Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-16 / 39. szám

PEST HEGYEI ’<&MtrSan 1954. FEBRUAR 18, VASÄRNAP Jelentős részsiker a szintetikus inzulin előállításában Az aacheni technikai főisko­la gyapjúipari kutatóintézeté­nek tíz tagú csoportja első ízben állított elő 0.7 százalé­kos biológiai aktivitású mes­terséges inzulint. Eredmé­nyükkel megelőzték a Pitts- burghban kutató amerikai cso­portot, amely hasonló prob­léma megoldásán fáradozik. Az aacheni kémikusoknak sikerült az inzulin hormon fő alkatelemét, az úgyne­vezett A és B aminosav láncot szintetikusan előál­lítani, míg az amerikaiak csak az A-láncot tudták mesterségesen előidézni és természetes B- lánccal kombinálták. Ezért az amerikai kísérleti anyag biológiai aktivitása csupán 0.01 százalékos. De még az aacheni tudósok is messze vannak attól, hogy inzulint teljesen szintetikus icsrmában állítsanak elő, mert a két szintetikus lánc kombi­nálásához még szükségük van a levegő oxigénjére. Dr. Hel­muth Zahn, az aacheni intézet igazgatója szerint további intenzív kutatá­sokkal tíz éven belül sike­rülni fog a teljesen szin­tetikus inzulin előállítása. A szintetikus inzulinkuta­tással azért foglalkoznak Aachenben a gyapjúkutató in­tézet tudósai, mivel az inzulin molekula ideális fehérje, amelynek segítségével tanul­mányozni lehet a gyapjú fe- hérjekémiai és textilkémiai reakcióit. — Az Építésügyi Miniszté­rium Általános Épületterve­ző Vállalata az utóbbi évek­ben megvalósult alkotásaiból kiállítást rendez a Magyar Építőművészek Szövetségé­nek székházában. (Budapest VIII., Puskin u. 26.) A kiállí­tás február 18-tól 24-ig lesz megtekinthető, naponta dél­előtt i 0-től 18 óráig. Jogot formál i nép Pöttöm gyerekek érkeznek, nagy hangszertokokkal, asz- szonyok jönnek csoportosan, nagykendőbe bugyoláltan. A gyerekek felmennek a lefüg- gönyzött színpadra, előveszik a hegedűt vagy a harmoni­kát; hangolnak, figyelik, hogy Kovács Pál, a karmester bá­csi mit mond. Közben a nagy terem, a far- mosi művelődési ház sok em­lékezetes előadást látott szín­házterme, megtelik a falube­liekkel. Hideg a terem, de so­kan vannak, főleg asszonyok jöttek, s valaki tréfásan meg­jegyzi: — Úgy látszik, a családi po­litika után a községi politika irányítása is átmegy az asz- szonyok kezébe. Hét óra. Felhúzzák a füg­gönyt. Rázendít az úttörőze­nekar. Operaegyveleget ját­szanak, s a közönség inkább csodálja, mint hallgatja játé­kukat. Mert igaz, hogy két év alatt a község lakói hoz­zászoktak a jó fellépésekhez — de hát mégiscsak nagy szó, hogy ilyen apró emberkék ilyen szépen muzsikáljanak. Aztán a terem elején, a piros- terítős asztalnál, feláll a nagy­kabátos Nyitrai Ferenc, a köz­ségi tanácselnök és baráti sza­vakkal megnyitja a falugyű­lést — Négyéves munka után újjáválasztjuk a Hazafias Nép­front községi bizottságát. Megválaszt]ák a jelölő bi­zottságot, aztán Terék Attila községi népfrontelnök emel­kedik szólásra. Figyelem az arcokat. Érdek­lődés ül rajtuk. Valami ter­mészetes, meleg, családias ér­deklődés. Hiszen a népfrörír- elnök a község lakói: a nagy Rövidesen megkezdik kalászi textilváros építését család gondjairól, céljairól és vágyairól beszél. Az eredmé­nyekről, amelyeket a harma­dik kongresszusára készülő Hazafias Népfront most a ki­sebb közösségekben: a falvak­ban és városokban számba vesz. Azokról az eredmények­ről, amelyeknek nincs pontos határa, hiszen minden ember, minden hivatal és szervezet azon fáradozik, hogy az or­szág szebb legyen. Hogyan szépült az ország Farmosra eső darabja? Meg­erősödött a termelőszövetke­zet, óvoda épült és égy kilo­méteres betonjárda, s maka­dámút helyett aszfaltút szeli át a községet. A nádas helyén sportpálya épült. Tíz kilomé- j terrel bővült a villanyhálózat1 — s az új rádió- és tv-tulaj- ; donosokon túl a község kul­turális élete is érezhetően fel­lendült. De sok még a tennivaló. Es amíg tennivaló van, össze kell fogni a lakosságnak. Tovább kell erősíteni a tsz-t, s a vil­lanyhálózat, utak, járdák to­vábbi építésén kívül megol­dásra vár még a község ivó- vízellátása. És el kell érni, hogy a fiatalok napról napra szépülő községükben: itthon maradjanak. © Berényi György, a népfront járási titkára az egység ere­jéről beszél. Arról, hogy min­den becsületes, jószándékú embernek, aki szebb országot /és békét akar, helye van a népfrontban. S alig, hogy le­ül, a terem végében feláll Bencze József, és felszólalásá­ban az egész község vélemé­nyét tolmácsolja: — Jogot formál a nép ... arra, hogy a közügyeket in­tézze. Épp ezért most is jól figyeljük meg, hogy kiket vá­lasztunk. Csak olyan vezetők vezethetnek minket, akik ránk támaszkodnak, mert áld nem. ilyen,, azt- úgyis leváltja a nép. A következő felszólaló: az országgyűlési képviselő. Szilá­gyi László vezérőrnagy pél­dákat hoz fel arra, hogy min­den, ami nálunk történik, ér­dekli az embereket. Aztán rá­tér a gondokra. — Add, uramisten, de most mindjárt! — idézi nagy de­rültség közepette azokat a tü­relmetleneket, akik csak a sa­ját községük ügyeivel törőd­nek, nem gondolva arra, hogy még hány és hány község vár segítséget az országban. De évről évre mindig kevesebb segítséget keil várni. Hiszen az erősödő tsz-ek több hasz­not hoznak az országnak, s a lakosság egyre nagyobb ará­nyú segítsége is érezteti ha­tását. Húsba vágó kérdést érint: a jövőben tizennyolc éves ko­rukban vonulnak be a fiata­lok. Az asszonyok szeme könnybelábad. Mindenki a saját „szegény” katonafiára vagy unokájára gondol, aztán a vezérőrnagy meggyőző sza­vai után lassan abbamarad a szipogás. Már együttérzéssel mosolyognak, mikor Szilágyi elvtárs ezt mondja: — Jobb az, ha a fiatalem­ber előbb megemberesedik, túlesik a katonaságon és csalt aztán házasodik. Nincs ellenvélemény. Az elnöklő községi tanácselnök hiába teszi fel a kérdést: — Ki szavaz a jelöltek el­len — egyetlen kéz sem emel­kedik fel a magasba. Megvá­lasztották ezzel a Hazafias Népfront-mozgalom községi vezérkarát, azokat az embere­ket, akik újabb összekötő láncszemek a lakosság és a közügyeket intéző vezetők kö­zött. A színpadon a művelődési ház táncosai forgolódnak. Műsoruknak vége, nagy taps­sal jutalmazzák őket, s aztán a községi tanácselnök lép is­mét az asztalhoz. — Az újonnan választott vezetőség megválasztotta tisztségviselőit. Elnök: Körösi Gyula, elnökhelyettes Árva Béla, titkár: Borókai László, titkárhelyettes: Derényi Emil- né. Körösi Gyula, az új nép­frontelnök, a rekettyési isko­la igazgatója megköszöni a bizalmat. Terék Attila, a volt elnök — a járási' népfront-konfe­rencia küldötte lett Erről be­szélgetünk, miközben a kö­zönség a gyűlés végén indul hazafelé. Közben a Nagykátai Járási Tanács elnöke, dr. La­katos József is megérkezett, s az újonnan választott veze­tőség tanácskozásra vonul vissza. A hazafelé tartó farmosiak még megtanácskozzák a falu­gyűlés egyes részleteit. Aztán nyugovóra térnek, de otthon előbb még elmondják: — Rövidesen meglesz a víz. Murányi József VITA Hozzászólások „Ä kíméletlenek nemzedékéihez Elkényeztetettek! Érdeklődéssel . figyelem a vitát, bár jónéhány észrevétel- lei nem értek egyet. Ezekre most nem alzarok kitérni, csak egyetlen dolgot említek meg, amelyről — úgy látszik — a vitában elfeledkeznek: „A kí­méletlenek nemzedékének” leg­nagyobb baja az, hogy elké­nyeztetjük őket, nekik min­dent szabad és lehet. A baj ott kezdődik, amikor az anyák még bakfis korba sem ért lá­nyaikat több száz forintos ru­hacsodákba öltöztetik, azt sem tudják, hogyan licitálják tűi egymást. A „divatbemutató" csak egyetlen ilyen dolog. Em­líthetném a festett hajú, vö­rös körmű tizenhatéveseket, vagy az italozó, pelyhedző állú fiúkat. Vajon jót tesznek ve­lük a szülők, amikor mindezt megengedik? Munkáké ly eme n nem egy fiatal dolgozik. Vannak kö­zöttük igen szorgalmas, tehet­séges gyerekek, de olyan is, akire ha rászól az ember, azt válaszolja: ha útjában vagyok, elmehetek. A szomszéd gyár­ban úgyis többet fizetnek. Kérdem én: nem loapmk túl könnyen mindent, nem túl egyszerű és sima az életútjuk? Vajon csodálkozni kell azon, ha nem egy közülük visszaél ezzel? P. L. Vác, Deákvár VÉGÜL megértettek Különös figyelemmel olvas­tam a vitához hozzászóló tá- piószecsői kislány levelét, aki­nek édesanyja nem enged meg semmit, még azt sem, hogy a KISZ-be eljárjon, Az én szü­leim sem nézték jó szemmel, hogy beléptem a tánccsoport­ba, sőt, amikor anyuka meg­tudta, még pofont is kaptam tőle. Megkértem egyszer, jöj­jön el velem, nézze meg, ho­gyan próbálunk, egyáltalán, az ő szavaival élve „kik is van­nak ott”? Eljött, s attól kezdve már nem szólt érte, sőt, most már minden szereplésünkre el­kísér bennünket. Azt hiszem, a tápiószecsői kislánynak is va­lami ilyenhez kellene folya­modnia duzzogás helyett, s akkor talán több megértésre találna. F. M. Fekete és fehér Én is „a kíméletlenek nem­zedékéhez” tartozom, s úgy ér­zem, rólunk csak kétféleképp esik szó: vagy nagyon feketék vagyunk, vagy nagyon fehérek. Tudom: sok velünk a baj. Nincs közöttünk olyan, aki hi­bátlan lenne, de úgy hiszem, olyan sincs, akinek ne lenne jó tulajdonsága, csak hibái lennének. Amikor az idősebbek szid­nak bennünket, gondolnak-e arra, hogy ez a korosztály is ott van a nyári önkéntes ifjú­sági táborokban, ahol lelkes és áldozatos munluit végez? A Hanság s más példák jól bi­zonyítják, szép tettekre képe­sek a „kíméletlenek". Én is szégyenlem, s dühös is va­gyok, amilcor magamkorabeli neveletlenségét, tiszteletlensé­gét látom. Engem otthon tisz­teletre neveltek, s azt hiszem az említetteknél itt van vala­mi baj. Vajon szüleik egy­általán gondolkoznak-e ezen? Teleki László Cegléd, Felház u. 55. Nevezzük nevén a dolgokat! A vitaindító cikk nyomán, kibontakozott eszmecsere min­denképpen hasznos, de szerény véleményem szerint túl sok benne a mellébeszélés, kerül­getjük a „forró kását”. Arról ugyanis még senki sem be­szélt, hogy „A kíméletlenek nemzedéke” felelős elsősorban — önmagáért. Szó esett már a vitában a szülőkről, a pedagó­gusokról, a KISZ-ről, csak ar­ról nem, hogy a tizenhat — vagy húszéves fiatal már nem gyerek, s maga is bírája lehet és kell is, hogy legyen tettei­nek. Jó lenne, ha a sokat emle­getett „társadalom“ helyett végre arról is beszélnénk, hogy az illető fiatalnak is tisztessé­ges része van abban, ha lop, huligánkodik, bármi törvény­be ütközőt csinál. Senki sem születik rossznak, s csak azt könnyű „táncba vinni”, aki hagyja magát! Vajon csak a szülőkön vagy a nevelőkön múlik az, hogy egy lány köny- nyűvérű lesz-e, vagy a fiú hu­ligán? Nekik is részük van benne, nem is kicsi! Vannak fiatalok, akik nagyon is ne­héz körülmények között élnek otthon, mégis: tisztességesek; becsületesek. Pedig otthon, mást látnak! Vajon véletlen ez? Nem, nekik van annyi ön­becsülésük, hogy nem tévednek rossz útra, okos fejjel választ­ják meg céljaikat. Könnyű má­sokra hárítani a felelősséget, s nehezebb arról beszélni e fia­taloknak, hogy ők maguk mit tesznek, illetve mit nem tesz­nek! Jó lenne, ha végre ne­vén neveznénk a dolgokat, s kimondanánk, elsősorban a huligán felel azért, hogy huli­gán lett, s nem egy ártatlan „elcsábított” kislány nem is olyan ártatlan ... Lehet, hogy mindez nem. tetszik sokaknak, szerintem mégis így van. Elég nehéz iskoláját jártam ki az életnek, a saját tapasztalataimból be­szélek. Harmincéves JÓ ÚTON JÁRNAK « Nem nagyon járok közsé­günk határain túl, azért csak innét tudok példát mondani. Ügy hiszem, ahogy nálunk foglalkoznak a fiatalokkal, az eleve kizárja; rossz utat vá­lasszanak. Nemcsak tanítják őket, hanem embert is nevel­nek belőlük. Nem félnek attól sem tanítóik, hogy a fizika: munkát megismertessék ve­lük, tudják csak, hogyan ke­resik apáik és anyáik a kenye­ret. Jut idejük a játékra is, j azt hiszem az ilyen gyerekek egészen másfajták lesznek j mint nem egy mai tizenhét — I meg tizennyolc éves. S. L.-n< j Túra-■ ____ t j AZ ELSŐ SZÍVDOBBANÁS A KÉPERNYŐN 5 j D. Petrucci professzornak, í S híres olasz tudósnak sikerül < az orvostudomány történeté j ben először lefényképeznie a; j emberi magzat szívét abbai ja pillanatban, amikor dobog' j ni kezd. t Vannak azonban olyan öreg- \ jeink is, akiknek sehonnan \ semmi sem jár. Szűcs néni éle- j tét Gyula teszi nehézzé. Saj- \ nos, még nem tudtuk intézet- \ ben elhelyezni. Akkor az öreg- t asszony is megnyugodhatna. j A Váci Járási Tanácsnál Mi- \ kés Endrénél, a szociális elő- \ adót kerestem meg. Az előb- \ bieket ismétli. — Sajnos, nagyon keveset i mondhatok. Ismerem Szűcs ] néni gondját. Az igazság az, \ hogy a testvérek — ameddig '• a szerencsétlen dolgozni tu- \ dott — maguk sem akarták el- i engedni. Most azonban már szívesen szabadulnának tőle. i Az intézetek zsúfoltak, és sok i az előjegyzés. Az ön- és köz- : veszélyesekkel persze más a: helyzet, azokat azonnal elszál­lítják. — Mi lenne a megoldás? — Az öregek napközije. Nemrégiben rendelet jelent meg erről és most munkálko­dunk a létrehozásán. Meg­mondom őszintén: nem lesz könnyű dolog. Ezeket a nap­köziket mindenütt létre kell hozni, ahol legalább húsz rá­szoruló öreg van. Helyiségről, fűtésről, világításról a helyi ta­nács gondoskodik. De nem ju­tunk előbbre, mert nincs meg­felelő helyiség, ahol a napkö­zit berendezhetnénk. Gyűld fát hete tűnt el és most végre megkerült. Felöl­töztették az új ruhába. Szűcsék is magukhoz tértek a rémület­ből és megfogadták — jobban vigyáznak ők is Gyulára. Komáromi Magda alig tudó édesanyja keresi, maguk nem sok gondot fordí­tanak rá. Hosszú ideig tart, míg Szűcs néni megnyugszik. — Titkár elvtársnő — máris írják meg a levelet — rendel­kezik a vb-elnök. — Hívják be azt a gyerekét Szűcs néninek, akinél most lakik és beszél­jünk vele. Aztán írjanak a né­ninek termelőszövetkezeti be­lépési nyilatkozatot, hiszen földet adott be. Ha tag lesz, törvényeink értelmében havi 260 'forint nyugdíjat kap. A szobában tartózkodik az egyik tanácstag. Öt kéri meg a tanácselnök, segítsen Gyulát keresni. — Ha megvan, vigyék haza, fürösszék meg rendesen. Ép­pen most kaptunk a járási ta­nácstól 300 forint rendkívüli segélyt a számára. Alsóruhát, cipőt vettünk rajta. — Nincs könnyű dolgunk az ilyen beteg, tehetetlen öregek­kel — mondja a tanácselnök. — A rendelet értelmében, mi­vel Szűcs néninek kereső gyer­mekei vannak, az eddig adott havi 150 forintos segélyt meg kellett vonnunk tőle. Szeren­csére, ha termelőszövetkezeti, tag lesz, többet kap majd, mint eddig. Már régen bead­hatták volna az igényt, — csak mi sem gondoltunk rá. Beteg emberrel nehéz az élet, de azért... ment. Velük nincs is különö­sebb gond, dolgoznak mind. Annál több a hatvanöt éves Gyulával, aki csendes elme­bajos és csak ritlcán jön rá egy-egy rossz óra. Fiatal ko­rában sem volt ki egészen a négy kereke, mégis megnő­sült, elköltözött Tahitót faluba — ezelőtt harmincöt évvel. Már családja is volt, amikor titokban eladta a szomszédja lucernáját. Amilcor az eset ki­derült, s a szomszéd jól el­verte, Gyula addig csak lap­pangó elmebaja nyilvánvaló­vá vált. Kóborolni kezdett. Visszajött szülőfalujába, Ör- szentmiklósra. Míg az anyja fiatalabb volt, s ő is lendí­tett ezt-azt a ház körül, nem volt semmi baj. De ahogy a kor elérte mindkettőjüket, minden nehezebbé vált. Édes­anyjukat a testvérek tartot­ták, Gyulával is gondoltak, de mind kelletlenebbül. Vi­szont a tanács évek óta há­romszázötven forintot jutta­tott nekik, kétszázat Gyulá­nak, százötvenet az anyjának. Beteg emberrel nehéz az élet. De az örszentmiklóson és Csornádon lakó testvérek mégis többet tehettqjc volna legidősebb bátyjukért. Hagy­ták, hogy a nagy télben is az istállóban aludjon, a ruha, ci­pő leszakadjon róla. Ha elkó­borol, csak a már járni is jj Draga tanácselnök úr, jj segítsenek rajtam, már me- £ gint eltűnt a Gyulám — hal- j latszik a folyosóról a tanács- ( elnök szobájába a gyenge, f öreges hang. j özvegy Szűcs Józsefné sír- % va magyaráz Marosvölgyi Ti- % vadar őrszentmiklósi tanács- fj elnöknek. jj — Tetszik látni, elkóborolt jj a Gyula, reggel óta keresem. í Gyalog jöttem át Csornádról, f mert most ott lakunk a lá- % nyomnál. Minden árkot-bok- $ rőt átkutattan utána. — Vékony % teste rázkódik, arca az ősz haj % és a kendő alatt mint a rán- jj cos alma. fj — Nyugodjon meg, Szűcs fj néni — fogja a kezét a ta- í nácselnök. — Mi is keresni 3 fogjuk, meglátja, meglesz a \ fia. j — Ne tessék elvonni az én % kis pénzecskémet, miből tart- 'j juh el akkor magunlcat — $ ijed rá a néni egy másik ag- fj godalomra. — Kinek kellünk mi akkor Gyulával? — mond- ja szipogva. j A nénin rendes ruha, meleg '/ báránybekecs van, lábán tar- ^ tós cipő. Valahogy nem értem ^ az egészet. fj Mégis, lassan kerek egész- j szé lett minden. $ özv. Szűcs Józsefné öt élő fj gyermek anyja. Két fia meg- ■ í nősült, két lánya férjhez A gyárösszevónások kö­vetkeztében egyik legnagyobb textilipari vállalatunk a Lenfonó és Szövőipari Vál­lalat központja tudvalevőleg Budwkalászra került. Közpon­ti irodája és dolgozói laká-. sai számára tehát mielőbb: megfelelő épületeket kell: építeni. Erre a célra a budakalászi gyár és a Budakalászhoiz tar­tozó, die a község beépített részétől különálló Szent Ist- ván-telep között elterülő Kle- rrüty dűlőt szemelték ki. Az eddig többnyire veteményes­kertnek használt 29 kataszt- rális holdat kitevő területet már ki is sajátították, sőt megtörtént tulajdonba adása is. Budakalász tanácsa a volt tulajdonosoknak a községek­ben házhelyért felajánlható legmagasabb kisajátítási ösz- szeget, négyzetölenként 15 forintot ajánlott fel. Ezen fe­lül a volt tulajdonosok a földjükön levő kivágandó fáik ellenértékét is megkapják. A kisajátítási eljárás és en­nek kapcsán a volt tulajdo­nosokkal való egyezségi tár­gyalások hosszú ideig tar­tottak, tekintve, hogy a 29 holdat 49 telekkönyvi beté­ten' tartották nyilván, de en­nél jóval több, mintegy 120 tulajdonosa volt a területnek. A kisajátított területen rö­videsen megkezdődnek az építkezésiek. Több emeletes épületet emelnek a központi íródig és laboratórium szá­mára. Az épület körül pe­Az ön munkáját is megkönnyíti a földmíívesszövetkezeti KÖLCSÖNZŐ BOLT Szentendre, Dumtsa Jenő utca 7. dig lakóházakat, ahol a vál­lalat dolgozói jutnak korsze­rű szolgálati lakáshoz. A 2£ holdon a gyár mellett teháí hamarosan valóságos textil­város épül fkl.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom