírni! De minek beszélek, maga nem az az ember, maga nem meri megírni.

— Micsoda?! Még hogy én nem merném?! Éppen én? Hát vegye tudomásul, azt a csupa kisbetűs könyvet és a benne levő összes hibákat, tévedéseket mind én követtem el! Még azt a párat is, amiket a történész szaklektorok a kéziratban észrevették! Mindet! Most mondja azt. hogy én nem merem megírni!

Szokoly Endre

BARANYI FERENC:

U T RAVALÓ

Társaimnak, az egyetem végzett hallgatóinak

Magunkban jobban hittem én, fiúk, mint istenben szokása némelyeknek, Botond-erővel vertük a kaput, értelme nem volt előttünk retesznek, világot váltottunk szilaj szavakkal, diákszobákban, nyíltszemű legények, nagy eszmékkel komázva ért a hajnal — szép volt, fiúk. Én mégis félek, félek,

hogy a megtörtek kedvetlen csoportja bennünket is csitítva tör magához, közönye mérgét vérkörünkbe oltja s kitárt-pórusú bőrünkből kihámoz, feladjuk a színeket is talán: piros örömöt, kék dühöt, ha gondos asszonyka, disznó-hizlaló magány szürkítik sorsunkat sors-tucatokíioz.

Szégyenlenünk csupán egyet lehet: ha lomhasággá alázzuk a békét.

\ béke mozgás, friss cselekedet, kitapinthatjuk sűrű érverését, a béke nem tunya zavartalanság hol az embernek gondja, dolga sincs már. szívének lüktetést újfajta harc ád. mely bonyolultabb szokott harcainknál.

Ne a rebellist őrizzük magunkban csak a tüzet — szándékká komolyítva. lobogni rendelt, forró korszakunk van. mely szikráinkat láng-torkába issza, mi tárhatunk a jövőnek kaput jelentvén majd: a Rend megérkezett' Tarisznyáinkba ezt kötném, fiúk. a hamubasült „ég veled” helyett.

í

✓ sxxxx\\\xx\xxx\ya?as^v^SKN\vwwxxvvvxxvxvsxxxxvxxxxxxxxxxv.xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

F

iam kedvenc játékai közé tartoznak ezek a fekete, pontokkal számozott kis téglácskák. Esténként, ha hazaérkezem, gyakran látom dominózni. Persze, ilyenkor nem kirakóst játszik, hanem döntögetöst. S-alakban egymás mögt élére állítja a dominókat, aztán valamelyik végét meglöki mire az egyetlen meglökött dominó sorra ledönti a többit.

Hogy miért jutott mindez az eszembe? Mondták. Az egyik régi kenyerespajtásom, akivel a minap akadtam össze, s akivel már évek óta nem találkoztam. Néhány percnyi beszélgetés után különös kérdéssel rukkolt elő:

— Játszottál már döntögetöst dominóval?

Nagyon furcsán nézhettem rá, mert akaratlanul elnevette magát.

— Persze, most az gondolod, bolond vagyok. Olykor magam is azt hiszem ...

— Valami baj van? — gyanakodtam.

— Baj? — tűnődött hosszan. — Több annál. .. De més nem válaszoltál a kérdésemre.

— Játszottam hát... De mi köze ennek a problémádhozí — Félek eldönteni az első dominót...

— Kutya legyek, ha értem! — fakadtam ki bosszúsan, mert egyre inkább ugratásnak vettem a dolgot.

— Pedig így igaz — erősítette szavát, s aztán kérés .nélkül kezdte különös történetét. — Hivatalban dolgozom, egyszeri előadó vagyok. Szeretem a munkámat s becsülettel végzem Közvetlen főnököm, a főelőadó, mégis mindig hibát keres d munkámban. S ki nem követ el hibát, aki dolgozik? Egyszóval, afféle rossz posztó vagyok a szemében, akit szeretne rr előbb ajtón kívül látni. Hogy miért? Hosszú ideig fogalmai,, sem volt róla, dq ma már tudom. A barátjának ígérte e helyemet. Ennyi az egész. Ezért ócsárol nap mint nap az osztályvezető-helyettes előtt. Persze, a hátam mögött, amikor együtt söröznek. Ugyanis az osztályvezető-helyettes a legjobb cimborája, aki nemcsak elnézi a főnököm hibáit, nemegyszer szabálytalan cselekedeteit, de — talán mert a cehliet mindig a főnököm állja — hitelt ad áskálódásának is. Pedig inkább a maga portáján tekintene körül, találna ott is bőven hibát.

— Ha így igaz — vágtam szavába —, miért nem tesze jelentést az osztályvezetődnél?

Lemondóan legyintett,

— Itt kezdődik a döntögetös...

Sehogy sem értettem az összefüggést barátom hivatala és a dominó között. Megmagyarázta.

— Az osztályvezető-helyettes — akinek gyümölcsöse van — gyakran összejár az osztályvezetővel, akinek ilyen alkalmakkor juttatja el a befőzni való körtét, szilvát, ősszel a szőlőt, amit természetesen a must követ. Az osztályvezető ugyanakkor az igazgató barátja, ami elsősorban az előbbi csónakházának köszönhető. Az igazgató ugyanis elvált ember ...

— S honnan tudod mindezt? — hüledeztem.

— Az egész hivatal beszéli...

— És senki sem mer tenni ellene?

— A döntögetös dominójáték mindenkit visszariaszt. Mert azt már mondanom sem kell, hogy a tröszt főmérnökének legkiválóbb embere a mi igazgatónk, aki a hivatal kocsiját egyetlen telefonra azonnal küldi és így tovább. Namármost: képzeld el ezeket az embereket egymás háta mögött, mint az élére állított; dominókat. Ha én rrieglököm az elsőt, jelen esetben közvetlen főnökömét, az magával dönti az osztályvezető-helyettest, aki az osztályvezetőt sodorja magával. Az osztályvezető az igazgatót, az igazgató a tröszt főmérnökét... — Ha ilyen emberek, megérdemlik.

—• Igen, igen — bólintott barátom —. csakhogy a sornak két vége van.

— Mint minden sornak — helyeseltem nagy okosan.

— De mi van akkor, ha a sor másik végét pöcköli meg valaki?

— Akkor is eldőlnek a dominók! — vágtam rá.

— Csakhogy akkor rám esik valamennyi! — görnyedt meg barátom, mintha máris alul maradt volna. — Márpedig könnyen így történhet, ha a főnököm megveszett, hogy panaszt tenni készülök ellene.

t' rre nem volt már válaszom. De azóta nem engedem még /> a fiamnak sem, hogy döntögetöst játsszon a dominóval. Inkább leülök mellé és lejátszunk egy parti kirakóst, abban mégiscsak könnyebb veszíteni. Nincs következménye.

Prukner Pál

; Ursula Andress, a tehetséges ; svájci származású filniszá- ^ nésznő jelenleg Hollywoodban ^ filmezik

&\\\\\\\\\wva

i

? Georges Lautner VIII. í; Henrikről készít filmet. Az angol kékszakáll-királyt Pe- £ ter Ustinov alakítja, felesé- ^gíeinek egyikét pedig Mylene j Demongeot.

I

^ Kawalerowicz, a neves len- j? gyei rendező megkezdte a >, Prus regényéből készülő A

y

% fáraó című nagyszabású film előkészületi munkálatait.

Z — Hallatlan! — fordul fe- í, lém ismeretlen ismerősöm ^ felháborodva. — Hallatlan.

^ de fogadni mernék, holló a J hollónak nem vájja ki a sze- mét, maga se meri megírni, g hogy egyik fővárosi napila- J púnkban milyen valótlanság í jelent meg.

?

í — Csak nem az időjárás- ^ jelentésben?

í Agyonlőtte magát, mégis él

í

i — Szó se róla! De képzel- i je csak, cikksorozat jelent 3 meg abban az újságban, az

I

* egyik cikknek az volt a címe: Skorzeny Budapesten, s abban az állt, hogy amikor Horthy rádióproklamációja után, 1944 októberében Mussolini elrablója megostromol- <ta a várpalotát, a következő- 3 két cselekedte ott: „Fegyver- i rel kényszeríti Lázár Károly a altábornagyot, a testörség pa- | rancsnokát, hogy szüntesse- { nek meg minden ellenállást,

| majd elvágja a telefonzsinórt,

\ felkapja a királyi palota terv i rajzát és kirohan a szobából, i Mögötte pisztoly dörren: Lá- í zár főbelövi magát.”

\ — Nahát! Hogy miért is

j nem fordí:o:ta pisztolyát í Skorzeny ellen?!

!

; — Nem erről van szó! Deí ben olvastam a cikket, dél- | után megyek az utcán, a Bel- | városban hát ki jön velem í szemben? Lázár Károly, a test- ( őrség volt parancsnoka. Nem,

| nincs semmi tévedés, szemé- j [ lyesen. nagyon jól ismerem, a ; f fején sincs semmi lőtt seb ! nyoma. Gondolom, ha főbe ( lőtte volna magát, a németek [ nem vitték volna annak ide- l jén koncentrációs táborba; J [ Egy halottat, minek? Gyártót- 1 \ tak ők azokban a táborok- 1 l ban untig elég. hullát. Szóval ■ [ ekkora valótlanságnak nem f szabadna nyomtatásban meg- [ jelennie.

[ — Igaza van. De nézze csak,

[ a cikksorozat egy Skorzeny- 1 í ről nemrég megjelent német (könyv alapján készült. Az új- ] ! ságíró megírta ezt a meg nem , 5 történt Önfeyllkössägot úgy, • ; ahogy abban a könyvben ol- ( vasia. Ki higgyen a nyomta- ; főtt betűnek, ha az újságíró ; kételkedne benne.

j _ Igen?! De tudtommal ^

! mielőtt egy újságíró «rikke í nyomdába kerül, két-három ! szerkesztő is elolvassa, ^ hát < ; egyik se veszi észre a hibát? j

í — Többnyire igen, néha > ! nem. Ez esetben például nem. 1 í Vagy talán ők is hittek a né- i : met szerzőnek, hiszen hogy a i í németek mindenben mennyi- j ! re pontosak, az már koztnon- j - dásszerű. Amit különben ez a j < Skorzeny-könyv is példáz. ,

’> — Na ne tréfáljon! S főleg j

.1

»»»»» wnvmwvxwwwwvWWWWWXWvWÍNN /

akarhat tőle, főként: hon-; nét tudja a nevét? Csodálko- j zása csak fokozódott, ami- j kor a másik, kifogástalan j angolsággal ugyan, de telje- j sen érthetetlen kérdést tett < fel neki:

— Nem lakott ön tavalyi

augusztusban a londoni King j Hotelban? (

— Nem kérem.

— Biztos? ;

— Természetesen.

— Én ugyanis ott laktam,! s volt ott egy teljesen ha-: sonló úr, aki ...

Morrison megértőén bic-: centett, egyszerre indokolt; lett előtte a másik zavara: ;

— Igen uram. Szegény ^

öcsém volt. Ikertestvérek \ voltunk... \

Nem értette; a rideg tény-: közlés, s az abban fog- í lalt sajnálatos esemény ho-: gyan válthat ki ilyen reagá- i lást. Mert Vági nevetett, el-} feledkezve jólneveltségről, il-} lendőségről, a szegény, ön-1 gyilkos angolról, mindenről, \ nevetett, nevetett a saját \ csacsiságán. azon, hogy az ^ embernek a legkézenfekvőbb^ magyarázat nem jut az^ eszébe. Még akkor is neve- ^ tett, amikor Morrison kimér- ^ ten biccentve elköszönt tőié.? És csak a lépcsőn felfelé^ menet jutott eszébe, vajon í mit gondolhatott ez az an- ^ goi. s hogy viselkedését hol-'? nap okvetlen meg kell im-| gyár áznia neki. még akkor ^ is, ha várnia kell rá a vacsoránál. '/