Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-16 / 39. szám
1964. FEBRUÁR 16, VASÁRNAP «st UfX.Ytl K-f££vhiD 7 Elírások? A Jeruzsálem! múzeum egyik munkaterme. A kutatók itt dolgozzák fel a sok czerny' kézirattöredéket Az alapvető hét tekercs és a később keletkezett vallásos iratok összevetéséről szóló tanulmányok és szöveggyűjtemények könyvtárakat töltenek meg. Több országban külön folyóirat jelenik meg, amely kizárólag az erre vonatkozó cikkeket közli. Nincs Kéziratok nyolc nyelven — Az Igazság tanítója A Szekta Regula — Á hamisítások lelepleződnek A Habakkuk kommentárt tartalmazó tekercs egy részlete dig a következőét a benne foglalt — hadtörténelmi adatok! 5. Értekezés a háborúról. Híressé vált, s a nagyközönség előtt is ismertté lett a „Világosság fiamat a Sötétpokra való utalásokat, amelyeket már az „átfésült” ószövetségi szövegben hiába keresünk. Legtöbb himnusz kezdősoraként ezt választották: „Magasztallak Uram ..A magasztalások gondolatai középpontjában mindenütt ez áll: az ember parányi féreg az isten nagyságához képest, ne is kísérelje meg fürkészni, kutatni isten, s az ég titkait, de így cselekedjék a világ dolgaival is. Zokszó nélkül tűrjön el mindent, csak isten magasztalásának szentelje életét. A szellemi restségre, ostobaságra biztató sorok egészen a középkorig töretlenül uralták a történelmet. Sőt — még a középkornál is tovább... 7. A Genezis apokrifje vagy Ótestamentumi kommentár. Az utolsó tekercs a biblia bevezető részének népies, egyszerűbb átdolgozása, itt- ott magyarázatokkal, példabeszédekkel megtűzdelve. E tekintetben ismét remek ösz- szehasonlítási alkalom a későbbi „átiratokhoz”' képest. Cikkünk első . részében röviden megkíséreltük összefoglalni a holt-tengeri tekercsek történetét. Most a tekercsek tartalmának rövid ismertetésére vállalkozunk, s érthetővé válik, miért támadt akkora vihar egyházi és világi körökben egyaránt a tekercsek körül. Vádi Qiimran A sziklás, kihalt tájon három hegyi patak folyik keresztül. Legnagyobb a három közül a Vádi Qumran — ezért nevezik sokszor kumrani tekercseknek is a leletet — amelynek környékén az átkutatott több száz barlangból tizenegy szolgáltatott jelentős leleteket. A barlangokból előkerült leleteket éppen ezért így is sorszámozzák: 1 Q, 2 Q. 3 Q stb. A hét említett tekercs az első barlangból került elő. Az 1 Q által adott leletek évezredes álláspontokat döntöttek meg... A több ezer kéziratmaradvány, amelyeket cserzett és nyersbőrre, pergamenre, papiruszra, cserepekre és gyapotpapírra írtak, nyolc nyelven örökíti meg az e tájon élt emberek vallási szokásait, hiedelmeit. Legbőségesebben a hét tekercs szolgáltat ez irányú felvilágosításokat. 1. Ézsaiás könyve. Hét méter hosszú, harminc centiméter széles bőrtekercs, amelyen 54 hasábon sorakozik a szöveg. Az Ószövetségből megismerhető szöveg jelentős eltéréseket tartalmaz a tekercsen fellelhetőhöz képest. A tekercs segítségével sorról sorra kimutathatók azok a tendenciózus változtatások, amelyeket a hatalomra törő egyház az eredeti szövegen eszközöltetett, s amelyek közül néhányra még kitérünk. 2. Ézsaiás könyve. E második tekercs tartalmilag megegyezik az elsővel, azonban annál töredékesebb, több helyen kisebb-nagyobb darabkák hiányoznak a bőrből. (Az előbbit annak idején Athanasius metropolita, ez utóbbit Szukenik professzor vásárolta meg.) 3. Habakkuk kommentár. (Itt jegyezzük meg, hogy az eredeti szövegeknek, azaz a tekercseknek nincs címük, a címként használt megjelöléseket a tekercsek tudományos feldolgozásakor adták.) Másfél méter hosszú és tizenöt centiméter széles tekercs, az eleje hiányzik. A tekercsen rögzített szöveg Habakkuk tanításaihoz fűz magyarázatokat, mai szóval élve „népszerűsítő” formában ismerteti azokat. Érdekessége, hogy sűrűn előfordul benne az „Igazság tanítója” megjelölés, akit egy gonosz főpap, a „Hazugság embere” — más helyen a „Gúny embere” üldöz, s mindent elkövet, hogy lehetetlenné tegye tanai hirdetését. Sok kutató hajlik arra, hogy az Igazság tanítójában Jézust, míg a Hazugság emberében Herodest lehet felfedezni, ám a bökkenő ott van, hogy a tekercs legalább ötveh évvel idősebb említettek feltételezett tevékenységének időpontjánál. Az azonban kétségtelen, hogy a tekercs által az Igazság tanítója tanainak tulajdonított eszmék kísértetiesen megegyeznek mindazzal, amit a keresztény egyházak tanítanak! Gyakorlatilag tehát arról van szó, hogy á kereszténység átvette ezeket a tanokat, s egybeötvözte sok más — szintén kimutatható — tanítással, szokással. (Mint például a jelképpé lett galamb, amelyet már a perzsák szent állatként tiszteltek.) A bizonyíték A tekercsek legérdekesebbi- ke, s kétségtelenül legjelentősebbje is a negyedik, a Szekta Regula. 4. A közösség szabályzata, vagy Szekta Regula. A két méter hosszú, 25 centiméter széles tekercs két darabban került elő. Ugyané barlangban — tehát az első barlangban — több töredéke is előkerült, s más barlangokban is nagyszámú darabját találták meg, bizonyságaként annak, hogy a legelterjedtebb irat volt. A Regula óráról órára megszabja a szekta tagjainak napirendjét, kötelező cselekedeteit, s különös jelentősége abban van,’hogy a kereszténységnél bizonyítottan legalább egy évszázaddal idősebb tekercs szinte kivétel nélkül felsorolja — a keresztény egyház szertartásait! E cikk keretén belül lehetetlen pontról pontra végigkísérni a Regula előírásait, így csak a legjellemzőbb szertartásokat ragadjuk ki: A vízben való megtisztulás. Ez csak akkor hatásos, ha a bűnök lelki, belső megbánása kíséri. (Keresztelő János a folyóba állította, s ott keresztelte meg híveit!) A bűnök meggyónása. Ezt a felvételre jelentkezőnek az egész gyülekezet előtt, nyilvánosan kellett megtennie, töredelmesen és részletesen bevallva minden bűnös tettét. (Az őskeresztény közösségek az i. sz. II—III. században teljesen azonos feltételekkel vették fel tagjaikat.) A közös étkezés. Ezt csakis pap vezetheti, aki az étkezés megkezdése előtt megáldotta az első falat kenyeret és az első korty bort, s csak az áldás után láttak neki a szekta tagjai a szertartásos étkezésnek. (Itt már nem is hasonlóságról, hanem azonosságról kell beszélni.) Az istentisztelet. Itt a gyülekezet tagjai meghallgatták a bölcsek beszédeit, imádkoztak, zsoltárokat énekeltek, majd jelképes étkezéssel fejezték,be a szertartást. (Itt sem nehéz nyomon követni a szokások és szertartási ceremóniák átvételét.) A Szekta Regula nemcsak a szertartásokban — azaz a formai dolgokban — mutat meghökkentő hasonlóságot a kereszténység két-három évszázaddal később elterjedt szokásaihoz, hanem tartalmi — azaz ideológiai — tekintetben is, s ez még lényegesebb. Ennek bizonyítására egyetlen rövid részt idézünk a Regula sok-sok szabályzata közül: „Ne kerüljön alacsonyabb helyzetbe senki, mint ami megilleti, és ne is emelkedjék magasabbra, mint ami a sorstól meghatározott helye, mert így mindannyian az igaz közösségben, a helyes alázatban, a kegyelem iránti szeretetten és igazságos gondolatokban lesznek együtt...” Nem kell túlzott képzelőerő ahhoz, hogy megértsük, hon- nét merítette az istentől rendelt urak és szolgák elvét a katolikus egyház... A Világosság fiai Míg az előző tekercs érdekességét említettek adják, adséa fiai elleni háborúja” címen. A tekercs szerzője szabadjára eresztette képzeletét, hogy megfesse azt a háborút, amelybén a Világosság fiai. harcolnak a Sötétség fiai el-, len. s érthető, hogy előbbiek aratnak győzelmet, A jó és a rossz harcának ábrázolása már megüti ette a fáraók birodalmának toliforgatóit is, akárcsak Mezopotámia írástudóit. A 270 centiméter hosz- szú, tizenöt centiméter széles tekercs — amely nyersvászon tokjával együtt került elő — érdekességét nem is ez adja. Az igen ló állapotban fennmaradt irat tizenkilenc hasáb* nyi szövege nemcsak a képzelet terrpéke, sót! A legértékesebb tudósítás az ókori harcászatról! A Sötétség fiai a római légiók zászlói alatt menetelnek, fejükön a sasos sisakkal. A szerző a legnagyobb alapossággal írja le a hadseregszervezés minden adatát, nemcsak az alakulatok hadrendjét, támadási felfejlődését. védekezését, hanem a tisztek és a legénység felszerelését is olyan aprólékosan, hogy a szöveg nyomán nem egy ilyen fegyverzetet el is készítettek — napjainkban. A hadtörténészek az ókor legértékesebb kéziratainak egyikét kapták e tekerccsel. Az irat — feltehetően — a római légiók önkényének kiszolgáltatott zsidóság annyira kívánt, oly nagyon áhított győzelmét jósolta a rómaiak felett, de mint minden jóslat a történelemben — kevés sikerrel ... 6. Himnuszok. A tekercs harminckét hosszabb-rövidebb himnuszt tartalmaz, ezek nemcsak hangvételükben, hanem tartalmukban is megegyeznek az ószövetségi zsoltárokkal, azzal a különbséggel, hogy a tekercsen megörökített himnuszok még itt- ott tartalmaznak a mindennav&tMir vtfvií "í uil u*.> tvwCV vtL JiLitt STrvW b ' V .:..-.* M fü. ItlUylfc 1 tuti.* Md urJU 'Awm Rvwti UwíVzJ, átyev tíiCA Ittllli h'rAU t&Ávurci itt. L^fvUiV fUCU vt 5* P I c ti ti, w ; Ci M * Asztalok és padok maradványai a feltárt épületből tehát módunk arra, hogy rész-! leteibe menően foglalkozzunk j a szövegazonosításokkal, a j jelentős eltérések érzékeltető- ! sere csak két példára hivat- ! kozunk. Mózes ötödik könyve egyik helyéin „Isten összes angya-1 Iáit” hívják fel arra, hogy I imádják Izrael istenét. A te- { keresek között van — ahogy | említettük — Ézsaiás könyve is. A két szövegrész összevetése érdekes különbségre figyelmeztet. A tekercsein található szöveg ugyanis nem isten összes angyalait, hanem „az összes istent’ hívja fel Izrael istenének imádásóra. J A két szöveg közötti tar-! talmi elitérés — célzatos. A szöveg későbbi másolód az egyisten hit erősítése érdekében változtatták meg a szöveget angyalokra, mivel nem találták szerencsésnek annak emlegetését, hogy sok Isten- mítosz harcából emelkedett ki az egyistenhit. Ugyancsak ilyen célzatos, s ideológiailag még jellemzőbb másik, példaként idézett szövegünk is. Az Ószövetségben azt olvashatjuk: „És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú és nincsen nyugalma”. A tekercsek — akárcsak száz és száz más esetben — leleplezték a hamisítást. Az előkerült Habakkuk kommentár segítségével bebizonyítható: a másolók szándékosan összecserélték a hyyn (bor) és a hton (gazdagság) szógyököket, s egycsapásra megszelídítették a gazdagok ellen irányuló tanítást! Hiszen mennyire másként hangzik, mennyire mást mond: És bizony a gazdag is megcsal... Amikor a másolatok készül, tek, az egyház nemcsak mindinkább növekvő hatalomra, hanem ezzel együtt mind nagyobb vagyonra, gazdagságra is szert tesz. Ingierelhat- te-e a gazdag ellen híveit? Könnyebb volt a bort elítélni! A holt-tengeri tekercsek hallatlan jelentőségét éppen itt kell keresni. Nemcsak a „kereszténység előfutárait” sikerül még meggyőzőbben, még nagyobb tudományos hitelességgel kimutatni, hanem azokat a ferdítéseket, hamisításokat is, amelyek százszámra találhatók az Ószövetségben, s amelyek meglétét az Üjtestamentumban a tudomány régen bebizonyította. Érthető tehát, hogy a tekercsekről — például — a Vatikán hivatalos lapja csak 1950-ben, a tudományos alaposságú közleményt követő két év múlva ad csak rövid hírt, s az is, hogy hosz- szú éveken át neves teológusok próbálkoztak azzal, hogy kétségbe vonják a tekercsek eredetiségét... Az iratok valódiságához ma már nem fér kétség. Szövegük tanulmányozásába bekapcsolódtak a különböző egyházi szervezetek is, s megpróbálnak kellő indokolást találni a tekercsek szövegeinek számukra kedvezőtlen részleteihez. A nagy érdeklődés, a hatalmas számú publikáció mindennél jobban bizonyítja a beduin pásztorfiú leletének rendkívüli voltát, jelentőségét. A világ a hét tekercs, valamint a szöveg- töredékek segítségével néhány legendával szegényebb lett, ám tudásban, története ismeretében szinte felmérhetetlenül gazdagabb. K. L. Várak — Hazánk helységnevei között kereken hatvan olyan akad, amelyben a „vár” megjelölés szerepel, emlékeként az évszázadokon át folytatott védelmi harcnak. A várnevű községek és a híres végvárak névsorát egymás mellé helyezve, meglehetősen furcsa kép alakul ki: a két névsor ugyanis egyáltalán nem fedi egymást. Az országban van egy csomó „vár” — vár nélkül és van egy csomó történelmünkből jól ismert vár, amelyeknek a nevében azonban nem szerepel a „vár”’ szócska. Vajon hányán tudnak ilyen nevű várakról, mint például Cserépvár (Borsod megyében), Csővár (Pest megyében), Vízvár (Somogy megyében), Bél- baltavár és Ikervár (Vas megyében), Tüskevár és Óbudavár (Veszprém megyében), s végül Kányavár és Korpavár (Zala megyében). Ha létezett is ezeken a helyeken, s vavár nélkül lószínűleg létezett, valami megerősített hely, évszázadok során megsemmisültek és ma már csak a falunevek őrzik (egyes esetekben elég különös szókapcsolattal) az emléküket. Ellenben a leghíresebb magyar végvárak nevéből — ritka kivételtől eltekintve* mint Szigetvár és Várpalota —- éppen hiányzik a vár megjelölése. íme: a Dunántúlon Siklós, Kőszeg, Sümeg, Nagyvázsony, Csesznek, Szigliget, Csobánc és Tata, Észak-Ma- gyarországon Drégely, Hollókő, Nógrád, Salgó, Diósgyőr* Füzér* Regőc, Sárospatak* Sirok, Szarvaskő és a legnevezetesebb — Eger. Érdekes, hogy például Nógrád megye területén, ahol pedig a legtöbb történelmi nevezetességű várrom maradt fenn, egyetlen helységnévben sem szerepel a „vár” megjelölés. Somogy megyében viszont, ahol nincs számottevő vármaradvány, nyolc várnevű község található.
